Bíborszél

Változatok a hülyeségre...

2012-02-01T09:51:00.003+01:00

Van az úgy, hogy bekattanok...lehet a -19 teszi ami ma reggel leledzett minálunk, nem viccelek a denevérek beköltöztek a pincénkbe, téli álmot aludni, most csinálunk nagyobb helyet, mert a hét végére várjuk a medvéket is. A csinálunk királyi többes, mert én ugyan le nem megyek oda, ahol motoros(értsd bőrruhás) egerek tanyáznak fejjel lefelé lógva. Ugorgyunk. Szóval vallomás következik, egy rohadt lusta disznó vagyok, aki előnyt akar kovácsolni magának. Mégpedig, a diplomám nyelvvizsga hiányában az egyetemen őrzik, hét lakat alatt. Mondom ráizzítunk már a témára, mert vér ciki, meg minden főleg a barátnőmnek, akinek az anyja, azóta azon a szakon tanít. Felrebbentek kósza hírek, hogy esetleg megkapjuk nyelvvizsga nélkül is. Sejthettem volna, felmegyek a honlapra, szupersztráda lett mióta nem jártam ott, megkeresem az ügyintézőt, aki már rég nem az, aki akkor volt. A kolléganője közölte, hogy írjak neki mailt, de nem-e tud esetleg segíteni? Erregélem, hogy eskü nekem van diplomám náluk, meg szép államvizsgám meg minden, nem-e lehetne-e legalább valami másolatot kapni, mert azt olvastam a honlapon, hogy X összegért lehet. Röhög, asszonygya lehet, azoknak akik elhagyták vagy elveszett. Mondom, hát gyakorlatilag én sem tudom, hogy náluk melyik doboz alján porosodik. De mondom a két szép szememért senki nem hiszi el, hogy nekem ilyen diplomám is van, ha elé állok, szevasz Gizella vagyok és hidd el nekem itt diplomáztam. Jhhham másolatot azt adhatnak, írjak mailt, melyik évben is végeztem? Snitt. Agy forgat....teljes sötétség. Valamit hadováltam arról, hogy írok mailt és lecsaptam. Előtte azért még arra volt pofám, hogy megkérdezzem, van-e már rektori döntés arról, hogy a renitensek esetleg megkapják mégis nyelvvizsga nélkül, asszongya nincs, ha lesz is szeptember 1 előtt semmiképp. Lerakom a telefont és őrült ámokfutásba kezdek, hogy mikor végeztem, túrok kutatok a szekrényben és a fejemben, semmi, mert a diploma ugye náluk, a leckekönyvem remélem, hogy náluk. Szidom magam, mint a kocsis, hogy lehetek ennyire hülye. Aztán mit találok egy fiók mélyén, szakdolgozat, rajta egy aranybetűs évszám 2005. Banyek, a pofám leszakad, hogy hét év alatt nem voltam képes egy laza közép c-t letenni, én akit már gimiben eltanácsoltak a nyelvtanulástól, hogy a kétnyelvűről inkább menjek át informatikára. Az is csak az angoltanár jóindulatán múlt, hogy lett egy angol kettes érettségim. Szóval itt tartunk, közben azért elagyalok azon, hogy megvesztegetek valakit, hogy csempéssze ki, vagy rablótámadásba lendülök át, de leginkább leszegett fejjel ülök és rohadtul ég a fejem...Azért a mailt megírtam...

A másik, Szonját nem sikerült lebeszélnem a büdös dög HK (már nem vagyok hajlandó kiírni a teljes nevét) úgyhogy ma nagy diadallal jöttem haza és nagyképűen közlöm Bundival, hogy megvan ám a cicajelmez, van neki füle-farka mindene, ráapplikálok egy masnit és kész a HK. Veszem ki és hajtogatom, körülbelül mintha az ötöslottó vászonra vetett nyerőszámait húznám elő, menet közben virtuálisan hátba veregetem magam, hogy miyen f... a csaj vagyok, ezt is megcsináltam az én elsőszülöttemnek, várom a viharzó tapsot, mire: Ez fekete. Neeem, ennek rózsaszín a hasa. Válasz: Ez fekete, HK. nem fekete. Nyeltem egyet, ránéztem és összeszűkült semmivel nem összetévesztendő gyilkos tekintettel, cseppet sem nőiesen közöltem: EZ HK BA+ ÉS CSEND(lehet kussot mondtam hirtelen haragomban) ÉS TE FOGSZ A LEGJOBBAN LELKENDEZNI A KÖLÖKNEK, mert ha nem tuti Te fogod két kézzel megvarrni azt a rohadt jelmezt. Erre mit mond: Figyi már, ilyen masnis farka nem a Fülesnek van a Micimackóban? Ekkor értük el 16 éves kapcsolatunk mélypontját és már láttam magam: "Igen tisztelt bíróság, azért akarok elvállni, mert ez a férfi itt, belegázolt a saját és gyermekem lelkivilágába, mert mindenki láthatja, hogy ez egy HK. jelmez....majd teátrálisan miszlikbe szaggatom. " A valóságban persze nyeltem egyet, majd egy nagy lendülettel bevágtam a jelmezt a szekrény aljába...most pedig pink masnit keresek a cicafülekre.

Mesélhetnék még de azt hiszem még csak délelőtt 10, ennyi nekem mára elég...

Zűrös hétfő

2012-01-30T19:22:00.007+01:00

Amiből aztán a bejegyzés kezdete óta már kedd reggel lett:)Aki ismer, az tudja, úútálom a hétfőt, amolyan narancssárga Garfield módra. Nade a mai, ez volt az übercsúcs. Mentségemre legyen mondva, nincs közel az óvoda, de szeptembertől egyszer...mondom egyszer sikerült a 8 óra előtti harangszóban odaérnünk. Mindegy mikor kelünk, ennek ellenére ma halmozott hátránnyal indultunk. Először is, hajnal 2 és 4 között, legkisebbikünk csak az anyján lógva volt hajlandó szenderegni, 4-kor bezuhant mellém nagyobbikunk, apjuk meg ment a macis függöny alá. Nekem meg fél7-kor csörög a telefonom, aztán 10 perc múlva újra. Na ma ezt elfelejtette és ha jó anyám nem szól, hogy ugyan ma nem megyünk-e oviba, akkor békésen szendergünk tovább. Kint csapkodtak a mínuszok és mindketten a kit tud magára több ruhát húzni öltözőverseny után, kellemes -12 fokban nekiindultunk a hegymenetnek. Az út abban merült ki, hogy Szonja egész úton bődörgött, hogy valami csipi az arcát, nekem meg az arcomra fagyott a könny. Az egyéb testnedvekre most nem térnék ki részletesen, de gondolom sejtitek. Aztán a remek kezdés után jött a mélyrepülés, mire hazaértem kockásra fagyott még a fülem is. Ezzel nem voltam egyedül, ugyanis "a váratlan" hidegnek köszönhetően a buszokban nem volt fagyálló, ergo az utazóközönség csodálta az út szélén álldogáló viharvert sárga csodákat és várt a semmire, akik hamarabb megunták és átfagyva hazacsúszkáltak, mert ugye a hóra és jégre az illetékesek január végén ugyan honnan is számíthatnának. Az emberek is a januári tavaszt várták, mert miközben slattyogtam a leheletemtől megfagyott sálamban mindenhonnan a fűrész duruzsolása verte fel a csendet. Szóval átváltottunk a hírportálok által harsogott szibériai verzióra, sorsolással döntjük el ki megy ki éppen ellátni a kötelező feladatokat. Pechem volt tegnap, mindig én húztam a rövidebbet, így volt pár köröm. Bundás meg röhögött, de este mégis ő ment lekonyult fülekkel aludni, a következő párbeszéd után, Szonja az ölében monologizál:
- Tudod apa, te fiú vagy, mert neked pöpid van, kicsi pöpid, ekkora majd mutat egy két milliméteres hézagot a hüvelyk és mutatóujja között, majd röhög. Bundás odébbslattyog miközben dörmögi az orra alatt: köszönöm a kislányom az önbizalom növelő mondataidat. Még azt sem hagyatta abba velem a röhögést, hogy ismét én húztam a rövidebbet és a ma reggeli fél6-os ébresztés után nekem kell vinni a csajt oviba...-13fok, heccből Bundi iderakta elém a kint hőmérőt, válaszul csak mutattam a mutató és hüvelykujjam közötti parányi rést. :)

Szonja szösszenetek

2012-01-28T11:40:00.002+01:00

"Kira csüccs, ááá azt add ide, mert nem gyerekek kezébe való!"

***

Apa egy kicsit csipjemegakakasozik, mire a leányzó:
"Apa kapjál már a fejedhez, hogy milyen butákat beszélsz!"

***

"Látod anya most belenyúltál valami hülyeséget abba, most akkor hová kattintsak?"

***

"Anya itt alszok melletted, aztán ha már elaludtam, akkor átmegyek az ágyikómba jó?"

***

Bezárja Kirát a szekrénybe:
"Kira szóljál ha félsz, akkor kicsukom!"

***

Kakaoholista:
"Kira ha adok egy puszit, nekem adod a kakaódat?"

***

Lát egy üstököst egy fényképen:
"Nézd egy kivillanó pöpi."

***

Szonja menjünk egy kicsit gyorsabban, mert ott vannak kint, a nagy dög kutyák.
"Miért kell gyorsan menni, ha eldőltek a kukák?"

***

"Levettem a harisnyát, mert beütöttem a lábam és be fog lilálni."

***

"Muzsikál a pocakom."- Korog.

***

A pocsolyában meglát egy benzinfoltot:
"Nézd, pocsolyaszivárvány!"

***
Szonja kérsz rá ketchupot?
"Kérek, mert én már nem vagyok kicsi, csak nagy!"

***

"Keressünk már a macinak egy gyerekmedencét, mert ebbe a nagyba elfulladhat."

***

Kishuszas :o)

2012-01-27T14:20:00.005+01:00

Pontosan 20 hónappal ezelőtt, ilyenkor éppen egy órája érkezett közénk. Ilyenkor már ott szuszogott mellettem és erőteljesen próbált szopizni, már akkor tudta mit akar és azt hogyan érheti el. Most húsz hónappal később éppen az apja mellett alszik, hason, szigorúan az ágy mértani közepén és szájtátva horkol. Ő a kicsi, hiába tiltakoztunk ellene, mégis maradt a jelző, minden pro- és kontrájával. Harcol keményen, mennek a hisztik, leginkább nagyinál, mert hát érdekérvényesítés van, nem is akármilyen. Harcol a nagy ellen, és bár még leginkább alulmarad, azért már vannak olyan csaták, ahol ő arat győzelmet. Mielőtt még végképp megkapnám az amazon jelzőt, azért a fő jellemző mégsem ez. Igazi kislány, bújós, hízelgő, törékeny, bárkit kenyérre kenő egy pillanat alatt. Nem lehet soha haragudni rá, önként tartja a kezét, ha éppen 4x pakolta ki aznap a szekrényt, lelkesen mutatja, hogy ott lesz neki elverve ha butaságot csinál, talán ott lesz, majd..:) Egész nap mozgásban van, lót-fut, pakol, mászik, bizony ilyenkorra már mindenkinek jól esik egy kis nyugi, hogy agárként nem azt kell éppen figyelni, hogy merre jár éppen. Igazi kis hegymászó és a siker csúcsán rögtön táncra perdül. Olyan a mozgása, mint a higany, ilyenkor nagyon mókás és a produkció végén kiköveteli a tapsot. Két napja énekel, folymatosan lalázik a kisegér hangján és sütkérezik a sikerben, hogy ez nekünk mennyire tetszik. Ha úgy dönt ideje elhagyni a lakást, hozza a pótyerkáját és az aktuális sétára kiszemelt cipőjét is, és hangos mutogatások és eözések közepette, otthagyva csapot-papot indulni kell, ilyenkor ügyesen öltözik, minden más esetben inkább vetkőzőszámokat mutat be. A másik elmaradhatatlan rituálé, a pelenkázásnál történő sudokrém pötty az orrára, amivel aztán indul is valakihez piszézni. Imádja a nővérét, azt az ugrálást, amikor megérkezik Szonja, legalább úgy örülnek egymásnak, minden nap,mintha nem is pár óra, hanem pár hét telt volna el a találkozásuk óta, a nagy ölelések után persze 5 perc sem kell és már össze is vesztek. Egyre jobb az étvágya, de esténként még vonul villanyt lekapcsolni és hozza a párnámat, akkurátusan lerakja, hanyattdobja magát és paskolja a kezével a párnát, hogy szíveskedjek 3mp-en belül ott lenni, és jöhet a langymeleg lötty. Hihetetlen szeretetgombóc, nincs is annál jobb érzés, mikor a kis praclijaival átöleli a nyakam és puszilgat, bújik. Mindnyájan sokkal szegényebbek lennénk nélküle, állandó mosolya és bohóckodása bearanyozza még a legszomorúbb napokat is. Édes kicsi lány, még most húsz hónap elteltével is, olykor csak nézlek és alig hiszem el, hogy itt vagy nekünk...

Hó zik zik zik

2012-01-26T13:28:00.004+01:00

Alapjában véve semmi bajom a hóval, sőt mazochista módon szeretem lapátolni is, pedig ugye úgy tartja a mondás, hogy aki a diót leveri vagy a havat sepri jó nagy hülye, mert a dió lepereg, a hó meg elolvad. Ma reggel óta rázzák fent a dunyhát, szakad is becsülettel. Lesz itt hóangyal, hóember, szánkó, hógolyó. Mint említettem alapjában véve semmi bajom a hóval. De! Több tényt nem szeretek benne, túl azon, hogy hideg és ha elolvad latyakos. Mindig szembe esik, ezt megfigyeltétek már, bármelyik irányba is mentek tele van vele a szempillátok és ez reggel 7-kor, ovissal, táskával és littlepónival felszerelkezve annyira nem jó, délután üres, majd ovissal teli szánkót hazahozni már jobb buli lesz. Kira alapjában véve olyan, mint én, vagyis szereti a havat, már ha nem esik, csak úgy van. Mert a hóesés annyira nem smakkol, meg az sem ha kesztyűt lehúzva letenyerel benne. Ma már haladtunk nem kellett a kezét fogni, úgy trappolt, egészen az első hóbafejelésig. Szánkózni szeret, én is szeretem ha szánkózunk, mert én diktálom a tempót, ő még nem tud kiabálni, hogy fussál anya, sőt pehelykategóriájából kifolyólag a nyelvem se lóg. A bajok forrása Bundi, vagyis az ajándéka, kaptam ugyanis tőle egy gördülőtalpú cipőt. Amikor először felvettem, konkrét izomlázam lett, aztán annyira megszerettem, hogy összenőttünk én és a gördülőtalpú. Ma is az volt rajtam. Gördülök be szánkóstól, Kirástól, szatyrostól az intézetbe, jön szembe a sofőr, mellette egy kolléga. Mondom lehúzódunk, hogy elférjen mellettünk a nagy autó. Abban a pillanatban kigördült alólam a talaj, mert a hó alatt olykor jég van. Dobtam egy hátast, jó embereset, lehet még a Richter skála is mutatott, a szatyorból az ételhordók gurultak, én meg annyira röhögtem, hogy ülve maradtam a hóban. A kiskirálylány meg nagy maciszemekkel pislogott a hóesésben a szánkóról. A sofőr és kolléga meg kurvára röhögött. Nekem meg fáj a seggem, még jó, hogy ki vagyok párnázva farilag. Szóval alapjában véve szeretem a havat, meg a gördülő cipőt is...:) A fenti képem meg kb fél órája agyalok, szánjatok már meg...az arckönyv oldalon senki nem mondja meg a megoldást...így meg nem lehet kibírni. Na ilyen tartalmas napjaink vannak mostanság. :o)

Rajz-ké(s)z- vég

2012-01-24T14:59:00.003+01:00

Emlékszem, amikor olyan kis méteres vigyorgó cirkáló voltam, mint Szonja, engem is elkapott az alkotási láz. Dehogy az a lázakkal kapcsolatban megesik, egyszer csak kiüti valami atom lázcsillapító, hogy többet vissza se nézzen. Na ezt a múlt évezredi Nurofent hívták nálam negatív szintű tehetségnek. Az oviban még ellébecoltam a farvízen, hogy én bizony nem tudok rajzolni, nem nem nem akarok, hanem nem tudok, a sor végén állhattam, amikor osztogatták, mire meg előre jutottam, addigra elfogyott. Szerencsémre a bátyám jókor volt jó helyen és neki jutott, némi ellenszolgáltatásért cserébe, pl én porszívózok, vagy vakarom a hátad, pucolom a szotyit, nekem is. Mivel művészien lassan alkottam az iskolai rajzórákon, hazavihettem befejezni...khmm hát befejezve mindig be lett, csak nem az én tollammal ékeskedtem. Aztán elértünk a gimibe, emlékszem a rajztanárra, amolyan Petőfi reinkarnáció, nagy hosszú újakkal és nagy tehetséggel. Becsületemre váljék a művészeti dolgokat bevágtam, tetszett is és érdekelt is. A rajzokat meg megcsinálta a barátnőm, némi házi dolgozatért cserébe, a kecske is jóllakott, meg megmaradt a káposzta is. A barátnő azóta rajztanár, gondolom sokat nyomott a latba, hogy az én tabula rasa lapjaimon is gyakorlatozhatott. A hiányosságom el is veszett a szürke ködben, jótékonyan fedte a homály. Mindaddig amíg töpörtyű lányom rá nem érzett a papír izére. Először fizikálisan lett papírevő, majd előkerültek a ceruzák -táblák. Gondoltam a génjeimmel majd jönnek a kudarcok, meg a későbbi bérrajzolás, de inkább én semmisültem meg. Anya rajzol nekem egy tricepszet, mondom hö...anatómia vizsga, aztán apjuk kielemezte, hogy tirexre gondol a kölök, végül összehoztam egy alig felismerhető kacsát, ráfogtam, hogy volt ám ilyesmi Dinó is, meg hablatyoltam neki az örökbecsű Rút kiskacsáról . Szóval legutóbb hóembert rajzoltunk szimultán, az eredmény fent látható, khmmm tudom nem nagyon lehet észrevenni, hogy az egyik az én művem. Az alatta lévő pikkelyes halacska, (lazac) a kishölgy műve, ovis fő helyre kirakva, nagyon büszke rá, miután megmutattam neki, mit találtam az oviban a fő helyen. Vannak még csodák, leginkább jól összekuszálódó dns-ek, mert az én nullámból és az apjuk nullájából, nem egy dupla nulla klotyó lett, hanem egy kedvet fenntartó, rajzolni szerető, kinyújtott nyelvvel koncentráló fürtöske. A kicsiről még nem nyilatkozom, a papírevésen túl, a ceruzarágáson innen, de firkálni már szerinte is jó.

Magyar egészségügy,,,

2012-01-22T07:10:00.003+01:00

Nem, nem fogom szidni,bár gondolom sokan tudnátok az össznépi anyázásba társulni hozzám, csupán egy történetet mesélek el...remélve, hogy másnak is segít majd...meg a saját fészkembe sem szarok...Szóval vegyünk egy 40 éves fiatalembert, akinek el kezdett fájni egyik nap a csípője és a lába. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, mindaddig amig már annyira fájt, hogy fel sem bírt kelni. Ekkor jött a kórház és a vesegörcs, de a tünetek nem múltak. Jött egy másik kórház, ahol közölték ez nem vesegörcs, sokkal inkább sérv. Jött egy gerincröntgen sérv nincs. Akkor lehet érszűkület, angiológia, érszűkület nincs. Jött a reumatológus és labor, reumatikus eredet nincs, de van egy gyulladás, talán egy rossz fog. Panorámaröntgen, egy rossz fog, megcsináltatva. Tünetek már a térden, könyökben és csuklóban. Újra reumatológus, szerinte ízületi gyulladás, a kor és a fizikai munka miatt, kössz. Újabb 4 labor, semmi eredmény, közben egy kis tüneti terápia, lsd fájdalomcsillapítás. A fiatalember és a felesége meg csak szajkózza, de mi lehet az ok? Diagnózis? Jah, az nincs, hagyja abba a dohányzást és fogyjon le, csak az lehet. Ha nem dohányzik és lefogy, akkor mi? Feleség kedves barátnője ad egy tippet, meg bogarat a fülbe, férj előadja a reumatológusnak. Válasz, persze, mert mindig a betegnek van igaza, meg minden hülyeséget összeolvas az interneten, ne találjon már ki ilyen hülyeséget. Fiatalember elmegy a háziorvoshoz és előadja, ááá az nem lehet. Feleség bebőszül bevágtat a rendelőbe és közli, csak egy labor, semmi több, egyetlen kémcső vér. Háziorvos közli, hogy neki nincs ilyen laborpapírja és ki sem írhatja. Feleség telefonál a laboros ismerősének, dehogynem kiírható. Feleség letölti a laborpapírt és kinyomtatja, valamint átlüldi az elérhetőséget a háziorvosnak. Átvágtat a rendelőbe és megmutatja, hol írja alá. Kicsit bepöttyöz még néhány rubrikát és beadja egy adag vérrel a laborba. Két hetet kell várni az eredményre, ami a háziorvoshoz érkezik. Pontosan két hét telik el, amikor reggel csörög a feleség mobilja, kijelző a háziorvos neve, megjött az eredmény...pozitív...Lyme-kór...Holnap megyünk az infektológiára. Igen, a történet, bár gondolom sejtettétek rólunk szól. Kissé már nyugodtabb vagyok, miközben intéztem a továbbiakat megnyugtatott az infektológus. De! Nem tudom mi lett volna, ha az embriológus barátnőmnek ez nem jut eszébe, ha nem vagyunk erőszakosak, mert biza nem emlékezett a férjem se kullancsra, se bőrtünetekre. Meddig lettünk volna pingpong labda a nagy magyar egészségügy zöld asztalán. Innen üzenem mindenkinek, egyetlen kémcsőnyi vér eldöntheti és sokon évtizedek! múltán súlyos idegrendszeri tünetekkel kerülnek szakemberhez. Kedves orvosok, mi nem végeztünk bár egyetemet, de mi vagyunk a betegek, akik gyógyítására felesküdtetek, néha azért hallgassatok ránk is.

Áll a bál....alias frivollili a köbön.

2012-01-17T21:16:00.005+01:00

Az van, hogy meg van gárgyulva az egész bandánk. Foghatnám a holdállásra, a hidegfrontra, az új kínai évre, a menstruációs ciklusra, Mariska néni térde kalácsára, de az az igazság, hogy mi szimplán hülyék vagyunk, össznépileg. Anyámnak is sikerült az azonosulás a családi szellemmel az elmúlt hónapok alatt. A hülyeségünk stresszhelyzetben pedig hatványozódik. Stresszhelyzet pedig van...nem szoktam politizálni,de.... igenis dögöljön meg az, aki úgy emelte meg a gyedem és a fizetésem, hogy kevesebbet kapuk, mint tavaly. Meg a dzsavelapetrósok is, ma küldtek nekem levelet, asszongya' figyelembe véve a xy rendeletet csökkentjük az áramszámláját, 16 egész Ft-tal, végülis egy fél kifli, mondjuk le is dugnám a torkukon. Ki is mentem befizetni, amíg van pénzünk, mert a fizetéssel úgy vagyunk, mint a fiatalok, addig tart, mint a menstruáció, ergó egy hét és baszhatod. (Bocs). Szóval éppen azon merengtem a sorban állva, hogy mit is kezdjek a hirtelen rám szakadt 16 forinttal, amikor megérkezett a helyi nyugdíjas klub is sorban állni. Mami elém vágódik, mert miért ne, én meg bűjbáj mosollyal közlöm vele, hogy tessék csak, én nem vagyok nyugdíjas, ráérek. Rögtön jött, hogy a szemtelen fiatalság, azért ez pozitív, hogy a hetvenen felülieknek még szemtelenül fiatal vagyok, mondjuk lehet hogy ő nem pont így értette a szóösszetételt. Meg ő orvoshoz megy, gondolom azért volt rajta annyi kőpor, hogy a helyi sírköves egy egész kriptát megoldott volna vele. Mondom csak egy a problémám, tessék szólni és szívesen, de így ordenáré módon, fullánk módjára. De ő orvoshoz megy, mondom én is, csak még előbb a gyerekemért az oviba, aki vár. Aztán a mögöttem lévő idősebb nővel, aki mondjuk szintén mami előtt ért oda jól megtárgyaltuk, hogy íme itt az idős példa a felnövekvő generációnak, eskü, hogy nem én kezdtem az elemzést. Mami már nem szólt, hát nem találkozunk a bőrgyógyászaton, reméltem, hogy a méregmirigyét jött kivetetni. DE! Én és Szonja cirka 2 perccel előbb érkeztünk, nyílik a rendelőajtó, mami veszi a repülőrajtot, Szonja felpattan és mire mami az ajtóba érne, már a doktornő előtt van (hogy a picsába csinálta ezen gondolkozok még most is) és közli: Gajami Szonja vagyok és jöttem megmutatni a bibimet. A bibijére kapott kenőcsöt, (téli ekcéma a hidegre kézfejen) nekem meg elvágta a dokinő a nyakam, értsd szó szerint. Volt egy szemölcsöm, és kisebbik jányunknak az volt a fixa ideája, amivel persze engem spanolt, hogy állandóan bizgerálta szopi közben, fájt, vérzett, úgy levette a dokinő, mint a sicc, asszongya lehet még kicsit meleg a fagyasztó, mondom zsír, de gyerek előtt nem bőgök, nem is...:) Ráadásul kaptam rá olyan ragasztót, amire szerintem allergiás vagyok, mert köbö olyan a nyakam, mint akit felakasztottak, aztán Horatio, tudod aki a filmeken mindig csak oldalt van és napszemüvegben még idejében megtalált. Találtam ám itthon hypoallergén sebtapaszt, úgyhogy most divatolok, ma bilikék biciklizős hello kitty volt a nyakamon, holnap rózsaszín fagyizós lesz, majd igyekszem hozzáöltözni. Amúgy tudjátok mi lehetne a HK magyar fiú márkaneve, Szevasz Karesz, naaa? A macskával meg az a bajom, hogy naná, hogy a csibe csak és kizárólag HK akar lenni és ismerve képességeim nyomatékosította is, hogy nem egy olyan szimpla cica, hanem ismerjék is fel, hogy HK. Próbáltam odahatni, hogy nem-e lenne inkább hercegnő, önös érdekből, mert ott a koszorúslányruha, ahhoz lövök neki egy koronát és csá. Persze Bundi belekontrázott, hogy tuti a 25 fős csoportban lesz 32 hercegnő. Mire én vissza, hogy akkor öltöztessük kurvának piros szakadt neccharisnyába, abból tuti nem lesz kettő. Ezen elvizualizálva röhögtünk pár sort, utána már nem annyira, mert eszembe jutott, hogy nem ismerve a szó jelentését, mi van ha gyerek holnap reggel odaáll az óvónő elé és közli, hogy ő kurva lesz a Bóbita csoport farsangján. Kigugliztam hát a HK-t, de semmi, most törhetem a fejem, hogy nehogy pszichológushoz kelljen vinni a kölköt, mert élete első farsangján valami szar házimacskának nézik a gnóm anatómiájú ruhamárka helyett. Mondjuk közölte az ismerősöm, hogy nyugodjak le és agyaljak, mert az ő fia pl. biliárdgolyó akar lenni, amire rákontrázott egy másik, hogy az ő lánya meg valami szárnyas csillámos kicsi póni, úgyhogy ez volt az a szint, ahol tényleg bekussoltam. Egyébként meg ha igazán gonosz lennék (amúgy meg miért ne), rálőcsölném ezt a feladatot drága Gidus barátnőmre aki ezt a macskanyavaját elindította nálunk.Ma még bementem az általam csak Putnok Plázának titulált egységbe, ez a full turi nálunk és elő is szedett nekem a kályha mellől Ilonka néni egy Batman és egy sütőtök jelmezt, (gondolom Haloween buli kidobott cuccai már éppen égetni akarta.)Végül is sikerrel jártam, ha jelmezzel nem is, de egy Fifis fürdőköpennyel gazdagabbak lettünk. Én meg várom a hamvazó szerdát...meg az ihletet.... :o)

Egyre többet gondolok a munkámra....

2012-01-15T18:31:00.003+01:00

"Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat ,megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak. Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel. Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek... Értünk, Érted. Egyszer majd te is leszel ilyen helyzetben..."

Válasz Hiszti Kriszti Nyilt Levelére

2012-01-12T19:55:00.003+01:00

Nem kívánok érvelni az igazam mellett, csupán csak a fenti képet mellékelném és ki-ki döntse el, kinél is van az igazság, Nyanya, a rágalmazó :)

Nyilt levél az olvasókhoz...

2012-01-12T00:27:00.008+01:00

Nos, még mielőtt édes jó anyám elkezdeni itt mindenféléket hadoválni, aminek semmi, de semmi valóságtartalma nincs, kénytelen vagyok előtetek felemelni a hangom. Először is mindenki tudja, hogy Kira vagyok és nem Kriszti, mert ő most így hív, Hiszti-Kriszti, a Mancikázást még elviselem, de ezt a hisztis dumát nem, magyarázzátok már meg neki, hogy mi az az érdekérvényesítés ok? A másik szabad akaratomból nudista vagyok, se body, se harisnya, se pelus, így érzem jól magam és kész, igen egész nap, igen nagyon gyorsan öltözöm, leginkább le, Fel is, de akkor már nem az öltözés a feladatom, hanem a kapálózás. . Fürdés után meg különösképpen jogom van meztelen szaladgálni, különben is így jobban száradok. Ezen felül jogom van még a ruhatáram, a konyha és a kamra átrendezéséhez. Szerintem evidens, hogy nem lehet korlátozni egy 19 hónapos egyed helyváltoztatási igényeit. Bakker valami rohadt kallantyúkat szereltek fel, de én láttam ám Hudinit, ő kijut, én meg be. Ugyanis ha szerzek mondjuk egy szedőkanalat, akkor a 87cm-et egy kicsit megnyújtom egy pöppetnyi kis löket és enged a zár, szabad az út és lehet is wc papírt gurigázni. A másik a táplálkozásom, na ezen is ki van akadva, pedig csakis ő a hibás, mert nekem hajnal öttől-hatig igenis szükségem van a langymeleg nedűre és arról már igazán nem tehetek, hogy ő hajnal kettőkor esik ágynak, a sóhajai, hogy neki kell bejárni tizóraiztatni majd engem az oviba, mert ő a két lábon járó iskolatej, meg abszolúte hidegen hagynak, azon egyszerű oknál fogva, hogy dunsztom nincs mi az az ovi, az iskolatejről meg pláne nem. Aljas rágalom, hogy manipulatív vagyok, mert teljesen véletlenül harapdálom a család lábujjait, és nem önös érdekből, hanem szeretetből halmozom el őket utána cuppanós puszikkal. Az alkotói szabadság mindenkinek jár és különben is egy mozdulat letakarítani az ablakpárkányról a Sudokrémet, oké a falfirkákat kicsit nehezebb, de had csináljak már a szobámban azt amit akarok vili? Nem igaz az sem, hogy Szonjától minden hülyeséget megtanulok, mert pl a hol a nyunyud kérdésre markolós-sikítós választ apa tanította, a felnőttektől pedig igenis tanulni kell. A legfőbb dolog és a főfő hazugság, soha, de soha nem szoktam krokodilkönnyekkel hejbetopizni ha valami nem úgy történik, ahogy akarom. Nem, egyáltalán nem veszem hülyére a nagyit én tényleg azért szedtem vele elő a hintát 25x egymás után, mert komolyan nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e hintázni vagy sem. Az ebéd másokra való borítása pedig nem más, mint nyomatékos közlése annak, hogy nem kérek többet, a pohár maradéktartalmának földre borításával szintén ezt szeretném közölni. Tudom, hogy anya-anya és nem nyanya, de mennyivel viccesebben hangzik már. Szerintem az is evidens, hogy mindenki a saját ütemében sétáljon, én például futva és mindezt abba az irányba, amelyikbe szeretné. Az meg hülyeség, hogy félek a hótól, de fater se kuporodott szerintem a krampusz ölébe, amikor először találkozott vele. A fürdővíz pedig igenis univerzális, lehet benne persze tisztálkodni is, de sokkal célszerűbb kilocsolókannázni a kőre, (ha van olyan hülye akitől be tudod könyörögni a locsolókannát a vízbe, és általában naná, hogy van) mert akkor nem kell a vizet leengedni, a kiivással is próbálkozom, mondjuk az se rossz, csak nem minden fürdőhabnak van jó íze. A csúcs azonban a fürdőkád széléről seggel a vizbe ugrálás, ennél nincs is jobb buli. Az meg már a jéghegy csúcsa, hogy korlátozzák a kreatív énemet, mert szuperül tudok sonkából a mosogatószekrényre sormintát tapasztani, ezt azért próbáljátok majd ki:) A mozgásfejlődés pedig nagyon fontos az olyan kisgyerekeknél, amilyen én vagyok és talajon már a tökélyre fejlesztettem, muszáj haladni....felfelé, a szekrénypolcokon, asztalon és tartóoszlopokon és muszáj onnan le is jönni (ugrani), és igen hatásvadász vagyok a fokhagymacikkem ritmusra rázásával, de egy nőnek mindig tudnia kell élni az eszközeivel, a szaros pelenka bűzbombáin túl is. Nos barátaim most pedig nézzétek meg a fenti képet, ezt a bájos pofit, a csillogó szemeket, van annak fikarcnyi esélye, hogy ennyi bitangságot el tud végezni egy ilyen kis tündér.....na ugye! Neeem, nem az ablakpárkányon állok talpig pizsiben és semmiféle játékarzenált nem hajigáltam le, hogy fel tudjak mászni....:)

Újabb humordrazsék...

2012-01-08T22:52:00.002+01:00

Odavezeti a húgát az apjához:
"Tibi, itt a csepp gyereked!"

***

Óvodából jövünk hazafelé, nekem meg sürgős dolgom lenne, Szonja persze szöszmörög:
- Szonja, igyekezzünk már, mert bepisilek. Erre megfogja a kezem és elkezd trappolni:
- "Seeeemmi baaaaj, hazaviszlek."

***

- "Anya hová mész?"
- Megyek szólok apának, hogy felébredt Kira, most már flexelhet.
- "Miért szexelhet apa?"

***

"Na akkor lássunk munkához!!!!!...Jó étvágyat!"

***

"Anya hoztam egy széket, szerintem ez neked tökéletes lesz!"

***

"Amikor nagy pocakod volt, mert benne voltam, apa egy nagy teszkós szatyorban vitt téged, de amikor kiszülettem már tudtál egyedül menni."

***

Mesél az Annapetigergőből: "Anna kapott egy pocsolyát, amit felhúzott és elmentek az anyukájával kipróbálni a pocsolypályára. Jött egy medve is, mert a medvék is szoktak jégpocsolyázni."

***

"Tomika könyörgött óvónéninek, hogy mellettem lehessen."

***

"Kira, Te olyan fehér vagy, mint a nyuszika."

***
- Szonja, most oda a mama orra elé kell leülni a bilibe pisilni?
- "Neeeem, ..... Kakálni."

***

Egy kis Mikulásos utórengés:

"Anya Kirának a Mikulás cici rágógumit fog hozni."
"Kedves Mikulás, kérlek hozz anyának egy Hello Kittys hajkefét, Kirának meg egy Hello Kittys lila cumit, mert nagyon szeretnék."
"Apa nem kapott a Mikulástól csomagot, mert az udvaron szokott pisilni és az butaság."

***

Khmm és mégegyszer khmm...

2012-01-06T13:31:00.004+01:00

Észre kellett volna vennem a jeleket. Amik naná, hogy megvoltak, csak elsiklottam felettük. Már karácsony előtt kezdődött, amikor óvónéni, kimondta a tutit, hogy nagy a szerelem. Egyik fülön ki a másikon be. Aztán jött a szünet és a kishölgy már alig várta, hogy mehessünk oviba. Aztán szerdán már ugrándozva dudorászva ment és állítom ha nem lenne füle, körbeszaladná a szája a fejét. Szerdán már pusmogtak az apjával, pusziról, mindenféle ölelkezésről és napi 30x hallottuk a nevet, hogy Sanyika. Khmm... Aztán tegnap mentem érte és közölte, az óvónéni, hogy haha meg huhu. Ugyanis táncoltak a prücskök, naná, hogy enyim gyerek párja Sanyika, majd miután befejeződött a tánc, kiskisasszony kérte, hogy had táncoljanak ők még egyszer, a leves már az asztalon gőzölt, de engedélyt kaptak, összeborultak, mint a káposztalevelek, daduska közölte, hogy úgy lassúztak, mint a nagyok a dizsiben. Hazafelé beszélgettünk, Szonja közölte, hogy szerelmes. Mire visszakérdeztem, tudja-e mi az, diplomatikus választ kaptam a pipacspirosra piruló 3és félévestől. "Amikor a közelemben van, midig mosolyognom kell." A hősszerelmes kisfiú már abba belepirul ha meglát, magas, szőke, igazi kisherceg, ma is csak úgy rohant a lányomhoz. Ő védi meg, ő ül mellette, ő fogja a kezét, ő a párja a sorban. Két copfi kell, mert Sanyikának az tetszik és egeres pörgős szoknya, mert azt mondta Sanyika abban olyan szép. Együtt kirakóznak, együtt ebédelnek és szemmel láthatóan mindkettő igazi gyerekszerelmes, tegnap éppen Sanyika túrórudifelezésének lehettem szemtanúja, jót mosolyogtunk újfent a "nászasszonyjelölttel." Komoly boldog és tiszta érzelmeket él meg a kicsi lány, igyekszünk mi is komolyan venni. Közben persze kicsit csak vigyorgunk apjukkal, aki természetesen - elmondása szerint - hamarosan fel kell mérje a sóspuskakészletet.

Kira "kicsit" bealudt

2012-01-05T17:27:00.001+01:00

Van akinek medvebőr van kiterítve a kandalló elé, van akinek.... :)

Kezdetek és hit

2012-01-03T22:22:00.003+01:00

Január elsején kora reggel egy drága barátnőm telefonájára ébredtem. Elfolyt a magzatvíz, ő teljes pánikban volt, én pedig vigyorogtam, mint a tejbetök, hogy útnak indultak a lányok. Végigkísértem a terhességét, a sok-sok próbálkozást, rábeszéltem arra, hogy váltson intézetet, válassza az én nagyfehiremet. az 5. lombik sikerült, 13 év telt el, várakozással, sírással, reménnyel és felállással a kudarcok után. Mindeközben mindvégig megvolt a hite, a bátorsága, minden nap tanította a picikéket a szépre a jóra. Igazi kis tünemény a barátnőm határtalan kedvessége, bája és szeretni való énje, sok-sok boldog percet okozott a nebulóknak és nekem is. Mi volt a pánik oka, az, hogy nagyfehir megkérte, hogy szilveszterkor-újévkor "ne szüljön", mert nem lesz elérhető. Sikerült megnyugtatnom, bevonultak a kórházba és vártak, semmi ok nem volt az aggodalomra, betöltött 35 hét ikrekkel, szép nagy babák, az már nagyon-nagyon jó. Egész nap szint folyamatosan beszéltünk, folyamatosan nyugtatgattam, ő pedig hősiesen és nagyon bátran végigcsinálta az egészet. Közben vele együtt újrapergett velem a film a lányok születéséről. A babák fekvéséből adódóan előírt volt a császár, de, hogy hasson a tüdőérlelő végigcsinálta a komplett vajjúdást.A doktorunk is előkerült szerencsére. Hajnalban bealudtam, keresett, reggel hívtam, de többször kinyomta a telefont, gondoltam épp jönnek a babák, biztosan valaki másnál van a telefonja. Később amikor felvette, kiderül nála volt, végtelen kétségbeesés és szomorúság volt a hangjában, tudtam éreztem, hogy baj van. Nem is azzal kezdte, hogy megszülettek a babák, hanem, hogy az egyikükkel baj van. Fejlődési rendellenesség, és nincs az a genetikai uh, ami ezt kimutatta volna, sőt az az orvos sincs. Rögtön el is vitték a gyermekklinikára, nem tudtam mit mondani, csak nyeltem én is a könnyeim és az kattogott az agyamban, hogy milyen igazságtalan az élet. A picire műtétek várnak, csak akkor derül ki, mekkora a baj. Tegnap délután még beszéltünk, mély letargiában volt, próbáltam erőltetni, hogy nagyon fontos lenne az anyatej, be volt készítve hozzá minden, tudom, hogy csinálja. Annyit mondott, Isten kezében vannak és imádkozzak értük. Azóta nem tudom elérni, sokszor hívtam, nem veszi fel. Nem tudom mi van vele, mi van a babákkal. Délben hívtam utoljára, egész nap azon agyalok mi lehet ugyan és imádkozom, ahogy kérte, nem keresem, csak remélem, hogy ő fog engem hamarosan. Nem szoktam tőletek semmit kérni, most mégis nagyon kérek minden erre járót, mondjon el egy imát a kicsi lányért, az anyukáért, a testvérért, az apukáért, az éppen megszületett várva várt családért. Hiszem, hogy így és ezzel is segíthetünk, hiszem, hogy minden jóra fordul, mert másképp ez nem lehet...félek, féltem őket...Köszönöm Nektek!

Évutó

2011-12-31T17:26:00.002+01:00

Készíthetnék számadást,hogy mi minden történt ebben az évben, azt kell mondanom nehéz volt, Ti itt sokan velem végigéltétek, köszönöm. Ahogy a biztató szavakat is, a tanácsokat, azt, hogy gondoltatok rám. Hiszek egy szebb éveben, az elmúltat nagyon megharcoltuk. Sok-sok pillanatot kiragadhatnék, de legyen a mai. Gyönyörű napfényes reggelre ébredtünk, olyanra, ami már nagyon régen sütött ránk. Sétára indultunk hát négyesben, kéz a kézben átérve az utat. Közben mindketten arra gondoltunk, hogy mégis szép az élet, hiszen bearanyozza nekünk két kicsi napsugár. A következőt üzenem Nektek: "Ne felejtsétek, holnap új évre ébredtek. Kívánok nektek minden jót hozzá. Kívánom, hogy legyen egészségetek, maradjatok erősek és tiszták. Szeressetek, ha tudtok, s élvezzétek, ami nektek jár. Kívánom, hogy tiszteljétek felebarátotokat, ha egész, még inkább. Ne bántsatok felelőtlenül, néha már embertelen a gáncsoskodás. Kívánom, hogy viseljétek felemelt fejjel a nehézségeket, küzdjetek és bízzatok. Magatokban leginkább. Kívánom, hogy öleljétek át gyermeketeket. Jövőjük a markotokban lüktet, tartsátok szorosan lényüket, egyszer meghálálják. Kívánom, hogy értsétek még szüleitek szavát. Fogjátok a kezet, mely bölcsőtöket ringatta, mert aki a múltat tenyerén hordozza, esélyt kap a jelenre. Végül kívánom, hogy tartsatok ki. A végsőkig. Akkor tán lesz világ. Vég nélküli, nektek való, csodálatos. Kívánok egy boldogabb új évet Barátaim. Vigyázzatok magatokra mindenképp."/ Franco Marco/

Néha olyan jó a folytonosság...

2011-12-30T22:19:00.002+01:00

Emlékszem, amikor legelőször léptem át a suli kapuját, megszeppent kis vöröske voltam, szemüvegben, tele gátlásokkal. Aztán szépen lassan kinyíltam és velem együtt a szám, s ez által a gondolataim. Vezéregyéniség lettem, a mindent megmondó, megmagyarázó és tudó. A főkolompos. Aztán ott volt ő, mint egy kis riadt nyuszi, törékeny alkattal, cicanadrágban, szöszkén jó egy fejjel alacsonyabban, mint én. Nem mert és nem is tudott feloldódni, ezért hát felkaroltam és húztam magammal. Véd és dacszövetséggé váltunk, 8 éven át. A kapocs olyan erős volt, hogy nem szűnt meg a középiskolában sem, hiába másfelé vitt az utunk. Sokszor elcsaltam bulizni, s mindig tudtam, ha neki azt mondom nyolcra érte megyek, 9 előtt tuti nem készült el, ezért már előre beleszámoltam azt a plusz órácskát. Sokat ültünk nála, mert gyakran beteg volt, asztmás, ittuk a forró teát, ami nekem borzalmas volt, felkucorodtunk az ágyra és megváltottuk a világot. Aztán gondolt egy merészet és külföldre ment, én meg egy még merészebbet és férjhez. :) Sok-sok év után költözött újra haza, Budapestre. Emlékszem ő volt velem Szonjával ultrahangon és teljesen komolyan vigasztalt, mert kicsit megviselt, hogy nem kisfiam születik, konkrétan bőgtem a buszmegállóban. Szerencsére gyorsan meggyőzött. Én teszteltem le a A pasit, és én tudtam meg ne is olyan sokkal később, hogy ő is babát vár. Lánya lett, neki is, kicsi szöszke, amilyen ő is volt, Szonja 5 hónappal és jó egy fejjel nagyobb nála. Ahogy elnéztük őket a minap, mindketten egyszerre mosolyogtunk, Szonja a kisfőnök, aki viszi mindenfelé a kis csendes Blankát. Pont, mint sok-sok éve mi ketten. Sokan azt mondják, hogy az igazi barátságok gyermekkorban köttetnek és tényleg, vannak olyan szálak, amik csak akkor lehetnek egyre erősebbek az évek során, ha egészen pici gombolyagból születnek. Nyitott könyvek vagyunk, mindössze hat óra van közöttünk és azt hiszem már ott anyáink szülőágyánál megszületett közöttünk ez a gombolyag. Remélem tovább adjuk a lányainknak, mert mindenkinek kell egy tükör, aki mindent lát és tud, aki mindig objektív velünk, akkor is ha az éppen rohadtul fáj. Az élet mindent elrendez, én hiszem és tudom, jövő ilyenkor már egy 4. kis földlakó is társul hozzájuk, elrendezték odafönt, mert nehogy már Kirának ne jusson a folytonosságból, április végén érkezik. Drága barátnőm nagyon vágyik egy kisfiúra, de mondtam neki, semmi baj, majd én vigasztallak, tudod ahogy Te, a legnagyobb érve az volt a nagy bánatomra, hogy egy kislány milyen szépen lehet öltöztetni és biztosan az én loknijaim örökli, azt hiszem ezen a ponton röhögtem el magam. Szeretem, leginkább azt, hogy nincs az a tér és idő, amit ne tudnánk átugrani...mert ez a legszebb talán a mi barátságunkban...a folytonosság.

...

2011-12-29T22:15:00.000+01:00

Próbáltam megfogalmazni amit érzek...de ahogy leírtam az első mondatot, megakadtam. Csak ültem, és bámultam az üres papírt. Eszembe jutott egy gondolat, de mire befejeztem volna, már újabb kettő suhant át az agyamon. Akkor fogtam fel, hogy mennyire végtelenek az emberi érzések...küszködtem a szavakkal, hogy ha nem is pontosan, de legalább megközelítsem azt, ami a szívemben van. Akkor jöttem rá, hogy mennyire kevés azt mondani, hogy szomorú vagyok, boldog, vagy szerelmes...vagy valami ehhez hasonló közhelyet. Ezek csupán üres szavak...és az emberek nap mint nap használják...ki-ki a maga problémájára... -Fáj. - na de el tudja képzelni bárki is, hogy én mit élek át? Hogy amikor ezt mondom, lassan már fizikai fájdalomról beszélek? El tudja képzelni bárki is, hogy mi játszódik le bennem? Hogy mitől fáj? Hogy mi fáj? Hogy hol fáj? Nem...csak ültem az üres lap fölött, és próbáltam elcsípni egy maroknyi érzést a szívemből, hogy leírhassam...ha csak egy töredékét is...próbáltam határt szabni a végtelennek... És akkor vettem észre, hogy mennyire kevés szó áll rendelkezésemre. Hogy mennyire kevés az a sok közhely...én le akarom írni azt, amit eddig senki se tudott megfogalmazni...le akarom írni, hogy mit érzek olyankor, amikor holdfény besüt az ablakomon, közvetlenül a párnámra...le akarom írni egy nyári zápor érzését...vagy a friss tavaszi eső illatát. Egy kisgyerek őszinte nevetését...vagy sírását. A hóesést egy meleg szoba ablakából, vagy a didergést kint egyedül a kihalt utcákon. Le akarom írni, hogy mit érzek, amikor az öreg fák lombjába belekap a szél, vagy amikor egy kisgyerek szemében látom azt az őszinte csillogást. Úgy éreztem beleőrülök. Úgy akarok írni, hogy az szíven üssön. Hogy aki olvassa tudja, hogy mit éreztem abban a pillanatban...de azt hiszem én ehhez túl kevés vagyok...

Akkor most a mi karácsonyunk....

2011-12-27T20:50:00.006+01:00

Nya szóval, mivel én mint naiv lélek szeretném minél tovább fenntartani lányaimban a misztériumot, a csodát, a hitet és mindent ami ezzel jár. Mert úgy gondolom, hogy nincs szebb annál, mint rácsodálkozni a csodákra. Ennek fényében ráizzítottam a csajokra ama feszültséget, ha gyorsan alszanak, reggelre az angyalok elhozzák a fát, gömböstől, csillagostól, csillogva-villogva. Éppen ennyi kellett a gyerekfüleknek a teljes extázishoz, sőt biza így esett meg, hogy két igen fáradt angyal aggatta a díszeket éjfél körül és a fáradtságos munka után éppen nyugovóra tértek, amikor a legkisebb ébredt hajnaltájt némi tejfröccsre szomjazva és ámuldozott a fa láttán jó félórát. Reggel aztán volt nagy boldogság a csajoknak, na meg nekünk látva az örömük. Délelőtt befejeztük a főzőcskét, aztán a lányok annyira pörögtek a púpjukon, hogy jobbnak láttuk ha még ebéd előtt lepakolja a jézuska az ajándékait. Na ami ezután jött, wááá babakonyha és itt le is ragadtak, ahogy Kira a qweent járszó egy szál mikusapkás, cumisüveges táncoló plüsscsecsemőnél (azóta már túlesett pár elemcserén). Akkor a volt a boldogság, hogy este hatkor kidőltek a csajok, biztosítva az éjszakába nyúl hacacárét. 25.-én újfent elfogyasztottunk fejenként cirka 25 kávét és egyéb frissen főtt műanyagot, qween zenei aláfestéssel. Kimentem nagyobikommal a temetőre is, szerintem boldogan néztek minket a nagyszülők fentről, ahogy közösen imádkozunk. Tegnap aztán megérkezett a bátyám, azóta Szonja viharért táncol, lévén sárkányrepülőt kapott, mondjuk ebben nagy partnere a Zuram is. Miután kicsüngték magukat a tesómon, újra ötösként maradtunk, kicsit vigasztaltam anyukámat, nagyon elérzékenyült, kicsit mindnyájan, hiszen ez volt az első ünnepünk, hogy apu nem volt velünk. Ma reggel 10-ig aludtunk mindnyájan, hiszen ki kellett pihenni a karácsonyi fáradalmainkat. Egy szóval nem tudnám jellemezni a karácsonyunkat, de azt eltudom mondani mi volt a legszebb, a karácsonyfa fényeit látni a rá csodálkozó két szempárban...vannak pillanatok melyek örökbe belém vésődnek, ez az egyik ilyen pillanat volt.

Még mindig karácsony...

2011-12-26T19:14:00.003+01:00

Mindnyájunk életében az ünnepek rendkívül fontos szerepet kapnak, s talán az egyik legfontosabb közöttük is a karácsony. Mindenki a maga módján ünnepel, de ha a karácsony közeledik, legtöbbünket örörmteli várakozás tölti el, miközben várjuk a szentestét, a feldiszitett csillogó fenyőt, a felhőtlen együttlétet, az áhitott ajándékokatm a szeretetet és a nyugalmat, egyszóval az ünnepet. Az emberek legfőbb vágya a szeretet, hiszen a szeretet nélkül még a boldogságunkat sem találjuk meg. Számtalanszor kivántunk mát boldog, békés karácsonyt ismerőseinknek, családtagjainknak. E puszta szavak mögött, ott volt tiszta, igazi, érző emberi gondolat, vagy csak megszokásból mondtuk, mert mindneki igy teszi? Arra tanitottak bennünket, hogy legyen békesség közöttünk, hogy látható legyen rajtunk az egymás iránti megértés. Törekednünk kellene erre és nem csak a szeretet ünnepe előtt, advent idején, hanem a hétköznapokon is. Nehéz etek között a gondolatok között nem tétován elmerengeni, hiszen naponta, a nap minden percében küzdenünk kell önmagunkkal, környezetünkkel, embertársainkkal, a természeti erőkkel vagy a belénk éghett sztereotipiákkal. A harc hol élesebb, hol alábbhagy, de karácsonykor illendően a béke fátylát teritjük a természetünkből fakadó, küzdelemre mindig kész lelki kényszerünkre. Nehéz kilépni a mindennapok szüntelen, apró kis harcaiból, a szakadatlan feszült készültségi állapotból, egyszóval a szürke hétköznapokból. Pedig mennyi célunk, vágyunk akadt meg pusztán azon, hogy küzdeni akartunk akkor is, ha a dolog egy mosollyal rendezhető, vagy egy durvának gondolt szó, vagy mozdulat túlreakcióra késztet bennünket. Remélem és hiszem, hogy talán majd egyszer sikerül időben rendezni gondolatainkat, szándékainkat és tetteinket. Hiszem, hogy a rend utáni vágyunk legyőzi ragadozó hajlamainkat. Hiszem, hogy a karácsony tovább is tarthat az év utolsó havának utolsó heténél. Hiszem, hogy az emberek békében is élhetnek egymással. Meggyőződésem az is, hogy elesett embertársaink segitése nem merül ki karácsonyi szeretetcsomag átadásával. Hiszem, hogy eljön az a nap, amikor karácsonykor sem fagynak halálra emberek, s az ünnep sugallta bőség és jóság a mindennapok részévé válhat. Nehéz kizökkenni a napi élet ridegségéből, de ha csak egyszer is megtehetnénk, hogy a hétköznapokra is át tudnánk menteni az ünnepi ragyogás egy kis részét, talán saját életünket és tetteinket is a szeretet és megértés hathatná át. A karácsony csupán az év két napja, de életünket döntően a többi 363 nap határozza meg. Kivánom, hogy őrizzünk meg minden további napra a karácsonyi csillagszóróból egy picinyke szikrát.

Áldott Ünnepet Mindenkinek!!!

2011-12-25T09:00:00.003+01:00

"Éld át egy pillanatig a csodát. A mindenséget és önmagad. Figyelj jól: a karácsony a születés ünnepe. Valaminek vége van és valami most jön létre. Bárhol. Akár egy istállóban is. Állatok között, segítség nélkül, egy gyűlölettel teli gonosz és sötét világban, ahol a kis Jézus született. Mindegy. Csal szüless meg. Szüld meg magad. Lobbantsd lángra a szíved, s hagyd, hogy ez a lángocska eloszlassa az egész elmúlt éves sötétségét! S ha ez a gyerekláng megerősödik benned, menj a hozzátartozóidhoz! Vidd el nekik a békét, az új arcodat és azt a meggyőződésedet, hogy az életünk díszlete nem egy szoba hanem az egész világmindenség. A legszebb ajándék egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - egy gondolat. "Szeretlek!" Müller Péter

Családi gyurmaság....

2011-12-23T17:50:00.005+01:00

avagy mézeskalács helyett. Szonja családgyurmát állított, igaz segédei voltak a kiszúróformák, én pedig nagyot nevettem az ötösfogatunkon. Ha valakinek nem lenne tiszta ki kicsoda, egy kis lábjegyzet a képhez. A zöld alapszínben pompázó kék hajú maga az alkotó, alias Szonja, akinek én fogom a kezét, dede én vagyok az a vékony, vadangyalos fekete hajzuhatagú. A két kopaszból a kisebbik, kék, aki Szonja kezét fogja, Kijababa, aki 3 napja szintén az alkotó általi Mancika ragadványnevet viseli. Bal szélen, apa látható, az a nagy folt az arcán nem bőrbetegség, hanem borosta. A kép jobb szélén az a kék monoklis alak, nem más mint mama, aki éppen az én kezem fogja, jelzem nem, nem verem a legéltesebb korú tagunkat, ellenben tényleg kék-zöld, tegnap éppen Mancika harapta meg a vádliját. A képen Boogie nyuszi is látható, szintén kék színben, nagy fehér nyusziszemekkel. Jobb alsó sarokban egy maci látható, akinek éppen a fejére pisilt a nyúl, ezt azért hangsúlyoznám, mert először azt hittem ez egy kalapos medve, de nem. A madarak mi mást is jelenthetnének, mint a békés családi légkört és szeretetet, karácsony van na :) A szürrealista égképről kell még némi említést tennem, amelyben a művész egyszerre sorakoztatja fel, az összes napszakot, csillagostól, napostól, felhőstől, amit én mint elfogult anya azzal azonosítok, hogy szimbólumértékként azt jelenti, hogy bármely napszakról is legyen szó, mi összetartunk....Fanfár!!! :)
Kérem nézzétek el nekem, hogy eme remek rettenetes képeken jelenik meg.

Társadalmi életet élünk...

2011-12-19T22:16:00.005+01:00

Még mielőtt azt vizualizálnátok, hogy Bundival társastáncon koptatjuk a parkettet, kiábrándítóan közlöm, hogy a partnerem Szonjalány. Az a helyzet, hogy elérkezettnek láttam az időt, hogy gyermekemet bevezessen a művészetek világába, hogy ne internetes színezőn és mizun kelljen felnőnie. Gondoltam december lévén még poros kisvárosunkban is akad némi adventi ráhangolódás, valószínűleg nem lesz tömegnyomor és talán-talán tetszeni fog neki és elkapja az alkotás gépszíja, ami egyébként is elkapja ha fal- és ablakfirkálásról van szó. Szóval a hangzatos Karácsonyi Kavalkád nevű népi összesen vettünk részt és bevallom buli volt, jóó nagy buli. Gyermekem teljes egojával minden népi művészete ki akart próbálni, gondoltam magamban ha anyád kézügyetlenségét örökölted, akkor neked annyi, mint Sanyi lónak a Bakterházban. bevallom meglepett, félig kilógó Pimpa nyelvvel, (bocs most ilyen idétlen hasonlatok ugranak be)készítette a csuhéangyalt, festette a textilképet (képen), készült a tobozangyal és a szívecskés dobozra is mi más, csakis angyalszárnyak. Gondolom senkit nem lep meg ama kijelentésem, hogy most ilyen angyali táborban leledzik, a viselkedésileg kissé ördögi lányom. Mélységesen felháborodott, amikor nem engedtem 2mm-es gyöngyöt szőni, féltvén az alapanyagot, valamit a Tiffany üvegestől is ellapátoltam. Summa-summárum ebédre értünk haza, én pedig büszkén döngettem a mellem, hogy né' má' jönnek itt elő a hagyományszeretetek. Nagyon élvezte, másnap is menni akart angyalozni. Na a gyors siker babérjait learatva gondoltam, hogy akkor üssük a vasat amíg meleg és menjünk kóruskoncertre. Zseniális ötletemen felbuzdulva neki is vágtunk. Az akusztika csodálatos, volt közös éneklés, gyertyagyújtás, egy szóval szép és meghitt volt. Egy pöppetnyi problémával, úgy a 40. percnél volt egy "kis" holtpont. Egy zongoraművet adtak elő, színesítvén a kórusműveket, meg mondom őszintén én egy jó darabig azzal voltam elfoglalva, hogyan lehet, úgy négykezest játszani, hogy kb fél percenként ütnek le egy billentyűt. Ebben a határszünetben csilingelt fel az én drágám őszinte véleménye, miszerint: "Anya én inkább hazamennék!"- mindez a templom gyönyörű akusztikájába. Khmmm. az elkövetkezendő időszak egyrészt azzal telt, hogy ugyan magyarázzam már el, hogy lehet egyszerre a jászolban, a kereszten és fejünk fölött is egyszerre Jézus. Megmondom őszintén ekkor már annak örültem volna leginkább ha ő is édesdeden elalszik, mint a mellettünk lévő kislány, de ebben megakadályozta, hogy olyan hideg volt, hogy látszott a szuszogásunk. A helyzetet azt húzta a kiscsajnál pozitívba, hogy egyrészt a kedvenc óvónéni is énekelt, valamint kifelé mindenki mézeskalácsot kapott. :) Én a kis allűrök ellenére kellően karácsonyi hangulatba kerültem még az elsőfokú fagyás ellenére is, hiszen banális, de tényleg fűt az emberi szeretet. Összegezve, élvezem, hogy már akkora és érti, hogy milyen jó együtt lenni másokkal, közös célért, közös szeretetben, közösen alkotni.

Kicsi Kira

2011-12-18T21:24:00.004+01:00

Hát már jó pár napja érik bennem egy bejegyzés, amiben a legkisebb kis hercegnőnk nem mindennapi dilijeit szándékoztam billentyűzetre vetni. Aztán tegnap este az éppen aktuális kipakoljuk a szekrényt, és létrának használjuk, mint Lóci a könyvespolcot akció után keserves zokogásba kezdett. Sajnos azt is tudom, hogy ez az esti üvöltve sírás, bár nagyon ritka nála, de általában betegséget jelez, reggel még erős hőemelkedése volt, de délutánra már a lázrózsák és a csillogó szemek jelezték, nameg a semmisejó állapot, hogy újabb vírust nyalt be a lelkem. 39-ről indultunk és csak közel fél órája aludt el, a mai napi 0 perces alvásidőt megspékelve. Alapjában véve ő az aki képes 39 fokkal is rohangálni röhögcsélve és a nagymenő vetkőzős számát bemutatni. Holnap orvos, gyanús a fülügy, mert igencsak kapkod hozzá, azt hittem ha nincs ovi, mert már kitört a téli szünet, akkor nincs betegség sem, de úgy néz ki, ahogy Házdoki mondaná, ez inreleváns ügy. Egyébként egyre jön ki a kis énje, igazi kis ikrek, bár én soha nem voltam nagy horoszkópfun, de rá nagyon illik. (Ahogy nővérére a Kos). Egyrészt képes helybetopizni percekig, sőt földhöz is csapja magát, ha nagyon kell valami, másrészt meg, ha valamiért megdorgálom, ami annyit tesz, hogy közlöm vele, hogy buta volt és szégyellje magát, akkor eltakarja a szemét és zokog, ilyenkor persze rögtön meg van bocsájtva minden. Beszélőkéje kezd viccesen alakulni, az apját módszeresen nyanyának hívja, amin először mi derülünk, majd ő maga. Ha látja, hogy indulunk valahová, már hozza is a cókmókját és fut, mint a nyúl, gyakorlatilag alig érem utol a kis piliszkalábút, ha kutyákat lát, behozhatom, mert akkor extázisban leguggol és lelkesen mutogat. Egész jól haladunk, csak abból akad probléma, hogy ha én A-ból, B-be mennék, akkor ő vagy C-be vagy vissza A-ba menne. A hosszúlábúakkal mostanában tartózkodó, nem pacsizik le mindenkivel, diszkréten bevonul a lábam mögé és onnan kell előédesgetni, de ha valaki elnyeri a kegyeit, akkor levakarhatatlan ölbebabává válik. Tudom, hogy elfogult vagyok vele, de csak legekben tudok beszélni róla, annyira bújós, doromboló kiscica, annyira jó logikája van, annyira szeretnivaló, annyira kis futrinka, annyira törékeny, annyira harcias, annyira a mi lányunk... akkor is, amikor mindent kiöntöz, amikor mindent összefirkál és mindenre felmászik:)

Az elmúlt pár nap....

2011-12-14T22:35:00.008+01:00

Akinek már roppant mód hiányoztam, nyugodtan megnyugodhat és vehet mély levegőt, mert jelentem, terminátor üzemmódban visszatértem és most már maradok is, sőt sűrűsödöm, mint a szmog fölöttünk. Na az úgy volt, hogy kb . 1 órája legördült rólam egy nagy melónak a terhe, nem keveset éjszakáztam és idegbetegkedtem az elmúlt pár napban. A tegnap este volt a mélypont, amikor 10 könyvvel körbepakolásztam magam és csak lestem, hogy na most mi lesz. Mondjuk gyanús volt már délután, hogy ebből valami nagy gebasz lesz, mert úgy hoztam haza a könyvtárból a könyveket, bicajjal, hogy a hátsó könyvsúlyozás elrántott. Ami azért vicces, mert Bundi versenybicajával mentem, ami még hátsó kosárral is van nehezítve, bennem meg annyi rugalmasság van, mint Józsi bácsiba 5-6 Viagra után, úgyhogy vizualizáljátok azt a képet, amint a sinek mellett sasolok, hogy jön-e valaki, úgy csinálva, mint akinek olyan biciklitologatós kedve van, majd mikor szabad a pálya, lefektetem a bicót, a hátsó kosárban egy komplett papírgyűjtésnyi lexikonnal és átlépek rajta, mint valami döglött tehenen, majd kapnám fel a lábam közé fogva, de elhúzza a súly, utána meg már azért nem bírom felemelni, mert annyira röhögök. Aztán csak hazaérek, majd a leszállást is így abszolválom, röhögve lábközt döntött biciklivel. Szóval megküzdöttem ezzel a melóval na. :) A lányok persze nem könnyítették meg a helyzetem, mert naná, hogy ilyenkor kell mindenkinek minden, meg nyüszögés és társai, a fenti kép pillanatnyi idill egy Mickey egér játszótere erejéig, de megkezdtem a sorozatfelvételt ínségesebb időkre. Mostanában a bicó körül forog nálunk minden, ugyanis a nap netovábbja, hogy apjuknak kell bicóval menni a csajért és együtt gurulnak haza, közvetlenül az után, hogy megnézik mi újság kerianyu büféjében. Szóval így esett, hogy hétfőn tudtam meg, hogy kedden az oviban karácsonyi buláj, amire mint szmk tagot (ez a minden lében kanál anyukák fedőneve)engem is meghívtak. Talpig díszbe vágtam magam, meg a csibét, nagyon kis ügyes volt, és becsszó még ott is csak mosolyogtam, amikor az egyik kisfiú gyertyával a kezében mindössze egy betűt tévesztett, na de milyet, a béke gyertyája helyett azt mondta, én a béka vagyok! Vót ajándék, meg égig érő karácsonyfa, meg párás szem, meg Szonjaordítás, ugyanis elfelejtettem neki mondani, hogy én nem ám egész napos vendég leszek a csoportukban. Szóval addig ment minden flozzul, ment avers, az ajándékozás a vendéegeknek, a dal, amíg nem szedtem a pótyerkám, hogy akkor én gyönnék haza. Summa summárum, mivel az én hibám volt és én léptem bele a napi kis rutinba, hazahoztam, mert ez volt a kérés. Szerencsére ma már ment minden rutinszerűen, mondjuk az a 3 nap ami még hátravan már nem sokat oszt vagy szoroz. Mivel a határidő melótól hejde nagyon ráértem, felugrottam Miskócra gyógyszerért, meg a szomszéd dokinénihez a jó anyámmal, mert bekapott valami vírust, meg ha már úgyis nagyon ráérek voltam labor és röntgeneredményekért, voltam a főnöknél megbeszélni a mikorakarokvisszamennidolgozni témát, hát nem most. Na szóval kb ennyi és még persze sok más is, de majd jövök a többivel is.

Rám jár a rúd....

2011-12-09T21:35:00.009+01:00

Nono, mielőtt bárkinek is valami perverz gondolata támadna, arról, hogy kiteregetem itt a szennyest a szexuális életemről le kell lombozzam, egyszerűen pechsorozatom van és amnéziás is vagyok, vagy csak szimplán zizzent. De lehet a Holdállás, vagy sokkot kaptam, hogy mindenki a roma, indián neveit és mindenféle hülyeséget töltöget fel facen, vagy Kill Bill Bundi azt nézi, éppen, virtuálisan már a a nappalinkban áll a vér bokáig. Amúgy meg fel vagyok dobódva tegnaptól, mert az úgy volt, hogy bele vagyok gárgyulva a fülbevalókba, ami mondjuk nem kicsit extrém, vicces látni, amikor éppen a pöttyös rudi (na erről most miért a tripper jut az eszembe?) fülbevalómtól kapnak sokkot. Szóval, van a facen a michigan gyurmaékszerek, akik hirdettek egy kis játékot, hogy írjuk le a legszebb karácsonyunkat, mert van 15 ajándékuk, amiből csak és kizárólag ennyi készült és a 15 legjobbnak szánják, mivel nyerésben antitalentum vagyok, de rohadt kitartó pályáztam és iggen, ahogy Szonja mondaná, azt mondta Mr Bean, hogy vazzeg, tegnap ott volt a csomag a postaládában, most attól sem ment fel a pulzusom, hogy vagy hat csekk közé bújt el. Már az ablakból láttam, mert plexi a postaládánk, Bundi lustaságának szüleménye, csak úgy csattogtam kifelé érte. Rég örültem már ennyire valaminek, úgyhogy az a narancskarika (itt azért nyomatékosítanám pártfüggetlenségem) a csésze szélén nem a teába, hanem a fülembe lógatásra vár. Szóval azonnal fel kellett hívnom a Zuram és extázisban üvölteni, hogy nyertem, nyertem, nyertem, mint aki milliókat kapott éppen, de én tényleg ennyire örültem és olyan jó még ma is és olyan szívhez szóló levél és vers volt hozzá és annyi személyesség és szeretet, hogy még most is meg vagyok hatva. Na lehet mégis ettől vagyok zizzent, mert aztán jöttek a pechsorozatok, tudom egy rohadt dög vagyok, de capcaráztam a csajok Mikucsomagából, és belement a mogyoró a fogamba, vagyis csak azt hittem, hogy mogyoró, mert a fogtömésem volt. Ennek örömére elmentem ma a fogdokihoz, bakker beülök a székbe zsepi sehol, mondom frankó, naná, hogy ömlött a vér a pofámból, nagyon vérmes vagyok, de legalább betömték. Na mondom ha ma ilyen prevenciós day van, elmegyek a tüdőszűrő buszra, ami egy átcseszés, mert nem busz, hanem egy kiszuperált húsoskocsi, és mivel a bolt mögött állt azt hittem árúátvétel van. Végül bejutottam 6 mamikával, akinek szerintem összesen volt 32 foga, hát nem egy fiatal csávó csinálta. Ráadásul ontotta a poénjait, hogy nehogy már bunkónak nézzük, többek között ilyenek durrantak el, hogy asszonyok a zokni maradhat, nőgyógyászattal kezdünk. Mostanában valahogy prűd lettem, csávókám meg balfék, mert a mamiknak nem csak a fogszámuk alacsony, hanem a testmagasságuk is, velem ellentétben, summa-summárum elég kínos volt, hogy nekifeszülve a lapnak levegőt benttartva lila fejjel lifteztet fel le, a melleim meg csattognak a monitoron. Ezt még sikerül megfejelnie azzal, lépek kifelé, de közben mell előtt kar keresztbefon, ez meg segíteni akar, de megcsúszik a könyökömön a keze és letapiz. Az már fel se tűnt, hogy az ajtó előtt sorakozó pasik kukkolnak, mert hol máshol lenne az ajtón üveg, mint itt és ki más felejti el behúzni a függönyt ha nem én, aki utolsóként ment fel, előzékenyen előreengedve a roppant szoros időbeosztással élő nyugdíjas mamihadot. Hazafelé már nagyon röhögtem, s mivel megbízatás volt az uramtól, hogy én parfümöt szeretnék a Jézuskától begaloppoztam az illatszerbe. Csajszi mutatja a kedvenc illatom, mondom á 15 éve ezt használom, én már nem is érzem magamon az illatát,valami más kellene, válogatok fél órán át, majd elhozom bingó a régi illatom és konstatálom, hogy szagügyben képtelen vagyok az innovációra. Hazaérek, Kira abban a pillanatban átmegy jómunkás embörbe és lenyúl egy hasábfát, én utánaszólok, de már csak az ellibbenést látom és a csattanást követő üvöltést hallom. Nézem a kezét, mert azt vágta le a fával együtt a földre és megnyugtatom jóanyám, aki majd el ájul, hogy csak megijedt a ded, szembefordítom, bakker már a nyakán folyt a vér. Mire megtaláltam eredeti helyét orrcimpa alatt ded üvölt, szóval most nem éppen szalonképes a gyerek, de azért annyira nem vészes, mint első blikkre. Miután Szonja is megérkezik kapásból lekapargatná az éppen heggedő sebet a húgáról, ebből patália, majd bünti lesz, később engedékenyen csupaszkodhatnak, ez nálunk a nap fénypontja, mire Kira odapisil a parkettára, erre Szonja, hogy megmutassa ilyet ő is tud odapisil a szőnyegre, ezt überelte a húga egy konyhába kakkantással, ami után a nővérét azonnal wc-re vittem. Kiöntöttek 1 liternyi cefreszagú gyümölcslét, ebbe forgattak fél kilónyi sajtostallért, ezen a ponton raktam be őket a kádba és vonultam be összerakni a holnapi rakott krumplit, kb 33x meccseltünk Bundival én kiszólogatva a konyhából olyan vérre menő problémákon, hogy ki szárítsa a kölykök haját Kirának csak alibiből kell, mert ugye neki is minden kell,ami Szoninak or ki melegítse a kakaót. Délután azt hittem megvan minden a főzéshez, mert nagyon utálok szombaton szambázni szerteszét (figyeled, hogy alliterál). Nekikezdtem, májgaluskaleves-rakott krumpli kombó. Bakker az összes krumplit feltettem főni, már pedig májgaluska nálunk krumpli nélkül, olyan mint a somlói mazsola nélkül. Haháááá még nyers, 2db krumpli kihorgász. Nagyon büszke voltam magamra és éppen duóban pucoltunk tojást Szonjával, amikor eszembe jut, hogy bakker a májgaluskához csak kellene tojás is, én meg az összeset megfőztem, főtt tojással meg elég hülyén nézne ki. Ezen annyira röhögtünk Szonjával, hogy elejtettem a tepsit,mert előzőleg a krumplival megégettem az ujjam és pont azzal emeltem fel, amiről a reszelt sajt önállóéletre kelt és beterített mindent és minket. Mosogatás közben elfogyott a meleg víz, így egyrészt az edények reggelig áznak, én meg büdösen fekszem le, mert én ugyan vizet nem melegítek. Elsztorizgatnék még itt, de sajna melóznom is kellene, hogy mit az titok, de innen üzenem pár új olvasómnak, hogy Jávorszarvas Törpapával tele van nem kicsit a hócipőm. Lili péntek esti meséjét hallhattátok a kis semmiségekről, háttérben a KillBill zenéjével, ami azért nem is olyan rossz. Jóéccakát! Reggel menek a piacra....tojásért.

Szappanos szájmosás...

2011-12-08T01:19:00.003+01:00

avagy az óvoda sötét oldala....hazaérvén nagyobbikunk a következő szöveggel ront húgának aki eltépett egy játékártyát: "Kira a kurva anyád!" Én csak felnézek se köpni, se nyelni, tán még a levegő is bent maradt, mert annyira mocskosnak tűnt a szájából. Kicsit megfedtem, mire a ő bociszemekkel visszakérdezett, hogy miért csúnya szó? Khmmmm hablatyoltam valamit, szerencsére elfogadó kishölgy. Aztán ma kaptam valamit a gyerekek gondolatai az ominózus k betűsről, nagyon röhögtem, úgyhogy muszáj megmutatnom Nektek most, hogy a morcos csütörtök reggel már vigyorogjatok.

Jöhet a virgács nekem is, de mivel ma közölte, hogy nem kerültem fel a büszkeségfalra, mert halundáztam Sanyikával, mindezt foghegyről odavetve, közöltem, hogy a Halunda is csúnya szó...kegyes hazugság na....holnap kiderül mennyire jött be :) Bakker hajnal kettő...mentem...aludjatok fekve.

A legősibb szakma a gyerekek szerint.... "Azt ötöltem ki, hogy közvélemény kutatást tartok, megkérdezem a gyerekeket, hogy szerintük ki/mi az a "kurva", persze először a szülőktől kérek engedélyt. Szülők jó fejek voltak, sok esetben megengedték, mert őket is érdekelte a válasz. A következő eredmények születtek. Zsófi, 6 éves: A kurva? Az egy csúnya szó amit apu mond amikor nem megy a számítógépe. Peti, 7 éves: A kurva az egy olyan néni aki olyan bácsikkal alszik, akik nem tudnak egyedül elaludni mert félnek a sötétben. Andris, 5 éves: A tesóm szokta mondani ezt a szót a Lilire, aki sírva fakad. Csúnya szó, azért mondják, hogy sírjanak a lányok. Eszti, 8 éves: A kurva az az, aki nem tud rendesen parkolni, apu szerint. Luca, 7 éves: Apa szokta mondani anyára, hogy hülye kurva, de csak akkor ha anya nem hallja... (itt anyuka elég idegesen rángatta ki a gyereket ..) Bécike 7 éves: A kurva az a fradi mert apa mindig azt mondja hogy kurva fradi kurva fradi bár nem tudom hogy mi az a fradi de biztos az is nagyon csúnya szó. Csilla, 6 éves: apa szokta mondani mikor nézem a barbis mesét, hogy már megint ez a rózsaszín kurva vernyákol a tévében és én ilyenkor mindig sírok és anyu megvigasztal és azt mondja, hogy a barbi nem is kurva viszont apu egy köcsög. A köcsög az pedig az a váza amibe anyu virágot kap de nem tudom miért mondja ezt apának hiszen apa nem is váza. Botond, 7 éves: A kurva az az, aki nagyon ki van festve és nincs pénze ruhára, ezért áll az út szélén és kéreget az autósoktól pénzt ruhára. Petra, 6 éves: A kurva az egy olyan néni, aki csak este dolgozik, mert akkor jönnek haza fáradtan az apukák és ő beszélget velük. én is szeretnék majd kurva lenni. (itt anyuka hanyatt esett...) Dénes, 4 éves: A kurva az a szomszéd kutyus, mert hajnalban ugat és apa mérges lesz ilyenkor és azt mondja hogy megöli a kurva kutyát, szerintem a kurva az egy kutya fajta mint például a kuvasz, csak hangosabb. Adri, 7 éves: A kurva az az, aki ilyen nagy terepjárókból száll ki és szőke haja van és csizmája és nem tud rendesen tankolni és mobiltelefonál. (mondja ezt úgy, hogy mellette áll az anyja, aki szőke, csizmában van, mobiltelefonál és a bolt előtt áll a Lexus terepjárójuk.) Karcsi, 5 éves: A kurva az a Liptai Klaudia. Apa mondja mindig mikor meglátja a tévében és anya mondja, hogy nem kurva hanem színésznő de apa azt hiszi, hogy kurva, tehát az is olyan, mint a színésznő, csak sorozatokban játszik és a fiúk azt nem szeretik. Brigi, 7 éves: A kurva az az aki pénzért szexel, ezt onnan tudom, hogy megkérdeztem aput. De nem tudom mi az a szexelni, mert azt már nem magyarázta el. Pistike, 6 éves: A kurva az egy olyan néni, aki pénzért ad puszit. Anyu ingyen ad tehát anyu nem kurva. Viola, 5 éves: A kurva az a nagynéném mert anyáék mindig azt mondják, hogy már megint jön kölcsönkérni az a kurva és akkor megjön a nagynéném. (szülő gyereket boltból kirángat, saller repül...) Zolika, 6 éves: A kurva az olyan néni, aki letolja a bugyiját és megmutatja a punciját, aztán elszalad. És végül a megmondóember: Dezső barátom, 29 éves, postás: A kurva az az, aki azt csinálja pénzért, amit te ingyen sem."

Nagyszakállú sorozatban... avagy képdömping

2011-12-07T14:43:00.014+01:00

Mivel már több hete Szonja komplett Mikulázban égett, hétfő délutánra már olyannyira fokozottá vált a hangulat, hogy hazafelé az oviból egyszer az égen látta repülni a piros ruhást a szánján, majd egy fenyőfa tetejére helyezte Rudolf segédletével a csillagot. Megszületett a döntés, hogy akkor csizmákat ablakba ki, mert kedd reggel az oviban teszi tiszteletét a Télapó és mivel renitens késők vagyunk, minden valószínűség szerint nem érünk időben oda, ha csak reggelre lesznek megpakolva a cipőcskék. Kiskirálylány 5 percenként ellenőrizte a lábbelik tartalmát, szóval nem volt könnyű dolga Mikulásunknak, hogy észrevétlenül hagyja nálunk az ajándékait. Aztán csak bezörgettek az ablakon, annyira figyeltem a két csibét, hogy alig sikerült megörökítenem. Nagyobbikunk attól esett teljes extázisba, hogy itt volt, perceken át visítva fel-le ugrált az ágyon, nem is foglalta le, hogy mit is hozott neki. Kisebbikünk pedig módszeresen nekitámadt a csokimikulásoknak, megfosztotta őket ruházatuktól és nagy élvezettel roppantotta össze valamennyit. Ültek a papír és ajándékhalmaz közepén és vigyorogtak. Volt olyan hülye a Mikulás, hogy hozott egy mikrofont Szonjának, ami rögötn mindkét gézengúznál kedvenc lett és nagyon-nagyon jól bírja a strapát elemügyileg. Annak örömére, hogy ezt csizmaországban gyártották és nem kisz kicsike sájga emberkék elég érdekes dallamvilága van, a Baj van a részeg tengerésszel örökérvényűnél nagyot röhögtem. Éppen karácsonyi díszt festegettünk Szonjával, miközben Kira kóstolgatta a festéket, amikor újabb zörgetés. Tadam, Keriapu Mikulása is ideért, virgácsostól. Delikvensünk ezt kissé zokon vette, először azt hitte tévedés történt, majd közölte, hogy akár bele is dobhatnánk a kandallóba. Nehezen ment az elalvás, hiszen a Télapó azt írta neki a válaszlevélben, hogy másnap személyesen találkoznak az oviban. Itt mi voltunk az elsők, óvónéni vigyorgott is a korai megjelenésünkön, de most nem volt nehéz hiszen a kis bóbita csoportosunk hajnal 5-kor kelt. Felvettünk az ünnepi gúnyát, ma pedig megkaptm a képeket is, amint a kiscsoportos megszeppentem ül a kissé borvirágosnak sminkelt Mikulás ölében. Valamint további képeket, amin dedünk körbepózol az óvónők ölében, közölte is a középső csoportos óvónéni, hogy akkor a hugit belizingelné a csoportjába 2013-ban! :) Jött a mesélés, hogy az egyik Mikulás, naná, hogy kettő volt itt is, párosával járnak ők is, mint a virsli mérges volt és azt mondta kicsit rosszak voltak. Hazaérve még bepróbálkozott, hogy nem lehetne-e újfent kitenni a csizmákat, amire előadtam egy litániát, hogy a Miku már hazament, Rudolfék is éppen zuzmót esznek, úgyhogy mostantól a Jézuska vette fel a figyelő pozíciót. Ezért szeretem a gyermeki világot, Kira tejbetök vigyorral örül, Szonja pedig körülfonja dundi kezeit a nyakamon és közli: "Gyönyörű Mikulásunk volt, csodálatos ajándékokat kaptunk!"

Adventre készülődve...:o)

2011-12-02T13:47:00.007+01:00

Képinfó:Békésen tudnak együtt aludni, de eleszik a nyúl elől a répát, Kira mindig felülkerekedne a nővérén valamint szintén kisebbikünk nem kultiválja a nem kért puszikat.

Valahogy olyan furcsa ez, valami hibbant oknál fogva, most nem tudok befelé fordulni, állandó késztetésem van, de mégsem. Inkább pörgök, futok, rohanok, pedig tulajdonképpen nincs is hova. Reggel elindul a nap nagyon nyögvenyelősen, mert vagy filmszakadással beájulok este kilenckor, vagy hajnalig molyolok. Szóval elindul a reggel és én elhatározom, hogy most aztán sehova sem megyek, hanem ez meg az lesz. Aztán persze nem, mert eszembe jut, hogy hoppá ma meg kell csinálni a mikucsomagokat az oviba, hoppá apjuknak el kellene menni az eredményekért, könyvtár, bakker nincs itthon tojás ésatöbbi. Szóval nem tudtam még ráhangolódni, sőt bevallom az adventi gyertyagyújtás is hétfőn jutott eszembe. Mindezen futkosásomon túllépve mostanság nagyon vidám napokat élünk, ennek leginkább a lányok örülnek és becsatlakoznak bőszen. Így sikerül apából csajt csinálni sminkileg, anyából bohócot. Mindig azt hajtottam, hogy egy gyereket akkor értesz meg, ha leguggolsz hozzá, nos ebből a szempontból mi szerencsére már a földön fetrengünk. Azt hiszem most nálunk ez az adventi készülődés, csupa móka és kacagás. Ebben pedig ki más lehetne a főkolomposunk mint a mindent (hülyeséget) felszívó ovisunk, aki vérig sértve érezte magát amiért tegnap nem volt a cicafej jel a dicsőségfalon. Aztán miután elmondta eme bosszantó tény okát, karöltve az óvónővel elvonultunk a budiba könnyesre röhögni magunkat, persze miután megmostuk a nebulók fejét, bevallom ehhez is nagy erőfeszítés kellett arcizmilag. Szóval a renitenskedés oka, Mikulás műsor, hull a pelyhes, amiben a 2 főcsibészkéhez betársult a leányzó és előadtak Flour Tomi halendáját koreografálva, amely osztatlan sikert aratott a többieknél, szóval lehet rapmiki lesz minálunk. Jelzem a hull a pelyhes már nekem is ott jön ki, szerencsére Bundit időben letiltottam a disznó verzióról...Aki sem ismernék eme örökzöldet, itt pótolhatja hiányosságait... http://www.youtube.com/watch?v=n7LRNmFA8Mc

Szóval így vigadnak mostanság Garamiék :o) Ilyen ráhangolódás után vicces karácsonyunk lesz...szerintem :)

Másfél éves kis csodánk :)

2011-11-27T07:09:00.002+01:00

‎"Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem..."

Szonja újfent beszólogat :)

2011-11-25T00:44:00.002+01:00

"Anya teregetünk sárkányt?"

***

..."bolyhos nyuszi füle van,
pici piros szeme van
ide néz, oda néz
szétpislant." (felpillant)

***

- Szonja gyere már, had igazítsam meg a gatyád, olyan csálén áll!
-" Nekem nincs gatyám, nekem nadrágom van és bugyim!"

***

-"Anya nézd milyen cukika kislányka ma van neki a két szülinapja."
- Nem két, második.
- "Miért két második?"

***

Apjukkal nagy elánnal keressük, hogy hol sistereg a víz, nem csepeg se a mosdó, se a wc, se a kád, se a mosogató. Kb. fél óra elteltével rájövünk, hogy Szonja beleöntötte a mosdóba a robbanós cukrot.:)

***

"Anya átmehetek a hátad között?"

***

"Édes drága kicsi húgom...menj már arrébb, mert elverem a kiskacsódat!"

***

"Ezt figyeld sokáig!" = nagyon figyelj :)

***

- Készültök már oviban a Mikulásra?
- "Áááá dehogy, még nem hull sűrűn a fehér hó."

***

"Olyan hideg van, hogy nem tudunk kakálni, mert befagy a segglyukunk!"

***

- Szonja légy szíves segíts elpakolni!
- "Jó, mutatom a játékot, hogy melyiket kell."

***

- Rettenet büdös ez a nyúl!
- " Nem büdös, bebogyózott és bogyózós illata van."

***

- Szonja lassan nyisd ki az ajtót, mert Kira itt áll!"
- Mama, Kira nem is ivott.

***

MikuLáz

2011-11-22T13:13:00.002+01:00

A kis ovisunk teljes lázban ég, szerencsére most éppen nem valami csúnya vírus miatt lázong, hanem nagy Mikulás és Jézuska lázban ég. Oviban már kb. 1 hete megy a szerintem béta verzió. Azaz megjelent a hóember, bekopogott a Mikulás az ablakon, jelezve, hogy minden nappal közelebb kerülnek a kis gézengúzok az eljöveteléhez. Erre nagy szükség is van, hiszen kiscsoport révén, bizony van olyan delikvens aki a piros ruhás említésére biza sírva fakad. Lelkesen tanulják a verseket és dalokat, hogy kellő képen fogadhassák a nagyszakállút. A délutánjaink ennek a jegyében telnek, előadja a kishölgy a repertoárt és minden alkalommal hangosan tapsban és üdvrivalgásban törünk ki a meghajlása után. Sőt vigyorogva indulunk oviba, lecsúszik az ebéd is, készülnek a téli rajzok és még a délutáni alvás sincs bojkottálva. Csillogó szempárral, mesél a télapóról, már többször be kellett vennem a gumicsizmáját az ablakból, ami soha ilyen korán nem vett még fel karácsonyi köntöst mint most. Járt már nálunk a Hóember két kis csokihóembert hagyva az ablakban, sőt kiskisasszonyunk már látni vélte ahogy húzzák a rénszarvasok a szánt az égen, de minimum az álmában megjelenik a piros ruhás. Meséltem neki Szent Miklósról, a történetről, Jézus születéséről és az angyalokról. Nagyon várom már én is, mert annyira jó látni azt a gyermeki hitet, ami még bennük van, a csodavárást, a gyertyafényt, a karácsonyillatot. Számolunk vissza, mindannyian...Ami mégis leginkább megragadt és le kell ide írnom, hogy majd egyszer ő is elolvassa, az a következő párbeszéd, bevallom még most így felidézve is bepárásodik a szemem:
- Anya karácsonykor eljön papa is?
- Nem kicsim, ő már nem lehet itt velünk.
- Azt mondtad mindenki itt lesz, akit szeretünk.
- Igen kicsim, ő a szívünkben fog itt ünnepelni velünk.
- Papa már angyalka ugye?
- Igen kicsim.
- Ha papa angyalka, akkor ő is el fog jönni, mert a karácsonyfát az angyalok hozzák nekünk és a miénket a papa fogja hozni.
- Biztosan...

A legkisebb ugrifüles...

2011-11-20T06:49:00.005+01:00

Biza, most Kiráról lesz szó, csodálom, hogy mennyi arca van. Mint pompom, kábé:). Igazi kis akarnok, pedig így közelítve a 1.5 éves korhatárhoz, igazán ráérnék még azzal a dackorszakkal. Imádom nagyon, szerintem már tolakodásnak veszi néha, hogy állandóan puszilgatom, de olyan ki selymes bőre van és bennem meg mindig ott villog a lámpa, hogy nem sokáig lesz ő már baba, észrevétlenül fog kislánnyá válni. Ha meg kéne fogalmazni, azt kellene mondanom, ő a mi kis szeretni való kakukktojásunk. Hihetetlen energiák mozognak benne, gyakorlatilag minden túlzás nélkül arra az időszakra áll csak meg, amíg alszik. Az evés is úgy zajlik, hogy vagy futkos a kezében a kajával, vagy szaladgál vissza egy-egy falatért. Gondolom ettől ilyen kis filigrán alkat, amit megeszik pár órán belül lefutja. Imádja a magaslati levegőt, mindenhová felmászik, ez még a kisebbik baj, de le is ugrik. :) Mindezen feladatsort kb. tized annyi idő alatt abszolválja, mint a nővérkéje. Vannak azért számomra érdekes megmozdulásai. Először is, csak és kizárólag pohárból hajlandó inni és egyedül, ebben is ügyes. A felvágottat csak magában eszi és fel kell neki tekerni. Ruhaundoritisze van, képes bármikor csupaszra vetkőzni, tök egyedül, nem számít a seggig érő zokni (harisnya),a pelenka, body, pulcsi és társai sem. Ilyenkor ujjongva rázza a fokhagymacikkeit és ordenáré balhé van ha viszem felöltözni. A zokni, mint olyan már nincs a ruhatárában 3mp alatt szabadul meg tőle, és soha nem un bele, hogy folyton levegye. Igazi kis piperkőc, mint a nővére, a pár száj hajába hajgumit kell beleszuszmákolni, amit persze rögtön kivesz, de minimum egy hajráfot felrak. Kedvenc játékai is vannak már, naná, hogy a telefon, a baba, amit etetni lehet és imád kockákat pakolni egymásra. Ezenkívül mindennel eljátszik, ha úgy tartja kedve két fakanállal és két vizes flakonnal rohangászik naphosszat. Az a baj, hogy van azért hátránya is a blognak, nem tudom úgy megmutatni a kiragadt pillanatokat ahogy szeretném, amikor elalszik a kezemben, amikor a két piliszka mutatóujját mozgatja a Nád a házam tetejére, amikor huncutul csíkszemmel vigyorog, amikor komolyan szemlélődik. Olyan hihetetlen gyorsan eltelt ez a 1.5 év, mégis ambivalensen nekem olyan, mintha már nagyon-nagyon régen itt lenne velünk. Vannak persze nehézségek is, pl. ha a gép előtt ülök, visítva jön és már tornázza is fel magát a lábam között az ölembe, és mutogatja mit kapcsoljak be neki. Ez különösen most probléma, amikor vállaltam egy kis maszek melót és gép előtt kell(ene) ülnöm, mert senki nem tudja ilyenkor elterelni semmivel innen, az tuti. A másik a szoptatás, vessenek meg az ős anyák, de elegem van, nagyon. 2008. tavaszától szoptatok, tudom én vállaltam és örülök is neki, hogy mindkét lányom jó sokáig kaphatta. DE! Kivan a hátam, a mellem és kivagyok attól, hogy ha ledőlök mondjuk tv-t nézni az ágyra, már jön is a kislányom és tépi a pólóm, h nem adnám ordít és k......sokáig bírja, legalábbis sokkal tovább, mint én. Ezt napjában annyiszor játssza le, ahányszor letenném a hátsóm. Nem beszélve arról, hogy éjjel 2x kell szopizni, 1.5 éve. Tudom ez nem (csak) rólam szól, de nagyon elég volt és nem látom az elválasztás mikéntjét még, de azt igen, hogy rohadt nagy meló lesz, így azonban nem mehet tovább, mert nincs rá erőm és legfőképpen idegzetem már. Na miután így lehúztam a kiscsajt, de ez most valahogy kijött belőlem visszakanyarodok. A beszédfejlődése, hááát számomra furi a nővérkéje csacsogása után, mert gyakorlatilag mindent elmagyaráz a kiscsaj, amit csak akar, jelentéssel bírnak a "szavai", hangsúlyai, de azt nem mondanám, hogy beszél. Apjukkal volt is egy vitánk erről, amiben emlékeztettem, hogy ha már hasonlítgatunk, emlékezzen vissza rá, hogy igaz, hogy fürtöskénknek járt a szája, de hugával ellentétben a lába nem nagyon. Majd tartottam neki egy kiselőadást arról, hogy vannak hangsúlyos fejlődések, amik háttérbe szorítják a másikat, de előbb-utóbb eljön mindennek az ideje. Summa- summárum, Kira így kerek ahogy van, a ropilábaival, a libegő bóbitával a fején, a bilin ülve,nyálas puszit osztogatva, az asztal tetején táncolva, szemlélődve, de leginkább akkor, amikor felkéri magát az ölünkbe és minden kis testrészével szorosan átölel és mint egy kis majom kapaszkodva hozzánksimul.

...

2011-11-17T06:23:00.001+01:00

..de talán most ez nem is baj. Különös visszatekintő napom volt tegnap. Sok-sok gondolat és kép kavarog bennem. Most meg körülölel a csend. A többiek alszanak, csak a tűz pattog a kandallóban és a kávé gőzölög előttem. Tegnap anyának ki kellett volna mennie az otthoni házhoz. Rettenetesen feszengett, gyakorlatilag minden baja volt, rettenetes teherként éli meg, ha "haza" kell valamiért menni. Ő inkább felvállalta a csajok felügyeletét, így hát mentem én. Úgy volt, csak pár percet maradok, de 2 óra lett belőle, mert akire vártam ennyit késett. Először annyira nyomasztott engem is a csend, hogy telefonálgattam jobbra-balra, csak ne kelljen egyedül lennem. Majd rájöttem, hogy van valami oka annak, hogy ez így történt, így szabad folyást engedtem a gondolataimnak. Furcsa volt, mintha nem is itt nőttem volna fel, a másik pillanatban, meg mintha éppen búcsút vennék a háztól. 15 éve nem lakom ott,mégis a szobám a régi lányszoba, a csillárról még ma is úgy lógnak fiatalkorom emlékei, mint akkor, a szekrényben még ott az utolsó ki nem olvasott könyv, a születésemkor kapott mackó is éppen úgy ül az ágyon, mintha csak tegnap lett volna utoljára a kezemben. Először azt gondoltam összeszedem és elhozom, ami fontos, de a gyerekkorom nem tudom begyömöszölni egy táskába, így hát minden ott maradt egy-egy kézbe vétel és simogatás után. Beállta az ablakba is, néztem a szemközti fenyvest, mint annyiszor, ahol nyáron agyaggal dobálóztunk, ahol télen csak én találtam telibe a kökénybokrot a szánkóval, sőt egyszer majdnem fel is gyújtottuk, mert a barátnőmmel ki kellett próbálni a tiltott cigarettázást. Eszembe jutottak az itt töltött Mikulások-Karácsonyok, Hogy soha nem kaptam el, a nagy lépcsőn nagyit, mint Mikulást, hiába hagytam ott még a csomagom is a leleplezés érdekében. A karácsony illata, ahogy reggel már arra ébredtem, hogy kavarog a mézes puszedli illata, a gyertya alakú égősor a fán, a régen vágyott alvóbaba... Semmi sem köt már oda és egyben minden. Valahogy apa lelke lengi be az egészet, a szürke kalapja még mindig ott az előszobában, mintha csak éppen elugrott volna biciklivel a boltba. A fáskamrában még az a fa van ott, amit ő hasogatott, a cipőszekrény előtt ott a cipője, mintha éppen csak most bújt volna ki belőle. A konyhaszekrényen ott a szemüveg és az órája. Mindenütt ott van ő, minden téglában, amivel saját kezűleg épített nekünk otthont. Ahogy szaggattam fel az alig behegedt sebeimet, fura ambivalenciával úgy lettem egyre nyugodtabb is. Azt hiszem tegnap búcsúztam el igazán az otthonomtól, a gyermekkoromtól, attól a közegtől ami felnevelt. Végül nem pakoltam össze semmit...csak a faleveleket sepregettem össze a járdán, úgy ahogy a múlt ősszel még apu, mintegy jelképesen kiseperve magamból is minden keserűséget, hogy jöjjön az alvó tél és tavasszal én is együtt ébredhessek a természettel. Aztán amikor egy nagy sóhajjal, (mert nem volt könnyű mindez) becsuktam magam mögött az ajtót, ösztönösen is hangosan elköszöntem: Szia apu, viszlát ház!

Hmm, "véletlenül ez akadt a szemem elé"

2011-11-17T05:37:00.003+01:00

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (HamiaLinda)

Szivárványszínű gyermeki képzelet

2011-11-14T20:15:00.003+01:00

A lelked nehéz, az életed is nehéz, de fölfedezed, hogy szárnyaid vannak! Lassan megrebbented őket, elkezded mozgatni, egyre gyorsabban, és merészebben mozgatni - és fölszállsz! És elhagyod a földet, mocsarat, és minden bánatot, gondot, nehézséget. És szállsz! Repülsz! Tiéd a kék ég. És a csillagos ég. A végtelenség... Nem köt semmi. Sem a saját lelked, sem egy vesztébe rohanó világ, sem egy beteg társadalom gondja. Szabad vagyok - ez öröm. És ami még csodálatosabb érzés: végre hazataláltál!

Müller Péter

***

"Anya gyorsan hívjunk egy szuperhőst, lázas a babám!"

***

"Ez az én édes pihapuha kutyám, Kajamell, ovis és a csont a jele."

***

Szonja, hogy lett ilyen mocskos a harisnyád?
"Háta az úgy kezdődött, hogy kikerültem a sáros ösvényt, de ráléptem egy befagyott pocsolyára."

***
"Királynő vagyok, akinek varázsereje van és meggyógyít mindenkit."

***
"Ma az óvodában Baltazárral játszottam, tudod anya, az igaz, hogy a Bóbita csoportban nincs Baltazár, de Bogyó és Babóca óvodájában igen."

***
"A szivárványon túl vannak a pilletündérek, ha eltűnnek a szivárvány színei ők festik vissza rá."

***
Levelet írt a Télapónak, le is rajzolta a nagyszakállút. A borítékba pedig belerakott a saját kis gyűjtögetett pénzéből 50ft-ot, amikor megkérdeztem miért: "A Télapó tudjon magának legalább egy csokit venni a hosszú útra."

***

"Anya ma annyira hiányoztál oviban, hogy tényleg belefájdult a hasam, ezért szóltak Neked az óvónénik, hogy gyere értem, ugye én is hiányoztam?"

***

Ajándék a postaládában...

2011-11-11T14:52:00.004+01:00

Nem, most nem arra a mindennapi hosszúkás kis borítékokra gondolok a sárga kis lapocskákkal, amire befizeted a fizetésed a postán. Szóval egy nagy boríték lapult a postaládában, amiben egy könyv volt. Szóval könyvet kaptam life nanananana. Nem is akármilyet, akik ismerik a lányok születésének, jobban mondva meg nem születésének történetét, azok ismerik már a betegségem is. PCOS. Sokan a Szívügyüknek tekintik ezt a témát, hála a jó égnek, (és az internetnek) így ismertem meg én is Norkát, a könyv társszerzőjét. Ő segített abban, hogyan is induljak el a még kitaposatlan úton, hogyan legyen én az egy fecske, aki nyarat csinál. Mindenképpen nagy jelentőségű ez az összeszedett mindent átölelő mű a PCOS-ról. Talán ha pár évvel ezelőtt létezik, akkor nem kellett volna annyit haladnom nekem is az árral szemben, hogy ma itt legyenek a lányok velünk. Örülök, hogy megharcoltam a saját harcom és örülök, ha ezzel a harccal talán segíthetek másoknak is. Nem beszélve arról, hogy megleőpetésemre sok-sok sikertörténet közül, Norka kiválasztotta az enyémet is, hogy bemutatásra kerüljön. Summa-summarum a két vigyorexem biza ott vigyorog a könyv lapjain, reményt és hitet adva remélem még sok-sok sorstársamnak. Sokan kérdezték még anno a Nők Lapjás cikk kapcsán, hogy merem ennyire kiadni magam. A válaszom egyszerű, nem vettem a betegségem és a meddőségem sem. Nem szégyellem és nem tartom negatív dolognak, ha valaki pedig erről ítél meg, akkor magasról le.... A lányokat sem belerángattam ebbe a témába és azt sem hiszem, hogy 15-20 év múlva valaki majd azzal állítja meg az utcán őket, hogy "vazzeg, Te tudod, hogy petricsészében hoztak össze. " Akkor már rég tudni fogják a történetüket és remélem, hogy nem ez, hanem az lesz az első gondolatuk, hogy mi valóban mindent megtettünk annak értekében, hogy megszülessenek. Kicsit elkalandoztam a könyvtől, PCOS-Az ezerarcú boszorkány, mert valóban az, sajnos. Kicsit úgy érzem, mintha az én gyerekem is lenne. Sokan megkerestek már ebben a témában, ismerősök és ismeretlenek egyaránt, próbáltam mindenkinek segíteni és együtt öröm könnyeztem velük, amikor kaptam a hírt, hogy sok-sok próbálkozás után érkezik hozzájuk 1, több esetben 2 angyalka. Tudom furcsa ez a cipő azoknak, akiknek "könnyen" ment és talán nehezen is érthető. Sajnos azonban egyre többen vagyunk ezen az oldalon, minden 10. pár és minden 5. meddőség oka a PCOS, amit sajnos még ma is kevesen ismernek fel, hiszen nem nőgyógyászati, hanem endokrin betegség. Szóval ez amolyan harc a részemről, azért, hogy másoknak ne kelljen több, mint egy évtizedet várni az anyaságra. Ez a könyv pedig ha nem is egy háború, de egy csata nyertese biztosan. Érthetően, jól fogalmazva, logikusan elmagyarázva, ezt a nagyon is összetett betegséget. Fontos, hogy tudjuk, érezzük, olykor saját magunknak kell lépéseket tennünk, ahogy Norka is írta nekem a dedikálásában.: "Járt utat a járatlanért néha érdemes elhagyni." -Nekem mindenképpen, hiszen csak így válhattam édesanyával, sok-sok családra vágyó sorstársammal együtt.

Csengettyű úr

2011-11-09T18:01:00.004+01:00

Talán itt a blogon még nem is meséltem a rettegésemből, sőt nem is rettegés hanem fóbia. Minden tiszteletem Minnienek, Mickeynek, Jerrynek és más jóképű társaiknak, de nekem egérfóbiám van. Persze a rettegés foka addig nem ér el, amíg testközelbe nem kerülünk. Aztán jöttek a jelek, csokimikulásokat vásároltam a lányoknak, tudom még kicsit korai, de nagyon megtetszett a Gombóc Artúros retro télapó, ami a gyermekkoromat idézte fel, nem beszélve erős csokoholista vonalammal méltó utódja vagyok a dagi madárnak. A kis mikik bekerültek a spájzba or kamrába várva a decembert. Aztán jöttek a nyomok, széttépett fólia, rágicsanyomok a csokin, nem ám a kóbászon vagy szalonnán, hanem a csokin. Itt egér van, komolyan mondom a gondolat is elborzasztott, nemhogy az, hogy esetleg szembetalálkozok vele. Igen most jöhettek azzal, hogy picike, meg aranyos, meg jobban fél tőlem, mint én tőle, de a fóbia az fóbia. Úgy közlekedtem a lakásban, mint a settenkedő rózsaszín párduc és megtörtént, a polcon sasolt rám, aztán a nappaliban. Visítottam és remegtem, mint a kocsonya. Bundi meg anyám röhögött és k... jó poénnak tartották, hogy hozzámdobnak egy moncsicsit vagy meglibbentik a gatyám. Mondom fóbia és akkora stressz alatt voltam, hogy ma bizony a nagy poénkodás közepette elbőgtem magam. Fizikálisan is kimerít, hogy állandóan cikázik a szemem, hol látom meg. De ez a rohadék igazi túlélő, bevettem ragacsot, ehető zselét, rendes fém egérfogót, de semmi. Egyszerűen beköltözött hozzánk és rohadtul elegem van már belőle, hogy folyamatos készenlétben vagyok és undor kap el ha arra gondolok, hogy vígan cincog a cuccainkon és rá is szarik.Nem a rágcsálók zavarnak, megfogom én a hörcsögöt, fehéregeret is, az zavar, hogy szabadon lébecol az én területemen és mindig váratlanul bukkan fel, akárhogy figyelek. Kivagyok na és nem vigasztal,hogy Bundi szerint ha nem nyulat hozunk, hanem macskát, akkor nincs ilyen probléma cöcö. Meg, hogy ha nem tetszik a 6. lakó szavazzam ki, őszintén szólva én sokkal inkább kisavaznám. Életem során sok olyan beteggel foglalkoztam, akinek valamilyen fóbiája volt, és ezért tudtam hathatósan segíteni, mert érintett vagyok. Mert sajnos tudom mi leizzadni, szív dobogva várni, hogy elmúljon a veszély. Tudom csak egy kisegér, de nekem olyan akár egy oroszlán, aki egy hónapja nem látott húst. Persze hajlamos vagyok, azt hinni, hogy ami régen jelentkezett, az nincs, mert ha nem találkozom a félelmem alanyával, akkor nincs félelem, de van és sok-sok év után újra megjelent. Az embernek néha ki kell adnia magából a gyengeségeit, én ezt teszem és közben sűrűn pillogok a lábam alá és minden neszre összerezzenek. Mégis néha olyan rossz bevallani, hogy milyen gyenge vagyok, de vállalom magam, a gyengeségeimmel együtt, hiszen ez is az én oldalam. Csak tudnánk már kinyírni ezt a kis rohadékot...

Dr House(né)

2011-11-05T19:02:00.002+01:00

Csípem az ürgét, nagyon sok hasonlóságot érzek kettőnk között. Először is, kb. ennyire vagyok frivol és pikírt. Van ám belőle problémám, bár ez is amolyan leszarom effektus, mert aki szeret, az pontosan ezt (is) szereti bennem. Szókimondó, kifürkészhetetlen, vicces és mindemellett szexi. Szerintem. Mondjuk az a rész, amikor a saját kis lábikóját műtötte meg, kicsit nálam is kiverte a biztosítékot. Diagnosztizálunk...Mindketten...Én most éppen magam. Az elmúlt 3 napban olyan iszonytató fejfájásom volt, hogy azt nem kívánom senkinek, leginkább magamnak nem. Első nap kicsit félrediagnosztizáltam magam (a nagy példaképpel is megesik). Mondom migrén, úgy ittam az ampullákat ilyen-olyan variációban, mint ahogy a nagy Dr. H. pöccenti le ama narancssárga fiola tetejét. Igen ám, de ez nálam nem mindennapi rituálé, nálam egy fél Algopyrin már a full extra. Gondoltam ebben az esetben nem guglizom ki, mert tuti az összes találat az agytumorról fog szólni. Aztán összeállt a kép, bal oldal, szemre-arcra húzódó, hajlása lüktető fájdalom. Orrot fújtam, nem részletezem. Bingó homloküreg gyulladás. Azon öröm tudatában, hogy most már tudom mi a bajom, fájtam tovább. Felhívtam a másik diagnosztát, tudván, ahogy férjuraink is megmondták Dr. Gidus és Dr. Lili minden bajt megold. Elemeztünk, ötleteltünk, majd ráálltam az antibiotikumra, meg a csajok tengeri sós orrsprayére és nagyon remélem, hogy hamarosan oldódik a probléma, de ha mégsem, akkor a Zuram kisebb műtéteket helyben végez a műhelyében. Szóval hétfőn újabb körünk a dokinénéinél, lassan kiszáll hozzánk a járványügyi hivatal is. -ből, 1 a legkisebb a legény a gáton. A napi sétáink orvos-gyógyszertár vonalon zajlanak...jhajjj de jó lenne már végre ebből a sok trutymákból össznépileg kilábalni.

Mindennapi malőrjeink...

2011-11-02T23:22:00.005+01:00

Lécci...léccci ...:)

Reggel felébredsz és nagyon nehezen indul a nap, lehet csak éppen elfogyott a tej, mert félálomban kivágtad a hűtőajtót és kizuhant, tej nélkül meg nem kávézol, vagy éppen fél éjszaka szimultán fent vannak a lurkók, te meg hajnali pisijárat közben rálépsz arra a k.... egyetlen duplokockára, ami naná, hogy csak a te nyomvonaladon lehet "ottfelejtődve". Ez az a pillanat, amikor már kora reggel tudatosul benned, hogy ez a nap ultra gáz lesz. A zurad sikeresen felébreszted 1/2 8-kor, rásegít a nagyobbik egy ordenáré furulyaszólóval, mert voltál olyan hülye, hogy megvetted neki a bilikék műanyagot. Aztán mire rájöttök, hogy 8-ra már nem ér el a zember a fogorvoshoz, főleg, hogy a pénztárcádban 500ft van és mi van ha az ingyenes fogászat mégsem az. A gyerkőc menni akar veled a boltba, de csakis akkor ha ehetett egy szelet vajaskenyeret, de vaj az nincs, mert tegnap elfelejtettél venni és más verzió nincs a kölöknél lehet 6 féle reggelialternatívád. Nagy nehezen nekiindulnátok, de bónuszként kiszór deded a huginak 50db torokbaférő kisgolyót, nehogy már unatkozzon távollétetek alatt a csemete. Persze az automata ahol pénzt lehetne felvenni "pillanatnyilag" nem üzemel, át a városon és pénzosztáson túl, mindenki elindul az útjára ki a fogorvoshoz ki a boltba. A zöldségesben ott felejted a zsemlét, a kölök szomjas és az út mértani közepén (hol máshol) dob egy hasast, természetesen akkorát, hogy üvöltve pörög a púpján, amíg a két teli cvekker mellé őt is vonszolni kell. Miután hazaérsz, konstatálod, hogy a fejed szétesik + kicsi lázas, orvoshoz kell vinni. Dupla vagy semmi alapon viszed a nagyot is. Eredmény, rendelő szétszedve, amíg a nagy előadja az óvodai repertoárt, addig a kicsi kilopja a sztetoszkópot, hótra izzadva és doktornő azon megjegyzésével a tarsolyban. "mit csinál akkor ha nincs láza, tudom már miért fogysz ütemesen" hazabattyogunk. Közben járt a postaautó csomagot hozott -volna, ha lett volna, aki átvegye. Kicaplatsz a postára és lükén nézel a postáscsajra, aki megkérdezi mivel jöttél és a gyalog válaszra vigyorogva eléd tol egy hűtősdobozt. Mivel égő lenne otthagyni lazának tűnő mozdulattal kivonszolod a posta elé, kisebb zavart okozva a fotocellás ajtónak. hívod a Zurad, hogy sos van, rákönyökölsz és vársz. Miután a gyógyszertárban otthagyod a délelőtt felvett lóvé jelentős részét hazaballagsz és nem vágysz semmi másra csak pihenésre. A zurad közli, hogy ha voltál olyan hülye, hogy 600db-ból álló babakonyhát vett a mamajézuska a lányoknak karácsonyra, te fogod összerakni, még jó, hogy nem holnapra kell. Leülsz a gép elé iszol egy capuccinót (vettél tejet) és kimered a szemed a naptár, az a rohadt naptár 2 cm-es betűkkel ott virít, óvónők családlátogatás, 4 után. Óra: 16:30. Banyek. Végigrohansz a házon, felraksz egy terítőt az asztalra, mert amúgy nincs, mert a kicsi nem tűri a rendeltetésszerű használatot. Bakker a mosógép, kiteregetsz, pisilsz, bakker eldugult a budi. Csemetéim leküldték benne a WC-fertőtlenítőt tokkal-vonóval. Aham belekotorsz, nincs meg (közben a kicsi meredt szemekkel néz, ezek után már tuti nem magyarázod meg neki hitelesen, hogy nem pacsálunk a budiban). Csengetnek, még kivinnéd az ebédnél elhasznált olajat, áhh lyukas a zacsi, végig Szonja cipőjén (naná, hogy hasított bőr) és az egész lépcsőn. Tudod, hogy nem lesz ziccermentes ez a családvadászat. Igen, a kicsi lerántotta az abroszt, kávéstól és megfejelte az óvónéni cipőjébe öntött baracklével, majd bemutatott egy halálugrást a kanapéról. A nagy az összes (5 perce) elpakolt játékát előhurcibászta. Amit megtudtam, vezéregyéniség, szivacsagy, etalon, jham és az egész csoportnak előadta a waka wakát, seggrázással. (Mond Uram, miért nem az icipici házikót vagy a cifra palotát,miért??) Minden ok vele, elmentek az óvónénik és egyiknek sem kellett pisilni tadada. Gyógyszerosztás mindenkinek :) majd vacsora és pizsi után ágynyugalmat rendelsz el főként a saját érdekedben. Az már csak a bónusz, hogy Kira lázas állapotával visszaélve egész nap Shrek csizmáskandúros léccilécci szemekkel kéreti magát ölben hurcolászni. Mindenki alszik...ultragáz nap vége...vagy az is lehet, hogy ilyen egy átlagos hétköznap minálunk, mindenesetre a melankóliából való kirángatást nem egészen így képzeltem, de hatásos terápia :)

Az van,

2011-11-01T06:12:00.005+01:00

Békésen szundikálva

"Álomőrzővel"

hogy alkotói válságban vagyok (cöcö). Fejben posztolok és a kusza gondolatok, soha nem állnak össze egy kerek egésszé. Nem tudom a többi blogger, hogyan ír, én csak ideülök, futnak a fejemben a gondolatok és azzal a lendülttel már pörögnek az ujjaim a billentyűzeten. Kitört nálunk is az őszi szünet, az első szünet a nagy ovissal, ami szuper lenne, hiszen az idő is az, ha nem lennének mindketten váltakozó intenzitással taknyosak. Az idejét sem tudom már, hogy mikor aludtam végig egy éjszakát. Ráadásul, itthon Szonja délután nem alszik, ergo este hamar kidől, reggel korán kell, szöges ellentétben a későn elalvó-későn ébredő húgával. Aztán itt van Bundi, rá is rájár a rúd, pénteken iszonyatos fogfájása lett, 72 órán át volt ébren, mire találtunk egy fogorvost, aki hajlandó volt megnézni. Hááát a dokinak vagy súlyos koordinációs zavarai voltak, vagy szimplán mata részeg volt. Nem is csinált semmi érdemlegeset, gyökérkezelni nem tudta, nem érte el az ideget, kihúzni meg nem engedtük, mert szét akarta verni az egész felső állkapcsát. Tegnap aztán sikerült a kolléganőmmel beszélni és ügyeleteb írtak fel gyógyszereket, tompult a fájdalom, de holnap reggel lesz már a mi fogorvosunk is. A melankóliámra rádob egy nagy lapáttal a Mindenszentek. Egyre több idő telik el és egyre inkább hiányzik apu. Szonja sokat beszél róla, szívszorító volt látni, ahogy ösztönösen imára kulcsolt kezekkel, komolyan állt az urnafal előtt. Annyira kicsi még és mégis adott helyzetekben olyan kis felnőttes. Furcsa nekem ez a ragyogó napsütéses november, olyan éles ellentétet képez bennem, a simogató napsugár, a viasz és a virágok halott illatával. Azt persze mondanom sem kell, hogy anyu is megviselt, gyötri a depresszió, apa hiánya és akárhogy próbálom kiűzni belőle egyfajta "fölösleges teher vagyok " érzet is gyötri. Egyetlen szerencsénk, ez a két kis prücsök, akik igyekeznek bennünket kibillenteni fásultságunkból. Épp a napokban beszélgettünk a párommal, hogy Szonja ilyen idősen már beszélt, én állítottam, hogy áááá, tuti nem, de mire is jó a blog,visszakerestem és valóban, a kis csacsogink ilyenkor már mondta a magáét. Persze rögtön letorkoltam a párom, hogy oké-oké, de a kicsinek sokkal gyorsabb a mozgásfejlődése és különben is, ne hasonlítgassuk már őket össze. (Persze be nem vallanánk, de mindketten ezt tesszük). Gondolom, hogy ezen Kira mélyen besértődhetett, ugyanis tegnap odaállt elém és kisegér hangon közölte: "Anya gyeje!" Mondom mit mondtál? Ennek örömére egész délután ismételgette. Azért van ezzel kapcsolatba egy hipotézisem, miszerint annyit hallotta tőlünk, hogy gyere onnan, gyere ki, gyere be, gyere le, hogy lehet ő már ezt afféle köszönésnek használja.
Szonja pedig versel-énekel, az ovi áldásos hatása, nagyon élvezem, talán sokkal jobban, mint ő. Ide is vetem Nektek a kedvencem tőle, imádom, ahogy nagy ssssss-zések közepette ő is fúj.:)

Jött őszanyó
Hideg széllel
Aranysárga vízfestékkel
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.
Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek
Ott vannak
A fák alatt
Látod a sok
Aranyat?

Szóval ma emlékezés lesz, meg magamhoz visszatalálás, legalábbis nagyon remélem...

A 2 hónapja örök téma :)

2011-10-27T14:12:00.005+02:00

Naná, hogy az óvoda. Bár most éppen kicsit mérgeskedem miatta. Egyetlen negatívum a szarkaság. A gyerekek szekrényei nyitottak, egy-egy kis függönnyel vannak eltakarva a kis fakkok, ahol fakkonként két kis bóbita csoportos öltözik. Tegnap reggel Annácska fakktársunk kis benti cipőjét kerestük hiába, még szerencse, hogy Szonjának volt +1 pár, így kölcsön tudtuk adni. Ma reggel pedig Szonját fésültem volna, azért csak volna, mert nem volt mivel. Eltűnt a zsákjából a hajkefe, hajgumikkal-csattokkal, tokkal-vonóval. Az eset nem egyedi, tűnt már el vadiúj cipő, sapka-sál is. Őszintén mondom eltörném a kezét annak, aki gyerektől lop, mert abban teljesen biztos vagyok, hogy nem egy kis gézengúz a tettes, hanem valamelyik szülő. Sajnálom az ott dolgozókat, hiszen nekik nem az lenne a feladatuk, hogy résen legyenek, hanem, hogy a kis ovisokat vezetgessék. Ennyit a rosszról, próbálunk ötletelni, de nem sok eredménnyel jár. Persze tudom, hogy a zárható szekrény lenne a megoldás, de nincs rá pénz.

Óvoda a pozitív oldal, Szonja már reggeli rutinnal indul, megszerette, átestünk a tűzkeresztségen, alszik is, mint a mormota. Rajzol, a bal oldali piros madár az ő műve, a körte olyan jól sikerült, hogy a csoportszoba ablakát díszíti. Tele van élménnyel. Az óvónénik és a daduska tüneményesek. Nagy szerencsénkre az egyik óvónéni rendkívül muzikális, saját elmondása szerint is zenélve-énekelve nevel. Református kántor is egyébként. Minden nap új hangszerrel ismerteti meg őket, furulya, gitár, szintetizátor, fuvola, dob. A kis törpök meg ropják és énekelnek. Dalolva megyünk oviba, kb. torkaszakadtából nyomja, ez akkor vicces leginkább, amikor a Kicsi lego (mizu) van repertoáron, ilyenkor a velünk szembe jövő gimibe igyekvőknek is jól indul a napja. A kis hölgy önállósodik, egyedül öltözik, szépen eszik, segíti a kisebbeket, mondókázik, versel, szinez, minden leköti, mindent szív magába. Imádja a nagyon-nagy óvónénit, mert olyan cuki. Kb. 2hete műsoron van egy Szebasztián nevű delikvens új beszokó. Szebi így, Szebi úgy. Aztán ma én is megismerhettem, hát nálam is szerelem. Nagy bociszemek és vállig érő göndör haj, komolyan mondom első pillantásra mint egy tüneményes kislány. Kicsit még pityergős, de Szonja ma húzta maga után kézenfogva, hogy gyere Szebi majd én megvigasztallak (hökk). Szigorúan Szebi, mert a Szebasztianért majdnem leszedte a fejem a szöszkém. Lassan anyósjelölt leszek (höhö). Mondjuk elég gyakran váltogatja a pasikat, úgy cirka két hetente. :)
Szóval ki merem jelenteni, hogy beszoktunk, persze van a csajosban rafinéria is, mert múlt héten beteg volt a kis barátnője, ezért pénteken előadta a pocakfájós nagyjelenetet, hogy menjek érte, még én is benyaltam, nemhogy óvónéni. Mondanom sem kell itthon varázsütésre gyógyultnak nyilvánította magát. Közölte is, hogy mostantól ha haza akar jönni, majd szól, hogy fáj a pocakja. Mondtam, hogy ha ezzel fog szórakozni szétharapom a seggét.:)
Jó látni, ahogy szocializálódik, ahogy reggel nyomja a puszit a nagy ölelést, még visszaint az ajtóból és el is tűnik a buksifej. Már nem agyalok folyton azon, mit csinálhat, már nem szívdobogva megyek érte, mert érzem és tudom, hogy jó helyen van, szeretik, szereti és már messziről köszön neki mindenki, dolgozók-gyerekek, azok is, akiket még én sem ismerek. Jham és amit nagyon imádok, reggeli köszönés az ajtóban: "Kezitcsókolom, szerbusztok gyerekek!" Jó látni, hogy tényleg megérkezett, megtalálta a helyét.

Tesók

2011-10-26T12:36:00.002+02:00

Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira egyformák, a gesztusaik, a mozgásuk, a mimikájuk és a mozzanataik. Az a póz ahogy állnak, ahogy figyelnek, ahogy átölelnek, ahogy szeretnek. Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira különbözőek, a habitusuk, a testalkatuk, a világra való tekintésük. Sokszor csak nézem őket és mosolygok. Annyira szeretik egymást, éppen annyira tudják egymást szorítani a szeretettől, mint a dühtől. Szonja a megfontolt, lassú víz és Kira a tűzgolyó. Csak egy példát említek, apjuk valamit szerelt és behozta a kétágú létrát, amíg Szonja hezitált és óvatoskodott, hogy fellépjen-e a második fokra, addig Kira, a kis cirkáló, már fent volt a legtetejébe, gondolkodás nélkül, az sem volt akadály, hogy a fokok majdnem a hóna alá érnek. Szoni akár órákra leköti magát 1-1 játékkal, Kira folyamatosan úton van. Tudom, hogy más-más korszakot élnek meg, mégis azt gondoltam két lánytestvér, csakis hasonló lehet. Egyformán imádom mindkettő, mindkét kisfőnököt, mindkét miniterroristát. Szonja élvezte eddig, hogy ő a nagy, hogy lohol utána egy őt csodáló zöld szempár. Mára már fordult a kocka, kijött Kirából az individum, az akarom és kész, és általában én azt akarom édes testvérem, amit Te nagyon nem. Ilyenkor jönnek a balhék, a Kijjja nem hagy békén, a másik oldalon meg a a hangos felháborodott ööözés. Ezt is imádom, mindaddig amíg egymásnak nem esnek, amíg nem folyik vér, hagyom had meccseljék le. Aztán pár perc múlva már szent a béke. Szonja mostanában anyáskodik felette, simogatja, altatódalt énekel. Egy esetben tuti a balhé, ha apa megjelenik, mert őt ki kell sajátítani. Mindkettőnek, egyszerre, azonnal, semmi ellentmondást nem tűrve. Mert olyan nincs, hogy apa nyakában csak egy boszorkányt cipel, vagy csak egy ül az ölében, lovagol a hátán. Apa a kincs, a number one. Apa meg szerelmes, nagyon, mindkettőbe. Olyan melegség tölti be a lelkem, amikor látom őket, ahogy tombolva örül a kicsi, amikor megérkezünk, ahogy Bubikámozza a nagy, amikor megérkezik. Ahogy egyik a fokhagymacikkeit, másik meg a JLo seggét rázza a zenére, ahogy összecsillan a huncut szemük, amikor valami disznóságot csinálnak nagy egyetértésben. Pár éve még csak homályos jövőképen volt arról, mi lenne, ha ők itt lehetnének, már meg már tudom, hogy ez az egyetlen csoda, ami nem csak 3 napig tart. Sokszor csak nézem őket és mosolygok...miközben egyre többször gondolok arra, hogy idővel jó lenne ha itt rohangászna még egy kócos buksifej.

Csacsogi újabb beszólásai

2011-10-23T08:47:00.005+02:00

"Jót fogok szogadni."- Szót fogok fogadni.

***
-"Mi ez a szag?"
-Apa alfarhangja.
Kinyitja az ajtót:
-"Apa kiengedtem a fingod!"

***

"áhhh Kija mindig csak nyöszöjög...nyöszöjög..."

***

Meglát egy férfi nem szervet az egyik ház falára ocsmány módon felrajzolva:
"Nézd anya, mekkora fülhallgatót rajzoltak oda."

***
- "Anya miért állt meg a kisfiú?"
- Nem tudom kicsim.
- "Szerintem azért, mert tetszik neki a hajam."

***

"Képzeld az egyik kislány oviban lázas volt és behányt. Később annyira belázadt, hogy óvónéni szólt az anyukájának, hogy vigye haza."

***

"Anya ez a körömlakkom, ez a szemlakkom, ez meg a szájlakkom."

***

"Apa éhes vagyok, valami jó illat jön a szádból."

***

Az apja magyaráz neki arról, hogy van amit nm bírunk el:
-Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.
- "Nekem nem farkam van, hanem nunim."

***

-"Hulkán".
- nem Szonja, nem hulkán, Vulkán.
-"Az-az Hulkán."
- Vö vö Vulkán.
-"Vö vö Hulkán, de miért mondod, hogy vö vö?"

***

A számomra most legkedvesebb: oviba mentem érte, odaszaladt átölelt és fülembe sutyorogta:
"Anya akkora boldogság van a szívemben, úgy szeretlek!"

***

Azért lassan már Kirának is be fognak indulni az aranyköpései, egyenlőre 4 létfontosságú szót hajtogat, roppant érthetően:
"Mammma"- miközben rohan a hűtőhöz és veri a praclicjával.
"Cici"- közben veti magát hanyatt az ágyon.
"Baba"- azaz én .
" Vava"- kutyus.
A többi pedig tökéletes metakommunikáció azaz mutat és ööööö-zik :)

***

Tovább is van, mondjam még ?:)

2011-10-22T08:12:00.014+02:00

Ha kell, ha nem mondom egyébként, ez csak afféle kötői kérdés volt velem, vagy egyszerűen ilyen hatással van rám a mesék és mondókák rám zúduló dömpingje. Szóval még mielőtt valaki rám sütné annak a stigmáját, hogy na ezek elmentek "falni" meg ejtőzni, amit nem tagadok részben igaz, de gyalogoltunk mi ám rengeteget és sok-sok látványosságot meg is néztünk. A szolnokiak nincsenek oda a gyaloghidukért, legalábbis elvileg, mert szerintük nincs normális híd náluk a Tiszán. Szerintem meg odavannak, amit meg is értek, mert egyszerűen gyönyörű. A környék, a Tisza, a szökőkút amiben a fiúkérész esdekel a lánykérésznek. A beépített üvegpanelek a hídban, amitől én frászt kaptam, a lányok meg azon kukucskáltak lefelé a szédítő mélységbe. A zárt rendszer következtében a kicsikék rohangálhatnak, bár meg mondom őszintén én a sok biciklissel nem voltam kibékülve, akik hajtották át a hídon. Ha gyaloghíd, akkor gyaloghíd, szerintem, ezen oknál fogva, szerintem 5 perc biciklitolás, gyönyörködés a tájban nekik sem ártana. Azért még este visszavitettem magam, mert látnom kellett kivilágítva is, meseszép! Mondjuk ez az én személyes véleményem, ennyi. A Tisza-liget és a Tisza part már őszi színeiben pompázott a lányok élvezték a falevélben hempergést, a gesztenyéket, a fákat a játszóteret. Amíg Szonja mindent kipróbált és szemlélt, addig Kira gyakorlatilag megállás nélkül futkosott, mint a szélvész, hát mit mondjak, nekünk nézni fárasztó volt. Ahogy a főtéren lévő szökőkútnál lévő rohangászást is.

Természetesen az örök kedvencünk sem maradhatott ki a programokból, az abonyi állatkert. Azt hiszem ilyen kora ősszel még nem is voltunk. A nagyvadak szunyáltak, de a "kis" kedvencet Buborékot a törpe vízilovat azért sikerült kicsalni egy kis eleséggel. Ezt az etapot Kiránk csak féltávtól teljesített, addig szundikált a babakocsiban. Szonja a komplett csapatot megetette eleséggel jött-ment nagyon élvezte az állatseregletet, a szép környeztet a friss levegőt, ahogy mi is.

Ha négy nő összekerül, főleg ha rólunk van szó, egy dolog nem maradhat ki a diszkontálás. Ergo végigjárni a hiperszupereket és vásárolgatni. Naná, hogy ebben abszoulte partner a két ded is. Működik náluk a munkamegosztás is, ergo a nagy választ, a kicsi próbál. Közben megy a móka, kacagás, tánc és a kajálás.

Összegezve: csodaszép napok voltak, tele élménnyel, pihenéssel, feltöltődtünk rendesen, köszönet érte az egész Palotay és Nagy klánnak :)

vót itt minden :o)

2011-10-19T13:49:00.010+02:00

Biza, nem volt hiány kulináris és szellemi élvezetekből. Maci mama jóvoltából megismerhettük az igazi marhapörköltet nokedlivel és a jóféle kóóbászokat is. Legkisebbikünk úgy rácuppant a nokedlire, hogy kaszásembernyi adagokat nyomott be belőle. A cukrászdalátogatásokat már meg sem merem említeni, gyakorlatilag amióta itthon vagyunk, én gyümölcsön élek, kinyírtak a szolnoki húsok. :) Legtöbbször úgy éreztem magam, mint egy barokk vacsorán, ettünk kifulladásig. Bűntudatom pedig azzal enyhítettem, hogy korpás kiflit ettem, a sok-sok kóóóbászhoz. Természetesen meg kell említenem, hogy mindkét csajom szíve odalett, ugyanis a ház legkisebbik szöszke hercege elrabolta a szívüket. Kira visongva rohant utána mindenfelé, Szonjától pedig folyamatosan azt hallom még ma is, hogy "ez szejintem Bjuninak tetszene", "Bjuni is oviban van," "Bjuni olyan cuki."Pár év múlva biztosan közelharcot vív majd Palotay úr kegyeiért a két csajom. Áldoztunk ám a kultúra oltárán is, a csajokat gyerekkönyvtárba vittük, ahol amint az a képen látszik Kira rögtön megtalálta a tinirészleget, Szonja pedig ki sem akart jönni, amíg az összes könyvet és játékot végig nem nézzük. Ilyenkor kicsit belefacsarodik a művelődésszervező felem, hogy itt a környékünkön nincs ilyen, sajnos még a felnőtt könyvtár is olyan leharcolt, hogy az embernek nincs kedve be sem menni. Remélem ennek ellenére a lányok is úgy fognak, a könyvekhez viszonyulni, ahogy én. Olvasni csakis papira lapon jó, varázsa van, ahogy a könyv illatának és a benne lévő szamárfülnek is. Eljutottam a barátnőm jóvoltából színházba is, inkább le sem írom, mikor voltam utoljára, pedig annyira szeretem. Móra Liliomját néztük meg, egész addig azon aggódtam, hogy semmit nem fogok látni, mert a szemüvegem otthon, amíg nem közölte kedves barátnőm, hogy az első sorba szól a jegyünk. Hááát néhány pillanatban olyan testközelbe voltak hozzánk a színészek, hogy rendesen zavarba jöttem. A színház gyönyörű, a színpadképek fenomenálisak voltak, bennem mégis leginkább egy pillanat egy érzés maradt meg Bitskey Tibor, a nagy öreg. Amíg a többiek fürödtek a tapsviharban, ünnepeltetve magukat, ő annyi alázattal, amennyi csak egy emberbe férhet köszönte meg azt, hogy mi ott vagyunk. Megindító volt. Amíg mi művelődtünk, a fiúk felvigyáztak a törpökre. A fárasztó nap után, gyakorlatilag fél 7 körül kidőlt, mind a kettő, így a nagy horgászok levezetve az aznapi nagy horgászat fáradalmait horgászműsort akartak nézni. Ühüm akartak, mert a kisebbik törp leficeredett az ágyról és nyomott egy laza 50 perces velőtrázós-vergődőset. Mondjuk azt a részt megnéztem volna, ahogy a két medve eldörmögi neki a Tavaszi szélt kánonban.:) Miután őt elaltatták, leficeredett a nagyobb, de ő rá se, ébredt. Este 10-kor mindenki leizzadva fogadott, a fiúk a stresszre éppen sütit ettek, a két csaj meg a szőnyegen aludt. :) Filmet is néztünk, komolyan mondom majdnem bepisiltem a röhögéstől. Úgyhogy kötelező etap Ilyen a formám, Jennifer Lopez a főszereplő. A téma lombikok egyedül, annyira magunkra ismertünk. Görbe tükör ez szerintem minden lombikprogramban résztvevőnek, csak néztünk úgy 3 percenként egymásra, fuldokolva a röhögéstől, hogy Te is így, ühüm, én is. Nem tudom mikor röhögtem filmen utoljára ennyit, de még most is pukkadozok magamban, ha egy egy rész eszembe jut. Szóval nem vagyok nagy filmajánló, de ezt nézzétek meg, lombikosoknak kötelező, kismamáknak szintén, aki pedig jól akar szórakozni ki ne hagyja, muhhhhahhhhahhha :)

Hir-adás !

2011-10-16T14:54:00.003+02:00

Nya szóval, azt hiszem, ott hagytam abba, hogy a Zuram szül. Nos vasárnap hajnalra kiderült, hogy álterhes. Miután megmogyorózták, megultrahangozták, vért vettek, közölték, hogy arra az ajtó viszontlátásra. Ugyanis, azt kizárták, hogy vesekő vagy húgyúti dolog, innen kezdve ez már nem urológiai probléma, az a pöppetnyi probléma, hogy ugyanúgy fáj, jelen esetben nem volt lényeges, legalábbis az orvosoknak cseppet sem. Kegyesen közölték, hogy mentőt esetleg tudnak adni, olyan délután 2-3 óra körül, szóval inkább nem kértük. Fejlemény, gondolom gerinceredetű is lehet, izomlazítás, fájdalomcsillapítás és a masszőr barátnőm tett egy kisebb csodát, holnap pedig remélem végre elérjük az idegsebészt is, mert a sürgősségi gerincröntgenre október 18.-ra kaptam egészségügyi dolgozó lévén időpontot, egyébként december 16 lett volna. Elvem, ne légy beteg vagy dögölj meg gyorsan és éljen a magyar híresen preventív egészségügy.
Hétfőn kihevertük a hétvége izgalmait, majd párom úgy döntött, hogy juszt se engedünk a terveinkből és bár egy napos csúszással, de elindultunk egy kicsit feltöltődni családilag. Nagyon vártam már ezt a találkozót, a lányok nemkülönben és drága barátaink gondoskodtak nekünk bőséges és eseményteli programokról, amiknek külön posztot szánok, mert gondoltak ám mindenkire. Az idő is kegyes volt hozzánk, szóval igazán élménydús volt minden. A lányok is jól bírták az utat oda-vissza alvásidőben mondjuk nem volt nehéz :) Fájó szívvel jöttünk haza, nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, Szonja konkrétan haza sem akart jönni, mióta itthon vagyunk, azóta pedig folyamatosan vissza akar menni.

Ma új családtag érkezett kicsiny családunkba és rögtön akklimatizálódott is nálunk, ergo órák óta csak eszik és eszik. A Boogie névre (nem) hallgat a drága és típusa szerint törpe selyemnyúl. Tényleg törpe, mert belefér a tenyerembe és tényleg selyem, mert nagyon puha a szőre, szóval cukker. Minden valószínűség szerint kislány, de ez növekedésével még változhat (kinő a fütyije vagy mi?) Épp a ketrecében rágcsál karalábélevelet, amely full extrásra sikeredett, szóval köszöni szépen jól elvan. A fenti képen még a tesóival látható, őnagysága jobbról a harmadik. Ügyesen vette az akadályt, miszerint a kicsi hurkás törpszli ujjaival dögönyözte, a nagy meg fel akarta öltöztetni ruciba, de sikeresen túlélte tapsifülünk, hogy ide költöztették. Egyenlőre még nem mertem szabadon engedni a lakásban, mert Kira az első ilyen akciónál visítva rohant utána és valljuk be ez azért sokkolóbb, mintha a ketrec előtt mutogatva hangosan ööööööö-zik.

Szóval ezek vannak, meg jövök majd bővebben az élményekkel, de most meg kell próbálnom uralkodni a káosz fölött...

A Zuram szül....

2011-10-09T20:14:00.005+02:00

mondjuk nem bánnám, ha már a tolófájásoknál tartanánk, de ne ugorgyunk ennyire előre. Elég pörgős napjaink voltak, házfelújítás, sógornőmék is jöttek, ősz, ami nálunk a bezsongott csibékkel egyenlő. Aztán tegnap este hitös uram úgy lazán odavetette, hogy lehet kicsit megfázott, mert fáj a dereka. Kb. 2 hete volt becsipődve neki, akkor Jucus barátnőm helyrerakta, jelezem azóta én is minden fájdalomra letettem a nagyesküt a törpefenyőolajra. Szóval ma már jobban fájt, meg a combja, meg a lágyéka. Mondom ez tuti vesekő. Ááááá lehurrogott. Adtam görcsoldót, semmi, olyan délután 5 körül már fetrengett és semmin nem poénkodott. Ki az ügyeletre, asszongya doki szerinte lágyéksérv, tromfoltam a vakbéllel, mert ugye más adum nem volt, a doki első körben kizárta a vesekövet. Kórház, naná, hogy megint a kománkat kaptuk elő, mert esti lefekvésere nem mertem itt hagyni mamival a két, ma kiváltképp intoleráns boszorkányt. Kórház, sebészet, onnan belgyógyászat, mert vesekő (ugye, hogy ugye). Most csorog neki az infulsió, mert elvileg már a húgycsőben van a legkisebb Garami, akit Kiskőnek nevezünk majd el ha végre láthatjuk. Hazaengedik éjszakára, úgyhogy már betáraztam a görcsoldót a fecsibe, meg a sört. Szülünk, nem kicsit van ki, a vesegörcs a a legfájdalmasabb a tudomásom szerint, vezeti a szülés előtt a listát. Reggel 9-kor uh, mert nehogy már sürgősségben meg tudják csinálni egy központi kórházban. Ha nem megy, akkor elmesélem neki, hogy lehet eltávolítani, ühüm ott, csővel...erre szerintem kipisili, tuti. Nem akarok én ebből poént csinálni, de másképp nem lehet. Sógornőmmel ma vesztem össze életemben először, amikor azt ecsetelte a telefonba, hogy minden apró szarba bele lehet halni. Igen bele, de én hiszek a bevonzott negatívumokban. Szóval mindig csak felfelé. Nem gyenge éjszaka elé nézünk, de megmondom őszintén, jobban bízok magamban, mint a kórházban jelen helyzetben. A bőröndjeink bepakolva...holnap indultunk volna, pihenni, végre látni a fogadott családunk...ez most tolódik...bánja-kánya, csak minden rendben legyen. Nincs annál rosszabb, mint látni más fájdalmát és tehetetlennek lenni...szóval drukkoljatok, hogy gyorsan túl legyen rajta.Frissítve: mentővel megyei kórház, mert semmit nem hatottak a kezeléssel és ott van uh.... magyar egészségügy 2011...

Tititi-Tátá-tititi

2011-10-06T22:05:00.003+02:00

Azt hiszem olyan állapotban leledzem, mint egy grillcsirke, ő az egyetlen állat, aki még a halála után is forog úgy 200-at. Ez a hét kb annyiból állt, hogy retúr jegyem volta az oviba, miután szerettünk volna egy apa hazahoz oviból akciót, de mivel apuka nem adta fel pörgős szoknyát, hanem hazahozta macinaciban és kopogós cipőben, ami egy 3 évesnél minimum vétójóg ésatöbbi...ésatöbbi, hanem csak szépen sokkot kapott, közölte a delikvens hogy legyek szíves én szállítmányozni a zoviba. Egyébként le a kalappal a kiscsaj előtt, 2.5 hét kihagyás után, úgy járunk oviba, mintha már legalábbis nagycsoportos lenne. Puszi, integetés, belibbenés amúgy bóbitásan és vinni a prímet. Míg a kiscsaj ott szegi/szedi az igét, a kisebbik itthon cincálja az idegeket. Úgy érzem, hogy a tartalékaim végét járom, fáradt vagyok, kialvatlan, nyakamba szakad minden és mindenki, olyan jó lenne pihenni. Rám nem jellemzően a bloghoz is alig ülök ide, aminek a prózai oka az, hogy garami kisebbik kisasszony rákattant a számítógép kikapcsolására, este meg mire ideülnék kb, 3 perc alatt alszom el. Kedves férjuram sincs ezzel másképp, éppen cirka 1 órája alszik a fürdőkádban, mentségemre legyen szólva két nagy ásítás között ébresztgettem én , de feladtam, mire Titanic helyzetbe ér (ellilul a szája és befagy a víz) csak felébred valahogy. Szóval írhatnák itt nagy sztorikat, de most nincsenek, olyan vagyok, mint aki téli álomra készül, és az összes energiám felemészti az, hogy próbáljam utolérni magam, de azt hiszem a jövő hét a feltöltődés ideje lesz, addig meg érjétek be ilyen silány felsorolásokkal.
Jham a képek, egyedi gyurmafülik, imádom a fülbevalókat...gondolom, hogy nem kell külön megmagyarázni melyikünk melyiket kapta...ennél jellemzőbb nem is lehetne...mindkettőnkre:)

Üvöltözős vasárnap délutánjaink...

2011-10-02T17:19:00.002+02:00

A vasárnap délután Szonjánál a mumus, a rettegés tetőfoka, a rögtön belehalok és utállak muter délutánja. Ilyenkor mosunk ugyanis hajat. Amit én is utálok, de hamarabb szteppelnék parázson, mintsem ezt eláruljam a delikvensnek. Mindent kipróbáltunk már, kádban, tussal és anélkül, csupaszon és nyakig beöltözve, szemeltakarva, apa ölében ectect. Még kopasz volt, amikor már utálta a haj(fej)mosást, meg mindazon tevékenységeket, amivel egy csepp víz éri az arcát, ne adj Úristen a szemét. Ez egy igazi tortúra velőtrázó zokogással, nincs mese. Nagyon büszke vagyok a hajára, mert tényleg gyönyörű göndör fürtjei vannak és most már tényleg nagyon szép hosszú. Szóval ma a következő etappal mostunk hajat: Szék kádhoz odakészít,ablak becsok, mert egyszer tuti ránkküldik a rendőrséget, közben anya folyamatosan magyaráz leutánozva AnnaPetiGergőt, hogy tudod a szépségért meg kell szenvedni, igen csinálok neked habszarvacskát. Időhúzás gyanánt végigszagolja az összes sampont, habfürdőt, tusfürdőt, arcszeszt, fürdősót és parfümöt. Én startra készen, neki pisilni kell or szomjas. Ma hirtelen vezérelt ötlettel ráadtam a katicás esőkabátját. Egen, esőkabátban mostunk hajat, miközben egy oberixlepedőnyi törölközővel be kellett takarni a szemét. Ordított, mint a malac, csapkodott és közölte, hogy a füüüülhhheeemmmbbhhheeee ment a vhhhiiiiz. Úgyhogy kapott egy rózsaszín füldugót is. A művelet kb. 15 percet tartott, eközben elázott a gyerek bugyiig-zokniig, igen az esőkabát alatt, a komplett fürdőszoba, valamint én és anyukám Kirával az ölében. A hajszárítás ehhez képest már kismiska, azon kívül, hogy fújni kell Kira bóbitáját, mert addig helybetopizik előttem, (ez valami aberrált örömöt okoz a tökmagnak, mert azt se bánja, hogy lobog még a füle is, rendületlenül vigyorog) a plüsskutyát és plüssvirágot, fújkálni hercegnős kenceficével a haját és folyamatosan fésülni. Az a kis rendszeres vasárnap délutáni légyottunk elvesz minimum egy órát, de egy évet az én életemből tuti...Ha ő kész, én már teljesen, akkor ő mossa az én hajam és mama fésüli Kira segítségével, én meg tűrök és pislogok. Mindezek ellenére nem, nem tervezem, hogy levágom a haját, mert olyan széééép :)...és vicces is a hajmosás...így utólag :)

Döbrögiék

2011-09-29T03:08:00.005+02:00

Az az igazság, hogy jól kitolt velünk Ludas Matyi, úgyhogy a laza hétvégével, az előző bejegyzés gyakorlatilag okafogyottá vált, az óvoda, mint olyan pedig szürreális jövőképpé. Csemetém vasárnap délután átváltott frissen vett malac üzemmódba és éktelen üvöltésbe kezdett, hogy fáj a hasa. Kilátogattunk a kétbetűsbe, továbbra is ordító üzemmód. Aztán 2 perc hasnyomkodás után diagnosztizáltam neki egy vakbélgyulladást, ezzel egyenes arányban kiborultam és leüvöltöttem a gyerek apját. Ennek a fele sem tréfa alapon kivonultunk az ügyeletre. Gyerek először nem akart jönni, majd nem akart kommunikálni az orvossal. Miközben én már láttam magam előtt a perforációt, a villogó műtő feliratot, sőt még a susogó zöld ruhák hangját is hallottam, kiderült, hogy nem acut a hasa. Erre mondjuk várnunk kellett 10 percet, mert két tizenévest darázs csípett és naná, hogy az ügyeleten kellett elmagyarázni nekik, hogy Calcium és kész, a nagyanyjuk térde kalácsa. Visszatérve a csibére, mondom a dokinak hoztam ám vizeletet, közben vállon veregettem képzeletben magam, elfelejtve, hogy büdös az öndicséret. Bingó! Áll benne a genny, a 1.5 hetes antibiotikum kúra ellenére. Újabb ezúttal lórúgásnyi adag, a gyomra már totál kész van szerencsétlen kölöknek, szóval ezúton üzenném Matyinknak, hogy bár nem tudjuk mit vétettünk, de köszönjük megvolt a 3 és az már tényleg a bónusz, hogy a kicsi éjszakánként az egyszerre áttörő 4! szemfogával visít, köhög-taknyol szimultán és a segge olyan akár a pipacs. Szóval tépje vagy tömje a lúdját, de nekem ebből már k-ra elegem van, csókoltatom Döbröginé.

Ritkán írok apukámról. Fél év telt el, nap, mint nap eszembe jut, a hangja, a mosolya, a telefonomban ott a száma...sokszor hívnám, nagyon. Anya az idő elteltével egyre rosszabbul viseli. Nem beszél róla, nem jár haza, eltetette velem a képét. Teljes tagadás, amiből nehéz kimászni...menne utána... ha ez így működne. De a gyermeki agy empatikusabb, kihallgattam egy fürdőszobai párbeszédet és jól elsírtam magam:
- Mama azért vagy szomorú, mert hiányzik papa?
- Igen kicsim.
- Ne félj, majd én megmentelek.

Azért, hogy pozitív dolgok is kerüljenek a mérlegünk serpenyőjébe. Végre sikerült rábeszélnem a Zuram, hogy tartsunk legalább 1db kisállatot, a lányoknak felelősségtudat stb. Erre közölte, hogy szerinte ez a kisállat nekem kell (cöcö), amúgy meg jöhet, de a szarát én takarítom. Szóval úgy 2 hét és érkezik, addig lehet találgatni, hogy ugyan ki költözik be hozzánk:) Esetlegesen jutalmazom a helyes megfejtőt :)

Városunkban nagy vezetékcserék vannak áramilag (mondjuk szerintem inkább lopásbiztosat akarnak) be is dobták a fecnit, hogy ekkor és ekkor egész nap reggel fél 9-től nem fog dzsavelni a petró. Kicscsaládom felkel, Zuram közli, hogy akkor most gyorsan kever vagy 5 adag ragasztót (szigtelünk), majd 8.00-kor azzal a lendülettel, ahogy kimegy az ajtón, elmegy az áram. Sebaj (Tóbiás). Menjünk akkor Miskolcra ügyintézni. Mennyire nem bír meglenni az ember elektromosság nélkül, be akartam kapcsolni a gépet, hogy megnézzem a nyitva tartást, majd mesét a tv-n a gyerekeknek, kakaót or kávét a mikróba. A full extra pedig az volt, amikor is Kirának beküldtem a sós tengervizet az orrába, mindenütt lóg és folyik a cucc, nyomom az orrszívó-porrszivó gombját, ühüm....nincs áram. Nézek a Zuramra, hogy most akkor mi a lófütty legyen...és ő a Hős odaállt az orrszívó másik végére ügyeletes porszívónak. Idilli képet mutattunk, a gyerek kitágult pupillákkal kamillázott, hogy most akkor hol a brümmögés, én nagyon röhögtem, a zuram meg nagyon köpködött, amikor túlszívta magát. :) A miskóóci út hasonló jól sikerült, csak pár szösszenetet emelnék ki, én a kicsivel bent ügyintézni, apjuk kint hánytatja Szonját egy karácsonyi fém süteményes dobozba. (Ne kérdezzétek honnan volt a kocsiba.) Snitt. Drogériában fizetek a pénztárnál Kirát annyi időre teszem le, amíg előveszem a pénztárcám, mire odanézek éppen a biztonsági őr veszi kifelé a frissen felcsapott dekoratőrt, az üzlet kirakatából!!! Snitt! A zuram 4x nem találja a lehajtót a kórházhoz, mondom 4x, mindezt negyed órával az időpontunk előtt, mivel ezen kicsit kiakadtam, ő bosszúból nem tesz ki minket a plázánál, mondván két gyerekkel ne legyek már ekkora térben (cöcö), bezzeg a 10x ekkora parkban lehetek velük makkot szedni, miközben az egyik azon nyavajog, hogy fáj a hasa, a másik meg minden két és négylábú után rohan a karikalábain. A lényeg, szánalmas a férjem üzletpolitikája na. :)

Szóval ezek mennek minálunk, így hajnal 4 tájt egy újabb áramszünetes nap előtt. Pusszantás és remélem ez a hajnalhasadás már köszönti a legújabb földlakónkat Zsigut is. Ilyenkor amikor az Ég a Földdel összeér, előtör bennem is, hogy de jó lenne mégegyszer.....:) Snitt!

Elbocsájtó szép üzenet és egyebek...

2011-09-24T16:51:00.004+02:00

Tegnap délelőtt megkaptuk végre, Szonját 1.5 hét után a húgával egyetemben gyógyultnak nyilvánította a doktornénink. A kis hölgy azonban nem volt túl boldog attól, hogy megkapta a passzust, hétfőn mehet az óvodába. Rögtön előadta magánszámát, gatya térdig fel, miszerint a lábán lévő 5mm-es felületi horzsolás, szerinte halálos, de ha az nem is, mindenképpen annyira beteg, hogy ne mehessen óvodába. Jó öreg doktornénink közölte vele, hogy oké, de mivel ennyire nagyon beteg, akkor se kinti vihánca, se roller, de legfőképpen trambulin nem. Mintegy varázsütésre meggyógyult a delikvens és egy zsiráfos matricával kiviharzott a rendelőből. Azért itthon miután megtudta, hogy még 3-at alszunk az óvodáig imitált először egy rollerrel elesést, egy égési és egy szúrási sebet. Mivel senki szíve nem szakadt meg, így feladta az önjelölt survivor szerepet és belenyugodva sorsába elvonult játszani. Egyébként mostanában, na jó pontosan onnantól kezdve, hogy hazaért a Zapjuk, konkrétan több órás csúszásban leledzünk. Effektíve ma pl fél3-kor volt ebéd és még alszanak mindketten, ami ma nem gond, mert estére vendégeket várunk, de ennek azért holnap délután nem igazán örülnék.
KicsiKira is jól van, kizárólag az apja szívhatja az orrát, neki vigyázzállásban megáll és még a fejét is hátraveti, nekem meg meg olyan érzésem van minden egyes orrszívózáskor, mintha egy grizzlyvel birkóznék. CSakis apadörmögő hangára alszik el ésatöbbiésatöbbi. Apja felhozta neki, az anno még Szonjának készült hintakacsát, így most az a szórakozása, hogy arra áll rá és hintázik, az esési esély kb. akkora, mint az, hogy 280 fölött marad az euro. Mivel mostanában minden magával hurcibál és el nem engedi, hanem zuhanásnál kifordítja a kezét, így frankón le van horzsolva a kis pufifánk kézfeje.
A szobafogság után alig tudom őket beterelni, ami pedig roppant előnyös lenne, ugyanis a Zapjuk becsípődött derékkal szigeteli kivülről a házat, itt a becsípődött derékkal természetesen a gyorsaságot szeretném modellezni. Szóval a mai akció, pár (11) széttördelt hungarocell, ragasztó a frissen mosott ruhákra, házikóépítés szintén hungarocellből és annak meghordása homokkal, kinevezése medencének, duóban fetrengés. Trambulinból ki-be, létrára le-föl. Nagyanyó és zsebkendő elől menekülés, fúrás-faragás. Építőkockákkal a teljes udvar felszórása (esik a hó). Majd bizonyítván, hogy tényleg esik, egymás hajába hungarocelmorzsolás. 40-es cipőben versenyfutás. Asszem' ennyi, ami úgy hirtelen az eszembe jut. Szóval most naaaaagyon várom az esti vendégeskedést, főleg, hogy addigra a két kis ördögfiókám is kellően feltöltődik.

Jham, előző poszthoz: péntek reggel hívott, a macifiú or fiókvezető, hogy elnézést, hogy tegnap nem hívott (hökk), de nem dolgozott (ehhez nekem mi közöm?), de midnen rendben a számlával (ezt már tudom, mert sms-t kaptam). Szép hétvégét és csókcsókcsók (pirul és hökkhökkhökk). A zuram meg közölte, hogy mostantól ő jár a 3betűsbe :)

Mivel most ez egy elég mindentbele post lett, pár arányköpés a végére, csak hogy végigolvassátok az utcsón kb. 5 percet
fetrengtem :

"Aaanyaaaa Kira ellopta a cukorkámat, Úr Isten, KIRABOLTAK!"

***

Reggel kiegyezünk, hogy jöhet szoknyában, ha harisnyát vesz, fel is húzza, de elfordul a lábfeje:
"Rosszul kunkorodik."

***

Lagzi Lajcsit látja meg a tv-ben:
"Nézd, Apa!" :D

***

"Nekem nyuszis kakaót kell innom, az nem kapargálja belülről a pocakom."

***

Kukoricát készülünk főzni:
"Anya, én levetkőztetném a kukoricát."

***

Óvónéni mesélte:

-Szonja, tudom, hogy hallasz!
- "De akkor se hallok."

- Miért nem eszed a levest?
- "Csip és kész."

- Leülnél mellén énekelni?
- "Neeem, én felállva szeretek énekelni."

- "Képzeld óvónéni az én testvérem Kirababa, majdnem beszél."

***

"Kira testvérem kilopta a házamból az édes babám, így most pörköltet csinálok belőle. "

Koraőszi randevúk

2011-09-22T03:32:00.004+02:00

Ismertem már, futólag láttuk egymást...aztán most hétfőn elmélyült a kapcsolatunk. Ült tőlem pár méterre, majd felnézett és kérte menjek oda. Ing és nyakkendő, szeretem, ha egy pasin ing és nyakkendő van...halványzöld ing, méregzöld nyakkendő...zakó sehol, korban harminc körüli (Naná, hogy facebookon le van minden tiltva nála). Tetszik. Sötétbarna szem, borosta és olyan széles váll, hogy majd' átérte az asztalt. A haja bezselézve, hatalmas macikéz...szeretem a hatalmas macikezet és fekete adidas illat lengte körül. Fáradt volt...
Másnap újra találkoztunk, már élből lehuppantam vele szemben, beszélgettünk, én idétlenül vihogtam, ez nálam a "zavarban vagyok" egyértelmű jele. Kék ing volt rajta és az elmaradhatatlan nyakkendő, szintén az inghez harmonizáló kék. Naná, hogy jött az idétlen vihogásom, fél órát töltöttünk együtt, ő is nagyon zavarban volt. Tetszett, ahogy alulról-felfelé rám nézett a csokibarna szemeivel. Elkérte a számom...hűűűű meg haaaa....Odaadtam és menekülőre fogtam a dolgot. Délután felhívott és mély bársonyos baritonján közölte, holnap újra találkoznunk kell, csakis velem, ő meg én. "Csókcsókcsók"- így köszönt el. Elmondtam a Zuramnak, hogy van valaki...lehetne mondjuk a dublőre is akár.
Újra felé vitt a lábam...már széles mosollyal fogadott,várt engem, bakker csíkká húzódik az a barna csokiszem ha vigyorog. Már poénkodott is, sőt volt több pillanat amikor hozzám ért a nagy macikéz:). Fehér ing volt rajta, legalább 190 magas és naaagyon jó humorú. Közölte, hogy nála lánykori néven szerepelek és ehhez tartja magát punktum. Tetszik a neve is...hazahoznám na, saját teddy mackónak...ingben-nyakkendőben. A kis légyottunk háttérzenéje Caramel Lélekdonorja volt. Mosolygott a csivitelésemen, én meg olyan bénusz Terézanyusan nyomtam. Azzal búcsúzott, hogy megvan a számom és hívni fog...naná:) Szóval evvan...:)

A relitás. Hétfőn a hárombetűsben voltam, Szonja malacos boltnak hívja... ugyanis találóan egy bazi nagy malacpersely van az oldalkirakaton. Utaltam, de valami technika malőr folytán duplán vitték el minden számláról a pénzt. Macifiú meg a fiókvezető. Kedden újra be kellett mennem hozzá ezügyben, akkor kérte el a számom is, hogy hív, ha rendeződik az ügy. Persze nem sikerült, igy tegnap már úgy várt, hogy megírt nekem mindent, még azt a kérelmet is, amit nekem kellett volna. Jham, kézfogdosás, nekem kellett megmutatni neki a klavin a fordított / jelet.:) Aztán fellicitáltuk azt, hogy hanyadika is van, meghogy a rendszerben a lánykori nevem szerepel, ami azért vicces, mert már ezer éve ez a számlám közösen a Zurammal. A Lélekdonor meg a telefonom csengőhangja. Oké-oké...de azért hivatalossága ellenére ennek nagyon is flörtszaga volt :)

Futnak a napok...

2011-09-20T14:38:00.003+02:00

Hát szombat reggel kicsit eseménydús lett, Szonját csütörtök-péntek nem vittem oviba, mert köhögött-folyt az orra, gondoltam nem fertőzzük ott az ovistársakat. Hitös uram, miután bevásároltam a megrendelt székelykáposztához, mégis inkább húslevest kívánt, így a napfelkelte már a piacon ért, közben meg hívogattam és átváltottam síkideg üzemmódba, mert nem volt elérhető. A piacon persze ott voltak a kofamamik, akik na kinek ha nem nekem öntik ki a lelküket és küldenek egy kis ezt-azt a lányoknak, ukrán ehetetlen rágógumiból már van itthon egy szakajtóra való. Szóval úgy sitty-sutty még ott se hagyhatom őket. Miután mindenki baját végighallgattam, hazagaloppoztam. Apjuk negyed óra múlva érkezett, innentől délig dobozoltunk és mostam és mostam és mostam. Mivel Szonja megkapta a hőn áhított trambulint, addig toporgott körülöttünk, még össze nem raktuk, majd ki nem takarítottuk, mert sikerült felszentelni az ebédre elfogyasztott húslevessel. A trambulin rohadt jó, ideális és legális gyerektároló eszköz. Vasárnap már azon hadakoztunk, miközben zsinórváltásban fogadtuk a vendégeket, hogy nem mehet bele, met beteg, természetsen Kira is elkapta tőle. Hétfőn reggel, már az orvosi rendelőt szedte szét a két nőszemély. Hááát nem gyenge cuccot szedtek össze az tuti. Antibiotikum, ésatöbbi ésatöbbi. Két napja nonstop orrot szivok és törlök szimultán, közben ügyintézek, és msook, mert egy-egy köhögőrohammal jön a hányás. Most éppen alszanak mindketten, én meg lerogytam ide, na nem mintha nem lenne mit csinálni, de fáradt vagyok és kapar a torkom már nekem is. Óvónéni épp mondta, hogy ma egy még keményeb virus tört ki az oviban, fosnak-hánynak (bocsi).Remélem ezt legalább megússzuk. Mindennek ellenére örömbódogszág van, mert itthon van a Zapa...a csajok úgy vonulnak utána mindenhová, mint két kiskacsa :)

Kis esti csendélet minálunk :)

2011-09-16T20:55:00.000+02:00

Egyet alszunk....:o)

2011-09-16T16:45:00.002+02:00

Igen, igen, igen ohhhh yeah!!!! Holnap reggel kilenc körül érkezik az én egyetlen férjuram. 60nap bakker, megmondom őszintén, hogy nagyon kemény volt. Nehéz, minden értelemben. Voltak mélypontok is, főleg Szonja miatt, amikor ült az ágyon és már láttam, hogy biggyed le a szája, ráncolódik a szemöldöke és jött a mondat. "nagyon hiányzik apa." Persze a maga kis buksijában érti ő a dolgok miértjét, de a hiányérzet az megmarad. Nekem is. Eddig 3x láttam a párom sírni, 2x amikor a lányai születtek és 1x, amikor meghalt az apukája. Aztán mikor legelőször látta a lányokat webkamerán és tudott velük beszélni, láttam, hogy sír. Nagyon nehéz volt neki, és nagyon büszke vagyok rá, hogy végigcsinálta. Nagyon sokat kivett belőle ez a két hónap, legalább 15kg-ot fogyott, nagyon fáradt, nagyon elgyötört, nagyon nehéz volt a munka. Több ismerős azt mondta, hát igen, ennyi pénzért megérte...A válaszom, nem tudom, persze egyenesbe jövünk valamennyire a béka segge alól, mégis minden viszonylagos. Mégis ki tudná forintosítani azt, hogy nem kísérhette a nagylányát az első ovis napján kézenfogva, hogy nem láthatta, ahogy Kira kis csücsöri szájával formálta, hogy apa, hogy nem ölelhette, puszilhatta őket és engem 2 hónapon át. Anyukám nélkül nekem is sokkal nehezebb lett volna, nagyon-nagyon sokat segített a lányok körül. Volt sok este mégis, hogy könnyeztem, azt hiszem a legszarabbak a gipszes napok voltak, az a rohadt tehetetlenség. Örülök, hogy vége...olyan ez, mint amikor sokáig bent marad a levegő, majd sóhajthatsz végre egy nagyot és újra megtelik a tüdőd. Annyira várjuk mindannyian a holnap reggelt...én persze izgulok a szerencsés hazatérését...hosszú az út...de már gyöngyözik a kért húsleves...ISTANADTA BÓDOGSZÁG lesz nekünk holnaptól....:O) S a kép, amikor anya végre bekapcsolja apát és beszélhetünk :)

Ovisblog lettünk

2011-09-13T12:27:00.004+02:00

Hát igen, az utóbbi időszak erről szól az életünkből, gondolom, hogy néhány kedves olvasómnak már a könyökén jön ki ez a téma. Eddig ugye hazafelé sírtunk, most azonban visszanyalt a fagyi, csak ne tudtam volna már ezt előre. Vasárnap Szonja megpendítette, hogy holnap ő inkább nem menne oviba, mert nem szeret oviba járni. Ilyenkor azért örülök, hogy még nincs tisztába teljesen az idő fogalmával, hogy mostantól három évig ott fog "dolgozni". Azért hétfőn csak elkészültünk, elindultunk. Jöttem az ilyenkor szokásos farmával, hogy mindenki oviba jár, okos-ügyes-nagylány, befircent a képbe a kegyes hazugság, miszerint anya is dolgozik, meg mama is, meg Kira sem lesz otthon. Kínomban már beígértem fűt-fát-bogarat, semmi. Az öltözőben kőkemény hiszti, rugdosva, fába szorul módjára ordítva. Én izzadtam, mint a kömlei halott, gyerek nem hagyta abba. Óvónéni lefejtette rólam a kezét és bevitte. Én lerogytam a kispadra és mindkét értelemben kispadra ültetve éreztem magam. Kb.2 percig hallottam még bentről a tomboldát majd csend és énekszó. Egész nap nagyon aranyos és közreműködő volt oviban, csivitelve jött haza. Estig jegeltem az ovitémát, majd amikor összebújtunk beszélgettünk, mi a baja, nem szereti, leginkább azt nem, hogy elveszik tőle a játékokat és hiába kéri vissza, nem adják, még el is pityeredett. Ma reggel a szokásos módon húzta az időt, az óvodáig el-elpityerdett, az óvodakaputól üvöltve hisztizett, most ő rémisztgeti a többieket,óvónő szerint a hiszti nekem szól. "Könyörtelenül" és a lehető leggyorsabban beraktam a csoportba.
Próbáltam empatikus lenni, hogy mi minden kavarog a kis lelkében és a gondolataiban, kedves barátnőm szavai nagyon sokat jelentettek. Valóban ketrecharc ez, vívja az elszakadást, a hierarchiát, én meg nézem a ketrecen kívülről és szivem minden szeretetével drukkolok neki. Tudom, hogy még nem érti, itthon ő a főnök, az erős akarat élő megtestesitője, Oviban pedig folyamatosan képlékeny és változik minden és vannak erősebbek és lehet legyőzi a sok lúd a kisdisznómat. Jó lenne látni mit csinál, mert keveset mesél, szó esett némi hangyás játékról és egy Kristóf nevű kisfiúról. Na, nem kérdésre válaszolva, csakis magától. Tudom, hogy nehéz neki, mégis olyan jó lenne tudni, hogy meddig tart még ez...most még eléggé csöbörből-vödörbe érzésem van...mindennek a tetejében minden pillanatban ölbekapnám és futnék vele haza...nehéz próba...mindkettőnknek...

Ovikori rapszódia 25478. rész

2011-09-10T21:54:00.005+02:00

Jelenet a sorozatból

Donna Espanza Szonjára de Flores, a hősünk minden napra tartogat valami meglepetést. Előző rész tartalmából :borzasztó jelenettel hagytuk abba, miszerint Donna Espanza Szonjára de Flores mostantól röviden DESZDEF szülőanyja Liliánya de Kivagyok Azovitól az őrület határán áll, a kis Szonjára rapszodikus vehemenciája miatt.Mindeközben a Kicsi Kiránya de Flores sem könnyíti meg a helyzetet egy masszív takonykórral. A jelenet csúcsa, Don Flores, aki messzi kakaóbab ültetvényeken rendkívül hathatós gyakorlati tanácsokat ad...khmm...mindeközben Szonjárán különleges smile stigmák jelennek meg, amik nem zárják ki az önkezűséget sem. Mindezt fokozza a szimbolikusan jobb felhason megjelenő jellegzetesen zöld színű virágalakzat.

A mai részben: Szonjára minden eshetőségere megígéri szülőanyjának, hogy nem fog sírni, hiszen minden valamirevaló szappanoperában a férfiak sírnak, ezt hűen be is mutatja Don Konrádusz de la Vega, ahogy eregeti könnyeit a kispadon, közvetlenül a vonatjel árnyékában. A későbbiekben egy szívbemarkoló jelent : nyikorgó bóbitusz de csoportusz ajtó, egyedül falatozó fültövéig májkrémes Szonjára, kissé kócos fejen megcsillan az ablakon beszűrődő napfény. Szemkontaktust felvesz, szemlesüt, fej lehajt, pengeszáj, erős koncentráció a könnymenetes létre és halk mantrázás: "megigértem anyának, hogy nem fogok sírni" Snitt. Szálló haj a szélben, a boldogság hintája és soksoksok anyai dicséret.

25479. rész
Szonjára, bevonul, mint egy hős matador lánya, majd 11-kor édesanyja fejvesztve rohan érte a csörgő telefon után. Közben felkölti Don Corleónét, hogy beteg a keresztjánya. Kiadott magából mindent...alul...nem feszengett tovább...de toalettuszba ám :)Anya és lánya visszatér hajlékába.

25480.rész
Donna Szonjára reggel aprócska hattyú halál nyitóképpel kezd, a még sosem hallott szlogennel: "nem akarok menni óvodába", a nagyobb képi hatás kedvéért, kompletten felöltözve, felhajcsattozva belevetődik az ágyba. Odaérvén a banánfák alá újabb fordulat, ő már ide eleget járt, menne a nagycsoportba Ronyaldához, mindezt továbbfejlesztve a következő rész elején már Kittinyával járna iskolába, úgy hogy közben nem rakjuk ki a "három évvel később" feliratot.

A délutáni szélviharban Szonjára szülőanyja hangosan dobogó szívvel kopog felfelé az ösvényen. Szonjára kócosan, kissé csipás szemekkel fogadja mosolyogva, A felügyelő elmondja,hogy hősnőnk megtagadta az élelemfelvételt (nem szereti a gyümölcslevest), valamint bojkottálta a kis költségvetésű jelenet kellékeinek mozgatását. (nem pakolt össze). A rövid párbeszéd után kéz a kézben szó nélkül elindulnak hazafelé...az úton a szanaszét dobált szalvétákat körbe-körbe kavarja a szél (ezt a részt a rendező a Forrest Gumpból nyúlta le) Vége felirat...

A hétvégén a nézők 48 órában láthatják, hogy mi lesz szegény Stóóól Bucival. Szonjára addig Kirányával féltékenységi és verekedős jeleneteket gyakorolja, majd hétfőn folyt köv. Mint minden szappanoperában, remélhetőleg hősnőnket is megtalálja a heppppppi end :)

A "K" oldal...:)

2011-09-07T12:46:00.004+02:00

Van ám azért az ovis létnek napos oldala is. Naná, hogy Kisgombóc, gyakorlatilag 4 napja flashel. :) Reggeli menetrend szerint elindulunk Szonjával oviba,ő meg molyol mamával. Hazaérvén boldog visítások és örömhelybetopik közepette fogad. Komótosan megreggelizünk, felöltözünk és miénk az egész placc. Nincs nagyobb egyed, aki nem engedi játszani, elveszi a játékot, uram bocsá' még őt magát is arrébb pakolja olykor. Az első két napban telivigyoros futkosás volt mindenfelé az "ittenadta bódogszágban".Cukker nagyon és élvezi, ezt az egyedülálló figyelmet, ami délutánig csak az övé, ráadásul kér felnőtt is lesi a kegyeit. Azért néha ha megkérdezem tőle, hogy hol van Szonja, 2 perces kutatást indít a fellelőhelyeire, de kb ennyi. Neki is kellett az óvoda, hogy kibontakozhasson, hogy várhassa haza a nagyot, hogy fejlődjön, hogy központban legyen, hogy kicsit kitörjön a másodszülött stigmájából. Tegnap olyan kockatornyot rakott itt nekem délelőtt, hogy megirigyelt volna még Berényi András is:). A lényeget meg majd el felejtettem, csend van és nyugalom, nagyokat alszik, most éppen fél11-től, lassan elérjük a 3 órás etapot. Este persze ő az aki még pörög kicsit az alvó nővérén, mert nem tud olyan hamar elaludni. Lassan vélek valami ovis rendszert felfedezni az életünkben. Hirtelen én is levegőhöz jutottam, van némi üresjárat, ami csak az enyém, így esik meg például, hogy kora délután itt pötyöghetek. Kira egy más világ, mindig mosolygós, mindig tettre kész, egy igazi kis mókamester, jót tesz nekünk ez az együttlét kettecskén...minden nap meglep valami ujjal, valami sosem látottal...elkezdett gagyogni, a kérdésekre az igen válasz, az ü hhüüüm, valami nagyon aranyosan megnyomva és külön választva a szó eleji ü-t...kicsi kis szeretetgombócom, most érzem igazán, hogy van saját időnk és terünk...jó látni, ahogy mint egy kis rózsaszák nyílik ki az egyénisége...imádom...

"Öntörvényű"

2011-09-06T17:47:00.002+02:00

Biza ezzel a szóval jellemezte ma Gyöngyi óvónéni Szonját. Tudom, hogy igaza van. Mert jelen pillanatban azt szeretné csinálni az óvodában, amit akar. Még szerencse, hogy azt is hozzátette az óvónéni,hogy igen-igen azért kialakul majd ez. Khmm, mondtam már, anyja lánya. Itthon közel 1.5 éve nem aludt délután, természetesen biztos voltam benne, hogy óvodában sem fog. Kirával nagy boldogan indultunk érte, benyitok a csoportszobába és a fenti kép fogadott. Biza elaludt a csibe, igaz, hogy előtette öntörvényűen kidobta az ágyból a párnát, majd a zoknitól és a hajgumitól is megszabadult és két óvónénit is lefárasztott, de elaludt. Abban a pillanatban, hogy óvónéni elővette a telefont, hogy akkor most szólok anyának, hogy jöjjön érted: "nem óvónéni ne szóljál, már alszok is." Gondoltam, hogy gáz lesz az ébresztéssel cirka 1 óra alvás után. Már csak mi voltunk a szobában, Kira rámolt, Szonja pedig nem akart ébredni, naná, hogy Sirás lett a vége, mint Republicéknál. Hazáig, fennhangon, szakaszosan. Mindent beígértem, még a csillagokat is az égről szerintem, megvesztegetésre szolgáló csoki is lapult a táskában és elhangzott a soha többet nem jövünk oviba szlogen is. Hasztalan, hazaérve leültünk a lépcsőre és előadtam a nagymonológot arról, hogy milyen végtelenül szomorú voltam én is és Kira is, hogy nem is örült nekünk egy kicsit sem. Holnap mi hozzuk haza a szomszéd kislány is, mert az anyukának dolga van, hát reménykedem, hogy ebben az esetben elmarad a nagyjelenet...bár ahogy a kitartását ismerem. Szóval kezdem magam eszköztelennek érezni és meg mondom őszintén már gyomorgörccsel indulok el itthonról érte, ami nem sokat lendít előre a helyzeten. Nem tudom meddig fog ez tartani, hogy nem akar hazajönni az óvodából, de az egész hacacáré elején nem gondoltam volna, hogy ez lesz a mi nagy beszoktatási problémánk. Főleg, hogy sokan csak megmosolyognak, hogy de aranyos úgy szereti az ovit, haza se akar menni...Jham, csak közben meg őrlődöm, hogy bakker mit csináljak, hogy hozzam haza...lesz-e olyan nap,hogy egyszer majd nem csapja ki a biztosítékot a hazajövetel...Különben meg, ennyire szar neki itthon, hogy haza se akar jönni?! Nem egyszerű na, nekünk kettőnknek, öntörvényűen...jövő szerdán pedig jön az első szülői értekezlet...ajvéééé....

Én, a renitens...

2011-09-05T20:36:00.004+02:00

48 óra...ennyit bírtam a gipszben, ma este leszedtem. Tudom, nem esett messze Szonja az anyja fájától. Hirtelen felindulásból döntöttem így...Az utolsó pont az az volt, hogy Szonja ráugrott és amellett, hogy majd, be szartam, el is görbült. Most a konyhapultról figyel, utálom. Kikészített az elmúlt két napban. Két taknyos gyerek, az egyik azért üvölt, mert nem kap levegőt, a másik azért, mert nem mehet oviba, két nap után függő, én azért mert nyom, feszít, egyik gyereket sem tudom megfogni, ellátni. Anyám meg hullafáradt, mert minden az ő nyakába szakadt. Ennyi. Mondhatnám, hogy most úgy tartom az ujjam, mint az úrinők a kristály pezsgőspoharat, de ez sokkal inkább hajaz a kurva a liliomot témára. Kicsit feszül, de nem fáj, az idegeim pedig kisimulóban. Tudom, hogy kicsit felelőtlen vagyok, de életellenes volt a szituáció, s inkább legyek kicsit felelőtlen, mint idegbetegen mindenen felcsattanó. Sőt ma éjszaka aludni is fogok, mert nem ébredek majd minden fordulásnál fel arra, hogy ráfeküdtem a gipszre. Néha jó renitensnek lenni és remélni, hogy a lányok már kellően érettek lesznek, amikor éppen ezeket a sorokat olvassák. :) Kiborultam és fura, hogy ezt épp egy tárgy érte el nálam és az azt kísérő tehetetlenség. Az ember olykor szembesül saját gyarlóságával és elesettségével, én most ebből nem tanultam alázatot. Tudom, hogy a könnyebbik utat választottam, de a másikba beletört a bicskám...kicsit magam ringatva...csak egy héttel hamarabb búcsúztam a szörnyetegtől, mint kellett volna...ez is én vagyok, a lázadó...a megbukó...a feladó oldalam...

Kampókéz...

2011-09-03T21:37:00.001+02:00

most értem haza a kórházból, teregetni akartam és megbillent a kosár a kezemben,utánakaptam..kár volt az ujjam bánta- 5 órát vártam az ellátásra, kaptam egy frankó gipszet...nem tört el, de nagyon csúnya...naná, hogy jobb kéz :(

Bocsi, de ennyi, mert bal kézzel rohadt nehéz gépelni.

Renitens ovikezdő...

2011-09-02T15:55:00.005+02:00

Nem vagyok a toppon, mondhatnám azt is, hogy anyukámmal közöltem, hogy én akkor most leroskadok ide és kisírom a bánatom az éterbe. Reggel lelkesen készült az oviba, kiegyeztünk, hogy igen jöhet pörgős szoknyába, harisnyával és naná, hogy egyik pár zártabb cipője sem jött rá, úgyhogy nagyon frankón nézett ki szoknyában és sportcipőben, dehát ha egyszer beígértem a szoknyát, akkor beígértem. Sikerült a zsákot is bevinnünk, aztán kérdezte az óvónő, hogy maradna-e ebéd utánig. Akart, így 3/4 1-re mentem érte. Beléptem, megkínált egy kávéval a játékkonyhából és ott is hagyott. Papirokat töltöttünk, majd elmondta óvónéni, hogy ebédnél nem ült meg a hátsóján bujkált az asztalok alatt, kint szívesen volt és felvette a pótóvónéni szerepet, ajtóban állt, hogy nem menjenek ki a többiek, akik éppen fejvesztve üvöltöttek. Kockázott, épített, beszélgetett, énekelt. Hétfőn már ott alszik. Kimentünk a mosdóba, majd a szekrénye előtt ülve elkezdett sírni, hogy nem akar hazajönni. Kicsaltam hintázni, még a zsarolást is bevetettem, hogy hazafelé eszünk egy fagyit. A kapunk kilépve (vonszolva) már zokogva üvöltött, hogy nehhheemm akhhharrok hazamenni, vissza akhhharok menni. Meg mondom őszintén se köpni-se nyelni nem tudtam próbáltam magam és őt is nyugtatni, hogy de látod, mindenki megy haza ectect. Hazáig ez a műsor ment meg-meg állva, hogy fhhhoooolyik az orrhhhom és vihhhsssza akhhharok menni. Kibuktam, több felvonásban is, egyrészt, hogy nem tudtam kezelni a hisztijét, mert nem fogadott el semmilyen általam felkínált variációt. Másrészt pedig, mert mindenki rajtunk röhögött, hogy az én gyerekem fordítva van bekötve. Nem beszélve arról a lélekmarásról, hogy bakker mekkora szaranya vagyok, hogy az én gyerekem már a 2. nap azon akad ki, hogy nehogy haza kelljen jönni a meleg családi fészekbe. Bakker talán nem is kötődik annyira, mint kellene, mit rontottam el, ezen kattogtam gondolatban. Be kell valljam, hogy a dühöm egy vadidegen nőn vezettem le, aki megkérdezte, hogy ugyan miért üvölt ennyire ez a gyerek, halkan odasziszegtem, hogy semmi köze hozzá. Megsemmisülve értünk haza, én mindenképp. Tudom, hogy Szonja nem kemény szabályokhoz kötött, tudom, hogy mindenen keresztülviszi az akaratát, ha azt helyesnek látja, akár csak én. Persze azt is tudom, hogy az óvoda feladata főként ez a szocializáció, a kompromisszum a tolerancia. Én ma mindháromból megbuktam, evvan. Tudom, tudom az se lenne jobb ha reggel üvöltve hagynám ott és egész nap azon agyalnék, hogy ugyan megvigasztalódott-e már. Azt is tudom, hogy visszanyalhat még ez a fagyi is. Azt viszont álmomban se gondoltam volna, hogy a hétvégén arra kell valami stratégiát kidolgoznom, hogy hogyan hozzam haza könnyek és üvöltés nélkül...szóval várom a segítséget, a visszajelzésket tőletek, talán még soha nem vártam ennyire...

Tűzkeresztség

2011-09-01T14:32:00.004+02:00

Na előre bocsátom, hogy amelyik röhögni mer, virtuálisan bokánrúgom. :)
Az egész még tegnap este kezdődött, fél 10-kor küldött egy sms-t Gyöngyi óvónéni, hogy alszok-e már, jahh. Felhívtam, mint kiderült, azért szólt, hogy változott a helyzet, nem lesz szülős beszoktatás, holnap reggel 8-ra vigyem és 10-kor mehetek érte. Wáááááá. Éjfélkor aludtam el és fél 5-kor már fent voltam és azon agonizáltam, hogy 3.5 fél óra és ott kell hagynom, ez kb. 10 perces időközönként, időlevonással ismételtem reggel 7-ig. Ekkor ébresztettem, legyűrte a kakaót és már öltözött is, sőőőt még az én cipőmet is beszállította, hogy menjünk már. Egész úton csacsogott, odaértünk, már vette is át a váltócipőt, majd kereste a masnis cicafej jelet a törölközőjének. Aztán belépve a Bóbita csoport ajtaján, kicsit visszahökkent, 3 kisfiú kánonban üvöltött, hogy anyaaaa, mindezt azt az igazi velőtrázó stílusban, hogy komolyan mondom még én is megijedtem. Olyan központi helyet foglaltak el, hogy az az 1-2 kislány aki az ablaknál sírdogált, már fel sem tűnt csak 2. pillantásra. Leült egy kisasztalhoz,másik 3 kislányhoz és rajzolni kezdett. Mondtam neki, hogy most elmegyek, de tízórai után itt leszek érte, csak annyit mondott, hogy jó. Még az ablakhoz odahozta Gabi dadus, hogy integessünk, na itt nagyon eltört a mécses....nekem, 5 perccel később már a boltban hullattam könnyeim a tejeszacskókra, miközben belülről ostoroztam magam, hogy "ne bőgj már te marha", de a marha az köztudottan bőg ugye. Hazajöttem, 1.5 óra alatt kb. 25x ellenőriztem, hogy tuti van-e a telefonomon térerő, ha netán hívnának és ugyanezen okból nem vettem le a cipőmet se, ha indulni kellene, sprintben 7 perc alatt vagyok az ovinál. Hááát két óra hossza még ilyen nehezen nem telt el az életemben. Csak úgy repültem be a csoportszoba ajtaján, ahol az első kérdése eléggé mellbevágott: "Miért jöttél értem?" Nya bakker...szóval evvan. A többiek egy része még mindig sírt, egy része mondókázott, ő meg éppen felmosott, sőt segitett a tízórais poharakat összepakolni, itt egy pillanatra azt hittem, hogy ez a Szonja, nem az a Szonja, akit én reggel otthagytam. Óvónéni szerint nagyon jól érezte magát, ismerkedett, főzőcskézett. Kisóvodás elmondása szerint szintén minden jó volt. Két számomra vicces történet volt, az egyik, hogy Szonja minden áron ki akart menni az udvarra játszani, és mikor mondta az óvónéni, hogy nem tudnak, mert sírnak a többiek, nem nagyon értette, hogy mi baja van a többieknek. A másik a mosdóban volt, mi itthon folyékony szappant használunk és a sima szappan igencsak csúszott a kezében, többször leesett a földre és még ott is csúszkált pár sort, vicces volt.
Igen, mindenkinek igaza volt, ez a nap csak nekem volt rémálom, meg szétszórt és ideges voltam, képet is már csak akkor jutott eszembe csinálni, amikor kijöttünk, úgyhogy ez az ovi kívülről. :) Holnap újra megyünk, én nyugodtabban és ami a legfontosabb, hogy ő még lelkesebben, mint ma...már most várja.

Felkészültünk!?

2011-08-31T14:22:00.005+02:00

Az a helyzet, hogy megpróbálom tenirozni magam, de kivagyok, nem kicsit. Holnap elseje, egy átlagos csütörtöki nap, ami eddig mindig úgy zajlott, hogy felkeltünk, felöltöztünk és elmentünk a piacra, ahol megreggeliztünk a pékségnél. Szonja vagy pogácsát kért vagy pizzaszeletet, aztán sétáltunk egy nagyot. Holnap egy egészen új csütörtök kezdődik nekünk, egy egészen új dimenzió, egy egészen új időszámítás. Holnap reggel is elindulunk, ez a csütörtök lesz az első óvodai napunk. Be vagyok tojva...Az sem dob túl nagyot a hangulatomon, hogy a fórumon most ez a téma, minden kiskölök most kezdi, hát eléggé lehangolók a beszámolók, senki sem rohant önként és dalolva be az óvodába. Szonjával szinte egész nyáron erről beszélgettünk, felhőtlenül boldog, hogy már csak egyet kell aludni, az előbb még azt is közölte, amikor mondtam, hogy én is ott leszek vele, hogy minek? Azért elgondolkodtam bakker, hogy neki ennyire könnyen menne a leválás, mennyire ragaszkodik akkor hozzám?Esetleg készüljek én is a holnapi nagyjelenetre? Tudom már mondtam, de be vagyok tojva és sokkal inkább magamtól, mint a kis ovikezdőmtől, most itt ülve is folyamatosan ostorozom magam, hogy nem fogsz bőgni, nem fogsz bőgni, ciki, ciki. Pár napja ecseteltem a óvónőnek, hogy nem birom annak a tudatát, hogy eddig mindent, amit én láttam, tapasztaltam, minden mozdulata, perce ami eddig kizárólagosan az enyém volt, az mostantól a tiéd. Csak mosolyogva annyit mondott, hidd el tudom milyen érzés. Be vagyok tojva, mert most kapni fogok egy visszaigazolást arról is, hogy megy nekem az anyaság, hát remélem nem bukom meg, már így a nevelési év elején. Még csak most hoztam haza a kórházból ezt a kis babaszagú csomagot, még csak most jártam vele fel-alá, mert fájt a hasa, még csak tegnap voltam kiakadva, hogy miért nem mászik, jár, az meg kb egy órája volt, hogy az első szülinapi tortáján mancsikolta a marcipánmacit. Mikor nőtt meg ez a lány? Be vagyok tojva...mert lehet, az élet rendje szerint neki minden könnyen fog menni, imádni fogja az óvónénit és a kortárscsoportot, de én??? Mi lesz velem nélküle egész nap? Kivel táncolunk a kicsilegóra, kivel kávézom a teraszon, kit támad majd meg a pusziszörny. Persze, tudom, itt marad nekem Kira, akit kedvemre babusgathatok, de holnaptól az ő életében is nagy változások lesznek, tudom, hogy keresni fogja a nővérét, hiszen a sok civakodás ellenére nem tudnak meglenni egymás nélkül. S lehet ki fog nevetni majd az óvónéni, ha elmondom, hogy ha megüti magát, akkor mindig meg kell puszilni a bibi helyét, hogy ha alvás közben elzsibbad a keze, akkor masszírozni kell, hogy csak a gyümölcsteát szereti, hogy ha nagyon nyugtalan a Tavaszi szélre nyugszik meg. Azt is tudni fogja, hogy néha nem méri fel az erejét és játékosan, de olykor fájdalmat okoz? Tudni fogja az óvónéni, hogy nem szereti a zoknit, hogy biza néha wc-kor még alulról mindig pucérra vetkőzik. Tudni fogja az óvónéni, hogy a két legdrágább kincsem közül, az egyiket rábízom? Tudja ugye ő is, hogy egy életre felelősek vagyunk azért, akik megszelídítettünk, mint a Kis Herceg!? Be vagyok tojva, és mondogatom én magamnak, hogy ez az élet rendje, meg érett rá, hogy leváljon, minden tőlem telhetőt megtettem, nem sajátíthatom csak ki magamnak. Jöhetek a saját frázisommal, hogy mindennek a vége, valami újnak a kezdete. Holnap egy nagyon fontos szakasz kezdődik el és én be vagyok tojva, mert mindennél jobban szeretem és féltem. Ő meg azt hiszi, hogy minden csodaszép és csupa móka az óvodában, de biztos, hogy lesznek kemény napok. Ő nagyon várja a holnapot, éppen annyira amennyire én félek tőle, kész már most bőgök, gondoljatok ránk reggel, olyan nehezen megy nekem ez az elengedés, az én szememben olyan kicsike még.... Mondtam már: be vagyok tojva...:)

Jó iccakát humorkép...:)

2011-08-30T21:24:00.001+02:00

Én ettől kész lettem :oD Mondjuk a múlt heti 42 fokban én is kicsit kukoricásabb voltam :)

15 hónap hol van?

2011-08-30T16:36:00.006+02:00

Szóval ma abszolváltuk a 15 hós oltás, teljes időben. Mondjuk több dolgot nem értek a rendszerrel kapcsolatban, egyrészt, hogy miért 8-9 között van a tanácsadás a város másik végén, mondjuk koránkelők a lányok (sóhaj), de naná, hogy ma szuszmákolt volna tovább a legkisebb9künk. Odaértünk...mindig tudatosul bennem, hogy folyamatosan összehasonlítom a nővérével tudat alatt is, hiába fogadtam meg, hogy nem teszem. Szonja mit csinált volna a 15 hós oltáson, békésen elüldögél az ölemben, amig várunk, majd betipegünk, megkapja a szurit és kitipegünk, ennyi. Húgica, odaértünk kipattant a babakocsiból és azzal a lendülettel le is tiplizett a bejárat felé, ezt lejátszottuk még cirka 15-20x, az ott töltött uszkve 35 perc alatt. Kirámolta a táskám, felmászott az összes székre, pelenkázóra, kukázott, majd bevonultunk. Neki már itt leesett, hogy valami ultrakínos van szerveződőben ellene. Kicsit nyöszörgött, de a felöltözésnél már nagyon nem akart maradni, úgyhogy összeszedtem mindent az ágy alól, amit menet közben lehajigált és menekülőre fogtam a dolgot. Sajtkukacként felöltöztettem, és tudatosult bennem a 8 liter/35 leizzadással, hogy ő bizony nagyon nem a nővére. Súlya 9.5kg és 78cm, 3 hónap alatt nőtt 10cm-t betojás, mondjuk hízni nem hízik, legalább lesz egy szerencsés alkat a famíliánkban. 15 hónapos és bizony ma jöttem rá, hogy nagyon alulértékelem azt, hogy mire képes. Több szempontból is, egyrészt olyan, mint egy kis vadászgörény, a napi falatjai között is minimum két kör futásnak kell lennie, másrészt meg mindent lemásol a nővéréről. Én meg hanyag vagyok, mert azt gondolom, hogy bizonyos dolgokat még nem ért, mert a korából adódóan nem értheti. Azt néha meg csak állok és keresem az állam a padlón. Gyakorlatilag bármit mondok neki megérti és megcsinálja, és nem akarok gyerekhajcsárként feltünni, de kivisz a pelenkát, előszedi a popsitörlőt és kitörli a fenekét, fújja az orrát a papírzsepiben, szájat töröl szalvétával, úgyhogy ma odaadtam a kanalt neki és lapátolt is. Gyakorlatilag ha egyszer valamit megmutatok neki,leutánozza, jól megdicsérgetem és magáévá is tette a dolgot. A kedvencem most a hogy csinál a kígyó és a halacska, nameg a folymatos puszikérés. Épít, babát etet cumisüveggel és mászik és mászik és mászik és ugrik. Minél magasabbra és minél magasabbról. Rossz tulajdonságok, szeret fájdalmat okozni, összekeveri a mellbimbóm amikor beállítógombjával, és röhögve konstatálja ha jajgatok. Továbbra is nagy graffitis, csakis tiltott zónákra és újabban nagy hűtőrámoló. Nem szereti ha ide ülök a gép elé, jön és nyújtogatja dünnyögve a kezeit, hogy ő is, most éppen a kedvencüket Elmót nézik,úgyhogy garázdálkodhatok. Ilyenkor csend, még szempilla sem rezdül, csak néhány boldog sikkantás, amikor éneklés van. Ekkora extázist vált még ki nála a lámpa kapcsolgatása, este nincs lefekvés anélkül, hogy ne integetnénk pár sort nagy sikongatások közepette a mozgásérzékelő kinti lámpánknak. Néha rosszul ébred, ez leginkább a délutáni alvásnál fordul elő, ilyenkor van egy rövid vigasztalós etapunk, de ennyi. Igazából annyira belesimult az életünkbe, hogy furcsa ezt mondnom, de velem minden zökkenőmentes, gördülékeny és magától érthető. Folyamatosan szerelmes vagyok belé és psszt, de éjjel amikor alszik folyamatosan puszilgatom, ha a pedig csíkszemekkel és vigyorgással rámnéz az a vég, mint késen a vaj. Meg mondom őszintén be voltam tojva, hogy mi lesz velem két kicsi gyerekkel, de kellemesen csalódtam. Azzal pedig, hogy Szonja közösségbe megy Kisgombóccal kinyílik nekünk egy új világ. Kerek ezzel a kis gyalogkakukkal minden...

Összefüggések egy 3 éves buksijából :)

2011-08-28T21:01:00.008+02:00

- Szonja, most már ideje lenne aludni.
- "De nem tudom becsukni a szemem."
- Miért?
- "Mert akkor nem látok!"

***

- "Anya én ezt kihúztam, fel is megyek....hogy a csudába menjek fel?"

***

- "Amikor picibaba voltam, akkor még babafagyit ettem."

***

Tavaszi szélt nézünk a gépen:
- "Anya, amikor a pocakodban voltam, ezt énekelted nekem." (hökk és tényleg)
- "Amikor meg Kirababa volt a pocakodban, akkor meg én énekeltem ezt neki."

***

Kint állunk a teraszon:
- " Anya, amikor a Napocska lemegy és jön helyette a Hold, akkor este van, igaz?"
- Igen.
- "Ott a napocska és nézd ott van a Hold is, akkor most mi van?"
- ...

***

- "Anya én félek."
- Mitől?
- " A pusziszörnytől és a csikibanditától - közli vigyorogva.
Naná, hogy mindkettő én vagyok. :)

***

"- Elköltözök nagyon messze, mert én nem szeretek itt lakni."
- Hová?
Röhögve közli: - "Apa garázsába."

***

- "Anyaaaa megütöttem a bőröm."

***

- "Nézd ki van ezen a képen?"
- Ki,
- "Papa."
- Hol van most papa?
- "Nagyon messze országban."
- Hol?
- "Mennyországban."

***

"Kidobtam a buborékfújót a kukába, , mert rá akartam borítani Kirára és véletlenül elfogyott."

***

Egy borostás, szemüveg disznóról néz mesét, aki folyton röfög:
"Olyan, mint a mi apukánk."

***

Reggel felráz álmomból:
- "Hol laknak a méhek?"
- Méhkasban.
- "Neeeem, méhkaptárban."

***

"Kirababa az én gyöngyöm."

***

" Anya nagyon szomjas a pocakom!"

***

- Gyere ide kicsim.
-"Én nem vagyok a kicsid, én a nagyod vagyok, Kira a kicsid!"

***

- Szonja menj be a szobádba, ülj le az ágyadra és gondolkozz el azon, hogy miért nem szabad bántani a testvéred.
- "Inkább kimegyek a buszmegállóba és nem jövök vissza soha többet!"
3 perc után a büntiben:
- "Anya gondolkoztam, adnék puszit Kirának."

***

Liba liba gágá

2011-08-24T21:11:00.009+02:00

Kivagyok, mint a liba, az elmúlt két napom nem volt igazán fáklyásmenet. Csak néhány szösszenetet emelnék ki, mert lúzerségem határtalan. A mai vacsorám 2 azaz kettő darab fagyikehely volt, én így oldom a stresszt, csokisziruppal, már ami maradt belőle, mert Szonja azt használta babapempőnek Kirának hála a tütütüdóra mesének. Tegnap olyan 11-ig nem volt semmi extra, azon kívül, hogy 5-6 sorjával izzadtam még bugyiban is, igaz, hogy nagyobbik lányom a maga őszinte módján közölte, hogy akkora a seggem, hogy nem férek rá a wcülőkére, a bestia, nem-nem gondolok bele, hogy lesz még kamasz is. Aztán csörgött a telefon egy komoly vevő az ózdi házra, de izibe. Hívom bátyám világvégén dolgozik, holnap délben ráér. Visszahívom a vevőt, ááá délben nagyon meleg van, ühüm. Újra bátyám, akkor legyen reggel nyolc. Újra vevő, áááá olyan korán nem ér oda. Mondom akkor mikor, háááát most. Jham bébicsősz ugraszt, egyenest az ágyból, mert bulizni volt, keresztapu ugraszt a festés közepén vigyen már most máris azonnal, kocsiba be, el a nőért, megnéz mindent alaposan 40 fokban. Kurvára lealkudja a házat, megegyezünk, erre hát neki 800000 kp-ja van, a többit majd akkor ha eladta a házát. Ezek után még hazaviteti magát. Hülye vagyok, tényleg. Ház marad, közben beletöröm a felső szintbe a kulcsot, nem bírom bezárni a kaput. Hazaérvén egy -5000 buli után:(bébicsősz, zárcsere), vár rám egy frankó kis fogorvos Szonjával. Gyerekkel minden ok, de doki gondolván, hogy a gyerek lelki érdekében, (aki a frissen szerzett nagyfogú mozgó szemű hódos matricáját bűvöli) úgysem fogok üvölteni betömi egy fogam a la natúr. Anyád! Megcsinálta vazzeg, én meg csendben végigültem, ahogy az előtte lévő 1.5 órát is, hogy bejussak. Hazaérünk, a melegre való tekintettel mindenki nyüszög, leginkább én. Minden kiesik,eltörik, kiborul, kiöntik, lesem a mutatót mikor lehet már lefeküdni. Hajnalban ébred mindkét csaj, kicsi hozza a távirányítót, hogy Miki egeret akar nézni, nincs laza. Majd egész nap bent a házban, kint izzik a levegő, fél óránként fürdenek, kifestik egymást ceruzával, ugrálnak az asztalról, ütik egymást, esnek maguktól, szétszednek mindent, Kira leszedi a pelust,mire közlöm vele, hogy menjen akkor a bilibe pisilni, megtette vazzeg és még ki is röhögött. Mindkettő egyszerre akar hintázni, buborékot fújni, zenét hallgatni, enni, inni ésatöbbi. Este 7-re elszabadul a pokol, ekkor már apjuk is kivan, mert ordít a hangfalon, hogy Szonja felhívta skypeon, ugyan menjünk már oda, de én nem figyelek, mire észreveszem, a kölkök is. Szonja a kamerát macerálja, Kira pedig a mikrofont rágná. Mikor mindkettőtől elveszem, szimultán üvöltenek. Az egész szar sípol, fél óra kínlódás után feladjuk, apjuk nem tudja mi gerjed, én igen, Én vazzeg. Beszélünk telefonon 1 percet, úgy, hogy elhagyom a terepet, kicsi üvölt, Szonja is, majd anyám is, hogy jöjjek. Szoni egy katicás teszkós szatyor fülén átdugta a karjait és az egész felsőtestét, konkrétan fojtogatta magát, anyám meg egy nagy késsel kapdosott az ordító ficergő liluló gyerek körül hogy levágja a szatyor fülét. Egy mozdulattal kiszabaditom az egyik kezét és minden rendben. Kiordítom magam, hogy elegem van a mai napból, mindenből és mindenkiből, úgyhogy soványdisznó vágtában mindenki húzzon aludni. A döbbenettől mindenki elfelejt sírni és ordítani, valamint anyám is megfeledkezik a hirtelen stressz miatt beálló infarktusáról. 10 percen belül mindenki alszik.
Nya most szerintetek csoda-e a fagyikehely, mert engem kisimított...update6000...most pedig elmerülök a kádban...nem nincsenek illúzióim...tuti ki leszek ugrasztva...Közben meg elmélázom azon, hogy mi lesz a kánikula végéig, szerintem Szonja még a csilláron is fog lógni...persze akkor a mindenben utánzó húga is...add már uram az esőt :)

Kire ütött ez a retrogyerek?

2011-08-22T21:19:00.004+02:00

Az egész úgy kezdődött, hogy megkeresett az Arckönyv közösségi oldalon az egyik lány a régi nagy csapatból, van-e ifjonti korunkból még valamilyen fotó. Anyukámtól elkerült hozzánk a fényképes doboz, én meg leporoltam róla a múlt évezred porát és indulhatott is a nosztalgia. Előkerültek a híres/hírhedt rockerbuli képek, ami meg kell valljuk nem volt semmi, mert a bulik vége vagy egy hetes kimaradás lett, ergo arra a vonatra szállunk fel, amelyik előbb jön. Esetleg bekerülünk a rendőrségi fogdára, mert mekkora buli már hajnal kettőkor beindítani a helyi vurstlit. Szóval reggel óta mióta feltoltam a képeket megy a nosztalgiahullám, jönnek a régi sztorik, a nagy hahoták. A csoportkép egy szilvásváradi húsvétoláson készült, olyan 94'táján. Akkor már apjuk és én is egy galerihez tartoztunk, szigorúan betartva a szabályt, hogy csoporton belül nincs pasizás, csak haverkodás. Egyébként meg rémisztő a bajszával szerintem. :) Szóval az időtájt ha valaki azt mondja nekem, hogy csaje, ezzel a pasival 2011-ben már 15 éve házasok lesztek és lesz két lányotok.....hát az a legenyhébb verzióm rá, hogy masszívan körberöhögöm. Szóval barátaim soha ne mondjátok, hogy soha, mert nem tudni, hogy mit hoz ama bizonyos nagybötűs. Ezt a fotót majd juttassátok eszembe ha a tizenéves lányaim, emósnak, technosnak, hippinek vagy rockernek öltözve napokig nem jönnek haza :D

Persze Szonja is kotorászott velem, és hallgatta a meséimet, holmi várda vermutról, meg kannás borról, esetlegesen házi pálinkáról, meg a pöttyös labdáról, a villanygitárról, a cipzáras paplanról és a minden bizonnyal számára hülyezenéről. Majd lobogtatott egy képet, hogy nézd anya, én is itt vagyok és valóban. Megdöbbentő a hasonlóság szerintem. Mindössze a matyóblúzom hajaz a feelingre, nameg, hogy elsőszülöttöm még nem vetemedett arra, hogy saját maga vágja le a frufruját, a pöttyös nylonmasni is már az enyészeté. A kép láttán már én is kezdem hinni, hogy tényleg anyja-lánya, asszem' temperamentumban is.

Mivel mindenki azt mondja, hogy Kira meg az apja lánya, nosza felütöttük apjuk fényképalbumát is. Szonja rögtön konstatálta, hogy apa olyan öreg, hogy akkor még nem is volt színes kép. Azzal már nem is sokkoltam a gyereket, hogy számítógép és mobiltelefon sem, sőt hétfőn még tévéadás sem volt. nem is beszélve Helló Kittyről és Flourt is csak a Mengyelejev periódusos rendszeréből ismertük, mondjuk így is úgy is gáz az biztos. Azért a Deep Purpel és a P.Mobil számait hamarosan megmutatom neki, meg megkeresem a parasztingem, hátha....
Nya a kalandozásom után, szóval Kira és apjuk képe, hááát nem tudom, szerintem nem, de asszem ezt a kérdést eldöntendően Rátok bízom.

Summa-summárum arra jöttem rá, hogy emlékezni-nosztalgiázni nagyon jó és mondjuk ha nem lenne az internet, talán soha nem állna össze a nagy csapat egy újabb retró bulira...halkan súgom még csak nektek ez a tervem....meg belefogyni a bőrjakómba, mert megvan még ám :)

Két lány - két kép - egy sziv

2011-08-19T21:21:00.002+02:00

"Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!"" (Müller Péter)

Régen vót már videnyó

2011-08-17T22:45:00.005+02:00

Én a végefelé az "egyszervolt" kezdetű sor csücsörítésén konkrétan behalok. Egyébként meg most átment a csibe amolyan szégyellős-bújós egyedfejlődésbe, remélem hamarosan visszatér megint a vagány énje:)

Törvényszerű

2011-08-17T22:08:00.003+02:00

Naná, hogy ahol az egyik beteg, ott bizony rövid időn belül a tesó és követi a betegségek palettáján. Rosszabb esetben egyszerre, hajszálnyival jobb esetben, egymás után. Kira hétfő reggelre tünetmentes lett, volt egy nyugis napunk, majd estére már Szonja lázongott. Délutántól az én búgócsigaként pörgő lányom csak fetrengett, el is aludt, szerencsére már a Nurofen után. Úgyhogy ma újra beléptünk abba az ördögi Bermuda háromszögbe, amit nálunk lassan három hete az otthon-rendelő-gyógyszertár jelent, tény hogy a láb gps-ünknek túlságosan sok szoftverfrissítésre nincs szüksége. Az eredményt borítékoltam már előre, mandula a drága. Úgyhogy mára már ő is megkapta a kis üvegecskéjét az antibiotikummal, gyakorlatilag a bonbonierünk a konyhában, különböző gyógyszerekkel van tele. Tegnap előtt éjjel volt a holtpont, ma hajnal fél négykor már fitten vittem ki az őrült mód köhögő nagyobbikom az erkélyre frisslevegőzni, majd 5-ig kedélyesen összebújva beszélgettünk. 3 hete nem aludtam egyben 3 óránál többet, igaz reggelente karikás szemekkel lesek ki a fejemből és az agyi kapacitásom kb.ott tart, hogy kórusban éneklem fél hét körül a csajokkal, hogy mese-meskél-Mikiegér. Jelzem szerintem a kicsi tud beszélni, legalábbis annyira érthetően tuti, mint Donald kacsa, akitől konkrétan már erős késztetést érzek, hogy odab... valamit, hogy vagy némakacsa legyen, vagy beszéljen már úgy, hogy én is értsem. Egyébként a kicsi (is) megismeri a Zapját, mert hangos Ap Ap Ap kiáltással vonul a skypehoz és bőszen integet és visít mindaddig, amíg fel nem emelem és nem puszilgathatja az apját, ergo nyalja a monitort. Azért remélem, hogy betegségügyileg már ez az utolsó fellángolás és végre kimászunk ebből a fertőből, ami az utóbbi időben körbevett minket.

Hites uram, ma egy hónapja van távol, inkább nem sorlom, hogy mi minden romlott el azóta, ami nekem fejtörést okoz, hogy minden este lámpaoltás után valami állattal kell hadakoznom és egyik sem a házi kedvencünk. tegnap előtt egy 10cm sáska, azt hittem valaki be akar jönni az ablakon, olyan méretes volt, ahogy krepegve repkedett a csajok plüssein, azok úgy borulgattak felfelé, mint anno a Postabankos maci a reklámban. Tegnap este pedig ádáz csatát vívtam egy kb 8cm-es dongóval? cirka 30 percen keresztül gyúrtam a karizomra, de a dögje valami macska reinkarnációja volt, mert egy seprűt szétvertem rajta és abba sem akart beledögleni. Aztán csak kuka lett belőle, bakker volt vagy 1.5 cm-es fullánkja. Rengeteg darázs van egyébként, szóval esélyes, hogy valahol a 10m-es körzetünkben vertek tanyát. Az eredmény, egy csatában elhalálozott és egy ablakon kitessékelt állat. A legnagyobb parám mindkettőnél az volt, hogy a hajamba száll, ennél jobban már csak attól félek, hogy egy denevér száll a hajamba, amit már nem is tartok annyira kizártnak, mint pl 2 nappal ezelőtt. Ökoperceinket olvashatták.

Elmondhatom továbbá, hogy tudom mit kérek karácsonyra, kertészt. Mint a Született Feleségekben mondjuk, teljes körű kiszolgálással (höhö). 36fokban 3.5 óra alatt tudom lenyírni a füvet, ehhez még hozzájön, hogy néha sikoltozom a békák, darazsak láttán, szétjön a hosszabbító, izzadok mint a ló, fel is éget a nap. Az egyetlen pozitívum benne az az illúzió, hogy 2.5kg-ot fogyok vele, naná, hogy vízveszteség, de én szeretem az illúziókat. Szóval vagy a kertész, vagy az egész csodás ződ gyepet beültetem pampafűvel, mert az alatt csak 1cm-re nő meg a fű.

Szóval ilyen életbevágóan fontos dolgok és ügymenetek foglalkoztatnak mostanában és meg kell mondja, rohadtul élvezem ezt a tengi-lengit a csajokkal, olyan kevés idő van már hátra az oviig, olyan kevés időnk van már hármasban, hogy mással most egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni...ennyi... :)

Én kicsi pillangóm...

2011-08-14T21:04:00.003+02:00

Az elmúlt három napomat nem kívánom senkinek. Prücsök gyakorlatilag nonstop lázas volt, alig evett, keveset ivott, én meg ultimátumként a mai napot jelöltem ki, hogy bevonuljak vele a kórházba. Teljesen kiakadtam attól, hogy sem az antibiotikum, sem a 4 óránkénti lázcsillapítás és hűtőfürdő sem segít. A fényt az alagút végén csak abban láttam, hogy a kedélye javult, egyre kevésbé volt elesett és aluszékony. A tegnap éjszaka volt a csúcs, a kicsi lázas, nekem megfájdult a fogam, majd éjfél körül Szonja kelt pocakfájással és ki is adta magából több menetben a délben beebédelt hurkát. Az éjszakám azzal telt, hogy én középen a két oldalamon a két kisbeteg, akiket folyamatosan nézegettem és imádkoztam, hogy legyen már reggel. Nagyon hittem, hogy 3 napos lázunk van és lőn. Reggel hőemelkedés, napközben láztalan, eszik-iszik bőven...hurrá. Aztán dél körül megjelentek a kiütések, háta, nyaka mellkas. Majd a jellegzetes piros folt, az arcán, először azt hittem lázrózsa, de mértem mértem a lázát és semmi. Aztán eszembe jutott, hogy híradóban, ismerősöktől hallottam a pillangó vírusról és valóban a folt teljesen olyan, mint a pillangó szárnyai. A képen ez tökéletesen nem látszik, de élőben, mintha arcfestés lenne a kismanón. Kigugliztam, hogy holnap derül ki, hogy 3 napos or pillangóvirus-e, mert a 3 naposnak holnapra felszívódnak a kiütései, pillangónál 5-6 nap. A kő legördült mert ez már a betegség végkifejlete, már nem fertőz, valószínűleg a mi náthánk is ez volt, csak kisprücsök beleesik abba a 10%-ba, akinek kijönnek a bőrtünetek is. Nem kellett volna antibigyó sem, de ezt ugye nem tudhattuk, úgyhogy most a bélflóra helyre állítása a cél, mert effektíve úgy fosik, mint a rimóci nyúl tokától-bokáig, de jelen helyzetben ez a legkevesebb.
Újra bebizonyosodott, hogy mekkora kincs az egészség és mennyire tehetetlen az ember ha a gyermeke beteg. Hiába féltem, óvom, szeretem, egyszer csak megtörténik...Remélem most már tényleg ennyi és az én kicsi pillangóm hamarosan "levedli" pofijáról a szárnyait. Most pedig alszanak, mindketten, milyen jók is ezek az eseménytelen esték...szeretem.

Láz-Adás

2011-08-11T20:50:00.002+02:00

Hééé Ti, ott a másik oldalon, na ide skubizzatok, mert olyan horrortörténettel gyövök, hogy tuti magatok alá pislantotok, jó esetben van rajtatok pelus. Ma erősen elgondolkoztam azon, 14 hónapon minden élettapasztalatával, hogy valóban jó helyre pottyantott-e le a gólya. Az iccaka eseménytelen volt, szvsz, semmi különlegese nincs abban, ha a nagyivók cirka 40 percenként rácsatlakoznak a mozgó büfére. Aztán reggel jó anyám orvul nekem esett, először azt hittem játszunk, de amikor egy barbiláb nagyságú cuccot tolt az alsó felembe kiakadtam. Pedig ez még csak a kezdet volt, mert ezt legalább kivette, de ami utána csusszant, azt bent is maradt bakker. Na itt már fogalmaztam fejben a panaszlevélet a gyáááá vagy milyen hivatalnak. Két napja egy anakondát csatlakoztat meghatározott időközönként a nózimra, üvöltök is rendesen, meg mindenféle módszerekkel szabadulnék,mint egy minihoudini, de ő nyer. Szóval ezt a segges dolgot már nem vette be az önérzetem. Gondoltam ki akar engesztelni, mert sétálni indultunk, de átvert, engem a Kiskirálylányt. Mondjuk itt legalább nem alulról maceráltak, de ez sem volt jobb. Majd a nagy fehérköpenyes közölte, hogy bedurrantak a mogyoróim, vagy valami hasonló, de tuti csonthéjas gyümölcsöt emlegetett. Azt hittem, hogy vége a tortúrának és nagy hüppögések közepette hunytam egyet. Mire ébredek bakker? Macerálnak...megint a nő, aki az anyámnak nevezi magát. Résen voltam, úgy összeszorítottam a fokhagymacikkeim, hogy ott se ki-se be egy zabszem se, nemhogy az a fehér csipogó izé. De megoldotta, meg még valami rém fertelmes löttyöket is leszuszmákolt a torkomon. Most mondjátok meg, mit vétettem? Innentől nem is tárgyaltam vele, kizárólag folyadékpótlásnál vettem hasznát, nagyin lógtam. Aludtam egy sort, mert gondoltam, hogy nem ennyi még az annyi, ez meg folyton a homlokom fogdosta és hümmögött. Ami esetemben semmi jót nem jelentett. Este fél órás macerálós szeánsz , becsülettel végigáriáztam. Szóval itt tartunk, szerinte beteg vagyok, szerintem meg neki lenne sürgős orvosi segítségre szüksége a helyi vigyorgóban. Szóval haverjaim, most erőt gyűjtök a holnapi menetekhez, de nem nyugszik az anyám, még mindig a homlokom matatja és hümmög, meg nonstop bocsánatot kér, meg puszilgat. De a bég, esetemben én nem felejt. Szóval a lényeg, legyetek résen, mert ezek az anyák néha bizony megkattannak és akkor jaj nekünk, azt csak remélem, hogy holnap már nem fog engem macerálni, de figyelek és nem hagyom magam. Pelenkás becsszó! Asszeszem keményebb eszközökhöz kell folyamodnom,úgy mint fogazat és rugóláb. Ő meg dumál itt nekem, hogy drága kincsem gyógyulj meg, meg ezt mind a ronda bacik csinálják. Nem tudom kik azok a bacik, de rohadtul utálom őket és követelem, hogy azonnal küldjék vissza a Zanyám, mert ez a Maceramanci tuti csak a klónja.
Üdv és Pusszantás Kiakadt Kira, innen a fertőből.

15 év - avagy dehogy játék vége, még csak most kezdtük :)

2011-08-10T22:09:00.002+02:00

15 éve ilyenkor ahol most éppen az eső áztatja a füvet, egy hatalmas sátor állt, és mindenki itt volt, aki fontos nekem, aki fontos nekünk, azok is, akik ma már csak fentről néznek minket. Még nem voltam 20 éves és tudom, hogy sokan nem hittek abban, hogy ilyen fiatalon életre szóló döntést tudok hozni, sőt néha még magam sem hittem el. Sokan azt hitték megesett jány vagyok, ezért a gyors kézfogó, a sors fura fricskája ismét. Aztán a Zuram mellett felnőttem, megkomolyodtam (kicsit) és minket igazol a mögöttünk lévő 15 év, jóban-rosszban. Akadt bőven mindkettőből. Csiszoltuk egymást, mint hegyi patak az éles követ, főként ő engem. Megmondom őszintén, hogy nem volt egyszerű, sokszor dacoltam, vágytam a szabadságra, be akartam pótolni mindazt ami a bulizásból kimaradt. Ő meg bölcsen kivárt és ma is kivárja, amíg felcsattanok és lenyugszom. Talán jobban ismer, mint én saját magamat. Nem igaz, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást, mert igenis megfér egymás mellett a tűz és a víz, anélkül, hogy kioltanák egymást. Szeretném elmondani a titkot, de nem tudom, mert nincs, apró kis karcolatok vannak. Bizalom, hogy nem telepszünk a másikra, hogy nem nyesegetjük egymás szárnyait, hogy néha biza felcsattanunk, de soha nem térünk nyugovóra haraggal a szívünkben. Talán ez a 2. házassági évfordulónk amit külön töltünk, nehéz időszak ez, lassan eltelik egy hónap és én vagyok könnyebb helyzetben, nekem itt vannak a lányok, neki meg "csak" a fényképek és az esténkénti telefonok. Most ennek van itt az ideje, tudom, hogy értünk teszi és nagyon becsülöm benne, hogy felvállalta. Olyan hátország ő nekem már 15 éve, amiben kiteljesedhetek, ami előre visz, ami támogat, ami engedi, hogy szárnyaljak, felsegít ha elesem, s mindig mellettem áll. Neki köszönhetem a lányokat és azt, hogy abban a 10 évben is mellettem állt, amikor küzdöttünk értünk és egy percre nem adta fel, velem ellentétben, persze utólag elmondta, hogy ha 4 évvel ezelőtt azt mondja neki valaki, hogy a két lányunk most itt alszik mellettem ő sem hiszi el. 15 év...remélem, hogy példát tudunk mutatni a lányainknak ebben a világban is...hogy olyan családot alapítanak majd ha eljön az ideje, mint a miénk...hogy magukkal viszik majd a házasság szentségét és azt, hogy nincs olyan probléma, amin nem emelkedne felül két ember szeretete. Nincs az az idő, amit ne lehetne kivárni, nincs az a probléma, amit ne lehetne megoldani... és nincs nagyobb szeretetháló, ami ennyire tartana, mint a család...remélem mindezt újra leirhatom majd az aranylakodalmamon is.

Amikor minden benne van egyetlen mozdulatban

2011-08-07T22:16:00.003+02:00

""Akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot,amikor megváltoztathatunk mindent. Mi pedig úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap. Aki résen van, észre fogja venni. Bármikor meglephet, mert ez a pillanat létezik, ekkor a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

A 3 éves feltalálja magát... :)

2011-08-05T21:23:00.002+02:00

Érik, fejlődik folyamatosan. Én meg csak kapkodom a fejem. Minden értelemben, válik pici gyerekből, kislánnyá. Nő, mint a gomba, hatalmas babapocakja helyét veszi át a kislányos forma, már rá tud csodálkozni a köldökére. :) Tartalmas beszélgetéseink vannak, óvja, védi a húgát, most is éppen kéz a kézben összegabalyodva alszanak. Nagyokat nevetünk. Tegnap arról beszélgettünk, hogy ne bandzsítson be a szemeivel, mert szemüveges lesz, brutális, ahogy be tudja húzni belső szemzugba a szemét. Később nézegette a kiskori fényképeit, majd büszkén hozta, rajzolt rá alkoholos filccel szemüveget, hogy megtudja, hogy nézne ki benne.(lsd fotó).

Tegnap pityeredett el először amiatt, hogy nincs itthon az apja, tudja, érzi, de ez az idő még nagyon nehéz egy háromévesnek, hogy mi a sok és mi a kevés, hogy mi a perc és mi a pillanat. Az esti fürdés során a nagy hancúrban belement a víz a fülébe, kivettem, fájtatta. Mondta, hogy majd apa meggyógyítja a fülét, mert mindig ő szokta, ebben a pillanatban már görbült is a kis szája, hogy mikor jön haza apa. 15mp volt az egész, de óráknak tűnő szívbemarkoló 15 mp.

Ma vásárolni voltunk egy nagyáruházban, tömeg, hatalmas tér. Amíg visszaakasztottam egy pólót, ő eltünt. Pár mp múlva hatalmas ordítozás az üzletben, segítsen valaki, hívjanak orvost. Nagyon megijedtem, remegve ordítoztam a nevét, majd megláttam, hogy egy nő lett rosszul, már többen a segítségére siettek. Nyakig leizzadva kerestem mindenütt. Aztán megláttam, éppen odaslattyogott az ügyfélszolgálatos hölgyhöz. Egy nagy kő gördült le rólam, kiabált ő, hogy anya, de a hangzavarban nem hallottuk egymást, így hát szólt a néninek. Addigra értem oda, nem sirt, nem volt megijedve, ellentétben velem. Stramm kis csaj, higgadtan közölte a pultossal, hogy azt hiszem elvesztettem az anyukámat, majd amikor megfordult, meglátott és már futott is a karomba. Nem szidtam le, soha nem meséltem neki még erről és ez az én hibám, saját kis kútfőből kért segítséget. Persze megbeszéltük, hogy én azt gondoltam ilyen soha nem fordulhat elő, persze ez hülyeség, mert nagyon is előfordulhat bármi.

Örülök neki, hogy ennyire önálló, ma egész délelőtt a szomszédban játszott, majd ott is ebédelt, az ablakból figyeltem, ahogy "egyedül" jön haza, (szomszédapuka, meg a kapu mögül) hangosan sorolta: "Ez itt az út, megállok, nézek jobbra, nézek balra, nem jön autó, akkor gyorsan futááás haza." Ilyenkor meg tudnám zabálni, bennem még mindig pici lány, akinek minden mozzanatához közöm kell legyen. Tudom, látom és érzem és persze mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy ennyire talpraesett kis hölgy. Elindult az úton, amin ténylegesen már nem mindig, de gondolatban minden pillanatban fogom a kezét. Közben meg reménykedem, hogy jól csinálom, hogy az a bizonyos érzelmi tarisznya az oldalán tele van, s elég lesz neki a hosszú úton.....bár titkon azért remélem, hogy sokszor hazafut majd munícióért.

Drága Csöppöm!

2011-08-03T06:50:00.002+02:00

E napon minden Érted van! A nap csiklandozó sugara, a lágy szellő, a madarak csodás dala. Ma Neked nő a virág, mely ontja csodás illatát, s Neked érik a gyümölcs, ami beszívja a hajnal harmatát. Ha jő az este és megjelennek a csillagod, hidd el, ma Neked ragyonak és az égre azt írják: SOK BOLDOG NÉVNAPOT!

Meg kell mondjam, hogy nem vagyok/vagyunk átlagos névadók, ergo nem szorongattam a babanevek könyvet és nem illesztgettem a Garami névhez, hogy szépen alliterál-e. Mindkét lányunk szerezte a nevét. Szonjának átvitt értelemben egy barátnőmtől hozományoztuk, az ő kislánya végül Nikolett lett. Szonja meg igaz Szonja, kis vadóc.

Kira, hát mivel a nagyobbunknak már én "választhattam" nevet, így hites uramé lett a pálya, aki egy kedves barátnőm után választotta, az addig nem is ismert Kira nevet. Persze bele-bele ütöttem az orrom és bepróbálkoztam Kiarával, meg y-os Kirával, de maradt, a letisztult rövid i-s, finom kis Kira, amilyen ő maga.

Azt hiszem mindkét lányunk elmondhatja magáról a rájuk leginkább jellemző két név talált meg őket.

Levél a 3 betűsnek...

2011-08-02T22:00:00.004+02:00

Tisztelt Hárombetűs Intézetek!

Köszönöm, hogy nem kell időt szakítanom arra, hogy rejtvényfejtéssel üssem agyon napi fél óra pihenőidőmet, hiszen önök kedvesen gondoskodnak róla, hogy agytekervényeim ne rozsdásodjanak be. Reggel korán ébredhetek, hiszen 7 körül, már rövid üzenetben kedvesen közlik velem, hogy ebben a hónapban szükségük van tőlem cirka 100000ft-ra, de nagylelkűen ezt megelőlegezik nekem, hogy ergó pici kis jellel a számlaegyenlegem elé. Örülök, hogy nem kell azzal foglalkoznom, hogy ebben a hónapban mire is költsem a hatalmas gyedem és a még nagyobb értékű családi pótlékom. Köszönöm, hogy azt csinálhatok amit akarok, mert az önök jóvoltából, nem kell postán sorban állnom csekket befizetni, bevásároló kosarat cipelni, pelenkázni és főzni. Az elmúlt 2 napban leadott 5kg-ért is csak önöknek lehetek hálás, ez egyedül nem ment volna, pláne ilyen rövid idő alatt. Gyermekeimet holnap beszállítom az önök helyi fiókjába, mert azt gondolom, hogy ha minden családi juttatást önök kaphattak meg ebben a hónapban egyetlen tollvonással, legyen önöké az a boldogság is, amit két gyerek adhat. Igaz kicsit hangosak, válogatósak, de azt gondolom ennyi kockázatot önök is bevállalhatnak. Köszönöm továbbá, hogy nem kell a fogamzásgátlással bajlódnom, lévén a férjem igen messze és veszélyes helyen dolgozik, de majd küldök utána fényképeket, hogy megismerje legalább a lányait, ha hazatéved. A munka hossza természetesen egyenes arányban van a svájci frank erősödésével, úgyhogy ha így haladunk a hulló levelek helyett a télapó szánjával érkezik haza. Köszönöm továbbá, hogy ennyire figyelmesek velem, hogy ma 15 rövid üzenetet kaptam, hogy mit honnan és miért vontak le, szolgáltatásuk valóban teljes körű. Sajnálom, hogy több üzenetet nem tudok olvasni, de valami fura "véletlen"folytán a telefonom "kiesett" a kezemből és az almafa alatt landolt,de keresem becsülettel a darabjait és mivel az önök jóvoltából rengeteg szabadidőm lett, holnap összepuzzlezom. Meg kell említsem a másik kedves 3 betűs intézetet is, akik voltak olyan kedvesek, hogy 13 hosszú év során olyan ügyesen befektették a pénzemet, hogy sikerült 0 forint reálhozamra szert tennem, ami két okból nagyszerű, egyrészt nem kell nekik befizetnem, másrészt elvonultak a fejem felől a felhők, hogy hova takarítsam meg azt itt felgyülemlett pénzemet, természetesen csakis 3 betűs intézetben gondolkodtam volna. Külön köszönöm, hogy az internetes szerverük nem működik és hogy 2x25 perc vonaltartás után egy olyan kedves ügyintézőt kaptam, aki minden kertelés nélkül közölte, hogy ezt bebuktam. Örülök, hogy részese lehettem mindennek és önök cikra 1.5 millió forintomat olyan kedvezően fektették be, hogy nyugodtan alhatok, csak kérem magyarázzák meg a nagyobbik lányomnak miért is nem kapja meg az áhított rollerét.
Még egyszer mindent köszönök, maradok továbbra is hű ügyfelük, más választásom nem lévén, hiszen még évekre a lekötelezettjük vagyok.
Keserű szájízzel mondhatom el a szlogent : "Magyarország, én így szeretlek."

Kedves olvasóim, a levél sajnos nem a képzelet szüleménye és minden hasonlóság a Ti életetekkel sem a véletlen műve. Sajnos. Asszem erre mondják azt, hogy ha nyakig szarban vagy, már csak egy dolognak örülhetsz, hogy nem hullámzik vazzeg!

MIIIÉÉÉÉRRTT?

2011-08-01T12:32:00.002+02:00

Naponta 1000x hallom és már nem vigyorgok annyira, mint az elején. Főleg ma nem, mert fél éjszaka a lyukas fogammal vergődtem, így jár aki nasizik. Fogorvoshoz 23.-ra van időpontom, de akkor még nem fájt, viszont a doktorbácsi nyaral. Szóval nem a legtoleránsabb napom élem, erre pedig még rátesz egy nagy lapáttal a hetes monszuneső. Nemrég átsétáltunk a boltba, ami jó esetben 5 percre van, rosszabb napokon 20-ra, miértes napon meg 45-re. Merthogy miért van ott nyitva a nagykapu? Mert beálltak az autóval. De miért nem csukták be? Mert biztos mennek még valahová. De addig miért nem csukták be? Pffff...Miért ilyen szinű a ház, a fű, miért alszik a kutya, miért csomagolják be a sajtot, miért van a bácsinál bicikli, miért cumizik a kislány, miért van a házon csatorna, miért füves az árok. Miért, miért, miért. Miért ment anya ki, be, fel, le. Miért? Miért? Miért? Ehhez most kellőképpen taknyos is, mert miért kell ugye zoknit és pulcsit felvenni, amikor nyár van? Szóval tudom én, hogy gyermeki fejlődés, meg összefüggések keresése, meg mindenre nyitott a kölök, de bevallom őszintén kivagyok. Néha jó lenne 5 perc csend, amikor egyszer sem hangzik el az az 5 betűs szó, aminek kezdőbetűjénél már enyhe tikkelésbe kezd a szemem. Ígérem soha többet nem fogok ezen poénkodni senkivel, meg senkinek nem emlegetem, hogy türelmesebbnek kell lenni, mert a 200. kérdésre már én is rávágom villogó szemmel, hogy mert csak. De rögtön jön is a felelet, hogy miért csak? Ördögi kör ez kérem szépen és rá sem merek gondolni, mennyi ilyen kérdés van még a buksijában. Ilyenkor én is azt mondom: MIÉRT csak én lehetek az állandó ügyeletben lévő tudakozóközpont ?:)

Apa nélkül az élet....

2011-07-29T21:28:00.004+02:00

A fotó mai friss,a háttér a szokásos firka or kapart szürke, a jányok állandóan itt hédereznek, de végre vágtam a seggük alá padlószőnyegtatamit :)

...na jó nem állt meg, de erőteljesen akadozik. A lányoknak is nagyon hiányzik, Kira szókincs híján, még csak pólóban demonstrál, de Szonja már minden este hangot ad annak, hogy mikor jön haza a telefonban és mikor hoz már neki ugrálót, de nagy autóban, mert csak abba fér bele. A nyaralás alatt teljesen belezizzent a trambulinba. Voltunk már ennyi időt távol egymástól az elmúlt 10-en x év során, de tudom, hogy ez most neki sokkal nehezebb. Nekem itt vannak a lányok és anya, ő meg odakint azon aggódik, hogy meg fogja-e ismerni a Kicsi egyáltalán ha hazajön. A mindennapok nehezebbek, mert Murphy törvénye szerint, mihelyst kitaposott az ajtón már jöttek is a gondok. Mára már túl vagyunk egy mosogató és csap szerelésén, leesett fiókon, kiégett garázs fölötti izzón, wc duguláson, ipari fűnyíráson (azt csak halkan jegyzem meg, hogy összetákoltam a hosszabitókat és a művelet befejezése után nem kicsit folyt az esővíz a villásdugókból hülye én). Még egy gordiuszi csomó van, miszerint, ha mosogatok, a fürdőszoba összefolyón jön fel a víz, ha mosok, akkor meg a kádban, remélem ez a pöppetnyi problémát hamarosan megoldja "Szippantós" Laci, mihelyst szárad annyit az udvar, hogy az a nagy hodály be tudjon állni. Remélem nagyobb szarban addig már nem leszünk sem átvitt, sem valós értelemben. Nehezen mennek a napok és nagyon sok van még hátra, de a cél érdekében csak előre tekintünk. Attól azért nem kicsit esett le az állam, hogy szalmaözvegyi létemről tudomást véve, kapom az olykor arcpirító ajánlatokat, ami azon túl, hogy legyezgeti női hiúságom, el is borzaszt, bakker semmi férfiúi szolidaritás nincs ma már...pasik...de tényleg, eldobom a zagyam a sok dublőrjelölten. Tegnap már azt újságolta Szonja drágajóapjának, hogy Helló Kitty lesz a jele az oviban, amire a Zuram kiakadt, hogy oké, hogy gyermeki fantáziavilág, de azért magyarázzam már el a kölöknek, hogy mi van. Akkor elmagyaráztam apjuknak, hogy aznap hirtelen felindulásból villámlátogatás jelleggel meglátogattuk az ovit, ahol találkoztunk az egyik leendő óvónénivel, aki már"hírből" ismeri Szonját, megtudtuk, hogy a Bóbita csoportban lesz, 21 kistársával és választhatott magának jelet. Óvónéni felajánlotta a katicát,pillangót, epret, virágot ésatöbbbi. Mire a kishölgy megkérdezte, hogy nem lehetne-e az ő jele a hellokitty, hát de bakker. Óvónéni közölte, hogy naná, de masnis cicafej álnéven fog futni. Szóval asszem' az elkövetkező 3 évben nem kevésszer fogom kántálni a csipjemegakakast a nagyfejű szájnélkül macska jóvoltából. Mert asszittem', hogy hahá, de könnyű megrajzolni 1fejkétfülkétszemegyorregymasni, hát lótúrót. Igyekszem fejleszteni a technikámat az elkövetkező 1 hónapban, de sablonokat szívesen fogadok. :) Persze apjuk közölte, hogy szivjam én, miért nem beszéltem rá a gyereket a pöttyös labda jelre. Szóval ilyen "tartalmas" eszmecseréink vannak esténként, de addig jó amíg ez a beszédtéma. Nyaszóval ezek mennek minálunk, meg a bárányfelhők...hellókittyfejek...nameg utánam és előttem is a vízözön.

Ő "még csak" most 14 :)

2011-07-27T21:11:00.004+02:00

Legújabb fedőnevén Tökmag, ma 14 hónapos. Ezen apropóból "muszáj" vagyok megörökíteni, a vele töltött mindennapokat, amit minden jellemez, csak egyhangúság és szürkeség nem. Igazi kis huncut csibész, akit minden érdekel, akinek mindent tudnia és látnia kell. Nagyot nőtt mostanság, de ugyanolyan cingár és fittipaldi mint hajdanán. Mostanában felmerült bennem, hogy Vukot melengetek a keblemen, mert anyai dédapjára hajaz, ergó felsejlik bennem belső félelmem, hogy ő biza vörös lesz hajilag. Folyamtosan jön megy és magyaráz, sikongat, tapsikál, táncol pörög-forog. Mindenben utánozza a nagytesót és van pár dolog, amire csak ő képes. Vonzalma az elektronikus dolgokhoz már-már beteges, ezen oknál fogva számunkra idegen billentyűparancsokat használ a számítógépen nagy hőőőzések közepette, csak ő tudja előhívni a zenéket és videókat a telefonomon, és úgy beállítani a tv-t, hogy 52x vegye fel a déli harangszót. :o) Fél nap volt, amíg letörölgettem. Továbbra is egy mosolygombóc, imádom amikor sokfoggal vigyorog, előjönnek a gödröcskék az arcán és egy csík csak a két szeme. Mindenevő, csak fél percnél tovább nem marad meg az etetőszékben és két falat között futhasson cirka 5 métert, ha már nem kéri az ételt, akkor eltolja a kezem, ha tovább erőszakoskodok, akkor bekapja és kiköpi a tenyerembe :)Már most félek a kamaszkorától, ugyanis nagy világcsavargó, ha meglátja, hogy öltözködöm azonnal odagaloppozik a szekrényéhez kivesz egy pár cipőt, majd a bejárati ajtóhoz lapul élénken mutogatva a kilincsre. A mutogatásban nagymenő egyébként is, mindent elmutogat, mit enne, inna, néha nyakig a hűtőben találom. Továbbra is szereti a magaslati levegőt, mászik, nyújtózik. Ha ölbe szeretne lenni, olyan mélyen ülő bociszemekkel tud nézni és felfelé nyújtani a kis mancsait, hogy nincs ember a földön, aki ne kapná azonnal ölbe. Minden használati eszközt rendeltetésszerűen használ, így esik meg, hogy gyakran fésül, etet, itat engem. Az agya mint a szivacs, én meg naponta többször nézek, hogy hö már ezt is tudja. Toalettkirálynő is lett, mihelyt nyílik az ajtó, azonnal megy és pacsál, ha meg netalántán besunnyog észrevétlenül, azt vesszük észre, hogy éppen a wc illatosítót szerzi meg és cuppog rajta, iiigen a perem alattit, evvan. Mostanában kezd olyan nagy cicifun lenni, hogy képes bárhol tépni fel rajtam a ruhát és ha éppen nem alkalmas a helyszín, akkor bosszúból beleharap a hasamba. Sokáig eljátszik egyedül, (már amennyiben Szonja hagyja) elmélyülten pakol, épít, csörög. Minden világfájdalmat, könnyet, rosszkedvet elmulaszt egy mobiltelefon, amivel azonnal hallózik, szerintem ez a drogja. :) Már most igazi nő, lelkesen öltözik, büszkén nézi a ruciját és vigyorog, amikor dicsérjük, ha pedig látja, hogy csobog a víz a kádba, rögtön fut a karikalábain és már tolja is le a gatyáját. A mostani és számomra kedves újdonság a szájrapuszi, már kérés nélkül is adja, és annak örül, hogy mi ennek örülünk. Hihetetlen szeretet és vidámság árad belőle, el sem tudnám képzelni, hogy ő nincs velünk. Tudnék még sok-sok mindent írni, de a lényeg mégis az a két szó, amit Szonja naponta többször elrebeg: "Nadon szejetem!"

Csacsogó by Szonja

2011-07-26T21:10:00.002+02:00

Játszik a mamától kapott éneklő-táncoló kutyával, aki a Let's go-ra kezdi a műsort, megnyomja a jószágot, de az nem indul, mire ő:
-"Anya, miért nem mondja, hogy Lecsó?"

***

"Anya azt a Pampanénit kapcsold be, amikor megneszeli a zsiráfot." (Mindehez beöltözik safari kalapba és postástáskába)

***

- "Szeretsz engem?"
- Nagyon szeretlek kicsim.
- " Legalább annyira, mint én a kakaót?"
- :o)

***

Monologizál a húgának:
-"Én ezt megmondani Kijababa, kérdezz meg egy nagybaglyot, én még ezt nem tudom, mert én kicsi bagoly vagyok." (Micimackó bölcs bagoly asszociáció)

***

"Apa ez nem plüsskígyó, ez egy kopasz dinoszaurusz."

***

Áll a liftajtó előtt, a sógornőm mondja neki, hogy hívja a liftet, mire ő:
- "Liiift, Liift, Liiiiiift!"

***

"Anya a boldogságot megtalálod a számítógépen?"

***

Kakált.
- "Nézd, ott a kisgubesz, az meg a papája, meg az anyyukája."

***

"Miért nem nyissa be Elmo a száját?"

***

No1, cukrászdában sorolja a fagyikat:
- " Ez csokis ízű, ez vaníliás izű, ez meg puncis izű. " (Puncs:))

"Egy testvér megosztja veled a tegnap emlékeit, a ma örömeit, és a holnap reményeit". .

2011-07-24T21:45:00.015+02:00

Hazajött végre...Azóta letörölhetetlen a mosoly az arcomról...összebújva aludtunk el, a két oldalamon a lányaim...nincs is ehhez semmi fogható. Tudom szentimentális vagyok, de amikor kipattant a kocsiból és odafutott a rá vigyorgó húgához és puszilgatta folyamatosan és közben csak ismételgette, hogy "szejetem", kicsit megállt körülöttünk az idő. Ezért jó hazatérni, a várakozás és a viszontlátás öröme, az a hihetetlen kötelék közöttük, ami a hétköznapokon fel sem tűnik. Egész este mesélt, tele volt élménnyel, 100fokon égett, 10 percenként futott Kirához megpuszilgatni. A sógornőm elmesélte, hogy nem volt olyan nap, hogy többször nem emlegette volna. Hiszek abban, hogy mindig ilyen jó testvérek lesznek, hogy mindig számíthatnak egymásra, tudom, hogy őket nem csak a vér köti össze. Valami hihetetlen csoda folytán születtek nekünk, születtek egymásnak.

Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.
Amikor ott ragadsz a hegyekben egy buszmegállóban, vagy egy vidéki úton, vagy ha a folyó kiöntött a medréből és keresztülhömpölygött a hálószobádon, vagy ha totálkárosra törted az autódat, vagy ha minden barátod kidőlt mellőled az influenzajárvány miatt, ha nem akar elmúlni az a csúnya, makacs fejfájásod... a nővéred egyszerűen csak ott van veled...

(kaptam pár képet ösmét a lakodalomból)

A nagyvárosi jány :)

2011-07-23T15:03:00.005+02:00

Minden nap beszélnie kell Kijababával. :) Vicces, ahogy Kira vigyorogva visít a vonal innenső végén, Szonja pedig ezen vigyorog a másikon. Holnap érkezik haza, jaj de hiányzik már a csacsogi fürtöskénk. Jobb lett volna, ha jobb az idő, de így is el tudtak menni szerencsére egy-két helyre. A sógornőm szerint a Tropicarium helyett megtette volna egy kisállat kereskedés is, mert leginkább a hörcsögök kötötték le. Nameg jól betojt a rájától, hiába no az tényleg jó nagy állat:) Az utolsó képen nem tudom mennyire látszik, de éppen az alatt mozgólépcsőző "bácsival" kokettál, asszem' fontolóra kell venni az együtt pasizás eshetőségét. Szóval summa summárum átestünk az első különtöltött éjszakákon, anyaapa nélküli napokon. Lassan, de biztosan nagylány lesz a mi kislányunkból...azért ezt még emésztenem kell, asszem.' Épp az előbb csicseregte el a telefonba, hogy cicákkal álmodott, amik azt mondták miajjjúúú. Ezután rögtön kitért arra, hogy most megy, mert sürgősen matricákat kell ragasztania, majd vizibugyit venni, mert mennek az uszodába. Hiába no, olyan mint az anyja, állandóan pörögnie kell valamin...imádom...várjuk már nagyon haza, üres a ház nélküle...

Egyeduralom

2011-07-22T15:55:00.004+02:00

Kicsi Kiránk, lubickol a héten, a hidegre való tekintettel nem a pancsolóban, sokkal inkább az osztatlan figyelemben. Hasonló élményei lehetnek a nagylányunknak is, mert esze ágában nincs hazajönni, igazi Pösti csaj lett, most éppen a Tropicariumban bámészkodik. Visszatérve prücsire. Nagyokat alszik napközben is, hiába no ki lett iktatva a házitornádónk, aki ébresztené. Reggel nagyokat nyújtózva és pislogva ébred, rögtön fut pár kört megbizonyosodva róla, hogy valóban nem álmodik és még mindig övé a placc. Gurgulázva nevet, pakol, majd öltözködés és bőséges reggeli után hozza a cipőjét, hogy ideje lenne már elindulni csavarogni. Mihelyt meglátja a babakocsit már mászik is bele (hol van már az az időszak, amikor visított, mint a malac a 4kerekű láttán) és nagy hőőőőzések közepette rögvest indulásra késztet. Egész sétagalopp alatt, kokettál és be nem áll a szája, folyamatosan halandzsázik. Most a legédesebb gesztus tőle, hogy ha kérek egy puszit, odajön, szó szerint lesmárol és azon rötyög, hogy tiszta nyál vagyok. Kellett ez az intenzív együttlét nekünk, bár az első 1-2 napban igazi anyaragacs volt, folyamatosan ölben töltötte volna napját, már már élvezi a szabadságot. Most látom igazán mennyire okos, mennyire huncut és mennyi bolondságot lesett el a nővérétől. Bár valóban csendes és nyugodt a ház Szonja nélkül és mindenkinek hiányzik a kis büdöse, mégis nagyon jó így. Legalább megtapasztalhattam azt is, milyen lesz, amikor hamarosan kezdődik az ovis időszak. Jó lesz, mindannyiunknak, ezt most már biztosan tudom...

A kicsi és a mini koszorúslány

2011-07-19T21:46:00.010+02:00

Mielőtt a banda fele elhagyta volna a bázist, lakodalomba voltunk hivatalosak, Bundi unokahúgának kötötték be a fejét. A lakodalom nálam, a sátrat, a hosszú fekete hajat, a töltött káposztát és a házi pálinkát jelenti. Pöstre szakadt rokonainknak azonban nem. Bár Miskolcon vigadtunk a vigadóban, volt falus vonulás, meg vőfély. Nagyobbik lányunk volt a gyűrűvivő, vert is a víz, hogy egy laza kocsi árát érő karikákat el ne gurigassa valamerre. Ügyes volt, ott kapott kosarából szórta a rózsaszirmot, kokettált, viháncolt. A pezsgős koccintás közben cirka 200 emberrel, arra lettem figyelmes, hogy az esküvői zenekar éppen a Vuk-ból csap át Mézga Gézáékba, az én két csemetém pedig lelkesen ropja kettecskén az üres tánctéren. Ragyogtak, átvitt értelemben, valójában meg azért, mert puccos lagziban, puccba dobtam magam is, így hintettem a mélylila csillámokat mindenfelé a rucimról. Még ma este is azt vakarásztam a kicsi fejéről, a kocsi meg még most is rubintban ragyog. A kicsi a fotóssal kokettált, Szonja meg nonstop rohangászott és táncolt, igazi kisfőnökként dirigálta a siserehadot. Míg Kira fél tízkor kidőlt és az aznap menyasszonykísérőként debütált egy szem unokabátyjuk őrizte az álmát, nagyobbikunk egy pincérfiúnak segédkezett, mindaddig, amíg hajnal 1-kor nem éppen úrilányhoz méltóan dobott egy hátast a teraszon és 3perc szintidő alatt elaludt. Bundi lerótta a kötelező táncokat, úgy mint menyasszony, örömanya, nővér, unokahúg, nagynéni, feleség. Naná, hogy nekem jutott Zámbó Jimmy. A menyasszony csodaszép volt, a meleg nagyon durva és arra is rájöttem, hogy szarvasgombára nem kell gyűjtenem, mert nálam messze nem lövi a túrós sztrapacskát. A hangulat konszolidált volt, lévén Bundás nem alkoholizálhatott sofőri státusza miatt. Több esetben dobtam hátast, először az 1000 szál Hollandiából rendelt fehér rózsától, másodszor az egy millára kóstáló menyasszonyi ruhától, majd bőgtem egy sort az ifjú pár nyitótáncától. Leginkább a jegesre hűtött gyümölcsök és a pezsgő jött be. Mondjuk bejönne a nászutuk is, Balira mennek. A csúcs azonban a templomi esküvő volt, Szonja szirmokat szórt, Bundi meg Kirával felvonult a karzatra, ahol mi volt, bakker soha nem találnátok ki, játszószoba a csöppöknek, hűvös, szivacsos 6hó-tól- 10 évesig játétokkal, ha nem látom nem hiszem el. Visszatérve a buli végére, nem igazán tudtam feloldódni, most vessetek meg, de én jobban éreztem volna magam mezítláb a porban ropva, annak azonban nagyon örültem, hogy a menyasszonynak 13éve dédelgetett álma teljesült. Nagyobb gixer sem volt, leszámítva, hogy a polgári esküvőnél, otthon maradtak a gyűrűk, a tanúk személyije és a szülőköszöntő virágok:) Valamint, én elcsacsogtam az időt a kettes számú kiskoszorúslány apukájával az erkélyen és a pár már úgy nézett felfelé, mint aki az eget kémleli, hogy jön-e az eső, de kisebb fáziskéséssel rájuk zúdult a virágszirom is. Hajnalban pedig beraktuk a csajokat a kocsiba, akik talpig hercegnős ruhában, mint házi Csipkerózsikáink aludtak reggelig.

Ui: Ezek még az itthon készült képek, de komplett fotósorozat készült a csajokról, a fotósok, úgy kattogtak körülöttük, mint valami celebpartin, remélem idővel azt is megkapom :)

Fészekhagyó 2. felvonás

2011-07-18T22:44:00.002+02:00

Ma hajnaltól már csak 3-an vagyunk itthon, Bundi nagyon messzire ment és ami ennél is fájóbb, hogy Szonja már bőven ovis lesz, amikor újra látjuk egymást. 59nap. lehet még kicsit több is. Egy újabb próba, amit ki kell állnunk, kibírtunk már nehezebbet is. Persze nekem sokkal könnyebb, nekem itt vannak a lányok, neki meg csak pár fénykép jutott. Nagyon becsülöm benne, hogy értem, értünk mindezt bevállalta, mert nem könnyű. Kérdezhetnétek miért, sajnos nagyon egyszerű válaszom van, svájci frank. Na, nem ebben kapja a fizetést, hanem ebben van a hitelünk, amit még az egyetemre vettem fel és lehet már a gyerekem is egyetemista lesz, amikor még fizetem Nem akarok belemenni a politikába és a jövedelmekbe, de van pár ember akin legeltetném a lovam.

Szóval nagyon várjuk vissza a fészekhagyókat, de kibírjuk, mert együtt vagyunk...lélekben mindenképp!