Nincs is erre szó....

Minden lében fakanál...

Szonja minden lében fakanál, minden érdekli, legyen az rajz, művészet, vers, mozgás. A naptárunk azzal van tele, hogy éppen mikor merre kell őszereplőségét szállítanunk. Soha nem erőltettem rá semmit, nem szerettem volna ha az én saját beteljesítetlen vágyam terhét tolnám a vállára. Annyit mondtam csak, hogy ezek az általa választott programok, hobbik csak addig mehetnek, amíg nem megy a tanulás rovására. Azért csak kitörtem az apjának, hogy nem hiszem el, hogy már nem csak hétközbenre, hanem hétvégére is jut Szonjaprogram., Akkor szalad ki belőlem, hogy ez a gyerek minden lében fakanál. Hitös uram gyorsan kontrázott is, pont mint az anyja. Be kell valljam valóba így van...pont, mint én. Legyen szó majorettről, énekarról, szavalversenyről... és nem kis büszkeségemre tanulmányi versenyről is :) Annyira sokoldalú, hogy csak kapkodom a fejem, komplett pc guru olyan szakkifejezésekkel, hogy én csak pislogok tőle. Közben énekel, táncol, újabban citerázik és szeptembertől néptáncsuliba megy. Szabad döntési joga volt mindenről. A prepubertáskori egyémazutolsószó korszakon túlvagyunk. Az anya-lánya kapcsolaton túl igazi barátnők lettünk, mindent megbeszélünk, kisutyorgunk esténként, fiúkat, barátságokat, felnőtt dolgokat. Nagyon élvezem azt amilyen, azt ahogy látja a világot. Nem kell már fogni a kezét, de mindig visszatalál hozzám, gyönyörű időszak ez. Sikeres, boldog, jól érzi magát a bőrében. Szeretem...szeretjük a kiscsillagunk.

Expo(náltunk)

Most volt nálunk a sorban a 17. egy jó ideje úgy 6 éve ez már nálam nem kultúrprogram, de egy percet nem panaszkodok azért mert belegabalyodom a héliumos lufiba vagy tyúkszem nő a talpamra az ugrálóvár mellett állás miatt. őszintén megmondom, hogy a most futó mulatós zenészek nem az én ízlésvilágomat tükrözik, úgyhogy azért ezt most rendkívül úrinő stílusban fogalmaztam meg, mert effektíve pont leszarom dzsoliszuzit, meg dj akárkit. Magasabb szervezős körökben már pár éve mantrázom, hogy semmi kultúrprogramot nem hoznak a pirinyóknak, elégedetlenségem okán megkérdezték mégis mire gondolok, hááát minimum Alma együttes. S lőn világosság nagy betűkkel ott virított a szóróanyagon. Taddamm na mondom ha esik ha fúj ott leszünk, hát esett, nem kicsit, de kit érdekelt? ! esőkabátban, gumicsizmában végignyomtak a skacok cirka 1.5 órát, én utoljára Guns n' Roses koncerten buliztam ennyit, (időben valamikokr bőven megboldogult jánykoromba még a Don kanyarnál) mondjuk ott is esett, szóval a nosztalgia megvolt. Lányaim nem estek messze az Almafától (höhö, ez tényleg favicc volt a részemről) mert az első sorban nyomták. Szenzációs volt tényleg csak ömlengeni és nyáladzani tudok róla. A srácok jó fejek voltak, viccesek, vidámak, tényleg csak az idő borult be. Az énekest ugyan helyettesíteni kellett, mert elment a hangja, de olyan fergeteges hangulat volt, hogy még így sem bírta ki éneklés nélkül. Jham és kötelező jelleggel.  nézzétek meg tőlük ha nem ismeritek a Khumba dalt. Pusszantás! :)

Cim nélküli bejegyzés (meg hosszú i nélküli billentyűzet)

Az a helyzet, hogy a munka terén eljutottam oda, így cirka szűk 3 hónap után, hogy vártam a pénteket, hogy végre hétvége legyen. Munka? Nos, furcsa...stresszes...nem is maga a munka, hanem a miliő amiben vagyok. 2007-ben amikor eljöttem nagyon más volt minden, akkor még nem taposták ennyire az emberek egymást, nem volt ennyi susmus a hátak mögött, nem volt ennyi energiavámpír sem, sőt ennyi felfelé nyaló és lefelé taposó sem. Elég sok minden átértékelődött bennem, az elmúlt 3 hónapban, aztán ma egy igazán jó délután kerekedett odabent, konkrétan sírva nyerítettünk mindannyian. Ok-ok cincogtunk is persze, mert nem volt főnök és többen rövid munkaidőben voltak és már hazamentek. Aztán szembesültem is, minden általánosítás nélkül, hogy miért éreztem magam ennyire jól. Ültünk körben 6-an és ahogy körbenéztem megvilágosodtam: Műszakos nővér (ezer éve ismerem, csipem a fejét), sofőr (férfi), karbantartó (férfi), masszőr (férfi), házi gondozó (férfi) és én. Emlékszem, hogy soha nem akartam igazat adni Bundinak abban, hogy a női dolgozók között mindig sokkal több a feszültség, mint a férfiak között. Aztán ma igazat adtam neki, mert annyira éles volt a változás. Kicsit kívülről nézve a fiúkat konkrétan úgy szívatták egymást órákon keresztül melóban, hogy az bizony két nőnél már egymás hajának tépése kategória lett volna, ők pedig röhögve léptek túl rajta. Nem tudom mi nők, miért nem tudjuk ezt, miért van bennünk a sértettség, igen bennem is és tudom, hogy sokunkban, nem hiszem, hogy ez amolyan tesztoszteronnal együtt járó lazaság, de hétfőn tényleg megkérdezem tőlük. Tuti tudják a titkot és nekem is mindenképpen tudnom kell.

Mini energiavámpírból van ám itthon is kettő, de könyörgöm engem az is roppant érdekelne, hogy egyes anyukák, hogy tudnak reggel (hajnalban) két kiskorúval úgy óvodába indulni, hogy csacsiragyi minden, mi úgy hagyunk hátra magunk mögött hangos menjélmármenjélmár, közepette, mint a legkutyább eb a végtermékét. Igaz nekem is van egy házitündérem anyukám személyében, aki csodát varázsol itt mire hazaérünk, hogy a két kis kópé fél óra alatt újra káoszt alkosson maga körül. Azt is elmagyarázhatná valaki, hogy tud egy három és öt éves, szakadó-villámló októberi nyári záporban énekelve, szlalomban futva robogni hajnaltájt óvodába, miközben az őket felügyelő felnőtt, jelen esetben én, kb 20 méterről szuszogva üget utánuk mantrázva, hogy álljmegmenjajárdárakocsijönvigyázzkutyakerüldkiapocsolyáttartsdafejedföléazesernyőtköszönnikifog stb. Ugyanezt hazafelé némi délutáni alvás után ezt sikerül nekik négyzetre emelni. Este mindezek után, amikor én már félálomban vagyok, kellene nekik egy gumikalapács, rendszerint én már az esti mesélésembe belehorkolok...Szóval nagyon nagy kérdéseket feszegetek itt félálomban és magasröptű magvas gondolatokat osztok meg...igyekszem azért majd egyszer kipihenten (úgy 10 év múlva) értelmes bejegyzéseket is alkotni....az utolsó kép a puszta véletlen műve, Kirát elrabolták az ufók ez a gyerek aki menet közben elaludt nem lehet ő. :)

Itthon vagy! Magyarország szeretlek!

Avagy Így vigadnak az óvodások Gömörben.  Na, nem tudok én ilyen kulturált, hangzatos címeket adni, ezt itt szépen loptam kis városunk honlapjáról.  Szombaton Garami Szonja művésznő fellépett életében először az igazi nagy világot jelentő deszkákra, én meg annyira elfogult voltam, hogy majdnem elkezdtem kiabálni, hogy NAGY SZIN PAD! De vissza a kronológiához. Pénteken egy hét antibigyó ide vagy oda, kiderült, hogy a vizeletem kb. ugyanolyan, mint a kezdetekkor, ennek nyomatékosítására este jól be is lázasodtam. Szombat reggel amolyan preventív jelleggel lázcsillapítóval indítottam, hogy bírjam az iramot. 9-re kellett menni, gondoltam, 11-re hazaérünk legkésőbb és egy gyors ebédfőzés belefér. A csemete, a szívszerelmét, mármint a legújabbat kapta párjául, szóval nem kellett nagyon pirosító, meg kell mondjam igazán jó ízlése van elsőszülöttömnek. Ügyesek, szépek, édesek voltak és vastaps közepette vonultak ki. Maga a fesztivál arról szólt, hogy mennyi szépség, mennyi szerethető  van kis hazánkban. Igazi kis lélekporoló nap volt ez mindannyiunknak.

Tudom-tudom, nem a legjobb fotók, de lesznek hivatalosak is és én úgy el voltam varázsolódva tátott szájú Kirámmal az ölemben és annyira, de annyira izgultam értük, és úgy örültem, büszke voltam, meg minden, hogy a mindig fotózó énem alulmaradt.

Volt ám bábszínház is, legalább 30 különféle hangot használó bábossal, aki a műsor végén, felinvitálta a gyerekeket a színpadra, be a kulisszák mögé, mindent megfogni, megszagolni, letapizni, nagy és maradandó élmény volt ez is. 

Kaptunk forralt bort, üdítőt, az idősek közel 25 féle krumplis ételt főztek, a gyerekek faleveleket rajzoltak és játszottak, kaptunk sok-sok kedves szót, odafigyelést, mosolyt. Tényleg igazán léleksimogató volt, a fiatal népzenészek, akiknek látszik mindenük ez a zene, elvarázsolódtunk és tényleg azt éreztük jó itt és most. Táncház is volt, naná, hogy a Garami rongylábúakkal....11-es hazaérés, hmmm délután 4-re sikerült :) A Parapács zenekart külön a figyelmetekbe ajánlanám, igazi élet és örömzene. 

Ha valakit érdekelne a végeredmény, igen megnyerték a Fölszállott a pávát :)