40.

Kicsit melankolikusra sikeredett ez a születésnap, talán kiszolgáltatott helyzetemből adódóan, de az is lehet, hogy azért, mert a kerek évfordulókon az ember akarva-akaratlan afféle számvetést csinál. Furcsám jelennek meg az életemben a kerek számok:  40 lettem...imádott nagymamám 60. születésnapján születve...aki ma lenne 100. Húsz éve hogy nem ölelhetem...minden nap hiányzik. Tudom hogy mosolyogva nézi fentről a dédunokáit. Minden mozdulata, hanglejtése bennem van...a lányok viszik majd tovább...ahogy utolsó szavait is :"nagyon sok örömöm volt benned."Nekem is öröm ez a nap egyben mert látom a tüneményes lányaim, ahogy nyílnak, nőnek. Közben szomorúság is, mert hová lett az elmúlt 20 év, valahogy nem látom benne a helyem, a szerepem, személyes maradandó alkotásom sincs. Mintha céltalan lett volna a létem. Tudom-tudom ezek olyan nagy szavak és bár nagyon annak tűnik, de nem süllyedtem a depresszió posványában, sőt még csak démonjaimmal sem harcolok. Mégis félve gondolok arra, hogy akárhogyan is vesszük, életem felét leéltem. Ha csak magamról beszélek felőrölnek a hétköznapi monotóniák és nem találom benne magam, az igazi énem, a saját személyiségfejlődésem,Persze örülök, hogy sokan kerestek tegnap, köszöntöttek, persze sokan csak azért, mert "feldobta a közösségi oldal" Sokkal jobban eset azonban egy köszöntés attól akiről két éve nem is hallottam, vagy egy késő esti hívás a legjobb barátnőtől. Jól esett az is, hogy a munkahelyemről sokan keresnek, ki vagyok szolgálva, van aki csak érdeklődik hogylétem felől, van aki Kirát hurcibálja, van aki bevásárol, stb. Jó érzés tudni, hogy ezt nem csak azért teszik, mert én vagyok a főnök, hanem mert igazán fontos vagyok nekik. Összességében nem dőltem romjaimba a xxxx-el, igazából semmi sem válktozott, továbbra is vallom, hogy élni jó. :)

SZÜLINAPI MEGLEPI REGGELI A CSAJOKTÓL, A KACSINTÓS SZENYA kIRA :)