Márciustól vagyok ugye új helyzetben, mondanám azt, hogy logisztikázok, 44 gondozónő és 365 idős van a kezem alatt 27 településen, szóval egy ekkora siserehaddal, ráadásul ennyi nővel nem igazán lehet komplett csapatépítést szervezni. Egyetlen egy esetben lehetséges ez, ha azt mondom, hogy ma nem dolgozunk, hanem felülünk egy nagy buszra és csavargunk. Szonja ódákat zengett nekem Poroszlóról és a Tisza-tavi ökocentrumról, ahol a múlt nyáron töltött egy hetet sporttáborban. Sajnos az utolsó pillanatban két kolléganő mégis lemondta az utat, a jegyek ugye már meg voltak rendelve, így hát két kis potyautast is magunkkal vittünk, Kira majd ki csattant a boldogságtól, Szonja meg nagy duzzogva belenyugodott, hogy egy iskolást már nem lehet, csak úgy kikapdosni az iskolából, egyébként sem tudnak neki túl sok újat mondani. Szeptember eleje ellenére gatyarohasztó meleg volt. Az az igazság, hogy én nem nagyon szeretem ha kötött program keretében végig kell loholni a látnivalókon és ha ezt levonjuk a dolgokból akkor nem is volt rossz. Azt azért el kell mondanom, hogy a prímet magasan a Tisza tavi hajókázás viszi, nameg a vidraetetés. Mondjuk ha Kirát kérdeznétek, ő minden bizonnyal a vizi játszóházra voksolna, nameg a szamárra aki mindenki után nyerítve vágtat, nem kicsit van idegállapotba, kicsit olyan Bakterházas vetülete van szegénykémnek. Jó kis nap volt, megismertem a lányok egy szabadabb, kötetlenebb, nem dolgozós arcát, sok-sok új személyiségjegyet és persze azt is, ki csak névileg tagja ennek a csapatnak. Ő volt az aki a szememre vetette, hogy vetette, hogy az idióta társasággal bandázom, de én soha ne leszek az a főnök aki naphosszat üvölt és veri az asztalt, nem beszélve arról, hogy szeretek az idióta társaság tagja lenni. Jó buli volt, és aki jól akarta érezni magát, az tudta is. Sokat tanultam belőle....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése