Évutó

Készíthetnék számadást,hogy mi minden történt ebben az évben, azt kell mondanom nehéz volt, Ti itt sokan velem végigéltétek, köszönöm. Ahogy a biztató szavakat is, a tanácsokat, azt, hogy gondoltatok rám. Hiszek egy szebb éveben, az elmúltat nagyon megharcoltuk. Sok-sok pillanatot kiragadhatnék, de legyen a mai. Gyönyörű napfényes reggelre ébredtünk, olyanra, ami már nagyon régen sütött ránk. Sétára indultunk hát négyesben, kéz a kézben átérve az utat. Közben mindketten arra gondoltunk, hogy mégis szép az élet, hiszen bearanyozza nekünk két kicsi napsugár. A következőt üzenem Nektek: "Ne felejtsétek, holnap új évre ébredtek. Kívánok nektek minden jót hozzá. Kívánom, hogy legyen egészségetek, maradjatok erősek és tiszták. Szeressetek, ha tudtok, s élvezzétek, ami nektek jár. Kívánom, hogy tiszteljétek felebarátotokat, ha egész, még inkább. Ne bántsatok felelőtlenül, néha már embertelen a gáncsoskodás. Kívánom, hogy viseljétek felemelt fejjel a nehézségeket, küzdjetek és bízzatok. Magatokban leginkább. Kívánom, hogy öleljétek át gyermeketeket. Jövőjük a markotokban lüktet, tartsátok szorosan lényüket, egyszer meghálálják. Kívánom, hogy értsétek még szüleitek szavát. Fogjátok a kezet, mely bölcsőtöket ringatta, mert aki a múltat tenyerén hordozza, esélyt kap a jelenre. Végül kívánom, hogy tartsatok ki. A végsőkig. Akkor tán lesz világ. Vég nélküli, nektek való, csodálatos. Kívánok egy boldogabb új évet Barátaim. Vigyázzatok magatokra mindenképp."/ Franco Marco/

Néha olyan jó a folytonosság...

Emlékszem, amikor legelőször léptem át a suli kapuját, megszeppent kis vöröske voltam, szemüvegben, tele gátlásokkal. Aztán szépen lassan kinyíltam és velem együtt a szám, s ez által a gondolataim. Vezéregyéniség lettem, a mindent megmondó, megmagyarázó és tudó. A főkolompos. Aztán ott volt ő, mint egy kis riadt nyuszi, törékeny alkattal, cicanadrágban, szöszkén jó egy fejjel alacsonyabban, mint én. Nem mert és nem is tudott feloldódni, ezért hát felkaroltam és húztam magammal. Véd és dacszövetséggé váltunk, 8 éven át. A kapocs olyan erős volt, hogy nem szűnt meg a középiskolában sem, hiába másfelé vitt az utunk. Sokszor elcsaltam bulizni, s mindig tudtam, ha neki azt mondom nyolcra érte megyek, 9 előtt tuti nem készült el, ezért már előre beleszámoltam azt a plusz órácskát. Sokat ültünk nála, mert gyakran beteg volt, asztmás, ittuk a forró teát, ami nekem borzalmas volt, felkucorodtunk az ágyra és megváltottuk a világot. Aztán gondolt egy merészet és külföldre ment, én meg egy még merészebbet és férjhez. :) Sok-sok év után költözött újra haza, Budapestre. Emlékszem ő volt velem Szonjával ultrahangon és teljesen komolyan vigasztalt, mert kicsit megviselt, hogy nem kisfiam születik, konkrétan bőgtem a buszmegállóban. Szerencsére gyorsan meggyőzött. Én teszteltem le a A pasit, és én tudtam meg ne is olyan sokkal később, hogy ő is babát vár. Lánya lett, neki is, kicsi szöszke, amilyen ő is volt, Szonja 5 hónappal és jó egy fejjel nagyobb nála. Ahogy elnéztük őket a minap, mindketten egyszerre mosolyogtunk, Szonja a kisfőnök, aki viszi mindenfelé a kis csendes Blankát. Pont, mint sok-sok éve mi ketten. Sokan azt mondják, hogy az igazi barátságok gyermekkorban köttetnek és tényleg, vannak olyan szálak, amik csak akkor lehetnek egyre erősebbek az évek során, ha egészen pici gombolyagból születnek. Nyitott könyvek vagyunk, mindössze hat óra van közöttünk és azt hiszem már ott anyáink szülőágyánál megszületett közöttünk ez a gombolyag. Remélem tovább adjuk a lányainknak, mert mindenkinek kell egy tükör, aki mindent lát és tud, aki mindig objektív velünk, akkor is ha az éppen rohadtul fáj. Az élet mindent elrendez, én hiszem és tudom, jövő ilyenkor már egy 4. kis földlakó is társul hozzájuk, elrendezték odafönt, mert nehogy már Kirának ne jusson a folytonosságból, április végén érkezik. Drága barátnőm nagyon vágyik egy kisfiúra, de mondtam neki, semmi baj, majd én vigasztallak, tudod ahogy Te, a legnagyobb érve az volt a nagy bánatomra, hogy egy kislány milyen szépen lehet öltöztetni és biztosan az én loknijaim örökli, azt hiszem ezen a ponton röhögtem el magam. Szeretem, leginkább azt, hogy nincs az a tér és idő, amit ne tudnánk átugrani...mert ez a legszebb talán a mi barátságunkban...a folytonosság.

...

Próbáltam megfogalmazni amit érzek...de ahogy leírtam az első mondatot, megakadtam. Csak ültem, és bámultam az üres papírt. Eszembe jutott egy gondolat, de mire befejeztem volna, már újabb kettő suhant át az agyamon. Akkor fogtam fel, hogy mennyire végtelenek az emberi érzések...küszködtem a szavakkal, hogy ha nem is pontosan, de legalább megközelítsem azt, ami a szívemben van. Akkor jöttem rá, hogy mennyire kevés azt mondani, hogy szomorú vagyok, boldog, vagy szerelmes...vagy valami ehhez hasonló közhelyet. Ezek csupán üres szavak...és az emberek nap mint nap használják...ki-ki a maga problémájára... -Fáj. - na de el tudja képzelni bárki is, hogy én mit élek át? Hogy amikor ezt mondom, lassan már fizikai fájdalomról beszélek? El tudja képzelni bárki is, hogy mi játszódik le bennem? Hogy mitől fáj? Hogy mi fáj? Hogy hol fáj? Nem...csak ültem az üres lap fölött, és próbáltam elcsípni egy maroknyi érzést a szívemből, hogy leírhassam...ha csak egy töredékét is...próbáltam határt szabni a végtelennek... És akkor vettem észre, hogy mennyire kevés szó áll rendelkezésemre. Hogy mennyire kevés az a sok közhely...én le akarom írni azt, amit eddig senki se tudott megfogalmazni...le akarom írni, hogy mit érzek olyankor, amikor holdfény besüt az ablakomon, közvetlenül a párnámra...le akarom írni egy nyári zápor érzését...vagy a friss tavaszi eső illatát. Egy kisgyerek őszinte nevetését...vagy sírását. A hóesést egy meleg szoba ablakából, vagy a didergést kint egyedül a kihalt utcákon. Le akarom írni, hogy mit érzek, amikor az öreg fák lombjába belekap a szél, vagy amikor egy kisgyerek szemében látom azt az őszinte csillogást. Úgy éreztem beleőrülök. Úgy akarok írni, hogy az szíven üssön. Hogy aki olvassa tudja, hogy mit éreztem abban a pillanatban...de azt hiszem én ehhez túl kevés vagyok...

Akkor most a mi karácsonyunk....

Nya szóval, mivel én mint naiv lélek szeretném minél tovább fenntartani lányaimban a misztériumot, a csodát, a hitet és mindent ami ezzel jár. Mert úgy gondolom, hogy nincs szebb annál, mint rácsodálkozni a csodákra. Ennek fényében ráizzítottam a csajokra ama feszültséget, ha gyorsan alszanak, reggelre az angyalok elhozzák a fát, gömböstől, csillagostól, csillogva-villogva. Éppen ennyi kellett a gyerekfüleknek a teljes extázishoz, sőt biza így esett meg, hogy két igen fáradt angyal aggatta a díszeket éjfél körül és a fáradtságos munka után éppen nyugovóra tértek, amikor a legkisebb ébredt hajnaltájt némi tejfröccsre szomjazva és ámuldozott a fa láttán jó félórát. Reggel aztán volt nagy boldogság a csajoknak, na meg nekünk látva az örömük. Délelőtt befejeztük a főzőcskét, aztán a lányok annyira pörögtek a púpjukon, hogy jobbnak láttuk ha még ebéd előtt lepakolja a jézuska az ajándékait. Na ami ezután jött, wááá babakonyha és itt le is ragadtak, ahogy Kira a qweent járszó egy szál mikusapkás, cumisüveges táncoló plüsscsecsemőnél (azóta már túlesett pár elemcserén). Akkor a volt a boldogság, hogy este hatkor kidőltek a csajok, biztosítva az éjszakába nyúl hacacárét. 25.-én újfent elfogyasztottunk fejenként cirka 25 kávét és egyéb frissen főtt műanyagot, qween zenei aláfestéssel. Kimentem nagyobikommal a temetőre is, szerintem boldogan néztek minket a nagyszülők fentről, ahogy közösen imádkozunk. Tegnap aztán megérkezett a bátyám, azóta Szonja viharért táncol, lévén sárkányrepülőt kapott, mondjuk ebben nagy partnere a Zuram is. Miután kicsüngték magukat a tesómon, újra ötösként maradtunk, kicsit vigasztaltam anyukámat, nagyon elérzékenyült, kicsit mindnyájan, hiszen ez volt az első ünnepünk, hogy apu nem volt velünk. Ma reggel 10-ig aludtunk mindnyájan, hiszen ki kellett pihenni a karácsonyi fáradalmainkat. Egy szóval nem tudnám jellemezni a karácsonyunkat, de azt eltudom mondani mi volt a legszebb, a karácsonyfa fényeit látni a rá csodálkozó két szempárban...vannak pillanatok melyek örökbe belém vésődnek, ez az egyik ilyen pillanat volt.

Még mindig karácsony...

Mindnyájunk életében az ünnepek rendkívül fontos szerepet kapnak, s talán az egyik legfontosabb közöttük is a karácsony. Mindenki a maga módján ünnepel, de ha a karácsony közeledik, legtöbbünket örörmteli várakozás tölti el, miközben várjuk a szentestét, a feldiszitett csillogó fenyőt, a felhőtlen együttlétet, az áhitott ajándékokatm a szeretetet és a nyugalmat, egyszóval az ünnepet. Az emberek legfőbb vágya a szeretet, hiszen a szeretet nélkül még a boldogságunkat sem találjuk meg. Számtalanszor kivántunk mát boldog, békés karácsonyt ismerőseinknek, családtagjainknak. E puszta szavak mögött, ott volt tiszta, igazi, érző emberi gondolat, vagy csak megszokásból mondtuk, mert mindneki igy teszi? Arra tanitottak bennünket, hogy legyen békesség közöttünk, hogy látható legyen rajtunk az egymás iránti megértés. Törekednünk kellene erre és nem csak a szeretet ünnepe előtt, advent idején, hanem a hétköznapokon is. Nehéz etek között a gondolatok között nem tétován elmerengeni, hiszen naponta, a nap minden percében küzdenünk kell önmagunkkal, környezetünkkel, embertársainkkal, a természeti erőkkel vagy a belénk éghett sztereotipiákkal. A harc hol élesebb, hol alábbhagy, de karácsonykor illendően a béke fátylát teritjük a természetünkből fakadó, küzdelemre mindig kész lelki kényszerünkre. Nehéz kilépni a mindennapok szüntelen, apró kis harcaiból, a szakadatlan feszült készültségi állapotból, egyszóval a szürke hétköznapokból. Pedig mennyi célunk, vágyunk akadt meg pusztán azon, hogy küzdeni akartunk akkor is, ha a dolog egy mosollyal rendezhető, vagy egy durvának gondolt szó, vagy mozdulat túlreakcióra késztet bennünket. Remélem és hiszem, hogy talán majd egyszer sikerül időben rendezni gondolatainkat, szándékainkat és tetteinket. Hiszem, hogy a rend utáni vágyunk legyőzi ragadozó hajlamainkat. Hiszem, hogy a karácsony tovább is tarthat az év utolsó havának utolsó heténél. Hiszem, hogy az emberek békében is élhetnek egymással. Meggyőződésem az is, hogy elesett embertársaink segitése nem merül ki karácsonyi szeretetcsomag átadásával. Hiszem, hogy eljön az a nap, amikor karácsonykor sem fagynak halálra emberek, s az ünnep sugallta bőség és jóság a mindennapok részévé válhat. Nehéz kizökkenni a napi élet ridegségéből, de ha csak egyszer is megtehetnénk, hogy a hétköznapokra is át tudnánk menteni az ünnepi ragyogás egy kis részét, talán saját életünket és tetteinket is a szeretet és megértés hathatná át. A karácsony csupán az év két napja, de életünket döntően a többi 363 nap határozza meg. Kivánom, hogy őrizzünk meg minden további napra a karácsonyi csillagszóróból egy picinyke szikrát.

Áldott Ünnepet Mindenkinek!!!

"Éld át egy pillanatig a csodát. A mindenséget és önmagad. Figyelj jól: a karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli gonosz és sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csal szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szíved, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éves sötétségét! S ha ez a gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz! Vidd el nekik a békét, az új arcodat és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba hanem az egész világmindenség. A legszebb ajándék egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - egy gondolat. "Szeretlek!" Müller Péter

Családi gyurmaság....

avagy mézeskalács helyett. Szonja családgyurmát állított, igaz segédei voltak a kiszúróformák, én pedig nagyot nevettem az ötösfogatunkon. Ha valakinek nem lenne tiszta ki kicsoda, egy kis lábjegyzet a képhez. A zöld alapszínben pompázó kék hajú maga az alkotó, alias Szonja, akinek én fogom a kezét, dede én vagyok az a vékony, vadangyalos fekete hajzuhatagú. A két kopaszból a kisebbik, kék, aki Szonja kezét fogja, Kijababa, aki 3 napja szintén az alkotó általi Mancika ragadványnevet viseli. Bal szélen, apa látható, az a nagy folt az arcán nem bőrbetegség, hanem borosta. A kép jobb szélén az a kék monoklis alak, nem más mint mama, aki éppen az én kezem fogja, jelzem nem, nem verem a legéltesebb korú tagunkat, ellenben tényleg kék-zöld, tegnap éppen Mancika harapta meg a vádliját. A képen Boogie nyuszi is látható, szintén kék színben, nagy fehér nyusziszemekkel. Jobb alsó sarokban egy maci látható, akinek éppen a fejére pisilt a nyúl, ezt azért hangsúlyoznám, mert először azt hittem ez egy kalapos medve, de nem. A madarak mi mást is jelenthetnének, mint a békés családi légkört és szeretetet, karácsony van na :) A szürrealista égképről kell még némi említést tennem, amelyben a művész egyszerre sorakoztatja fel, az összes napszakot, csillagostól, napostól, felhőstől, amit én mint elfogult anya azzal azonosítok, hogy szimbólumértékként azt jelenti, hogy bármely napszakról is legyen szó, mi összetartunk....Fanfár!!! :)
Kérem nézzétek el nekem, hogy eme remek rettenetes képeken jelenik meg.

Társadalmi életet élünk...

Még mielőtt azt vizualizálnátok, hogy Bundival társastáncon koptatjuk a parkettet, kiábrándítóan közlöm, hogy a partnerem Szonjalány. Az a helyzet, hogy elérkezettnek láttam az időt, hogy gyermekemet bevezessen a művészetek világába, hogy ne internetes színezőn és mizun kelljen felnőnie. Gondoltam december lévén még poros kisvárosunkban is akad némi adventi ráhangolódás, valószínűleg nem lesz tömegnyomor és talán-talán tetszeni fog neki és elkapja az alkotás gépszíja, ami egyébként is elkapja ha fal- és ablakfirkálásról van szó. Szóval a hangzatos Karácsonyi Kavalkád nevű népi összesen vettünk részt és bevallom buli volt, jóó nagy buli. Gyermekem teljes egojával minden népi művészete ki akart próbálni, gondoltam magamban ha anyád kézügyetlenségét örökölted, akkor neked annyi, mint Sanyi lónak a Bakterházban. bevallom meglepett, félig kilógó Pimpa nyelvvel, (bocs most ilyen idétlen hasonlatok ugranak be)készítette a csuhéangyalt, festette a textilképet (képen), készült a tobozangyal és a szívecskés dobozra is mi más, csakis angyalszárnyak. Gondolom senkit nem lep meg ama kijelentésem, hogy most ilyen angyali táborban leledzik, a viselkedésileg kissé ördögi lányom. Mélységesen felháborodott, amikor nem engedtem 2mm-es gyöngyöt szőni, féltvén az alapanyagot, valamit a Tiffany üvegestől is ellapátoltam. Summa-summárum ebédre értünk haza, én pedig büszkén döngettem a mellem, hogy né' má' jönnek itt elő a hagyományszeretetek. Nagyon élvezte, másnap is menni akart angyalozni. Na a gyors siker babérjait learatva gondoltam, hogy akkor üssük a vasat amíg meleg és menjünk kóruskoncertre. Zseniális ötletemen felbuzdulva neki is vágtunk. Az akusztika csodálatos, volt közös éneklés, gyertyagyújtás, egy szóval szép és meghitt volt. Egy pöppetnyi problémával, úgy a 40. percnél volt egy "kis" holtpont. Egy zongoraművet adtak elő, színesítvén a kórusműveket, meg mondom őszintén én egy jó darabig azzal voltam elfoglalva, hogyan lehet, úgy négykezest játszani, hogy kb fél percenként ütnek le egy billentyűt. Ebben a határszünetben csilingelt fel az én drágám őszinte véleménye, miszerint: "Anya én inkább hazamennék!"- mindez a templom gyönyörű akusztikájába. Khmmm. az elkövetkezendő időszak egyrészt azzal telt, hogy ugyan magyarázzam már el, hogy lehet egyszerre a jászolban, a kereszten és fejünk fölött is egyszerre Jézus. Megmondom őszintén ekkor már annak örültem volna leginkább ha ő is édesdeden elalszik, mint a mellettünk lévő kislány, de ebben megakadályozta, hogy olyan hideg volt, hogy látszott a szuszogásunk. A helyzetet azt húzta a kiscsajnál pozitívba, hogy egyrészt a kedvenc óvónéni is énekelt, valamint kifelé mindenki mézeskalácsot kapott. :) Én a kis allűrök ellenére kellően karácsonyi hangulatba kerültem még az elsőfokú fagyás ellenére is, hiszen banális, de tényleg fűt az emberi szeretet. Összegezve, élvezem, hogy már akkora és érti, hogy milyen jó együtt lenni másokkal, közös célért, közös szeretetben, közösen alkotni.

Kicsi Kira

Hát már jó pár napja érik bennem egy bejegyzés, amiben a legkisebb kis hercegnőnk nem mindennapi dilijeit szándékoztam billentyűzetre vetni. Aztán tegnap este az éppen aktuális kipakoljuk a szekrényt, és létrának használjuk, mint Lóci a könyvespolcot akció után keserves zokogásba kezdett. Sajnos azt is tudom, hogy ez az esti üvöltve sírás, bár nagyon ritka nála, de általában betegséget jelez, reggel még erős hőemelkedése volt, de délutánra már a lázrózsák és a csillogó szemek jelezték, nameg a semmisejó állapot, hogy újabb vírust nyalt be a lelkem. 39-ről indultunk és csak közel fél órája aludt el, a mai napi 0 perces alvásidőt megspékelve. Alapjában véve ő az aki képes 39 fokkal is rohangálni röhögcsélve és a nagymenő vetkőzős számát bemutatni. Holnap orvos, gyanús a fülügy, mert igencsak kapkod hozzá, azt hittem ha nincs ovi, mert már kitört a téli szünet, akkor nincs betegség sem, de úgy néz ki, ahogy Házdoki mondaná, ez inreleváns ügy. Egyébként egyre jön ki a kis énje, igazi kis ikrek, bár én soha nem voltam nagy horoszkópfun, de rá nagyon illik. (Ahogy nővérére a Kos). Egyrészt képes helybetopizni percekig, sőt földhöz is csapja magát, ha nagyon kell valami, másrészt meg, ha valamiért megdorgálom, ami annyit tesz, hogy közlöm vele, hogy buta volt és szégyellje magát, akkor eltakarja a szemét és zokog, ilyenkor persze rögtön meg van bocsájtva minden. Beszélőkéje kezd viccesen alakulni, az apját módszeresen nyanyának hívja, amin először mi derülünk, majd ő maga. Ha látja, hogy indulunk valahová, már hozza is a cókmókját és fut, mint a nyúl, gyakorlatilag alig érem utol a kis piliszkalábút, ha kutyákat lát, behozhatom, mert akkor extázisban leguggol és lelkesen mutogat. Egész jól haladunk, csak abból akad probléma, hogy ha én A-ból, B-be mennék, akkor ő vagy C-be vagy vissza A-ba menne. A hosszúlábúakkal mostanában tartózkodó, nem pacsizik le mindenkivel, diszkréten bevonul a lábam mögé és onnan kell előédesgetni, de ha valaki elnyeri a kegyeit, akkor levakarhatatlan ölbebabává válik. Tudom, hogy elfogult vagyok vele, de csak legekben tudok beszélni róla, annyira bújós, doromboló kiscica, annyira jó logikája van, annyira szeretnivaló, annyira kis futrinka, annyira törékeny, annyira harcias, annyira a mi lányunk... akkor is, amikor mindent kiöntöz, amikor mindent összefirkál és mindenre felmászik:)

Az elmúlt pár nap....

Akinek már roppant mód hiányoztam, nyugodtan megnyugodhat és vehet mély levegőt, mert jelentem, terminátor üzemmódban visszatértem és most már maradok is, sőt sűrűsödöm, mint a szmog fölöttünk. Na az úgy volt, hogy kb . 1 órája legördült rólam egy nagy melónak a terhe, nem keveset éjszakáztam és idegbetegkedtem az elmúlt pár napban. A tegnap este volt a mélypont, amikor 10 könyvvel körbepakolásztam magam és csak lestem, hogy na most mi lesz. Mondjuk gyanús volt már délután, hogy ebből valami nagy gebasz lesz, mert úgy hoztam haza a könyvtárból a könyveket, bicajjal, hogy a hátsó könyvsúlyozás elrántott. Ami azért vicces, mert Bundi versenybicajával mentem, ami még hátsó kosárral is van nehezítve, bennem meg annyi rugalmasság van, mint Józsi bácsiba 5-6 Viagra után, úgyhogy vizualizáljátok azt a képet, amint a sinek mellett sasolok, hogy jön-e valaki, úgy csinálva, mint akinek olyan biciklitologatós kedve van, majd mikor szabad a pálya, lefektetem a bicót, a hátsó kosárban egy komplett papírgyűjtésnyi lexikonnal és átlépek rajta, mint valami döglött tehenen, majd kapnám fel a lábam közé fogva, de elhúzza a súly, utána meg már azért nem bírom felemelni, mert annyira röhögök. Aztán csak hazaérek, majd a leszállást is így abszolválom, röhögve lábközt döntött biciklivel. Szóval megküzdöttem ezzel a melóval na. :) A lányok persze nem könnyítették meg a helyzetem, mert naná, hogy ilyenkor kell mindenkinek minden, meg nyüszögés és társai, a fenti kép pillanatnyi idill egy Mickey egér játszótere erejéig, de megkezdtem a sorozatfelvételt ínségesebb időkre. Mostanában a bicó körül forog nálunk minden, ugyanis a nap netovábbja, hogy apjuknak kell bicóval menni a csajért és együtt gurulnak haza, közvetlenül az után, hogy megnézik mi újság kerianyu büféjében. Szóval így esett, hogy hétfőn tudtam meg, hogy kedden az oviban karácsonyi buláj, amire mint szmk tagot (ez a minden lében kanál anyukák fedőneve)engem is meghívtak. Talpig díszbe vágtam magam, meg a csibét, nagyon kis ügyes volt, és becsszó még ott is csak mosolyogtam, amikor az egyik kisfiú gyertyával a kezében mindössze egy betűt tévesztett, na de milyet, a béke gyertyája helyett azt mondta, én a béka vagyok! Vót ajándék, meg égig érő karácsonyfa, meg párás szem, meg Szonjaordítás, ugyanis elfelejtettem neki mondani, hogy én nem ám egész napos vendég leszek a csoportukban. Szóval addig ment minden flozzul, ment avers, az ajándékozás a vendéegeknek, a dal, amíg nem szedtem a pótyerkám, hogy akkor én gyönnék haza. Summa summárum, mivel az én hibám volt és én léptem bele a napi kis rutinba, hazahoztam, mert ez volt a kérés. Szerencsére ma már ment minden rutinszerűen, mondjuk az a 3 nap ami még hátravan már nem sokat oszt vagy szoroz. Mivel a határidő melótól hejde nagyon ráértem, felugrottam Miskócra gyógyszerért, meg a szomszéd dokinénihez a jó anyámmal, mert bekapott valami vírust, meg ha már úgyis nagyon ráérek voltam labor és röntgeneredményekért, voltam a főnöknél megbeszélni a mikorakarokvisszamennidolgozni témát, hát nem most. Na szóval kb ennyi és még persze sok más is, de majd jövök a többivel is.

Rám jár a rúd....

Nono, mielőtt bárkinek is valami perverz gondolata támadna, arról, hogy kiteregetem itt a szennyest a szexuális életemről le kell lombozzam, egyszerűen pechsorozatom van és amnéziás is vagyok, vagy csak szimplán zizzent. De lehet a Holdállás, vagy sokkot kaptam, hogy mindenki a roma, indián neveit és mindenféle hülyeséget töltöget fel facen, vagy Kill Bill Bundi azt nézi, éppen, virtuálisan már a a nappalinkban áll a vér bokáig. Amúgy meg fel vagyok dobódva tegnaptól, mert az úgy volt, hogy bele vagyok gárgyulva a fülbevalókba, ami mondjuk nem kicsit extrém, vicces látni, amikor éppen a pöttyös rudi (na erről most miért a tripper jut az eszembe?) fülbevalómtól kapnak sokkot. Szóval, van a facen a michigan gyurmaékszerek, akik hirdettek egy kis játékot, hogy írjuk le a legszebb karácsonyunkat, mert van 15 ajándékuk, amiből csak és kizárólag ennyi készült és a 15 legjobbnak szánják, mivel nyerésben antitalentum vagyok, de rohadt kitartó pályáztam és iggen, ahogy Szonja mondaná, azt mondta Mr Bean, hogy vazzeg, tegnap ott volt a csomag a postaládában, most attól sem ment fel a pulzusom, hogy vagy hat csekk közé bújt el. Már az ablakból láttam, mert plexi a postaládánk, Bundi lustaságának szüleménye, csak úgy csattogtam kifelé érte. Rég örültem már ennyire valaminek, úgyhogy az a narancskarika (itt azért nyomatékosítanám pártfüggetlenségem) a csésze szélén nem a teába, hanem a fülembe lógatásra vár. Szóval azonnal fel kellett hívnom a Zuram és extázisban üvölteni, hogy nyertem, nyertem, nyertem, mint aki milliókat kapott éppen, de én tényleg ennyire örültem és olyan jó még ma is és olyan szívhez szóló levél és vers volt hozzá és annyi személyesség és szeretet, hogy még most is meg vagyok hatva. Na lehet mégis ettől vagyok zizzent, mert aztán jöttek a pechsorozatok, tudom egy rohadt dög vagyok, de capcaráztam a csajok Mikucsomagából, és belement a mogyoró a fogamba, vagyis csak azt hittem, hogy mogyoró, mert a fogtömésem volt. Ennek örömére elmentem ma a fogdokihoz, bakker beülök a székbe zsepi sehol, mondom frankó, naná, hogy ömlött a vér a pofámból, nagyon vérmes vagyok, de legalább betömték. Na mondom ha ma ilyen prevenciós day van, elmegyek a tüdőszűrő buszra, ami egy átcseszés, mert nem busz, hanem egy kiszuperált húsoskocsi, és mivel a bolt mögött állt azt hittem árúátvétel van. Végül bejutottam 6 mamikával, akinek szerintem összesen volt 32 foga, hát nem egy fiatal csávó csinálta. Ráadásul ontotta a poénjait, hogy nehogy már bunkónak nézzük, többek között ilyenek durrantak el, hogy asszonyok a zokni maradhat, nőgyógyászattal kezdünk. Mostanában valahogy prűd lettem, csávókám meg balfék, mert a mamiknak nem csak a fogszámuk alacsony, hanem a testmagasságuk is, velem ellentétben, summa-summárum elég kínos volt, hogy nekifeszülve a lapnak levegőt benttartva lila fejjel lifteztet fel le, a melleim meg csattognak a monitoron. Ezt még sikerül megfejelnie azzal, lépek kifelé, de közben mell előtt kar keresztbefon, ez meg segíteni akar, de megcsúszik a könyökömön a keze és letapiz. Az már fel se tűnt, hogy az ajtó előtt sorakozó pasik kukkolnak, mert hol máshol lenne az ajtón üveg, mint itt és ki más felejti el behúzni a függönyt ha nem én, aki utolsóként ment fel, előzékenyen előreengedve a roppant szoros időbeosztással élő nyugdíjas mamihadot. Hazafelé már nagyon röhögtem, s mivel megbízatás volt az uramtól, hogy én parfümöt szeretnék a Jézuskától begaloppoztam az illatszerbe. Csajszi mutatja a kedvenc illatom, mondom á 15 éve ezt használom, én már nem is érzem magamon az illatát,valami más kellene, válogatok fél órán át, majd elhozom bingó a régi illatom és konstatálom, hogy szagügyben képtelen vagyok az innovációra. Hazaérek, Kira abban a pillanatban átmegy jómunkás embörbe és lenyúl egy hasábfát, én utánaszólok, de már csak az ellibbenést látom és a csattanást követő üvöltést hallom. Nézem a kezét, mert azt vágta le a fával együtt a földre és megnyugtatom jóanyám, aki majd el ájul, hogy csak megijedt a ded, szembefordítom, bakker már a nyakán folyt a vér. Mire megtaláltam eredeti helyét orrcimpa alatt ded üvölt, szóval most nem éppen szalonképes a gyerek, de azért annyira nem vészes, mint első blikkre. Miután Szonja is megérkezik kapásból lekapargatná az éppen heggedő sebet a húgáról, ebből patália, majd bünti lesz, később engedékenyen csupaszkodhatnak, ez nálunk a nap fénypontja, mire Kira odapisil a parkettára, erre Szonja, hogy megmutassa ilyet ő is tud odapisil a szőnyegre, ezt überelte a húga egy konyhába kakkantással, ami után a nővérét azonnal wc-re vittem. Kiöntöttek 1 liternyi cefreszagú gyümölcslét, ebbe forgattak fél kilónyi sajtostallért, ezen a ponton raktam be őket a kádba és vonultam be összerakni a holnapi rakott krumplit, kb 33x meccseltünk Bundival én kiszólogatva a konyhából olyan vérre menő problémákon, hogy ki szárítsa a kölykök haját Kirának csak alibiből kell, mert ugye neki is minden kell,ami Szoninak or ki melegítse a kakaót. Délután azt hittem megvan minden a főzéshez, mert nagyon utálok szombaton szambázni szerteszét (figyeled, hogy alliterál). Nekikezdtem, májgaluskaleves-rakott krumpli kombó. Bakker az összes krumplit feltettem főni, már pedig májgaluska nálunk krumpli nélkül, olyan mint a somlói mazsola nélkül. Haháááá még nyers, 2db krumpli kihorgász. Nagyon büszke voltam magamra és éppen duóban pucoltunk tojást Szonjával, amikor eszembe jut, hogy bakker a májgaluskához csak kellene tojás is, én meg az összeset megfőztem, főtt tojással meg elég hülyén nézne ki. Ezen annyira röhögtünk Szonjával, hogy elejtettem a tepsit,mert előzőleg a krumplival megégettem az ujjam és pont azzal emeltem fel, amiről a reszelt sajt önállóéletre kelt és beterített mindent és minket. Mosogatás közben elfogyott a meleg víz, így egyrészt az edények reggelig áznak, én meg büdösen fekszem le, mert én ugyan vizet nem melegítek. Elsztorizgatnék még itt, de sajna melóznom is kellene, hogy mit az titok, de innen üzenem pár új olvasómnak, hogy Jávorszarvas Törpapával tele van nem kicsit a hócipőm. Lili péntek esti meséjét hallhattátok a kis semmiségekről, háttérben a KillBill zenéjével, ami azért nem is olyan rossz. Jóéccakát! Reggel menek a piacra....tojásért.

Szappanos szájmosás...

avagy az óvoda sötét oldala....hazaérvén nagyobbikunk a következő szöveggel ront húgának aki eltépett egy játékártyát: "Kira a kurva anyád!" Én csak felnézek se köpni, se nyelni, tán még a levegő is bent maradt, mert annyira mocskosnak tűnt a szájából. Kicsit megfedtem, mire a ő bociszemekkel visszakérdezett, hogy miért csúnya szó? Khmmmm hablatyoltam valamit, szerencsére elfogadó kishölgy. Aztán ma kaptam valamit a gyerekek gondolatai az ominózus k betűsről, nagyon röhögtem, úgyhogy muszáj megmutatnom Nektek most, hogy a morcos csütörtök reggel már vigyorogjatok.

Jöhet a virgács nekem is, de mivel ma közölte, hogy nem kerültem fel a büszkeségfalra, mert halundáztam Sanyikával, mindezt foghegyről odavetve, közöltem, hogy a Halunda is csúnya szó...kegyes hazugság na....holnap kiderül mennyire jött be :) Bakker hajnal kettő...mentem...aludjatok fekve.

A legősibb szakma a gyerekek szerint.... "Azt ötöltem ki, hogy közvélemény kutatást tartok, megkérdezem a gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a "kurva", persze először a szülőktől kérek engedélyt. Szülők jó fejek voltak, sok esetben megengedték, mert őket is érdekelte a válasz. A következő eredmények születtek. Zsófi, 6 éves: A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe. Peti, 7 éves: A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben. Andris, 5 éves: A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok. Eszti, 8 éves: A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint. Luca, 7 éves: Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja... (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket ..) Bécike 7 éves: A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya szó. Csilla, 6 éves: apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza. Botond, 7 éves: A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára. Petra, 6 éves: A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett...) Dénes, 4 éves: A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy kutya fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb. Adri, 7 éves: A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a bolt előtt áll a Lexus terepjárójuk.) Karcsi, 5 éves: A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem színésznő de apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik. Brigi, 7 éves: A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el. Pistike, 6 éves: A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva. Viola, 5 éves: A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket boltból kirángat, saller repül...) Zolika, 6 éves: A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad. És végül a megmondóember: Dezső barátom, 29 éves, postás: A kurva az az, aki azt csinálja pénzért, amit te ingyen sem."

Nagyszakállú sorozatban... avagy képdömping

Mivel már több hete Szonja komplett Mikulázban égett, hétfő délutánra már olyannyira fokozottá vált a hangulat, hogy hazafelé az oviból egyszer az égen látta repülni a piros ruhást a szánján, majd egy fenyőfa tetejére helyezte Rudolf segédletével a csillagot. Megszületett a döntés, hogy akkor csizmákat ablakba ki, mert kedd reggel az oviban teszi tiszteletét a Télapó és mivel renitens késők vagyunk, minden valószínűség szerint nem érünk időben oda, ha csak reggelre lesznek megpakolva a cipőcskék. Kiskirálylány 5 percenként ellenőrizte a lábbelik tartalmát, szóval nem volt könnyű dolga Mikulásunknak, hogy észrevétlenül hagyja nálunk az ajándékait. Aztán csak bezörgettek az ablakon, annyira figyeltem a két csibét, hogy alig sikerült megörökítenem. Nagyobbikunk attól esett teljes extázisba, hogy itt volt, perceken át visítva fel-le ugrált az ágyon, nem is foglalta le, hogy mit is hozott neki. Kisebbikünk pedig módszeresen nekitámadt a csokimikulásoknak, megfosztotta őket ruházatuktól és nagy élvezettel roppantotta össze valamennyit. Ültek a papír és ajándékhalmaz közepén és vigyorogtak. Volt olyan hülye a Mikulás, hogy hozott egy mikrofont Szonjának, ami rögötn mindkét gézengúznál kedvenc lett és nagyon-nagyon jól bírja a strapát elemügyileg. Annak örömére, hogy ezt csizmaországban gyártották és nem kisz kicsike sájga emberkék elég érdekes dallamvilága van, a Baj van a részeg tengerésszel örökérvényűnél nagyot röhögtem. Éppen karácsonyi díszt festegettünk Szonjával, miközben Kira kóstolgatta a festéket, amikor újabb zörgetés. Tadam, Keriapu Mikulása is ideért, virgácsostól. Delikvensünk ezt kissé zokon vette, először azt hitte tévedés történt, majd közölte, hogy akár bele is dobhatnánk a kandallóba. Nehezen ment az elalvás, hiszen a Télapó azt írta neki a válaszlevélben, hogy másnap személyesen találkoznak az oviban. Itt mi voltunk az elsők, óvónéni vigyorgott is a korai megjelenésünkön, de most nem volt nehéz hiszen a kis bóbita csoportosunk hajnal 5-kor kelt. Felvettünk az ünnepi gúnyát, ma pedig megkaptm a képeket is, amint a kiscsoportos megszeppentem ül a kissé borvirágosnak sminkelt Mikulás ölében. Valamint további képeket, amin dedünk körbepózol az óvónők ölében, közölte is a középső csoportos óvónéni, hogy akkor a hugit belizingelné a csoportjába 2013-ban! :) Jött a mesélés, hogy az egyik Mikulás, naná, hogy kettő volt itt is, párosával járnak ők is, mint a virsli mérges volt és azt mondta kicsit rosszak voltak. Hazaérve még bepróbálkozott, hogy nem lehetne-e újfent kitenni a csizmákat, amire előadtam egy litániát, hogy a Miku már hazament, Rudolfék is éppen zuzmót esznek, úgyhogy mostantól a Jézuska vette fel a figyelő pozíciót. Ezért szeretem a gyermeki világot, Kira tejbetök vigyorral örül, Szonja pedig körülfonja dundi kezeit a nyakamon és közli: "Gyönyörű Mikulásunk volt, csodálatos ajándékokat kaptunk!"

Adventre készülődve...:o)

Képinfó:Békésen tudnak együtt aludni, de eleszik a nyúl elől a répát, Kira mindig felülkerekedne a nővérén valamint szintén kisebbikünk nem kultiválja a nem kért puszikat.

Valahogy olyan furcsa ez, valami hibbant oknál fogva, most nem tudok befelé fordulni, állandó késztetésem van, de mégsem. Inkább pörgök, futok, rohanok, pedig tulajdonképpen nincs is hova. Reggel elindul a nap nagyon nyögvenyelősen, mert vagy filmszakadással beájulok este kilenckor, vagy hajnalig molyolok. Szóval elindul a reggel és én elhatározom, hogy most aztán sehova sem megyek, hanem ez meg az lesz. Aztán persze nem, mert eszembe jut, hogy hoppá ma meg kell csinálni a mikucsomagokat az oviba, hoppá apjuknak el kellene menni az eredményekért, könyvtár, bakker nincs itthon tojás ésatöbbi. Szóval nem tudtam még ráhangolódni, sőt bevallom az adventi gyertyagyújtás is hétfőn jutott eszembe. Mindezen futkosásomon túllépve mostanság nagyon vidám napokat élünk, ennek leginkább a lányok örülnek és becsatlakoznak bőszen. Így sikerül apából csajt csinálni sminkileg, anyából bohócot. Mindig azt hajtottam, hogy egy gyereket akkor értesz meg, ha leguggolsz hozzá, nos ebből a szempontból mi szerencsére már a földön fetrengünk. Azt hiszem most nálunk ez az adventi készülődés, csupa móka és kacagás. Ebben pedig ki más lehetne a főkolomposunk mint a mindent (hülyeséget) felszívó ovisunk, aki vérig sértve érezte magát amiért tegnap nem volt a cicafej jel a dicsőségfalon. Aztán miután elmondta eme bosszantó tény okát, karöltve az óvónővel elvonultunk a budiba könnyesre röhögni magunkat, persze miután megmostuk a nebulók fejét, bevallom ehhez is nagy erőfeszítés kellett arcizmilag. Szóval a renitenskedés oka, Mikulás műsor, hull a pelyhes, amiben a 2 főcsibészkéhez betársult a leányzó és előadtak Flour Tomi halendáját koreografálva, amely osztatlan sikert aratott a többieknél, szóval lehet rapmiki lesz minálunk. Jelzem a hull a pelyhes már nekem is ott jön ki, szerencsére Bundit időben letiltottam a disznó verzióról...Aki sem ismernék eme örökzöldet, itt pótolhatja hiányosságait... http://www.youtube.com/watch?v=n7LRNmFA8Mc

Szóval így vigadnak mostanság Garamiék :o) Ilyen ráhangolódás után vicces karácsonyunk lesz...szerintem :)