Kicsi Kincs 7

Emlékszem a babaillatára, a kis szumótestére, hogy a hájredők közül ki kellett keresni a nyakát. Emlékszem élete második napjára melyet éhesen végigüvöltött. Emlékszem, ahogy hangoskodó olasz családunkban fejére húzta a takarót, bekapta a hüvelykujját és aludt. Emlékszem, hogy gyorsabb volt négykézláb, mint a nővére kétlábon,. Emlékszem, hogy 10 hónapos kora óta fáradhatatlanul fut. Isten ajándéka ő nekünk, a hit, a szivárvány, a lehetőség, a szeretet maga. Bánatomban a vigaszom, örömömben a még hangosabban kacagó. Pici babából igazi nagylány. Hihetetlen tudással, intelligenciával és érzelemmel. Örökre a lelkembe vésődött ahogy végigzokogta a bátyám temetését, ahogy utolsó puszival búcsút intett az urnafalnál. Mi meg azt hittük semmit nem ért az egészből, pedig de mennyire.. Hihetetlen zsigeri érzékkel mesél...felfoghatatlan, de a bátyám kommunikál vele...nekem kissé ijesztő, ő meg sem lepődik..olyan dolgokat mond, amit "bátyótól hall" amiről nem tudhat vagy éppen csecsemőként élt át, olykor még nem is ő, hanem a nővére. Kiválasztott, érzem, tudom az első pillanattól fogva. Olyan érzelmeket, érzéseket és gondolatokat közvetít, amit a nagy öreg bölcs tudósok. Szülinapjára nem bulit és haverokat kért, hanem közös pihit a családdal, mennyire ránkfér :) Terelgetem és csodálom...az én drága kisgombócom, ölelve alvó, nem is kicsi, nagyon nagy kincs. Mérhetetlen nyugalmat érzünk a közelében, megáll a tér és idő, gyógyít az ölelése, mosolyt fakaszt a csacsogása. Csodaként lépett az életünkbe hét éve és azóta minden nap vele 1-1 újabb csoda. Isten Éltessen Kiránk, még sok-sok boldog születésnapot!!!

Szultána

Nem, nem égek török sorozatlázban, kisebbik csemetémről ejtenék pár szót. Az a helyzet, hogy mostanában nagyobb hangsúlyt kell fektetnem arra, hogy a lányokkal külön-külön is programokat szervezzek, ugyanis életük azon szakaszába értek, hogy nonstop macerálják egymást. Menj arrébb, húzod a hajam, aaannnyaaa elkapcsolta a tv-t, nem hagy békén, a helyemen ül, csúnyán néz rám  ésatöbbi ésatöbbi. Nyúzzák egymást rendesen és természetesen minden esetben nekem kell rendet tennem a portán. Ehhez hozzá kell még azt is tenni, hogy Szonja szépen lassan külön utakon jár, barátnőzik hozzák-viszik, azt látom, hogy most látszik meg köztük leginkább az a két év korkülönbség. Egy ilyen szombaton amikor Szoni eltávon volt, mentünk el Kirával egy játszóházba. Azt hiszem leszek bajba a csajszival ....csak álltam és néztem, hogy komplett fiúcsapat követi mindenhová,. Szépen leosztotta a szerepeke, Regő, Bojta és Bonca pedig követte a hölgyet. Tud irányítani az már biztos. (Nem is tudom kitől örökölte). Érdekes személyiség, amolyan fiúsan nőcis, és pontosan ezzel teker mindenkit az ujja köré, hogy csak olvadunk, mint késen a vaj. 

Érik a szőlő

Az a helyzet, hogy bár ezt nem sűrűn reklámozom, de szőlőkkel tarkított hegyvidék a miénk. Azért ne valami csodás tokaji nedűre gondoljatok, sokkal inkább elhíresült, mint a putnoki guggolós. Itt rögtön ki kell fejtsem azt, hogy nem széles jókedvűkben guggolgatnak a lopót szopákolók, sokkal inkább az emésztésgyorsító hatása miatt. Ez lenne a jobbik féle borocska, a másikat még a tősgyökeres szőlőkapálók az urak völgyéből is úgy emlegetik csak, hogy a putnoki rettenetes. Az ezredforduló előtt nem is volt az falubeli akinek nem volt szőlője és pincéje. Emlékszem még éppen csak nagykorúságom idején én is kimentem leendő apósommal és Bundival. Úrinő ugyan el nem árulja, hogy városi lányként, a föld, szőlő fogalma számára azt jelenti, hogy a föld szákban, a szőlő meg ládában. Voltak természetesen napszámosok is, csak hogy még egyértelműbb legyen az égésem. Az első feladat a kapálás volt, majd ezt követte a kötözés. Nos, a kapálás ment is, csak azt nem értettem, hogy hol vannak a többiek, hát bakker én visszafelé kapáltam, azaz tapostam is le rögtön, és seggel forogtam mindenkinek. Az az igazság, hogy akkora nevetés tárgya lettem, hogy a zuram még mai napig emlegeti a visszafelé kapálásom. Gondoltam, most már bizonyítanom kell, jött a kötözés, a 3. tőkénél vágtam át az ujjpercem a madzaggal együtt. Szóval borászi és nagy szőlőtermesztési pályafutásom cirka 30 perc alatt ért véget, de a kis ház takarításában nem voltam ügyetlen, Kaptam is Bunditól egy tálca képviselő fánkot vigaszdíjként. A szőlő és pincebulik legendásak voltak, még ma is sokat anekdotázunk róla. A pince még megvan, csak fénye kopott meg erőteljesen. A lányok a legendás putnoki szüretet már nem ismerik csak a meséink alapján, de a hagyományőrzésnek ők is aktív részesei. Szonja iskolájában októberben van a szüreti mulatság, a szüreti felvonulás és a krumplifesztivál. idén mindketten szerepeltek, Szonja mazsorettként, Kira pedig népi táncosként, nem volt egyszerű kilogisztikázni, hogy mindenki időben és megfelelő öltözetben ott legyen ahol kell, de megoldottuk. A csajok hajával volt némi problémám, mert mindkét felkészítő tanárnéni kissé túlgondolja hajászkodási tehetségemet, különböző fonásokat kértek. Namármost, kettő frizurát tudok elkészíteni, igaz azt másodpercek alatt 1 or 2 copf. Szerencsére van nekem okos és nálam sokkal-sokkal ügyesebb barátnőm, aki megkreálta a hajakat. Az az igazság, hogy a felvonulósdi tett be valószínűleg a lábamnak, mert előző nap estem el és végignyomtam velük, közben ide-oda futkosva, mert Szonja legelől vonult, Kira meg 50m-el hátrébb. Aztán végigálltam a műsort, már merőben estébe hajlott mire hazaértünk, hát nem is bírtam felkelni másnap. Ez persze semmit nem vont el az esemény szépségéből, a csodás napsütés, a büszke-boldog lányok, az én szívfacsarom, hogy mekkorák már, az őszi csillogó színek, a népi hagyományok, a sok-sok mosoly, léleksimogató ez minden évben mindenkinek.

Csapatépítő :o)

Márciustól vagyok ugye új helyzetben, mondanám azt, hogy logisztikázok, 44 gondozónő és 365 idős van a kezem alatt 27 településen, szóval egy ekkora siserehaddal, ráadásul ennyi nővel nem igazán lehet komplett csapatépítést szervezni. Egyetlen egy esetben lehetséges ez, ha azt mondom, hogy ma nem dolgozunk, hanem felülünk egy nagy buszra és csavargunk. Szonja ódákat zengett nekem Poroszlóról és a Tisza-tavi ökocentrumról, ahol a múlt nyáron töltött egy hetet sporttáborban. Sajnos az utolsó pillanatban két kolléganő mégis lemondta az utat, a jegyek ugye már meg voltak rendelve, így hát két kis potyautast is magunkkal vittünk, Kira majd ki csattant a boldogságtól, Szonja meg nagy duzzogva belenyugodott, hogy egy iskolást már nem lehet, csak úgy kikapdosni az iskolából, egyébként sem tudnak neki túl sok újat mondani. Szeptember eleje ellenére gatyarohasztó meleg volt. Az az igazság, hogy én nem nagyon szeretem ha kötött program keretében végig kell loholni a látnivalókon és ha ezt levonjuk a dolgokból akkor nem is volt rossz. Azt azért el kell mondanom, hogy a prímet magasan a Tisza tavi hajókázás viszi, nameg a vidraetetés. Mondjuk ha Kirát kérdeznétek, ő minden bizonnyal a vizi játszóházra voksolna, nameg a szamárra aki mindenki után nyerítve vágtat, nem kicsit van idegállapotba, kicsit olyan Bakterházas vetülete van szegénykémnek. Jó kis nap volt, megismertem a lányok egy szabadabb, kötetlenebb, nem dolgozós arcát, sok-sok új személyiségjegyet és persze azt is, ki csak névileg tagja ennek a csapatnak. Ő volt az aki a szememre vetette, hogy vetette, hogy az idióta társasággal bandázom, de én soha ne leszek az a főnök aki naphosszat üvölt és veri az asztalt, nem beszélve arról, hogy szeretek az idióta társaság tagja lenni. Jó buli volt, és aki jól akarta érezni magát, az tudta is. Sokat tanultam belőle....

Amazon

Mostanság volt egy hosszabb időszakom, amikor visszarepültem az időben, egészen a tiniévekig, nem nem a fotós játékról beszélek, ami éppen virágkorát éli a közösségi oldalon, sokkal inkább a filmélményről. Xena, az amazon, vagy is van nekem egy itthon, klónban, miniben, Szonja álnéven. Ámulok és bámulok és nem értem. A félévi bizijében a sok nagyhasú ötös mellett ott szerepelt, hogy felnőttekkel tartózkodó és zárkózott. Asszem' iskolában valaki kicseréli. Nemrég dokinénink közölte, hogy hanyag a tartása, ugyanis korát bőven túlfejlődve nő a cicije, ezt takargatja, cirka 16 tejfogától megszabadult. Nos, nem csak a tartása hanyag, éles frivollal szájal, duzzog, visszabeszél, veri a húgát, ordibál és főnökösödik. Elég éles motivációs beszédet tartottam neki a tojáshéjról ama bizonyos fertályán. Kicsi vagy még, hogy dirigálj és inkább a leckéd néznéd meg ésatöbbi, a válasz a szájtépésem után annyi volt, hogy ő akkor most nem szól hozzám. Na b+ (már elnézést). Gondoltam előkapom az adu ászt, jóidösapját, aki a maga mérhetetlen nyugalmával gyorsan leszedett engem a plafonról és közölte gyermekével, hogy kap egy hónapot, amikor igazán nagylány lehet. Ergo anya semmit nem csinál meg helyette, nem nézi át a sulistáskát, a leckét, a tornacuccot, nem készít ki neki ruhát, nem lő be sérót és nem figyelmeztet a fogmosásra. Eltelt egy hét ebben a szellemben, majd fel robbantam, de nem szóltam semmiért, persze azért ellenőriztem. Lehazudott egy fekete pontot, mert itthon maradt a szorzótábla, 5x vágta rám a szobaajtót bőgve és egy hete nem mosott fogat, mondván miért rágó nincs? Nem mondom, hogy nem fújtatok, mint a bika a végső meccs előtt, de próbálom magamra erőltetni, hogy hallgatok, mint süket disznó a búzában. Igyekszem szem előtt tartani, hogy lassan 8 éves létére serdül, elfogadom, hogy facebook oldalt csinált magának, csak pillogok a nevek láttán akivel irkál, Gergő, Bence, Roli. (nem adom a lányom pasik) Lényeg a lényeg rágom a kefét rendesen. mert az én szememben kicsike még, közben meg dehogy, érvel, nem is akárhogy, dönt, közöl, népszerű, menő mai szlenggel élve és nekem ezt az önállósodást most még nehéz elfogadnom, egyetlen vigaszom, hogy Kirát még tutujgathatom. Azt hiszem, hogy férjuram mondta vágott mellbe leginkább.: "tudod mit, nem értem mi bajod, hiszen pontosan ugyanolyan, mint te." :)

Az ártatlan gyanúsított

Szonja égre-földre keresi a piros-kék ceruzáját, Kira közölte, hogy fogalma sincs hol lehet:D

Duplagyerek=duplagyereknap :)

Remélem, hogy a lányaim azt érzik, hogy nálunk minden nap gyereknap, na jó ne legyek ennyire maximalista, nagy duzzogva elfogadom ha csak minden másodikra hiszik azt, hogy nálunk gyereknap van :) Nem szoktam nagy körítést adni ezeknek a dolgoknak, nincs csilivili vár meg megaszuper ajándék, mint mindig ezen alkalomkor is azt szeretném ha mosoly lenne az arcukon és boldogok lennének az adott élménytől. Sok-sok idő után hazatért külhonból a kleresztanyjuk is, éppen erre az időszakra esett a látogatása, ezért gyereknapon négyesben mentünk el csavarogni, a közeli városba. Rengeteget nevettünk, fagyiztunk és játszottunk, ők dönthették el mit szeretnének, hiszen ez a nap róluk szólt :) Koszosan, fáradtan, már sötétben értünk haza, emlékezetesre sikerült:)

Kicsiny városunkban is kaptak egy egész napot a törpék, mondaom sem kell, hogy a leginkább a tűzoltók által biztosított habpartit várták a manók. A rekkenő hűség ellenére végig kitartottak, bevallom ha rajtam múlik már a program felénél itthon vagyunk a hűvös szobában. Volt minden mi szem-szájnak ingere, csillámtetkótól, a kreatívkodásig, sporton át a lufihajtogató bohócig. Az öröm határtalan volt, Szonja meg is jegyezte, hogy gyereknek lenni milyen jó. Megsúgtam neki, hogy anyának szerintem legalább ennyire jó lenne, látni az örömöt, a vidámságot, és pár órára felnőttként is átérezni azt a gyermeki létet, amit én annyira régen tapasztaltam meg, hogy szinte már em is emlékszem rá. Remélem, hogxy ha majd anyaként ők emlékenek vissza a gyermekkorukra ahogyan én most, nekik is ott bújál majd a mosoly egész nap a szájuk szegletében..mert gyerenek lenni jó :)

Jóság van :)

Tudom-tudom, már régen tartottam itt beszámolót nektek, de roppant mód elfoglalt voltam az utóbbi időben, volt ebben minden, tanulás, móka kacagás. Mióta a lányok megszülettek, mi gyakorlatilag kettesben Bundival sehol sem voltunk, leginkább szórakozni nem, ha mondjuk a nagy bevásárlást nem nevezzük annak a gazdaságos bótban. Ezen oknál fogva kicsit feszengtünk amikor kettecskén beléptünk a bálterembe. (Ha lúd legyen kövér alapon). Olyan 10 percig még agyaltunk azon, hogy elmegyünk a csajokért, mert volt pár gyerek, de elhessegettük a gondolatot. Elvégre a csajoknak is nagy buli volt ez, az első házon kívül töltött éccaka, pizsibuliban. Igazán jól éreztük magunkat, virradatra értünk haza, hát mit mondjak a másnap kicsit érdekes volt, régen voltam már ilyen fáradt, öregszünk na :) Aztán össze kellett szednem magát és 2 teljes napot rááldoztam a KRESZ vizsgára való készüléssel, érdekes mert nem volt bennem vizsgadrukk egészen addig amig oda nem ültettek a gép elé, akkor kezem-lában remegett. Ennek ellenére jelentem 4 hibaponttal átmentem, hetünknek sikerült, mint a gonoszoknak :) Azt már nem elemzem, hogy a 4  hibapontot olyan piti kis dolgokkal szereztem, amit még álmomban is tudtam, de a vizsgadrukk számlájára írom, amúgy is kit érdekel?  :) Kedden lesz nekem a kis napsugaram 4 éves, ennek örömére tegnap őt ünnepeltük egész nap, jó idő volt jó buli, én meg csak nézem ezt a kis minitornádót és csodálom, az értelmét, a szeretetét és mindazt a boldog létet, amit ő ad nekünk...most a buliképek, a 4 évesről bővebben majd kedden :)

Expo utolsó nap...

Tudom-tudom "kicsit" le vagyok maradva a házunk táji helyzetjelentéssel, de mostanság tényleg alig kerültem billentyűzet közelbe. Az expo utolsó napja nálunk hagyományosan a megyei vadásznap. Le kell szögezzem minden vadászó ősömmel ellentétben, én nem vagyok híve a vadállatok leölésének. A lányok sem igazán szembesültek még ekkora trófeakiállítással és első körben meg is rémültek, Szonja a kiterített állatbőrökön szörnyülködött el, Kira pedig a "félbevágott" (kitömött) állatok másik felét kereste az állvány mögött. Soha nem ettek még vadhúst sem, nem is erőltettem, Kira mangalica szalonna imádatának hódolt az egyik pultnál ahol kóstolgatni lehetett, olyan élvezettel ette, hogy a néni amúgy régimódian belecsapta neki az egész táblát egy zsírpapírba, majd egy zacsiba, kishölgy adott érte két cuppantóst, és maga után foghagyma és pirospaprika illatot húzva elvonult. Én meg először pironkodtam, hogy tényleg sovány a kölök, de esküszöm, hogy rendesen eszik, a néni meg mosolyogva annyit mondott, "csillagom, simogatta a lelkem ahogy ette ez a csepp lány, hát fogyasszák el egészséggel". Mondtam már mennyire szeretem a falusi idős emberek lélekzöngéjét? :)

Azért persze voltak élő állatok is szerencsére, a nyuszi és hörcsögsimogatás Kira részére már elég snassz, na de mondjuk egy hóbagolybébi, na az azért már valami az elkapott kismancspillanatot én is egy hivatalos madárvédő honlapon találtam meg.

Szóval Kira igazán kiélhette az állatok iránti mérhetetlen szeretetét, volt itt fogathajtó verseny, vadászkutyák, vadászgörények , hosszas rábeszélésre majdnem egy görivel jöttünk haza. Testközelből láttunk szirti sast, kajáért totyogó baglyokat, kígyót-békát stb... a nap végén tele élménnyel jöttünk haza... 

Vasárnapi vurstli

Ha mondjuk felekezeti hívő és atv rajongó lennék, most poénkodhatnék azzal, hogy Vidám Vasárnap hit-tel, de nem vagyok az. Poros kisvárosunk, azon részén ahol maximum csak a kóbor kutyák és a mezei nyulak járnak, na nem szimultán, hanem random megérkezett egy Vidámpark. Ok-ok, az, hogy vidámpark költői túlzás a részemről, de nálunk ez már mindenképpen helyi látványosságnak számít, úgyhogy ki is látogattunk a csajokkal. Nem éppen pénztárcakímélő délelőtti matiné, mert minden kör egy 500-as, ez ugye a mi esetünkben rögtön felszorzandó kettővel. Szerencsére nem egy kalandpark volt, hanem néhány békebeli játék, azért erősen retroba hajlott nálam a konzervdoboz torony zoknival való lehajítása, de a csajok élvezték. Erős a gyanúm, hogy a 80-as évek elején én ugyanezeket a játékokat koptattam, úgyhogy elkapott engem is a nosztalgia. Számomra a dodgem volt a csúcs, annak ellenére, hogy a hangosbemondós két szotyiköpés között csak nekem mondta, hogy ne nyomjam annyira a gázt és elég picit tekerni a kormányt a kanyarodáshoz, mondjuk 10 tengely körüli forgás után erre már magam is rájöttem. (Egyenlőre halvány lila dunsztom sincs, hogy lesz nekem ezzel a technikával jogosítványom, mert a sebesség- és félelemérzetem pontosan az origón van és jelen állás szerint még a dodgemvizsgán is elhasalnék. Itt jegyezném meg, hogy járok ám kreszre.) Azt beszélgettük a barátnőmmel, hogy elnézve a sátorozó (na jó lakókocsizó) minden jel szerint családi vállalkozást, milyen életet élhet az a két éves kisfiú aki minden héten máshol hajtja le a fejét és az ingerkörnyezete villózó fényekből, valamint 80'-as évek lakodalmas "slágereiből" áll, a kajáját pedig szabad tűzön melegítik. Biztosan megvan a varázsa is, de az ő életpályamodellje az, hogy a körhintát vagy a kisvasutat fogja-e üzemeltetni. A szabad élet varázsa azonban tényleg megkapó volt az adott szituációba, mégis jól látszott rajta, hogy nem boldog, mert nem érti és nem tudja kezelni a gyerektársaságot. Gyönyörű idő volt, csak itthon vettem észre, hogy bizony már a márciusi nap is pipacspirossá égethet. A lányok azért belül tényleg hercegnők, addig kellett lövöldöznöm a csajoknak, amíg meg nem szereztem a hőn áhított fröccsöntött love feliratos koronát, az egyenjogúság elvén természetesen kettőt. Summa summarum  meg van a varázsa a vidéki vurstlinak, azért a vattacukor és a kürtős kalács hiányzott.  :)