2012. május 31., csütörtök

Folytatásos mese...


Móra Ferenc: A három pillangó

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.

De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar.

- Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát.

- Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással.

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt.

- Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát.

S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:

- Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől.

De a tulipán így felelt:

- A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem.

Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak:

- Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk!

A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt.

- Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó.

Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték:

- Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől.

De a liliom így felelt:

- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.

Erre a fehér pillangó így felelt:

- Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást.

A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki.

Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s bebecsapott az eső.

Süss fel, nap, süss fel, nap,

szárogasd meg szárnyamat,

nyisd ki a virágokat!

- könyörgött a három didergő pillangó.

A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította.

S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak.

2012. május 30., szerda

Hantagirl

- "Az évzárón, Anna, Sanyika és én leszünk a főszereplők a mesében!"
- Naaa a három jómadár!
- "Aaanyaaa pillangók leszünk nem madarak!"


***

- "Képzeld anya, Bella (képzelt barát) állva pisil."
-  Bella fiú?
-  "Neeem csak fáj a leülője, mert nincs a wcjükön ülőke."


***
Reggel: "Anya Bella meghalt és angyalka lett."
(Én gondolati síkon, na végre!)
Délben: "Anya Bellának picibabája született és úgy néz ki, mint egy dinnye...höhö."
- De Bella reggel meghalt nem?
- "De, de Bella szuperhős és feltámadt!" 
(Na puff neki! :))


***


Miniséf: -"A pizzát megszórjuk vastagon sajttal és jó alaposan megesszük!"


***


"Kira csattogj már le anya öléből, mert most én akarok helyet foglalni!"


***
- Szonja elmegyek wc-re.
- "Addig bird ki amig szinezek!"
- De muszáj mennem!
- "Vegyél nagy levegőt és bírd ki anya!"

***

"Megmostam könyékig a kezem, tiszta, én ma nem fürdök!"

***

"Anya vacsora közben nézhetünk mesét, mert az tök jó, légyszi a klotyómanót tedd be, tudod a padupadut!"

***

" Anya ha izzadok, akkor már felnőtt vagyok és használhatom a nagy hajgumiaidat?"

***

"Apa itt marad velünk, Te meg menj a dolgodra! Dolgozzál a munkádat, amit szeretnél!"

***

Egy csattanás majd rémülten robog Szonja: "Gyere gyorsan, Kira MEGESETT!"

***

"Picikére növök"

***

"Csak egy picit megyünk ki, hogy nehogy elkapjuk a napszúrást."

***

"Csak egy kicsike kakaót had igyak, egy picike nyalintást!"

***

2012. május 28., hétfő

Kalandpark...



Gyakorlatilag ez az életünk mostanában. Bundi hazajött és még két napig van velünk, aztán újra jön a távollét. Azt kell mondjam, konkrétan kiköltöztünk a kertbe, így ha a lányokat este be tudom hajtani, úgy fürdésidő tájt, akkor az már fél siker. Apjuk egy amolyan minimál verzióban igazi kis házi kalandparkot varázsolt nekik gyereknapra, így az almafa közepéről csúszdázhatnak, hintázhatnak, nagyon élvezik. Az eltelt napok számát abban tudjuk lemérni, hogy hány újabb folttal gazdagabbak éppen a lányok. Volt persze Kirának tortázás, szalonnasütés, természetesen szigorúan kint, jó így feltöltődni. Persze a hümmögős posztomnak is van ám ok, nagy valószínűséggel nem lesz munkahelyem, ahová visszamehetnék. Sokat agyalok, mit lehetne tennem, de leginkább semmit, új főnök, megszorítások, szóval inkább a legrosszabbra számítok és biztosan nem ér csalódás. Ahogy elnézem a kollégáim az iszonytatos megaláztatások súlya alatt borsózik a hátam és egyre erősebben él az a pozitívum bennem, hogy nem is szeretnék már ott lenni, ahogy ők sem, de az embernek nem sok választása van, ha azt szeretné, hogy a mindennapi betevők, igen így érzem ezért dolgozunk meglegyen. Vicces, mert kacérkodtam a gondolattal, hogy a kevéske gyes mellett, ami még a hitelünkre sem elég, jó lenne valamit dolgozni. Egyetlen megoldás van, innen el, messzire, úgy, hogy azt azért el kell mondani, annyi esélyünk van eladni ezt a házat, mintha a Szaharában árulnánk a homokot, az ózdit meg még ennyi se. Valami fura ambivalencia folytán mégsem vagyok szomorú, valami magam által is érthetetlen életigenlés van bennem, mint amikor egy erős vihar közepette egyszer csak meglátod a szivárványt. Nincs semmi okom rá, most mégis bizakodóbb vagyok, mint bármikor, valami belső sugallat vagy ösztön azt üzeni felém, hogy minden rendben lesz, van még egy bő év, hogy az a minden rendben meg is találjon minket.

2012. május 26., szombat

Édes kis két éves...


Nem is tudom mit írjak, annyi minden van bennem, vele kapcsolatban. Isten ajándéka ő nekünk, egy igazi kis mosolybonbon, aki legszívesebben mindenkinek felírnék receptre. Két éve van velünk, és ambivalensen azt érzem, hogy elszaladt ez a két év, hipp-hopp és egy rózsaszín kis csomagból, családfővé harcolta magát. Máskor meg azt érzem, hogy milyen régen köztünk van már. Mindent szeretek benne, a szanaszét álló haját, az állandó futkosását a pipaszárlábain. 89cm és mindössze 11kg, meg is jegyezte doktornénink, hogy ő lesz az a családban aki bikiniben villoghat majd. Szeretem, hogy úgy ölel, hogy közben levegőt is alig kapok, szeretem az illatát, szeretem ha velem alszik, szeretem a borsónyi lábujjait. Szeretem amikor a nagy füstszínű szemei egyszer csak egy csíkká húzódnak annyira kacag. Szeretem amikor lalázva közlekedik egész nap és erről tudjuk merre is jár. Szeretem a bátorságát, hogy nincs lehetetlen, hogy mindent akar és tud, amit a kétszer annyi idős nővérkéje bemutat, sok esetben még sokkal többet is.  Szeretem, hogy mindenről véleménye van, arról is, hogy most neki nem kell bili még, de annál inkább elalvós-szoptatós összebújás. Szeretem a humorát, hogy amikor közlöm, hogy megyek a nővéréért az oviba, fejrázások közepette közli, hogy nyem. Szeretem, amikor keres, hogy anya, még a könnyeit is szeretem, mert tudom pillanatok alatt megvigasztalódik. Szeretem a huncutságát, hogy hihetetlen logikával keni kenyérre a família valamennyi tagját. Szeretem, ahogy szavak nélkül mondókázunk, mutogat és ütemre dünnyög. Szeretem az összes kék-zöld foltját, hogy igazi nomád, csakis kint jó, összeszedve tücsköt-bogarat, nagy harcok árán lehet a lakásba likvidálni. Azt is szeretem, hogy  állandóan öltözik vetkőzik, pillanatok alatt, egyedül a pelenkát nem tudja visszavenni, de még a harisnyafelvétel is gyorsan megy. Szeretem, ahogy lehajtott fejjel, karba tett kézzel sértetten elvonul, ha éppen valamit nem engedünk meg neki. Szeretem, ahogy tépik egymást Szonjával, majd fél perc múlva ölelik. Szeretem, ahogy csüng az apján, ahogy gurgulázva kacag, mert a nagy medve éppen vele bohóckodik. Szeretem, ahogy szivacsként mindent megjegyez. Szeretem, hogy mérgemben is megnevettet, ma közöltem, ha nem vesz fel cipőt bevágom a kukába, levitte, bedobta a kukába, lecsapta a tetejét, majd dolga végeztével leporolta a kezét. Szeretem a figyelmét, hogy mindent megjegyez. Szeretem, mert őt nem lehet nem szeretni...BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KISTÜNDÉR....

Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.


Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,

S bőröd illatát magamba szívhatom,

Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,


Szeretlek kötőszók nélkül,

A MERT és a HA elkopnak végül.

Legyél hát bármilyen, gyermekem,

Nekem elég az is,

hogy létezel.

2012. május 22., kedd

Hmmmm....

Azt mondod, még gyerek vagyok. Közben fogalmad sincs arról, mennyire szeretnék néha tényleg az lenni. Nem tudod, mennyire szeretném, ha nem kellene annyi elvárásnak megfelelnem, és mindig tökéletesnek lennem. Ha mindig azt mondhatnám, amire gondolok. Ha nem kellene elrejtenem a könnyeimet. Nem kellene mosolyognom, valahányszor sírni szeretnék. Fogalmad sincs, mennyire szeretném, ha nem lennék képes őszintén szeretni. Ha nem tudnék senkit komolyan megbántani, de legfőképpen azt szeretném, ha nem kellene mindig attól félnem, mikor megszeretek valakit, hogy összetöri a szívem. Hogy nem fog viszont szeretni. Úgy szeretnék naiv kisgyerek lenni, aki azt hiszi, az élet olyan, akárcsak egy tündérmese. Hinni abban, hogy egyszer értem is eljön a szőke herceg fehér lovon, vagy hogy a csillagok valóra váltják az álmainkat. Hinni, hogy az emberek a való életben nem bántják szánt szándékkal a másikat, nem akarnak direkt fájdalmat okozni másoknak. És hogy nem akarnak, és fognak is engem még százszor becsapni, és megalázni. Azt mondtad, még gyerek vagyok. Mielőtt újra ezt mondod, ismerj meg rendesen! Lásd meg az elrejtett könnyeimet, vedd végre észre, mikor vagyok tényleg boldog, higgy és bízz bennem, és nem mond meg, mire vagyok képes, vagy hogy miben kell hinnem! És a legfontosabb, ne azt a régi kislányt keresd bennem, aki voltam. Engem láss!

2012. május 17., csütörtök

Rambólány szólni kiván...



Akkor most tulajdonképpen ki is a főnök(kutyája)?

Megsemmisítő nekem brummogsz kismaci nézés :)
Na jó a közelebbi ismerősök, ez alatt azt értem aki már egyszer is kiganajászott hívhatnak Ironwomannnek is. Kicsit tele lett a puttonyom, hogy itt is, mint mindenütt drága(látos) nővérkém viszi a prímet, így megszereztem a billentyűzetet, hogy még mielőtt betöltöm a kettő életévemet, ami valljuk be már majdnem a felnőtt lét kezdte, elmeséljek Nektek néhány dolgot az én szemszögemből. Apppám pár napja itthon van és sikerült teljes mértékben kisajátítanom, ami abból áll, hogy többek között megnéztünk együtt egy rambós filmet. Mivel nem tudtam, hogy Rambó a szeme alatt csak valami festett figurákat alkalmazott, de én ezt a kérdést megoldottam a hajóhintával, majd, hogy teljes legyen az összkép, egy fordulattal lefejeltem az étkezőasztal sarkát, ezzel is megmutatva, hogy én vagyok a keményebb csaj. Könny sehol, puklik és sávszélesség az arcon. Azt is el kell mondanom, hogy mit nem csinál egy igazán vagány kétéves, többek között nincs ideje beszélni, de szavak nélkül is tökéletesen énekel, nincs ideje délben aludni sem, de harcos a meló, így nyolc körül már különböző fekvőfóka jógapózokban alszom el. A megfelelő tuninghoz igen is kell a tej, mert ugye az okosít és, hogy máshogy alkalmazhatnék olyan fogásokat, hogy sérelmeimet úgy toroljam meg, hogy odaosonok pumapózban az áldozat mögé, egy határozott mozdulattal megtaszítom, amitől ő hasravágódik, egy tigrisugrással a hátán termek és egyetlen mozdulattal copfonragadom és hátrarántom a fejét, esélye nincs még akkor sem ha ő  2x akkora mint én, legalábbis súlyra. Ha mégis én kerülnék szorult helyzetbe akkor jön a gepárdpóz, oké ezt mások szimplán futásnak hívják, de az olyan snassz, természetesen a napi több óra gyakorlás megtette hatását, sokkal gyorsabb vagyok, mint a pocakos nővérkém, de már túlszárnyaltam nagymamit és jóanyám is, ugyanis tizedmásodpercek alatt választok irányt. Ha nagy a gáz, akkor a hazafutást alkalmazom, ergo anya ölelő karja mindentől és mindenkitől megvéd onnan vigyorgok a bosszúszomjas nővéremre.Az esésből történő gurulást tökélyre fejlesztettem, de a legnagyobb fegyverem még mindig a bújósságom és lefegyverező mosolyom. Regélhetnék még, de most sürgős tennivalóim vannak, a mai 5km-es távnak is mindenképpen meg kell lennie és még ugrálni is kell.... asztalra vissza bébi!

2012. május 15., kedd

Drága Szonjám...

"Tudod a névnap különös dolog, sok országban nem is ünneplik, mintha nem
lenne fontos, hogy valaki nevet kap, s az sem, hogyan viseli azt. Pedig jól és büszkén viselni a nevünket legalább annyira fontos, mint megszületni valahol. A
névnap nem hivalkodó ünnep, csak olyan, mint egy mellényzsebbe tűzött
tavaszi kis virág. Jelentéktelen, ha nem tudsz róla, de csodaszép, ha
van időd észrevenni és gyönyörködni benne."

2012. május 11., péntek

Nem szoktam politizálni...

a blogon meg pláne nem, de azt gondolom, hogy bár sírva vigad a magyar, amíg tudunk dolgokat humorral kezelni, addig még mindig (kicsit) kerek a virág. Frivol, ironikus, de nekem tetszik :)
"Ma reggel Matolcsy György az M1 Ma reggel című hitéleti műsorában igyekezett eloszlatni azokat a kételyeket, melyek a sátáni suttogó propaganda nyomán az új adókkal, köztük is leginkább a telefonadó lakosságbarát jellegével kapcsolatosan a napokban több helyen megfogalmazódtak. - A telefonadó ugyanis elsősorban a lakosságért nem pedig az államkincstárért van! - fogalmazott a miniszter. ÁLHÍR
Matolcsy elmondta, a telefonadó célja, hogy arra ösztönözzék az embereket, hogy inkább személyesen keressék egymás társaságát, hogy ebben a hideg, kiüresedő világban a szeretet és az odafigyelés lehessen újra a legfőbb érték, ahogy ezt a kabinet mindig is szerette volna. Matolcsy hangsúlyozta, nem szeretné, ha bárki is azt hinné, hogy a magyar állam csak a lakosság pénzét akarja, amúgy pedig kapzsi és pénzéhes, istentelen népség vezeti az országot, tölti be a parlamenti ülőhelyeket.
Ezért Orbán Viktorral egyeztetve most ünnepélyesen bejelenti, hogy a korábban ismertetett tervekkel ellentétben nemcsak az első 10 perc lesz (az extra) adótól mentes (2Ft/perc), hanem további kedvezmények várnak miden korosztályra!
A tanulók például tanulmányi átlaguknak megfelelően hármastól felfelé egészenként 1-1 újabb percet kapnak, tehát egy hármas tanuló havonta 11, egy négyes 12, egy kitűnő tanuló pedig 13 percet beszélhet telefonadótól mentesen! Ami jó motiváló lehet arra, hogy a gyerekek többet tanuljanak, és az sem titok, hogy ez a kedvezmény a folytatódó oktatási reform egyik főpillére lesz a jövőben.
A felnőttkorú lakosság számára azt gondolták ki, hogy bizonyos szókapcsolatok és kifejezések használatáért az adott SMS-t, illetve a szavak elhangzásának aktuális percét nem terhelné az új adó. Ilyen kifejezések: Itthon végre jó irányba mennek a dolgok! A FIDESZ végre tesz valamit! stb. A pontos kifejezések és szavak listáját egy 200 oldalas kiadvány fogja tartalmazni, melynek összeállítására 3,2 milliárdból a napokban hozzák létre a Nemzeti Telefon Etikai Intézetet. A kiadványt EU-s forrásokat felhasználva hamarosan minden háztartásba el fogják juttatni. (Így akár egy jól összeállított 30 perces beszédet is meg lehet úszni majd adóteher nélkül.) Például: "Kisfiam, főzelék, virsli a hűtőben, melegítsd meg majd, ha hazaértetek a húgoddal! Szeretlek Magyarország! Az ablakot pedig ne hagyd nyitva, ha focizni mész, mint a múltkor! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!" Ezenfelül a szülők mindegyike gyermekenként további havi 30 másodpercre kap mentességet.
Nyugdíjasok esetében egyéni kedvezmények nem lesznek, azonban egységesen 75Ft-tal emelkedni fognak a nyugdíjak június 1-től, ami kétségtelenül nagyvonalú gesztus a jelenlegi európai gazdasági helyzetben. 
A tervezett kedvezményekkel tehát egy esti iskolába járó kitűnő tanuló anyuka, akinek van négy gyermeke havonta akár 5 perc telefonadó-mentes beszélgetési időhöz is juthat mindenféle erőfeszítés nélkül, ha emellett még nyugdíjas is, akkor ráadásul 75Ft-tal több nyugdíjat kap majd havonta, aminek megtakarításából évente akár 900Ft pluszra is szert tehet.
Az intézkedéstől tehát a bevételek növelése helyett sokkal inkább a szociális és emberi kapcsolatok minőségi javulását, a gyerekek iskolai eredményeinek drasztikus, pozitív irányba történő elmozdulását remélik. Aminek érdekében eddig is mindent megtettek, amit csak tudtak."

2012. május 10., csütörtök

Keserédes

Jobbján a szerelme :)


Emlékszem jó tíz éve, amikor már nagyon szerettem volna kis lurkót, eljöttek az ovisok az intézetbe anyák napját köszönteni. Néztem a sok barázdált könnyáztatta arcot és csendben sírdogáltam nekidőlve az ajtófélfának, aztán amikor egy pici lány öltözködés közben ahogy segítettem neki megkérdezte nem lennék-e az anyukája, mert neki nincs, ennél a pillanatnál már zokogtam. Pontosan 15 évet vártam arra a csodás pillanatra, hogy egy kis széken kuporogva részt vehessek az első anyák napján. Amikor ennyi időt vársz valamire, akkor bizony sokszor elveszted azt a hited, hogy ez valaha is megtörténhet veled. Aztán mégis, tudod, hogy készülnek, tudod, hogy izgulnak és próbálod nem éreztetni a kis szereplőddel, hogy ez neked mennyire fontos. A kis szereplő meg persze radar, levesz, tükröz, mindemellett beteg, köhög, mint a kutya,  és nyűgös, hiszen nincs alvásidő a nagy nap miatt. Én meg rohanok, mert szülői munkaközösségi tag lévén volt feladat bőven és igen képes voltam reggel hatkor szarrá ázni a labdarózsafa (ami ráadásul a szomszédé) tetején. Vibráltunk egész nap, aminek az lett a következménye, hogy Szonja közölte, ő bizony nem akarja ezt az egészet, amit én annyira nagyonnagyon, én meg elkezdtem bőgni. Ő meg sírva közölte, hogy nem is gondolta úgy ésatöbbi. A lényeg odaértünk, szépen csinin, még kocsikból is kaptunk megjegyzéseket, hogy hű meg ha....Kicsit rosszul esett, hogy külön kellett várnunk a kezdésig, de a rend az rend. Furcsa, de nem tudtam teljesen átadni magam az élménynek, nem mertem sírni, mert féltem megijed, izgultam értük. Persze felesleges volt, édes kis tündérmanók voltak, az óvónénik csúcsszuperek, bár megkérdőjeleztem azért, hogy ilyen piciknek kellett-e ekkora stressz és követelmény. Azóta persze itthon kb. 6x bőgtem végig a videófelvételt úgy igazán, kimostam magamból minden bánatot. Az első anyák napján sikerült egyetlen képet sem csinálnom, de a végén, amikor hozzám szaladt az ölelésünk egy örökkép maradt. A szépségből semmit nem vont le egy felszabadult mindenen túl lévő harisnyaszaggató futkosás nem kicsi zakóval és bőgéssel, megkoronáztuk a napot egy nagy sütizéssel. A képeket egy kedves és figyelmes anyuka jóvoltából kaptam. 
A vers pedig amit a sok-sok ének mellett a kicsi lány nekem ajándékozott:

Virágcsokor a kezemben,
szeretet van a szívemben.
Csordultig van az örömöm,
édesanyámat köszöntöm.

Kis szívemből azt kívánom,

hogy sok boldog napot lásson,
teljesüljön imádsága,
az Úr Jézus bőven áldja!

Angyal lépked nem látod,
 simogatja kabátod,
 hajadba tűz virágot,
 halkan súgja, légy áldott !

2012. május 9., szerda

Mosolybonbon


"Kitakarítottál? Csillog-villog minden!"

***

Kivesz egy ivójoghurtot a hűtőből.
- Szonja azt inni kell!
- "Ne őrits már meg, ezt enni kell, mint a kiflit!"

***

"Kira ne nyalogasd a gyurmát, mert befóliázom a szád!"

***

"Anya, holnap ha megnézzük Lala bohócot, megkérdezzük, hogy van-e igazolványa, mert azt be kell vinnie, hogy kapjon pénzt!"

***

"Amíg nem volt lábam, addig kézláb tudtam menni!"


***
"Bemehetek a nagy ugrálóvárba, mert én már nagyon nagy vagyok, csak kicsit vagyok picike."


***


Adja rá Kirára a cipőt:
" Bedugod a lábad...dug...dug...dug...!"


***


"Gyermekkoromban az a macis párna az enyém volt?"


***
Énekel: "Max a bűnös sárkány..."


***


"Eláll az eszem!"


***


"Hoztam műtárgyakat!".......Majd elém rakja a partfist és seprűt. :)


***

2012. május 6., vasárnap

Van amit nem lehet szavakkal kifejezni...

Van, amikor az ember olyan szeretetpillanatokat kap, ami örökre bevésődik a lelkébe, ilyen volt a mai is. Arra ébredtem, hogy kétoldalt puszi csattan az arcomon és amikor kinyitottam a szemem két csillogó szempár és két mosolygós arc nézett rám. 
Aztán a lányok nagymamát köszöntötték, Szonjának odaadtam a virágot és még rá is kérdeztem, hogy tudja-e, mit kell mondani, természetesen a BOLDOG ANYÁK NAPJÁRA gondoltam, ő csak mosolyogva bólintott. Odaállt mama elé és a következőt hallhattuk: 
Szirom pereg
simogatja öreg kezed
piros szegfű, halvány rózsa
téged köszönt nagyanyóka!
Ez a négy kis szívből jövő sor, könnyeket csal nagymama ráncos szemébe. Én meg annyira büszke voltam erre a csöpp lányra, hogy azt ki sem tudom mondani. Örülök, hogy amikor nem az én védő burkomban van, akkor is ilyen emberek veszik körül, mint ezek az óvónénik, akik terelgetik-szeretik, akik ennyire figyelmesek, akiktől ennyit és így tanul és titokban tartja, amit kell, hogy igazi meglepetést okozzon. Szeretem őket nagyon, a két legjobb dolog az életemben ez a két pici lány, soha nem lehetek elég hálás értük. Anyává válhattam általuk.

2012. május 4., péntek

Mi történik akkor ha...?

Sokszor hallom ezt a kérdést Szonjától mostanában, hogy mit történik ha nem mossuk le a fürdőhabot, ha nem mosunk kezet, ha nem gyógyul meg a fájós torkunk ésatöbbi. Valami fura szenzitív okból most én is ezt a korszakot élem, hiperérzékeny lettem. Be kell valljam, hogy ez egy nem könnyű időszak most. Néha tehetetlennek érzem magam, aminek a nagyobbikom az oka. Tudom, hogy mennyire hiányzik neki az apja, hiszen ezt naponta többször megbeszéljük,nagy és okos. Az én nagy és okos lányom pedig nagyon akar engem és nagyon nem, minden mást. Tegnap már el is bőgtem magam, későn aludt el oviban, és későn ébredt, nyafogott, a szomszéd csoportban meg éppen az anyák napja ment, 3-an csitítgattuk, de semmi, eszköztelen voltam és úgy éreztem vizsgázom az óvónők előtt, aminek csúfos bukta lett a vége. Aztán nem akart a védőnőhöz jönni, akinél időpontunk volt a 4 éves státuszvizsgálatra, az úton cirkusz a népnek, ott meg csönd, de ügyes volt. 111cm és 25 kg, igazi kis gömböclány, mint az anyja. Reggel meg úgy szorította a nyakam, hogy csak még egy kicsit maradjak és potyogtak a hatalmas könnyei. Nehéz ez mindannyiunknak, pontosan két hét telt el Bundi utazása óta, gondolom ez is a baj. Este pedig idejöttem, hogy na most akkor jól kisiránkozom itt magam és a bánatom a nagyvilágnak. 

Éppen hozzá is kezdtem volna a nagy sírásomnak, amikor megláttam Dius üzenetét, hogy kaptam tőle egy díjat, mert szeret és amit irt rólam: "Lili, akiben mindig csodáltam, hogy akkor is tudja humorral nézni a dolgokat, amikor mások elbújnának a sarokba őrjöngve-zokogva." Furcsa ambivalencia, hiszen tegnap épp a sarokba bújtam volna jól kisírni magam a nagy tehetetlenségemben. Aztán amikor ezeket a sorokat elolvastam, mát főnixmadárként újjáéledtem és vigyorogva nyeltem a könnyeim. Köszönöm Dius!
Mint az Oscargálán itt is vannak szabályok a díj átvevésének, szerencsére nem a nagyestélyi és a piros szőnyeg, meg a szilikoncicis művigyor.
Szóval a szabályok: 5 dolgot el kell árulnom magamról, valamint 5 blognak továbbadni a díjat, olyanoknak, akiknek a rendszeres olvasóközönsége még nem érte el a 200főt. 
Az öt dolog rólam, hááát kicsit fura, mert ha titok, az éppen azért titok, mert nem szeretném megosztani senkivel, annyira intim, annyira csak az enyém, így lehet, hogy sok újat nem tudtok meg.

  1. Kedden egy olyan nap lesz az életemben, amire már 15 éve várok, rettenetesen izgulok, gondoljatok rám kedd délután és úgyis megtudtok Ti is mindent.
  2. A környezetemben, vagyis itt a városunkban senki nem tudja, hogy blogot írok, titkolom is rendesen.:) Frászhangulat tört rám, amikor megláttam, hogy valaki a közelből jelentkezett be olvasni.....aztán  2perc múlva már röhögtem, hogy bakker az én vagyok:) 
  3. Marhára frusztrál, hogy még mindig nem nyelvvizsgáztam le és nincs is bennem ambíció, sőt tárt karokkal fogadnám ha valaki megtenné helyettem, a nyelvérzékem nulla.
  4.  Nem szeretnék visszamenni a munkahelyemre, minden és mindenki megváltozott, leginkább egy krematóriumhoz hasonlít a légkör, itt más melóhely nem nagyon van, én jobban szeretnék a magam ura lenne, csak még az a bizonyos isteni szikra hiányzik.
  5. Érthetetlenül állok egy felém intézett vallomással, ami szintén a napokban történt, egy olyan ember vallott nekem szerelmet, akit ezer éve ismerek, soha nem vettem észre semmit, aztán most az internet homályában felfedte, hát se köpni se nyelni nem tudtam és egyenlőre fogalmam nincs, hogyan fogom, ezt lereagálni egy személyes találkozásnál.
Aztán most jöjjenek a blogok és itt kérek elnézést minden zárt bloglótól, imádom őket, de most szeretném kicsit az olvasható kedvenceim megmutatni.:
Sky  blogja, valami fura érzelmi hullám során soha nem írtam még neki, most lesz az első e bejegyzés kapcsán. Úgy ahogy van szeretem ezt a blogot, a nyíltságát, az útkeresését, a 4 gyönyörű csemetét, sokat, nagyon sokat tanulok tőle és ami még fontos az elkapott életfényképekkel, kicsit én is ott ülök a nappalijuk közepén.
Itt van persze Királylány, akiről két szót tudnék mondani a szívem csücske. Talán senkinek nem drukkoltam még ennyire, mint neki, hogy eljöjjön a hercege a sok puszilgatni való béka után :)
Aztán itt van a sorban gneke, most fura lesz amit írok, de kicsit olyan, mint az anyukám lenne, hasonló korúak vagyunk és mégis, benne ott van az a higgadtság, az a nyugalom, azok a megnyugtató válaszok amit nagyon jó lenne megtanulni tőle, sajna nála nem tudtam kommentelni, de remélem jár felém. Matusi, akinek bölcsessége, világlátása, érzékenysége mindig elvarázsol, ha ki szeretnék kapcsolni kicsit a túl racionális világból, mindig hozzá megyek, sajna nála sem sikerül kommentelnem, a kánya vinné el. Útóljára, de természetesen nem utolsósorban szabályszegő leszek, mert egy nagyon is népszerű blogot mutatok be nektek, de ha valaki még nem ismerné, akkor annak egyszerűen kötelező, garantált röhögőgörcs az eredmény, amire annyira, de annyira szükségünk van, szóval itt van Kisviku blogja, amiről egyébként csak legekben tudnék beszélni, imádom és megunhatatlan. 
Szolgálati közleményként keresem még Siccet, akit elvesztettem és rettenetesen hiányzik.
Ölelek és pusszantok minden bloggert! Lili

2012. május 1., kedd

Szépségnap :)

Tegnap, amolyan házi szépségnapot tartottunk mi négyen csajok. Pedikűr, manikűr, hajmosás és egyéb encsem-pencsem. Éppen a konyhából haladtam kifelé, amikor a még együtt is csak majdnem 6 éves nőcis brigádomra lettem figyelmes. Szonja lányom teljes átéléssel reszelte a húga lábkörmeit. Kira ezt nagy kényelemben és áhítattal tűrte perceken át. A borsónyi körmei most csillognak-villognak és a nagy nevetés közepette még a cseppet sem piperkőc anyjuknak is sikerült megörökítenie a pillanatot.