Az a helyzet, hogy az elmúlt időszakban az eltünésemnek sajnos nagyon is nyomós oka van. Lassan már ott tartok, hogy valami médiumhoz fordulok, hogy űzze ki Kirából a bacilusokat és vírusokat vagy szimplán vegye le rólam a rontást. Holnap konkrétan a 3. hetet kezdjük el úgy, hogy beteg. Öröm az ürömben, hogy apjuk cége becsődölt, így itthon van, némileg megkönnyítve az egyszerűnek nem mondható hétköznapokat. Igen itt most egy jó kis sirám következik, mert ha továbbra is így folytatódik ez az év, ahogy kezdődött, akkor írok valami rettenetesen cifrát tele csillaggal a következő posztomban az tuti. Első körben valami anyai ösztön folytán nem engedtem Kirát oviba, mert folyt az orra, gondoltam pihenjen kicsit ebben az influenzaszezonban. Nos még az aznap éjszakát végig hányta or fosta, egészen reggelig. A kétségbeesés hálójában hordoztam 2. nap már ölben a wc-re, mert menni sem bírt. Amikor minden egyes korty víz 5 percen belül kijött belőle már azt gondoltam nem kerülhetjük el a kórházat. Kedves barátnőm ajánlotta a kólát, mint hányáscsillapítást. Azt gondoltam minden mindegy már maximum kihányja azt is és úgy indulunk a kórházba. Doktornénink és több kollégám lehülyézett, de bevállt., lassan kortyonként megivott 2dl-t és nem hányt többet, szóval én erre esküszöm mostmár az tuti. Pár nap múlva leesett végre az első hó nálunk is és boldogan ment ki 1 hét szobafogság után hózni, végre lett egy kis szine is sápikának.
Biztos ami tuti úgy gondolatam, hogy teljesen helyreálljon egészségileg még egy hetet itthon töltünk. Gyakorlatilag már kutya baja sem volt, ezért átmentem szerdán doktornénihez és kiirattam őt is és magamt is munkába hétfőre. Aztán jött a csütörtök éjjel és minden előjel nélkül belázasodott. Magasan, intenzíven alig lehúzhatóan. A péntek reggelt 38.4-el és doktornénis randival kezdtük. A tüdejére húzódtak le azok a rohadék bacik. Kaptunk antibiotikumot, és reményt hogy jobban lesz. Azt hiszem nincs annál fájdalmasabb és tehetetlenebb érzés, mint betegen látni és nem tudni segíteni. Ezt éltük meg vele a múlt éjjel, 40 fokos láza lett egy pillanat alatt, nem húzta le a kúp, beültem vele a hütőfürdőbe, prizniceltük miközben félig kidőlve a láztól jajgatott. Hajnaltájt sikerült Nurofennel lehúzni, akkor már leszartam, hogy 2 óra telt el a kúp óta. Egyszerűen remegtem a félelemtől, mert csak vacogott és vacogott, próbáltam mindent a saját testemmel hűteni, vizes kézzel simizni a haját ami éppen eszembe jutott. Bundi egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ilyen magasa láza, így hőkamerázta a gyereket, mondjuk így visszagondolva hajnal 3-kor mi mindent megpróbáltunk kicsit groteszk. Reggel láztalanul ébredt, mosolyogva és közölte, hogy nem haragszik az éjszakai terrorért, mert szeret minket. Az imént hőemelkedésnél jártunk, komolyan betojtam és igen akárhogy nem lehet, de preventív jelleggel adtam neki Panadolt, mert bár ilyennel még nem találkoztam egyszerűen magas láznál nem hat nála semmi, sőt épp ellenkezőleg. Nagyon-nagyon remélem, hogy most már a javulás útjára lépünk....Mérhetetlenül büszke is vagyok rá, ahogy ezt az egészet véghezvitte, a kis ugribugri, hihetetlen fegyelmezetten, türelemmel és együttműködéssel, én nem vagyok egy hp, de azt gondolom a felénél behisztiztem volna. Egyszerűen imádom az én kis gyönyörűséges Puszedlimet ...
