Lélekszerelő

Régen sírtam már, erősnek tartom magam, nemrégiben mégis kitört belőlem, Mi volt az oka, a düh, a tehetetlenség, a fájdalom, a félelem. Annyira természetesnek vesszük ha egészségesek vagyunk, hogy lépésről-lépésre haladunk, irányítjuk a testünket, hiszen urai vagyunk mindennek. Aztán egy pillanat alatt egyszerre és hirtelen

változik meg minden. Tudom és hiszem, hogy minden okkal történik, túlterheltem magam és az orrom koppintottak fentről. Persze ez első blikkre nem esett le, csak a hozadéka, a hibáztatás, hogy miért én, akkor is menni fogok, mit nekem térdfájdalom. Erre pontosan kettő napig képes is voltam. Harmadik nap a baleset után már nem bírtam felkelni, ekkor jött a tehetetlenség és a düh, ami után rögtön kétségbe is estem. Félelmetes volt ez az érzés, hiszen mindig minden helyzetben helyt álltam, kitartóan, akarattal, mindent megszerveztem. Ebben a pillanatban azonban csak a félelem volt, hogy mi lesz? Nem, nem attól féltem, hogy mi lesz a térdemmel, sokkal inkább attól, hogy oldom meg a mindennapokat, hiszen a mosdóig is csak összeszorított foggal könnyek között jutottam el. Hogyan fogok főzni, bevásárolni, hogy jutnak el a lányok suliba, oviba? Életemben először nem én irányítottam hanem tehetetlenül feküdtem. Aztán valami szemvillanással jött egy szomszéd, elvitte Szonját, a másik barátnőm Kirát oldotta meg, a harmadik bevásárolt, a negyedik az orvosi papírjaimat intézte, az 5.6.7. csak úgy beugrott beszélgetni a 8. sütit hozott, a 9. elvitte a lányokat egy kis csavargásra, a 10. visszavitt az orvoshoz. Csak feküdtem a kanapén és már tudtam mosolyogni is ebben a szeretethálóban. A lányaim tüneményesek voltak, Szonja szépen lépésről.lépésre átvette a szerepem, Kira igazi nagylányként bevásárolt a cetlimmel a kisboltban. Bár az én felügyeletem alatt, de ment minden nélkülem, mint a karikacsapás. Sok-sok pillanat bennem maradt egy életre, Szonja mosta meg Kira haját, a doboz raffaello amit Kira hozott nekem a kisboltból, hogy hamarabb meggyógyuljak, hogy  minden amit máskor ezerszer el kellett mondanom, most valahogy rögtön a helyére került. Éjszakánként együtt aludtunk a két csajszi a két  oldalamon. Szóval tényleg minden okkal történik...a legszebb pillanat mégis egy levél volt Szonjától...az a bizonyos lélekszerelő :) Megerősítés, hogy az út amelyiken terelgeted őket helyes...

Kényszerszabi

Ez van akkor amikor az ember orrára koppintanak, hogy jó lenne bakker ha megállnál egy kicsit, mert nem fog ez semmi jóra vezetni. Az ember azonban gyarló lény és nem figyel oda, ezen oknál fogva felkarol egy orbitálisat. Dehogy ül le a seggére és adja fel, játssza a kemény csajt és megy tovább, úgy két napig...aztán konstatálja, hogy ennek a fele sem tréfa, mert bizony nem tud lábra állni. Amikor közlik vele, hogy ezt a térdet bizony csapra kell verni, mint valami jóféle boroshordót, akkor akad ki igazán és kezdi komolyan venni. alkudozik egy sort, kikönyörög egy hét haladékot. Fekszik, pihen, jegel, ken, vajákol, éppen csak pipamocsokkal nem keni be az arcát,. Hát ez van kedveskéim, ha te magadtól nem veszed észre, hogy le kellene állni, akkor észreveteti veled a sorsod. Talán mos be tudom tartani az ígéretem és végre utóléri magát a blogírásban is, nem csak azzal lesz elfoglalva, hogy küzd, mint malac a jégen.

Kezdjük is azzal, hogy az idén ismét sikerül eljutnunk lellére. Lelle a szívünk csücske, örökös visszatérői és csodálói vagyunk a Balaton napfényes partjának. Mint, mindig minden évben történik velünk itt valami. Most éppen senki nem volt beteg, de Székesfehérvárt elhagyva, ott maradt a jó idő is, megérkezve már azt se tudjuk, hogy kotrójuk elő a bőrönd aljáról a végszökéség esetére betett pulóvereket és hosszúnadrágokat. Sajnos el kell mondjam a naptejre sem volt szükség az ott töltött majd két hét alatt. Az első két nap azzal telt, hogy inkább felkerekedtünk és kirándultunk, Jártunk Pécsett is, soha nem voltam még, elsőre elvarázsolt a különböző kultúrák találkozása, csak kapkodtuk a fejünket. A lányok nem is sejtették, de a "kellemes" 20 fokos balatoni lubickolások közepette meglepetésként megérkezett a jó ides apjuk is, egyenesen Németországból, hogy még pár napot eltöltve együtt jöjjünk haza. Azt, hogy mennyire jól sikerült volt az idei nyaralás ékesen bizonyítja, hogy a két csibe annyira nem akart hazajönni, hogy egészen Siófokig itatták az egereket....

Mufurc március

Khmmm csicseregnek a madarak, zümmögnek a zümik, büdösödik a tornacipő, félreérthetetlen jele ez mindannak, hogy végre itt a tavasz és már nem is esik annyira rosszul a hétvégi óraátállítás. Kiscsaládunk azonban ismét kórház a város szélént játszik, mert nehogy már minálunk csak úgy simán menjenek a dolgok. Múlt hét szerdán Szonja és kéttucatnyi hasonkorú kötelező úszásoktatáson vett részt nem is tudom hányadik alkalommal majd hétévesünk fejfájással jött haza, ezt betudtam a buszocskázásnak, mert anyai ökörség révén ő sem bírja a buszt. A másnap reggeli hangnélküliséget és lázat már nem tudhattam annak. Betegszabi, mint azóta kiderült nem mi  vagyunk az egyedüliek, sokkal inkább a sokadikak. Valami nyűves bacit szedtek össze. Ezek után szombaton a kis hölgyeményünk még kificomította a bokáját is. Mivel nem bírt lábra állni a sürgősségin kötöttünk ki. Bár elég sok vészhelyzetet néztem nem gondoltam ám, hogy rögtön komplett otvosteam vesz minket majd körül. Protekcióval nyomtunk egy 3 órás etapot, ami nekem már sok volt, de a lázas és fájós lábú kisbetegünk nagyon flottul egy igazi hősként vette a tortúrát. Szerencsére törés az nincs, de csúnyán kificamodott és zúzódott. Úgyhogy pár napja apjukkal bicepszre gyúrunk mert ölbe hurcoljuk borsószem hercegnőnket és 24 órás cselédként lessük a kívánságait. Azt hiszem lassan kezdi kicsit túlzásba vinni az ölbebaba szerepét.  :)

Cserbenhagyásos gázolás alanya lettem...

És ez nem vicc. Pedig ez is egy átlagos keddnek indult. Reggel elhúztam a csajokat oviba, aztán bevágtattam a munkahelyre. Megcsodáltuk a hóesést, akkora nagy pelyhekben esett, amit már nagyon régen láttunk, ez persze előhozza a felnőttekből a játékos gyereket, a fiúk hólapátnyi hóval kergettek minket, mivel én okos és szemfüles voltam, mint a legkisebb ugrifüles, az első találat elől bemenekültem az Intézetbe és el is felejtettem azzal a lendülettel, hogy kimaradtam a jóból azaz a hóból. Felvettem a munka ritmusát, és már ebéd felé járt az idő, amikor az egyik karbantartónk megállt a hátam mögött, miközben én bőszen MMSA teszteket elemeztem, mielőtt felocsúdhattam volna, egy hógolyót beküldött a hátamba, ami olyan jól sikerült, hogy első blikkre a melltartóm ázott el. Mivel édes a bosszú, én sem voltam rest és amíg ő próbált fűtést eszközölni az orvosi szobában én kioldalogtam a garázsba és leszereltem az ő saját szerszámaival a biciklijéről a nyerget és a hátsó kereket, majd össznépileg vártuk a műszak végét, hogy hazainduljon. Megérte a döbbent arca a 10 percnyi fáradozást az életemből. Persze tisztában vagyok, hogy ezzel nincs vége ismerve őt és úgy fél 5 körül rá is jöttem, hogy megátkozott. Első körben ő jött vissza az intézetbe, hogy kiment a térde, kb kosárlabdányira dagadt, aztán én mentem el a lányokért, akik természetesen első blikkre rábeszéltek, hogy menjünk el szánkózni. Csúsztak is folyamatosan kettecskén, aztán Szonja sikeresen becélozta az egyetlen csemetefát a parkban, rohamtempóban próbáltam menteni a menthetőt a szánkópálya közepén utánuk futva (én hülye), azt persze nem vettem észre, hogy egy kisfiú közben elindult a tetőről, apuka ordít lentről és ugrok egy nagyot, de nem elég nagyot, a bal bokámat telibe találta. Arra inkább nem gondolok mi van akkor ha telibekap, mint tekegolyó a bábukat. Ez van bakker elütött egy szánkó!!! :oD. A bokám azonnal beledagadt a bakancsomba, hazasántikálás után majdnem flexel kellett levágni rólam, abba nem gondolok bele, hogy pihentetés után reggel ergo, hogy fogom felhúzni akármelyik cipőmet is. Szóval megkaptam a fizetséget a csínytevésemért, azzal az anatómia különbséggel, hogy nem az orromra, hanem a bokámra koppintottak. Azt még nem tudom, hogy pszichés traumát, miszerint gázolás elszenvedője lettem, hogy fogom feldolgozni :)

Nincs happy end....

Több hónapja érlelődik bennem ez a bejegyzés, kusza gondolatként belémkúszott és dolgozott bennem, olykor még éjszaka is. Amit egy kedves tanárom próbált belémsúlykolni, nagyon nem megy...pedig sok év után is hallom a szavait: "nem hallhatsz meg mindenkivel, nem süppedhetsz bele a problémába, kívülről kell látni, mert csak így segíthetsz". Nem megy...Mert van egy srác, nevezzük D-nek, aki a szívügyem lett. Itt élt a közelünkben, vidám, mosolygós az életet habzsoló, rendes fiú. Hivatása volt, ahogy a bátyjának is, családja gyermeke lett. Aztán 7 évvel ezelőtt egy nap érte jött az a kocsi, amivel pár órával előtte még ő mentett életeket. Jött a testvére is, sikerült kórházba vinni, ahol órákon át hozzá sem nyúltak. Maradandó károsodása lett, éber kóma. Akkor a hír ledöbbentett és valahol mégsem volt kézzel fogható. Mindaddig amíg vissza nem mentem dolgozni, egy kolléganőm járt hozzá minden nap, éreztem minden sejtemmel, hogy eljön majd az az idő, amikor nekem kell abba a füstszínű szempárba belenéznem. Hamar eljött, nem ismertem volna meg, csak az a füstszínű szempár, ami kérdőn nézett rám...A szülei gondozzák, erőn felül, emberi értékeken felül. Az első alkalommal csak nagyokat nyeltem, mert D ébren van, reagál a külső ingerekre, pislog igen-nemre, mosolyog...puszit küld :) Be lett zárva a szíve és a lelke egy testbe ami nem mozdul...az első alkalommal végigbőgtem az utat visszafelé az intézetbe. Megreccsentem lelkileg, bevonódtam teljesen, eszembe jutott minden együtt töltött buli, minden gesztusa, az állandó mosoly az arcán. A szülei, akiknek nem tudok mit mondani, mert nem mondhatom azt, hogy lesz jobb. Ott fekszik előttem az a két méteres ember és nem tudok mást tenni érte, mint megfürdetni, forgatni és masszírozni, megsimítani és mosolyt csalni az arcára a bárgyú poénjaimmal. Ma is nála voltam, elromlott az ágy és úgy érzetem tehetek valamit, szolgálatokat hívtam, e-maileket küldtem és most kérlek benneteket is. Nagy szükség lenne egy elektromos ágyra, ami legalább 220cm hosszú, a mostaniról lelógott a lába...és egy fejtámlás kerekesszékre, ami extra nagy méret...a hagyományosba nem fér bele. Ha hallotok-láttok szóljatok nekem kérlek. Olyan jó lenne kihozni a 4 fal közül, legalább egy picikét...Valahol érzem, hogy nem véletlen, hogy találkoztunk, soha egy pillanatra nem mondtam volna, hogy nem megyek, mert nem volt kötelező, mindössze 2-en vállaltuk ezt be. Ma volt idő beszélgetni a szülőkkel is, megerősítést vártak, hogy ők mindent megtesznek. Tényleg erőn felül, ma elmondtam nekik, hogy mennyire tisztelem őket mindazért amit tesznek...Furcsa érzés szembesülni mindezzel, és rémisztő, mindemellett lassításra késztető. Erőpróba igazi lélekőrlő, és egyben lélekemelő. Nem tudom mennyire jön le mindaz ezekből a mondatokból, amit szerettem volna közvetíteni. Talán annyi, szeressetek, öleljetek, legyetek együtt, beszéljetek....D. megtanított nekem valamit: Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létet, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.

Vicces sztori...igy másnapra már tényleg...

Tegnap este kicsit már mínuszba hajlott a toleranciaküszöböm. Ez részint annak köszönhető, hogy ha én éjjel sz@rul alszom, akkor másnap este tájékán már roppant módon tudok morogni mindenen. Mostanában pedig gyakran alszom sehogyse. Na nem rajtam múlik a dolog, hanem a két apró talpún, mert az egri várvédő asszonyok hozzám képest kismiskák voltak, ahogy én védem a hálóhelyem, de nonstop csata vesztes vagyok. Az egyik anya had aludjak el melletted, a másik hajnalban csattog, aztán egymást túrják le és én landolok a szőnyegen. Kira mondjuk jól nevelt, mert miközben bele könyököl a gyomromba, és rászólok, hogy Kiiiirrraa félálomban visszamotyog, hogy tessék és bocsi, majd amikor bevackol mellém, sóhajt egy "öszi" (köszit) és alszik. Szonja ezzel szemben ösztönlény, addig taszigál, amíg arrébb nem megyek. Szóval így telnek a "csendes" éjszakák minálunk. A reggelek meg futással, mert egyszerűen a reggel a halálom, ki kell verni az ágyból. Ehhez a héten hozzájött a Mikulásmizéria (30csomag oviba, plusz a sajátjaimnak, szeretek időben kész lenni mindennel.) Itt azért egy szürrealista képet bevillantok: a mosogató leszedett ajtaján (mert csak az volt méret) sebészszikével vágom a piros organzát csíkokra, mert nehogy már sima zsineg legyen a 30 zacskón. Ezt még megspékeltem azzal, hogy idén arany hópihés mintás organzát szereztem és minden egyes hópihén megugrott a szike. Tegnap este a lányok frissen mosva illatozva mesét néztek, én meg gondoltam lazítok egy kicsit és telefonálok, be is álltam a konyhába. A csajok  megérezve a szabadság izét őrült lomolásba kezdtek. Kirának sikerült egy teljes tekercs wc papírral beborítani a komplett nappalit, amolyan modern előkarácsonyi díszítésként. Kb. 6x szóltam ki, hogy most aztán azonnal összepakolni, mert hú meg ha lesz. Nem hatott, így kiugrottam a konyhából. Egyenest egy wc fecnire, ami nem lett volna baj, ha nincs alatta a babaházból egy négylábú műanyag kisasztal lábakkal felfelé. Miközben 3 lábú Luca széket csináltam belőle, a 4. láb szó szerint beleállt a talpamba. Én ilyen fájdalmat még nem éreztem, komolyan. Kirántottam belőle és ordítva végigvetődtem az ágyon. Kisebbikem rögtön legörbülő szájjal pityergett, hogy "Jajj anya bibi fáááj." Szonja pedig lefagyott, mint egy jobbfajta windows, majd mártírként közölte, hogy "könyörgöm anya ne legyén angyalka (ergo ne dobjam fel a pacskert) mert ez az egész az én hibám, én raktam oda. "Majd mindketten mindent elpakoltak, szerintem még azt is amit nem kellett volna. Reggel sántikáltam, mert még mindig fáj, a seb nem nagy, de a zúzódás emberes, mert a lábboltozatom lúdtalppá dagadt. Mindenki rajtam szórakozik, ha elmesélem miért is sántikálok. Az asztalt megragasztottam bosszúból és próbáltam nem figyelembe venni amikor Szonját lassabb tempóra intettem hazafelé az oviból, hogy hányavetin odavágta, hogy kellene nekem egy kerekesszék. Azért az sokat emelt a fényükön, hogy a közös fájdalomoszlató lábfürdő után, mindketten bekenegették a talpam úgy 3/4 tubusnyi Neogranormonnal, használni ugyan nem használt, mégis balzsam volt ... a lelkemnek mindenképp.

Dögrovás...

Retrobicajozás, még a betegség előttről, a kétkerekű apjuké a három pedig az én tanulójárgányom volt. :)

Nos azért volt a napokban a távirati stílus, mert kissé leamortizálódott a család. ott kezdődött, hogy a bátyám a pincéjéből fel akart vinni egy fotelt a saját kényelme érdekében, mondjuk akkor még nem sejthette, hogy eléggé sokáig fogja élvezni a fotel vendégszeretetét. A lényeg, naná, hogy elesett vele, felbukott a küszöbben. A térdét ütötte meg és gyakorlatilag azonnal belilult az egész lábszára. A sebész közölte, hogy oltári mákja van, mert nem tört el, nem szakadt el és nem vált le semmi. A trombózis elkerülése érdekében kapott injekciókat. Sajnos szerdán kiderült, hogy keveset, részleges trombózisa van, ami egyenes út volt egy kis belgyógyászati kórházi üdüléshez. Ezzel kapcsolatosan csak annyit, hogy szerencsére javul, de pl ilyen történet, hogy kellene egy gyógyszer, amit nem tud adni a kórház, felírta a kezelő orvosa, de nem volt aki lemenjen 2 emeletet a gyógyszertárba, hogy kiváltsa, mert őt ugyebár nem engedték le. Holnap kora reggel megyek és lerendezem, elég harcias tudok lenni. :) Továbbá Szonja elég rusnyán köhögött, de még nem volt ez a vészes kategória, mivel a rendelő előtt jöttünk el, beugrottunk, hogy meghallgassa a doktornénink. Ő is mondta, hogy alig piros a torka, deee sajna a trutyi már a tüdején volt, most ő is antibiotikumos szabadságát tölti. Nekem egy szimpla kötőhártya gyulladásom van, így jár az aki kozmetikusnál sokat pillog, mert belefolyik a festék a szemébe. Tegnap a délutáni kinti etap után Kira közölte, hogy fáradt és ült egy helyben, ezt még soha az életben nem láttam tőle. 38.8. Azért itt elétek festenék egy életképet, én bagzó nyulas könnyező szemmel ringatom a csöppöt, miközben Szonja imát mormol felettünk, mert Tünde néni azt mondta neki hittanon, hogy ha a beteg testvéréért imádkozik, sokkal hamarabb meggyógyul. Egész éjjel lázas volt, igy mindketten roppant jól kipihentük magunkat, mert naná, hogy ilyenkor nem engedem magam mellől a kis betegem. Ma reggel ismét a rendelőben landoltunk, a helyzet súlyosságát azzal festeném le, hogy az én futrinka lányom végig ölbe húzatta oda-vissza a valagát, arra a két percre tért valódi önmagához, amíg betolta a dokinénitől kapott gumicukrot (reggel 8-kor) Ő kb. 8x olyan szarul van, mint a nővére, amin az sem javít túl sokat, hogy a Klacid nagy része eddig a két szemem között landolt, úgy tud hegyesen szemközt köpni, hogy akármelyik sercentős felnőtt egyed megirigyelné. Szóval kezdődik az ősz és én annyira felkészült akartam lenni, hogy kb egy hónapja toltam kiccsaládom minden tagjának a különböző vitaminokat, na ennyit ért. Nem panaszkodok én és innen üzenem Ludas Matyinak, hogy megvolt a három, köszi elég is lesz...Nektek meg annyit üzenek, hogy jövök még, mert az elmúlt napok eseményeinek ez még csak egy pöppetnyi szeletkéje...

Ez az igazi VV vazzeg:o)

Történt az Úr 2012. évének február havának 7. napján a déli harangszó után kettő egész órával. Kedvenc férjem közölte, hogy érezzem fontosnak magam, mert feladatot kapok, mégpediglen vonuljak le a pincébe és nyissam meg a csapot, mert a padláson lévő kiegyenlítőtartályt fel kell tölteni. Egy szóval válaszoltam, hogy kizárt, mert én a denevérrel egy légtérbe ugyan nem megyek. Felajánlotta, hogy akkor mehetek a padra, úgyhogy inkább a bőregeret választottam. Szerencsére egymással ingyen telefonálunk, így belebújtam a férj papucsába (ennek a mozdulatnak később jelentősége lesz) és leóvatoskodtam a pincébe. Férj létrát támaszt a főzőfülkében, mert onnan nyilik a padfeljáró és felmászik. Asszongya, fordítsam el 3x a csapot, megvót, csobogott a víz, közben a tengelyem körül forogtam és sasoltam mikor gyün a denevér. Hallom a telefonban, figyelj mindjárt el kell zárni. Most! Elzártam. Még nyisd vissza még kell egy kicsi, kinyit. Zárd el, elzár. Zárd el. Mondom el van zárva. Hallgatózok, mintha csobogna a víz a slagba. B+ zárd már el. Mire én vissza B+ elzártam. Asszongya menj a kazánhoz és zárd el rajta a csapot, ekkor már "kicsit" ideges voltam, mert folyt a kazánba a víz. Melyik csapot zárjam el. A kazánon basszus. De itt van 4 csap, őrült módon tekertem minden irányba az összes csapot. ZÁRD EL B+ MERT MÁR A HÁLÓBAN ÖMLIK A VÍZ! Egy hatalmas robaj és vízcsobogás, majd csend a vonalban. Trapp és megérkezett a pincébe a zuram, elzárni a vízcsapot, amit tökig nyitottam és el voltam még akkor is azzal foglalva, hogy a tetves gázkazánon melyik csapot és merre kell elzárni. Míg én lent ügyködtem (volna), a lakásban a következő történt. Bundi, leugrott a padról! Jelzem, azt azért megnéztem volna, ahogy Batmanként indul a megmentésemre. Update 116kg-val egyenest a konyhaasztalra, amiért 3 évig könyörögtem, amíg megcsinálta. Persze összetört, repülés közben gondolom a köpenye beleakadt a fűszertartó polcba és/vagy a kávéfőzőbe. A konyhai csendéletet a következőképpen tudnám leírni: teljes fűszer és kávéarzenál a földön, összetört üvegekkel, kávéba áztatott rántott csirkemell, rizzsel és káposztasalátával, ez megszórva némi edénnyel és kakaóval. A bonbonier teljes tartalma a káposztasalátában úszik, itt mondjuk majdnem felzokogtam, mert a csokkiiim. Anyám azt hitte, Bundi leesett a padról, lábon kihordott infarktusok száma 5 perc alatt kettő darab. Ded pedig sóhajtott egyet. majd átfordult a másik oldalára és aludt tovább. Hálószoba, a falon végigömlött kb. 20liternyi víz, (ami akár 22 liter is lehetett volna, ha nem ugrik hanem mászik a hősöm) a szőnyeg békésen úszkált a parkettán. A házban mindenütt fekete vizes lábnyomok, na itt jön a papucs jelentősége ami a lábamon volt, mert kamikáze Bundi zokniban trappolt le a cukahara után a pincébe. Végighallgattam, hogy azt már egy hátulgombolós porfabingó is tudja, hogy "minden csap és zár jobbra nyílik, balra zár." Mondom vazzeg én bölcsész vagyok, nálunk olyan rimecskék voltak, hogy "bölcs Salamon monda vala, hangos fingnak nincsen szaga, de a kicsi, sunyi, lapos, annak szaga irtózatos." Majd közöltem vele, hogy felfújhatnánk egy gumicsónakot, a romeltakarítás után, andaloghatnánk kicsit a nappaliban is. Valamint biztositottam arról, hogy ha bármikor és bármiben szüksége lenne a segítségemre, akkor szóljon nyugodtan, mert rám számíthat. Majd ebéd és stresszoldó csoki hiányában elvonultam kávékiöntőt venni, mert naaagyon pipa lett volna, ha nem tud kávézni a mélyrepülése után. Ennyi:) Mondjuk mentségemre legyen mondva, hogy a kisboltba előadta a történetet (pasik:S) és azt mondta a boltos csaj, hogy neki is ki kell próbálni, hogy mikor folyik és mikor nem a csap, nekem meg ugye nehezített pálya volt, mert rajta volt a slag és nem láthattam, amikor meg füleltem, akkor már késő volt. Azért ma még nem kért meg semmire, nem is értem :)

Én, a renitens...

48 óra...ennyit bírtam a gipszben, ma este leszedtem. Tudom, nem esett messze Szonja az anyja fájától. Hirtelen felindulásból döntöttem így...Az utolsó pont az az volt, hogy Szonja ráugrott és amellett, hogy majd, be szartam, el is görbült. Most a konyhapultról figyel, utálom. Kikészített az elmúlt két napban. Két taknyos gyerek, az egyik azért üvölt, mert nem kap levegőt, a másik azért, mert nem mehet oviba, két nap után függő, én azért mert nyom, feszít, egyik gyereket sem tudom megfogni, ellátni. Anyám meg hullafáradt, mert minden az ő nyakába szakadt. Ennyi. Mondhatnám, hogy most úgy tartom az ujjam, mint az úrinők a kristály pezsgőspoharat, de ez sokkal inkább hajaz a kurva a liliomot témára. Kicsit feszül, de nem fáj, az idegeim pedig kisimulóban. Tudom, hogy kicsit felelőtlen vagyok, de életellenes volt a szituáció, s inkább legyek kicsit felelőtlen, mint idegbetegen mindenen felcsattanó. Sőt ma éjszaka aludni is fogok, mert nem ébredek majd minden fordulásnál fel arra, hogy ráfeküdtem a gipszre. Néha jó renitensnek lenni és remélni, hogy a lányok már kellően érettek lesznek, amikor éppen ezeket a sorokat olvassák. :) Kiborultam és fura, hogy ezt épp egy tárgy érte el nálam és az azt kísérő tehetetlenség. Az ember olykor szembesül saját gyarlóságával és elesettségével, én most ebből nem tanultam alázatot. Tudom, hogy a könnyebbik utat választottam, de a másikba beletört a bicskám...kicsit magam ringatva...csak egy héttel hamarabb búcsúztam a szörnyetegtől, mint kellett volna...ez is én vagyok, a lázadó...a megbukó...a feladó oldalam...

Kampókéz...

most értem haza a kórházból, teregetni akartam és megbillent a kosár a kezemben,utánakaptam..kár volt az ujjam bánta- 5 órát vártam az ellátásra, kaptam egy frankó gipszet...nem tört el, de nagyon csúnya...naná, hogy jobb kéz :(

Bocsi, de ennyi, mert bal kézzel rohadt nehéz gépelni.

Zagyvaságok hajnaltájt...

Ilyen gyatra copfokat csinálok ezt a hajat nem lehet elválasztani...

Padlócirkálónk lendületben, gyakorlatilag nem lehet fotózni

Tudom-tudom, hajnal 4, de olyan sík ideg vagyok....Kira fél3-kor kelt a folyékony kenyérért és észrevettem, hogy nincs a fülében a fülbevaló...kényszerképzet, én hülye tegnap betettem, holott rossz a zárja, tuti lenyelte és most fenn lóg a belein...várom a virradatot, hogy megkeressem...bakker félálomban még a száját is átkotortam, hát méltatlankodott is. Ne szólj semmit, tű a szénakazalba, de nem adom fel, az sem érdekel, hogy röhögsz. Amúgy meg zajlik az élet, a kicsi egy kamikaze buldózer, trappol, 4kézlába, veszett tempóban, kb. mint a Macskafogó szerkezet olyan a mozgáskultúrája. Benézi a célt és trapp, mindenen, mondom mindenen át. Ön és közveszélyes. 2 nap eredménye, egy felrepedt száj sikerült lefejelni a széket, a kuka tisztára nyalva, a parketta csilivilire vixálva, kéz pisiben paskolva, Szonja bilijében. Apropó Szonja idegei megtépázva, minden 2. mondat, azt nem adom oda tesóóó...eddig csak a vízben, de most már a szárazföldön is kezdi átvenni a Kicsi az uralmat, Szonja meg egyre frusztráltabb. Mai feladatunk, lakberendezés, 7 hónaposra kalibrálva. ugyanis minden megfogható helyen feláll(na), akkorákat esik, hogy nekem fáj. Nem vagyok én erre felkészülve kérem szépen, nővére ezidőtájt felült és eljátszogatott ülve cirka 5 hónapot. (Tudom, na akkor meg azon voltam kiakadva). Ő meg kb annyi időre ül meg a hátsóján, hogy kinézze magának a célobjektumot amit megrohamozhat. Szonja szeretne lassítani a tempóját, de mivel ez nem nagyon megy, próbálja irányítani, mászik előtte és roppant felháborodik, ha Kira "öntörvényűen" nem megy utána. Rugóshinta még mindig extázis, az sem zavarja, ha "édesdrága" nővérkéje, jó nagy ívben olykor-olykor kilengeti. Lehet megy a zűrbe, mint Anettka. Szóval a Bundi és az én időmet a folyamatos "szem a pályán" tölti ki, mert nehogymá' valamelyik bige is aludjon napközben egy szemhunyásnyit is.
Amúgy meg a szokásos, Bundinak munka nuku, ígéretek dögivel, csak azt nem veszik el a postán sárga csekk helyett. A szülők ügyei miatt pénteken megyek ügyvédhez, a bátyámat szó szerint taccsravágta ez az egész. Mondjuk sok reményt nem fűzök ahhoz, hogy ezt megússzuk, szerintem, mint a torkos borz, a magyar jogokat elnézve.
Ne legyen már ilyen negatív a post vége, egy aranyköpés ezúttal tőlem: Általános iskolai osztálytárssal beszélgetünk, téma adott, kivel mi van, kiderült A. hivatásos k..-va, S. meg pap lett. Mire én: "Banyek, ebben a vetületben nézve, kimondottan örülök neki, hogy azt mondhatom középszerű vagyok."
Na menek rákészülök a fülbevalókotrásra, valakinek egy fémdetektor esetleg???

Összeesküvés elméletből jó vagyok

Néha azt hiszem, ez két kis ribi (má' bocsi, de kedves jelzőnek szánom éppen) összeesküdött ellenem. Még csak délután három és kivagyok mint a liba, miközben a két ded alvással készül újabb energiákat fleccölni majdani hátralévő napunkba. Az úgy volt, hogy az elmúlt két hétben itthon volt Bundi, aminek egyenesági következménye volt, hogy volt időm pihizni, nade ma elment dolgozni, fél hétkor. Erre 6.35 Apppppaaaaa pisi, először átfordultam a másik oldalra, de apa nem reagált, 3x-i apa pisi után rájöttem, hogy jelen esetben én vagyok csak itthon nagykorú. Felkeltem, de el volt zsibbadva a bal oldalam, Kira ugyanis hajnaltált belealudt a karomban, kicsit később szerintem, mint én. úgyhogy hasravágódtam Tinkivinkiben, aki közölte, hogy itt a Teletubbiek ideje, én meg közöltem vele, hogy annak van itt az ideje, hogy kivegyem belőle a beleit (elemet). Kira ébredt, Szonja majdnem becsurgatott, mert belegabalyodott a takarójába. Akkor már sejtettem, hogy hajjjajj, ma olyan keddi hétfő lesz. Nem voltam a toppon na és ugye ilyenkor a gyerekek is veszik a radarjukkal, ettől függetlenül szerintem az ezután következőket megbeszélték. Nem, nem a hangok mondták nekem. Szóval miután Szonja 158962315874x megkérdezte, hogy annnyaaaamiaz és annnyaaamitcsinálsz, eközben a kicsi nonstop rejtjelekkel magyarázott neki, kicsit sokkot kaptam. Mert oké, ha olyat kérdez, amit nem tud vagy nem ismer,de mindent kérdezett a beste. Aztán egyszer már kínomban azt mondtam, hogy számolom a szőröm, erre közölte, hogy Szonjának is lesz mingyá' szőr a nyunyuján. Jó megfigyelő a gyerek na... én meg már a télre készülök...:) Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy elhúzunk sétálni, mert Szonja elbóklászik, Kira meg alszik egy nagyot. Ühhhümmmm Kira oda-vissza végigordította az utat, Szonja kántálta, hogy annnyaaa sír tesó. Ha ez nem lett volna elég hangos, pár járókelő is közölte, hogy sír a gyerek mi baja, bakker ha tudnám, akkor nem sírna, nem? de! A boltban már ölbe vettem, mert már ikegett és bedagadt a szeme, varázsütésre csend lett, majd egy nagy mosoly kíséretében végighányta pólómat, ha valaki nem látta volna, az Szonja ordításából rájön, hogy itt akció van, nameg, hogy a pink(póló) és a fehér (anyatej) színileg ütik egymást. Nagyon ki lehettem, mert odajött egy eladó kivette a kosarat a kezemből és kipakolt a szalagra, azt már csak itthon vettem észre, hogy nagyobbik dedem, míg a kicsivel megbeszélte elterelő akcióként, hogy hányjon nyakon, becsempészett 3 tábla bocicsokit a tejek közé, egyet begyűrtem ebéd gyanánt, jót tett az idegeimnek. Hazafelé is ordított a kicsi,de olyan jimmysen, bementünk a munkahelyemre, ott angyal volt, mindkettő glória is volt felettük, a többiek látták, én csak a szarvakat. Hazaértem és gondoltam, itt már semmi sem jöhet, gyors ebéd és alszanak. Ekkor a kicsi úgy gondolta alul is kiadja a gőzt, én ilyet még nem láttam, még a hóna alatt is sárgállott, ledobáltam a ruháit, Szonja belelépett és végighordta a lakáson, kivackoltam mindent és mindenkit most meg nézek ki a fejemből és körbe, hogy mihez is kezdjek, mert ha ébred a két összeesküvő észen kell itt lenni, de tényleg... jó ez az anyaság na....csak valahogy mostanában őszülök :) Mindenesetre a két csaj felettébb jól szórakozik...rajtam.

Aranyköpések

Szonja pisilt és kakált a bilibe: "Annyaaaa pancsizik a gubesz!"

Csak egy a miezes történetből:
Mi ez anya?
Semmi ételmaradék, bocifing.
Anya megnézem a bocifingot.

"Mit mutatok anya. Elgurult a csiga, nézd csak, ott szalad!"

Hossssszzúúú hétvége

Az a helyzet, hogy ez a hétvége nekünk kicsit macerásra sikeredett. Első körben azt terveztük Bundival, hogy most mi akkor 3 napot itthon fogunk láblógatni. Aztán meg.....kitaláltam, hogy 20.-án menjünk el anyuékhoz és nézzünk szét szülővárosomban, mert itt kb a koszorúzáson és a misén kívül nem volt semmi. Mondjuk mire összeszedelőzködtünk, egy óra volt, így jár az aki iccaka főz és vadászik. A főzés az nem volt extra, ellenben a vadászat...:)Szóval 3 éjjel én már lesben voltam. A nappaliban és a gyerekszobában álmennyezetünk van, ergo Bundi 30cm-el a plafontól megalkotta, na ezen a nikecelen kapart valami és futkosott. Bundi miután minden éjjel ébresztettem, ugyanis a kis lakónk éjfél körül kezdett el bulizni, közölte, hogy ez egy bogár, csak visszhangzik a nikecelen és különben is ő nem hall semmit és visszahanyatlott a párnájára, szerintem azt már nem hallotta, hogy akkor ez kb legalább egy kg-os bogár. Szóal az éjszakáim úgy teltek, hogy lestem az álmennyezetet, hogy mikor rágja át magát a szörny vagy esik a nyakamba vagy valami. Aztán reggel közölte Bundi, hogy a spotlámpák mellett nem jut fel semmi, amúgy meg lezárt a dolog, ekkor közölte Zita barátnőm, hogy ő látta a tv-ben, hogy ahol egy grafitceruza hegye befér, ott befér egy patkány is. A picsába a gumipatkányát, kell ennek a Zitának annyi természetfilmet nézi amúgy. Szóval péntek hajnal kettő, jött a szörny és járt körbe-körbe. Felébresztem Bundit, gondoltam amig vadászik, addig elmegyek wc-re. Kilépve a budiból, a következő képet látom. Bundi egy szál malackás pólóban áll egy sarki spotlámpa alatt a konyhai stoki tetején és önelégült fejjel fúj be a lámpa mellett Chemotoxal, mire a (szerinte) bogár, vinnyogva elszalad. Namármost, mondtam neki, hogy ultragáz, hogy a nővére biosztanár, ő meg majd 40 és nem tudja, hogy nincs az a bogár, ami vinnyog. Az én verzióm az, hogy szemen fújta a rágcsálót, aki jobb esetben megdöglött, erről majd értesülünk a rothadásszagból, rosszabb esetben éppen bosszút forral a könnygázos fószer ellen. Mindenesetre a hites uram k.... elégedett magával,hogy ezt is megoldotta. Mondjuk azóta ő alszik a gyerekszobába, így nem tudom van e még felső szinti albérlőnk vagy sem. Szóval ez volt a kialvatlanságunk és a késői indulás oka, aminek következtében a lányok nem aludtak, Szonja extranyűg volt, de azért az ugrálóvárból nem tudtam kiimádkozni. Este értünk haza, kompletten kidőlt a család, szerintem anyámék is., mert amíg mama Szonjával táncolt, addig papának Kirát kellett szóval tartani.:) Szombaton Bundinak be kellet menni dolgozni, ennyit erről, én meg kimentem a lányokkal a piacra, mert egy srác ígért munkavédelmi kobakot és férfierő híján nekem kellett elhozni. bakker, azt nem mondta senki, hogy 12db, még le is alkudtam nekik, de 12db kb egy hamvasba fért bele, + babakocsi + két gyerek+35fok. Ügyesen fogadtam egy ürgét a kocsmában, aki 1 sörért levitte a telephelyre, a jelzem dugipénzemből megvett szarokat, erre röhögve hív Bundi, hogy oké, hogy jó sokat vettem, de észrevehettem volna, hogy a csákó közécsempészett egy rohamsisakot:) A főnöknek azt mondtam ma, hogy vagy kifizeti a carjait, vagy felvesz munkavédelmisnek a céghez, de az neki kicsit sokba fog kerülni. Kettőkor hazaért Bundás, de valami titokzatos oknál fogva mindenki most akarta megnézni ujjszopó dedünket, így gyakorlatilag este 9-ig egymásnak adták a kilincset. Volt egy 3 éves kislány is, aki nem beszélt, ellenben helyzeti erőfölényét látva Szonja túrórudi megvonáson van, komolyan mondom rendesen szuszog ez a gyönyörű arcú kislány és az én pufifánkom szopott gombócnak tűnt mellette, fél kiló linzert percek alatt tüntetett el, komolyan sajnálom, hogy evést és csokihalmokat jelent neki a szeretet. Vasárnapra teljesen kipurcantunk a 2 napos "pihenő" után, úgyhogy komolyan mondom tegnap este 8-kor már mind a 4-en aludtunk, mint a tök, ergo én nem hallottam az éjjel a fenti csákót, hogy megvan-e még. :) Szóval ezek vannak minálunk mostanság.

Csurgató avagy testvérféltékenység

Szonja 2 napja ismét bepisil, tudatosan. Nem volt könnyű az elmúlt időszak, a nagy meleg miatt Kira is egyre nyűgösebb és egyre többet szopik. Ketté nem tudok szakadni, segítségem nincs. Bundi dolgozik, minden nap este 5 körül ér haza. Először csak azért szólt, hogy anya pisi, ha szoptattam, majd akkor is ha aludni kellett menni, sőt akkor végső megoldásként be is csurgatta az elejét, innen a tudatosság. Aztán tegnaptól locsolócsőként jár a lakásban. Pisil ő persze bilibe és wc-be is, kakálni csak a wc-be és csak egyedül. Túl gyorsan szokott talán le és túlságosan egyidőben a húga születésével. Szóval ma jutott mindenhova, a felmosó játékvödörbe, a székre, a játszósátorba, de még az ölembe is. Elaludt, de az előbb láttam, hogy álmában is becsurgatott. Pelenkát 2 hónapja nem használunk éjjelre sem és nem is szeretném ráadni. Nagyon el vagyok keseredve és nem amiatt, hogy bepisil, hanem amiatt, hogy én elrontottam valamit...tudom, hogy ez egy jelzés,a hiányom és talán a szigorom felé. Csakis itthon pisil be, sehol máshol és útközben sem, mindig szól. Szóval nagyon tanácstalan vagyok és nem túl boldog...tudom, hogy ez az én szakmám, de nem a saját gyerekemmel, hiszen vele elfogult vagyok.
A fizikai ok pedig az lehet, hogy mostanában sokat medencézett és ugye el kellett neki magyarázni a vizes fürdőruháról, hogy nyugodjon meg az nem pisi, víz, nem pisilt be. Nameg persze ebben a melegben rengeteg folyadékot iszik, élehet egy ksi hólyaghurutja is a medencétől ect.
Agyalok na és ha valakinek volt része hasonlóban nagyon jó lenen ha adna tanácsot nekem, meg ha nem volt része ilyenben akkor is...Mindenesetre ez elgondolkoztató...
"A szobatisztaság elérése a gyermek számára az első lépcsőfok az önállóság, a civilizált élet felé. A gyermek fejlődését közvetlenül befolyásolják az anya gondolatai, elvárásai, ezért természetesen nem arról van szó, hogy ne vegyünk tudomást a gyermek testi folyamatairól, hanem arról, hogy a fejlődés egészét kell fontosnak tartanunk, nem az aktuális eseményeket, hogy bepisilt-e. A szobatisztaság kialakulásának első feltétele a biológiai érés. Ez részben a záróizmok, vázizomzat megerősödését /pl.: ülni tudás/, részben pedig az izmokat szabályzó idegrendszer érését jelenti. Az ürítés központja a homloklebenyben található, ami az egyik leglassabban érő területe az agynak. További feltétele a kontroll kialakításának a pszichológiai érés. A biztos szobatisztaságot minden esetben megelőzi, a beszédben az egyes szám első személy használata. Ez azt jelenti, hogy a gyermek képes az anyját, és saját magát különálló személyekként érzékelni.

Amikor a fenti feltételek megvannak, a folyamat ideális esetben a következőképpen zajlik: Az anya mikor kibontja gyermekét a pelenkából, érdeklődik a pelenka tartalma felől. A gyermek látva, hogy ez az anyának fontos, maga is érdeklődni kezd saját testi működése iránt. Ezt az érdeklődést kihasználva megismertetik a gyermeket a bilivel és a felnőttek toalett használati szokásaival. Követik a gyermek ürítési aktivitását, mikor látják, hogy éppen a pelenkába székel, megjegyzik, hogy „kakil”, esetleg megkérdezik, hogy mi történt. Ha a gyermek bilit kér egyszerű szóbeli elismerés a jutalma, és akkor sincsenek negatív megjegyzések, ha a bili üres marad. Ilyen módon a szobatisztaság 3 éves korra megbízhatóan kialakul. A vizelet kontroll megelőzi, illetve egy időben zajlik a székelés kontroll kialakulásával.

Sokunknak azonban egészen más a személyes tapasztalati vannak, inkább úgy látjuk, mint egy szoktatási /kondicionálási/ folyamatot. Az anyák kiismerve gyermekük ritmusát a megfelelő időben ráültetik a bilire, praktikus játékokat adnak a kezükbe, hogy ne mászkáljanak el, majd amikor kerül valami a bilibe, nagy ünneplésben törnek ki. A gyermek, az anya szeretet és öröm megnyilvánulásaiért, tanulja meg bilibe végezni a dolgát. Ez az első „ajándék”, amit a gyerek ad.
A pszichológia inkább az első, természetes utat ajánlja, de önmagában a szoktatás, tréning sem okoz semmiféle problémát a gyermeknek.
A szobatisztaság kérdése, az önállóság kérdése. „Tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy mennyire bízik a felnőtt saját magában, azaz, mit gondol, mennyi önálló lemondás árán éri meg a gyereknek az adott korba, helyre beleszületni.” (Ingusz Iván)

Dolce vita Szonja módra

Azt hiszem a képek magukért beszélnek. Itt északon gyakorlatilag vasárnap volt az a nap, amire az idei nyár esett. Ki is használta a csibe jól. Első körben meg kell említsem, hogy megint megcsapott minket a természet erejének szele, ezúttal egy vihar formájában. Ami pár km-re innen iszonyatos pusztítást végzett, az itt nálunk egy erős nyári vihar volt, nem is sejtettük, amiről aztán értesültünk hamar, hiszen mindenhonnan szirénáztak a tűzoltóautók. Mondanom sem kell, a kis falvakban, jórészt idős özvegy emberek élnek, csekélyke nyugdíjból, sokuknak nem volt biztosítása. Akadozik a fólia, a szegőlécek és egyéb eszközök érkezése, rengeteg a munka és sajnos újra dörög az ég. A természet ismét megmutatta erejét. A csajok mindebből semmit nem vettek észre és én sem. Hála Bundásnak vasárnap regenerálódtam, kicsit tele volt már a hócipőm, igaz több részletben, de 1/4 10-ig aludtam, ezután elmentem a kölkökkel séta-motor kombóra, fagyizni, ezalatt a Zuram kiporszívózott és felmosott. Igen én is gondoltam arra, hogy beteg, de nem , egyszerűen hatott a szombat esti nagymonológom, hogy jól jönne egy kis segítség. Délután medencézni voltunk hivatalosak a bandacsajokhoz. Örömmel vettem tudomásul, hogy nem volt hiábavaló a bébiúszás, Szonja élvezettel szeli a habokat, sőt amikor kibukott az úszógumiból és alámerült, ügyesen vette a levegőt, nem volt krahácsolás. A legnehezebb feladatnak először az bizonyult, hogy meggyőzzük, hogy 75cm.es vízben, jó lenne úszógumiban maradni, illetve cafatokra ázás után kijönni a vízből. Édesen kiabálta, hogy "úszok én" :) Este jól megérdemelt flekkensütésre voltunk hivatalosak kerianyuhoz, teleettük magunkat és este 10-kor jöttünk haza. Kicsi Kira is megörvendeztetett bennünket, ugyanis édesdeden aludta végig a nap nagy részét a babakocsiban, csak a tehénnel került ismét konfliktusba.:) Ma már megint hétfő van, meg is éreztem én is...a tegnapi sziesztának és feltöltődésnek köszönhetően (kicsit) könnyebben vettem én is a nem akarok aludni (Szonja) és nonstop cicin akarok lógni, mert ha nem üvöltök (Kira) akadályokat.

Blaha Lujza nevenapja

Váljanak valóra legszebb álmaid,
Hozza az élet mosoly-órák százait,
Könnyed csak a boldogságtól legyen,
Könnyű harmatként lépj völgyön és hegyen,
Ahol Rád szívekből a Nap ragyog,
Kívánok neked boldog névnapot!

Garami művésznő, ragadványnevén Blaha Lujza 3. nevenapját köszönthetjük ma. A nagyszülei most mentek el e kiskorúnak, ennek örömére nagy kegyesen hajlandó volt egy kis sziesztát beiktatni igencsak szúfolt programjába. Arra, hogy este mikor lesz ebből alvás megpróbálok nem gondolni. Állandóan pörög a gömbölyűtalpú és kezdem azt hinni, hogy nem csak a pocakom miatt nem bírom már követni, lassan szemmel sem, nemhogy a virgácsaimmal. Igazi kis színésznővé
éredt az utóbbi időben, hihetetlen módon mórikálja magát. Tegnap például itt volt a fotós csaj, hogy készítsen képeket a pocakomról, ühüm...kb 250 fénykép készült, és szerintem bőven 200 felett van, amin a kisasszony szerepel, valamilyen élethelyzetben. Ezenkívül bevizsgálta a fotóapparátust, a fotóstáskát,többször átöltözött, táncolt, pörgött, fésülködött, ésatöbbi. Az én lelkemmel persze senki nem foglalkozott, amikor a csajszi elővett egy szabócentit és a 1.5-es rusnyaság ippencsak, hogy beérte a hasam, nem kis sokkot okozva nekem. A képeket még nem láttam, de erős a gyanúm, hogy ismét egy Szonja kollekcióval bővül majd a fotóalbumunk és valahol így is van ez jól. Azt már meg sem kisérlem, hogy a kis kémcsőből eredendőt rövid pórázra fogjam, mindenhol ismerik és szertik, igy esik meg hogy a zöldségesnél az epresládából csemegézik, a boltban bubit fújat, a gyógyszertárban kencéket kever, a kocsmában pedig ül a pult tetején és csokit majszol. Olyan nagylány már, ahogy közli, hogy Sziisztook és intézi az ügyeit. Nemrég még ő szuszogott összekucorodva, a kiságyban, amit már közösen raktunk össze a kishúgának. Tegnap azért adott egy kis ijedelemre is okot a hölgyemény, a bandázós lányoknál voltunk szalonnasütésen, eljátszottak jól, labdáztak, hintáztak, krétáztak, olykor oda-odaszaladtak csipegetni. Szoni pedig felcsippentett egy erőspaprikát, méregerőset...nagyon megijedt, hiszen nem érzett még ilyet, és hiába köpte ki, kb úgy nézet ki, mint egy veszett kutya, taknya-nyála folyt, közben még a kezét is lefogtam amíg bevittem megmosdatni, mert már csak az hiányzott volna, hogy a szemébe is nyúljon, jobb hijján az arcom harapdálta, szóval nekem is jól égett a bőr a képemen és nagyon ideges is voltam, persze le kellett tolnom Bundit is, mert ő hagyta ott azt a nyamvadt egy karika paprikát. Aztán a méregtelenítés jött alul is, nem beszélve a kádban jövő erőspaprikás fosás utáni kánkánról, miközben kántálta,hogy csiiippp, fáj a nyunyum. Azt hiszem én sokkal nagyobb hisztit csaptam volna egy ilyen akció után, szóval büszke lehetek rá, egy kis hős volt a mi Lujzánk...Egyre inkább kislány már és nem az akinek én szeretném látni, kicsi baba...önálló gondolatokkal, sőt a legújabb, hogy (szerinte) van egy angyalkája, aki vele alszik és meg szokta csípni(?), jham és természetesen az ő szobájában lakik..:) Jó nézni, ahogy előjöttek a szerepjátékai, hihetetlen logikát és összefüggéseket alkalmazva...még most született és lassan azon veszem észre, hogy valami állat (pasi) viszi majd el tőlem az égszeműm...(meg néha piros, mert a fotózás az nem megy)

Bibibaba, antipihi, mosolylány és társai

TESTVÉREK - a két lányom : )

....nya szóval, annyira be voltam lelkesülve, hogy mostan akkor én már nem fogok egy szálat sem dolgozni, hogy septiben kivettem 3 nap szabit, ha lúd legyen jó kövér alapon, nade ne ugorgyunk, menjünk szép szisztematikusan előre, kezdjük 15.-vel. Műsor volt a javából, egyáltalán nem burkolt kampányolással, szép huszárokkal, lovakkal, lelkes gyerekekkel, igazán szinvonalasá műsorral, az összképet mindössze annyi rontotta, hogy kb 120/km szél volt, nameg a parkok ugye nem burkoltak, igy havazás után süllyedősek, főként nekem súlypontilag, szóval hajam szalma, lábam térdig sárban, de hazafi voltam és végigdideregtem, elvégre mások nálam sokkal többet veszítettek anno. Jó vót na, a szélvihar ellenére. A legaranyosabb az atya volt, ahogy odajött vigyorogva köszönteni, na nem engem, a nagy pocakomat.

A szerda reggelünk horror volt, a főszerepben deddel, tv paprikával és késsel. Szóval vágtam dednek egy szelet paprikát, amit kevesellt és odament a késhez, naná hülyeanyja a paprika mellett hagyta a konyhapulton, és ded elkezdett magának nyiszálni még egy szeletet, az ujjával együtt, mire elkezdett sirni, már szerintem patakban, na jó kis érben folyt a vér. Bepánikoltam ugyanis nem hagyta elszorítani, egyre jobban vérzett neki, aztán nagy nehezen bekötöztem, rajzoltam neki arcot, ez lett bibibaba, apának is kellet egyet csinálni, ezzel báboztak délelőtt. Aztán be kellett szereznem cicás sebtapaszt, naná ko Kitty, bakker 3x annyiba kerül, mint a sima, agyam eldobom, ráfirkálok egy macsekot és ahoj enyém a léééé. Azóta ded hősként mutogatja sebét, bal kéz felemelt középső ujj, hogy mindenki lássa a bibijét. Mély a seb, szerintem kb 2-3mm-el kerültük el a sebészetet. Naná, hogy a sokkhatás örömére nem aludt semmit.

Délután hugilesőbe mentünk, addig a szüleim belízingelték a nagy testvért. A dokim beteg és nem volt jó formában, mindneki tegnap szült szerinte. Aztán jót vigyorgott, mert a kicsi lány a pocakomban végigmosolyogta az uh-ot, azt mondta ilyet még ő sem nagyon látott. Kicsit azért meg is ijesztett, mert 1 héttel kisebbnek nézte a minit, szerinte bele fér a tól-ig határba, de 3 hét múlva ismét látni akar minket puttonyostól. Na első sokkban bújtam a netet, ááá jó hír igenis belefér az intervallumba, aztán felhívtam Nagyfehirt is, nem kicsit mosolygott rajtam. Az egy hetes lemaradásra konkrétan az volt a válasza, hogy "lófütty", meg elmérés meg ez már mondjuk egyedi eltérés is lehet., max nem lesz 3.60, mint a nővére, amúgy meg higgadjak le, mert én vagyok az intézet reklámarca. Szóval kellő túllihegés után megemésztettem a dolgot, 3 hétig nem agyalok ezen. egyébként pedig minden rendben a béjjjbivel és ez a lényeg.

Ma, hogy végképp kipihenjem magam, megpucoltam az összes ablakot a lakásban, a nagy szabadságomban, Szonja segítségével. Azért lesznek ám a kétlányos anyuka létnek nem kevés előnyei. Beletarkitottam egy kis bevásárlást, mosást, dedmotorozást, beteglátogatás, pörgök na,mint a rigalánc, izzirájder öcsém!:) Holnap meg gyünnek a rokonyok, szerencsére csak villámlátogatásra nagynénistől, anyósostul, ésatöbbi. A hétvégén már tényleg pihenek úttörőbecsszó, most meg menek és elaltatom dedet. Köszi az aggódást mindenkinek, de nem veszek el, ígérem.