2015. november 28., szombat

Anyaragacs

Kedden az óvoda Bóbita csoportjában egy külön műsorszámnak lehettem tanúja Kira kisasszony, bár akkor inkább hisztispicsa hercegnő jóvoltából. Először volt náluk, nyílt nap és már nagyon várta, hogy végre én is bemehetek a tiltott zónába, a titkok rejtekébe. Szépen meg is beszéltük, hogy tízóraikor megyek dolgozni, délután találkozunk.  Játszottunk, szerepeltek, édesek-ügyesek voltak. Aztán Kirának bekattant valami, és már nem akart részt venni semmiben, csak az ölemben kucorodni és párás szemmel várni, hogy nemsokára itt az idő. Állítom, hogy az óvodai beszoktatás idején sem volt soha ilyenre példa és az átlag hétköznapokon sem. Most azonban az én vagány kis csajeszom megmakacsolta magát. A búcsú percében úgy kellett lefejteni rólam, szó szerint padlót fogott és visított, mint egy kismalac. Meg mondom őszintén, hogy a könnyebbik utat választottam és letapostam gyorsan. Délután szerettem volna megbeszélni az eseményeket, de nem volt rá hajlandó. Kategorikusan kijelentette, hogy nem akar róla beszélni. Aztán persze mesélt más, óvónéni barátnőm, hogy olyan velősen nyomta akkor a hiszti bluest, hogy nyakon kellett önteni egy pohár vízzel. Az információ birtokában csak elővettem a nagy beszélgetés dumám. Érveltem, soroltam, meghallgattam és most  esküvel fogadta, hogy nem lesz több ilyen. (Persze, tudom, hogy lesz.) Kedden újfent együtt megyünk a Mikuláshoz egy barlangba, ez lesz a próbamenet, hogy utána minden körítés nélkül megy-e az oviba. Remélem. Egyébként tényleg azért volt óriási döbbenet ez mindenkinek, mert annyira nem jellemző rá...
Hogy mégse legyen ennyire negatív ez a poszt, némi aranyköpés tőle:

Mama rászól Kirára:
- Ezt nem illik csinálni, egy másodikosnak, (erre Kira)
- Szonja nem is másodikos, hanem kétbés.
*
Hédi néni azért járok hozzád lopopédiára, mert még azt se tudom kimondani, hogy lopopédia.
*
 Őrült módon keres valamit, talépig hercegnős szettben.
- Mit keresel?
- A királynőképző kézikönyvemet.
*
- Egyébként én már mindjárt felnőtt leszek.
 *
Nekitámad Szoninak:
Kit nevezel Te töpörtyűnek?
 *
 Tökfaragás:
- Mennyit tökölök én ezzel a tökkel.
 * 
- Kira mi volt ma a logopédián?
- Mondja el apa, én éppen lazulok.
*
Reggel pirkadatkor a hivatalon az ablakokat pucolják:
- Anya miért pucolják az ablakokat?
- Azért, hogy tiszta legyen.
- Szerintem meg azért, hogy belásson a Mikulás.
- Lányok szerintetek mit csinál a sok foggal a fogtündér?
- Sz: szerintem varázspor lesz belőle.
- K: szerintem abból vannak a gyerekek emlékei.
*
- Csókolózzunk egyet, csak akkor engedlek el. (feltétel az apjának)
*
- Kifényezzük a csizmákat?
- Csak december 6.-án jön a Mikulás.
- Télen?
- Igen.
- Akkor holnap tél lesz?
*
Anya jojózzunk....hmmm anya már kijöttél a gyakorlatból, az biztos pedig régen jojóbajnok voltál.
*
Játszanak:
 - Szonja te leszel a gazda, én meg tojok tojást. (Általános röhögés). Én vagyok a tyúk na.

*
Favorit:

Most mutasd meg játékot játszunk, én vadállatot mutatok, Kira izgatottan kiabálja:
TIGJIS, OJOSZLÁN, GEPÁJD...nem nem, akkor megvan LEOKÁD :D

*
 
 
 





 

2015. november 14., szombat

Fogas kérdés

Beszéljünk először a fogas kérdés előéletéről. Újfent fogászati kezelés közben vagyok és ide be-be szokott csatlakozni valamelyik leánygyermekem. Szonja leginkább szeret velem jönni és mivel neki már 8 "csontfoga" van, rendszeresen ellenőrzik. Azt hittem csak kamuzik mikor közölte, hogy mozog 3 foga. Szemmel, mutatóujjal való ellenőrzés során rájöttem nem kamu. Eljött velem doktorbácsihoz, aki első blikkre megkérdezte, hány éves a csajos. A hét éves válaszomra még egyszer visszakérdezett, hogy mennyi? Miután közöltem vele, hogy jól hallotta, ő meg azt közölte, hogy ezeknek a rágó fogaknak kb. 11-12 évesen kellene kilazulnia és kiperegnie nem nyúlna hozzá, ha csak nem fáj. Naná, hogy kisasszony közölte, hogy nem fáj. Én elmerengve azon agyaltam, hogy ha fejlettségileg 11-12 éves szinten van a gyerek, be kell szerezni neki intim betétet. Szerencsére a menstruációs sztorit már átbeszéltük egy fürdőszobai rámrontása során. Nade visszatérve a fogra, a vizites akció után úgy egy héttel este összeszorított szájjal jött ki a hálóból vércsík csordogált az állán. Első frászrohamom után eldünnyögte, hogy ráharapott a fogára és félig kidőlt, baromira fáj. Öblögetés, megnézés, ecsetelés (mindez szigorú szájzár mellett), rajtam alvás után ("ha kiesik le ne nyelje, hanem a hasamon a pofazacskójába esik") után másnap elmentünk a dokihoz, aki kiszedte neki, miután Szonja jól megnevettette a mi a panasz kishölgy kérdésére adott "lifeg a fogam" válaszával. Fogat annak rendje és módja szerint hazahoztuk. Majd jött egy eszmecsere, miszerint lehet nincs is fogtündér. Mikulás és Jézuska hozza az ajándékot mítosz fala is erősen omladozik, ezért a fogtündért minden áron meg akartam menteni. Miután közölte, hogy azért nem hisz benne, mert még nem látta, elődobtam a Jolly Jokerem. Isten van? "Persze, hogy van." Na látod, biztos vagy benne, hogy van, pedig még őt sem láttad. Hatott, fog belehelyez dobozba, párna alá rak. Reggel pénzkeresés mihelyt ébredt és csalódott, fancsali arc. Mi baj? "Hááát én nem is tudom, máskor mindig 1000-t hozott, most meg csak egy 500-t." Bacca meg....cavintont kell szednem....mítosz romokban...fogtündér ezért az akcióért szerintem kiveri a fogaim.