Ez van akkor amikor az ember orrára koppintanak, hogy jó lenne bakker ha megállnál egy kicsit, mert nem fog ez semmi jóra vezetni. Az ember azonban gyarló lény és nem figyel oda, ezen oknál fogva felkarol egy orbitálisat. Dehogy ül le a seggére és adja fel, játssza a kemény csajt és megy tovább, úgy két napig...aztán konstatálja, hogy ennek a fele sem tréfa, mert bizony nem tud lábra állni. Amikor közlik vele, hogy ezt a térdet bizony csapra kell verni, mint valami jóféle boroshordót, akkor akad ki igazán és kezdi komolyan venni. alkudozik egy sort, kikönyörög egy hét haladékot. Fekszik, pihen, jegel, ken, vajákol, éppen csak pipamocsokkal nem keni be az arcát,. Hát ez van kedveskéim, ha te magadtól nem veszed észre, hogy le kellene állni, akkor észreveteti veled a sorsod. Talán mos be tudom tartani az ígéretem és végre utóléri magát a blogírásban is, nem csak azzal lesz elfoglalva, hogy küzd, mint malac a jégen.
Kezdjük is azzal, hogy az idén ismét sikerül eljutnunk lellére. Lelle a szívünk csücske, örökös visszatérői és csodálói vagyunk a Balaton napfényes partjának. Mint, mindig minden évben történik velünk itt valami. Most éppen senki nem volt beteg, de Székesfehérvárt elhagyva, ott maradt a jó idő is, megérkezve már azt se tudjuk, hogy kotrójuk elő a bőrönd aljáról a végszökéség esetére betett pulóvereket és hosszúnadrágokat. Sajnos el kell mondjam a naptejre sem volt szükség az ott töltött majd két hét alatt. Az első két nap azzal telt, hogy inkább felkerekedtünk és kirándultunk, Jártunk Pécsett is, soha nem voltam még, elsőre elvarázsolt a különböző kultúrák találkozása, csak kapkodtuk a fejünket. A lányok nem is sejtették, de a "kellemes" 20 fokos balatoni lubickolások közepette meglepetésként megérkezett a jó ides apjuk is, egyenesen Németországból, hogy még pár napot eltöltve együtt jöjjünk haza. Azt, hogy mennyire jól sikerült volt az idei nyaralás ékesen bizonyítja, hogy a két csibe annyira nem akart hazajönni, hogy egészen Siófokig itatták az egereket....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése