Elsők az életünkben...

Nagyon fontosak az első élmények, az első illat, az első ölelés, az első mesekönyv. Hiszen az elsőkből lehet örök szerelem és örök utálat a hatások által. Tegnap Szonja és én egy közös első élményt szereztünk be, azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy mindkettőnknek felemelő volt. Először voltam a 2.5 évesemmel színházban. Egy kisvárosunkból kiszakadt hazánk lánya látogatott vissza a Körút Színházzal városunkba. A darab a nagy klasszikus az Óz volt. Emlékszem gyermekoromban rám mély hatással volt, évekig dudorásztam a sárga útont. Azért sok kérdés merült fel bennem. Először is, délután 1-kor kezdődött az előadás, a város egy messzi zugában, ahová közel egy órás sétával jutottunk el, igen nagy szélben. Kérdéses volt, hogy Kira ellesz-e majd Zsike barátnőmmel., mint később kiderült egy hatalmasat aludt :) A legfőbb kérdés, képes lesz-e Szonja egy helyben ülni 1.5 órát, érteni fogja- valamennyire, nem ijed-e meg a hangoktól és a rengeteg embertől. Megbeszéltük Bundival, hogy ha feszeng, szorong, akkor kihozom és jövünk haza. Nahát akkor, utolsóként érkeztünk, de kibuliztam egy helyet z első sorban, igen sajnos csak egyet, így Szonja az ölembe csöppent. A fiatal színészek tőlünk 2m-re voltunk. A kicsi lány csak ámult, miután meggyőztem, hogy ne másszon fel a színpadra, valamint ne törjön be kb 600 gyerek közepébe, el volt foglalva a fényekkel. Sajna a hangfal éppen velünk szembe volt iszonyatos hangerővel. 20 perc pislogás nélküli szájtátot figyelem után ded elkezdett sírni. Na mondom itt a vége, irány haza. Indultam volna kifeé, amikor mondta, hogy elzsibbadt nagyon a lába azért sir és vegyük le a cipőt. Innentől kezdve előttem énekelt, táncol zokniban, fújta a szelet, mutatta az utat. Nagyon jól szórakoztunk, még én is, aki elég nehezen tudott túllépni azon, hogy Dorothyt, az anno részeges Gizi, jelenleg Vili bácsi nője játszotta a barátok köztből. Nem mellékesen zseniálisan. A gyerekeket fantasztikusan bevonták a mesébe, a fülbemászó dallamok, a vidám tánc, mind mind szuper volt. Megpengették azért a felnőtt közönséget is, annál a résznél, amikor egy denevér a boszi seprűjével gitározva jellegzetes acvillámdc stílusban ugrált a színpadon már én is fuldokolva röhögtem. Egy szó, mint száz, remélem maradandó volt az első színházi élmény a kishölgynek. Nagyon büszke vagyok rá, mert sajna lehetet volna másképp is, egy hasonkorút biza 10 percenként hozott ki az anyuka, mert megijedt a játéktól, fényektől, hangoktól és gyakorlatilag fele részben végigsírta a mesemusicalt. Remélem, hogy ez a hazajövetel Emese részéről gyakoribbá válik és akkor mi leszünk az első bérletesek, mert vallom azt, hogy nincs az a mozi, mesekönny, dvd, ami visszaadja a színházi élményt nekik és bizony nekem is. Azt már csak mellékzöngeként jegyzem meg, hogy a fő kedvenc Toto mellett, az igen jóképű "szívtelen" Bádogember a ki-kikacsintásaival és mosolyával biza elrabolta az én remélhetőleg mostantól színházjáró nagylányom szívét.

4 hónapos a legkisebb ugrifüles

Csak kicsit félrefordítom a fejem és azt veszem észre, hogy Kisgombóc első szülinapját üljük. Teljesen olyan érzésem van, mintha tegnap jöttünk volna haza a kórházból és közben meg már eltelt 4 hónap. Most éppen kicsit szuttyogi a kis hölgy, de ez semmit nem veszel el jókedvéből, sőt még az orrszívó sem hozza rá a frászt. Igaz kis, nyugodt baba, ahogy arról a nagykönyvben írnak. Nem nyafog, nem éjszakázunk...sőt néha már nekem kezd lelkiismeret furdalásom lenni, hogy tizedannyit sincs ölben, mint nővérkéje. Ma megörvendeztetett az első hátról hasrafordulással. Vigyorogva ébred, egyedül alszik el. Még mindig szereti a takarót a fejére húzni és jót durmolni alatta. Jókedvében magyaráz és magyaráz és magyaráz...Az apja szerint a szájával néz, ez tényleg vicces, de így van, minél jobban rácsodálkozik valakire vagy valamire, annál nagyobbra nyitja a száját. Szereti az esti fürdetéseket, a nagy összebújásokat és továbbra is rajong a nővéréért. Hatalmas erő van benne, folyamatosan felülne, az ölemben állásba rúgja magát. Már lekötik a játékok, a keze, a lába, nagyokat kurjongat. Már nagyon sajnálom, hogy Szonját anno nem hordoztam, mert Kira ezt is nagyon szereti, legtöbbször hozzám bújik és elalszik a mellkasomon, nincs is ennél jobb érzés.
Annyira természetes és simulékony a kis lénye, hogy semmi nem változott lényegében, mióta hozzánk hozta a gólya. Olyan gördülékenyen illeszkedett a családunkba és vette fel a ritmust, hogy észrevétlenül lettünk négytagú család. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy tökéletes kisbaba, számunkra mindenképpen. Azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy egy órától gajdol nagy egyetértésben a nővérével alvás helyett, amikor benézek rájuk szólni, csak két tejbetök vigyor fogad. Még csak 4 hónapja van velünk, de már nem emlékszem arra az időre, amikor nem volt itt. Ha Szonja a napot, ő a kék eget hozta az életünkbe, esténként amikor leülünk a meleget ontó kandalló elé négyesben a kanapéra mindig az jut eszembe, hogy mindent megkaptam, a legszebb álmom vált valóra általa/általuk.
“Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

Horror a házunktáján

Ködös, esős reggel, a hosszú és viharos éjszaka után felébred a mitsem sejtő ded. Kipihent és vidám, még nem sejti, hogy kedvenc függönye mögül milyen veszély leselkedik rá. A horrorisztkus képre, csak most a nagy téli alvás előtt van lehetősége. Méretarányaiban erőfölénnyel indult, a szőrös fenevad. A gyanútlan áldozat először megszaglászta az elkövetőt, békés szándékát jelezve még meg is simította arcszőrzetét. Kívülállóként úgy tűnt, hogy minden csendes és barátságos, de elég volt egy óvatlan mozdulat és az elkövető maga alá gyűrte G. Kira áldozatot. Szülőanyja félelmet nem ismerve odavetette magát a gaz fenevad elé és megmentette másodszülöttét. Azóta a fehérbundába bújt mackó lakat alatt van, ugyans közölte vele kisgazdája G. Szonja, hogy az övé, ezért viselkedjen ehhez méltóan. Ennél fogva Gifemaci, 6 napi játékosládába való elzárást és 2 heti málnalekvármegvonást kapott. Halmazati büntetésként pedig 5 hónapra elzárták a medveügyektől és ezen idő alatt medvefelmenőivel sem érintkezhet.

Sztár vagyok

Aloha kedveseim!

Gondoltam, nehogy már csak a hátulgombolós pelenkába rottyantó kishúgom irjon ide nektek mindenféléket, én is belecsapok a lecsóba. Minden két éven felüli igérje meg most és azonnal, hogy nem aszfaltkrétázik ülve, még akkor sem, ha guggolva nehéz rajzolni a pocak miatt. Hát ez a felfázás vagy mi rohadtul fáj, Ehhez még hozzá kell tennem, hogy nem tudom melyik nagyágyú találta ki, hogy gejédes legyen minden gyógyszer, de innen üzenem, hogy vegye ő be két hányás között azt a rózsaszín szmötyit. Amúgy már alakulok, mondjuk anya ezt abból vonta le, hogy újra nem akarok aludni délben, de most komolyan minek aludnék, az olyan dedós dolog. Nyaszóval, kiderült, hogy sztár vagyok, de tényleg. A szombat esti kínálatot nézve, tudom ez egyáltalán nem feltünő, kb én lennék a milliomodik kiscsemete aki a világot jelentő deszkákat választja és bömbölve sír, mert eltünt a macija vagy a nyugi dokit nem bírja elénekelni rekedtsége miatt. Nade, amiben én más vagyok. Édesjószüleim megjegyezték, hogy nem szeretnének 5 évesen kifutón (höhö, azért van bennem egészséges önbizalom, de van tükrünk is)sem szinpadon, de még szappanoperában és xmegasar 89. fordulójában sem látni. Azért mondjuk nekem is, lesz némi szavam, mert már most helyi fun klubom van, igaz, hogy kicsi, meg részint a nyugdíjasklub tagjaiból alakult, de az enyém. Nya akaratom is van, ha én úgy döntök, hogy lemondok az ebéd utáni sziesztáról, akkor az úgy is lesz, altathat engem a zanyám 2és 2.5 órán keresztül, olyan vagyok, mint a Somló, nem adom fel., sőt, hogy igazi harc legyen, a Kicsit se hagyom aludni. Nade, ami megmutathatja sztárságom maximális fokát, az az kedveskéim, hogy saját, mondom jól figyelj, saját dublőröm van. Nem ám, olyan, mint Pitinek, hogy csak seggdublőr, meg kazskadőr, nekem teljesen egész és totál van. Most, hogy fut a szekér ( Csabi bácsi Rozi lovával) ezt is megengedhetem magamnak. Tegnap megbeszéltük a részleteket, egyenlőre, 4 órában helyettesit, ami leginkább a délutáni alvást és a játékok elpakolását teszi ki, szerintem beválik. Lábjegyzetként mondom csak, hogy apa és anya vigyorogtak egy sort és számon kérték a dublőröm egymáson, ezt mondjuk nem nagyon értettem. Mivel kiskorúak vagyunk Anna ő a d.-m, faterja is csak mosolygott. A képek eredetiek, frissek, csak itt és csak Nektek, soha-senki nem lát ezentúl együtt minket még ilyen fotókon sem és nem fogj tudni eztán, hogy melyikünk melyik.Szóval skacok, lassan meg kell tanulnom leírni a nevem, hogy autogramot osztogathassak, mert mindenki látja, hogy bennem van az Ö (ördög) faktor és ne erőlködjetek, abban, hogy utolértek, mert mindenki tudja, hogy legenda csak egy van. Na pápussz!

Bónusz, pufirizsa vigyorexezik

anya meg idétlenül gügyög és hammog :D

Faramuci születésnap

Háááát hol is kezdjem. Mondjuk a sorrendben haladva a hétfő esténél. 3. nekifutásra sikerült bejárati ajtót vennünk, elég kalandos körülmények között, Bundi ugyanis este fél kilenckor még innen 50km-re vigyorgott Gabosszal, hogy persze befér az ajtó az utánfutóba méretileg, de a csomagolást nem számolták rá, és így már nem annyira. Végülis rákötözték és kb 30-al hazaszáguldottak, éjfél körül már volt is ajtónk a garázsban. Szonja egész éjjel kb. 1-2 óránként felsirt, nem fájtatta semmijét, nem volt láza, tanácstalanok voltunk, de egy anya ilyenkor már érzi, hogy valmi lesz. Reggel Kirával el kellet mennem a 4 hónapos oltásra, aki tüneményesen végigvigyorogta az akciót, kivéve a bundazsákot, igen nálunk ilyen hideg volt reggel 8-kor. Az injekciónál mg sem rezzent, hízott 52dkg-t, igy már 6665gramm és nőtt 4cm, bakker 65cm, jól mondta a csecsemős, hogy kosaras lesz. Én kicsit paráztam a hizás miatt, mert van akiekez kevésnek itélik, de jó öreg dokinénink hamar leállított, hogy tejbetökKira igy teljesen jól van és ez a lényeg. Hazajöttünk, itt már szét volt robbantva bajárat hát bakker 2cm por az egész lakásban. Megérkezett anyukám, mert neki is én szoktam előkészíteni egy hónapra előre a gyógyszereit. NA innen kezdődött a vesszőfutás. Szonjának nagyon folyt az orra és hőemelkedése volt. Kimentem a gyógyszertárba anyu gyógyszereiért, hazajöttem lekezdtem kirakni neki, Szonja pedig elkezdett sugárban hányni, minden kijött belőle, majd közölte, hogy fáj a nyunyuja. Mindeközben nyeltük a port és a zajt, ergo a kicsi sem tudott aludni, pihenni, de muszáj volt megcsinálni, mert a régi ajtó már ki volt szedve. Két felmosás, ágyhúzás, öltözés, kortyonként itatás között kiraktam anyámnak a gyógyszert, aki azzal a lendülettel haza is ment, meg sem kérdezte, hogy ne maradjon-e. Elaltattam nagynehezen a kicsit, majd átmentünk a doktornőhöz, ahol akis ügyes végre pisilt, mert reggel óta nem volt wc-n, és bizony itt már kettő körül lehetett. A vizelet tele fehérjével és gennyel, aceton nincs, hála az égnek, mert ez egyenes út a kórházba. Sumetrolim+B6 és láz esetén kúp, vizeletvizsgálat pénteken, de ha hány, akkor holnap. Gyógyszertár majd haza, fekvés, b6, kihányja. Alszik egy kicsit. Ajtó kész, hív a barátnőm, hogy mikor megyek a tortáért, kész van, mondom milyen tortáért, hát a szülinapiért. Leesett, Bundinak szülinapja van. Átrohanok, csinálunk néhány bágyatag fotót a tortából alig fogy, pedig isteni, de nincs kedvünk még ehhez sem. Este, láz 39 fok, közelharc árán beveszi a gyógyszert, orrot szívunk, kúpot kap, a wc-n ülve üvöltve pisil. Itt már én is nagyon-nagyon bőgtem, azt hittem megszakad a szívem. A kicsi is elkezd tüsszögni, és nekem is kapar a torkom, hurrá, Bundi már napok óta beteg. A rohadt lázmérők, a fül és homlok és ilyen csoda 43 fokot mutat, a digitálisok 34-et. (Ne tud valaki olyan lapocskát amit a homlokhoz kell nyomni és mutatja is, sehol nincs.) A kezemre hagyatkozom egész éjjel, jól alszik mindkét gyerek, én forgok és simogatom őket. Reggel ébredünk, kicsi vigyorog a takony alól, Bundinak sürgősen be kell menni félhóttan dolgozni, Szonja teát kér és beveszi a gyógyszereit, orrot szívunk végre nem hány és csak kicsit meleg. Most alszik mindkettő, a lakás porban áll, de leszarom, csak fel ne ébredjenek! Azt hiszem Bundi sem kívánt semmi mást ezen a kerek szülinapon, csak annyit, hogy NE LEGYENEK BETEGEK!

ISTEN ÉLTESSEN BUNDÁSOM, ÉLETED KÉT LEGSZEBB AJÁNDÉKA AZ ÖLEDBEN ÜL, AHOGY NEKEM IS. KÖSZÖNÖM, HOGY A SOK-SOK ÉV VÁRAKOZÁS SORÁN MINDIG MELLETTEM VOLTÁL ÉS MINDIG HITTÉL BENNE, HOGY ŐK MEGSZÜLETNEK! NAGYON SZERETLEK, MÉG ÍGY NEGYVEN FELETT IS :)

Aranyköpések

Éppen Szonja maradékát pusztítom, mire odaszalad:
"Nem esszük meg az én vacsorámat, ide köpöd kezembe. Hangosan!"

***
Keresem a lakásban:
- Szonja hol vagy?
- Itt vagyok a pácban. (spájzban)

***
Nyomdázunk:
- Ez mi anya?
- Bálna.
- Én is kérek málnát.

***
Esti fürdés után apja rimánkodja kifelé a kádból, ő meg nem akar kijönni.
"Lópikulát apa, lópikulát."

***
Ma reggel Bundi nem tolta ki a kukát, nem volt rá idő, gondoltam kiszaladok gyorsan vele köntösben, igen ám, csak az ajtó maradványaival volt tele, pl beton, igy lihegve vánszorogtam ki vele. Jövök vissza, Szonja bágyadtan beszél az apjával telefonon.
"Anya kivitte a kukásbácsiknak a fosos pelust, na de miért pizsamában?"

***

Vendégsereg?

Kicsit le vagyok maradva időileg a blogtól és a való élettől, mert bizony ez a sztori már múlt heti, dehát van az úgy az embernek, hogy nehezen jut el ahhoz, hogy a megélt dolgokat idepötyögje. Szóval Kira lassan 4 hónapos és úgy döntöttek a kollégáim, hogy eljönnek babalátogatóba. Azt kicsit ironikusan jegyzem meg, hogy a második gyerek már nem olyan nagy show, gyakorlatilag alig nézték meg páran. Szóval tényleg ki akartam tenni magamért, 2 napig vixoltam a lakást, mondjuk ennyi előnye volt azt hiszem összesen a látogatásnak. A napot a konyhában töltöttem, ilyen-olyan torta, sangriás bólé, magamat is kiglancoltam, kisváros révén azt szerettem volna, ha azt hallom vissza másnap, hogy bakker ez a nő, kitett magáért a két gyerkőc mellett is. Mivel Szonját, kb 8 kolléga jött meglátogatni, ehhez viszonyítva készültem fel. Kiglancoltam a csajokat is és vigyázban vártuk a vendégsereget, rég izgultam már ennyire. Kár volt összvissz 3 kollégám jött. A hab a tortán, hogy 3 olyan kolléga akik közül egyre aztán tényleg nem számítottam. Nem ecsetelem, nincsenek nagy elvárásaim, de azért ez kicsit szíven döfött. Nem az ajándékról vagy bármi másról van szó, hanem a gesztusról a gyerekeim felé. Védték ők a mundér becsületét, hogy hirtelen mindenkinek dolgozni kellett, meg ez beteg, amannak a gyereke beteg. Én mégis levontam a következtetést, amit már eddig is éreztem, nem tartozom oda, teljesen mások vezérelnek, mint őket, nem égtem ki a sok melótól, sőt itthon "lógatom a lábam". A tüske azért ott van, mert azért mégiscsak vártam őket, mindössze pár háznyira lakom az intézettől, szóvl szar érzés volt na...Nem beszélve arról, hogy igen gyakran bemegyünk az intézetbe és akkor mindenki minket imád és körülrajong, most akkor, hogy is van ez?! Ennyire felgyorsult tényleg a világ, hogy egy pillanatra sem lehet leülni, időt szakítani másokra, vagy én látom ezt túl fehéren-feketén az itthoni szeretetháló alól. Sok minden átértékelődött bennem, hogy a munka az munka és nem feltétlenül szül barátságokat, még azzal sem akivel 14 évet dolgoztam együtt. Az élet meg kárpótol, olyan emberekkel, akiket itt ismertem meg igaz Náncsi, Citri, Cucka, Julcsi, Hencsi és a többiek?:)Aztán Bundi este konstatálta, hogy megehet egy egész gyümölcstortát, amit akár több liternyi bóléval öblíthet le, ennek nem kicsit örült. Szonja is lelkesen mesélt a vendégekről, akik jöttek és együtt tortáztak és játszottak. Én meg próbálok nem agyalni rajta, tényleg vannak dolgok, amik nem állandóak, még ha én azt annyira nagyon szeretném is.

http://segitsdaninak.blogspot.com/

Kérlek benneteket amennyiben módotokban áll, a fenti címen segítsetek ennek a tündéri kisfiúnak, ennek a kis mosolygós hősnek.

Ima beteg gyermekekért

Uram, kérlek hallgasd meg imám,
Nyisd meg kérlek szíved,
S fordítsd reám orcád.
Tekints le kérlek a szenvedőkre,
És ne rejtsd magad el előlük,
Adj gyógyírt megsebzett szívükre.
Mert Nélküled az Élet Sivár pusztaság,
üresség,
Nem nyújthat Reményt más,
Csak Te, s a Szeretet,
Mely belőled fakad,
Mint a Föld és mint az Ég.

Ne hagyd kérlek Uram,
Hogy szenvedjen a gyermek,
S ne hagyd Uram azt,
Hogy a keserűség,
s bánat Betöltse a szíveket.
Add Uram, hogy életünket
Vezérelje a Szeretet,
Add, hogy Fiad szent fénye Betöltse életünket.
S mielőtt még imám bevégzem,

Istenem el kell mondanom:
Nagyon szeretlek Téged!
Ámen

(Ki)Siklás

A történet a múlt évezredben indult, de tényleg. A.-ék, pár háznyira laktak tőlünk, egy hatalmas házban. Óvodába együtt jártunk, arra emlékszem, hogy 7 hónapra született, az anyukáját este megijesztette egy részeg és megszült. 16 évesen szülte egyébként, mindig irigyeltem a fiatal anyukája miatt, az enyém 34 volt amikor születtem. Szóval az óvoda, amolyan kis bicebóca volt, a korai születés eredményeként, lassú és fáradékony. Az általános iskolában is egy osztályba kerültünk, itt már ő volt az osztály szépe, a hatalmas őzikeszemeivel és babaarcával, s mig nekem a cseppet sem sármos Gyuri, neki az iskola ásza Robi cipelte haza a sulistáskát. Jóvanna, ez akkoriban mély nyomott hagyott bennem. Lényeg a lényeg, kialakult egy triumvirátus, mi 3-an együtt. Imádtam náluk lenni, a hatalmas térben, a szobájában amire ő maga festett magának és a húgának mesejelneteket, volt ott Bambitól Nils Holgersonig minden. Imádtunk a padlójukon feküdni, szóval miden volt náluk, ami nálunk sosem. Nagy szerettük, amikor az anyukájuk beült hozzánk és barátnőként kezelve minket,mindent megbeszélhettünk. Sok mindenért irigyeltem, leginkább azért, hogy 4-en voltak testvérek. Aztán gimibe kerültünk, és a gimi első évében meghalt az anyukájuk, nem volt esélye a rákkal szemben. A. furcsán reagált, először azt mondta gyűlöli az anyját, mert itt hagyta, majd az apját gyűlölte, mert nem figyelt az anyjára eléggé. Megváltozott, már senki nem szerette, nagyképű lett, megmondóember és magának mindent megengedő. Mindent megtehetett mert gyönyörű volt, csak azokban a barna szemekben már nem a bájos tűz égett. Gimi után elszakadtunk, az esküvőmön még itt volt, cicázott minden pasival, már akor mondta, hogy elmegy világot látni. Az 5 éves érettségi találkozón még ott volt, jól le is szólt, hogy hogy nézek ki, és persze játszotta a menő csajt, szaladt az életvonat vele felfelé. Az apjával már akkor sem beszélt, mert egy vele egykorú lánnyal élt együtt. Azóta nem láttam, a közös barátunk jóban volt a húgával, de A. külföldön eltűnt. A következuő osztálytalálkozón már a többiek röhögtek rajta, állítólag kisiklott a szépen suhanó vonata. Próbáltam keresni, de sehol nem értem el, sem én, sem a közös barátnőnk. Miért ez a régi történet, mert a napokban jelentkezett egy közösségi oldalon, levelet irt, többet is. Leirta, hogy élt az államokban, angliában, most éppen Frankfurtban a nagy szerelmével. Hát mit mondjak, gondoltam újra suhan a vonat, tévedtem, a sorai ledöbbentettek, jól él, de egyetlen dolgot tud áruba bocsátani a testét. A nagy szerelem egy strici, s a gőg is eltünt belőle, sütött a soraiban a magányosság. Azt is megírta, hogy irigy rám, amiért gyerekeim és normális életem van és, hogy nem lepődne meg ha nem is válaszolnék neki. Megnéztem a képeit, odavan minden bája, már semmilyen tűz nem ég a szemeiben, oda az őzikeség, oda ő maga is. Egy szó van rá, kiégett. Próbálta mondani, hogymilyen jó neki, hogy imádja a "párja", hogy igenis élvezi a "munkáját", aztán pár levél után borult a bili, kértem legyen őszinte. Az volt, talán most először magához is, a családja nem tartja vele a kapcsolatot, sem az öccsei, sem az apja, a hugát belevitte a "jóba", mindenbe ami ezzel jár. Nem vetem meg, csak sajnálom, hogy enyire kissiklott az élete, tehetséges volt, művészlélek, nyelveket beszélő. Nem lenne rá büszke az anyja, ha most látná.
Napok óta kavarognak vele kapcsolatban az érzéseim, ambivalensek, van benne sajnálat, érdektelenség,barátság, egyvalami nincs remény, hogy élhet még normális életet, hogy viszsatérhet még az a párhuzamos sin, vannak életek, amik végérvényesen elromlanak...egyvalami azonban nagyon fontos, ezt az életet ő választotta... ezt tudja ő is, hamarosan találkozunk.

29.

Dedünk ma 29 hónapos, tudom azt mondtam, hogy ilyenkor már nem változnak annyit, hogy hófordulós postok kellenének, most mégis szeretnék írni róla. Én innen belülről úgy látom, hogy nagyot változott az utóbbi időben. Partnert lett, minden értelemben akivel lehet vitázni, magyarázni, akitől lehet bocsánatot is kérni, ahogy arra tegnap is példa volt. Vendégeket vártunk és nagyon akartam, hogy minden flottul menjen, igen akartam és annyira görcsösen, hogy majd bele feszültem. Ő meg sérelmezte, hogy nem vele foglalkozom és keresztbetett, mindenütt, ahol csak tudott, nem szégyen a végén elbőgtem magam. Megszeppent és odabújt, hogy tudod anya csak azt akarom, hogy figyelj és velem legyél, a büntibe belealudt a hálóban, majd ébredéskor odajött, csípőre tette a kezét és megkérdezte: "Na mi a helyzet, minden oké?"azt hittem megzabálom. Egyre többet játszik a húgával és alig várja már, hogy a kicsi nekilendüljön. Ma MT-vel voltunk sétálni, úgy néz ki nagyon bejön és kitárul a világ, Kira a mellkasomra simulva el is aludt benne, Szonja meg fogta a kezem és klaffogott a gumicsizmában. Minden eső és ború ellenére azt éreztem fentről mosolyognak ránk. Most is együtt alszanak, mindkettő egyformán alszik el, Szonja sóhajtozik, egyik kézzel simizi a haját nyögdécsel, iszik és alszik, a kicsi ugyanez nagyokat kortyol,másik kézzel simizi a haját (helyét). szuszog és alszik. A póz is, széttárt karok, oldalra billent fej, a tükreim. Azt hittem majd 2.5 évesen már lassul az idő, de ugyanúgy rohan, annyi mindenre tanít, annyi minden van benne, annyira bölcs, annyit tanulok tőle, annyit nevetek vele, és néha annyira szégyellem magam, amikor türelmetlen vagyok vele, vagy nem figyelek rá. Remélem a rossz dolgokat tudom azzal kompenzálni, hogy annyira, de annyira szeretem:)

Gyárilag vagyok zsibbadt, de tényleg :)

Az ötletet a netről loptam, aztán meg volt egy kölök, aki (még) nem tiltakozik a hülyeségem ellen. Katt a képre és nagyban látszik a lényeg:)
Pápussz!

Összeesküvés elméletből jó vagyok

Néha azt hiszem, ez két kis ribi (má' bocsi, de kedves jelzőnek szánom éppen) összeesküdött ellenem. Még csak délután három és kivagyok mint a liba, miközben a két ded alvással készül újabb energiákat fleccölni majdani hátralévő napunkba. Az úgy volt, hogy az elmúlt két hétben itthon volt Bundi, aminek egyenesági következménye volt, hogy volt időm pihizni, nade ma elment dolgozni, fél hétkor. Erre 6.35 Apppppaaaaa pisi, először átfordultam a másik oldalra, de apa nem reagált, 3x-i apa pisi után rájöttem, hogy jelen esetben én vagyok csak itthon nagykorú. Felkeltem, de el volt zsibbadva a bal oldalam, Kira ugyanis hajnaltált belealudt a karomban, kicsit később szerintem, mint én. úgyhogy hasravágódtam Tinkivinkiben, aki közölte, hogy itt a Teletubbiek ideje, én meg közöltem vele, hogy annak van itt az ideje, hogy kivegyem belőle a beleit (elemet). Kira ébredt, Szonja majdnem becsurgatott, mert belegabalyodott a takarójába. Akkor már sejtettem, hogy hajjjajj, ma olyan keddi hétfő lesz. Nem voltam a toppon na és ugye ilyenkor a gyerekek is veszik a radarjukkal, ettől függetlenül szerintem az ezután következőket megbeszélték. Nem, nem a hangok mondták nekem. Szóval miután Szonja 158962315874x megkérdezte, hogy annnyaaaamiaz és annnyaaamitcsinálsz, eközben a kicsi nonstop rejtjelekkel magyarázott neki, kicsit sokkot kaptam. Mert oké, ha olyat kérdez, amit nem tud vagy nem ismer,de mindent kérdezett a beste. Aztán egyszer már kínomban azt mondtam, hogy számolom a szőröm, erre közölte, hogy Szonjának is lesz mingyá' szőr a nyunyuján. Jó megfigyelő a gyerek na... én meg már a télre készülök...:) Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy elhúzunk sétálni, mert Szonja elbóklászik, Kira meg alszik egy nagyot. Ühhhümmmm Kira oda-vissza végigordította az utat, Szonja kántálta, hogy annnyaaa sír tesó. Ha ez nem lett volna elég hangos, pár járókelő is közölte, hogy sír a gyerek mi baja, bakker ha tudnám, akkor nem sírna, nem? de! A boltban már ölbe vettem, mert már ikegett és bedagadt a szeme, varázsütésre csend lett, majd egy nagy mosoly kíséretében végighányta pólómat, ha valaki nem látta volna, az Szonja ordításából rájön, hogy itt akció van, nameg, hogy a pink(póló) és a fehér (anyatej) színileg ütik egymást. Nagyon ki lehettem, mert odajött egy eladó kivette a kosarat a kezemből és kipakolt a szalagra, azt már csak itthon vettem észre, hogy nagyobbik dedem, míg a kicsivel megbeszélte elterelő akcióként, hogy hányjon nyakon, becsempészett 3 tábla bocicsokit a tejek közé, egyet begyűrtem ebéd gyanánt, jót tett az idegeimnek. Hazafelé is ordított a kicsi,de olyan jimmysen, bementünk a munkahelyemre, ott angyal volt, mindkettő glória is volt felettük, a többiek látták, én csak a szarvakat. Hazaértem és gondoltam, itt már semmi sem jöhet, gyors ebéd és alszanak. Ekkor a kicsi úgy gondolta alul is kiadja a gőzt, én ilyet még nem láttam, még a hóna alatt is sárgállott, ledobáltam a ruháit, Szonja belelépett és végighordta a lakáson, kivackoltam mindent és mindenkit most meg nézek ki a fejemből és körbe, hogy mihez is kezdjek, mert ha ébred a két összeesküvő észen kell itt lenni, de tényleg... jó ez az anyaság na....csak valahogy mostanában őszülök :) Mindenesetre a két csaj felettébb jól szórakozik...rajtam.

Aranyköpések

Szonja pisilt és kakált a bilibe: "Annyaaaa pancsizik a gubesz!"

Csak egy a miezes történetből:
Mi ez anya?
Semmi ételmaradék, bocifing.
Anya megnézem a bocifingot.

"Mit mutatok anya. Elgurult a csiga, nézd csak, ott szalad!"

Gondoskodás

Annyira kedves és annyira megható volt ez a jelenet,hogy biza ide kell pötyögnöm. Ma olyan semmisesikerülnapom volt. Mindent elejtettem, melléraktam, kiborítottam, elsóztam, megégettem, túlfőztem stb. Ebéd után Bundi és Szonja lefeküdtek, kb 5 perc alatt sikerült is elaltatni Bundit Szonjának,jóízűen hortyogott a hálóban. Kira aludt, Szonja szöszmötölt, gondoltam uzsonnára odacsapok egy kis palacsintát. Találtam egy új receptet a neten s mivel két személyre volt megadva, gondoltam megduplázom a hozzávalókat. Jham, sikerült olyan adagot odazuhintani, hgy kb 2 órán át sütöttem a cirka 80 palacsintát, úgyhogy nem értem én a két személyes témát, fejenként 20 vagy mi? Elláttam a szomszédokat is és egy darabig tuti nem sütök. A lényeg persze nem ez.
A sütögetés felénél Kira elkezdett nyüszmörögni, megetettem és leraktam a macis függönyhöz, ami máskor kb 30palacsintányi időt ad nekem, de ma az sem volt jó. A konyhából beszéltem neki, de továbbra is elégedetlenkedett. Aztán hirtelen csönd lett, Szonja is eltünt, ami ugye túl sok jót nem biztos, hogy jelent. Benéztem, de már előtte hallottam, hogy "Kija, bukiztál, gyorsan-gyorsan letöjlöm. Olvasok Neked Annapetit." Mellékucorodott, felütötte a könyvet és elkezdett neki mesélni. Közben megtörölte a száját megigazította a rugdalózóját. Én meg csak áltam a függöny mögött olajos kezekkel és potyogtak a könnyeim a palacsintatésztára. Annyi féltés, óvás volt Szonjában és annyi szeretet. Ahogy megnyugtatta a húgát, és ahogy a pöttöm Kisgombóc felnéz rá, gügyög és vigyorog neki. Valami különleges kapocs van közöttük, más által fel nem fogható. Sokat mondogattam Szoninak, hogy nem szabad, meg tudod vigyázni kell rá, de tudom, hogy többet nem kell mondanom. Boldog ha az ölébe adom, ha együtt büfiztetjük, ha felébred, ha megsimítják egymást, ha együtt vigyorognak, ha együtt alszanak. A kétésfelesem ma azt is megjegyezte, hogy anya pihenjél, majd én figyelek tesóra, betakajom, mejt szejintem fázik.
Tudom, hogy igazi testvérek lesznek és maradnak, hogy 20 év múlva együtt fognak pusmogni a fiúkról, hogy együtt indulunk nem is olyan sokára oviba, hogy bármerre is sodorja őket egymástól az élet, ök már örökké biztos pontjai egymásnak és biztos pont lesz a szülői ház, ahová mindig hazatérhetnek... tudják ők is, amit Tamási leirt: "Az ember szíve mélyén örökké oda való, ahol született." Szeretem őket, szeretem őket nézni, egyre inkább fedezem fel bennük az egyformaságot, a vért, szeretem az illatukat, a mosolyukat, de leginkább azt szeretem, ahogy ők szeretik egymást... Boldog pillanatok ezek na, boldog bőgős pillanatok.

Ühüm, tőlem tanulja a hülyeséget a gyerek!:)

Eső

Simára koptatott köveken eső kopog
Fűszálak hegyéről könnycsepp csorog
Fák dőlnek előre, majd hátra
Ha rátalálnak a szél ritmusára

Sötét, szürke vattacukor felhők
bodrozódnak, dagadnak tovább.
Pedig már elárasztott mindent
hideg árral ez a délután.

Csapzott hajam arcomra tapad,
mint testemre ingem.
Állok az esőben,
míg megtisztul a szívem.

Őszidő

Napok óta fűtünk, ami még tetszene is, ha odakint ködös novembert és nem ködös szeptembert írnánk. Napok óta esik is, ezt hívták azt hiszem a régi öregek hetes esőnek, mert csak néha-néha áll el, akkor is csak éppen annyira, hogy pocsolyázzunk egyet Szonjával. Bundi is velünk lebzsel, mert eső van, munka alig, háát remélem, hogy ez egy átmenti állapot. Szóval én nem tudom mikor kúszott be ennyire a depi az ajtónk alatt, de valahogy olyan semmi se jó állapotban vagyunk. A szülés óta gyakrabban fáj a fejem, de annyira, hogy nem segít sem a gyógyszer, sem az eddig mindig hatásos alvás. Tegnap szó szerint ágynak döntött, alig láttam és ahogy feküdtem a paplan alatt hálát adtam a jó égnek, hogy Bundi itthon van, nem tudom mi lenne ha egy ilyen akkor kapna el ha egyedül vagyok a két lánnyal. Ilyenkor azért sajnálom magam, hogy nincs mögöttünk a támogató család. Szonjánál kipróbáltam mi van ha nem nyüstölöm a délutáni alvással, 2 délutánt kibírt, aztán ma már kettőkor magától ment az ágyba. Kira is érzi ezt a kora telet, nem nyűgös, nem ébred éjjel, de látszik, hogy valami nem oké. Kicsit taknyos, ömlik a nyála, olykor olykor hőemelkedés, valamint tegnap zöld kaksit produkált.Még sosem láttam ilyet, bingó kigugliztam és megnyugtattam magam, ma már nem méregzöld volt, csak amolyan libafos. Mondtam már, hogy ne evés közben olvass blogot? Na, akkor most szólok. Egyébként a kedélye jó, teli szájjal vigyorog, kicsit féltékenyen jegyzem meg, hogy eljutottunk arra az állapotra, hogy Szonjának örül a legjobban. Szonja meg nonstop doktornéniset játszik, mindenkit gyógyít, injekcióz ápol, főként a Kicsit, ő meg bölcsen tűri.
Én meg azt érzem, hogy becsaptak, hogy vártam az ezerszínű őszt és csak szürkeséget kaptam. Talán jó lenne téli álmot aludni, vagy még jobb, ahogy a dal is mondja, színezd újra, színezd újra az életed ha megfakulna. Tudom, hogy a legszebb dolog, hogy itthon vagyok a lányaimmal, mégis úgy érzem ledarálnak a hétköznapok. Olyan jó lenne kicsit kitörni, valami újat is csinálni. Aztán meg rájuk nézek és jön az ambivalencia, hogy ez az idő a miénk, soha senki nem fogja visszaadni. Túl nagy volt a pörgés, amit magam mögött hagytam és hiányzik a nagy falat, a dicséret, közben meg tudom, hogy hazavágynék.Furcsák ezek az érzések, mert soha nem volt még ilyen, nyilván hiszen soha nem voltam még kétgyerekes anya:) Kicsit hullámvölgyben vagyok, de nem nagy a baj, csak rá nézek erre a két kis csodagombócra és legyen kint akármilyen hideg eső az én szívem melegséggel van teli.

Beeeeeeeeeeeeee :)

Virágos szép zöld mezőben bari bárány béget,
Rámosolyog víg kacaja az azúros égnek.
Minden lépten csilling-csilling, cseng a kis csengője,
Csupa tánc és fürge játék, ha ugrál előre.

És mondja és mondja és mondja

"PAJADICSOM, GYŰJJÉTEK BEFELÉ, ÉN MÁR JÓLLAKOTTAM!"

Azt hittem nagyobbik dedünk beszédfejlődésében már csúcsokat döntögetünk. Alakul a ragozás, mindent elmond, folyamatosan mesél, sőt már történeteket talál ki. Bár nem értek hozzá, de lassan 2.5 évesünk, tisztán beszél, a h és r hangot ejti j-ként. A hangsúlya érdekes, kicsit Karamelles, ahogy ő énekel, felfelé viszi a hangsúlyt. Egyre inkább megmutatkozik verbális egyénisége, sziporkázik, humorizál, felesel, alkudozik. Rendszeresen telefonál a barátoknak, ismerősöknek, gyűlnek az aranyköpések, úgyhogy az elmúlt pár nap terméséből idepötyögök néhányat az utókornak, persze elsősorban a mondatok megalkotójának :)

"Anyaaa gyeje, Kijababa összefosta magát, bojzalmas"

***

Bundi egyik kollegája szaladt be hozzák tegnap.
"Félek a bácsitól, nem simogatta meg az ajcomat"

***
"Szimatolj anya szimatolj'" - bingó az orrom alá pukizott.

***

"Anya felviszem azt a bonbont, amit Majci bácsitól kaptál, mert ellopják a hangyákok, a kutyafáját."

***
Odarakja a babát a cicijéhez: "Szopatom."

***
Szonja ott van az a kis pöcök meg kell nyomni.
"Nem sikejül, bamba vagyok. Sikejült! Szupej, szupej, szupej!"

***
Szonja kapcsolgatja a villanykapcsolót, ezért Bundi mérges, mert egyet már sikerült neki szétszedni pár napja, Szonja csücsörit mutatóujját a szája elé rakja:
"Hagyjatok békén, cssssss nyugodj meg apa!"

***
Hogy hívnak?
"Szonjababa".
Mi a neved?
"Gajami Szonja."
Hány éves vagy?
"Kettő."
Hol laksz?
"Házikóba."

"Kérem ne zavarjanak"

Szóval kedves pelenkás haverjaim, én a legkisebb jelentkezem a famíliából. Először is a felső fotó aljas rágalom, nem nem alszom mindig. Ok a mai nagytakarítást tényleg átaludtam, de ennek taktikai okai voltak, a francnak volt kedve vasárnap lévén az alantas munkához. Hálából csendben figyeltem a pihiszékből, vagy ha nagy volt a ramazuri, akkor dobtam egy hátast, fejemre húztam a takarót és szunyáltam. Szóval nem igaz, hogy csendben alszom nonstop, de tény, hogy néha a legszebb álmomból ébreszt a nővérem. Az a nőőő apppám, na jó most még bájosan vigyorgok rá, de jöjjön csak el az én időm, amikor végre el tudok menni a játékaiért és nem csak pár másodpercre mutatja meg nekem. Na jó tetszik ahogy puszilgat, de a gügyögésétől, hogy "szijjjja kijababa," komolyan égnek áll az a pár szál hajam, ami még nem kopott ki, most mit veszi el a szerepemet, én vagyok a kisbaba és nekem kell gügyögni,ennyi. Mondjuk az nagyon cool volt, amikor odaadta az epres nyalókáját, csak az a baj, hogy anya résen volt és hamar felfigyelt a cuppogásomra. Apropó anya, hát ne tudjátok meg, nem mondom vannak jó oldalai a kisbaba létnek, mondjuk az a két nagy dinnye amiből csak úgy dől a cucc a számba és még csodálkozik ha besokallok, ma is jött a cumival, mint valami dedósnak, akit át lehet verni, de bakker én már elmúltam 3 hónapos, nem most téptem ki a magzatvízből. Amúgy a nemtetszésemnek mindig hangot is adok, ergo ha tele a pelus, ha sapkát szuszmákol rám, ha nem vágja, hogy lökje már a kajám, vagy ha a nővérem nem hagy aludni. A vízszintundoritiszem múlóban van, mert van egy csomó szines etvasz, amive már jókat lehet játszani. Na a fater az nem semmi, nagyokat vigyorgok és pukizok neki, ettől ő rohadt boldog, legalább annyira, mint én, amikor leraknak a macis függöny elé és beszélgethetek a haverokkal, ha még a nap is süt, az külön fokozza az élményt. Apjuk amúgy kis szerelmemnek hív és mániája, hogy a borostájával csikizi az oldalam, mondjuk szerintem ezt csak ő élvezi, de elnézem neki, elvégre mindenkinek lehetnek perverziói nem? Anya azt szokta mondani, hogy higgyem el, milyen jó legkisebbnek lennia családban, mert annak mindent szabad és ő a kedvenc stb. Mondjuk ennek is beetetésszaga van, de most még csak vigyorgok rajta, aztán majd ha nem így lesz, akkor megmutatom ki is a főnök a családban. Szóval azt hiszem mindent végiggondolva egész jó helyre pottyantott le a gólya, de mihelyt megtanulok írni, azt hiszem lesz egy táblám,hogy "kérem ne zavarjanak", szeretek kicsit egyedül és főként CSENDBEN lenni, evvan, nekem meg ez a perverzióm, de mint mondottam, ez úgyis mindenkinek van.
Sok-sok nyálas puszi és fogatlan vigyor nektek, ölel benneteket, az egyenlőre! még csak kisfőnök Kira

KŐ

KŐ AZ ÚTON

Szerző: Prohászka Ottokár

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
s lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.
Nézd meg a követ,
aztán kezdj el Beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld ezzel az akadállyal neked.
S ha lelked az Istennel találkozott,
Utadba minden kő áldást hozott.

Hordozás

Megmondom őszintén ha valaki azt mondta volna nekem egy évvel ezelőtt, hogy én is erősíteni fogom a hordozók táborát, akkor nem igazán hittem volna el neki. Rugalmatlan voltam ez ügyben, bevallom, sőt csúnya ilyet mondani, de amolyan úri hóbortnak tartottam. Sőt soha senkit nem láttam még a környezetemben itt a világ végén babát hordozni. Sőőőt továbbmegyek, kaptam egy hordozókendőt kipróbálásra és körülbelül úgy éreztem magam, mint a kaszáspók, akinek összeakadtak a lábai. Ígyhát maradt a babakocsizás és az ölben cipelés.Közben fórumokon és különféle helyeken a neten már olvasgattam róla, és többen fel is ajánlották kipróbálásra az ún kötős kengurut, maradjunk a magyar megfelelőnél. Aztán a múlt hét végén itt volt a masszőr barátnőm és közölte, hogy azonnal találjak ki valamit a kicsi cipelésére, mert katasztrófa sújtotta övezet a hátam. Ekkor döbbentem rá, hogy gyakorlatilag baloldalt tartom a csöppöt a maga 6 kilójával. Szóval nekiveselkedtem én is, és azt kell mondanom, hog nagyon nagy ökör voltam, hogy ez csak most jutott el az agyamig. Zsó barátnőm elküldött kipróbálásra egyet, ma le is teszteltük. Naaaagyon amatőr vagyok még benne, így zsizsegett a mini amíg beletettem, de utána tejbetök módjára vigyorgottt, viszont nem nagyon tetszett neki, hogy leültem. Bundás közölte is, hogy a hátamra meg kössem a nagyot és indulhatunk is. Komolya csak szuperlatívuszokba tudok beszélni róla, egyrészt hirtelen mintha siva lennék, hogy minden kezem szabad, másrészt mintha nem lenne súlya Kisgombócnak. Persze rengeteg kérdésem van még ezzel kapcsoaltosan, de ha hosszú távon is beválik a tesztben, akkor azt hiszem befektetek egybe. El se merem képzelni még, hogy mekkora szabadságot adhat ez nekünk, hiszen a batár babkocsinkkal itt vidéken nem tudunk se busszal, se vonattal közlekedni, ergo a szüleimhez sem tudunk menni csak ha Bundi szállítmányoz minket. Szóval megkérnék minden kedves ismerőst, hogy ha legközelebb csak azért idegenkednék valamitől, mert itt falun megbámulnak majd az utcán, vagy mert ügyetlennek vallom magam, legyen szíves fejbekólintani. A kötésekből mondjuk még nem is merek a hátrakötöm a gyerket-ben gondolkozni és igen elsőre macival gyakoroltam, akit később Szonja hurcibált, jelzem a Maci totál nem jól van bekötve, mert múmiává kellett tekernem az ideiglenes macianyukát. Szóval gyakorlunk és kezdek bizni a sikerben, tudom sokaknak ez tényleg nem nagy dolog, de nekem az.

Könyvajánló

Most, hogy így utolért minket a az augusztusi tél és a végtelen séták sorát felváltja a falak közé szorulás, újra előkerültek a foglalkoztató könyvek. A nagy kedvencet Gidustól kaptuk még Szonja születésekor. Rendkívül kreatív, érthető, havonkénti és naponkénti!!!! ötleteket ad újszülött kortól, egész kisiskolás korig. Mára már mindkét csibémmel leheta speciálisan rá szabott feldatokat gyakorolni. Ne gondoljatok itt hatalmas dolgokra, sokuk ismerős már, hiszen alapból eszébe jut minden anyának, mégis sok-sok ötletet meritek belőle, nap, mint nap. Valamilyen oknál fogva azt gondoltam, hogy Szonja a nyomdázáshoz még kicsi, ergo kikeni a jövő hetet is festékkel. Hittem a könyvnek és elindultam kicsiny városomban nyomdabeszerzésre. Meg mondom őszintén nagy csalódás ért, 2000-3000 ft között mozogott egy kb. 6-7 figurás nyomda, amiből csak verdás volt vagy növényes (számomra felismerhetetlen virágok, füvek). Szóval nyomda nélkül tértünk haza. Aztán tegnap bementünk Szőrös Bundinak borotváért a kis békebeli illatszerboltba. Röhögtem egy jór, mert volt kisfiúknak játék borotválkozókészlet, nagyon jópofa és az alatta lévő polcon egy akváriumnyomda.10 féle jópofa állatkával 790ft-ért, gyorsan kifizettem, az eladó segített, hogy a szemben lévő papírboltban vegyek hozzá pénztárgépbe való tintát, mert az nem szárad be. Hazaértem a zsákmánnyal, és kb. 3 órát nyomdáztunk, megtanultuk a vizi állatok nevét, azt, hogyan kell nyomdázni, majd kiszíneztük a figurákat. Ahogy a képen is látható, Szonja váltott kezet használ, de egyre inkább balkezes. Sokan mondták, hogy szoktassam át, de nem fogom, látom anyukámon és a bátyámon micsoda galibát okoz, hogy gyakorlatilag bal kézzel vágnak, esznek, de jobb kézzel írnak. Dednek majd kialakul melyik lesz a domináns keze, de nem sürgetem. Szóval ha már csak egy ilyen kellemes délutánt csinált nekünk ez a könyv, már megérte, de ez tényleg csak egy volt a sok-sok ötlet közül, amivel leköthetem lánykáim figyelmét. Nem beszélve arról, hogy Szonjával elértünk ahhoz a részhez, amiben azt gyakorolhatjuk mit is kell megtanulunk a következő egy évben az óvodáig.:)

Érzéssel...

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt:

“Tavasz van, és én nem láthatom.”

Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(ismeretlen)