2013. szeptember 30., hétfő

Itthon vagy! Magyarország szeretlek!

Avagy Így vigadnak az óvodások Gömörben.  Na, nem tudok én ilyen kulturált, hangzatos címeket adni, ezt itt szépen loptam kis városunk honlapjáról.  Szombaton Garami Szonja művésznő fellépett életében először az igazi nagy világot jelentő deszkákra, én meg annyira elfogult voltam, hogy majdnem elkezdtem kiabálni, hogy NAGY SZIN PAD! De vissza a kronológiához. Pénteken egy hét antibigyó ide vagy oda, kiderült, hogy a vizeletem kb. ugyanolyan, mint a kezdetekkor, ennek nyomatékosítására este jól be is lázasodtam. Szombat reggel amolyan preventív jelleggel lázcsillapítóval indítottam, hogy bírjam az iramot. 9-re kellett menni, gondoltam, 11-re hazaérünk legkésőbb és egy gyors ebédfőzés belefér. A csemete, a szívszerelmét, mármint a legújabbat kapta párjául, szóval nem kellett nagyon pirosító, meg kell mondjam igazán jó ízlése van elsőszülöttömnek. Ügyesek, szépek, édesek voltak és vastaps közepette vonultak ki. Maga a fesztivál arról szólt, hogy mennyi szépség, mennyi szerethető  van kis hazánkban. Igazi kis lélekporoló nap volt ez mindannyiunknak.




Tudom-tudom, nem a legjobb fotók, de lesznek hivatalosak is és én úgy el voltam varázsolódva tátott szájú Kirámmal az ölemben és annyira, de annyira izgultam értük, és úgy örültem, büszke voltam, meg minden, hogy a mindig fotózó énem alulmaradt.
Volt ám bábszínház is, legalább 30 különféle hangot használó bábossal, aki a műsor végén, felinvitálta a gyerekeket a színpadra, be a kulisszák mögé, mindent megfogni, megszagolni, letapizni, nagy és maradandó élmény volt ez is. 


Kaptunk forralt bort, üdítőt, az idősek közel 25 féle krumplis ételt főztek, a gyerekek faleveleket rajzoltak és játszottak, kaptunk sok-sok kedves szót, odafigyelést, mosolyt. Tényleg igazán léleksimogató volt, a fiatal népzenészek, akiknek látszik mindenük ez a zene, elvarázsolódtunk és tényleg azt éreztük jó itt és most. Táncház is volt, naná, hogy a Garami rongylábúakkal....11-es hazaérés, hmmm délután 4-re sikerült :) A Parapács zenekart külön a figyelmetekbe ajánlanám, igazi élet és örömzene. 



Ha valakit érdekelne a végeredmény, igen megnyerték a Fölszállott a pávát :)




2013. szeptember 26., csütörtök

Egy fa utóélete némi csajszibarckos dumával fűszerezve

Mondanom sem kell, hogy mekkora sikere volt a félig kész fának, mire hazaértek a csajok. Rögtön neki is ugrottak és kidíszítették. 




Aztán persze másnap Szonjának mindenképpen be kellett vinni az oviba és a Bóbita csoport óvónéni és daduska gárdája még kicsit csinosított rajta és igazán előkelő helyet kapott, én ezzel a délutáni szülői értekezleten szembesültem, roppant jó érzés volt. :)


 ***

- Mit rajzolsz Szonja?
- "Nyuszifejet."
- "Az nem nyuszifej, hanem segg." (Kira)

***

"Anya olyan gyönyörű hangod van." (Ki akart csikarni +1 esti mesét).

***

- Na aki széttaposta a ropit, az seperje is össze.
- "Én nem, mert nem végzek koszos munkát."

***

"Azért milyen piszok ez a kiskutya... most ugatsz, persze amikor neked adom az uzsim felét, akkor haverok vagyunk."

***

- "Sokat kanapéztam Martinnal."
- Hogy?
- "Hát a trambulinban, Martin jár kanapéra és megmutatta."
- Mit?
- "Azt, hogy hogy kell kanapézni."
- Megmutatod?
- "Aham."  Nekem meg leesik végre, hogy Martin karatéra jár. :D

***
Bújócskáznak:
- "Kira Te hunysz, számolj el 10-ig, mert megtanítottalak.Ez nem ér, megtalálat, most gyorsan elmegyek a wc-re, mert majd be szarok."

***

- Kira hol van a dió, amit összeszedtünk?
- "Ejtüntettem bújóhelyje."

***

- Kira úgy ugrálsz, mint egy bakkecske.
- "Én nem vagyok ájjat, én embej vagyok"

***

 

2013. szeptember 24., kedd

A fogtündér sztori...megreformálva

Szóval az az igazság, hogy szeretem én a mitikus lényeket és totál jó dolog a gyermeki hit a húsvéti nyúlban (aki OMG tojást tojik), meg Télapó. Nálunk karácsonykor az Angyalok hozzák az ajándékot, nem a Jézuska, Jézus a vallási vonalon szerepel az életünkben. Szonja életében az angyalok a szeretett halottaink lelkei, így értelem szerűen szerinte pl. a papa angyala hozza nekünk a karácsonyfát. Nem szeretem például a külföldről behozott ünnepeinket, lsd Valentin nap, Halloween és társai és bár lehet nincs igazam, de nekem ez a fogtündéres téma is ilyesmire hajaz, legalábbis én mindenképpen viszketek tőle. Nem tartom magam újhullámos anyukának, mert vallom, hogy nagyrészt inkább a gyerekeinek tanítanak minket, amíg ilyen kicsik, mint az enyémek mindenképp. Van úgy, hogy Hófehérkét mesélem, light verzióban, mert nehogy már az almaevésbe belehaljon, inkább csak aludjon napokat, de van olyan is, hogy a sokat pukizó tündérről Fingilingről mesélek és közben gurulunk a nevetéstől. Van titkos utunk is az oviba, sokkal élvezetesebb reggeleket kapunk ha erre  megyünk, ezen a vadregényes tájon és hiszem, hogy erre fognak emlékezni és nem a fogtündérre. 


Tegnap azonban Szonjának az oviban esett ki a foga, szám szerint a 6. és beetették a fogtündérrel. Hozta haza, hogy ezt most be a párna alá és reggelre ott lesz a pénz érte a fogtündértől, amin ő Monster babát vesz. Nem akartam lelombozni, hogy kb a komplett fogsor kellene a párna alá ahhoz a rusnya és ijesztő divatbabához. Egyébként sem szándékozom neki olyan babát venni, meg hogy is gondolja, amikor a húgát küldi előre villanyt kapcsolni a szobába, mert annyira beszari. Mellékzöngeként megjegyzem, hogy a Barbie babától is hidegrázásom van, meggyőződésem, hogy az anorexia és bulimia egyik kórokozója az elfuserált testkép manipulációval. Szóval kis fémdoboz elő, fog bele, párna alá be. Este bőven alvásidőben még azt hallgattam, hogy 3 percenként kiveszi és rázogatja. Aztán amikor elaludt jóféle fogtündérként kihoztam a fogat és belehajtogattam egy 500-t a kis dobozba. Mint kiderült roppant mód rá volt indulva erre a témára, mert hajnal kettőkor 2cm-re az arcomtól, elkezdett ordítani, hogy "ittvoltafogtündéréshozottnekempénzt" - nekem meg infarctust. :) Onnantól, mint aki keményen megdolgozott érte Rákóczi Ferencünkkel aludt reggelig, majd be akarta vinni bemutatni az oviba, itt azért már megálljt parancsoltam. Megígértem, hogy ma ovi után elverheti, olyan cirka 12000ft lehet amit venni szeretne belőle. :) Délelőtt pedig nagy betegelős magányomban úgy döntöttem megreformálom ezt a fogtündéres sztorit, miszerint minden fognál lesz egy meglepi. Ma ez a fa készül, a wcpapir guriga levelek ragasztása és festése lesz az ő feladatuk délután. Mert mondanom sem kell, hogy a mindenben nővére után loholó legkisebb ugrifüles is feszegeti szó szerint a fogas témát, hátha neki is dől a lé hamarosan. 


2013. szeptember 23., hétfő

Reped a csőnaci semmi gáz....

Az a helyzet, hogy bármennyire is próbálom, érett, komoly gondolkodású majd 37 évesnek mutatni magam, olykor akad némi porszem az élet nevű gépezetemben. Múlt héten Szonja leledzett itthon némi laza fosós-hányóssal, most meg én szintén laza vesemedence gyulladással. A hétvégém 39 fokos víziókban töltöttem, olyanokat álmodtam félig nyüszögve a fájdalomtól, hogy Stephen King sírva könyörögne a töredékéért. Az csak hab a tortán, hogy újra akartam ma hasznosítani az aventes tejtartó műanyagokat, hát kapják be, szétázott a pisimtől a táskám....a 20 fős várakozóból, csak az a 2 kölök nem vette észre, hogy a pisit ürítgetem a kukába (wtf) a klotyó be volt zárva, aki a telefonját bújta. Bár becsületemre legyem mondva, ki is vittem a szemetet a nagykukába. Szóval most itthon vergődöm, lórúgásnyi antibiotikummal, meg vizeletes kémcsővel, mert hoztam, egy tucatot az intézetből, még egyszer nem áztatom a táskám a saját pisimben. Igazából még a betegeskedés előttről szerettem volna egy velem kapcsolatos lúzersztorit megosztani veletek, de sokat nem vesztett az aktualitásából. Mivel  le voltam gatyásodva, gondoltam bizniszelek magamnak pár farmernacit a hűvösebb napokra. Találtam is két kedvemre valót és rám illőt. Bevonultam a próbafülkébe, tolom le a gatyám, hát bakker végigszakadt a combomon körbe. Mekkora gáz lett volna azt mondani, hogy csajok kapjuk már le a címkét az újról, mert inkább ebben mennék haza, így inkább nyújtva pár centit a pólómon felvonultam Kiráért az oviba. Másnap meg bevillantam a 10 órási értekezletre a vaci új indigókék nacimban. Olyan hideg volt, hogy nonstop a lábam simogattam. 8 ápolónő ült velem szemben és nézem, hogy 1-2-nek mint a csigának jön ki a szeme és néz rám, majd pár perc múlva az egyik megkérdezte, hogy nem vagyok-e rosszul. Mondom nem, csak fázom, mire a válasz, bakker valami nagy gáz van veled, mert lilul el a kezed folyamatosan. Őszintén szólva ekkor már nekem is feltűnt, hogy mint aki éppen keringésleállásba kezdett, lilulok el.  Aztán felismerődtem és kezet mostam, rögtön helyreállt a keringés. Bingó az indigófari, azt már a képzeletetekre bízom, hogy milyen kékfestő kelmét lehetett volna gyártani a tusvizemből :) Ötleteket várok a színvisszatartásra, mert annyira, de annyira tetszik, csak élénken él bennem a Dr Házas jelent, amikor sokan a fogós faritól patkoltak el...

2013. szeptember 18., szerda

Bezony :o)

"Van benned valaki, aki halhatatlan. És derűs. És erős. Nem lehet vele elbánni. És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít. És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz. Hallgass rá! Ő vagy te."

2013. szeptember 17., kedd

Mózes 7:63

Tegnap óta megint mocorog bennem valami....(nem, nem vagyok terhes) :) Szóval tegnap volt egy elgondolkodtató beszélgetésem. Pár szó volt csupán, de valahogy rosszul érintett. Van egy kolléganőm, nem egy helyen dolgozunk (tágas és sokoldalú a cég), de tegnap hivatalos ügyben mennem kellett hozzá  (is). Beszélgettünk, kérdezte mikor jön haza Bundi, ő párja is kint van, kb 30 éves a lány. Aztán áttért arra, hogy neki nagyon elege van ebből, hogy 2 havonta látják egymást és ez már lassan 10 éve így megy. Aztán én is meséltem, hogy nem könnyű, meg igen milyen szar érzés, hogy 1.5 havonta látják az apjukat. Annyit válaszolt rá, hogy ő ezért nem fog gyereket szülni. Hát én leforrázódtam, persze szidhatnám az államot, a rendszert, a helyet amiben élünk. Nem mondom, hogy nem rossz így élni, de még kósza gondolatként sem fordult meg a fejemben, hogy emiatt ne szülessenek gyerekeim. Rágtam magam egy sort ezen és győzködtem, hogy persze sok mindenből kimarad az apjuk, de kérdés nincs arról, hogy mi ehhez a léthez alkalmazkodjunk. Hány és hány gyerek nő fel csonka családban, de én hiszem, hogy adott helyzetben minden jobb, mint meg sem születni. Közben meg persze, hogy bennem is motoszkál, hogy olyan helyzetbe kényszerítettük bele a lányokat, amiben nem volt választási lehetőségük és ami nem jó. Furcsa ambivalencia ez, de nem tudnám elképzelni, hogy ne legyenek, számomra nem furcsa, hogy én megyek velük orvoshoz (Szonja éppen beteg), oviba, fociedzésre, és remélem számukra sem, mert ebbe a helyzetben szoktak bele. Mint mindig, most is szembejött velem a válasz egy kiposztolt videó formájában. az én gyerekeim is pontosan így reagálnak a régen várt találkozásra, ígérem egyszer én is megörökítem. Addig meg még morfondírozok ezen egy sort....gyűjtöm az érveket pro és kontra...


2013. szeptember 14., szombat

Kicsikét szűk a világ nekem....

...keresem benne még a helyem. Kb. 2 napja ebben az élethelyzetben vagyok, nem is vagyok, hanem inkább lebegek, mert bár halálosa lefáraszt a hajnali kelés, a munka, a csajok hurcolása, az itthoni háztartási dolgok, mégis kevésnek érzem. Van bennem valami belső zsizsegés, hogy akarok valamit, ami csakis rólam szól. Persze mondhatjuk ezt önzőségnek is, de hullafáradtságom ellenére, még is visz valami belső lendület, hogy ennél többet, máshogy, máshol. Gondolom, hogy valami változás folyik bennem, mert amíg pár napja még alig vártam, hogy végre csönd és nyugalom legyen körülöttem, most a nagy csöndben elönt a magány és a rám telepedő kezdődő depresszióm kénytelen vagyok egy tábla csokiba fojtani. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, nehéz velem, főleg olyan esetekben, ha még saját magam se, vagyok tisztában azzal a folyamattal, ami éppen bennem zajlik. Sajnos hanyagolom a blogot is, mert mit is írhatnék le minden nap, hogy hajnalban kisebb agymenés közepette, mint egy zizzent trió indulunk a hegyre az oviba, hogy általában 15 perc múlva 10 sajtos kiflivel robogok az intézet felé a brancsnak viszem a reggelit és 7-kor beesem az ajtón és legközelebb arra eszmélek, hogy 3 óra van és jön újra a köröm. Ezt még megspékeltem azzal, hogy hétfőnként ovifocira viszem a csajokat leendő iskolájukba, a 2007 és 2008-as korosztály mehet, de mivel kicsiKira lefutotta a 2007-es korosztály, úgy hobbiból, az edző bá' közölte, hogy a következő hétfőtől ő is mehet, 2010-es születés ide vagy oda. Azt kicsit frivolul megjegyzem, hogy Kira csatár lesz, Szonja meg kapus, anyai véleményem szerint. :) Az oviba felrobogva szinte minden nap az a kép fogad, hogy az 1-es és a 4-es csoportban sincs már nebuló vagy ha van is éppen akkor bőszen falatozza az uzsiját, leszámítva 1-1 ágyat a placc közepén, ahol még durmol két kölök, naná, hogy az én lányaim. Nem túl lelkesek az ébresztésre és hazafelé is morognak, én meg azon, hogy menjünk már, mert rendszerint bevásárolva érek haza cvekker cvekker hátán, és minden nap azt várjuk, hogy mikor lesz már péntek délután, lelkesebben számolom, hogy mennyit kell még aludni, hogy végre ne az úton érjen minket a hajnalhasadás, hanem álomföldön. Melóban is vannak nem is kicsi csatáim, de fel vagyok vértezve egyenlőre, sőt decemberben pszichodrámát fogok tanulni, azt, hogy hogyan fogom ezt kivitelezni még nem tudom, sőt előtte még szeretnék kibulizni egy szabad hétvégét is magamnak, amikor kikapcsolnék egy kicsit, már ha lesz olyan vállalkozó szellemű (lúzer), akire rá tudom két napra lőcsölni a csajaimat. Kicsit döcögve íródott ez a bejegyzés is, közben diót hoztak, pucoltam, 15x homokot sepertem, amit felhoztak a gumicsizmával, volt ivászat, pisi, kaka, bicófújás, kutya- és macskaetetés, 3 telefonhívás, kaptam 8 kavicsot és 9 virágot. Tudom kicsit sem lett pozitív hangvételű ez a bejegyzés, de nálam már azzal is oldódik a probléma, ha kionthatom ide magamból.

2013. szeptember 13., péntek

Garami művésznők beszólogatnak




***
"Öcséém marhára kiszívta a bőröm a ragtapasz."

***

"Én először hideg tejet iszok, aztán meg friss meleg kakaót, mert a hideg tej nem jó a torkunknak."

***
"Ezt figyuzd, hogy falik a kicsi!" (Kira gyorsan evett)

***

"Anya apának, meg Kirának fürödni kellene, mert bűzölög a lábuk."

***

"Én ismerek egy ismeretlent."

***

- Kira le fogsz esni!
- "Nem fogok papaszkodok." (kapaszkodok).

***

- "Anya, minek kell cicitartó?"

- Hát, hogy ne lógjon a cicink.
- "De neked a cicitartóban is lóg."
- Pffff.....

***

Kira sétál: "hihihi hahaha, így csináj a bojóc."

***

"Anya olyanra csináld a kakaót, mint mama, olyan öreg langyosra."

***

- Kira nem ugrálj az ágyon!
- Nem ugjájok, jugózok (rugózok) nincs a jevegőben a lábam."

***

- "Anya nem érem utol Kirát, gyorsabban fut, mint én."
- Hát igen, ő gyorsabb.
- " De helyben futásban én vagyok a gyorsabb."

***

"Veszel egy nagyítót, amivel minden babát látunk?"

***

Már nem vagyok szerelmes Leventébe...meguntam."

***

2013. szeptember 7., szombat

Amikor anya nagyon röhög...

Ma a csajokkal érdekes köveket gyűjtöttünk, kihasználva a szép időt, hazajöttünk, lesuvikszoltuk és azt játszottuk, hogy egyvalaki kirak valamit, a többiek pedig kitalálják. Az alábbit fotót nem mertem kitalálni, de hála az égnek a gyermeki fantázia még nem piszkos, íme Kirus műve és a megfejtés: "Nézsd anya ojjó!"

2013. szeptember 6., péntek

Mantrázgatok...

"Tetteink, erőfeszítéseink, mindaz a munka amelyet becsülettel, szeretettel felvállalunk, visszahat ránk. Holnap minden ember azzá válik, amit ma tesz, gondol, mond, cselekszik. Fizikai testünket megszülte édesanyánk, de szellemi, lelki énünket mi magunk szüljük mindennapi erőfeszítéseinkkel. Merd kibontani vitorláidat a szélben! Ne félj! Ha haladni akarsz, éld életedet padlógázzal! A bátor lendület téged is erősebbé, nagyobbá tesz, és csak így törheted át repülésedet lefogó korlátaidat."

2013. szeptember 4., szerda

Öreg járgány szivatóval indul...avagy a kóros kialvatlanság mellékhatásai

Vagánykám, avagy micsoda pasi ez a csaj

Aki hajnal hatkor is vigyorexel indul. :)
Az a helyzet feleim, hogy most van ippen nyugodt 5-10 percem, amíg a két csibész éppen a fürdőkádban mossa le az óvoda porát. Apropó óvoda, tündibündi mind a kettő idézet az óvónéniktől. :) Kira bigacsiga (csigabiga) csoportos és "Kiszvijág a jeje". Azt a poént ő még nem értette, hogy a daduska néni a kisvirágot mákvirágnak hívja :D . Nekem még az esik nehezemre, hogy hajnalban kelek, tényleg szívás, főleg a ma reggeli 6 fok, amikor fel kellett túrni a szekrényt melegebb cuccokért. Szerencsémre van itthon egy szorgos kismanó (anyukám) aki mire délután négy tájban hazaérünk, csilivilivé változtat mindent. Ami nagyon szép is, kb 10 percig, mert a csajok addigra lakják be újra a lakást. :) Vessetek rám követ, de azon agyalagyák közé tartozom, akik szeretnek dolgozni, mondjuk úgy 10 körül jobban menne a munkakezdés, dehát ez van. Aktív tagként a társadalomban (höhö politikai pálya rulez) lótuk-futok egész nap, pezsgek na, meg a lábam is úgy este 7-re. 10 körül meg a nyakam zsibbad, kb akkor ébredek fel az esti film reklámjára, no meg arra, hogy elzsibbadt a nyakam a kanapén.Nem tudom, hogy a kóros kialvatlanságom-e az oka, de mostanában kb a fejem is elhagyom, az egyetlen előnye annak, hogy kisvárosban lakom, hogy mindenki ismer, így a dolgaim előbb-utóbb az intézetben kötnek ki, ahol dolgozom. A heti lista:
  • A virágboltban felejtettem az egyik szatyrom, amiben  pirospaprika és kóla volt
  • Egy megrendelésre mindenhova a saját házszámunkat írtam, hiába no egy utcában lakom és dolgozom. Azért viccesen nézett volna ki, ha az udvarunkra borítanak egy raklapnyi kötszert és fertőtlenítőt.
  • A kolléganőmnek úgy vásároltam bérletet, hogy otthagytam a város laboreredményeit, igen egy köteg véreredményt, rájöttek ők is hol dolgozom.
  • Ha meglát a zöldségesünk, mélyen sikolt, én vagyok az egyetlen aki darabra és számlára vesz mindent  a klienseknek, 10db szilva, 4 db körte és ezt figyeld 3 db szőrös barack, 5 db kopasz barack.
  • Mindig elhagyom a céges névtáblám, rendszeresen bedobálják a postaládába.
  • Ma pánikhangulatot keltettem, azt hittem az ÁNTSZ szállta meg az objektumot, közben meg Jehova tanúi voltak, mentségemre szóljon, hogy az öltöny-nyakkendő kombó tévesztett meg. 
  • Olyan tempót vettem fel, hogy mindig futok, ha kollégával ügy intézem, az úgy három méterre szalad mögöttem, tény, hogy vicces látvány lehetek.
  • Ma a 21 éves masszőr srác volt az alany, holnap azzal lesz tele a helyi rádió, hogy "némá' a Zura kint robotol, ez meg beújitott egy tacskót."
  • Egy szuper pékség nyit hajnalban, 2 hete péksütit reggelizek. (pffff disznó).
Mindennek tetejébe nyertem egy álomfogót, ami meseszép, leszámitva, hogy nekem ez a (nem) alvás dolog, amolyan 22-es csapdája. Írok a Jézuskának 3 napos, "addig alszol, ameddig akarsz" kupont kérek karácsonyra.
A kedvenc színemmel :)

 


2013. szeptember 1., vasárnap

Hajnalodik....



kiugrom az ágyból....na Micimackóval ellentétben én erre egyáltalán nem vagyok képes. Jól el is terveztem, hogy ezen a hétvégén addig alszunk, ameddig csak lehet és rákészülünk a hétfői ovikezdéshez kötődő "laza" fél hatos kelésre. Igen volt olyan a héten, hogy 6.40-kor keltem és 7 előtt egy perccel estem be az intézet ajtaján, a szó legszorosabb értelmében. Hol van már az éjszakai bagolyságom, este 10 körül itt-ott összecsuklom. Szóval a hétvége átalvása nem jött össze, ugyanis ablakcsere van nálunk, és a jómunkásemberek korán kelők. Tegnap 7.30-at beszéltünk meg, hogy jönnek, 7.10-kor keltem, ők meg 5 perc múlva itt voltak, meg is jegyezte, az egyik srác, hogy őt köntösben még senki nem várta, én meg égtem mint a rongy, ma pedig időben felkeltem. (szájhúzogatás). A csajok teljes extázisban vannak az ovi miatt, szó szerint órákat számolunk vissza, hogy mikor mehetnek már, azért kíváncsi leszek arra, hogy meddig fog tartani ez a nagy lelkesedés. Szonja mondjuk már most iskolába szeretne menni, Kira meg természetesen nagycsoportba, hiszen ő már túl nagy. Én meg be vagyok rezelve, mert mindent átszámolva, latolgatva, legkésőbb 6.10-kor (Jézusmária) el kell indulnom velük, hogy felérjünk és én még 7 előtt (erre mondjuk nem vennék mérget) beérjek dolgozni. Visszagondolva mindenre elszaladt ez a nyár, mintha most jöttünk volna csak haza az évzáróról. A legjobban az szomorít el, hogy annyi mindent szerettünk volna még megtenni az utolsó így együtt töltött nyáron és annyi minden nem valósulhatott meg, ezért vagy azért. Szonja igazi nagylánnyá cseperedett, éppen írni tanul, saját magától. Kérdezgette a betűket és pár napja arra értem haza munkából, hogy egy szívecskékkel telerajzolt papíron a következő szerepelt, nagy nyomtatott ákombákomokkal : "Anya Apa nagyon szeretlek titeket." Emellett megtanult görkorizni a nyáron, de a bicajozás csak pótkerékkel megy, úgy bedől egy-egy oldalra, mint egy kérdőjel. Nem kispálya az sem, hogy mérhetetlenül büszke az 5db csontfogára. Puzzle kirakásban úgy elver, mint a huzat :) Kira sem az én pici lánykám már, igaz ugyanolyan kis bújós, velem elalvós, ő a nyáron úszni tanult meg, magától, én csak kérdezgettem, hogy leér-e még a lába, mire egyszer azt válaszolta, hogy nem tudom, már úszott a mély vízben. :) Egész nap mozgásban van, aztán akár csak piciként valahol a lakásban kiterül és elalszik. A HK lázuk nem csillapul, látszik az ovis összekészíttetett dolgaikon is, nőnek, mint a (bolond)gomba, okosak, szépek....így is van ez rendjén...