2014. december 31., szerda

Az új év igérete kicsit ambivalensen...

Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomoritanak vagy fájdalmat okoznak. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, többet egyetlen percet sem szeretnék azokra pazarolni, akik hazudnak vagy manipulálnak engem. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, ezért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. Úgy döntöttem nem tűröm a tettetést, a képmutatást és az őszintétlenséget. Szeretem a ráncaimat, mert azt mutatják, hogy életem és megéltem az életem, minden árnyoldalával, minden szépségével.
Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Mit kivánok Nektek és magamnak: Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a Szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben.
Áldott, boldog új esztendőt kívánok! Köszönöm, hogy velem voltatok/vagytok, öleléssel Lili

2014. december 28., vasárnap

Szemezgetés :o)




***

Kira visszaszámol és leugrik az asztalról, térdereesik és felnéz:
" Jó hijem van embejek, jól vagyok!"

***

"Anya vinni kell suliba egy műszalvétát." (textilszalvétát)

***

Szonja nem hagyja Kirát belekontárkodni a rajzába, mire a kicsi felháborodottan:
"Szonja tönkjeteszi az életem."

***

"Anya megkéjdeztem papbácsit, hogy lehet-e a kejesztelőnevem Djakujaula? (Monster High, Drauculaura)

***

"Poégájmestej, jám mindenben számithat."

***

"Veszel nekem olyan tapadós kesztyűt, ami a levelibékának van?"

***

Kira a kiskrampusz leharapja a csokimikulás fejét:
"Megettem a főnököt!"

***

"Apa te egyje öjegebb vagy, máj puha az ajcod."

***

- "Hogy is hivják a Télapó rénszarvasát....ja dudor"
- Rudolf Szoni, Rudolf.

***

"Anya a Jézuska a fajmon születik."

***

Kira és a filmek:
Hupikék: "Aszta nem hiszem el, hogy lárhatom!"
Jégkorszak: "Odanézz a mamutanyukának kisMAMUSZA született."

***

És Kira a sajtfügggő, aki már nem csak szimplán sajott kér, hanem:
"Kéjek még sajti havejt."

***

2014. december 27., szombat

Hagyománymentes Karácsony

Az a helyzet, hogy minden évben eldöntöm, hogy nem lesz itt ám karácsony tiszteletére lótás-futás és mindenkinek idejében megveszem a fa alá valót is. Hááát most sem sikerült ezt a kérdéskört megfelelően abszolválni. Voltak nem egészen ésszerű (épeszű) döntéseink is. Kardinális kérdés ugye a karácsonyfa. Én minden évben a dézsásat szorgalmazom kissé zöldes beütéssel. Az idén a kolléganőméknél választottam ki a fát és amikor odaértünk Bundival, hősiesen elkezdte kiásni a nem kissé sáros-agyagos földből, olyan 10 perc után mondtam, hogy vágjuk inkább ki. Nagyon nem noszogatott, hogy az idén mégis inkább egy fenyőhullát öltöztesünk fel. Hazahoztuk és 23.-án hárman felöltöztették, amig én éppen sütiket kotyvasztottam a házi laboratóriumban. Legyetek szivesek legközelebb figyelmezteteni, hogy ne pont karácsoykor próbálkozzam új sütikkel a beváltak helyett. Igaz mind egy szemig elfogytak, szóval annyira rosszak mégsem lehettek. 




Aztán csodálatos ötlet pattant ki a fejünkből, hogy ha már úgyis áll a fa, érkezzenek az Angyalok már reggel hozzánk az ajándékokkal. Azt ötlet teljesen életképesnek bizonyult volna ha ezt nem közöljük a lányokkal is. Hajnal egyre szálltak be az angyalkáink a fa alá, a mi két angyalunk pedig 4.40-kor ébredt. Hááát leginkább kv-ra vágytam és nem ajándékokra, de határtalan volt az öröm a pizsamásoknál.





Mindenki megkapta amit szeretett volna, én pedig szintén köntösben neki láttam ebédet főzni. Hát mit mondjak, egész nap fel-le szálltak a sziromtündérek, este hatkor már azon ment a házibajnokság, hogy ki tudja tovább a levegőben tartani.  MIndössze egy vállalható fotó készült a csajokról, amikor ebédre hajlandóak voltak felöltözni ha nem is szépruhába, de legalább szabadidőbe. 


Amikor a normálisan karácsonyozók nagy része éppen ünnepi vacsoraasztalhoz ült és ajándékot bontogatott, mi már újra pizsiben kucorogtunk a tv előtt. Kira Narcsi Julcsival a sünnel olvasott mesét, Szonja meg én sutyorogtunk. Kicsit sziven ütött a kijelentése, miszerint ő azt kérte a karácsonyi angyaloktól, hogy mi négyen mindig együtt legyünk és szeressük egymást. Sok időm volt az elmúlt időben gondolkodni és átbeszélni ezt a kérdéskört már előre az illetékesekkel és azt hiszem, nem kis harc, feladás, átbőgött és átbeszélgetett, kompromisszumokkal és megbocsátásokkal teli éjszaka árán, de menni fog, :)
Szóval a karácsony üzeneteként és igéreteként  álljon itt Szonja rajza az elsős környezet munkafüzetből...
 


 

 

2014. december 26., péntek

Áldott Karácsonyt Mindenkinek!!!


Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

2014. december 20., szombat

Szünet :)

Nem hiszem, hogy a lányok várták jobban, sokkal inkább én. Igaz nekem ez amolyan félszünet lesz. December elsejétől új munkaköröm van. Tipikusan annak az esete amikor valakinek kell egy hely és a helyi atyaúristen beígéri neki. Nem voltak kis csaták és nem kívánom senkinek sem azt a két hét bizonytalanságot, főleg a munkafeladatok felosztását. Küzdök is rendesen, mert nem igazán vagyok a realitások embere, el sem tudtam képzelni, hogy fogok íróasztal mellett ülni, én az izgága. Sértett is voltam természetesen, és mérhetetlenül büszke, hogy mennyien álltak ki mellettem, mennyien szeretnek. Hiába no minden rosszban van valami jó is. Teljesen más feladatokat kaptam, mint eddig, sok-sok papírmunkával és csilivili irodával. A régi feladataim egy része is megmaradt, ehhez ragaszkodtam, lételemem, hogy emberek között legyek. Azért nem írok róla csak most, mert mérhetetlen düh és indulat munkált benne, hogy semmit nem vétettem és tizenx év után mégis kellett valakinek a helyem, aki mellesleg azóta sem csinált ott semmit...hogy neki jó legyen hármunkat mozgattak meg...szóval nem volt egyszerű. Az sem az, hogy teljesen egyedül felelek egy komplex ellátásért, ami hozta magával hozadékként, hogy bár az utolsó két hetet itthon akartam tölteni az évből nem fog menni, igaz nem egész napokra, de be kell mennem. Ahhoz is hozzá kell még szoknom, hogy gyakorlatilag egész nap csörög vagy az egyik vagy a másik telefon, ilyen-olyan ügyek miatt. A sok munka ellenére még sem érzem még egészen magaménak ezt az új munkakört, sőt nem is érzem magam jól benne. Valami olyan belülről jövő érzés van bennem, hogy ez még csak valaminek a kezdete. Mindenesetre igyekszem minél kevesebbet bemenni a szünetben, jó itthon a családdal...igaz a csajoknak nagyon bejött az iroda is :)



2014. december 13., szombat

Itthonra is jött a nagyszakállú...

Az a helyzet, hogy Kira annyira rákattant erre a Mikulásosdira, hogy éppen csak hazaértünk óvodából ő talpig ünneplőben, mert ugye oda is ment a piros ruhás nekiállt a csizmáját kisikálni, akkurátusan pontról-pontra, popistörlő kendőkkel :) Mivel túl sárosnak ítéltetett az oviba-suliba járós csimma, próbálták a dolog könnyebbik végét megfogni és a gumicsizmáikat megtakarítani. Ezek után kihelyezték az ablakba és nettó 5 percenként nézegették járt-e már a Mikulás. Khmmm én tudtam, hogy csak reggel volt, mert az itthoni Mikulás kicsit elhavazódott és az ajándékok a lakás különböző pontjain voltak eldugva  zacskótlanul. Szonja elég hamar kidőlt, de Kira köszönhetően a délutáni szundikálásnak az oviba még éjféltájt is fel-felugrott megnézni az ablakot. Kezdett reálissá válni, hogy ez a Miku nem fog ideérni reggelre sem, mert belealszik a nagy készülődésbe sokkal hamarabb, mint a rá váró törpördög. Azért hajnaltájt sikerült látogatottá tenni az ablakot, megenni a csokit, meginni a kikészített tejet. Hajnal hatkor egy irokéz indián csatakiáltására ébredtünk, Szonja nem volt hajlandó füstjelekkel kommunikálni, hogy nálunk járt a Télapó. Begyógyult szemekkel válaszolgattam arra, hogy nem estek le a csomagok és a tej, amikor a Mikulás benyitott az ablakon, hogy ment ki a csomagokon keresztül és hogy zárta vissza.Mit mondjak teljesen megértem és teljes mellszélességgel támogatom, hogy a Mikulásnak csak egy munkanapja van egy évben, mert tényleg strapás ez a meló.... :)





2014. december 9., kedd

Melós Mikulás

Mindenki a saját munkahelyén is részt vehetett egy kisebb Mikulás buliban, ki-ki igény szerint. Kirabiga egy dagonyás sárpartit nyomott az alacskai Mikulással, egyetlen probléma volt, hogy óvónéni elfelejtett pórázt vinni, ezért a hölgy step by step bejárta a kastélyt, közben azért vonatozott, hupikékezett és doktor bubózott is. Az oviban amikor érte menetem, tőle meglepően szokatlan módon alig bírt hazajönni :) Szóval szerintem neki mindenképpen jó buli volt.





Szonja révén átestem az első teszten is, "nagy" iskolásként Vackoréknak az 1/b-ben reggel csomagosztás volt, délután pedig Mikulás diszkó. Nekem kicsit új hullámos zenét nyomó tanítóbácsijuk nem kicsit ingerelte hangilag a dobhártyáimat. Szóval vegyél 2 óra tuc-tuc zenét, ehhez adj hozzá gyomorban remegő hangerőt és spékeld meg cirka 80 gyerek visításával. Ha ehhez még pöppetnyit hozzáadjuk az előző este 9-ig Mikulásvers tanulását, (mert hamarabb nem  jutott eszébe a kishölgynek) valamint "Anyaaaa nincs egy göncöm sem" (OMG) ruhásszekrény kipakolását szerintem egész jól vizsgáztam igy első bulira a másik meghívott anyukával egyetemben, roptuk, mint a gép :) Itt ki kell emelnem egy momentumot, az első b tagja egy tüneményes kerekesszékes kislány, nem szégyellem egy oszlop mögé húzódva pityeregtem azon, ahogy a többiek a fejére illesztettek egy villogó koronát és kerekesszékestől az egész buli alatt folyamatosan táncolt vele valaki...szívmelengető volt remélem a sok kis prücsök ilyen is marad nem rontjuk el őket. 



Mondanom sem kell, hogy az intézetben is járt a Mikulás, természetesen minimiki Kira azonnal felismerte a karbantartónkban a Mikulás bácsit és rénszarvasaink is a szolgálat autóját nyomták, krampusz mivoltomat mindössze egy jelképes szarv hivatott szimbolizálni mégis annyira jó volt látni a kis öregjeink arcát, öröm és vidámság, szeretet és hit, náluk már inkább Szent Miklós, mint Télapó filozófiájában. Természetesen a kollégák sem maradhattak ajándék nélkül, hiszen egész évben jó gyerekek voltak ők is.





....és még csak ezek után jött itthonra is a nagyszakállú :D

2014. december 7., vasárnap

Borravaló...







Hát na, már a második adventi gyertya is ég a koszorúnkon, de én még az idei Mikulásdömpingről sem számoltam be. Pedig az idén igazán nem lehetett panasza a csajoknak ugyanis sikerült többször és több helyen találkozniuk a piros ruhással. Elsőként már másodszor a Diósgyőri Mikulásvonaton voltunk. Hát mit mondjak ez az ami soha nem okoz csalódást. Sikerült nyomot hagynunk még a múlt évről a krampuszokban, így az igazán vicces Zsámoly már pacsihaverként köszöntötte az én saját kis krampuszomat. Innentől kezdve Kirát nem is kellett figyelnem, csak a piros-fehér csíkokat, mert biztosra vehető volt, hogy ott lesz valahol a krampuszfiúval. Az idén külön produkciónak is részese lehettem, ugyanis volt merszük kiállítani a vagon közepére énekelni, egyöntetűen eldöntötték, hogy meg van bennem az x (a lábamban mindenképp). Szonja a Mikulásnál dobott egy hátast, ugyanis az megismerte és közölte is vele, hogy tavaly még ovis volt. Azt hiszem ezt a programot jövőre sem hagyjuk ki. Távirati stílusban ennyi, mert nem nagyon birok ülni, ma sikerült a seggcsontomnak (ok-ok farokcsont) közelebbi ismeretségbe kerülni a lépcső élével, ezen oknál fogva, ülni és feküdni nem tudok, azt hiszem ma denevérpózban alszom. Ma lopakodó harcisünként közlekedtem mindenben támaszkodva...a mai nap tuti nem lesz benne a top6-ban.