Szünet vége zanzázva :o)

Már majdnem azt akartam írni, hogy nem történt semmi a szünetben a nagy alvásokon és zabálásokon kívül, de ahogy elnéztem a fotókat, azért volt némi esemény a házunk táján. A karácsonyi dömping magába szippantott engem is. Az intézetben egymást érték a karácsonyi műsorok minden nap jött valaki, olykor többen is, vagy éppen az idősek és én mentünk rendezvényre. Balázs Puli nekem felejthető élmény volt, nem igazán hiszem, hogy a bakancslistámon szerepelt volna. A közeli kis falu karácsonyi kis kézművessége annál inkább, persze Kirát sokkal inkább a színpadon futkosás kötötte le, mintsem az alkotás, de egyöntetűleg jól érezte magát a kis triónk.

A kis ovisok látogatása az időseinknél engem mindig meghat, annyira jó látni a törpék és az öregek szemében ugyanazt a csillogást, ilyenkor igyekszünk mi is valami kedves ki meglepetést alkotni nekik és bár mindenki tudja rólam, hogy képzőművészeti tehetségem leragadt a pálcinkaember szintjén azért a színes rénszarvascsordánkra nagyon büszke vagyok.

A szilvesztert itthon töltöttük valahogy soha nem volt kedvem kötelezően jól érezni magam egy nagyobb társaságban, boldog-boldogtalant ismeretlent összecsókolgatni és tűzijátékot lövöldözni. A lányok rendkívül jól bírták a kiképzést, hajnal fél 1-kor még Kirával a nyakában apjuk fel le rohangált a kertben, amerre őnagysága irányította, attól függően, hol lövik éppen a tűzijátékokat. Richárd kutyánk szerencsére nem egy ijedős egyéniség fel s alá rohangált velünk ő is, boldogan csaholva. Én azzal ünnepeltem, hogy egymás után megnéztem két filmet is egészen hajnal 5-ig. Igyekeztem semmilyen újévi fogadalmat tenni, csak csendben bízni abban, hogy valóban egy boldogabb új év elé nézünk. 

A szünet utolsó napjáig bíztunk abban, hogy el tudunk menni korizni, de ez sajnos nem jött össze, mert annyira rapszódikus volt az időjárás, hogy egyik nap nagyon hideg volt, másnap pedig már olvadt nagyon a jég. Az utolsó napot azért mégsem szerettük volna itthon tölteni, úgyhogy moziztunk. Megnéztük a Madagaszkár pingvinjeit, mese ide vagy oda, azért ez a kis film  humorában és 3d-ben valóban nagyon élvezetes volt. 

Ha már Pláza, akkor az nálunk egyenlő a szokásos guruló lóval is, Kira már maradandó élményt nyújtott a bácsinak, természetesen névről ismeri. A kis merész prücsök (a kutyafáját neki) úgy gondolta, hogy felgaloppozik a mozgólépcsőn és a gondolatot nála, mint mindig tett követte. Úgy 3-5 fokot ment és  45 fokot dőlt hátrafelé, amikor utánaugrottam, de esélytelen volt csibéstől, lovastól lejutni róla, mert éppen csak elkaptam őket, így apjuk is riadóztatva lett. Épületes látvány lehettünk egyébként, a bónuszpont pedig az volt, hogy csak felfelé ment a mozgólépcső, a lefelé jövő éppen javítás alatt állt, így nem kicsit izzadva a lépcsőházon át kellett lejönnünk paripástól Bundi kellően fel is volt paprikázva. Szonjára jellemzően az egész akcióból semmit nem vett észre, nyugalomban galoppozott a saját paripáján.

Időközben már letudtuk az első hetet, mindenki a saját munkahelyén, leszámítva apjukot, aki egyenlőre nem tudott visszamenni No.-ba ugyanis a megrendelő nem fizette ki a cégét, ezen oknál fogva nem vették fel a munkát és nem is fogják amíg ez az egész el nem rendeződik (ha elrendeződik egyáltalán) és meg nem kapják a fizetésüket. Azért azt el kell mondanom, hogy ez nekem nagy könnyebbség, mert   hozza-viszi a lányokat és délután négyre már mindnyájan itthon vagyunk, úgy hogy nem kell loholnom a-ból b-be. Szóval jelenleg itt tartunk...ha nagy vonalakban is, de sikerült időben utolérni magam itt a blogon is.

Egyszercsakvolt gödöralja

Reggel még minden jel arra mutatott, hogy sikeresen megirhatom az éves gödöralja posztomat, a mindehhez méltó világvége hangulatban. Hajnal hatkor a sűrű ködben mentem át a boltba és azon morfondiroztam, hogyha most elkapna egy szatir, én lennék az utolsó megtámadottja, mert ha letépné róam a dzsekit, kisebb sokkot kapna a malackás hálórucitól ami alatta van. Jhamm kérem ennyire voltam depis, pizsiben mentem boltba, hogy itthon ne kelljen sokat vesződni visszaöltözéssel. Amúgy meg tényleg elszakadt a cérna, vagy betelt a bili, kicsit sokkot kaptam. Szóval igyekszem azon túllépni, hogy itt vagyok napi 24 órában a két gyerekkel, immáron3 éve, hogy csak magamra számithatok. Tudom én, hogy Bundi értünk dolgozik, de folymatosan este 8-kor ér haza, amikor már vagy alszanak a lányok, vagy fürdetés közepén járunk. A Zanyám 20km-re innen él és havonta 1x jön fel fél napra, akkor is csak azért, hogy előkészítsem a gyógyszereit. Persze van segitségem olyan értelemben, hogy ha valami nagy gáz van van kire számítsak Azonban olyanra, hogy figyi elmennék egyedül vásárolni, ülnék egy órát a kádban, elolvasnék egyben 20oldalt egy könyvből, vagy csak feküdnék és nézném a plafont, úgy hogy nem lóg rajtam egy kiskorú sem. Tudom, hogy ezek nem nagy dolgok, de nekem most azok, kivennék egy nap szabit na....Szóval ma reggel ezek mind a ködös hidegben kavarogtak az agyamban, meg az is, hogy a fő elfoglaltságom mostanában a póniló farkának a befonása, ami nem rossz, csak értitek na... Aztán kilenctől kezdett kiülni a vigyor az arcomra...megjelent a barátnőm, hogy k... hideg van kint, hozott nekem meleg pogit. Aztán a bátyám jelent meg, beugrott a kávéra és ez még csak a kezdet. Megjelent Náncsi barátnőm, Lajosával és Málnával. Na az a csaj bakker, rájöttem miként üzemel, kályha, szeretetkályha, melengető, meg se kell hozzá szólalnia.Fotót nem enged magáról, így csak sejtetem ki ő, aki jobban meg szeretné ismerni, itt a blogja, sirvaröhögős, olyan, mint ő saját maga. http://nancsiskodok.blogspot.com/.
Szóval az önsajnálatos napomnak vége, tudom, hogy hosszú tél jön és fogok még itt rinyálni, de süt a nap, még a felhők fölött is.Szonja radarjaival csak annyit mondott, ugye anya jönnek majd megint játszani???Hiába no, a szeretetradarjaik még a minimanóknak a legerősebbek.
Köszi Náncsi!

Jham és egy vicc, nem szoktam ilyeneket megosztani, de most muszáj, én kérek elnézést érte, de tényleg:)
Doktor úr, a feleségem terhes lett, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hogyan csináljuk a szexet?
- Hát kedves uram, az első hónapokban csinálhatják teljesen normálisan, majd a terhesség középső szakaszában térjen át a kutyapózra, végül az utolsó harmadban a farkaspózt ajánlom.
- Farkaspóz? Hát az meg milyen?
- Ül a lyuk mellett és vonyít...

Családtervezés

Nos, ha valaha is itt arról regélek, hogy 3-nál több gyereket akarok, akkor legyetek szívesek emlékeztessetek a mostan szombat délutánra, hogy megjöjjön az eszem. Mondjuk a 3-ban sem vagyok biztos, de Bundi arról sóhajtozik már most naphosszat, hogy milyen jó lenne egy kicsifiú, aki tovább viszi a nevét, akivel horgászhat és pasis dolgokat hozhat. Ennek szellemében hazahozott egy piszoárt és nem kicsit vette durcásra a figurát, amikor közöltem vele, hogy ugyan minek ez nekünk, amikor 3 bugyit és egy gatyát lenget nálunk a kötélen a szél hamarosan, inkább a jövőbe nézve mondjuk tamponba fektethette volna be a piszoár költségeit. Azért felvilágított, hogy ez semmibe sem került, a munkahelyen "találta". Mondjuk már megszokhattam volna, hogy minden sz@rt összeszed, amit kidobnak, mondjuk a békebeli kémia termes kémcsőtartónál még én is meghökkentem, de ragyogó csavartartó lett belőle. :) Nade visszatérve a szombatra.
Szomszédbarátosnémnál temetéses helyzet volt és ugye nem szerette volna vinni a gyerekeit, s mivel Szonját is bevállalja ha nekem olyan dolgom van, meg egyébként is, így bevállaltam a 3 lányt. Így lett az egyémekkel együtt 5, de motorozásilag még egy szem fiúval megspékeltük a dolgot. Naszóval, emelem kalapom minden ötgyerekes, elsősorban Nánicsi barátnőm előtt, mert majdnem sokkot kaptam, de tényleg. Először is mindnek minden egyszerre kell és azonnal és lehetőleg 25 féleképpen, legyen szó egy egyszerű üdítőről vagy a kinti gépjárműpark elosztásáról. Namármost a cocacolásduda k. jó ötlet volt tőlem mndaddig, amíg nem tudatosult bennem, hogy erre a legkisebb fel fog ébredni, na innentől az akadálypályám 5.5kg-os nonstop fáradtan üvöltő, de a zajtól elaludni nem tudó kézisúlyzóval volt nehezítve. A lányok gyakorlatilag mindenen hajbakaptak, még azt sem tudták eldönteni, kint legyünk-e vagy bent, így gyakorlatilag az eredetileg demokrata álláspontom, hamar egyeduralmira változott.
Következtetések: nem birok el 5 gyerekkel, nem bírják, az idegeim, a hangszálam és a fülem sem. Pasiban ne bízz, ha beígéri, hogy besegít, nem fog, tuti akad valami fontos és halaszthatatlan "dolga." 5 gyerekhez már komoly navigáció kell és el nem apadó ötletek és alternatívák, szóval ez nem az én világom, de egyébként édesek...bevállalom őket akármikor (pár órára).
Gyakorlatilag, pedig az új orange mix-es cappy nagyon finom, de se szőnyegből, se pólóból nem jön ki. Valamint ha buktát készültök sütni, ellenőrizzétek a lekváros üveget, ha nincs elég, semmiképp se helyettesítsétek Nesq. csokiöntettel, ami szintén k. finom, de kifolyik. Könyörgöm sütőpapírt minden esetben rakjatok a tepsibe...de tényleg.

Náncsi, aki egyáltalánnem Hárpia, ellenben nagyon Tapir

Náncsi egy fogalom, de tényleg. Valószínűleg ezért a posztért leverné a vesém, de ő még ezt is marha kedvesen tudná tenni. Nem vagyok képzavarban, itt a tapirnáncsiágival, ennyi neve van és kész. 3éve ismerem, innen a hálóról, véletlen persze, vagyis annyira nem is, legkisebbik gyermeke és az én nagyobbam egyszerre született. Együtt vártuk őket, ő überlazán, lévén 5. a kiscsaj a Tapírsorban. Szóval ő már laza volt, mint a rigalánc, szerinted, hazaszökött a kórházból az újszülöttel.:) Azért kb 10 percest ráolvasást fogok kapni, amiért képes vagyok kilétét felfedni, de nem én tehetek róla, hogy orvul meglepett a kórházban és rögtön riszálni kezdte az újszülöttem seggét. Szóval ez a kép nem Náncsi miatt van, itt vegyük úgy, hogy ő a fogas, aki tartja a gyereket. :) Amúgy a lényeg, nagyon csipem a búráját, tisztelem a hitét, a küzdését, azért amilyen ANYA. Tudom, hogy azt vallom, hogy az ember felnőttkorban már nem köt barátságokat, addigra már bizalmatlan tüskékkel vértezzük fel magunkat, de nem felejtem el, hogy mindketten amikor nyakig voltunka szarban és max annyinak tudtunk örülni, hogy legalább nem hullámzik, tudtam, hogy számíthatok rá. Szóval pénteken fogta magát és nem kevés kilométert megtéve a Zurával és Citrom barátnőmmel felfegyverkezve, beviharzott a kórterembe és úgy beszélgettünk, mintha nem is most találkoznánk először. Mondanom sem kell, nem kicsit voltam meglepve és meghatódva, de ennek hangot sem tudtam adni, csak lestem, mint ződ gyík a venyige alól. Azt mondják utunk során az emberek nem csak úgy keresztezik életünket, senki sem kerül csak úgy magától oda, mindig mindenkit mi vonzunk oda, mert részesévé kell váljon életünknek. Szóval ezúton is köszönöm neki, hogy van, hogy jött, hogy dedeimet is meglepte, természetesen rá jellemző ajándékokkal...Kívánok neki sok erőt és egészséget, a Jó Isten kísérje tovább ezen az úton, magamnak pedig azt kívánom, hogy hamarosan én riszálhassam, az ő 6. Minitapírját.

Szüléstörténet

ühüm, dedeede, hajnal fél kettőkor. Mégis mikor máskor?:) Tegnap kipenderítettek minket a kórházból, de csak szépen sorjában...
Először is, nagy köszönet Náncsinak és Citromnak a blog vezetéséért, még ha nem is sikeredett nagy igaz tv híresre :)
Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat, a kommenteket, telefonokat, sms-eket, egyszóval mindent, nagyon-nagyon sokat jelent/jelentett.
Kezdjük akkor csütörtöktől:
Szerdán éjszaka nem sokat aludtam, ha mégis, akkor tuti valami orbitális baromságot álmodtam. "Természetesen" sík egy tiszta idegként indultam el reggel, és biza' amikor Szonját otthagytuk a szüleimnél, még a mécses is eltört, nem csak nálam, de a nagylányomnál is. A kórházba érve kissé vicces szitu alakult ki, ugyanis a nőgyógyászati részre már nem tehettek, mert mindjárt szülök, a gyerekágyra pedig még nem, hiszen még nem szültem meg. Ezen egy röpke félórát elmélázott a személyzet, majd a doki közölte, hogy akkor szülőszoba és nst, ennek fényében kiderül, hogy mikor dobnak az asztalra. Gyorsan kiderült, hogy még aznap, hiszen Kira ügyesen jelezte, hogy meg akar születni, elkezdett fájni a hegem. Rózsika néni, egy tüneményes szülésznő kezelésbe vett, kiküldött még pár papírért Bundáshoz, akit Szonja és akkor még pocaklakó Kirakeresztapu támogatott.(Őszintén megmondva nem tudom melyikük votl idegesebb, én ekkor már hót' nyugodt voltam) Visszafelé becsengettem a szülőszobára, ahol Rózsika néni közölte, hogy "ne csengess drága, Te itt laksz":)
Itt vettek érdekes fordulatot az események, kísértetiesen előhozva Szonja születésének eseményeit. Az orvosom ismét ott volt, én egyetlen szülőszobásként szintén nem találtam jobb programot, a műtős team azonban igen, legfőképp pedig az anesztes. 2.5 órát vártunk, jelzem ezalatt Bundit leküldte többször cigizni, telefonálgattam, fecsegtünk.Hites uram ha ideges, mindig hülyeséggel és humorral próbálja leplezni, szerintetek, mennyire lehetett az ha csúcsponton oxigénmaszkal a fején hörögve fetrengett, miközben én a szülőágyról fényképeztem?:) Az itteni fotózkodás egyébként az utolsó pocakosképről (is) szólt. Harangszóra jöt a telefon, hogy készül a műtő, naná a dokimnak déltől uh-java, kb 150 beteg várt rá. A legfontosabbakat megcsinálta és 3/4-1-re ért be a műtőbe. Ha ő ott van biztosan nem történik meg, hogy az anesztes 5x szúrja meg a hátam, közölve, hogy hájas a gerincem és közben forgatja bennem a tűt, közben odasziszegtem a műtősfiúnak, hogy b+ nekem legalább van gerincem, de ennek. Ennek eredményeként felment a vérnyomásom, mint később kiderült ez volt a szerencsém, ugyanis az asztalon a béjbi elnyomta a főerem és elkezdtem szédülni, hányingerem lett, még annyit tudtam kinyögni, hogy el fogok ájulni. Mondanom sem kell, az anesztes doki leszarta, engem pedig az idegesített, hogy így velem és nem a gyerekkel fognak foglalkozni.Ellenben az anesztes asszisztens lazán (engedély nélkül) belémnyomott egy szurit, a műtősfiú elmozditotta az asztalt, a műtősnő fellocsolt és ment is a buli, jobban lettem. Az anesztes doki pedig az "alattvalói ellenszegülésére" otthagyta a műtőt, leszartam,de komolyan. szeerncsém volt a profi személyzettel. Ráadásul az érzéstelenítése se volt tökéletes, mert a gyomorszájam és a szegycsontom ki akart szakadni a helyéről. A kicsi ziccer után életem második legfontosabb eseménye is megtörtént 2010. május 27.-én 12.23-kor, kiemelték a kicsi Kirát, aki éktelen üvöltéssel köszöntött mindenkit. Több meglepetést is okozzott, egyrészt kisebb babaára számítottak, másrészt gyönyörű rózsaszín volt a bőre, sehol magztamáz és egyéb cuccok. Valamint olyan éhes volt, hogy a "odavigyázz milyen dzsukel kiscsaj, mindjárt leharapja a csecsemős ujját" vagy "ez kosaras lesz 55 centi apám" "Tibor ezt a gyereket maga a száján köpte ki". Nagyon gyorsan odadaták, majd már a szobámban úja levetkeztették és rárakták a mellkasomra, rögtön szopizott is. Mi meg össznépi bőgést rendeztünk, még Modi mama is, a csecsemős, akinél Kira született és milyen fura az élet, akinél én is születtem majd 34 évvel ezelőtt.
Nem tudom elmondani, át- vagy visszaadni azt amit érzek, hogy itt van ez a pici lány, aki visszaadta miden hitemet, hogy itt van a nagy lányom, aki ölelgeti-puszilgatja a tesót, hogy itt van Bundi, akit megajándékozhattam velük...csoda a születés...az ég a földdel összeér...ahogy mi 4-en is örökre összetartozunk...köszönöm a Jó Istennek...

Nincs szülés, nethiány volt :)

Banyek, hogy én mekkora függő vagyok. :) Reggel elment a net, a kábeltévével együtt ugyebár, mondjuk ez izgatott legkevésbé. Aztán kiderült, hogy a központban oszlopot cserélnek, azért nincs, illetve nem volt eddig. Én meg azt se tudtam mi bajom, mert sehová nem tudtam bekukkantani, hiába no, mint aki valami lakatlan szigeten van, komolyan mondom én magam is megdöbbentem. Úgyhogy először átmentünk a jánnyal cirkálóba, ismételten ügyintéztünk, mit nem mondjak mindenki úgy tekint rám,mintha valami zombi lennék, hát mit mondjak van is benne igazság. Mindenki szerint már meg kellett volna szülnöm, höhö, éppenséggel ezt csak a legilletéksebb nem gondolja még így. Lehet kiköltöző bulit tartott az éjszaka, mindenesetre nem tudtam aludni, rejtvényt fejtettem 1-3-ig, emlékszem Szonjával is így volt készült a szervezetem az éjszakázásra. Bundás ma ismételten dolgozik, és mivel most kezdett holnap sem ő visz a ctg-re hanem Szonjakeriapu, aki szerint legkésőbb pénteken megszülök, mert telihold lesz és én leszek a fővonyító. Áááááá amatőr na, nekem a frontok semmit nem jelentenek. Nya de visszakanyarodva a mához, átmentem mosómasába. S bizava a kedvező széljárásban, kimostam még a jövő hetet is. De tényleg, ágyhúzás, plédek, ruhák, sőt be is vasaltam és olyan viccesen néztek ki 4-ünk zoknijai, a méret szerint 18-46 között, hogy muszáj volt egy közös képet csinálni. Esküszöm, a Garfieldangyalosat itthon hordom csak. :) Szóval az utolsó adag szárad, a többi már a helyén figyel. Szonja alszik, egyébként ma extra nyűgös volt, 4 napja nem használunk pelust csak alváshoz, bőszen etetjük klotyómanót, flancolunk a bugyikkal, és igazából baleset sincs, igazi nagycsaj már, csak úgy nézek ki amikor "szaladok" pisilni, mint egy altatólövedéket kapott elefánt, aki éppen menekül(ne). Szóval elvagyunk a deddel, gyakorlatilag startra készen, bár az az érzésem, hogy ebből a szívemnek kedves június 1-jei startpisztolydörrenés lesz...

Aranyköpések
Szonja féle rovartan: katikabogár = katicabogár, angyalka=hangya

Altatás....rulez hozzáadott extrákkal :)

Tegnap beígértem dednek, hogy mivel ma kettecskén leszünk+pocakbaba, miután felkelünk és összerámolunk elmegyünk a játszótérre. Bundi dolgozni ment, mit ment kivonult, mint egy ezred katona, legalábbis a hangokból erre következtettünk. Sikerült olyan ügyesen ébresztőt fújnia, hogy 8-kor már teregettünk az udvaron, 10-re a második adagot is megoldottunk+ elmosogattunk, gázt súroltunk, porszívóztunk. Majd elindultunk, hááát bakker 26fok van és nehogy azt hidd, hogy rámjön macinacin kívül más, neeem, próbálkoztam pedig. Szóval jött a csúszda, a homok, a hinta, a mászófal, meg 10 percenként a fájások. Azt hittem berosálok, már láttam a szalagcímeket, a nő aki a homokozó szélén szült, vajúdás a mászófalon, tolófájások a csúszdán támaszkodva. Na jóó, hazavánszorogtunk,kb 1 km, épp azt fontolgattam, hogy szóljak-e Bundásnak, mert bizony 10 percenként, olyan 1 perces fájások voltak, de olyan, hogy csak fújtattam, mint valami bika. Elmúlt...ühüm...úgy döntöttem bakker ha ez ilyen ,akkor inkább mégse szülök, jön a nyár elleszek a hasamban a strandlabdával. :)
Jham, hogy jön ide az altatás, nos, mire megmelegítettem az ebédet, az utolsó kép látványa fogadott, hallottam én, hogy "Szia anya, jó éjszakát." de az én lányom, nem szokott csak úgy, ráadásul kaja nélkül ágynak esni. Szóval jót tesz nekünk a játszótér aurája, holnap is megyünk, hogy szülni vagy homokozni azt még nem tudom:)

Közérdekű: Náncsi jóvoltából van nekem is chatablakom, nem kell hozzá se jelszó semmi, használjátok/használjuk kedvetekre/kedvünkre.
Aranyköpések
-Nézd Szonja milyen szépen süt a nap
- Gyönyörű

-Gyere apa (ezt úgy mondja, mint a reklámban, szöveg hangsúly ugyanaz: gerappppa)kicsit szobába be játszani.

- Anya állj sarokba be, mert kikapcsoltad Elmot.

- Jujj, jujj, pisi, pisi, nyomász, nyomász, futász bilibe!

- texfildiftont (kik reklám, textildiszkont, de amíg én erre rájöttem:)

Kicsihugi szinrelép

Na azért még nem úgy....höhö. Csakugye minden valamirevaló kishúgi hatásos beugrót szeretne magának, ezen oknál fogva, kellőképpen be kell nyalnia magát a nővérénél, aki egyrészt nagyobb, másrészt okosabb, erősebb és ő a FŐNÖK. Ez kellőképpen tudatosult Kicsihugiban, és anyja segítségével megközelítette a nővére legérzékenyebb pontját. Mert mit is szeret Szonja, elsősorban a meglepetést, az ajándékot és a csokit. Másodsorban pedig újabban a babákat és a dobozokat. A fenti fotókon látható apró meglepetéskét a nagy testvir kapja, mintegy lezsírozva kicsihugi beilleszkedését a családba. Szóval a kiscsaj kellő hátszéllel indul a kistestvér lét felé, egy kicsit visszavesz a húsvéti doboz, de csak ilyen volt, pocaklakó meg még úgysem tudja mi a trendi, Szonja meg olvasni nem tud, főleg angolul.:)
Mindenkinek köszönöm az érdeklődést, de csak 5körül megyünk dokihoz, így még szabadlábon garázdálkodom, ma csak egy laza tanácsadás volt, a védőnő szerint az utolsó, mert mára tényegesen lement a hasam, ezt mondjuk én csak onnan vettem észre, hogy olyan lent van, hogy nem látom és egyrészt nekimegyek minden ajtónak mert nem jól mérem fel a távolságot, másrészt beszorultam a konyhapult és a gáztűzhely közé. Most éppen azzal riogatnak, hogy tuti megszülök a hétvégén, én meg már ezekben nem hiszek...de majd meglátjuk. Mindenesetre Náncsi jóvoltából a híreket majd tudhatjátok, mert rátukmáltam a blogom, mint az ő gyerekét is, ugyanis ha ő nem enne, ne lenne ez a blog sem. Azért készülök na, ma már a kiságy is a helyére került, igaz, hogy még Szonja költöztetett bele egy Teletubbies családot, de haladunk:) Most pedig megyek és beáztatom habtesem egy kád vízbe, remélve, hogy Bundás még midig jó erőnek örvend és ki bír szedni, ahogy eddig is...

Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a Náncsi

Kedves barátom időt és fáradtságot, sőt még szájbarágást sem sajnálva segített nekem, hogy mindez létrejöhessen.Biztosan órákat el fogok még szöszölni ezzel a kinézettel, de azt hiszem, a külcsín mellett sokkal inkább fontos a belbecs.3 évig vezettem a blogot a nlc-n, a régmúlt fejlécben megtalálhatjátok. Sajnos eljött az idő, hogy elmondhatom kinőttük, kinőttem. Remélem az a sok-sok olvasó, kedves kommentelő itt sem marad majd el. Szívesen várom az építő jellegű, de a leszóló kritikát is.Aki eddig nem szerette az irományaim, az eztán sem fogja, mert Lili a régi, csak a köntös új.
Szóval köszönöm Náncsi, és nem ígérem, hogy nem foglak többet zaklatni ezügyben, sok még a fehér folt, és nem csak a lapjaimon :)