Apuka kiütve...

Hát szasztok' pelenkás feleim, itt Kira a mínuszos hóeséses, taknyolódós északi középhegységből. Az a helyzet, hogy mostan itt a Zapámról fogok pötyögni nektek, mert szerinte így Mikulás után még mindig krampusz vagyok. Vagyis itt felejtett a fehérszakállú meg a Rudi a szánról. Történt ugyanis, hogy mivel kissé én is betaknyolódtm és hőemelkedésem is lett, a Zanyám szobafogságra ítélt. Ennek ellenére az élet ugye megy a maga útján és sokasodnak az intézni valók is. A zapu utál ügyintézni, így Anya és a nővérem útnak indult, én álcából persze mint akit nem érdekel, hogy kihagyják a buliból, gyakorlatoztam a habtapin, teli pocakkal, üres pelenkával, leszívott nózival. Az állapot idilli is lehetne, ha éppen nem akartam volna bosszút állni azon, hogy itthonhagytak. Szóval benyomtam az ordíts ahogy a torkodon kifér verziót, és sehogy nem hallgattam el. Jött a fater az énekléssel (na ettől még jobban ordítottam), a pihenőszékkel, a hasán birkózással, a seggrázással, a nasival, a vízzel, az újabb pelussal(ok befostam neki, de ha harc akkor legyen harc nem?), a macis függönnyel, az újabb orrszívózással. Kb 30 perc után rájött, hogy mit akarok és felhívta az anyám, aki éppen a város másik végén ügyintézett a tesómmal,a ki minden 5cm-es jégen seggreült, szóval elszállt a remény, hogy rövid időn belül anyaszag és duruzsolás vesz körül, úgyhogy adtam az ívet a telefonba is. Azt csak jelzem, hogy ez nem az első akcióm volt, kb 3 hete ezt művelem a faterral, ha édeskettesben maradunk, nem, nem haragszom én rá, csak kicsit edzésben tartom, elvégre már elmúlt 40. Azért, hogy legyen egy kis sikerélménye is, olyan 1.5 óra után elaludtam, mint egy kisangyal. Délután félálomban hallottam, hogy anya felvetette Szonjának, hogy elmenjenek-e szánkózni. Mondjuk dunsztom nincs, hogy mi az a szánkózás, de tuti, hogy megint jó buliból hagytak ki, mert Szoni nagyon örült. Így hát kiosontak, én meg ezen bepipulva elkezdtem a megtorlást, a reggeli műsort beszoroztam cirka 20-al, így aztán lehet tőlem rengett még Miskolc is az iccaka. Csak finoman fogalmazva a fater kiakadt, 15 perc után hívta anyát, hogy jöjjenek haza, erre meg Szonja kezdett el üvölteni, hogy ő még szánkózni akar, olyan akarnok amúgy, tényleg ideje volt kinyitni a szám. Ismételten összefostam magam, bónuszként meg telibehánytam a pulcsiját. Mondom nektek survivor vagyok. Hangosan ikegtem és semmire, de semmire nem hagytam abba. Szóval olyan 10 perc múlva esdekelve kérte anyát, hogy jöjjön, de máris, majd ő kimegy szánkózni Szonjával, vazzeg az a rohadt szánkózás. Mire anya hazaért tisztán látszott, hogy kit hantoltak el ma a Szkalán, apjuk telefonja darabokban a lakásban, a pihiszék a hóban széttörve (ez mondjuk a nővérkém volt), apa szájszéle remeg, hirtelen átment Dezirébe (best of Szonszédok)de mihelyt megláttam anyut már vigyorogtam is a taknyon és a könnyeken keresztül. A végeredmény, háááát fölényes győzelem, mondjuk azt nem értettem, amikor apa valami kisribihez hasonlított, meg beígérte, hogy nem vigyáz rám többet, meg inkább kimegy most fát vágni stb. Amúgy meg nem értem, hogy mit nem lehet azon érteni, hogy a kis radarjaim jelzik, ha anya 5m-en kívül van és nekem ő kell. Anya azt nem érti, apa miért nem tud engem megnyugtatni...apa meg már semmit nem ért, főleg azt nem, hogy egy nyikkom nincs ha együtt van a család. Szóval kedves hátulgombolós haverjaim, a varázsszó érdekérvényesítés és mindent, de tényleg mindent be kell vetni ennek érdekében...Jham asszem' nekem lassan a műkönnyet is:) Bár a fatert elnézve, lehet az első tavaszi rügyek fognak hajtani az almafánkon mikor legközelebb bevállal engem felvigyázásra.

Szigorúan bizalmas 18 év fölött

Az az igazság, hogy mostanában nagyon jó kis ejtős estéim vannak. Tegnap igaz rám tört a kismamafrász, idegbeteg módon hozzávágtam Bundihoz a távkapcsolót, aki vissza akarta dobni, de gellert kapott a dekoroszlopon és fejbekurta. Ezen már nekem is röhögnöm kellett, egy kiadós sírás után persze, mert megint a hülye Csillagkaput néztük este, Anyátok közt helyett, hiába no ez egy dinnyét nyeltnek óriási probléma. Úgyhogy ma teljesen nyugodt vagyok, kialudtam magam és nem gondolkozom azon, hogy ez most kezdődő skrizo, vagy valóban "csak" a terhesség. Éppen 20 perces esti rituálémat töltöm, ugyanis az erotikus pocakos és szőrös hasú, utóbbi nagy, előbbi Kisbundi éppen ízekre szedik a fürdőszobát. Mondjuk elég hülyén néz ki Bundi, ahogy vízimalmot hajt és zümmög a méhecskés tusfürdővel. Természetesen szigorúan megtiltotta a nagyobbik darab, hogy itten én habtestét mutogassam a blogon, de ugye, amit nem tud az nem fáj khhhmm, arról meg hogy alakilag hajaz rám, igazán nem én tehetek. A képek nem igazán adják vissza azokat a rajcsúrokat és hangokat, amin most is vigyorgok. A közös fürdőzésnek varázsa van na, könnyebben megy a hajmosás egymásnak, egyetlen problémát az jelent, hogy a Vizitüdérünket kiimádkozzuk a habokból az alkalmi viziszörnyünkkel karöltve.

Eltüntnek nyilvánitva

Írói kiszólás, tudom, hogy a nyilvánítva nem rövid i, de nem működik nálam, a helyesírás progi, meg a címben nem szóval ez így veszett. Valahogy úgy, ahogy én, vágom a centit, még pontosan 8 munkanapom van, közte egy 4 napos nyulas meetinggel, ami így a 31. héten pontosan elegendő nekem. Lemonizálódom, kezdek kifacsart citromhoz hasonulni, szóval ippen elég lesz ennyi nekem. Egyébként meg a lányom felpörgött, rendszerint kihagyja a délutáni alvásait, vagy minimál stílusban nyomja. ami azért extrán fájó pont, mert ekkor tudnám munkában megfáradt csülkeimet pihentetni. Lassan jövök be az ajtón az alvásidő közepén és telivigyorral rohan felém, miközben mantrázza, hogy nemalszomnemalzomnemalszom, az apja szerint sem vicces, be nem vallaná, de szerintem ő is számolja már a napokat, csak apai hiúsága nem engedi, hogy mindezt szóvá is tegye. Ded meg elkanászosodott, mivel délután nem alszik/keveset alszik, és roppant sűrű társasági életet él, így este rendszerint 8-kor dob egy hátast, amivel semmi, de semmi problémám nem lenne, ha nem hajnal 5-6 között, ébredne bucira aludt fejjel. (Az anyjaúristenit) A mostani óraátállítás is csak időillúzió lesz nekem sajna. Nem akarja azt sem érteni, hogy most szombat illetve vasárnap van, lehetne még aludni, meg egyébként is az ő bálnatestű anyja ilyenkor hunyna a legédesebben, amolyan nyálcsorgatós, pocakkitámasztós formában, neeem és neeem. Ráadásul Bundi is úgy tesz, mint aki nem hallja a vezényszavait a kisfőnöknek, miszerint jöhet a reggeli kakaó, mese, napfelkeltenézés, pelenkacsere igény szerint. A napi kezdés után persze kellőképpen aktív állapotba kerülök, így 8 óra munka után, egy komplett (dili)házban, lelkesen fogadom azt, hogy a pasi egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, úgy mint 90cm-es gyerek, az összes többi veszélyes szerinte a gyerekre, szerintem rá nézve, pl. porszívózás, mosogatás és társai. Néha az aprótalpú felügyelete is akadályokba ütközhet, erre csak a szoba közepén szétszórt 6kg mosóporra terített 100-as zsepi kollekció világit rá, mikor hazaérek. Egyébként szerintem ez a pzstéma a gyereknél valami nasalis fixáció szvsz. Magyarázhatnám még a bizonyítványt, hogy miért vagyok eltünedezőben mostanság, a lényeg, hogy Maslow nekem hiába is alkotott piramist, jelen állapotomban egyetlen cél (lenne) fiziológiás szükségleteim kielégítése, háát rajtavagyok az ügyön...egyébként meg sokat vagyunk úton, erről majd később.

Boltkóros

Eddig hites uramtól én kaptam, eme cseppet sem hízelgő jelzőt, mindaddig, amíg nem vált klónanyává. Nem tartom magam hóbortos és krónikus vásárlónak, nem is lenne miből, a villogó több ezer butikos plázák sem vonzanak, sőt bizony-bizony igencsak lemaradott vagyok a trend terén is. Ellenben kiskisasszonyt nagyon is szeretem öltöztetni, ennek igencsak kedvez a TopRongy Kotozó néven futó, kedvenc turim, valamint a mostanában ránk zúduló ruhaeső. Ellenben Bundi csöppet sem értékeli a fidrifodrikat, harisnyákat, amit igen nehéz ráapplikálni egy minimum polipra hajazó majd kétévesre, akinek bizony már határozott ízlésvilága van és kifinomult érzékel tudja édesapját manipulálni. Bundás pedig rákapott ennek a zamatára, így esett meg, hogy tegnap ded új bilivel lett gazdagabb, ugyanis hátulgombolós becsszóra megígérte neki, hogy ebbe bizony bele fog pisilni, azóta se, de a kisszéknek kinéző macifejes bili, tegnaptól a nappali "éke." Valamelyik nap Szonja kisszandált kapott és fájdalmasan vettem tudomásul, hogy lábfeje egyáltalán nem balerinára hajaz, ugyanis 21-es lábikója nem megy bele a 23-as szandiba sem. Azon oknál fogva, hogy eddig csakis 3 csattos vagy 2-3 tépőzáras szandijai voltak, aminek ugye az egész lábfeje állítható, na ennek nem és olyan magas a rüsztje, valamint olyan torkos a lába, hogy bele sem lehet passzírozni. Bundi ezt a problémát is oldani akarta, igy vett dednek egy széles kiscipőt, ami telefonos elmondás szerint, nagyon jó rá, icipicit nagy. Ühüm, látván a cipőt, kisebb röhögőgörcs fogott el, ded ugyanis simán használhatja ladiknak, van még pár éve belenőni. :) A lényeg, Bundásom kezd feminim jelleget ölteni, bárkivel eltársalog a babakakiról, gyedről, ebédről ésatöbbi, én meg csak vigyorgok, hogy ki is lett ebben a családban az igazi boltkóros.

Anyaklón

Bundi igaz anyaklónná lépet elő. Megfogadtam, hogy hagyom élni, rárakni a felelősség súlyát és önállósodni. Meg kell mondjam egészen jól veszi az akadályokat. Igaz, hogy nem vár hazajöttömkor csilivili lakás, elmosott edénykupac, gőzölgő estebéd, sőt most is éppen fáradalmait piheni ki elsőszülöttje mellett. Összecsiszolódnak szépen, reggelente már búcsúpuszit is kapok dedtől, hazaérvén meg kikutatja a táskám, hogy mit hozam neki. Azért vannak mókás helyzetek kettőjük szimbiózisában, a teljesség igénye nélkül, idepötyögök párat. Tegnap úgy levegőztek kint, hogy deden fordítva volt a sapka, mert Bundi szerint a címke az hátul van, ühüm csak nem a mai sapkákon, mindemelett kapott felöltőnek ded egy tavaszi kordkabátot. Feltétlenül meg kellett tanulniuk tócsában ugrálni, szigorúan pároslábbal. A picaon ded ragaszkodott volna egy vele hason magasságú porcelán!!! pingvinhez, amit apja megmutatott neki ugyan, de hiába magyarázta ded, hogy neki az létszükséglet, otthagyták.. bömbölés volt... Boltban is voltak, kedves barátunknál, aki már midenfélét árul, ded a gipszkavaró edényt pohárnak titulálta, megragadta és el sem engedte, így apjának meg kellett vásárolnia. Bejöttek ebédért az intézetbe, az ablakon keresztül néztem őket, a nagy medve, ahogy tolja a kis bocsot a babakocsiban, jól vizsgázott az embör na...na meg én is, hogy 16 éve mégiscsak jól választottam...

A képet most kaptam, tavalyi, kocsmás, nekem nagyon tetszik:)

...mint gyümölcs a fán

Húúúúzós napok vannak mögöttem, bevallom nehéz visszaállni a mókuskerékbe, talán mostanra mondhatom el, hogy felvettem a ritmust. Szerencsére Szonja jól van, na ok ma Bundi megitatta tejjel és fosott, volt is bűntudata, hiába adtam elő szájbarágósan, hogy tejterméket neeeem, dehát kérte a gyerek, pasik. Szóval munka, igazából nagyon sokat gondolok haza, mintha legalábbis napokig nem látnám csibét, közben meg mindössze napi 8 óráról van szó. Szerencsére nem büntet a gyerek örül ha megérkezem, viszont aludni nem hajlandó az apjával, most is fél 5-kor aludt el, amivel csupán annyi a bibi, hogy este amikor ő még búgócsigaként pörög, én már esek össze és alszom el. Elalvásig, meg csüng rajtam, mint ama gyümölcs a fán. Ez annyira jól esik, hogy össze-vissza puszilgathatom, hogy csak játék van, nem zavarva, hogy szalad a ház. Beszívom az illatát és ebből töltekezem, és sokszor eszembe jut, hogy milyen jó, hogy két karom van, hiszen hamarosan mindkét gyermekem ölelhetem, szerencsés vagyok, nagyon.Hiába kapok melóban kimélő üzemmódot, azért a hatos kelés egy mormotának, mint nekem eléggé kimerítő, sőt mostanában még korábban kelek, hogy kiscsaládomnak hozzak friss pékárút hajnalhasadtával. Nem vagyok egy tükörben bambulandó maca, de ma szembesültem magammal az intézeti lift tükrében, teljes életnagyságban, kövérítő fehérben, oldalról! Komolyan mondom megijedtem magamtól, le is fotóztam, kb akkora a hasam, mint Szonjával 8 hónaposan, leginkább Gesztenye Gusztira hasonlítok, amikor technika órán gyártottuk, nagy fej-nagy has. A fényképezés fájú szivügyem lett, ugyanis fényképezőgép meghalt, nincs most keret újra és egyhamar nem is lesz. A telefonommal készült képeket pedig nem tudtam felrakni, mert drágajóemböröm új win-t rakott fel, ami hiperszuper ugyan, ama apró problémával, hogy nem ismeri fel a rácsatlakoztatott telefonom, szóval képek nem tudom mikor lesznek, mert nem úgy néz ki, hogy hamarosan megoldódik ez a probléma, ez azért elég érzékenyen érint. Szóval zanzásitva ennyi történik a házunk táján, apuka ügyes, Szonja is, anyjuk hazavágyik, Kyra pedig bőszen ficánkol.

Kisbundás az energiagombóc :)

A mai nap már kicsit könnyebben indult, mondjuk nem volt egyszerű estém, annyira megfájdult a fogam, hogy gyógyszert kellett bevennem,rendesen remegtem a fájdalomtól, azt hiszem hamarosan jelenésem van fogorvosnál. Kiskisasszony már alszik, dede most, de ha elmondom miért, annyira nem fogtok irigykedni. Reggel 1/4 7-kor kióvatoskodtam az ágyból,, Szonja mellől, ugyanis a kiságyból való kiszoktatása olyan sikeres volt, hogy beszokott a nagyágyba. Mire elértem a fürdőszobaajtóig, már ott csattogott mögöttem a gömbölyűtalpúm. Szóval ma már úgy mentem dolgozni, hogy puszit ugyan nem kaptam, de integetett az ablakból, ez azért nála már egyenlő egy békejobbal. Tetszett ez a kétnapos munkahét és bizva abban, hogy ded alszik elmentem bevásárolni a hétvégére és útbaesett a kedvenc turim is, s lőn ma volt bálabontás,, ne ecsetelem, de a 3 zsákmányolt ruhadarab összértéke volt 400 ft, természetesen egyik sem az én méretem. Hazaérvén Bundi és Sanci barátom bőszen altatta nagy egyetértésben Szonját, ez több volt mint vicces. Dedm meglátván felugrott és követelte az ájsz ájsz bingvénjét amit reggel megigértem neki. A bég nem felejt, én sem, altatás feladva, Bundi kidőlve, nekem romeltakaritás, közben Szonja szórakoztat és csüng, apja a kanapén fetrengve monologizál, hogy, hogy lehet az, hogy ez a gyerek perpetum mobileként pörög hajnaltól. Azon már jobban kiakadt, hogy én össze tudtam pakolni a csöppcsaj mellett, rendesen játszott egyedül mellettem, ez volt a végső csapás a zapjának, hiába no, radarboris rögtön tudja, kit lehet Palira venni, még ha Tibinek is hívják. :) Azért néhány érdekesség a teljesség igénye nélkül, ami csak egy pasinak jut eszébe, pl. egy guriga klotyópapirt odadani, hogy pelenkázás közben ne kapálózzon a gyerek, barackillat és apró fecnik szanaszét a szőnyegen. Konyhaszekrényt kipakolni és belső bunkerré alakítani. Anya zoknijait használni kislabdadobásra, uszópelust sapinak, naná, hogy csak némóval a fején volt hajlandó átmenni a boltba sajtért (úgykellneked Bunid). Szóval apuka kreativkodik, én mosolygok, Szonja kezdi élvezni, hogy van egy 120 kg-os 190cm-es saját bejáratú házirabszolgálja. NA ezért alszik ded ilyen korán és ezért van ilyenkor időm nekem itt klimpírozni.