2010. március 31., szerda

Párhuzam


"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára.
Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti.
A kórházban a gyermek elveszítette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek meglátta az apját,szemében fájó tekintettel kérdezte: "Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim?"
Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:"SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!
Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!"

Ezt a mailt ma kaptam, párhuzamot vonva az éjszakámmal. Szonja nagyon jó alvó éjszakánként már jó ideje, ezért is volt furcsa, hogy hajnal 1-kor felébredt és biza 4 óra is elmúlt, mire újra elaludt. Tegnap megcsípte valami és a fenistil gél és csepp ellenére felköltötte a vakarózás, hamar a semmisejó állapotba került. Próbáltam sokszor visszaaltatni, de biza nekem is fogyott a türelmem és párszor odaszóltam elég keményen, hogy most már aztán alvás, demárisazonnal ésatöbbi. Közben meg azon fortyogtam magamban, hogy mennyit alhatnék még és Bundás is horkol, mint állat és hogy fogom kibírni a következő napot. Álmos voltam, mérges, dühös, tehetetlen, ded meg csak nem aludt és ez így ment pár órán keresztül. Anyázott ő is én is. Aztán egyszercsak ráfeküdt a karomra és megpuszilta. Amikor megkérdeztem, ezt miért kaptam, csak annyit mondott, mejt szejetlek. A karomban aludt el. Hajnalhasadtával ott bőgtem az alvó gyermekem felett, és rettenetesen szégyelltem magam, a türelmetlenségemért, a dühömért. Közben meg mérhetetlen büszke voltam a kisemberre, hogy így is szeret...

2010. március 29., hétfő

Számolósdi









Ma töltöm a 31. hetet, kb úgy érzem magam, mint aki a 41.-et tölti :)csináltam fotót, nem férek fel ide, na jó azé megmutizom. Apukám pedig 70éves éppen ma, Römi barátnőm Timikéje pedig 3, szóval Isten éltessen mindenkit. Apu már szerdán hívott, hogy szombaton feljönnének, kínos volt de leráztam, hogy nem leszünk itthon. Pénteken még egyszer bepróbálkozott, a válasz részemről ugyanaz. Aztán szombaton összecuccoltam a kiccsaládom, a pótyerkát, meg a bátyám és megleptük őket. Jóapám éppen ásózott, még az ásót is eldobta, amikor meglátott, mit mondjak igazán jól sikerült a partizánakciónk. Soha nem láttam még aput ennyire meghatódni és soha nem örültem még ennyire, hogy ezt megszervezhettem neki. Biza-biza még a könnyei is kicsordultak, én meg megpróbáltam az örömére gondolni és nem arra, hogy talán ez az utolsó. Kicsi lány tobzódott a szeretetben, a jó levegőben, a frissen vetett borsó kiásásában:), a tortanyalakodásban. Még az ebédet is vittük, így tényleg semmire nem volt gondja az ősöknek az igazi együttléten kivül. Szeretnék még sok ilyet, bár tudom, hogy éveink száma véges, mégis azt hiszem, ez olyan élmény volt Apunak, amire boldogan emlékszik majd vissza, és nem csak Ő, hanem mindannyian, Isten Éltessen Apukám!!!

2010. március 27., szombat

Eltüntnek nyilvánitva


Írói kiszólás, tudom, hogy a nyilvánítva nem rövid i, de nem működik nálam, a helyesírás progi, meg a címben nem szóval ez így veszett. Valahogy úgy, ahogy én, vágom a centit, még pontosan 8 munkanapom van, közte egy 4 napos nyulas meetinggel, ami így a 31. héten pontosan elegendő nekem. Lemonizálódom, kezdek kifacsart citromhoz hasonulni, szóval ippen elég lesz ennyi nekem. Egyébként meg a lányom felpörgött, rendszerint kihagyja a délutáni alvásait, vagy minimál stílusban nyomja. ami azért extrán fájó pont, mert ekkor tudnám munkában megfáradt csülkeimet pihentetni. Lassan jövök be az ajtón az alvásidő közepén és telivigyorral rohan felém, miközben mantrázza, hogy nemalszomnemalzomnemalszom, az apja szerint sem vicces, be nem vallaná, de szerintem ő is számolja már a napokat, csak apai hiúsága nem engedi, hogy mindezt szóvá is tegye. Ded meg elkanászosodott, mivel délután nem alszik/keveset alszik, és roppant sűrű társasági életet él, így este rendszerint 8-kor dob egy hátast, amivel semmi, de semmi problémám nem lenne, ha nem hajnal 5-6 között, ébredne bucira aludt fejjel. (Az anyjaúristenit) A mostani óraátállítás is csak időillúzió lesz nekem sajna. Nem akarja azt sem érteni, hogy most szombat illetve vasárnap van, lehetne még aludni, meg egyébként is az ő bálnatestű anyja ilyenkor hunyna a legédesebben, amolyan nyálcsorgatós, pocakkitámasztós formában, neeem és neeem. Ráadásul Bundi is úgy tesz, mint aki nem hallja a vezényszavait a kisfőnöknek, miszerint jöhet a reggeli kakaó, mese, napfelkeltenézés, pelenkacsere igény szerint. A napi kezdés után persze kellőképpen aktív állapotba kerülök, így 8 óra munka után, egy komplett (dili)házban, lelkesen fogadom azt, hogy a pasi egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni, úgy mint 90cm-es gyerek, az összes többi veszélyes szerinte a gyerekre, szerintem rá nézve, pl. porszívózás, mosogatás és társai. Néha az aprótalpú felügyelete is akadályokba ütközhet, erre csak a szoba közepén szétszórt 6kg mosóporra terített 100-as zsepi kollekció világit rá, mikor hazaérek. Egyébként szerintem ez a pzstéma a gyereknél valami nasalis fixáció szvsz. Magyarázhatnám még a bizonyítványt, hogy miért vagyok eltünedezőben mostanság, a lényeg, hogy Maslow nekem hiába is alkotott piramist, jelen állapotomban egyetlen cél (lenne) fiziológiás szükségleteim kielégítése, háát rajtavagyok az ügyön...egyébként meg sokat vagyunk úton, erről majd később.

2010. március 25., csütörtök

Problémamegoldás egy fogas kérdésben


Tegnap megkért egy idős, hogy kérjek már időpontot a fogorvoshoz, mert töri az ínyét a műfogsora. Ma jött, megáll és közölte, mégsem kell az időpont, mert megtalálta a fogsorát a retikülben. Ami eddig a szájában volt, az a szobatársáé, azért törte. Kérdeztem, honnan tudja, hogy a szobatársáé, mert kivette a szájából, belepróbálták a szobatársnak és neki jó. Egyébként meg panaszt szeretne tenni, egyrészt mert eltűnt a fogsorragasztója, biztositottam, hogy nem dolgozó volt, még mindnyájan a saját fogunkat használjuk, másrészt, mert azért került a mosakodószivacsa 160 ft-ba, mert én túl divatosat hoztam neki. Kéééssz, negyed óra fetrengős, könnyfakasztó röhögés...ahogy egy másik idős beteg mondá' az idős korban 2 szórakoztató dolog van, az egyik, hogy szerencsére nem emlékszünk semmire, a másik pedig, hogy minden nap máshol fáj.

2010. március 23., kedd

Női csevej


A majd két évesemnek már réges rég megeredt a nyelve, de mostanában jött el az az időszak, hogy komplett beszélgetéseket folytatunk. Világmegváltó gondolataink általában akkor jönnek ránk, amikor hanyatt dobva pocakkitolva fekszünk az ágyon és lessük a plafont. Szépek a reggelek is, ébresztőóra már nem kell, a kishölgy, kedves gesztussal pontban hatkor a számba rakja tappancsát, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy őt itten én álomittasan össze-vissza talppuszilgatom, ezután leginkább a még alvó apja fejére ül rá:) Pár szösszenet beszélgetéseinkből:

Szonja gyere válaszd ki a vacsorád.
Kicsapja a hűtőajtót, és kiveszi, mondja virsli és méz.
Kicsim a virslit nem lehet mézzel enni.
De. Virsli és majom méz.
Anya homlokán csatt, a mai vacsimenü virsli és majonéz.

*****
Szonja a következő neveket használja az apjára, mondanom sem kell, mindent tőlem hallotta, felettébb vicces, amikor kinyitja az ajtót és kikiabál neki,
A ppaaaaa
Ti biiiiiiiiii
Bun diiiiii :)

*****
Rendszerint mindent feloszt, van Szonjáé, anyájé, apájé, Pepéjé pedig minden óra a lakásban, mert múltkorában kedves barátunk itthagyta az óráját.

*****
Saját magára 3 jelzőt használ, édes, bitang és huncut.

*****

Átvette a gesztusaimat, rendszeresen használom, a most már nyomás , szóösszetételt. Tegnap éppen a főnöknőm volt itt megbeszélni valamit, amikor is a kishölgy hátulról nekifeszült kétkézzel a combjának és elkezdte tolni az ajtó felé, a következő parancsszóval Nyo másssz! :) Csak kicsit égett a fejem, mert eddig csak minket tisztelt meg eme vezényszóval az őrmester asszony.

*****
Szonja jön ma Ditti. (Sógornőm beceneve)
Meg Joni meg Jebeka (Kitti, Roni és Rebeka a szomszéd lányok)
Nem, Szonja, nem Kitti, hanem Ditti.
Megérkezik a sógornőm, ded meg sem próbálja leplezni csalódottságát.
Nem Te jössz, hanem Kitti, Joni meg Jebeka.

*****

Fekszünk az ágyon, Szonja éppen anatómiát boncolgat: Szonjának nyunyuja van, anyának nyunyuja van, apának pöpije van, anya pocakjának nyunyuja van. Pici baba pocakban, Szonja nézi anya pupujában (köldök). Anya szép, apa szőrös (höhö).

*****

És egy találós kérdés, Szonja mit szeretne, amikor azt mondja : "kaka nyuszi" ?

2010. március 21., vasárnap

Gyúrunk vazzeg...:)



Ha nem lennék jó házból való úrilány, azt mondanám, hogy a .... Kína éves termése essen annak a fejére aki kitalálta a műanyag motort. Ma laza 3 órát voltunk kint motorozás címen. Na most mivel inkább hajazok egy kaszáspókra jelen állapotomban, mint egy fitti anyukára , bitang dedje lelkesen és folyamatosan kib... velem. Ha ő ül a motoron, akkor azt játsszuk (szerinte), hogy én el akarom kapni őt. Azért ha ezt valaki is komolyan gondolná, kb annyi esélyem van rá, mint Verebesnek légzésleállás nélkül lefutni a maratont. A másik kedvencem, amikor leszáll a motorral, otthagyva azt nekem, majd vigyorogva közli, hogy szaladjunk, ühüm...ezt nehezítem még mondjuk tejjel -kenyérrel ha éppen boltból jövünk,nameg a hónom alá kell csapni a motort is. A kánaán akkor jön el amikor kisebbik lányom éppen motorozni tanul a hasamban a hólyagomon, így bejönnék pisilni, de nagyobb lányom ezt fölöttébb luxusnak tartja. Ilyenkor a tavaszi zsongásra megjelenik az utca összes gyereke a legszélesebb korosztályban és gépparkkal, még inkább kamikaze akcióra sarkallva elsőszülöttömet, aki bár a legkisebb a bandában, de ki nem hagyna egy hajtűkanyart sem. "Sajnos" az esések sem tántorítják el, ugyanis felettébb ügyes a bitangja, pontosan annyira amennyire vakmerő...Szóval gyúrok vazzeg, motorral, többgyerekkel, nagyhassal....ma már ráült egy biciklire is, látom szomorú jövőm, de egyenlőre eldugtam az ő biciklijét...nehogymá'...khmmm így is elég hülyén néz ki ahogy pingvin módjára megpróbálom valamelyest tartani a távolságot....

2010. március 20., szombat

Asszem' ezt párszor elolvasom


A paraszt és a csacsi

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbálta kitalálni mit is
tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek
földet hányni a kútba. A szamár megértette mire készülnek, és
rémisztően üvölteni kezdett, majd nemsokára elcsendesedett. Kis idő elteltével a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy
a szamár él, és minden lapátnyi föld után valami csodálatosat művel. Lerázza magáról a földet, majd feláll a tetejére. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, ő lerázta magáról azt, és egyre feljebb lépdelt. Hamarosan mindenki ámulatára a szamár átugrott a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból
kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden
probléma egy újabb lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából
van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj
egyet feljebb.


Aranyköpések:
Szonja egész nap beszél folyamatosan:
Anya: Kicsim egész nap úgy kotyogsz, mint egy tyúkanyó.
Szonja. Koty, koty, koty, koty, koty.



2010. március 18., csütörtök

Bibibaba, antipihi, mosolylány és társai





TESTVÉREK - a két lányom : )

....nya szóval, annyira be voltam lelkesülve, hogy mostan akkor én már nem fogok egy szálat sem dolgozni, hogy septiben kivettem 3 nap szabit, ha lúd legyen jó kövér alapon, nade ne ugorgyunk, menjünk szép szisztematikusan előre, kezdjük 15.-vel. Műsor volt a javából, egyáltalán nem burkolt kampányolással, szép huszárokkal, lovakkal, lelkes gyerekekkel, igazán szinvonalasá műsorral, az összképet mindössze annyi rontotta, hogy kb 120/km szél volt, nameg a parkok ugye nem burkoltak, igy havazás után süllyedősek, főként nekem súlypontilag, szóval hajam szalma, lábam térdig sárban, de hazafi voltam és végigdideregtem, elvégre mások nálam sokkal többet veszítettek anno. Jó vót na, a szélvihar ellenére. A legaranyosabb az atya volt, ahogy odajött vigyorogva köszönteni, na nem engem, a nagy pocakomat.

A szerda reggelünk horror volt, a főszerepben deddel, tv paprikával és késsel. Szóval vágtam dednek egy szelet paprikát, amit kevesellt és odament a késhez, naná hülyeanyja a paprika mellett hagyta a konyhapulton, és ded elkezdett magának nyiszálni még egy szeletet, az ujjával együtt, mire elkezdett sirni, már szerintem patakban, na jó kis érben folyt a vér. Bepánikoltam ugyanis nem hagyta elszorítani, egyre jobban vérzett neki, aztán nagy nehezen bekötöztem, rajzoltam neki arcot, ez lett bibibaba, apának is kellet egyet csinálni, ezzel báboztak délelőtt. Aztán be kellett szereznem cicás sebtapaszt, naná ko Kitty, bakker 3x annyiba kerül, mint a sima, agyam eldobom, ráfirkálok egy macsekot és ahoj enyém a léééé. Azóta ded hősként mutogatja sebét, bal kéz felemelt középső ujj, hogy mindenki lássa a bibijét. Mély a seb, szerintem kb 2-3mm-el kerültük el a sebészetet. Naná, hogy a sokkhatás örömére nem aludt semmit.

Délután hugilesőbe mentünk, addig a szüleim belízingelték a nagy testvért. A dokim beteg és nem volt jó formában, mindneki tegnap szült szerinte. Aztán jót vigyorgott, mert a kicsi lány a pocakomban végigmosolyogta az uh-ot, azt mondta ilyet még ő sem nagyon látott. Kicsit azért meg is ijesztett, mert 1 héttel kisebbnek nézte a minit, szerinte bele fér a tól-ig határba, de 3 hét múlva ismét látni akar minket puttonyostól. Na első sokkban bújtam a netet, ááá jó hír igenis belefér az intervallumba, aztán felhívtam Nagyfehirt is, nem kicsit mosolygott rajtam. Az egy hetes lemaradásra konkrétan az volt a válasza, hogy "lófütty", meg elmérés meg ez már mondjuk egyedi eltérés is lehet., max nem lesz 3.60, mint a nővére, amúgy meg higgadjak le, mert én vagyok az intézet reklámarca. Szóval kellő túllihegés után megemésztettem a dolgot, 3 hétig nem agyalok ezen. egyébként pedig minden rendben a béjjjbivel és ez a lényeg.

Ma, hogy végképp kipihenjem magam, megpucoltam az összes ablakot a lakásban, a nagy szabadságomban, Szonja segítségével. Azért lesznek ám a kétlányos anyuka létnek nem kevés előnyei. Beletarkitottam egy kis bevásárlást, mosást, dedmotorozást, beteglátogatás, pörgök na,mint a rigalánc, izzirájder öcsém!:) Holnap meg gyünnek a rokonyok, szerencsére csak villámlátogatásra nagynénistől, anyósostul, ésatöbbi. A hétvégén már tényleg pihenek úttörőbecsszó, most meg menek és elaltatom dedet. Köszi az aggódást mindenkinek, de nem veszek el, ígérem.

2010. március 14., vasárnap

Ma nem csinálok semmit....


na ezzel a mondattal feküdtem le tegnap este, hogy a mai napon Szent Heverde oltárán fogok áldozni. Ennek örömére tegnap este 9-ig burcsáztam. A mai semmittevés mérlege:
  • Reggel indítottam egy laza ágyhúzással, mindhármunknak, majd kimostam, kiteregettem.
  • A tegnapi9 beszáradt ruhát kivasaltam, elraktam.
  • Szonja szobájából kivonszoltam a kiságyat, átrendeztem a szobát, átválogattam a játékait, az ablakpucolástól csak az orkán erejű szél mentett meg.
  • Mivel nagyon belejöttem a pakolásba, szanáltam a ruháit, a hátsó kupiszoba újabb zsákokkal gazdagodott.
  • Átmentem a boltba, közben jött keriapu, akinek bekötöztem a kezét, sebész nem vállalta a sürgősségi, naná ez nem Vészhelyzet, majd ápolgattam a lelkét, közben be is dagasztottam, nem keriaput, a tésztát.
  • Kivasaltam a szélben száradt ágyneműt, főztem egy kis nokedlit még az ebédhez, meg is ebédeltünk.
  • Ded lefejelt egy játéktárolót, szép kis 3. szeme lett, igazi látó, őt is ápolgatni kellett, ebéd után ki is dőlt.
  • Most meg itt ülök a nagy semmittevésben, várom, hogy kisüljön a tepsi lekváros bukta, mert a túrós batyu már kész.
Tanulság: Kitört rajtam, a fészekrakás, anyaság, várandósság hármasa. Bundással ma a komplett lakást át akartam festetni, kiröhögött. Közöltem, hogy nincs hely 140nm-en a születendő 50centisünknek, kiröhögött, a nincs egy gönce pocaklakónak strófát már ki is hagytam, legalább 10 zsáknyi holmi van. Szekrénye azonban tényleg nincs, igy nincs hova pakolni a minimanó rucikat , én pedig egy magas fiókos és mindenképpen fehér komódból akkor sem engedek. Egyébként a két csaj logisztikai elhelyezése még tényleg nem meg oldott, ezen agyaltam, úgy kb. fél iccaka, mint azonnali! teendőn. Szóval dübörög bennem a tetterő a hülyeséggel párosítva, gátat csak a reggeli felkelések szabnak, amikor is nyöszörgök, hogy fáj a forgóm, görcsöl a lábam, szédülök, álmos vagyok, Szonja rugdos, Kyra feszít ect...ect...

2010. március 13., szombat

Irjak már valami jót is...





Szóval tegnap ismét közönségsikerem volt, lelkesen gurultam a tapsviharban, amit kb 50 db 80 év fölötti zúdított ránk. Képek fent, öltözékem kicsit sekélyes, ugyanis a fenti ünneplőnek az alja már nem jött rám, höhö. Egy-két kollegina komolyan vette a konyakos feszültségoldásom és ment amerre látott, nem törődve az össztánccal, én meg fetrengtem a sarokban a röhögéstől.Kicsit viccesen hangzott, hogy tavaszköszöntő bulit tartunk, körülöttem fecske és virág, valamint pillangódiszek, fölöttem gólyamadár (csak nem gyereket hoz valakinek?:)) Mögöttem az ablakon át pedig jól látszik, hogy ezerrel szakad a hó. Mi meg vígan operetteket éneklünk, ringott ott csipő, rezgett mindenki, volt hej cigány, meg délibábos Hortobágy, én meg konferanszié. Sőőőőt még két időst is rávettem a szereplésre, azzal poénkodtam, hogy a 3 táncos életkora 218év, azé' az már valami. Ettünk-ittunk, mulattunk, elfáradtam na, nagyon....iccaka begörcsölt a lábam is a Magnézium ellenére, kicsi Kyra meg gyakorlatilag 4 napja nonstop nyomja a bulit, várom már a jövő szerdát, megyünk dokibá'hoz. A tegnapi nap levezetéseként ma cirka 3.5 órát sétáltunk, voltunk piacolni, szombat a turkesz napunk Szonival, ő talált két teletubiest kemény 500 pénzért a kettőt. Tinkiwinkit és Poo-t, éppen mosom őket, mert nagy kegyesen ideadta alvás előtt. Haz is azért jöttünk, mert barátnőm nagyobbik fia, nekiment Szonjának, aki motorostól landolt a pocsolyában, vajszínű kabátból, így lett 3mp alatt csokibarna. Délután szomszédolás lesz, részemről tespedéssel tarkítva, meg zabálással, tehetek én róla, hogy szomszédasszony cukrász?! Esküszöm ezt nem is tudtam, amikor a barátságunk kezdődött. A jövő hét még mindig húzós lesz, ugyanis lelátogatnak sógornőmék, anyóssal tuningolva, kedden lesz egy laza fogászatom, szerdán nődoki, jham és ki ne hagyjam a hétfői ünnepséget, mert visszakerültem a cool-túrába ösmét, meghívtak a múzeumba, nem nem írom a 12 pontomat, az emberségről kell remekelnem, fiataloknak, vazzeg még koszorúzok is, nem sok ez egy kicsit??!! Szóval nem hiányzik nekem ez az önmegvalósítás, nagyon is ki fogok én teljesedni minden téren az anyaságban.

Aranyköpések

Szonja kicsit tart a bajuszos emberektől, ma találkozott egy kackiás bajusz gazdájával, kerianyu bátyjának személyében és simult is rögtön a keresztanyja lábához.
Kerianyu: Mi az csibe félsz?
Szonja: Befosok.

Apró csokitojásokat látott az egyik boltban, kis hálóban, és a következőn morfondírozott hangosan: Tojás, golyó, coki, (töprengés) Togicsó :)

A képeket a kolléganőm myvipjéről loptam, jham és csak csajok láthatók rajta, a videót még nem mertem megnézni, sőt a tv-t sem fogom, amikor leadják.

2010. március 10., szerda

Sirámolás




Hát bakker, ez a munkahely, egy akkora csalódás nekem, hogy hihetetlen. Oké, hogy kiesett 3év, de komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy hamarosan újra itthon lehetek, szerintem sírva járnék be dolgozni. Persze tudom, hogy most a hormonjaim is a csúcson járnak, de akkor is több a soknál, amit egyesek meg nem engednek maguknak. Mint valami Maslow elmélet, fiziológiás létszükséglet lett a munkahely, mint olyan, ezért többen gyomorforgató dolgokat képesek véghezvinni. Hétfőn ennek lettem szenvedő alanya, ugyanis egyik toleráns, empatikus, mindenek fölött ápolónőnek NEM való kolléganőm, úgy leszedte rólam a keresztvizet, egy kérdését, miszerint elfelejtette-e kinyitni az egyik bejáratot, hogy majdnem a fal adta nekem a másikat. Biza eltört a mécses, és hallottam amikor a többi kollegina szerette volna csitítani, de csak olaj volt a tűzre, egyre arrogánsabb , ordítóbb és bunkóbb lett. Sikeresen összeveszett még 2-3 emberrel, majd sértett pulykaként járkált fel s alá. Pár óra múlva pedig odajött, hogy nem haragszik rám, rám????!!! Na banyek, erre varrjak gombot, engem üvöltöttek le, én kértem elnézést ha megbántottam volna, bár nem értettem mivel és nagy kegyesen megbocsájt, miután lehord mindennek. Na most vagy tényleg nem egy rendezvényen voltunk, vagy nagyon elmentek neki otthonról, vagy én maradtam le nagyon a morállal, vagy szimplán egy fapina (bocsi). A lényeg nem is ez, adott helyzetben valószínűleg egy ilyen reakcióra jól odamondtam volna neki a magamét, hogy térjen már észhez. Gondolatilag azért lehet, hogy téptem a haját:) Ezen felül azonban rájöttem, hogy semmi értelme még csak szócsatába sem keveredni, fejlődök na és ez azért jól esett, őt pedig sajnálom, hogy ennyire sekélyessé és idegbeteggé vált. Azért a tüske az ott van, ott is marad, mert azt hiszem, soha senki nem beszélt még így velem, főleg nem ok nélkül és ezt az adott szituációban nem csak én láttam így. Tanulság az nincs, csupán annyi, elég volt nekem ennyi, hogy kiszabadultam itthonról, nincs is jobb dolog, mint itthon lenni a kölkökkel, még ha olyan huncutak is, hogy kihagyják ippen a mai alvást és szalad a ház.

2010. március 8., hétfő

BB alias Blogbarátok








Sokszor rájön az ember, hogy mi a jó a blogolásban, hogy a virtuális kapcsolatok, személyes élményekké szövődhetnek, ennek a képeit látjátok fent, hogy elhiheti az ember, hogy léteznek még barátságok, amelyek felnőttkorban köttetnek. Látni a két lányon Zitán is Szonján, hogy lassan oldódva, de milyen jól játszanak, miközben mi beszélgetünk. A fiúk is nagy egyetértésben pálinkáznak, én 28 hetesen folyok szét habtestemmel a parkettán. Az utolsó találkozásunkkor még padlócirkáló volt mindkét csibe, most pedig nagy egyetértésben futkostak. Jó érzés tudni azt is, hogy 3 óra úgy elszalad, mintha csak most érkeztek volna, Szonja nehezen engedi haza Zitát, akit bizony nem kellene marasztalni. A szuper fotók Hencsinek köszönhetőek, Garami kisasszony exhibicionizmusa is megnyilvánul, maradt még kép bőven róla, állandóan futott a vaku felé, úgyhogy egy darabig ezzel szórakoztatlak Titeket. Tőmondatokban, jó volt nagyon, köszönöm, hogy itt voltatok ismét Velünk, remélem hamarosan újra Veletek lehetünk.
A másik fél élménybeszámolója, itt:
http://kicsizita.freeblog.hu/

2010. március 7., vasárnap

Hun a tavasz?


Tegnap még kicsit viccesnek tartottam azt az mms-t, ami szép márciusi havas tájat ábrázolt, szolnoki barátnőm jóvoltából. Aztán meg ma miután motorozni indultunk, Szonival, ded gépjárművel, én pedig gyalogszerrel, sportruházatban! Ugyanis tegnap szintén elindultam deddel, de nem bírtam követni, így visszagurultunk (mindketten külön-külön) a babakocsiért. Szóval a sportruházatom Bundás ruhatárára korlátozódik, ugyanis macinaciba nem férek bele már a sajátomba és sportkabátba sem. (dejó, hogy nem cérnagéza a zuram). Amikor meglátott, csak annyit közölt, hogy a boxerét azonnal vegyem le, és nagy mázlista vagyok, hogy nem 45-ös a lábam, így a zokni és cipő a sajátom. Verőfényes napsütésben indultunk el, háááát a felhőknek a hegyek fölött, már gyanúsnak kellett volna lennie. A lényeg, bár nem Szibériában élünk, 10 perc alatt sikerült hóviharba keverednünk deddel, aki cseppet sem tiltakozott az ellen, hogy hazamotorozzunk soványmalac (költői túlzás rámnézve) vágtában. Hazaérvén magunkévá tettünk egy kis jóféle, kóbit, hurkát, savanyúsággal, kétpofára, majd ded hátast dobva hortyog azóta is. Apropó hortyogás, tegnap vendégeink voltak (lesz majd post erről is ha megkapom Hencsitől a képeket, khmmm:)), apjuk a jóféle pálinkával egyenes arányban horkolt, ded meg hozzábújva szintén aludt, de olyan közel, hogy lobogott a füle az apja horkolásától. Bundi tagadja, hogy horkolna, de csemetéje lelkesen utánozza, a Szonja mutasd meg hogy alszik apa instrukcióra.:) Elvagyunk na, de ki nem teszem a lábam, amíg végre már tényleg nem lesz itt a tavasz, mondjuk hóesés nélkül és mondjuk úgy, hogy a hóvirágaimat nem kell bemenekítenem a fagy elől a lakásba, mert azt nagyon nem szeressem.

Aranyköpések:

Szonja, update Norbi módjára, talál egy faháncsdarabot az udvaron, "azonosítja", majd beletuszkolja az apja szájába és büszkén közli vele:
- Tepertő! :)

Bundi meg akart úszni egy gyerekalmozást, erre közöltem vele:(szöveghűség végett vulgarizmus következik!)
Én: de nagyfasz vagy Bundi!

Szonja: fasz

Én: Basszus, hogy beszélek a gyerek előtt.
Szonja: Basszus!
Azt hiszem ezt nevezhetjük negatív verbális szelektációnak Szonja és kismamaagynak az én részemről.

2010. március 5., péntek

Boltkóros


Eddig hites uramtól én kaptam, eme cseppet sem hízelgő jelzőt, mindaddig, amíg nem vált klónanyává. Nem tartom magam hóbortos és krónikus vásárlónak, nem is lenne miből, a villogó több ezer butikos plázák sem vonzanak, sőt bizony-bizony igencsak lemaradott vagyok a trend terén is. Ellenben kiskisasszonyt nagyon is szeretem öltöztetni, ennek igencsak kedvez a TopRongy Kotozó néven futó, kedvenc turim, valamint a mostanában ránk zúduló ruhaeső. Ellenben Bundi csöppet sem értékeli a fidrifodrikat, harisnyákat, amit igen nehéz ráapplikálni egy minimum polipra hajazó majd kétévesre, akinek bizony már határozott ízlésvilága van és kifinomult érzékel tudja édesapját manipulálni. Bundás pedig rákapott ennek a zamatára, így esett meg, hogy tegnap ded új bilivel lett gazdagabb, ugyanis hátulgombolós becsszóra megígérte neki, hogy ebbe bizony bele fog pisilni, azóta se, de a kisszéknek kinéző macifejes bili, tegnaptól a nappali "éke." Valamelyik nap Szonja kisszandált kapott és fájdalmasan vettem tudomásul, hogy lábfeje egyáltalán nem balerinára hajaz, ugyanis 21-es lábikója nem megy bele a 23-as szandiba sem. Azon oknál fogva, hogy eddig csakis 3 csattos vagy 2-3 tépőzáras szandijai voltak, aminek ugye az egész lábfeje állítható, na ennek nem és olyan magas a rüsztje, valamint olyan torkos a lába, hogy bele sem lehet passzírozni. Bundi ezt a problémát is oldani akarta, igy vett dednek egy széles kiscipőt, ami telefonos elmondás szerint, nagyon jó rá, icipicit nagy. Ühüm, látván a cipőt, kisebb röhögőgörcs fogott el, ded ugyanis simán használhatja ladiknak, van még pár éve belenőni. :) A lényeg, Bundásom kezd feminim jelleget ölteni, bárkivel eltársalog a babakakiról, gyedről, ebédről ésatöbbi, én meg csak vigyorgok, hogy ki is lett ebben a családban az igazi boltkóros.

2010. március 3., szerda

A videó margójára....

Az előző bejegyzésben A művésznő és egyben artista, Garami leltáriszámaegyes Szonja. A mellékszerepeket, úgy, mint narrátor, pocsék kameraman, produkcióztatós anya, szövegismétlő és dicsérő, szerény személyem tölti be. A homályban burkolt pelenka és mesecsatorna, valamint egyáltalán nem burkolt Disney reklám látható, mindháromtól szívesen fogadunk honoráriumot. Fogalmam nem volt róla, hogy ilyen debilen gügyögök, ezért külön elnézést kérek, minden vájt fülű , tanult olvasómtól, ígérem énekelni nem fogok. Pusszantás!!!

Csacsogi

2010. március 2., kedd

Korán keltem, hol az arany?


Banyek, 4-től virrasztok itt, mint valami klimaxos kakas, aki fél, hogy lemarad a hajnali kukorékolnivalójáról. 5-ig fejtegettem, hogy miért is nem alszom, de meguntam roppant érdekes erőfeszítéseimet. Először is idősebbik Garami kisasszony döntött úgy, hogy horkolásra jobban tud aludni, így bevándorolt idesapja mellé. Majd fiatalabbik Garami kisasszony úgy döntött, hogy indulhat a hajnali boogie, és járt egy rockyt először az oldalamon, majd mivel erre próbáltam megfordulással reagálni (ergo bálnamentő akció a szárazföldön) a hólyagomon tempózott ütemesen, elindultam pisijáratra. Aztán meg besütött a majdnem telehold, levertam a cumisüveget, ki kellett fújni az orrom, szomjas lettem, leesett a vércukrom, erre be is dobtam egy kis mézespuszit, milyen jó is arra hivatkozni, hogy 2.6 lett a terheléses cukrom. Majd melegem lett, illetve elváltva fáztam. Megijedtem, hogy lemaradok egy újabb meteorról. Dede, tegnap iccaka az volt nálunk, csak nem tudtuk, úgyhogy 2 dolog tartotta izgalomban a várost, a 100ft-os puszedli és kávéscsészeakciója, meg az éjszaki ribillió. Megőrzöm az utókornak, 23.20 égtelen dörgés, olyan, mint villámlás után, de sokkal hosszabb, felébredtünk rá, ded kivételével, Bundi 2ugrással a teraszon volt, nappali fényesség, majd aludtam is tovább, tudva, hogy minden ok. Vágod? Átaludtam életem első és minden jel arra mutat, hogy egyetlen meteorját. Mit mesélek majd az unokáimnak??? Nagyanyád látván, hogy nem a mi házunk robbant fel, átaludt egy történelmi eseményt???!!! Szóval voltak nagy találgatások na, de Szellő Pista tegnap este mutogatta a híradóban, meg, hogy nem tudni hol csapódott be, dede mi tudjuk Szlovákiában, ami tőlünk ugye 6km. Amúgy meg ez olyan izé, nekik van jó sörük, ruszlijuk, Margot csokijuk, Parenyicájuk, eurójuk és most már saját meteoruk is, ez az tán a gazdasági válság. Na ok, nem lihegek tovább ezen a témán. Amúgy szimplán a hormonoktól vagyok ilyen szerintem, apró példácska erre, szakadó esőben elmegyek vásárolni, ernyő nélkül és rohadtúl sajnálom magam, eázik a cipőm, lévén lyukas. Bemegyek a cipőboltba, fél órán át próbálok egy cipőt és otthagyom. Miután hazaérve ázott hajú, zoknijú egyedként belépek az ajtón, rögtön zokogásba török ki, hogy nihhinccs cippőm szipp és ne mmehhhrtem megvenni szipp, mert nem költöm a phééénnzzzt orrfújás. Bundi értetlenül les, nagyokat pislogva, mint a vett malac. Visszazavar megvenni a cipőt, de nem, jobb nekem itthon a cipőnélküli világfájdalmammal. Murphy, tegnap elmentem megvenni, nem volt már a méretemben, tanulság, fogd a cipőt, ne agyalj, kismamaként ez duplán érvényes. Remélem csak a tavaszt érzem ilyen felemás módon, ugyanis tegnap ennek örömére már a Szonja géppark is előkerült. Egész télen bent tenirozta a mociját, tegnap elindultak anyaklónnal sétálni és az ebédért, Bundi mindig extrabiztosra akar menni, így hozták a a babakocsit is. Következő élőképet láttam az irodaablakból: Ded lila-rózsaszín crossmotoron kb 25-el robog befelé az intézet lejtős udvarán, két lábbal hajtva (sose csinálta még így) muslicacsalogató vigyorral az arcán. Mögött a Zapja, lehabozva, babakocsit tolva rohan. Kéééész! :) Mikor délután hazaértem, ded alvás helyett darabokra szedte a lakást, Bundi fekve nézte, miközben azon gondolkozott, hogy lehet féket/hámot szerelni a motorra, ugyanis ded rákapott az ízre, afféle minitalmácsiként 2.5 órát nyomta. Nyárra lesz egy sikkes uram:)