2012. január 30., hétfő

Zűrös hétfő



Amiből aztán a bejegyzés kezdete óta már kedd reggel lett:)Aki ismer, az tudja, úútálom a hétfőt, amolyan narancssárga Garfield módra. Nade a mai, ez volt az übercsúcs. Mentségemre legyen mondva, nincs közel az óvoda, de szeptembertől egyszer...mondom egyszer sikerült a 8 óra előtti harangszóban odaérnünk. Mindegy mikor kelünk, ennek ellenére ma halmozott hátránnyal indultunk. Először is, hajnal 2 és 4 között, legkisebbikünk csak az anyján lógva volt hajlandó szenderegni, 4-kor bezuhant mellém nagyobbikunk, apjuk meg ment a macis függöny alá. Nekem meg fél7-kor csörög a telefonom, aztán 10 perc múlva újra. Na ma ezt elfelejtette és ha jó anyám nem szól, hogy ugyan ma nem megyünk-e oviba, akkor békésen szendergünk tovább. Kint csapkodtak a mínuszok és mindketten a kit tud magára több ruhát húzni öltözőverseny után, kellemes -12 fokban nekiindultunk a hegymenetnek. Az út abban merült ki, hogy Szonja egész úton bődörgött, hogy valami csipi az arcát, nekem meg az arcomra fagyott a könny. Az egyéb testnedvekre most nem térnék ki részletesen, de gondolom sejtitek. Aztán a remek kezdés után jött a mélyrepülés, mire hazaértem kockásra fagyott még a fülem is. Ezzel nem voltam egyedül, ugyanis "a váratlan" hidegnek köszönhetően a buszokban nem volt fagyálló, ergo az utazóközönség csodálta az út szélén álldogáló viharvert sárga csodákat és várt a semmire, akik hamarabb megunták és átfagyva hazacsúszkáltak, mert ugye a hóra és jégre az illetékesek január végén ugyan honnan is számíthatnának. Az emberek is a januári tavaszt várták, mert miközben slattyogtam a leheletemtől megfagyott sálamban mindenhonnan a fűrész duruzsolása verte fel a csendet. Szóval átváltottunk a hírportálok által harsogott szibériai verzióra, sorsolással döntjük el ki megy ki éppen ellátni a kötelező feladatokat. Pechem volt tegnap, mindig én húztam a rövidebbet, így volt pár köröm. Bundás meg röhögött, de este mégis ő ment lekonyult fülekkel aludni, a következő párbeszéd után, Szonja az ölében monologizál:
- Tudod apa, te fiú vagy, mert neked pöpid van, kicsi pöpid, ekkora majd mutat egy két milliméteres hézagot a hüvelyk és mutatóujja között, majd röhög. Bundás odébbslattyog miközben dörmögi az orra alatt: köszönöm a kislányom az önbizalom növelő mondataidat. Még azt sem hagyatta abba velem a röhögést, hogy ismét én húztam a rövidebbet és a ma reggeli fél6-os ébresztés után nekem kell vinni a csajt oviba...-13fok, heccből Bundi iderakta elém a kint hőmérőt, válaszul csak mutattam a mutató és hüvelykujjam közötti parányi rést. :)

2012. január 28., szombat

Szonja szösszenetek



"Kira csüccs, ááá azt add ide, mert nem gyerekek kezébe való!"

***

Apa egy kicsit csipjemegakakasozik, mire a leányzó:
"Apa kapjál már a fejedhez, hogy milyen butákat beszélsz!"

***

"Látod anya most belenyúltál valami hülyeséget abba, most akkor hová kattintsak?"

***

"Anya itt alszok melletted, aztán ha már elaludtam, akkor átmegyek az ágyikómba jó?"

***

Bezárja Kirát a szekrénybe:
"Kira szóljál ha félsz, akkor kicsukom!"

***

Kakaoholista:
"Kira ha adok egy puszit, nekem adod a kakaódat?"

***

Lát egy üstököst egy fényképen:
"Nézd egy kivillanó pöpi."

***

Szonja menjünk egy kicsit gyorsabban, mert ott vannak kint, a nagy dög kutyák.
"Miért kell gyorsan menni, ha eldőltek a kukák?"

***

"Levettem a harisnyát, mert beütöttem a lábam és be fog lilálni."

***

"Muzsikál a pocakom."- Korog.

***

A pocsolyában meglát egy benzinfoltot:
"Nézd, pocsolyaszivárvány!"

***
Szonja kérsz rá ketchupot?
"Kérek, mert én már nem vagyok kicsi, csak nagy!"

***

"Keressünk már a macinak egy gyerekmedencét, mert ebbe a nagyba elfulladhat."

***

2012. január 27., péntek

Kishuszas :o)





Pontosan 20 hónappal ezelőtt, ilyenkor éppen egy órája érkezett közénk. Ilyenkor már ott szuszogott mellettem és erőteljesen próbált szopizni, már akkor tudta mit akar és azt hogyan érheti el. Most húsz hónappal később éppen az apja mellett alszik, hason, szigorúan az ágy mértani közepén és szájtátva horkol. Ő a kicsi, hiába tiltakoztunk ellene, mégis maradt a jelző, minden pro- és kontrájával. Harcol keményen, mennek a hisztik, leginkább nagyinál, mert hát érdekérvényesítés van, nem is akármilyen. Harcol a nagy ellen, és bár még leginkább alulmarad, azért már vannak olyan csaták, ahol ő arat győzelmet. Mielőtt még végképp megkapnám az amazon jelzőt, azért a fő jellemző mégsem ez. Igazi kislány, bújós, hízelgő, törékeny, bárkit kenyérre kenő egy pillanat alatt. Nem lehet soha haragudni rá, önként tartja a kezét, ha éppen 4x pakolta ki aznap a szekrényt, lelkesen mutatja, hogy ott lesz neki elverve ha butaságot csinál, talán ott lesz, majd..:) Egész nap mozgásban van, lót-fut, pakol, mászik, bizony ilyenkorra már mindenkinek jól esik egy kis nyugi, hogy agárként nem azt kell éppen figyelni, hogy merre jár éppen. Igazi kis hegymászó és a siker csúcsán rögtön táncra perdül. Olyan a mozgása, mint a higany, ilyenkor nagyon mókás és a produkció végén kiköveteli a tapsot. Két napja énekel, folymatosan lalázik a kisegér hangján és sütkérezik a sikerben, hogy ez nekünk mennyire tetszik. Ha úgy dönt ideje elhagyni a lakást, hozza a pótyerkáját és az aktuális sétára kiszemelt cipőjét is, és hangos mutogatások és eözések közepette, otthagyva csapot-papot indulni kell, ilyenkor ügyesen öltözik, minden más esetben inkább vetkőzőszámokat mutat be. A másik elmaradhatatlan rituálé, a pelenkázásnál történő sudokrém pötty az orrára, amivel aztán indul is valakihez piszézni. Imádja a nővérét, azt az ugrálást, amikor megérkezik Szonja, legalább úgy örülnek egymásnak, minden nap,mintha nem is pár óra, hanem pár hét telt volna el a találkozásuk óta, a nagy ölelések után persze 5 perc sem kell és már össze is vesztek. Egyre jobb az étvágya, de esténként még vonul villanyt lekapcsolni és hozza a párnámat, akkurátusan lerakja, hanyattdobja magát és paskolja a kezével a párnát, hogy szíveskedjek 3mp-en belül ott lenni, és jöhet a langymeleg lötty. Hihetetlen szeretetgombóc, nincs is annál jobb érzés, mikor a kis praclijaival átöleli a nyakam és puszilgat, bújik. Mindnyájan sokkal szegényebbek lennénk nélküle, állandó mosolya és bohóckodása bearanyozza még a legszomorúbb napokat is. Édes kicsi lány, még most húsz hónap elteltével is, olykor csak nézlek és alig hiszem el, hogy itt vagy nekünk...

2012. január 26., csütörtök

Hó zik zik zik



Alapjában véve semmi bajom a hóval, sőt mazochista módon szeretem lapátolni is, pedig ugye úgy tartja a mondás, hogy aki a diót leveri vagy a havat sepri jó nagy hülye, mert a dió lepereg, a hó meg elolvad. Ma reggel óta rázzák fent a dunyhát, szakad is becsülettel. Lesz itt hóangyal, hóember, szánkó, hógolyó. Mint említettem alapjában véve semmi bajom a hóval. De! Több tényt nem szeretek benne, túl azon, hogy hideg és ha elolvad latyakos. Mindig szembe esik, ezt megfigyeltétek már, bármelyik irányba is mentek tele van vele a szempillátok és ez reggel 7-kor, ovissal, táskával és littlepónival felszerelkezve annyira nem jó, délután üres, majd ovissal teli szánkót hazahozni már jobb buli lesz. Kira alapjában véve olyan, mint én, vagyis szereti a havat, már ha nem esik, csak úgy van. Mert a hóesés annyira nem smakkol, meg az sem ha kesztyűt lehúzva letenyerel benne. Ma már haladtunk nem kellett a kezét fogni, úgy trappolt, egészen az első hóbafejelésig. Szánkózni szeret, én is szeretem ha szánkózunk, mert én diktálom a tempót, ő még nem tud kiabálni, hogy fussál anya, sőt pehelykategóriájából kifolyólag a nyelvem se lóg. A bajok forrása Bundi, vagyis az ajándéka, kaptam ugyanis tőle egy gördülőtalpú cipőt. Amikor először felvettem, konkrét izomlázam lett, aztán annyira megszerettem, hogy összenőttünk én és a gördülőtalpú. Ma is az volt rajtam. Gördülök be szánkóstól, Kirástól, szatyrostól az intézetbe, jön szembe a sofőr, mellette egy kolléga. Mondom lehúzódunk, hogy elférjen mellettünk a nagy autó. Abban a pillanatban kigördült alólam a talaj, mert a hó alatt olykor jég van. Dobtam egy hátast, jó embereset, lehet még a Richter skála is mutatott, a szatyorból az ételhordók gurultak, én meg annyira röhögtem, hogy ülve maradtam a hóban. A kiskirálylány meg nagy maciszemekkel pislogott a hóesésben a szánkóról. A sofőr és kolléga meg kurvára röhögött. Nekem meg fáj a seggem, még jó, hogy ki vagyok párnázva farilag. Szóval alapjában véve szeretem a havat, meg a gördülő cipőt is...:) A fenti képem meg kb fél órája agyalok, szánjatok már meg...az arckönyv oldalon senki nem mondja meg a megoldást...így meg nem lehet kibírni. Na ilyen tartalmas napjaink vannak mostanság. :o)

2012. január 24., kedd

Rajz-ké(s)z- vég



Emlékszem, amikor olyan kis méteres vigyorgó cirkáló voltam, mint Szonja, engem is elkapott az alkotási láz. Dehogy az a lázakkal kapcsolatban megesik, egyszer csak kiüti valami atom lázcsillapító, hogy többet vissza se nézzen. Na ezt a múlt évezredi Nurofent hívták nálam negatív szintű tehetségnek. Az oviban még ellébecoltam a farvízen, hogy én bizony nem tudok rajzolni, nem nem nem akarok, hanem nem tudok, a sor végén állhattam, amikor osztogatták, mire meg előre jutottam, addigra elfogyott. Szerencsémre a bátyám jókor volt jó helyen és neki jutott, némi ellenszolgáltatásért cserébe, pl én porszívózok, vagy vakarom a hátad, pucolom a szotyit, nekem is. Mivel művészien lassan alkottam az iskolai rajzórákon, hazavihettem befejezni...khmm hát befejezve mindig be lett, csak nem az én tollammal ékeskedtem. Aztán elértünk a gimibe, emlékszem a rajztanárra, amolyan Petőfi reinkarnáció, nagy hosszú újakkal és nagy tehetséggel. Becsületemre váljék a művészeti dolgokat bevágtam, tetszett is és érdekelt is. A rajzokat meg megcsinálta a barátnőm, némi házi dolgozatért cserébe, a kecske is jóllakott, meg megmaradt a káposzta is. A barátnő azóta rajztanár, gondolom sokat nyomott a latba, hogy az én tabula rasa lapjaimon is gyakorlatozhatott. A hiányosságom el is veszett a szürke ködben, jótékonyan fedte a homály. Mindaddig amíg töpörtyű lányom rá nem érzett a papír izére. Először fizikálisan lett papírevő, majd előkerültek a ceruzák -táblák. Gondoltam a génjeimmel majd jönnek a kudarcok, meg a későbbi bérrajzolás, de inkább én semmisültem meg. Anya rajzol nekem egy tricepszet, mondom hö...anatómia vizsga, aztán apjuk kielemezte, hogy tirexre gondol a kölök, végül összehoztam egy alig felismerhető kacsát, ráfogtam, hogy volt ám ilyesmi Dinó is, meg hablatyoltam neki az örökbecsű Rút kiskacsáról . Szóval legutóbb hóembert rajzoltunk szimultán, az eredmény fent látható, khmmm tudom nem nagyon lehet észrevenni, hogy az egyik az én művem. Az alatta lévő pikkelyes halacska, (lazac) a kishölgy műve, ovis fő helyre kirakva, nagyon büszke rá, miután megmutattam neki, mit találtam az oviban a fő helyen. Vannak még csodák, leginkább jól összekuszálódó dns-ek, mert az én nullámból és az apjuk nullájából, nem egy dupla nulla klotyó lett, hanem egy kedvet fenntartó, rajzolni szerető, kinyújtott nyelvvel koncentráló fürtöske. A kicsiről még nem nyilatkozom, a papírevésen túl, a ceruzarágáson innen, de firkálni már szerinte is jó.

2012. január 22., vasárnap

Magyar egészségügy,,,

Nem, nem fogom szidni,bár gondolom sokan tudnátok az össznépi anyázásba társulni hozzám, csupán egy történetet mesélek el...remélve, hogy másnak is segít majd...meg a saját fészkembe sem szarok...Szóval vegyünk egy 40 éves fiatalembert, akinek el kezdett fájni egyik nap a csípője és a lába. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, mindaddig amig már annyira fájt, hogy fel sem bírt kelni. Ekkor jött a kórház és a vesegörcs, de a tünetek nem múltak. Jött egy másik kórház, ahol közölték ez nem vesegörcs, sokkal inkább sérv. Jött egy gerincröntgen sérv nincs. Akkor lehet érszűkület, angiológia, érszűkület nincs. Jött a reumatológus és labor, reumatikus eredet nincs, de van egy gyulladás, talán egy rossz fog. Panorámaröntgen, egy rossz fog, megcsináltatva. Tünetek már a térden, könyökben és csuklóban. Újra reumatológus, szerinte ízületi gyulladás, a kor és a fizikai munka miatt, kössz. Újabb 4 labor, semmi eredmény, közben egy kis tüneti terápia, lsd fájdalomcsillapítás. A fiatalember és a felesége meg csak szajkózza, de mi lehet az ok? Diagnózis? Jah, az nincs, hagyja abba a dohányzást és fogyjon le, csak az lehet. Ha nem dohányzik és lefogy, akkor mi? Feleség kedves barátnője ad egy tippet, meg bogarat a fülbe, férj előadja a reumatológusnak. Válasz, persze, mert mindig a betegnek van igaza, meg minden hülyeséget összeolvas az interneten, ne találjon már ki ilyen hülyeséget. Fiatalember elmegy a háziorvoshoz és előadja, ááá az nem lehet. Feleség bebőszül bevágtat a rendelőbe és közli, csak egy labor, semmi több, egyetlen kémcső vér. Háziorvos közli, hogy neki nincs ilyen laborpapírja és ki sem írhatja. Feleség telefonál a laboros ismerősének, dehogynem kiírható. Feleség letölti a laborpapírt és kinyomtatja, valamint átlüldi az elérhetőséget a háziorvosnak. Átvágtat a rendelőbe és megmutatja, hol írja alá. Kicsit bepöttyöz még néhány rubrikát és beadja egy adag vérrel a laborba. Két hetet kell várni az eredményre, ami a háziorvoshoz érkezik. Pontosan két hét telik el, amikor reggel csörög a feleség mobilja, kijelző a háziorvos neve, megjött az eredmény...pozitív...Lyme-kór...Holnap megyünk az infektológiára. Igen, a történet, bár gondolom sejtettétek rólunk szól. Kissé már nyugodtabb vagyok, miközben intéztem a továbbiakat megnyugtatott az infektológus. De! Nem tudom mi lett volna, ha az embriológus barátnőmnek ez nem jut eszébe, ha nem vagyunk erőszakosak, mert biza nem emlékezett a férjem se kullancsra, se bőrtünetekre. Meddig lettünk volna pingpong labda a nagy magyar egészségügy zöld asztalán. Innen üzenem mindenkinek, egyetlen kémcsőnyi vér eldöntheti és sokon évtizedek! múltán súlyos idegrendszeri tünetekkel kerülnek szakemberhez. Kedves orvosok, mi nem végeztünk bár egyetemet, de mi vagyunk a betegek, akik gyógyítására felesküdtetek, néha azért hallgassatok ránk is.

2012. január 17., kedd

Áll a bál....alias frivollili a köbön.



Az van, hogy meg van gárgyulva az egész bandánk. Foghatnám a holdállásra, a hidegfrontra, az új kínai évre, a menstruációs ciklusra, Mariska néni térde kalácsára, de az az igazság, hogy mi szimplán hülyék vagyunk, össznépileg. Anyámnak is sikerült az azonosulás a családi szellemmel az elmúlt hónapok alatt. A hülyeségünk stresszhelyzetben pedig hatványozódik. Stresszhelyzet pedig van...nem szoktam politizálni,de.... igenis dögöljön meg az, aki úgy emelte meg a gyedem és a fizetésem, hogy kevesebbet kapuk, mint tavaly. Meg a dzsavelapetrósok is, ma küldtek nekem levelet, asszongya' figyelembe véve a xy rendeletet csökkentjük az áramszámláját, 16 egész Ft-tal, végülis egy fél kifli, mondjuk le is dugnám a torkukon. Ki is mentem befizetni, amíg van pénzünk, mert a fizetéssel úgy vagyunk, mint a fiatalok, addig tart, mint a menstruáció, ergó egy hét és baszhatod. (Bocs). Szóval éppen azon merengtem a sorban állva, hogy mit is kezdjek a hirtelen rám szakadt 16 forinttal, amikor megérkezett a helyi nyugdíjas klub is sorban állni. Mami elém vágódik, mert miért ne, én meg bűjbáj mosollyal közlöm vele, hogy tessék csak, én nem vagyok nyugdíjas, ráérek. Rögtön jött, hogy a szemtelen fiatalság, azért ez pozitív, hogy a hetvenen felülieknek még szemtelenül fiatal vagyok, mondjuk lehet hogy ő nem pont így értette a szóösszetételt. Meg ő orvoshoz megy, gondolom azért volt rajta annyi kőpor, hogy a helyi sírköves egy egész kriptát megoldott volna vele. Mondom csak egy a problémám, tessék szólni és szívesen, de így ordenáré módon, fullánk módjára. De ő orvoshoz megy, mondom én is, csak még előbb a gyerekemért az oviba, aki vár. Aztán a mögöttem lévő idősebb nővel, aki mondjuk szintén mami előtt ért oda jól megtárgyaltuk, hogy íme itt az idős példa a felnövekvő generációnak, eskü, hogy nem én kezdtem az elemzést. Mami már nem szólt, hát nem találkozunk a bőrgyógyászaton, reméltem, hogy a méregmirigyét jött kivetetni. DE! Én és Szonja cirka 2 perccel előbb érkeztünk, nyílik a rendelőajtó, mami veszi a repülőrajtot, Szonja felpattan és mire mami az ajtóba érne, már a doktornő előtt van (hogy a picsába csinálta ezen gondolkozok még most is) és közli: Gajami Szonja vagyok és jöttem megmutatni a bibimet. A bibijére kapott kenőcsöt, (téli ekcéma a hidegre kézfejen) nekem meg elvágta a dokinő a nyakam, értsd szó szerint. Volt egy szemölcsöm, és kisebbik jányunknak az volt a fixa ideája, amivel persze engem spanolt, hogy állandóan bizgerálta szopi közben, fájt, vérzett, úgy levette a dokinő, mint a sicc, asszongya lehet még kicsit meleg a fagyasztó, mondom zsír, de gyerek előtt nem bőgök, nem is...:) Ráadásul kaptam rá olyan ragasztót, amire szerintem allergiás vagyok, mert köbö olyan a nyakam, mint akit felakasztottak, aztán Horatio, tudod aki a filmeken mindig csak oldalt van és napszemüvegben még idejében megtalált. Találtam ám itthon hypoallergén sebtapaszt, úgyhogy most divatolok, ma bilikék biciklizős hello kitty volt a nyakamon, holnap rózsaszín fagyizós lesz, majd igyekszem hozzáöltözni. Amúgy tudjátok mi lehetne a HK magyar fiú márkaneve, Szevasz Karesz, naaa? A macskával meg az a bajom, hogy naná, hogy a csibe csak és kizárólag HK akar lenni és ismerve képességeim nyomatékosította is, hogy nem egy olyan szimpla cica, hanem ismerjék is fel, hogy HK. Próbáltam odahatni, hogy nem-e lenne inkább hercegnő, önös érdekből, mert ott a koszorúslányruha, ahhoz lövök neki egy koronát és csá. Persze Bundi belekontrázott, hogy tuti a 25 fős csoportban lesz 32 hercegnő. Mire én vissza, hogy akkor öltöztessük kurvának piros szakadt neccharisnyába, abból tuti nem lesz kettő. Ezen elvizualizálva röhögtünk pár sort, utána már nem annyira, mert eszembe jutott, hogy nem ismerve a szó jelentését, mi van ha gyerek holnap reggel odaáll az óvónő elé és közli, hogy ő kurva lesz a Bóbita csoport farsangján. Kigugliztam hát a HK-t, de semmi, most törhetem a fejem, hogy nehogy pszichológushoz kelljen vinni a kölköt, mert élete első farsangján valami szar házimacskának nézik a gnóm anatómiájú ruhamárka helyett. Mondjuk közölte az ismerősöm, hogy nyugodjak le és agyaljak, mert az ő fia pl. biliárdgolyó akar lenni, amire rákontrázott egy másik, hogy az ő lánya meg valami szárnyas csillámos kicsi póni, úgyhogy ez volt az a szint, ahol tényleg bekussoltam. Egyébként meg ha igazán gonosz lennék (amúgy meg miért ne), rálőcsölném ezt a feladatot drága Gidus barátnőmre aki ezt a macskanyavaját elindította nálunk.Ma még bementem az általam csak Putnok Plázának titulált egységbe, ez a full turi nálunk és elő is szedett nekem a kályha mellől Ilonka néni egy Batman és egy sütőtök jelmezt, (gondolom Haloween buli kidobott cuccai már éppen égetni akarta.)Végül is sikerrel jártam, ha jelmezzel nem is, de egy Fifis fürdőköpennyel gazdagabbak lettünk. Én meg várom a hamvazó szerdát...meg az ihletet.... :o)

2012. január 15., vasárnap

Egyre többet gondolok a munkámra....


"Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat ,megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak. Amikor majd megöregszenek és ők felejtenek el bizonyos dolgokat légy rájuk tekintettel. Lesz amikor ők felejtik el hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, és hogyan kell begombolni az inget. Amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik a hajukat. Légy türelmes mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az ami melegen tartja a szívüket. Egy napon mikor elveszítik az egyensúlyukat és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy ahogy ők követtek téged amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek... Értünk, Érted. Egyszer majd te is leszel ilyen helyzetben..."


2012. január 12., csütörtök

Válasz Hiszti Kriszti Nyilt Levelére


Nem kívánok érvelni az igazam mellett, csupán csak a fenti képet mellékelném és ki-ki döntse el, kinél is van az igazság, Nyanya, a rágalmazó :)

Nyilt levél az olvasókhoz...


Nos, még mielőtt édes jó anyám elkezdeni itt mindenféléket hadoválni, aminek semmi, de semmi valóságtartalma nincs, kénytelen vagyok előtetek felemelni a hangom. Először is mindenki tudja, hogy Kira vagyok és nem Kriszti, mert ő most így hív, Hiszti-Kriszti, a Mancikázást még elviselem, de ezt a hisztis dumát nem, magyarázzátok már meg neki, hogy mi az az érdekérvényesítés ok? A másik szabad akaratomból nudista vagyok, se body, se harisnya, se pelus, így érzem jól magam és kész, igen egész nap, igen nagyon gyorsan öltözöm, leginkább le, Fel is, de akkor már nem az öltözés a feladatom, hanem a kapálózás. . Fürdés után meg különösképpen jogom van meztelen szaladgálni, különben is így jobban száradok. Ezen felül jogom van még a ruhatáram, a konyha és a kamra átrendezéséhez. Szerintem evidens, hogy nem lehet korlátozni egy 19 hónapos egyed helyváltoztatási igényeit. Bakker valami rohadt kallantyúkat szereltek fel, de én láttam ám Hudinit, ő kijut, én meg be. Ugyanis ha szerzek mondjuk egy szedőkanalat, akkor a 87cm-et egy kicsit megnyújtom egy pöppetnyi kis löket és enged a zár, szabad az út és lehet is wc papírt gurigázni. A másik a táplálkozásom, na ezen is ki van akadva, pedig csakis ő a hibás, mert nekem hajnal öttől-hatig igenis szükségem van a langymeleg nedűre és arról már igazán nem tehetek, hogy ő hajnal kettőkor esik ágynak, a sóhajai, hogy neki kell bejárni tizóraiztatni majd engem az oviba, mert ő a két lábon járó iskolatej, meg abszolúte hidegen hagynak, azon egyszerű oknál fogva, hogy dunsztom nincs mi az az ovi, az iskolatejről meg pláne nem. Aljas rágalom, hogy manipulatív vagyok, mert teljesen véletlenül harapdálom a család lábujjait, és nem önös érdekből, hanem szeretetből halmozom el őket utána cuppanós puszikkal. Az alkotói szabadság mindenkinek jár és különben is egy mozdulat letakarítani az ablakpárkányról a Sudokrémet, oké a falfirkákat kicsit nehezebb, de had csináljak már a szobámban azt amit akarok vili? Nem igaz az sem, hogy Szonjától minden hülyeséget megtanulok, mert pl a hol a nyunyud kérdésre markolós-sikítós választ apa tanította, a felnőttektől pedig igenis tanulni kell. A legfőbb dolog és a főfő hazugság, soha, de soha nem szoktam krokodilkönnyekkel hejbetopizni ha valami nem úgy történik, ahogy akarom. Nem, egyáltalán nem veszem hülyére a nagyit én tényleg azért szedtem vele elő a hintát 25x egymás után, mert komolyan nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e hintázni vagy sem. Az ebéd másokra való borítása pedig nem más, mint nyomatékos közlése annak, hogy nem kérek többet, a pohár maradéktartalmának földre borításával szintén ezt szeretném közölni. Tudom, hogy anya-anya és nem nyanya, de mennyivel viccesebben hangzik már. Szerintem az is evidens, hogy mindenki a saját ütemében sétáljon, én például futva és mindezt abba az irányba, amelyikbe szeretné. Az meg hülyeség, hogy félek a hótól, de fater se kuporodott szerintem a krampusz ölébe, amikor először találkozott vele. A fürdővíz pedig igenis univerzális, lehet benne persze tisztálkodni is, de sokkal célszerűbb kilocsolókannázni a kőre, (ha van olyan hülye akitől be tudod könyörögni a locsolókannát a vízbe, és általában naná, hogy van) mert akkor nem kell a vizet leengedni, a kiivással is próbálkozom, mondjuk az se rossz, csak nem minden fürdőhabnak van jó íze. A csúcs azonban a fürdőkád széléről seggel a vizbe ugrálás, ennél nincs is jobb buli. Az meg már a jéghegy csúcsa, hogy korlátozzák a kreatív énemet, mert szuperül tudok sonkából a mosogatószekrényre sormintát tapasztani, ezt azért próbáljátok majd ki:) A mozgásfejlődés pedig nagyon fontos az olyan kisgyerekeknél, amilyen én vagyok és talajon már a tökélyre fejlesztettem, muszáj haladni....felfelé, a szekrénypolcokon, asztalon és tartóoszlopokon és muszáj onnan le is jönni (ugrani), és igen hatásvadász vagyok a fokhagymacikkem ritmusra rázásával, de egy nőnek mindig tudnia kell élni az eszközeivel, a szaros pelenka bűzbombáin túl is. Nos barátaim most pedig nézzétek meg a fenti képet, ezt a bájos pofit, a csillogó szemeket, van annak fikarcnyi esélye, hogy ennyi bitangságot el tud végezni egy ilyen kis tündér.....na ugye! Neeem, nem az ablakpárkányon állok talpig pizsiben és semmiféle játékarzenált nem hajigáltam le, hogy fel tudjak mászni....:)

2012. január 8., vasárnap

Újabb humordrazsék...


Odavezeti a húgát az apjához:
"Tibi, itt a csepp gyereked!"

***

Óvodából jövünk hazafelé, nekem meg sürgős dolgom lenne, Szonja persze szöszmörög:
- Szonja, igyekezzünk már, mert bepisilek. Erre megfogja a kezem és elkezd trappolni:
- "Seeeemmi baaaaj, hazaviszlek."

***

- "Anya hová mész?"
- Megyek szólok apának, hogy felébredt Kira, most már flexelhet.
- "Miért szexelhet apa?"

***

"Na akkor lássunk munkához!!!!!...Jó étvágyat!"

***

"Anya hoztam egy széket, szerintem ez neked tökéletes lesz!"

***

"Amikor nagy pocakod volt, mert benne voltam, apa egy nagy teszkós szatyorban vitt téged, de amikor kiszülettem már tudtál egyedül menni."

***

Mesél az Annapetigergőből: "Anna kapott egy pocsolyát, amit felhúzott és elmentek az anyukájával kipróbálni a pocsolypályára. Jött egy medve is, mert a medvék is szoktak jégpocsolyázni."

***

"Tomika könyörgött óvónéninek, hogy mellettem lehessen."

***

"Kira, Te olyan fehér vagy, mint a nyuszika."

***
- Szonja, most oda a mama orra elé kell leülni a bilibe pisilni?
- "Neeeem, ..... Kakálni."

***

Egy kis Mikulásos utórengés:

"Anya Kirának a Mikulás cici rágógumit fog hozni."
"Kedves Mikulás, kérlek hozz anyának egy Hello Kittys hajkefét, Kirának meg egy Hello Kittys lila cumit, mert nagyon szeretnék."
"Apa nem kapott a Mikulástól csomagot, mert az udvaron szokott pisilni és az butaság."

***


2012. január 6., péntek

Khmm és mégegyszer khmm...



Észre kellett volna vennem a jeleket. Amik naná, hogy megvoltak, csak elsiklottam felettük. Már karácsony előtt kezdődött, amikor óvónéni, kimondta a tutit, hogy nagy a szerelem. Egyik fülön ki a másikon be. Aztán jött a szünet és a kishölgy már alig várta, hogy mehessünk oviba. Aztán szerdán már ugrándozva dudorászva ment és állítom ha nem lenne füle, körbeszaladná a szája a fejét. Szerdán már pusmogtak az apjával, pusziról, mindenféle ölelkezésről és napi 30x hallottuk a nevet, hogy Sanyika. Khmm... Aztán tegnap mentem érte és közölte, az óvónéni, hogy haha meg huhu. Ugyanis táncoltak a prücskök, naná, hogy enyim gyerek párja Sanyika, majd miután befejeződött a tánc, kiskisasszony kérte, hogy had táncoljanak ők még egyszer, a leves már az asztalon gőzölt, de engedélyt kaptak, összeborultak, mint a káposztalevelek, daduska közölte, hogy úgy lassúztak, mint a nagyok a dizsiben. Hazafelé beszélgettünk, Szonja közölte, hogy szerelmes. Mire visszakérdeztem, tudja-e mi az, diplomatikus választ kaptam a pipacspirosra piruló 3és félévestől. "Amikor a közelemben van, midig mosolyognom kell." A hősszerelmes kisfiú már abba belepirul ha meglát, magas, szőke, igazi kisherceg, ma is csak úgy rohant a lányomhoz. Ő védi meg, ő ül mellette, ő fogja a kezét, ő a párja a sorban. Két copfi kell, mert Sanyikának az tetszik és egeres pörgős szoknya, mert azt mondta Sanyika abban olyan szép. Együtt kirakóznak, együtt ebédelnek és szemmel láthatóan mindkettő igazi gyerekszerelmes, tegnap éppen Sanyika túrórudifelezésének lehettem szemtanúja, jót mosolyogtunk újfent a "nászasszonyjelölttel." Komoly boldog és tiszta érzelmeket él meg a kicsi lány, igyekszünk mi is komolyan venni. Közben persze kicsit csak vigyorgunk apjukkal, aki természetesen - elmondása szerint - hamarosan fel kell mérje a sóspuskakészletet.

2012. január 5., csütörtök

Kira "kicsit" bealudt


Van akinek medvebőr van kiterítve a kandalló elé, van akinek.... :)

2012. január 3., kedd

Kezdetek és hit

Január elsején kora reggel egy drága barátnőm telefonájára ébredtem. Elfolyt a magzatvíz, ő teljes pánikban volt, én pedig vigyorogtam, mint a tejbetök, hogy útnak indultak a lányok. Végigkísértem a terhességét, a sok-sok próbálkozást, rábeszéltem arra, hogy váltson intézetet, válassza az én nagyfehiremet. az 5. lombik sikerült, 13 év telt el, várakozással, sírással, reménnyel és felállással a kudarcok után. Mindeközben mindvégig megvolt a hite, a bátorsága, minden nap tanította a picikéket a szépre a jóra. Igazi kis tünemény a barátnőm határtalan kedvessége, bája és szeretni való énje, sok-sok boldog percet okozott a nebulóknak és nekem is. Mi volt a pánik oka, az, hogy nagyfehir megkérte, hogy szilveszterkor-újévkor "ne szüljön", mert nem lesz elérhető. Sikerült megnyugtatnom, bevonultak a kórházba és vártak, semmi ok nem volt az aggodalomra, betöltött 35 hét ikrekkel, szép nagy babák, az már nagyon-nagyon jó. Egész nap szint folyamatosan beszéltünk, folyamatosan nyugtatgattam, ő pedig hősiesen és nagyon bátran végigcsinálta az egészet. Közben vele együtt újrapergett velem a film a lányok születéséről. A babák fekvéséből adódóan előírt volt a császár, de, hogy hasson a tüdőérlelő végigcsinálta a komplett vajjúdást.A doktorunk is előkerült szerencsére. Hajnalban bealudtam, keresett, reggel hívtam, de többször kinyomta a telefont, gondoltam épp jönnek a babák, biztosan valaki másnál van a telefonja. Később amikor felvette, kiderül nála volt, végtelen kétségbeesés és szomorúság volt a hangjában, tudtam éreztem, hogy baj van. Nem is azzal kezdte, hogy megszülettek a babák, hanem, hogy az egyikükkel baj van. Fejlődési rendellenesség, és nincs az a genetikai uh, ami ezt kimutatta volna, sőt az az orvos sincs. Rögtön el is vitték a gyermekklinikára, nem tudtam mit mondani, csak nyeltem én is a könnyeim és az kattogott az agyamban, hogy milyen igazságtalan az élet. A picire műtétek várnak, csak akkor derül ki, mekkora a baj. Tegnap délután még beszéltünk, mély letargiában volt, próbáltam erőltetni, hogy nagyon fontos lenne az anyatej, be volt készítve hozzá minden, tudom, hogy csinálja. Annyit mondott, Isten kezében vannak és imádkozzak értük. Azóta nem tudom elérni, sokszor hívtam, nem veszi fel. Nem tudom mi van vele, mi van a babákkal. Délben hívtam utoljára, egész nap azon agyalok mi lehet ugyan és imádkozom, ahogy kérte, nem keresem, csak remélem, hogy ő fog engem hamarosan. Nem szoktam tőletek semmit kérni, most mégis nagyon kérek minden erre járót, mondjon el egy imát a kicsi lányért, az anyukáért, a testvérért, az apukáért, az éppen megszületett várva várt családért. Hiszem, hogy így és ezzel is segíthetünk, hiszem, hogy minden jóra fordul, mert másképp ez nem lehet...félek, féltem őket...Köszönöm Nektek!