Szonja 2 napja ismét bepisil, tudatosan. Nem volt könnyű az elmúlt időszak, a nagy meleg miatt Kira is egyre nyűgösebb és egyre többet szopik. Ketté nem tudok szakadni, segítségem nincs. Bundi dolgozik, minden nap este 5 körül ér haza. Először csak azért szólt, hogy anya pisi, ha szoptattam, majd akkor is ha aludni kellett menni, sőt akkor végső megoldásként be is csurgatta az elejét, innen a tudatosság. Aztán tegnaptól locsolócsőként jár a lakásban. Pisil ő persze bilibe és wc-be is, kakálni csak a wc-be és csak egyedül. Túl gyorsan szokott talán le és túlságosan egyidőben a húga születésével. Szóval ma jutott mindenhova, a felmosó játékvödörbe, a székre, a játszósátorba, de még az ölembe is. Elaludt, de az előbb láttam, hogy álmában is becsurgatott. Pelenkát 2 hónapja nem használunk éjjelre sem és nem is szeretném ráadni. Nagyon el vagyok keseredve és nem amiatt, hogy bepisil, hanem amiatt, hogy én elrontottam valamit...tudom, hogy ez egy jelzés,a hiányom és talán a szigorom felé. Csakis itthon pisil be, sehol máshol és útközben sem, mindig szól. Szóval nagyon tanácstalan vagyok és nem túl boldog...tudom, hogy ez az én szakmám, de nem a saját gyerekemmel, hiszen vele elfogult vagyok.
A fizikai ok pedig az lehet, hogy mostanában sokat medencézett és ugye el kellett neki magyarázni a vizes fürdőruháról, hogy nyugodjon meg az nem pisi, víz, nem pisilt be. Nameg persze ebben a melegben rengeteg folyadékot iszik, élehet egy ksi hólyaghurutja is a medencétől ect.
Agyalok na és ha valakinek volt része hasonlóban nagyon jó lenen ha adna tanácsot nekem, meg ha nem volt része ilyenben akkor is...Mindenesetre ez elgondolkoztató...
"A szobatisztaság elérése a gyermek számára az első lépcsőfok az önállóság, a civilizált élet felé. A gyermek fejlődését közvetlenül befolyásolják az anya gondolatai, elvárásai, ezért természetesen nem arról van szó, hogy ne vegyünk tudomást a gyermek testi folyamatairól, hanem arról, hogy a fejlődés egészét kell fontosnak tartanunk, nem az aktuális eseményeket, hogy bepisilt-e. A szobatisztaság kialakulásának első feltétele a biológiai érés. Ez részben a záróizmok, vázizomzat megerősödését /pl.: ülni tudás/, részben pedig az izmokat szabályzó idegrendszer érését jelenti. Az ürítés központja a homloklebenyben található, ami az egyik leglassabban érő területe az agynak. További feltétele a kontroll kialakításának a pszichológiai érés. A biztos szobatisztaságot minden esetben megelőzi, a beszédben az egyes szám első személy használata. Ez azt jelenti, hogy a gyermek képes az anyját, és saját magát különálló személyekként érzékelni.
Amikor a fenti feltételek megvannak, a folyamat ideális esetben a következőképpen zajlik: Az anya mikor kibontja gyermekét a pelenkából, érdeklődik a pelenka tartalma felől. A gyermek látva, hogy ez az anyának fontos, maga is érdeklődni kezd saját testi működése iránt. Ezt az érdeklődést kihasználva megismertetik a gyermeket a bilivel és a felnőttek toalett használati szokásaival. Követik a gyermek ürítési aktivitását, mikor látják, hogy éppen a pelenkába székel, megjegyzik, hogy „kakil”, esetleg megkérdezik, hogy mi történt. Ha a gyermek bilit kér egyszerű szóbeli elismerés a jutalma, és akkor sincsenek negatív megjegyzések, ha a bili üres marad. Ilyen módon a szobatisztaság 3 éves korra megbízhatóan kialakul. A vizelet kontroll megelőzi, illetve egy időben zajlik a székelés kontroll kialakulásával.
Sokunknak azonban egészen más a személyes tapasztalati vannak, inkább úgy látjuk, mint egy szoktatási /kondicionálási/ folyamatot. Az anyák kiismerve gyermekük ritmusát a megfelelő időben ráültetik a bilire, praktikus játékokat adnak a kezükbe, hogy ne mászkáljanak el, majd amikor kerül valami a bilibe, nagy ünneplésben törnek ki. A gyermek, az anya szeretet és öröm megnyilvánulásaiért, tanulja meg bilibe végezni a dolgát. Ez az első „ajándék”, amit a gyerek ad.
A pszichológia inkább az első, természetes utat ajánlja, de önmagában a szoktatás, tréning sem okoz semmiféle problémát a gyermeknek.
A szobatisztaság kérdése, az önállóság kérdése. „Tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy mennyire bízik a felnőtt saját magában, azaz, mit gondol, mennyi önálló lemondás árán éri meg a gyereknek az adott korba, helyre beleszületni.” (Ingusz Iván)