2014. március 19., szerda

A sötét oldal :o)

Takarítónők
A testvérek közötti konfliktusok sokkal jobban el tudnak mérgesedni, mint a baráti kapcsolatok. Ugyanakkor a legdurvább sérelmeket is könnyebben megbocsátják egymásnak, és hamarabb elfelejtik, elvégre a vér nem válik vízzé. Mert van amikor tündibündi módon eljátszanak, ahogy most is, édes kettesben szerepjátékoznak, Kira éppen a kisbaba, akinek ki más lehetne az anyukája, mint a gondoskodó Szonja. Ha valaki ezt a pillanatképet látná, azt mondaná szerencsés vagyok, ami igaz is. Egy órával ezelőtt Kira a vendégszoba ágyán ült büntiben üvöltve, mert jó heccnek tartotta, hogy egy játékporolóval eltángálja a nővérét, aki éppen mit sem sejtve előre hajolt, amolyan Ludas Matyi feelingben hurkásra verte. A bocsánatkérést követő megbocsájtási folyamat még éppen zajlott, amikor jött egy én játékom, te játékod krízis, Szonja taszajtott egyet Kirán aki fenékkel a babaház kéményén landolt. Újabb örihari jött, majd NEKEM beszólt Szonja, hogy viselkedjek már, mindezt azért, mert a testi erőszakért büntiszékre került, ehhez bőszen bólogatott a fenékig sértést már elfeledett húga. Leültek rajzolni és Kira roppant jó mókának tartotta nagyokat rötyögött azon, hogy  belerondít a testvére rajzába, aki erre előbb üveghangon visított, majd a nagyobb nyomaték kedvéért fejbecsapta. Természetesen a vacsoránál is összeakaszkodtak, mint két kiskakas az egy szemétdobon, mert nem volt egyforma a tányéruk és másból, mint Barbies tányérból elfogyasztani a vacsit nem is lehet ugye, persze a kajájukat már testvériesen meg tudták felezni. Sorolhatnám még, örök vitában lévő nagy szerelem ez közöttük, nagy-nagy szerelem és minden nap egyre inkább erősödik bennem, hogy a legnagyobb ajándék amit adhat az ember a gyerekének, az egy testvér, mert bár olykor egymás (és az én) agyára mennek, hihetetlen és szétszakíthatatlan szeretetkapocs van köztük.

Szonja ajándéka a húgának, egy percet nem tanakodott a boltban, amikor felolvastatta velem a csokifeliratokat :)

Nincsenek megjegyzések: