Nincs is erre szó....

A bódddogság (hó)határtalan :)

Ma reggel arra ébredtünk, hogy minden eltűnt az udvarunkról. Az asztal, az autó, sőt még a kutya is.....ennyi havat már nagyon régen láttunk, sőt a lányok talán nem is emlékeznek rá. A szombati lustálkodós, pató pálos reggelünket is belepte a hó. A csajok olyan fürgeséggel ébredtek és visítoztak a fehér lepel láttán, hogy arra szerintem még a 3. szomszéd is ráébredt. Rekordsebességgel nyomták be a reggeli habos kakaót és a máskor szombati ebédhez is pizsamában poroszkáló leányzók cirka 5 perc alatt vágták magukat téli gúnyába. Lerohanva a lépcsőn dobtak egy-egy hasast és hókommandózva kúszták át az udvart. Az eddig tájképbe olvadó kutyánk is oda meg vissza volt, sokkal inkább a lányoknak örülve, mint a számára első hónak. Komolyan mondom nem értem a siránkozókat, igen hideg, meg munka van vele, de eszméletlen jó rácsodálkozni. Vidámságot hoz magával, csapatszellemet, mert nehogy már a szomszédhoz ne vágjunk hozzá 1-2 hólapáttal. Én nem bőszültem fel azon, hogy nem jött a hókotró és lapátolni kell...eszembe nem jutott ezért bárkit is szidni. Mosolyogva néztük a gyermeki örömöt, mert a hó jó. Ráadásul ekkora hó...amibe már alagutat lehet ásni és bújkálni benne. Ma annyi időre láttam a lányokat, amíg ebédeltek, valamint nagy harcok árán  1x átöltöztek a havas gúnyából, hogy újabbat havazzanak össze. Visszaidéződtek gyerekkorom telei...hózik...imádom :)

Cserfes hatéves :)

Nézem, ahogy kinyílik, mint egy napraforgó a nap felé, hiszem, hogy a Jó Isten eső utáni szivárványként küldte nekem, kiskirálylány, akinek néha a fiús mivolta miatt kissé félrebillen a koronája. Igazi nagy dumás, hol van már az az időszak, amikor majd két éves koráig csak mutogatott és ööözött. Hihetetlen humorérzéke van. Éppen tegnap történt, hogy nagymamival sétáltunk, lassan andalogva, ő meg már a 15. kört seperte végig a kétkerekűn (két nap alatt tanult meg rajta) amikor is nyeglén odavetette, mi az vörös szőnyeget ne terítsek elétek, úgy vonultok. A favoritom mégis az a válasz amikor felhívtam a figyelmét a fogmosásra, amit szeret elodázni: Miért a tictac nem elég? Gyermeki, mindent és mindenkit ölelő báj van benne, igazi csaj, akinek szájfény kell egy fotó előtt és fiús vadócság, amikor éppen egy focimeccsen küzd. Csupa kék-zöld a lába mindig, de szigorúan csak nylonharisnyába bújtatja. Ki van akadva, hogy minden fiú szerelmes belé, közben meg belepirul, ha meglátja a választottját. Az oviscsoport nagyágyúja, akinek mindenki keresi a kegyeit. Igen nem is oly  régen  testvérpár ovistársai szó szerint ölre mentek a őkelme kegyeiért, sőt alvásidőben ahogy ő mondja maciztak  (smaciztak). Bonca szerelméverl szakított (wtf), a kicsi fiú  úgy zokogott alig tudtuk megvigasztalni, persze a barátság megmaradt, de nincs több szájrapuszi. (Mi lesz 10 év múlva, te jószagú málnabokor)Igazi kis életigenlő, ember feletti memóriával, pár napja vettem észre, hogy a 3x látott mesét komplett szereplőgárdailag, szóról-szóra szinkronizálja. Ő az aki a szülinapjára pónihadsereget és lego ninjagos tortát kér. Ő a mi kicsink, akit észre se vettük és felnőtt hozzánk, Igazi kis riszakirálynő, aki kökeményen érdekérvényesít a 20cm-el magasabb és 20kg-al nehezebb nővérével szemben és mondanom sem kell ő nyeri a csatákat. Kira, ahogy a neve is mondja, Isten ajándéka, ami  vele kapcsolatban 1000x igaz. A szülinapi kívánsága az volt, hogy kaphasson az oviban is tortát,(náluk nem engedik) mert sok kis társa még nem evett. Aznap reggel mondtam neki sajnos nem lehet, meg a rágcsát is elfelejtettük. Az óvónénik csak annyit mondtak, hogy lesz valami meglepetés. A kis cserfesnek elállt a szava :) Jó vele és mellette lenni, érezni a pozitív  kisugárzását, a szeretetet, amit mindenki felé áraszt. Maradjon meg nagyon sokáig ilyennek, a  mi vadóc királylányunknak.

Fociguru az aranyérmével :)

Moment....

Testvér

Vers az Egyetlenhez

Nem a szívem csücske, de nem is az oldala,
nem a hajszálerek vékony fonala,
nem is a szívem közepe,
hanem a dobbanás vagy Te.

Szükségem van rád, mint a fecskének a szélre,
vagy a virágnak a nyári napsütésre,
a hangra a szónak, melyek Téged dicsérnek,
mert a lelkem testvére a Tiédnek.

Voltunk a medve...akarom mondani a Mikulás barlangjában

Vannak ám kicsiny térségünkben csodálatos helyek és kreatív emberek. A csodálatos hely, Jósvafő és az egyedi Baradla barlang, a cseppköveivel. A kreatív emberek pedig akik kitalálták, hogy Mikulás túrát szerveznek. Nekem pedig van kér szerencsés csemetém, akik mindketten részt vehettek benne. Nem kevésbé voltam szerencsés jómagam, aki kisebbikünket elkísérhette. Azt hiszem egy dologban tévedtünk csak, hogy Antarktiszi hidegre számítottunk, és decemberhez képest trópusi meleg fogadott. Izgalmas és kreatív volt, tényleg. Első körben megtaláltuk a Mikulás szánját a barlang bejáratánál és egy levelet a nagy szakállútól amit a gyerekeknek hagyott hátra. Megtudhattok, hogy kicsi barlangászok is lehetünk, ha megtaláljuk a barlangban hagyott leveleket, válaszolunk a kérdésekre, amiért cserébe varázsszavakat kapunk. Közel egy órán át kerestünk kutattunk, válaszoltunk, Mikulás-lábnyomot kerestünk, varázsigét memorizáltunk, majd egy hatalmas szakadék másik oldalán zene közepette megjelent a Mikulás. Kira tágra nyílt szemekkel odasúgta nekem, hogy: "ez most valóság?"- majd a csomagátvételkor konstatáltam, hogy fél. A helyszín, a rendezettség valóban mesés csodát rejtett. Kijövetel után Kirát  szerinte barlangásóvá avatták, teáztunk és csillogó gyermekszemekkel jöttünk haza...Itthon az utánunk érkező Szonja is élménybeszámolót tartott, bár ő már nem hisz ebben a csodában...nagyon jól érezte magát.

Természetesen az óvodai Mikulás sem maradhatott el, de volt városi Mikulás. Mikulásdiszkó, váratlanul érkező ablakon bekopogó keresztapu és baráti Mikulások. Természetesen jött apa és anya Mikulása is, szóval lassan acut Piroskabátos mérgezést kapunk. Mivel nagyon jó gyerek voltam, én is kaptam ajándékot egy Kowalsky meg a Vega koncertet, ismét fergeteges volt, függő vagyok na.

Az ártatlan gyanúsított

Szonja égre-földre keresi a piros-kék ceruzáját, Kira közölte, hogy fogalma sincs hol lehet:D

Szünet vége zanzázva :o)

Már majdnem azt akartam írni, hogy nem történt semmi a szünetben a nagy alvásokon és zabálásokon kívül, de ahogy elnéztem a fotókat, azért volt némi esemény a házunk táján. A karácsonyi dömping magába szippantott engem is. Az intézetben egymást érték a karácsonyi műsorok minden nap jött valaki, olykor többen is, vagy éppen az idősek és én mentünk rendezvényre. Balázs Puli nekem felejthető élmény volt, nem igazán hiszem, hogy a bakancslistámon szerepelt volna. A közeli kis falu karácsonyi kis kézművessége annál inkább, persze Kirát sokkal inkább a színpadon futkosás kötötte le, mintsem az alkotás, de egyöntetűleg jól érezte magát a kis triónk.

A kis ovisok látogatása az időseinknél engem mindig meghat, annyira jó látni a törpék és az öregek szemében ugyanazt a csillogást, ilyenkor igyekszünk mi is valami kedves ki meglepetést alkotni nekik és bár mindenki tudja rólam, hogy képzőművészeti tehetségem leragadt a pálcinkaember szintjén azért a színes rénszarvascsordánkra nagyon büszke vagyok.

A szilvesztert itthon töltöttük valahogy soha nem volt kedvem kötelezően jól érezni magam egy nagyobb társaságban, boldog-boldogtalant ismeretlent összecsókolgatni és tűzijátékot lövöldözni. A lányok rendkívül jól bírták a kiképzést, hajnal fél 1-kor még Kirával a nyakában apjuk fel le rohangált a kertben, amerre őnagysága irányította, attól függően, hol lövik éppen a tűzijátékokat. Richárd kutyánk szerencsére nem egy ijedős egyéniség fel s alá rohangált velünk ő is, boldogan csaholva. Én azzal ünnepeltem, hogy egymás után megnéztem két filmet is egészen hajnal 5-ig. Igyekeztem semmilyen újévi fogadalmat tenni, csak csendben bízni abban, hogy valóban egy boldogabb új év elé nézünk. 

A szünet utolsó napjáig bíztunk abban, hogy el tudunk menni korizni, de ez sajnos nem jött össze, mert annyira rapszódikus volt az időjárás, hogy egyik nap nagyon hideg volt, másnap pedig már olvadt nagyon a jég. Az utolsó napot azért mégsem szerettük volna itthon tölteni, úgyhogy moziztunk. Megnéztük a Madagaszkár pingvinjeit, mese ide vagy oda, azért ez a kis film  humorában és 3d-ben valóban nagyon élvezetes volt. 

Ha már Pláza, akkor az nálunk egyenlő a szokásos guruló lóval is, Kira már maradandó élményt nyújtott a bácsinak, természetesen névről ismeri. A kis merész prücsök (a kutyafáját neki) úgy gondolta, hogy felgaloppozik a mozgólépcsőn és a gondolatot nála, mint mindig tett követte. Úgy 3-5 fokot ment és  45 fokot dőlt hátrafelé, amikor utánaugrottam, de esélytelen volt csibéstől, lovastól lejutni róla, mert éppen csak elkaptam őket, így apjuk is riadóztatva lett. Épületes látvány lehettünk egyébként, a bónuszpont pedig az volt, hogy csak felfelé ment a mozgólépcső, a lefelé jövő éppen javítás alatt állt, így nem kicsit izzadva a lépcsőházon át kellett lejönnünk paripástól Bundi kellően fel is volt paprikázva. Szonjára jellemzően az egész akcióból semmit nem vett észre, nyugalomban galoppozott a saját paripáján.

Időközben már letudtuk az első hetet, mindenki a saját munkahelyén, leszámítva apjukot, aki egyenlőre nem tudott visszamenni No.-ba ugyanis a megrendelő nem fizette ki a cégét, ezen oknál fogva nem vették fel a munkát és nem is fogják amíg ez az egész el nem rendeződik (ha elrendeződik egyáltalán) és meg nem kapják a fizetésüket. Azért azt el kell mondanom, hogy ez nekem nagy könnyebbség, mert   hozza-viszi a lányokat és délután négyre már mindnyájan itthon vagyunk, úgy hogy nem kell loholnom a-ból b-be. Szóval jelenleg itt tartunk...ha nagy vonalakban is, de sikerült időben utolérni magam itt a blogon is.

Áldott Karácsonyt Mindenkinek!!!

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

Lélekemelő

 

Láttad már a szemét? Nézz bele! Ártatlan, nagy
tágra nyílt csoda. Nézi vele a világot, téged, és
nincs mindig egy véleményen veled. Benne több
van az égből, mint a földből. És téged is olyannak
akar látni mint az égieket.
Te erről mit sem tudsz.Pedig te vagy az apja,
vagy az anyja. Úgy néz rád, mint te Istenre. Mit
jelentene ha nem megbízható, nem tökéletes, nem igaz,
és nem könyörülő volna az Isten? Mi lennél te Isten nélkül?
S nem láttad még a gyermeket lassan járni, nesztelenül,
meztelen lélekkel haladni? Nem láttad még sötét szemekkel,
roskadozó terhekkel, mély pillantásokkal bújni előled, meglapulva és megcsalatva? Vagy benned csalódott kegyetlenül,vagy magárahagyatottságában rossz útra tévedt. Fogd csak meg a kezét! Érezd milyen melegen simul a te erős kezedbe, és mennyire bízik abban, hogy jó helyre vezeted! Kétféle életet élsz. A te váradnak falain belüli és kívüli életet. Ablakodban kora tasztól késő őszik nyílik virág. Még fel is írtad egyszer a kőfalra: BÉKELAK. Tehát kívül eszményi és jó vagy. S ha este hazamégy, fél gyermeked. Miért? Hidd el amennyire megérted az ő lelkét, annyira vagy közel az Isten országához. Kincset kaptál. Aranyat vagy csillogó gyémántot. Ahogy akarod nevezni. Úgy sincs rá kifejezés. Piros dobogó gyermekszívet kaptál. Tiszta, ártatlan gyermeklelket.
Csodálatos kérdező, kutató gyermekszemeket. Őrizd őket. Ki ne ejtsd kezedből! El ne törd! Tudod, hogy a világban azért van annyi szerencsétlen ember, mert nem minden gyermeklélek kerül megfelelő kezekbe? Finom mívű porcelán a gyermek lelke, könnyen törik. Olyan szép hivatásod van. Adott neked Isten valakit, aki az ő országába való....
Légy olyan. Szeress, akarj bízzál,remélj, keress,kutass, tégy úgy mint a gyermek. Meg fogja tenni az Úr, áldani fog az otthon, és tied lesz az élet legnagyobb jutalma: őszinte barátod lesz gyermeked.

Tündérbogyók :o)

Ugye tudjátok, honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a Földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a Földön. Ezekből lettek aztán a tündérek.

Mai zönge..... :o)

Mint szódavíznek a buborék
Mint Spongyabobnak Patrik
Mint éjszakának tűzláng fénye
Napsugár vagy életembe.

Vasárnapi vurstli

Ha mondjuk felekezeti hívő és atv rajongó lennék, most poénkodhatnék azzal, hogy Vidám Vasárnap hit-tel, de nem vagyok az. Poros kisvárosunk, azon részén ahol maximum csak a kóbor kutyák és a mezei nyulak járnak, na nem szimultán, hanem random megérkezett egy Vidámpark. Ok-ok, az, hogy vidámpark költői túlzás a részemről, de nálunk ez már mindenképpen helyi látványosságnak számít, úgyhogy ki is látogattunk a csajokkal. Nem éppen pénztárcakímélő délelőtti matiné, mert minden kör egy 500-as, ez ugye a mi esetünkben rögtön felszorzandó kettővel. Szerencsére nem egy kalandpark volt, hanem néhány békebeli játék, azért erősen retroba hajlott nálam a konzervdoboz torony zoknival való lehajítása, de a csajok élvezték. Erős a gyanúm, hogy a 80-as évek elején én ugyanezeket a játékokat koptattam, úgyhogy elkapott engem is a nosztalgia. Számomra a dodgem volt a csúcs, annak ellenére, hogy a hangosbemondós két szotyiköpés között csak nekem mondta, hogy ne nyomjam annyira a gázt és elég picit tekerni a kormányt a kanyarodáshoz, mondjuk 10 tengely körüli forgás után erre már magam is rájöttem. (Egyenlőre halvány lila dunsztom sincs, hogy lesz nekem ezzel a technikával jogosítványom, mert a sebesség- és félelemérzetem pontosan az origón van és jelen állás szerint még a dodgemvizsgán is elhasalnék. Itt jegyezném meg, hogy járok ám kreszre.) Azt beszélgettük a barátnőmmel, hogy elnézve a sátorozó (na jó lakókocsizó) minden jel szerint családi vállalkozást, milyen életet élhet az a két éves kisfiú aki minden héten máshol hajtja le a fejét és az ingerkörnyezete villózó fényekből, valamint 80'-as évek lakodalmas "slágereiből" áll, a kajáját pedig szabad tűzön melegítik. Biztosan megvan a varázsa is, de az ő életpályamodellje az, hogy a körhintát vagy a kisvasutat fogja-e üzemeltetni. A szabad élet varázsa azonban tényleg megkapó volt az adott szituációba, mégis jól látszott rajta, hogy nem boldog, mert nem érti és nem tudja kezelni a gyerektársaságot. Gyönyörű idő volt, csak itthon vettem észre, hogy bizony már a márciusi nap is pipacspirossá égethet. A lányok azért belül tényleg hercegnők, addig kellett lövöldöznöm a csajoknak, amíg meg nem szereztem a hőn áhított fröccsöntött love feliratos koronát, az egyenjogúság elvén természetesen kettőt. Summa summarum  meg van a varázsa a vidéki vurstlinak, azért a vattacukor és a kürtős kalács hiányzott.  :)

A sötét oldal :o)

Takarítónők

A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik, elvégre a vér nem válik vízzé. Mert van amikor tündibündi módon eljátszanak, ahogy most is, édes kettesben szerepjátékoznak, Kira éppen a kisbaba, akinek ki más lehetne az anyukája, mint a gondoskodó Szonja. Ha valaki ezt a pillanatképet látná, azt mondaná szerencsés vagyok, ami igaz is. Egy órával ezelőtt Kira a vendégszoba ágyán ült büntiben üvöltve, mert jó heccnek tartotta, hogy egy játékporolóval eltángálja a nővérét, aki éppen mit sem sejtve előre hajolt, amolyan Ludas Matyi feelingben hurkásra verte. A bocsánatkérést követő megbocsájtási folyamat még éppen zajlott, amikor jött egy én játékom, te játékod krízis, Szonja taszajtott egyet Kirán aki fenékkel a babaház kéményén landolt. Újabb örihari jött, majd NEKEM beszólt Szonja, hogy viselkedjek már, mindezt azért, mert a testi erőszakért büntiszékre került, ehhez bőszen bólogatott a fenékig sértést már elfeledett húga. Leültek rajzolni és Kira roppant jó mókának tartotta nagyokat rötyögött azon, hogy  belerondít a testvére rajzába, aki erre előbb üveghangon visított, majd a nagyobb nyomaték kedvéért fejbecsapta. Természetesen a vacsoránál is összeakaszkodtak, mint két kiskakas az egy szemétdobon, mert nem volt egyforma a tányéruk és másból, mint Barbies tányérból elfogyasztani a vacsit nem is lehet ugye, persze a kajájukat már testvériesen meg tudták felezni. Sorolhatnám még, örök vitában lévő nagy szerelem ez közöttük, nagy-nagy szerelem és minden nap egyre inkább erősödik bennem, hogy a legnagyobb ajándék amit adhat az ember a gyerekének, az egy testvér, mert bár olykor egymás (és az én) agyára mennek, hihetetlen és szétszakíthatatlan szeretetkapocs van köztük.

Szonja ajándéka a húgának, egy percet nem tanakodott a boltban, amikor felolvastatta velem a csokifeliratokat :)

Ők ketten, Te Bennem Mi :)

 

Egy ember, akihez
mindig mehetsz,
egy ember, aki mellett
a bajban segíthetsz!
Egy ember, melyet
elfeledni sosem lehet,
mert ez a testvéri szeretet!

Ki segít neked,
ha kéred,
mindent megtesz érted!
Az ember, ki mellett
ott kell, hogy legyél,
mikor már csak
hozzá köt az egyetlen út,
a családi vér!

Valami ilyesmi lehet a feltétel nélküli szeretet...

 

"Fent a felhő szélén egy angyal mindent lát, hogy a világot a földön, gyerekek rajzolják. Kicsiny, hegyezetlen színes ceruzák."

.....

"Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt. Értük élünk, azokért a percekért, amikor valami megmozdul. Olyankor minden más. Nem csak elhiszed, hogy vannak csodák, hanem be is bizonyosodik, hogy léteznek. Amikor a Véletlen egyetlen pillanatban találkozik a Sorssal képes teljesen megváltoztatni és felülírni az életedet. És van, hogy a másikét is."