Nem hiszem, hogy a lányok várták jobban, sokkal inkább én. Igaz nekem ez amolyan félszünet lesz. December elsejétől új munkaköröm van. Tipikusan annak az esete amikor valakinek kell egy hely és a helyi atyaúristen beígéri neki. Nem voltak kis csaták és nem kívánom senkinek sem azt a két hét bizonytalanságot, főleg a munkafeladatok felosztását. Küzdök is rendesen, mert nem igazán vagyok a realitások embere, el sem tudtam képzelni, hogy fogok íróasztal mellett ülni, én az izgága. Sértett is voltam természetesen, és mérhetetlenül büszke, hogy mennyien álltak ki mellettem, mennyien szeretnek. Hiába no minden rosszban van valami jó is. Teljesen más feladatokat kaptam, mint eddig, sok-sok papírmunkával és csilivili irodával. A régi feladataim egy része is megmaradt, ehhez ragaszkodtam, lételemem, hogy emberek között legyek. Azért nem írok róla csak most, mert mérhetetlen düh és indulat munkált benne, hogy semmit nem vétettem és tizenx év után mégis kellett valakinek a helyem, aki mellesleg azóta sem csinált ott semmit...hogy neki jó legyen hármunkat mozgattak meg...szóval nem volt egyszerű. Az sem az, hogy teljesen egyedül felelek egy komplex ellátásért, ami hozta magával hozadékként, hogy bár az utolsó két hetet itthon akartam tölteni az évből nem fog menni, igaz nem egész napokra, de be kell mennem. Ahhoz is hozzá kell még szoknom, hogy gyakorlatilag egész nap csörög vagy az egyik vagy a másik telefon, ilyen-olyan ügyek miatt. A sok munka ellenére még sem érzem még egészen magaménak ezt az új munkakört, sőt nem is érzem magam jól benne. Valami olyan belülről jövő érzés van bennem, hogy ez még csak valaminek a kezdete. Mindenesetre igyekszem minél kevesebbet bemenni a szünetben, jó itthon a családdal...igaz a csajoknak nagyon bejött az iroda is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése