2015. május 30., szombat

Kicsi Kira 5 éves :)













Biza, ez a kicsi jelző már a övé marad, családunk legkisebbike, A KICSI csupa nagybetűvel és azt hiszem ő lesz a kicsi még az 50. szülinapján is. Csupa mosoly, báj és derű, igazi manipulátor. Csípőből tüzelve mindenre rögtön azonnal van válasza. Ő a mi ajándékunk és pontosan ehhez mérten is lett felvértezve személyiségjegyekkel. Egyik pillanatban még minden bogarat összeszedő, kardoskodó minifiú, hogy a másikban sminkelő minden körmét más színűre festő királylány legyen.Élen jár mindenben, csibészségben és szeretetnapsugarakban egyaránt. A jövőre konkrét elképzelése van, úgy tervezi Bonca felesége lesz és ikergyermekei lesznek, Ámen.Szóval határozott elképzelése van mindenről, ezt leginkább csípőre tett kézzel Na! mondatbéli befejezéssel szokta nyomatékosítani. Ilyenkor mindig olyan nagynak látom, nagynak, erősnek és határozottnak, amolyan "jég hátán is megélő" típusnak. Csibész, bitang, de mindent úgy ad elő, hogy az ember nagy hévvel ledorongolná,de úgy néz a nagy zöld szemeivel és cseresznyeszáját úgy húzogatja, hogy egyszerűen elszáll a füst és nevetned kell.  Igazi iker jegy, a másik oldala talán még szerethetőbb, ölel, bújik, szeret, éjjel-nappal, csimpaszkodik mint egy minimaki és sutyorog a füledbe, nagyon szeretlek. Éjjel félálomban is ezt hallom, mert biza velem alszik, nem is velem, rámtekeredve, még ezt a nagy kötődést is szeretem. Állandóan mozgásban van, zsizseg, ugrál, fut-rohan, soha el nem fárad. Kimeríthetetlen mindenben, mindent nagy hévvel, nagy szeretettel, teljes bizalommal, csupa-csupa derűvel és pozitivitással tesz, él, lélegzik. Hiszem, hogy az ég küldte őt nekünk, ékes példának arra, hogy élni jó. A mi szivárványunk napsütésre és eső utánra egyaránt.

2015. május 26., kedd

ÖTÖSÖM VAN! Boldog Születésnapot Kicsi Kincs!!!




" Te valóban nagy ember vagy...Te nem fogod összeszedegetni az élet apró-cseprő dolgait,a maradékokat. Magad fogod megteremeteni a rózsádat, életet fogsz teremteni. A szépség igazi varázslója vagy, s annyi jót tudsz tenni a többi emberrel Meg fogod őket tanítan arra, hogy szeressék a életet." 

2015. május 15., péntek

Az én napom :o)

Bizony-bizony és még sokunké. Emlékszem amikor még ez a két kis viháncka még csak a szívemben és lelkemben élt, az Intézetbe már akkor jártak az óvodások anyák napi műsort adni. Torokgombóccal és pityeregve néztem végig a műsort, mindig arra a pillanatra várva, amikor az én vágyott gyermekeim mondják majd nekem a köszöntőt. Sok-sok év távlatából az álomból valóság lett, de bizony még most is néha rácsodálkozom a szóra:  anya. Azzá váltam a sorsnak hála, kétszeresen is. Duplanyaságom ellenére olykor még mindig csak ülök és nézem őket és magam sem hiszem, hogy én adtam nekik életet. Szonja iskolájában sajnos már nincs ünnepi műsor, ők készülnek és anyák napja reggelén a párnámra rakta az ajándékát. A saját gyöngybetűivel, a kedvenc virágommal és még csak fel sem költött megvárta az ágy szélén ülve, hogy felébredjek.



Kira nagyon készült, bár nála inkább az töltött el izgalommal, hogy a kis ficánka végigüli-e a műsort, tünemény volt. Igaz leginkább azzal foglalkozott, hogy a plüssszivecskébe puszilva puszikat fújjon nekem, ezt szeretem benne igazán. A műsort flottul végigcsinálta, verselt, táncolt, édes volt. Azóta is minden nap kapok tőle itt-ott szedett virágot anyák napjára, mert szerinte minden nap anyák nap. :) Milyen igaza van. 







Sokszor eszembe jut, mit jelent számomra az anyaság. Egy csodát, ami megadatott, teremtő gondolatokat. Óriási felelősséget, karikákat a szemek alá. Sok-sok vidám kacajt, maszatos arcokat. könnyeket. Lemondást, melyet máris kompenzál a mindenen túlmenő szeretet. Hitet ad, hitet abban, hogy élni jó, hogy kerek a világ, hogy borúra jön a napsütés. Aggódást is ad, amikor betegek, lázas kis testüket a sajátommal hűtöm és nem alszom éjeken át. Ad dühöt és megenyhülést, civódást és ölelést. Csupa hatás-ellenhatás, így egy nagy kerek egészben. Anyának lenni a világ legcsodálatosabb dolga, kapsz egy piciny magot, elülteted és várod, hogy szárba szökkenjen, Várod a születés csodáját, az élet csodáját. Közben reméled, hogy jó kertész leszel, akkor adsz árnyékot amikor kell, öntözöd ha szüksége van rá, elpusztítod a rá leselkedő kártevőket. Sok-sok munka után szárba szökken a kicsi növényed, nevelgeted, óvod vigyázod, olykor csak mellé ülsz és csodálod ahogy fejlődik. Te leszel a legboldogabb kertész amikor virágba borul. Minden egyes virág más lesz, egyedi, megismételhetetlen, csak a tiéd mind és mindegyiket ugyanúgy szereted. Mindig ott leszel a közelében, akkor is ha vihar tépi, akkor is ha süti a napsugár. Közben pedig tanulsz tőle, mert általa leszel kertész, a gyermekeid által leszel anya.


2015. május 6., szerda

Expo(náltunk)

Most volt nálunk a sorban a 17. egy jó ideje úgy 6 éve ez már nálam nem kultúrprogram, de egy percet nem panaszkodok azért mert belegabalyodom a héliumos lufiba vagy tyúkszem nő a talpamra az ugrálóvár mellett állás miatt. őszintén megmondom, hogy a most futó mulatós zenészek nem az én ízlésvilágomat tükrözik, úgyhogy azért ezt most rendkívül úrinő stílusban fogalmaztam meg, mert effektíve pont leszarom dzsoliszuzit, meg dj akárkit. Magasabb szervezős körökben már pár éve mantrázom, hogy semmi kultúrprogramot nem hoznak a pirinyóknak, elégedetlenségem okán megkérdezték mégis mire gondolok, hááát minimum Alma együttes. S lőn világosság nagy betűkkel ott virított a szóróanyagon. Taddamm na mondom ha esik ha fúj ott leszünk, hát esett, nem kicsit, de kit érdekelt? ! esőkabátban, gumicsizmában végignyomtak a skacok cirka 1.5 órát, én utoljára Guns n' Roses koncerten buliztam ennyit, (időben valamikokr bőven megboldogult jánykoromba még a Don kanyarnál) mondjuk ott is esett, szóval a nosztalgia megvolt. Lányaim nem estek messze az Almafától (höhö, ez tényleg favicc volt a részemről) mert az első sorban nyomták. Szenzációs volt tényleg csak ömlengeni és nyáladzani tudok róla. A srácok jó fejek voltak, viccesek, vidámak, tényleg csak az idő borult be. Az énekest ugyan helyettesíteni kellett, mert elment a hangja, de olyan fergeteges hangulat volt, hogy még így sem bírta ki éneklés nélkül. Jham és kötelező jelleggel.  nézzétek meg tőlük ha nem ismeritek a Khumba dalt. Pusszantás! :)




2015. május 3., vasárnap

Party time :o)









Tudom, hogy most jöhetnék megint a fámával, hogy miért is nem írtam. (A masina bemondta az unalmast. ) Mindig is célom volt az, hogy csilivili ajándékok helyett élményt adjunk, mosolyt csaljunk. Szonja hetedik születésnapja is ilyenre sikeredett. Délelőtt még minden meteorológust meghazudtolva kémleltem az eget, hogy mi lesz itt ha beszorulunk a lakásba, egyrészt oda a meglepi, másrészt a 20 gyerek minden bizonnyal téglánként fogja szétszedni a lakást idebent. Az égiek meghallgatták azért nyöszörgésemet, mert bár nem volt verőfényes jó idő és bizony bikinire sem vetkőztünk, de nem esett és ez volt a lényeg. Kira közölte is a frissen tanultakat, miszerint a tavasz ravasz.  Aztán azt a pillanatot sem felejtem el, amikor Szonja jól olvasó kisded lévén egy éppen előttünk megálló kocsin elolvasta, hogy Féder vidámpark :) Körülbelül egyfolytában ugrálva és izgulva vette tudomásul ahogy felfújták a légvárat. (Nekem eredetileg nem tűnt akkorának amekkora ténylegesen volt, pöppetnyi híja volt, hogy elférjen  a kicsinek nem mondható kertünkben.) Aztán jöttek szépen sorban a vendégek. Az első szülinapi buli volt, amit nem kellett végigszaladgálnom, a két fiatalember aki a légvárhoz volt "bérelve" gyakorlatilag mindent levezényelt, kis csoportokban járták a légvár-hinta-csúszda-trambulin-hinta-lakás kombót. mi szülők beszélgettünk, üldögéltünk és hallgattuk az el nem múló kacagást. A hétéves pedig tündökölt, tanárai szerint is kinyílt, mérhetetlen büszke vagyok rá. A betegsége utáni első nap az iskolában 4 100%-os dolgozatot írt, jutalomként pedig foghatta az olimpiai lángot, a bácsi aki az iskolájukba hozta elmondta neki, hogy kívánhat a lángtól, mert teljesíti. Tanító nénije párás szemmel mesélte, hogy bármit kérhetett volna, ő mégis rögtön azt kívánta, hogy "ne legye éhínség a világon". Azt még én is megkönnyeztem, amikor kis osztálytársának egész délután készített egy rajzot, és beküldte a kórházba a kislány apukájával, gyöngybetűkkel szerepelt rajta "szeretlek Anna gyógyulj meg.". Azt hiszem azon sem fogok meglepődni ha egyszer nadrág nélkül jön haza, mindenét odaadja, a tízóraiját, a radírt, bármit. Szeretem ezt benne, szeretem az empátiáját, a toleranciáját, azt ahogyan fejlődik, okosodik napról-napra. Most éppen utolérte az első igazi szerelem, fagyizni hívta a kisfiú. :) Gergő anyukája mesélte nekem, hogy a kisfiú még a nagyon utált ribizlifagyit is legyűrte, mert Szonja azt kért. A szülinapra kapott virághoz hozzá sem érhetek, éppen ma három hetes a rózsa a vázában, amiről már csak mi tudjuk, hogy rózsa ahogy kinéz :D. Jó látni, hogy kerek az élete, kiegyensúlyozott, jó helyen és jó időben van most ebben a pillanatban, maradjon ez sokáig így, ahogy ő fogalmazott: "Boldog vagyok anya!" :)