2010. július 30., péntek

Azért is jó ha kicsi a gyerek......


... mert még azt aggaszt rá és úgy csinálsz belőle bohócot, ahogy akarsz. Jham és ő még nem éget le a szomszédok előtt, mint a csacsogó nővérkéje.

Aranyköpések:
Ma reggel csendben elmélkedtem a rotyeszon, az ablak alatt a szomszédok beszélgettek, megjelent Szonja és kb 12 fül hallatára a következő monológot adta elő: -Kakálsz anya, büdös van. Húúú milyen nagyot kakáltál anya, nagyon ügyes vagy anya. :)

2010. július 29., csütörtök

Élet és halál



Amikor van időm, erőm érzelmeim, érnek hatások amik elgondolkodtatnak sokszor megteszem. Ahogy ma is. Alszanak a lányok, csend van...Csapkod most körülöttünk az élet és a halál. Mindig azt hittem burokba rakhatom a szeretteimet, megvédhetem őket bármitől. Sok-sok éven át hittem ezt, aztán tessék, a kollégáim mérges gombát esznek, apám fekszik a halált várva és én nem tudom kimozdítani a mély depressziójából, Meghalt egy fiatal rendőr, akitől szülővárosomban éppen most vesznek búcsút, itt hagyott egy pici lányt, remélem az angyalok majd vigyáznak Rád Dusán. Egyik barátom kilátástalan helyzetében sósavat ivott, túlélte...Sorolhatnám még, de nem akarom...Közben meg itt a másik pólus, ami számomra az élet, az értelem a kicsi lányom szemében, hogy reggel ha ébredéskor föléhajolok már fogatlan vigyorával csal örömkönnyeket a szemembe. A nagylányom, aki imádja a kicsit, aki reggelente kiabál, hogy "anya felébjedtem". Hálát adok a sorsnak, hogy épek és egészségesek, hogy itt vannak. Olyan keskeny a mezsgye élet és halál között és olyan örök ez a körforgás. Tegnap itt volt anyu, életemben először büszke lehetek rá, hogy ő az anyám. Kellő tartással és alázattal viseli a helyzetet, amit az élet sodort elénk, hogy egyszercsak búcsúzni kell. 47 éve élnek együtt, még ma is a fülemben csengenek a szavai, "60 fölött már minden nap ajándék lányom". Ambivalensek az érzéseim és csapongok. Ma voltuk a két lánnyal az intézetben, végiglátogattuk az időseket, 3-an mentek el az utolsó látogatásunk óta, a fekete lobogó ma is ott lengett a homlokzaton. Szonja kérdezte mi ez, próbáltam a kis nyelvén elmagyarázni, megértette. Bent végigpuszilgatta a láttára ezer ráncos mosolyba szaladó arcokat. Beszélgettünk...93éves néni, icicpici csupa szív, csak annyit mondott minden reggel megköszöni a jó Istennek, hogy ma is rávirradt a nap, nem panaszkodott, nem dacolt, éli mindennapjait és hisz. Ez a bajom nekem, meg kell találnom a hitem, kell egy kis nyugalom és kegyelem, a templom csendje, az atya hangja. Annyira el voltam foglalva az utóbbi időben saját magammal, hogy közben elvesztem valahol a körforgásban. Csodálom a gyerekeim, olyan jó csak nézni őket, a Kicsi, ahogy rácsodálkozik a színekre, a mozdulatokra és a Nagy, ahogy rakja össze buksijában az összefüggéseket, ahogy csodál egy csigát, ahogy szöszöl az egyszerű kavicsokkal. Tudom, hogy nem védhetem meg őket a csalódásoktól amit feléjük is sodor az élet, tudom, hogy tanulni fognak abból is. Csak arra kérem a Jó Istent, hogy ölelhessem őket és letörölhessem a könnyeiket...bármilyen hosszú is az életünk, napjainak száma mégis véges...

Videó: http://www.youtube.com/watch?v=4kx54xuCc10

2010. július 26., hétfő

Kéthónapos Kisgombóc


Emlékszem az első pillanatban, amikor megtudtuk, hogy ez a kicsi tündér közénk készül, elneveztem Kisgombócnak. Találó név ez neki, a mai két hónapos oltáson már 5520grammot nyomott a kishölgy és 62cm magasra nőtt. Az oltásnál meg sem nyikkant a kis hős.
Nagyokat vigyorog ránk, igazi kis tejbetök fogatlan, nyálas vigyorral. Még azt is imádom benne, amikor nagy röffenés közepette rám küldi a felesleget. 2 hónappal ezelőtt már reggel tudtam, hogy nagy nap a mai, hogy mostantól a 27.-e mindig jeles esemény lesz a lányom születése. Imádnom a kis cimpa nélküli fülét, ahogy tejszagúan belegömbölyödik a tenyerembe, ahogy szétterpeszti a lábujjait. Elveszek a kék szemében és mosolygok a félrebillentett fején. Imádom a reggeleket vele, amikor csak ketten vagyunk, ahogy elégedetten nyögdécselve nyújtózkodik, amikor kelletlenül fel-felnyitja a szemét és nagyokat kortyol. Hihetetlen erő van benne, rendszeresen hasból tornázza magát ülésbe a karomban, nézelődik a vállam fölött, lajhárként elégedetten lóg az alkaromon, ejtőzik a pihenőszékben. Kizárólag háton alszik, oldalra fordított fejjel, olyankor összegyűri a hájat a nyakán, imádni való. Szeretem a lába ujjától a buksija tetejéig. Végtelen toleranciával tűri, hogy nővére babázzon vele, lelkesen törli, pelenkázza, takargatja, nem alapkiképzésen veszt részt a kicsi lány az tuti. Apaimádó már most, tépi a szőrt a mellkasáról, addig rugózik amíg el nem éri medált a nyakában. Olykor felrobban, az apja szerint, ugyanis gázosilag a családfőre ütött, néha olyan pelenkaröptetést végez, hogy azon agyalok, hogy egy akkora lukon, hogy jöhet ki ekkora hang:) Gagyog, gügyög, gurgulázik és állandó mozgásban van. Olykor velőtrázón üvölt, máskor elégedetlenkedve hüppög.
Néha késleltetném az időt, néha pedig hajtanám előre, hogy lássam, ahogy felül, feláll, együtt játszanak civakodnak, ahogy először mondja majd anya. Újra, meg újra átélem a születése csodáját, az első pillanatokat, ahogy a bőrünk összeér, ahogy a könnyem a hátára gördül. Nem tudok elég hálát adni az égieknek, hogy hozzánk küldte őt, hogy minket választott, hogy követhetjük immáron két hónapja a napjait, hogy megédesíti az életünket. Két hónapja van itt, de mindig is közénk tartozott...
BOLDOG HÓFORDULÓT KICSI KIRÁM!

2010. július 24., szombat

Az elmúlt napok....


Harcos napok állnak mögöttem. Mondhatjuk, úgy, hogy totálisan le vagyok harcolva. Szonja teljesen belevette magát, ebbe a játékba, hogy húzzuk fel jól az anyut lehetőleg mindent pisiljünk össze, ami csak létezik és suvickolni lehet. Én meg naná, hogy vettem a lapot és kiakadtam, fenyítettem, annál jobban csinálta. Ördögi kör...Mindezt naponta fogorvossal spékeltem meg, hogy teljese legyen a kép. Szerda délutánra ár eljutottam a bőgésig, ő meg csak nagy szemekkel nézett és törölgette a könnyeim és bizonygatta mennyire szeret. Úgy éreztem teljes kudarcot és csődöt mondtam, nem vagyok képes jól nevelni a gyerekem. Megérkeztek aznap a sógornőmék is, fényesen érzetem magam. Aztán a fél éjszakát a netet böngésztem. bakker mindent rosszul csináltam, legalábbis ezt mondta a gugli. Csütörtökön új életet kezdtünk, ha én türlemes vagyok, ő azt tükrözi vissza, hiszen elmondta rosszalkodik, hogy figyeljek rá. Tartottunk csajos napot, oda mentünk Kirát "lepasszolva" ahová ő akarta és csak ketten. Sokat beszélgettünk, azóta nem pisilt be, mindig szól és megy a wc-be, egyedül. Még a ma délelőttöt is kivettük szabinapnak, szerencsére a Kicsi van olyan bölcs, hogy ezt nagy alvásokkal tolerálja. Remélem egy időre feltöltődünk mindannyian. én pedig kicsit jobban szervezem majd ezután a dolgaink. Egyébként meg hulla fáradt vagyok, Szonja elég rapszodikusan alszik, a délutánokat kihagyja, főleg mióta vendégeink vannak. Ez tegnap is így volt, délelőtt anyatejes világnapon voltunk, ott pesztrálta a kicsiket, igazi tyúkanyó volt, délután medencéztünk, este meg már olyan álmos volt, hogy szó szerint pofára esett. Nem kicsit, 10cm hosszan összetörte az arcát, szerencsére csak piros, de ahhoz elég volt, hogy ne sokat aludjon az éjszaka, mire meg elaludtunk, egy kedves iccakai pillangó hajnal 4-kor ráfeküdt a csengőnkre. A lehűlés nálunk jól sikerült, már "csak" 30 fok van, aludnék, de Szonja ismét duracellt reggelizett, úgyhogy kiélem itt magam. Kemény hetünk volt, nem kívánom senkinek, főleg a szőkeségem nem, hogy ilyen nehezen lett meg a megoldás.

Aranyköpések
-Anya mi ez?

- Cukkini.

- Szeretem a cuki nénit!


***
- Szonja büdi van, pukiztál?
- Nem, apa pukizott.
- Apa nincs is itthon.

- Akkor a Mikulás.
:)

2010. július 21., szerda

Ikerlelkek



Nem vagyok a toppon és tudom, hogy ha én nem vagyok a toppon, akkor a gyerekkori barátnőm sem, egyformák vagyunk, na nem belsőleg, hanem az életünk. Épp azon gondolkodtam, hogy mi lehet vele/velük, amikor csörgött a telefonom, rá sem kelett néznem, tudtam, hogy azt írja ki Mártusom. Hazajöttek, eljönnének, mikor lenne jó? Mondtam, hogy most, most nagyon jó lenne. Jöttek is. 6óra van közöttünk, együtt jöttünk erre a keserédes világra. Egy utcában nőttünk fel, egy suliba jártunk, mindenütt ott volt, ahol én. Külsőlg ég és föld vagyunk, én a masszív nagy és erős, ő a kicsi, gyámoluitásra szoruló. Aztán elsodort az élet, fizikálisan, de lélekben mindig velem volt, először külföldön élt, majd Pesten, kereste a párját, nehezen lelte, ő volt az esküvői tanúm, ismeri minden titkomat, még azt is, amit Bundi sem, mindig mellettem áll, mindig mellette állok. A kudarcok során is mellettem volt, felszedett a padlóról, hogy velem örülhessen az uh-on, ahol együtt sirtunk, talán akkor döntötte el, ő is sszeretne anya lenni. A sors ismét segtett, megszületett Szonja, majd hat hónappal később az ő Blankája. Most készülnek a második babára, Kira 2 hónapos, szóval remélem a sor most is segít nekünk. Néztük a lányainkat a nagy és erős, határozott Szonját és a törékeny, gyámolításra szoruló Blankát. Ahogy egymást ölelik, újraéltük a lányainkban a gyerekkorunkat. Tudjuk, hogy jó barátok lesznek, ha csak felannyira jók mint mi, akkor már elmondhatják, vannak igaz barátaik. Nem tudom megfogalmazni mit jelent nekem Mártus, aki mindig tudja mit kellene tennem, ahogy én is neki mit. Akire bármikor rábíznám az életem, ha arról lenne szó..kevés igazi barátom van.. és ő az egyetlen aki előtt nyitott könyv vagyok..olykor fehér, néhol maszatos lapokkal, megkopott betűkkel, vidámsággal, könnyekkel, tragédiákkal, happy enddel, titkokkal, szégyennel, becsapással, élettel. Hálás vagyok minden átbeszélgetett éjszakáért, kalandokért amibe belevittem, a józanságáért amivel megmentett az őrültségektől.
Nézem a két képet, mi és a lányaink, féltett kincs ez számomra, óvom, védem ezt a barátságot, remélem az utódaink is ezt teszik majd. Köszönöm az életnek, hogy egymás mellé sodort minket, s remélem nagymamákként, majd együtt vigyáztuk az unokákra, amíg a csajaink átdumálják az éjszakát...

2010. július 20., kedd

Remélem az én lányaim is ennyire bölcsek lesznek


NÉHA AZÉRT ALSZANAK IS!! :)


Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket. Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.



2010. július 19., hétfő

Mázli avagy ER, sok Life tv-t nézek mostanság.



Nem, nem egy bozontos kiskutyáról szeretnék nektek irni, sokkal inkább szomorú dolgokról. Az őrangyalom kb visszaadja a névjegyem a Jó Istennek, mostanság annyi feladatot adok neki. Tegnap hajnalban mr Bundit is felköltöttem, ugyanis magáncélú gyógyitás ide vagy oda, olyan szinten dagadt be ábrázatom, hogy nem bírtam kinyitni a szemem. Attól mindenkit óva intenék, hogy fogászati asszisztens ismerőseit hívja fel és érdeklődjön az esetleges kimenetelekről, amikor egyikük a műtétről beszélt, hogy itt-ott felvágnak összevarrnak, nem kicsit akadtam ki. A csúcs a szived felé megy a genny és konkrétan megdöglesz burkolt közlése volt, hiába no, ők a barátaim, az ellenségeimről majd máskor mesélek:) Szóval ma reggel zabszem effektussal hívtam a rendelőt. Közöltem mi a szit, ők meg, hogy a héten még dolgoznak és ha rögvest leérek 10-re akkor megcsinálják soron kivül, mert ugye szoptatásra haza kell érnem. Igen ám, de Bundi 11-ig dolgozik, mert ma hajnal 4-re ment, a meleg miatt. (jelezem még nem ért haza). Szóval szomszéd Zita barátném volt oly rendes, hogy lepasszolta a csajait, hogy az én kettőmre tudjon vigyázzni. Furcsa fejek a rendelőben amikor kb 10 perc várakozás után behívtak, mert voltak vagy 25-en. Dokibá' megkocogtatott és röntgent csinált, majd elkezdett latinul beszélni, ami köztudottan nála semmi jót nem jelent. Amikor közölték, hogy feltárják és egy pillantra nagyon fog fájni, de tartsak ki, már mantráztam magamban, hogy "kemény vagyok, mint az acél", a nagyon fáj, konkrétan azt jelentette, hogy gyulladt foggyökérből kitépett egy maradék idegszálat, ala natur. Nyomatékosan kérlek benneteket, hogy kérjetek ilyen esetben fájdalomcsillapítót, ugyanis kb 8mp-ig (igen számoltam) K****G*****B*****fájt. Szerintem a kezem lenyomata ott van a székben még most is. Szóval most van egy lyuk a koronámon (höhö) és holnap megyek vissza öblitésre, most meg itt ülök egy jégakkuval a fejemen, miután kisebb közelharc árán sikerült a csajaim is alvásra jegelni. Az egészben az a ciki, hogy már vártam egy privát betegem és nem szóltam neki, szegény meg jött, ég a pofám, úgyhogy holnap társadalmi munkázom a lelkén.
Van ám még más vészhelyzet is. A munkahelyem itt van az utcánkban, sokat járunk be, Szonja imád ott lenni, kitüntetett figyelmet kap, és nem utolsó sorban, nem fél a fehér köpenyesektől. Hétközben onnan hordjuk az ebédet, finom változatos, olcsó, mert ugye alkalmazotti. Pénteken nem mi vittük be reggel az ételhordót, hanem Bundi. Ha mi visszük, akkor Szonja általában leül a konyhán a csajokkal reggelizni. Tegnap hívott a főnővér aki a fenti képeken riszálja a lyányaim, hogy pénteken ettünk-e valamit bent reggel, nagyon ideges volt. Szóval előtte már 3 dolgozó felhívta, hogy nem tud menni mert hányikfosikszarulvan. Kikombinálta, hogy péntek reggel egyikük a saját maga szedett gombából főzött pörköltöt vitte be reggelire. Bingó, tegnap délután jártunk végig mindenkit aki ott volt 8-an ettek belőle, mindenkit elvitt a mentő Először úgy nézett ki megússzák, de éjszaka rosszabbodott az állapotuk, 4-nek komoly májproblémái lettek, már a megyei kórházban vannak. Nem gondolok bele mi van ha bemegyünk és belenyal Szonja, abba sem, hogy mi a szarért megy gombázni az aki nem ismeri vagy miért nem vitte el a szakértőhöz. Nem tudom elmondani milyen érzés volt tegnap a mentős srácokkal a vijjogó mentővel összeszedni a kollégáim...nem agyalok azon mi lett volna ha, csak reménykedem, hogy jobban lesznek hamarosan...nem kelllenek ide kreált történetek, az élet maga írja sajnos...

2010. július 17., szombat

Csendélet 42 fokban



A rendőr rajzolja körbe az aszfalton azt aki ezt a meleget ránk küldte. 42fok van a teraszunkon, dede tényleg annyi. A két kölök meg van kergülve. Szerintem a kicsi fogzik, ömlik a nyála, mint a veszett rókának és marhamód rágja az öklét, ezzel már kiröhögött a nővérével a dokink és neki is kint volt 3 hósan a foga. Meg alig alszik, neki se jön be a hőség. Szonja a délutáni alvásait kihagyja, még mindig jelöli körbe a lakást, mint a kölyökkutya. Azon is túllépek, hogy családom azon fele akik szilárd táplálékon élnek, még véletlenül sem tudnak megegyezni egy kajában, azaz a hangyapöcsnyi konyhában túrós tésztát és székelykáposztát is kell gyártanom. Nade, tegnap bejelentkeztem fogorvoshoz...asszongya augusztus 10, mert mennek szabira. Önbeteljesítő jóslat iccaka ki.... elkezdett fájni a fogam, bedobta egy algopyrint, reggelre jobb lett, DE a tükörből Nils Holgerson pocokja nézett vissza rám. Konkrétan úgy bedagadt a bal pofám, hogy most aztán elmondhatom, hogy nagy az arcom, ugyanis így lefelé nézve tök jól be tudom vizsgálni, miközben csöpög az izzadság az orromról a billentyűzetbe. Namármost van nekem ugye fogászati asszisztens imserősöm, aki marha őszinte, jól beszaratott. Szedjek Augmentint, mert ha van olyan szerencsém, hogy hétfőn még nem lesznek szabin, akkor jó lenne ha lohadna valamennyit, mert a bedagadt részen nem hat az érzéstelenítő!!! Ezt az infót megtarthatta volna magának, ugyanis a híd alatt van gond a fogammal. Logisztikailag, ha bekunyizom magam a fogdokihoz, nem tudom hova rakom a két gyereket, lehetőség szerint Bundit hazarendelem. Nem kicsit vagyok amúgy beszarva az akciótól. Szóval kivagyok na....Ráadásul amíg én aszalódtam a konyhában Bundi szúnyoghálót szerelt, addig Szonja belülről meggyógyitotta sudokrémmel az ablakot. Rohadt nehezen jött le és gondolom a ház előtt elhaladóknak is megvolt a véleménye, hogy egy buciképű marha kánikulában ablakot pucol. A vízfogyasztásunk és a szoptatás csúcsokat döntöget, már mindent beígértem amin csak van a fogtündérnek és esőistennek. A pozitívumok, hogy ne legyek ennyire negativ, a bedagadt fog, már nem fáj, csak feszít. A vizveszteség is fogyaszt, már csak 3 kg van rajtam. Bónuszként egy jó tanács, a 1.5 literes sparos jégkrém vödörje rászorul a gyerek fejére, de atomból, úgyhogy TE ne add neki oda játszani!!!Vannak olyan napok, amikor várod, hogy megérkezzen a sógornőd és legyen mondjuk 5 nyugodt perced a budin, úgy hogy nem lóg rajtad senki sem.

Aranyköpések:
Szonja ül a számítógép előtt és nyomkodja, közben kiszól nekem.."Mindjárt megyek anya, csak ezt még begépelem, mert elfelejtem a mondanivalóm." Assziszem' megvan az újabb blogos a családban!:)

2010. július 16., péntek

2010. július 15., csütörtök

Csurgató avagy testvérféltékenység


Szonja 2 napja ismét bepisil, tudatosan. Nem volt könnyű az elmúlt időszak, a nagy meleg miatt Kira is egyre nyűgösebb és egyre többet szopik. Ketté nem tudok szakadni, segítségem nincs. Bundi dolgozik, minden nap este 5 körül ér haza. Először csak azért szólt, hogy anya pisi, ha szoptattam, majd akkor is ha aludni kellett menni, sőt akkor végső megoldásként be is csurgatta az elejét, innen a tudatosság. Aztán tegnaptól locsolócsőként jár a lakásban. Pisil ő persze bilibe és wc-be is, kakálni csak a wc-be és csak egyedül. Túl gyorsan szokott talán le és túlságosan egyidőben a húga születésével. Szóval ma jutott mindenhova, a felmosó játékvödörbe, a székre, a játszósátorba, de még az ölembe is. Elaludt, de az előbb láttam, hogy álmában is becsurgatott. Pelenkát 2 hónapja nem használunk éjjelre sem és nem is szeretném ráadni. Nagyon el vagyok keseredve és nem amiatt, hogy bepisil, hanem amiatt, hogy én elrontottam valamit...tudom, hogy ez egy jelzés,a hiányom és talán a szigorom felé. Csakis itthon pisil be, sehol máshol és útközben sem, mindig szól. Szóval nagyon tanácstalan vagyok és nem túl boldog...tudom, hogy ez az én szakmám, de nem a saját gyerekemmel, hiszen vele elfogult vagyok.
A fizikai ok pedig az lehet, hogy mostanában sokat medencézett és ugye el kellett neki magyarázni a vizes fürdőruháról, hogy nyugodjon meg az nem pisi, víz, nem pisilt be. Nameg persze ebben a melegben rengeteg folyadékot iszik, élehet egy ksi hólyaghurutja is a medencétől ect.
Agyalok na és ha valakinek volt része hasonlóban nagyon jó lenen ha adna tanácsot nekem, meg ha nem volt része ilyenben akkor is...Mindenesetre ez elgondolkoztató...
"A szobatisztaság elérése a gyermek számára az első lépcsőfok az önállóság, a civilizált élet felé. A gyermek fejlődését közvetlenül befolyásolják az anya gondolatai, elvárásai, ezért természetesen nem arról van szó, hogy ne vegyünk tudomást a gyermek testi folyamatairól, hanem arról, hogy a fejlődés egészét kell fontosnak tartanunk, nem az aktuális eseményeket, hogy bepisilt-e. A szobatisztaság kialakulásának első feltétele a biológiai érés. Ez részben a záróizmok, vázizomzat megerősödését /pl.: ülni tudás/, részben pedig az izmokat szabályzó idegrendszer érését jelenti. Az ürítés központja a homloklebenyben található, ami az egyik leglassabban érő területe az agynak. További feltétele a kontroll kialakításának a pszichológiai érés. A biztos szobatisztaságot minden esetben megelőzi, a beszédben az egyes szám első személy használata. Ez azt jelenti, hogy a gyermek képes az anyját, és saját magát különálló személyekként érzékelni.

Amikor a fenti feltételek megvannak, a folyamat ideális esetben a következőképpen zajlik: Az anya mikor kibontja gyermekét a pelenkából, érdeklődik a pelenka tartalma felől. A gyermek látva, hogy ez az anyának fontos, maga is érdeklődni kezd saját testi működése iránt. Ezt az érdeklődést kihasználva megismertetik a gyermeket a bilivel és a felnőttek toalett használati szokásaival. Követik a gyermek ürítési aktivitását, mikor látják, hogy éppen a pelenkába székel, megjegyzik, hogy „kakil”, esetleg megkérdezik, hogy mi történt. Ha a gyermek bilit kér egyszerű szóbeli elismerés a jutalma, és akkor sincsenek negatív megjegyzések, ha a bili üres marad. Ilyen módon a szobatisztaság 3 éves korra megbízhatóan kialakul. A vizelet kontroll megelőzi, illetve egy időben zajlik a székelés kontroll kialakulásával.

Sokunknak azonban egészen más a személyes tapasztalati vannak, inkább úgy látjuk, mint egy szoktatási /kondicionálási/ folyamatot. Az anyák kiismerve gyermekük ritmusát a megfelelő időben ráültetik a bilire, praktikus játékokat adnak a kezükbe, hogy ne mászkáljanak el, majd amikor kerül valami a bilibe, nagy ünneplésben törnek ki. A gyermek, az anya szeretet és öröm megnyilvánulásaiért, tanulja meg bilibe végezni a dolgát. Ez az első „ajándék”, amit a gyerek ad.
A pszichológia inkább az első, természetes utat ajánlja, de önmagában a szoktatás, tréning sem okoz semmiféle problémát a gyermeknek.
A szobatisztaság kérdése, az önállóság kérdése. „Tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy mennyire bízik a felnőtt saját magában, azaz, mit gondol, mennyi önálló lemondás árán éri meg a gyereknek az adott korba, helyre beleszületni.” (Ingusz Iván)

2010. július 14., szerda

Helyettem Kisvirág




Jó kis utca a miénk, gyakorlatilag többgenerációs, javarészt idős emberek élnek és éltek itt, aztán ahogy kihaltak a kisöregek, úgy vásárolták fel a fiatal kisgyerekes párok a házakat. A lassan kopogó sétapálcák mellé becsatlakoztak a nyikorgó babakocsik és száguldó minimotorok, élni kezdett az utcácska. Persze mondanom sem kell, hogy itt mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent és mindenki lát és hall mindent. A szembeszomszéddal jó barátok lettünk, afféla anyapótlék volt nekem sok-sok évig, a fiát öcsémként szeretem a mai napig. Aztán a szembeszomszédnőnk összejött a jobboldali szomszédunkkal, naná, hogy titokban ment a móka, de ugye én légvonalban beleestem a szórásba. Igyhát tudtam mindent és hallgattam, tudván minden titokra fény derül egyszer. Derült is, ennélfogva volt két válóper és a nagy szerelem is igazolta magát, 6 éve együtt élnek, megvolt az esküvő is. Körülöttünk meg kiürültek a házak. A mellettünk lévő ma is üres, szembe pedig beköltözött egy idősebb nő a fiával. A srác kemény alkesz, a törőzúzó fajtából, a nő pedig tűr és hallgat. Egyébként meg piacolni jár használt ruhákkal, még a nevét sem tudom. Zárkózott, nem beszél és mindig szomorú, ha összefutunk kapuban köszönünk és ennyi. Tegnap kerítést festett, mi pedig a két csibével sétálni indultunk. Szonja kérte vegyek le neki egy hortenziát, azzal játszott , szagolgatta. A szomszéd néni meg nekünk háttal festett. A kicsi lány egy hirtelen ötlettől vezérelve közölte, hogy odaadja a virágot a néninek. Rábólintottam és már vitte is, a kapuból néztem, ahogy odafordult és rezzenéstelen arca egy pillanat alatt felragyogott. Úgy örült annak a szál virágnak, Szonja meg annak, hogy a néni örül neki. Összepuszilgatta a kicsi lányt, lepakolt festéket mindent és ment is vízbe rakni a virágot. Olyan jó volt látni... hogy pici gesztusokkal mekkora örömet lehet okozni. Aztán ma sokkal később indultunk a szokásos sétánkra, a néni már "lesben"állt. Szonját várta, dolgos kezében 3 túró rudit szorongatott. Azt könnyek között mesélte el, mennyire jól esett neki a tegnapi virágszál a Kisvirágtól...nekem meg eszembe jutott:
“Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ” (Elisabeth Lobber)

Szonja bepörög, rátenyerel a hugára, nekem meg kicsúszik egy B+, evvan...

2010. július 12., hétfő

Szigor



Akármilyen tüneményes is a miniördögöm a képeken, ma medence, motor és bandamegvonás lesz, azért mert ma sincs alvás, van ellenben visszafeleselés., csörömpölés, kishúg ébresztés. Mikor ezt elmondtam neki, közölte, hogy ööömmmm, pedig de Izzasztó estém és délutánom lesz és nemcsak a kánikula miatt.Azt azért mondhatta volna valaki, hogy néha kutya nehéz az embernek ez a gyereknevelésnek nevezett túlélőtúra. Nyafka vagyok, fáj a fejem, mindemellett csak én lehetek olyan lüke, hogy a hangyapöcsnyi konyhámban barackos kefires sütit sütök. Nameg ugyanabból a ciciből etetem meg 2x a kicsit, ami napi 4-5 liter folyadék mellett csak azért gáz, mert közben a másik kidurran és tejutat hozok létre lakáson belül. Amúgy meg ég zsír, meg a molekulák, de valahogy nem vagyok én erre kalibrálva na...Egyébként meg teljes idegben vagyok, valaki mondja már meg melyik pasit választotta a csaj a tv2 tegnap esti filmjében, mert naná, hogy az utolsó 5 percet aludtam át és most itt vagyok tudatlan. HIába no orbitális problémáim vannak:)

2010. július 11., vasárnap

TÜRELMET!Lenke



Akkora egy seggfej vagyok, de tényleg, Lehetnék mondjuk, idétlenke, töketlenke vagy bármi Legszívesebben pénteken szembeköptem volna magam a tükörben. Frusztrálnak dolgok, pl, hogy a kicsi üvölt, a nagy meg anyázik, hog menjek, közben odaég a kaja, meg jó lenen némi idő a férjemre, uram bocsá' magamra. Egyre inkább összecsaptak a fejem fölött a hullámok, egyre idegesebb lettem, ezt persze vetittem a két gyerekre, akik radarjaikkal csak spanoltak tovább. Görgettem magam előtt egész nap és morogtam a mantrám, hogy tuti nem fog aludni Szonja délben, afféle önbeteljesítő jóslatként. Nem is aludt, én meg kibuktam, ő meg 86x pisilt és 62x ivott 157896 anyázott és ébresztette a kicsit. Kiborult a bili és kapott a seggére,+ kiüvöltöttem magam, ő is. Azt hittem na majd ettől jobb lesz, hogy kiment a gőz, de egyre rosszabb volt, mint valami problémagörgeteg ami dagadt, m int egy hóemberalkatrész. Otthagytam a szobában, sírt nagyon, én meg kint, dühömben, mérgemben, tehetetlenségemben, a kicsi meg az ölemben. Hát nem ez volt a rózsaszín habos-babos leányregénybe illő kétgyerekes csodanapos szuperanya feeling. Aztán közölte Szonja, hogy nem szeret, szíven ütött, majd kijött kisírt szemmel, hogy "Megnyugodtam anya." Én meg még fújtattam, mint a bika. Az egész napunk így telet, idegben, dacolásban, semmisejóban. Még Bundit is felhivtam, hogy assszeszem ma jön el a nap, hogy megkattanok, meg siessen haza. Jó le is szedtem a fejét, mert képes volt bemenni egy sörre.
Aztán este a csendben végiggondoltam a napot és jól kibőgtem magam ismét. Aztán elmondtam Bundinak, hogy tudom, hogy én vagyok a hibás, nagyon türelmetlen vagyok Szonjával, ő pedig csak jelez, hiányzik neki a törődés, fura az új szerep, hiszen sokáig ő volt az egyetlen. A sok dac, a cirkusz, a testvér ébresztése, mind csak jelzés, hogy vegyem észre, szüksége van rám. Odabújtam hozzá és bocsánatot kértem, elmondtam, hogy nekem is új ez az egész, meg kell tanulnom beosztani az időmet. Összebújva aludtunk el, előtte elmondtam neki mennyire szeretem. Másnap csodák csodájára ment minden, mint a karikacsapás, időben volt ebéd, közben még táncikáltunk is, volt alvás, séta,medencézés, az 5kg-os kézisúlyzóm is csak vigyorgott. Nem voltam, ideges és feszült. Kérdeztem Bundit miért nem szólt, csak annyit mondott, tudtam, hogy rájössz, hol van benned a hiba. Este Szonja tele élményekkel a karomban aludt el, és nem maradt el a "Szejetlek én anya" sem:)
Néha teljesen egyszerű problémák megoldása is bonyolult lehet, mert nem veszed észre, hogy saját maga vagy a generátor, a gyerekeid pedig tükrök. Hát ezért vannak ők, hogy rávilágítsanak gyarló felnőtt mivoltunkra.

2010. július 9., péntek

Minibuddha




Az van, hogy minibuddhámmal átléptük az 5kg-ot, de ég mindig rengeteget bukik. ennek örömére kedden látogatást tettünk a gyerekorvosnál, Szonját is vinnem kellett ugyebár. egy élmény volt a nőgyógyászati vizsgálóról lecitálni ergo 2 percenként a nagyot. Azt ne is mondjam, hogy detto nagytesó szindróma, miszerint a kicsi is sokat zabál, ennél fogva bukik nem keveset. Mérlegre lettünk ítélve. Ma hozta ki egy kollégám, mérlegfóbiám van, ez már tuti. etetés előtt rárakni az üvöltő gyereket, félig alvót etetés után rárakni, had ébredjen. Kész sikítófrász, ráadásul korlátzova lettünk. Azaz ki kell birni 3 órát két zaba között és 24 óra alatt 750grammot ehet meg ez a maximum, apelláta nincs. Jham és fejjek, mert tuti az a baj. Namármost tejkönyvelésem szerint amit magáévá tett a kicsike az 7 óra alatt az 360gramm, vagyis a napi fejadag fele. Khmmmm...és én húztam ám az időt, volt is nyekergés. A következőre jutottam, hétfőn úgy passzolom vissza a k....mérleget a védőnőknek, mint a szél, ezek hadoválnak nekem igény szerinti szoptatásról. Ma amúgy is idegbeteg vagyok, cirka 3 óra hosszámba telt, amig mindkettő elaludt. Mondjuk azt mondta a doki, hogy ,majd kinövi, mármint a bukásokat, ha meg ez a terápia, akkor inkább egyen és ne a vállam cuppogja hólyagosra, ilyen nagy a bendője és kész. Ettől eltekintve a türelem maga, éjjel 8 órákat alszik egyhuzamban, majd egy hajnali büféjárat után dob még egy hátast úgy 9-ig. Ha tiszta a pelus, tele a poci és nem kínozza a trotty, akkor egy tünemény, nézeget, figyel és törperőst játszik, apja természet hála az égnek. Megszerette a fürdést is, egyedül a hason alvással vagyunk bajban, pedig az jót tenne a pocakjának. Belsőleg ég és föld a két csaj, ez már most látszik, de külsőségekben meg mintha ikrek lennének, szerintem legalábbis nagyon hasonlítanak. A mérlegre visszatérve, rajtam még 4 kg héderezik, szigorúan hason és bőr alakban, úgy nézek ki, mint egy sarpei kutya, legalábbis hasilag.
Lehet mostanában sokat nyüszögök itt, mert tény vannak rohadt nehéz napok is, de semmiért nem adnám ezt a fajta fáradtságot. Kicsit úgy vagyok, mint Hófehérke, a hét törpével, mindenütt találok egy kis törpét én is. Leginkább ágyfoglalóként itt-ott. Épp tegnap este volt eszembe, hogy olyan jó, hogy így belaktuk ezt a házat. Pár éve még amikor Bundi külföldön volt, tök egyedül teltek a napjaim a nagy ürességben, minden mindig a helyén glédában. Ma csak próbálok uralkodni a káosz fölött, mégis annyira jó, hogy szanaszét gyerekjátékok és mesekönyvek, textilpelusok és újra elhozta nekünk ez a pici lány a semmihez sem hasonlítható babaillatot. Még mindig gyakran álmodok gyermekszületésről, fura ez hiszen úgy terveztük 2 gyerekünk lesz, de bennem még mélyen legbelül mindig motoszkál a gondolat, hogy talán van még pár évem...Bundival rengeteget beszélgetünk arról, hogy milyen fura, el sem tudtuk képzelni, hogy milyen lesz 2 gyerekkel, most meg már az hihetetlen, hogy mit tudtunk csinálni, amikor még nem voltak itt...

2010. július 8., csütörtök

(Képzeletbeli) HIRDETÉS


Eladása vagy cserére kínálom a fentebb látható vér szerinti gyermekem. Kora 2 év, paraméterei 92 cm, 16kg. Csere csak abban az esetben érdekel, ha a csereárú minimum 15 éves és túl van a kamaszkori lázadáson. Meghirdetett árum tömör jellemzői. Bájosna mosolyog, minden szituációban, akkor is ha éppen 1liter őszilével locsolja meg apja féltve ápolt növényeit, lelkesen itatva a szőnyegeket is. Mellette garantáltan nem lehet sem elaludni, sem unatkozni, elalvás vonatkozik az összes családtagra, így a 1.5 hónapos húgára is. Nem, aljas rágalom, ő délben sem alszik, ellenben alvásidőben lelkesen megteszi azt amit mi nem merünk, a "kedves" vendég (védőnő) kezébe nyomja a papucsát és kitolja a bejárati ajtón. Ááááá dehogy azért akarok túladni rajta, mert a dackorszakban van és cincálja az idegeimet....éppen csak a a kérésekre nemmel, a nem szabadra pedig de-vel válaszol. Fogyókúrázóknak különösen ajánlom, 5 mp alatt szalad el 30m-re, mindezt úgy, hogy közben hátrafelé néz és vigyorog. Minden információt megoszt mindenkivel, azt is közli, a 40 fős nőgyógyászati rendelő előtt fennhangon, minden sejpités és raccsolás nélkül, hogy az apja fosni volt a budin a kakaótól. Ha valaki ki szeretne tűnni a szürke tömegből, vele garantáltan lehetséges. Nagyobb üzletekben, lelkesen mászik fel az akciós csúzdára, lelöki az ülőkerészről az akciós táblát az árral, ami fémből lévén visszhangzik az egész épületben és visítva csúszik, szem nem marad szárazon, kisebb kordon épül fekete ruhás bácsikból a csúzda köré, akik közli a kis dobozukba, hogy megvan, miközben az elkövető csak hajtogatja az őt onnan likvidáló apjának, hogy "mégegyszer is". Ezután amig apja remegve cigit vesz magának, felül egy játék indiánpacira és vigyorogva énekel, hogy Jakari vagyok (tudatlanok kedvéért mese, kis indián neve akinek a lova Kismennydörgés, nézzétek meg, tényleg jó). Ettől a ponttól már nem kell rá póráz 2db bácsi követi minden lépést, ő meg sztárként vonul és integet, két kézzel, hogy sziasztok. A két kéz fontos, ha két kézzel integet, akkor max rugdosni tud valamit és nem fogdosni. Lelkesen segít mindenben és mindenkinek,bepakolni mondjuk 28 tusfürdőt egy bevásárlókocsiba A számítógépet prof szinten kezeli, ergo mindent elnyom rajta, amiről te azt sem tudtad, hogy létezett, serkenti a problémamegoldásodat. Időérzéke fenomenális, csak és akkor tesz rossz fát a tűzre (miután tényleg szétszedte a kandallót, mert ő ehhez is ért) amikor Te 30mp-re otthagyod a helyiséget mondjuk folyó ügyeid okán. Rendkívül barátságos, puszilkodós, ölelgetős. Fogyasztása nem csekély, de full extrán kakaóval megy. Kicsit ütött és sebes itt-ott, köszönhető ez felfokozott életmódjának, de képes a 2 naponkénti innovációra. Telefonos ügyeidet oly módon intézi el 30mp alatt, hogy törli a készülékben lévő összes telefonszámot, így adva Neked újabb szabadidőt,óvja agyad a sugárzástól és pénzt menekít meg a túrórudi alapba.Angyalszőke göndör fürtök és tengerkék szemei ne tévesszenek meg senkit, a bájos mosoly mögött is nem csekély fifika rejtőzik. Amikor a leginkább kiborítja a bilit, valós és virtuális értelemben is, akkor közli, hogy "szejetlek én" majd elkezd mindenütt (igen mindenütt) puszilgatni. Szóval eladó vegyétek-vigyétek. Garancia nincs, visszavásárlási jogom van, esetleges a vásárlásból adódó pszichés zavarokért én nem felelek, mindenki saját felelősségére szálljon be a bizniszbe.

Jelige: Ide nekem a zsákos embert! :o)

2010. július 5., hétfő

Dolce vita Szonja módra







Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Itt északon gyakorlatilag vasárnap volt az a nap, amire az idei nyár esett. Ki is használta a csibe jól. Első körben meg kell említsem, hogy megint megcsapott minket a természet erejének szele, ezúttal egy vihar formájában. Ami pár km-re innen iszonyatos pusztítást végzett, az itt nálunk egy erős nyári vihar volt, nem is sejtettük, amiről aztán értesültünk hamar, hiszen mindenhonnan szirénáztak a tűzoltóautók. Mondanom sem kell, a kis falvakban, jórészt idős özvegy emberek élnek, csekélyke nyugdíjból, sokuknak nem volt biztosítása. Akadozik a fólia, a szegőlécek és egyéb eszközök érkezése, rengeteg a munka és sajnos újra dörög az ég. A természet ismét megmutatta erejét. A csajok mindebből semmit nem vettek észre és én sem. Hála Bundásnak vasárnap regenerálódtam, kicsit tele volt már a hócipőm, igaz több részletben, de 1/4 10-ig aludtam, ezután elmentem a kölkökkel séta-motor kombóra, fagyizni, ezalatt a Zuram kiporszívózott és felmosott. Igen én is gondoltam arra, hogy beteg, de nem , egyszerűen hatott a szombat esti nagymonológom, hogy jól jönne egy kis segítség. Délután medencézni voltunk hivatalosak a bandacsajokhoz. Örömmel vettem tudomásul, hogy nem volt hiábavaló a bébiúszás, Szonja élvezettel szeli a habokat, sőt amikor kibukott az úszógumiból és alámerült, ügyesen vette a levegőt, nem volt krahácsolás. A legnehezebb feladatnak először az bizonyult, hogy meggyőzzük, hogy 75cm.es vízben, jó lenne úszógumiban maradni, illetve cafatokra ázás után kijönni a vízből. Édesen kiabálta, hogy "úszok én" :) Este jól megérdemelt flekkensütésre voltunk hivatalosak kerianyuhoz, teleettük magunkat és este 10-kor jöttünk haza. Kicsi Kira is megörvendeztetett bennünket, ugyanis édesdeden aludta végig a nap nagy részét a babakocsiban, csak a tehénnel került ismét konfliktusba.:) Ma már megint hétfő van, meg is éreztem én is...a tegnapi sziesztának és feltöltődésnek köszönhetően (kicsit) könnyebben vettem én is a nem akarok aludni (Szonja) és nonstop cicin akarok lógni, mert ha nem üvöltök (Kira) akadályokat.

2010. július 4., vasárnap

"AMIKOR MAJD ELJÖNNEK A RÉGEN VÁRT CSODÁK "/Caramel/



A kép, a hang és a zene mindent elmesél, a csodáimról, de erre még visszatérek, megér egy teljes blogbejegyzést. :)

2010. július 3., szombat

Murphy a gyereknevelésben



Mielőtt bármi hasonlóságot is vetnétek a következő sorokkal és saját életetekkel, meg kell jegyeznem, hogy lentieket megéltem, még évtizedek sem kellettek hozzá, elég volt pár hét-nap. A teljesség igénye nélkül, az összeomlás széléről jelentem, hogy:

  • Két gyerek egyenesen arányosan kétszer annyit üvölt mint egy, ha az egyik alszik, kb. 15 perc alatt ordítja fel a legszebb és legmélyebb álmából a másik, ezt az altatásosdit eljátsszátok déltől-kettőig és tutifix, hogy mire hazatér a Zurad ebédelni, angyalként alszik mindkét ördögöd és nem érti miért vagy kibukva.
  • Kétévesed ha megkérdezed tőle, milyen gyümölcsöt szeretne a kedvenc zöldségesben, ne várd, hogy beéri mondjuk 2 szem szilvával, ő dinnyét akar majd, 40 fokban 2 gyerekkel, amikor a babakocsi alja már tele. Meg kinder tojást, ami cafatokra olvadt és szuper belekenni a fehér ruciba. Jham és Törpöset akar a gyerek, de tuti olyan összerakós etvasz van benne, ami még Rubik Ernőnek is fejtörést okozna.
  • Ha összebalhéztok a naggyal és szankcióként azt kapja, hogy amelyik játékod dobálja, Te azt dobod ki az udvarra, mikor megteszed visít, mikor 5 perc múlva vihar kerekedik és Te szlalomozva szeded össze a sok sz...-t az esőben, akkor meg röhög a teraszról.
  • A kisebbik csak 2 irányba bukik, a hátad közepére, amit nem tudsz letörölni és egyenesen a két melled közé. Ennélfogva 40 fokban folyamatosan kellemes savanyú tejszagot árasztasz, fürdés ide vagy oda.
  • Amikor a kaksi közepén ülsz, a férjet tuti, hogy a kocsmaajtóban éri a vihar és be kell menekülnie.
  • Apropó vihar, viharban nincs Minimax, de ezt nem tudod elmagyarázni egy kétévesnek, újra visít. I love dackorszak.
  • Nincs olyan hely a folyékony szappannak/parfümnek/sudokrémnek ect, amit nem lehet elérni és megszerezni avagy rögtön babagyógyításba fogni vele.
  • Ha egy kedves idős néninek azt válaszolja elsőszülötted, hogy a maci éppen pisil, akkor a következő kérdésre adott válasz, miszerint pöpije vagy nyunyuja van a macinak és ded közli, hogy FARKA!, na az öreg nénike nem arra a farokra fog gondolni, amire deded, hanem arra amin Te vigyorogsz.
  • Ha megígérted neki, hogy panírozhat, akkor panírozhat, nincs kitétel, vagyis, hogy mit és milyen sorrendben.
  • Ha kontrollra akarsz menni a dokidhoz, akkor is hívd fel, ha azt mondja csak augusztusban nyaral, mert ha kiszállsz a liftből két gyerekkel és vigyorogsz, hogy nincs a rendelőben senki előtted, akkor rögtön arcodra fagy a mosoly, ha meglátod a cetlit, hogy pont ma nem rendel.
  • A Tescóból nem lehet kitolni a gyerekhordozós bevásárlókocsit, jönnek a dromedár biztonsági őrök és lesz nemulass, hogy hordozót lopnál, ráadásul még gyerek is van benne, aki üvölt, mert mikor máskor.
  • Igen jöhet egy nap 3x a villanyóra leolvasó, és igen jöhet mindháromszor picinyed alvása közepén, hogy felverje őt. Amikor meg kedvesen üvöltő gyerekeddel a karodon közlöd, hogy ő nem jó ómen, és nem nem hasfájós a gyerek, csak olyan, mi nt az anyja, nem szereti ha felköltik, akkor csak les, mint ahogy a villanyóra leolvasók szoktak. Itt kérek elnézést minden nem leső, ellenben villanyóraleolvasó kedves olvasómtól.
  • Egy esetben kezd el folyni a tejed a postán, ha elfelejtettél berakni melltartóbetétet, egyébként SOHA.
  • Ha este suttyomban fagyikelyhet csinálsz és ennéd, mint a vöcsök, megébred a gyereked és ő is kér, ami annyit jelent, hogy Neked abból már nem jut, újat meg nem csinálsz, mert valami ami kell hozzá tuti nincs itthon.
  • Ha elkap a hasmars és berohansz a munkahelyedre, csak az általad használt budit nem lehet lehúzni, kisunnyogni nem tudsz mert ismernek, próbálkozol a budikefe aljával vizet hordania csapról, de feladod, mert annyira röhögsz magadon, hogy sikertelen az akció és 30 pasi szeme láttára kérsz a takinénitől vödröt. Közben a sógornőd két gyerekeddel nem tudja hova tűntél, amikor csak visszaugrottál a boltba egy tejfölért.
  • Az egy hónapos borosta nem néz ki rosszul, ha fehér lábon hordják.
  • Ha olyan szerencse ér, hogy egyedül fürdesz, mert sikerült a ded orra előtt becsukni az ajtót, akkor kizárólag donald rágógumiszagú vízben és 3-4 gumikacsa társaságában, mert előtte ded nézte a vized.
  • A hajmosás luxus, egyre több kontykötést tanulsz meg.
  • Az utcai ruha is luxus, úgyis tejes lesz még mielőtt kilépnél az utcára benne.
  • Ha 2-es számú gyereked megnyugszik és elalszik a porszívó zúgására, akkor biztos lehetsz benne, hogy 1-es számú tutifix, hogy erre kel fel. Ezt váltakozva művelik különböző gépek zajaira.
  • Képes a gyerek kilopni a babakocsi aljában üditőt a boltból, minden hátsó szándék nélkül és természetesen a nélkül, hogy Te mint mindenre figyelő szülőanyja észrevennéd. Ezt csak abban a boltban csinálja, ahol téged mindenki név és lakhely szerint ismer.
  • össze lehet fosni 10 perc alatt 3 napozót derékig, de csakis akkor ha késésben vagytok és időre kell mennetek.
  • Ha a kicsit szoptatod, akkor a nagynak pisilni/kakálni/enni/inni kell, ha véletlenül egyik sem, akkor vagy a telefon csöng vagy a kapucsengő.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezért imádod mind a kettőt. :)