2015. március 25., szerda

Mufurc március



Khmmm csicseregnek a madarak, zümmögnek a zümik, büdösödik a tornacipő, félreérthetetlen jele ez mindannak, hogy végre itt a tavasz és már nem is esik annyira rosszul a hétvégi óraátállítás. Kiscsaládunk azonban ismét kórház a város szélént játszik, mert nehogy már minálunk csak úgy simán menjenek a dolgok. Múlt hét szerdán Szonja és kéttucatnyi hasonkorú kötelező úszásoktatáson vett részt nem is tudom hányadik alkalommal majd hétévesünk fejfájással jött haza, ezt betudtam a buszocskázásnak, mert anyai ökörség révén ő sem bírja a buszt. A másnap reggeli hangnélküliséget és lázat már nem tudhattam annak. Betegszabi, mint azóta kiderült nem mi  vagyunk az egyedüliek, sokkal inkább a sokadikak. Valami nyűves bacit szedtek össze. Ezek után szombaton a kis hölgyeményünk még kificomította a bokáját is. Mivel nem bírt lábra állni a sürgősségin kötöttünk ki. Bár elég sok vészhelyzetet néztem nem gondoltam ám, hogy rögtön komplett otvosteam vesz minket majd körül. Protekcióval nyomtunk egy 3 órás etapot, ami nekem már sok volt, de a lázas és fájós lábú kisbetegünk nagyon flottul egy igazi hősként vette a tortúrát. Szerencsére törés az nincs, de csúnyán kificamodott és zúzódott. Úgyhogy pár napja apjukkal bicepszre gyúrunk mert ölbe hurcoljuk borsószem hercegnőnket és 24 órás cselédként lessük a kívánságait. Azt hiszem lassan kezdi kicsit túlzásba vinni az ölbebaba szerepét.  :)


2015. március 19., csütörtök

Fifty-fifty

Az a helyzet, hogy a múlt hétvégénk valami szuper jóra sikeredett, a tavaszi születésű gyerekeknek hála, szülinapi partik tömkelege jut mostanában nekünk. Szombaton Szonja volt hivatalos osztálytársa hetedik szülinapjára, vasárnap pedig családilag. A szombati buliról nem sokat tudok, mert nem túl bőbeszédű a nagylányom, a vasárnapi ennél sokkal izgalmasabbnak ígérkezett. Ennek roppant egyszerű az oka, a hölgyeményeket egy fiatalember invitálta meg, nem különben volt érdekes az, hogy ez már egy 11. szülinap volt, nomeg a meghívottak is hason korú fiatalemberek voltak. Lányaim ezen oknál fogva tavaszi (be)zsongásba kezdtek és jött a már igazi nőcis "nincs egy rongyom sem" eposz, fűszerezve a "ruhámhoz nem megy ez a táska" "a hajcsatom nem elég csillogó" monológokkal. Egy pillanatra felmerült bennem, mi lesz akkor ha úgy 10 év múlva kell majd ugyanezt átélnem kissé hard core változatban. Meg kell mondjam a fiatalemberek is adtak jócskán magukra, ennyi parfümarzenált én még nem szagoltam, de még ezt is überelte az egy főre eső piramisnyi zselé a hajon. Szóval az én két gyomorkihűlésig beszélő jánykám az első egy órában lapított, mint hal a szatyorban, aztán pedig igazi nőként élvezték azt a helyzeti előnyt, hogy fejenként 5 fiú jutott rájuk.



Az idén először volt ám nekem márciusi ifjam (lányom is). Nagyon jó érzés volt látni, tudni, mesélni a kokárdáról, Petőfiről és mindarról ami ehhez kapcsolódik. Szabadság, szerelem. Az iskolában nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományokra és az állami ünnepekre, aminek én nagyon nagyon örülök. 



Mivel Garami apukának még mindig nem sikerült új munkahelyet találnia, így általános nagy házalakításba kezdtünk. Háááááá nekem amolyan Déva váras a sztori, mert már hetek óta tart és mondjuk 10 perc amíg megtalálom a kv-t reggel, aztán rájövök, hogy a mikró be van dobozolva.Mivel én dolgozom mindent apjuk rámolt el, a csúcs az volt, amikor a vasárnapi leveshez csak villát találtam, A lányok is kivették a részüket a festésből, Kirának olyannyira sikerült,hogy a már kész falat stikában újrahengerelte, erősen rusztikus stílusban  centi vastagon. 


Tegnap estétől van egy saját bejáratú Tina Turnerünk is, Szonja előadásában vagy most megy át a gyerek fiúba és mutál. Komolyabban véve, valami csúnya bacit szedtek össze az uszodában és sorra dőlnek ki a gyerkők gyakorlatilag pár óra különbséggel. Doktornénink pihenésre ítéltette, ami egyébként rá is fér szerintem, de mondjuk én inkább a tavaszi szünetben csavarogva ezt jobban elviseltem volna. Természetesen húga is belázadt és minden mindegy alapon 5 percenként változatos betegségeket ad elő hipohonder jelleggel, egyetlen cél lebeg a szeme előtt, hogy ne kelljen oviba menni, holnapra az apja kontójára (én dolgozom) engedélyeztem neki is egy rendkívüli szünnapot. Amikor meghallotta, hogy ezt megbeszélem óvónénivel, bakkecskeként virágokat szedve és ódákat zengve rólam (ki másról) szökellt haza, tejbetökvigyorral. Apjuknak már nem volt ilyen őszinte a mosolya amikor közöltem vele, hogy mindkét csemetéje itthon lesz. :)


Remélhetőleg a saját bejáratú füles ma(n)cink elhozza már nekünk az igazi tavaszt, mert az illata és a napsugarai már ideértek. 

Egy picike mosoly tőlünk. Szonja mesét ír:
- Kira szerinted mi legyen a címe?
- A kis hercegnő és a daliás herceg. 
- Húúú Kira legyen inkább a címe a Napocska.
- Nem, csak azért mondod, mert azt sokkal könnyebb leírni. 
(és a kicsi tudja vazzeg).


2015. március 8., vasárnap

Nőcik


Ezzel a Nőnappal én valahogy sosem voltam jó viszonyban, állandóan sztereotípiaként élt bennem a komcsi rendszer, a munkás nők és a piros szegfű triumvirátusa. Őszintén szólva egyetlen kedves nőnapi kép él bennem, édesapám nagyon messze dolgozott, ritkán járt haza, Nőnapra kaptam tőle egy levelet, amiben le volt préselve 3 szál hóvirág...
A lányok, főleg nagyobbikunk az idén teljes nőnapi lázban égett, fölöttébb érdekelte az ünnep milyensége, jó édösapjának kb. 60 szívecskét ragasztott ki a lakásban és miheztartás végett mindegyikbe beleírta, hogy NŐ. Pénteken aztán a saját szememmel láthattam hajtőig pirulni amikor a fiúk és hogy hogy nem közülük a szívének legkedvesebbike egy minicserépnyi krókusszal köszöntötte, amíg egy másik hóvirágképet ragasztott neki. Aztán családunk egyetlen férfitagja (ha Ricsi ebet éppen nem soroljuk a Garami famíliába) egy komplett virágkosarat hozott nekik, tele az éppen bimbózó tavasszal. Én ékszert, mama pedig cserepes virágot kapott, mindnyájan meg voltunk hatva. Aztán ma megérkezett keresztapjuk is gyönyörű tulipáncsokrokkal, majd délutánra megérkezett Kira szívszerelme is Bonca, virággal és csókokkal. Szóval én csak ámultam-bámultam a régi sztereotípia pedig kezdett ködbe veszni az emlékeimben és arra gondoltam, hogy nőnek lenni valóban nagyon jó...szóval kedves fiúk és férfiak, köszönjük, hogy mellettetek, értetek lehetünk nők.
 "Ha nő vagy, ne feledd: egy igazi varázslónak születtél, teremtő tündérnek. Ha valamit szeretnél, el fogod érni, meg fogod érinteni. Az érzelmeid segítenek megtalálni és megtartani bármit: szerelmet, munkát, célokat. Elegendő vagy te magad, a lelked és a szíved."

2015. március 5., csütörtök

Télűző

Már nem is mondok semmit arról miért vagyok ekkora bloghanyag és ígéretet sem teszek arra, hogy ezentúl másképp lesz. Puszedli sikeresen meggyógyult és valami 8. csoda okán szerintem,senki sem fertőzött meg a családban. Azt hiszem rajtunk nem fog múlni a tavasz eljövetele, mert derekasan megtettünk mindent azért, hogy eltemessük a telet. Ha jól hiszem cirka 4x égettünk kiszebábot, vonultunk jelmezekben és vettünk részt farsangi tivornyákon, enyhe fánkmérgezéseken átesve.




A lányok kedvenc ünnepe a farsangi időszak, gyerekként nekem is ez volt a favorit, mert ilyenkor mindenki az lehet, ami csak akar. Szonja a hagyományokhoz hűen ismét bohóc akart lenne, amin első körben csodálkoztam, de amikor láttam az osztályában, hogy valóban szeret megnevettetni másokat már értettem ragaszkodását a bohócorrhoz, amit úton-útfélen elhagytunk, ezért sebtében festettem neki egyet. Majd hét évesen igazi kiskamasz jegyeket ölt magára a leányzó, úgy cirka 4-5 évvel képzeli magát idősebbnek a valós koránál, Visszahúzódó jelleme kezd a feledés ködébe veszni, szájal, felesel, feszegeti a saját és az én türelmem korlátait, ezt ellensúlyozva egyre jobban tanul és egyre önállóbb. Élvezi, hogy itthon van az apja, (becsődölt a cég) ami nekem is nagyban megkönnyíti a hétköznapokat, de a háttérben ott a bizonytalan érzés, hogy mi lesz a későbbiekben.







Kira igazi boszi, leplezetlenül utálja az ovit, aminek legfőbb oka, hogy korlátok közé szorítják mozgékony és szabadságvággyal teli személyiségét. Hihetetlenül rafinált és simulékony, neki nem lesz gond akár a jég hátán is megélni. Ő az egyetlen a családban, aki még az igazán senkihez magához közel nem engedő, szeretetét kimutatni sem tudó mama szívét is meglágyította. Pontosan az a jellem, akinek viselkedésétől másodpercek alatt elönti az ember agyát a lila köd, majd pontosan 10mp elteltével már rózsaszín felhőket pöttyöz a fejünk fölé. 





Észrevétlenül osont el a február az életünkben és ma már épp az a legfőbb téma a nagylánynál, hogy kapnak-e a fiúktól nőnapi ajándékot a suliban pénteken vagy sem :) Szerintem kapnak;).Figyelmeztetvén apjukot a közelgő eseményre, a tegnap estét azzal töltötték a csibék, hogy szívecskéket vágtak ki és mindegyikbe beleírták, hogy nő, majd elhelyezték ezt a lakás 125 pontján, nehogy pöppetnyi esélye is legyen annak, hogy az apjuk elfelejtse, hogy 4 nővel is együtt él. (Na, nem mintha erre lenne egy percnyi ideje is, mikor minden pillanatban belebotlik valamelyikünkbe, felüdülés neki a pincében a tűzrakás, mert legalább ott van Ricsi az eb.). 
Summa-summarum jól vagyunk...nagyon várva a tavaszt.