Ma reggel arra ébredtünk, hogy minden eltűnt az udvarunkról. Az asztal, az autó, sőt még a kutya is.....ennyi havat már nagyon régen láttunk, sőt a lányok talán nem is emlékeznek rá. A szombati lustálkodós, pató pálos reggelünket is belepte a hó. A csajok olyan fürgeséggel ébredtek és visítoztak a fehér lepel láttán, hogy arra szerintem még a 3. szomszéd is ráébredt. Rekordsebességgel nyomták be a reggeli habos kakaót és a máskor szombati ebédhez is pizsamában poroszkáló leányzók cirka 5 perc alatt vágták magukat téli gúnyába. Lerohanva a lépcsőn dobtak egy-egy hasast és hókommandózva kúszták át az udvart. Az eddig tájképbe olvadó kutyánk is oda meg vissza volt, sokkal inkább a lányoknak örülve, mint a számára első hónak. Komolyan mondom nem értem a siránkozókat, igen hideg, meg munka van vele, de eszméletlen jó rácsodálkozni. Vidámságot hoz magával, csapatszellemet, mert nehogy már a szomszédhoz ne vágjunk hozzá 1-2 hólapáttal. Én nem bőszültem fel azon, hogy nem jött a hókotró és lapátolni kell...eszembe nem jutott ezért bárkit is szidni. Mosolyogva néztük a gyermeki örömöt, mert a hó jó. Ráadásul ekkora hó...amibe már alagutat lehet ásni és bújkálni benne. Ma annyi időre láttam a lányokat, amíg ebédeltek, valamint nagy harcok árán 1x átöltöztek a havas gúnyából, hogy újabbat havazzanak össze. Visszaidéződtek gyerekkorom telei...hózik...imádom :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tél. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. január 14., szombat
2016. február 21., vasárnap
Esős farsangolás
Az a helyzet, hogy a farsang nálam eléggé nagy mumus, én a kiszebábbal legszívesebben azt égetném el, hogy ne legyen többet maszkabál. Valami rettegés fog el a jelmezek, abban is a festett bohócok láttán kap el pánikroham. Az utcánkban az egyik ház ablakában egy ilyen bohóc a huzatfogó, meg kell mondjam, hogy majd minden reggel beszólok neki, amikor rám vigyorog, én meg frászt kapok tőle. Kiráék farsangi kavalkádját meglehetősen jól abszolváltam, ugyanis rá még kellőképpen hat az anyai nyomás (hízelgés, rábeszélés) ezért 2 perc alatt sikerült lezsugáznom vele, hogy mit szólna ha Minnie egér lenne az idén, beleegyező lendületével már szaladtam is a kasszához és jelmezügy megoldva. Még az én bármely kreatívkodásra erős parkinzonizmusba hajló kezemnek is megoldható volt az a kihívás, hogy orrot és bajuszt rajzoljak neki, ígyhát teljes öröm és boldogság volt az ovifarsangon, Minnie Kira tündökölt. Még azon sem akadtam ki, hogy bizony teljes harci díszben abszolválta a délutáni alvást. Azóta is napi mosásban van a cucc, mert ebben tündököl itthon is.
Szonjával és osztálytársaival már korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. Mégpedig azon laza oknál fogva (igazgató néni sokat csuklik) hogy nekik előre volt vetítve egy buli egyéni jelmezben és egy városon keresztüli osztályjelmezzel spékelve a dolgot. Mivel kettős probléma rajzolódott ki, sos ötletként lementem az intézet raktárába és kitúrtam 30db helyre kis otthonkát, hozzá színbe díszharmonizáló fejkendővel, gondoltam mindenki hoz otthonról egy seprűt vagy felmosót és kész is a 2.b-s takarítóbrigád. Rohadt büszke voltam fantasztikus problémamegoldó képességemre egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy nálam sokkal, de sokkal kreatívabb gyerekek alkotják az osztályt és mély degradálásnak élték meg, hogy mit akarok tenni velük. Kettő mondatban rendeztek le. 1. Ők nem lesznek takarítók. (Nagy duzzogva elfogadtam) 2. Ők Kínai sárkény akarnak lenni (Mi a picha? Teljes rémület). Az első sokk után felmostam magam az előzőleg farsangi kelléknek szánt felmosóval és ofinéni rémült segélykiáltásaira szervezkedni kezdtem. Kardinális kérdés volt a sárkány feje, de egy anyuka magára vállalta (jóvanna, nem kicsit könyörögtem neki). Csütörtök délután ott álltunk az osztályban 15m-nyi összevarrt lepedővel és szerencsére kreatív lurkókkal, 2 óra alatt kész volt a sárkány. Nagyon büszke voltam a végeredményre, amihez mondjuk csak annyi volt, hogy bőszen csattogtattam a tűzőgépet és koordináltam a helyzetet. (Szerintem k... jó főnök lennék). Másnap azonban rájöttünk, hogy cirka egy évre előre dolgoztunk előre, hajtott a tatár, de egész nap zuhogott, ergó dirinéni lefújta a felvonulást. Úgyhogy a lurkók jövő évi osztályjelmeze megoldva, csak át kell festeni a kettest hármasra :) Azt meg csak megcsinálja valaki.:) Azért nekem még maradt egy égető problémám, miszerint Szonja egyéni jelmeze, felvázoltam neki a lehetőségeket (felsoroltam ami jelmez itthon van) miszerint, elefánt, cica, bohóc (brrrrr). Kinyögte, hogy Minion akar lenni, mondom a süti, nem bakker a sárga kis cuki gnóm. Dobtam egy hátast és bevetettem minden rábeszélőkémet, de olyan, mint az anyja, ragaszkodik az elképzeléseihez és az elveihez. Szóval első körben vettem egy citromsárga nylon harisnyát, amiről felvéve kiderült, hogy sokkal inkább hajaz a piszkosfehérre, de leginkább semmi köze nincs a citromsárgához. Citromsárga póló csak felnőtt méretben volt, de ki nem szarja le, kicsit mélyebb lesz a dekoltázsa és szevasz. Kantáros gyerekméretű munkásruha sehol nem volt, lévén tiltva a gyermekmunka kishazánkban, ergo kantár csak szoknyán volt kenjük be sárral alapon jó lesz az is. Citromsárga sapit pólóból alkotott egy kolléganőm. A nagy probléma a gülüszem volt, gondoltam jó lesz alapnak papírtörlő guriga, le is tekertem egyik hajnalban itthon az 500 lapost. Hungarocell golyót szerettem volna bele, de nem volt csak tojás alakú (250ft/db arán WTF?). Azt ugye faragni kellett, de nagy volt a papírtörlő gurigába, ergó WC-papírt is letekertem. aztán némi probléma még akadt, mert utólag fújtam le hőálló ezüsttel a keretete, ami befogta a szemet és hogy mégis fehér legyen hibajavítóval festegettem. (Nem röhög!). A gumi nagy lett, csálé, a szem kancsal, de a mi gyerekünk ugyebár. Mindenképpen pozitívumként könyvelem el, hogy felismerték, hogy nem a Szörny Rt-ből egy figura, hanem egy Minion.
Pénteken még van egy farsangos buli, Kira Pom-pom csapata, (ezt figyuzd:Buborékhercegnők Pom Pom Girls, (hova tojjak hirtelen)) nyit meg egy farsangot, de oda kész a ruha. (Levegő kifúj, homlok letöröl). Nem...rohadtul nem akarom tudni, hogy jövőre minek akarnak öltözni...mindemellett mélyen tisztelem és fejet hajtok (meg kicsit irigykedve nézem) minden kreatív anyuka előtt.
Címkék:
óvoda;,
tavaszváró,
tél,
ünnep
2016. január 24., vasárnap
Az egész azzal kezdődött...
...hogy KeriZsóka több hónap után újra hazaérkezett a hófödte hegyekről. Ilyenkor mindig kicsit zajosabb az életünk, négyesben szervezünk programokat. Persze mindig van valami meglepetés is nála, valami ösztönös jelleggel talál ki meglepetést a lányoknak. Most sem történt ez másként, két pár jégkorcsolyával érkezett, a lányok majd ki ugrottak a bőrükből örömükben. (én meg a rám öntötte bőrkabát ajándéktól, de ez most nem tartozik ide).
Olyan kettő nap után untuk meg össznépileg, hogy a lányok
jégkorcsolyában, élvédővel szántják a nappaliban a parkettát, valamint
csak fürdéshez hajlandóak levenni, így gyorsan megszületett a döntés,
hogy jégre velük. Nem volt nehéz megtalálni a korcsolyapályát a szomszéd
városban, ugyanis cirka 100m-es sor kígyózott a pénztár előtt. (Itt
kell megjegyeznem, hogy a tündéri beengedő bácsi kivételével a helyi
jéghoki csapat játékosai látnak el minden funkciót a pálya körül, nem
kis esztétikai élmény nyújtva a hölgylátogatóknak.) Szóval egyikük
elkiabálta magát, hogy akinek van korija az mehet a másik pénztárhoz,
nem volt kérdés, kilogosztikáztuk és már ott is voltunk, kb 10-en
összesen. A lányok még nem voltak jégen, ezért gyorsan kitaláltuk, hogy
amíg esnek-kelnek egy fél órát addig elfogy a sor és mi is beáldozzuk
magunkat, kölcsönzünk korit. A csajokat beengedtük a pályára és 2 perc elteltével szemünk-szánk elállt. Semmi óvatos duhajkodás, semmi anya gyere, keri gyere, semmi seggreülés, szántották a jeget rendesen, szóval abban megegyezhetünk, hogy tényleg tud az jégkorizni, aki görkorizni :). Kira fél óra elteltével már annyira pofátlanná korizta magát, hogy a 190 cm-es fiúkat kerülgette a jégen. Amikor kezdett alkonyodni és mi ketten a pálya szélén meg rohadtul fázni, eldöntöttük, hogy bemerészkedünk, maximum méri majd a Richter skála az eséseinket. Nagy-nagy bánatunkra nem volt már kölcsönözhető kori, így beszereztünk egy síelő pingvint a csajoknak, amire mondjuk konkrétan szükség nem volt, de marha jól nézett ki. Meg kell dicsérnem az ottani Havasi Jeti büfét, mert nagyon jót kajáltunk, igaz átfagyott végtagokkal és éhesen nekem már jöhetett volna fagyott rénszarvasláb is. A cirka 3 órás program sikerét mutatja azt is, hogy 2 éve szerintem először sikerült Kirát olyan szintre lefárasztani, hogy csorgó nyállal aludt 5 méter megtétele után a gyerekülésben. Szonja pedig korcsolyalevétel után droidként küzdő bádogember stílusban vánszorgott el a gépjárműig :)
Summa summarum irtó jó buli volt és ha kikecmergünk a vírusos torokfájásból újra jégre szállunk :)
Címkék:
barátok,
sportolunk,
tél,
ünnep
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














