A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavaszváró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavaszváró. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 5., vasárnap

Télűző :)

Hát a múlt héten, amikor nem volt még ekkora madárcsicsergés és hóvirágok sem bóklásztak szerte szét még nem hittem a tavaszban. Amikor az ovis kiszebábnál még melegedtünk és a renitensek abban bíztak, hogy felkapja a vihar és leég a kóceráj még akkor sem hittem, hogy eljön a tavasz. Amikor Szonjáék kínai sárkánya a felvonuláson papírsárkány üzemmódra váltott és a fejükről lerepült csákóért nyomtuk a sprintet még akkor sem gondoltam, hogy lesz itt még kikelet. A farsang számomra amolyan szükséges rossz, kb. annyira szokott hiányozni nekem, mint zsiráfnak a hányós másnaposság. Az ötleteimet feldobva soha nem sikerült még a lányaimat arra rábeszélni, amihez kreatívságommal felértem volna, soha nem akartak sem szellemek, sem múmiák lenni. Kira, omg hercegnős korszakát éli, és mindenáron Elza akart lenni, mondanom sem kell a farsangon szembesültünk csak a csoportjában még vagy 3 Elzával, ahová néztem mindenütt Elza termett. Igaz mi kicsit egyediben nyomtuk, ugyanis se befonni nem tudtam a haját, sem a póthajat feltenni :D, mindezt próbáltam ellensúlyozni egy igaz kékharisnyával. :) Én a kissé ingerszegény ördög szerepében tetszelegtem, minimál stilusban fekete cucchoz hanyagul feldobtam egy piros sálat,  mondanom sem kell, hogy tükör nélkül festésverzióban amolyan jóvanazúgy macskabajusszal. Mondjuk az apácaszerepben tetszelgő óvónénivel egész jó kis kombót nyomtunk. Kira hercegnő mivoltának sok "férfi" egyed örült, így az egyedi fotózása pótelemmel egészült ki, ugyanis a hercegnő szavaival élve, nem tehetek róla "üldöz a szerelmével." Pár év és komoly bajban leszünk szerintem. :) Még egy felismerést kell tennem, 40 évet leéltem és akkorát égtem a 24 fős csoport előtt, hogy csak na, mert fingom nem volt róla, hogy van Anna hercegnő is, nemhogy arról, hogy néz ki. Mivel eme hiányossággal nem élhettem tovább a nagy tavasz közepette ma legyen hó volt, megnéztem a Jégvarázst:)







Szonjáéknál már kissé stresszesebb volt a sztori, egyrészt volt nagy közös jelmez, plusz egyéni és ezt megspékeltük egy diszkóval. Namármost a múlt évi felvonulás a városon eső miatt elmaradt, így nem volt próbafutama a sárkánynak. Szösszenetként meg kell jegyeznem, hogy múlt évben gubiztam az intézet raktárában vagy 30 otthonkát, hogy legyenek takarítók, de lehuhogtak, mondjuk egy próbát megért.:) A sárkányom dolgoztunk pár napot (igen én  tűztem a szalagokat az is munka nem?) szóval a sárgaság a múlt évben nem tudott debütálni, mert esőnap miatt a felvonulás elmaradt. Idén kisebbfajta orkán volt, de ha kell ríva is. A teremben minden flottul ment, 22 gyerek egymás mögött egy lépésnyire. Háááát odakint először a csákókat kellett a testhez tűzni, majd amolyan vak vezet világtalant módjára nekiindultunk, úgy 4x. Hiába gondoltuk többen, hogy nekünk kellene elől menni a lassított tempó miatt, a hír nem jutott a menet elejéig. Útközben egyszer szerettünk volna beelőzni, de gellert kaptunk, a rendőr nem értékelte a 2 sávot elfoglaló csodajelmezt. A gyerekek extrém  módon  élvezték az utat, mi szülők kissé stresszesebben, mert  mindannyiunk retináján az a kép jelent meg, hogy amennyiben egy elesik, mind a 22 dominóként borul és döglött sárkányunk lesz.:) Egész úton a következő mondatok voltak hallhatóak, lejtő, kicsit balra, járdaszegély, indulj, állj, ect. szerintem a katonaság megirigyelt volna minket, Őszintén remélem, hogy jövőre nem valami egyiptomi piramisok vagy hasonlók akarnak lenni :) A kép kaphatná a küzdelem az elemekkel címet éppen a csákókat tűzöm nagy elánnal a lepedőtesthez :) Aki kitalálja melyik a gyerekem a sorban az kap tőlem egy csokor sárkányfüvet.



Az egyedi jelmezt sikerült gyorsan lezsugáznom Szonival a Halloween bulira rendeltem neki egy csontvázlány jelmezt, (tudom szürreális ez is a tőlem örökölt törékeny husimusi termetével) szóval a jelmez megvolt, de ő pink csíkokat akart a hajába. A farsang délelőttjén kb annyi esélyem volt pink hajfestéket találni a városban, mint Di Capriónak kiúszni a partra a Titanic elsüllyedése után. El is határoztam, hogy este nagyon gonoszul fogok nézni minden pinkhajúra a buliban. Beszereztem egy fideszsárgát, jóvanazúgy alapon, amiből sikerült neki némi vöröses beütést adni a hajzuhatagának. A körmöm, tenyerem, bőröm és mindenem olyan szinten lett lemoshatatlan narancssárga, hogy Dr House a földszinten megmondta volna, hogy nekem a 2.-on hepatitisem van. Teljes népünnepély volt a buli, ugyanis minden fáradtságot megért a sárkány, nyertek vele. Természetesen Elza, akarom mondani Kira is ott tündökölt, amolyan 0. évfolyamosként. Kedvenc feladata volt a tombolaajándékért rohangászni, életemben összesen ennyit nem nyertünk, sőt elhoztuk a fődíj gyümölcskosarat is. Jó buli volt...de tényleg és mint az ábra mutatja hiábavalóság nélküli hiszen tényleg itt a tavasz :)



2016. április 4., hétfő

A nyúlon túl....

Az a helyzet, hogy ránéztem most a blogra és majd el ájultam, hogy majd egy hónapja írtam utoljára. Azóta annyi, de annyi minden történt, leginkább az, hogy az előző postban kifejtett munkát hihetetlen mód élvezem. Rengeteg, iszonyatosan sokféle, de úgy pörgök, mint 20 évvel ezelőtt. 
Apjuk is itthon volt két hetet, sokkal könnyebb így az élet, mert rengeteg terhet levesz a vállamról ilyenkor, leginkább a lányokat, mert természetesen ilyenkor csakis rajta csüngnek, én meg átmehetek lefagyasztott üzemmódra. Sajna úgy jött ki a lépés, hogy húsvéthétfő hajnalán kellett visszautazni és el nem hervadhat a három virágszála, így kiöntött minket az ágyból. A csajok, nem túl nőies módon el kezdtek sírni ennek örömére, hogy fellocsolták őket. Én még kevésbé voltam nőies 5 óra alvás után, de moderáltam magam és kiszűrtem a fogaim között, hogy ugyan már lányok, ez a szokás, meg egy kis víz, gondolatilag meg éppen kiheréltem eme akcióért a hites uram. Így esett meg, hogy a harmatos fűben mi bizony már vadásztunk a tojásokra a kertben. Kiengesztelésképpen kivittem a csajokat jó büdös kölniszagú csíkot húzva magunk után a helyi vurstliba. Úgy fél óra elteltével már azt ecseteltem nekik, hogy jobb lett volna ha fiúnak születnek, mert most a locsolópénzt vernénk el és nem az én pénztárcám ürülne ki, mert az árak kb. Disneyland szinten mozogtak. Este senkit nem kellett altatni, szigorú hajmosás és csokimérgezés után beestünk trióstul az ágyba.










2016. február 21., vasárnap

Esős farsangolás

Az a helyzet, hogy a farsang nálam eléggé nagy mumus, én a kiszebábbal legszívesebben azt égetném el, hogy ne legyen többet maszkabál. Valami rettegés fog el a jelmezek, abban is a festett bohócok láttán kap el pánikroham. Az utcánkban az egyik ház ablakában egy ilyen bohóc a huzatfogó, meg kell mondjam, hogy majd minden reggel beszólok neki, amikor rám vigyorog, én meg frászt kapok tőle. Kiráék farsangi kavalkádját meglehetősen jól abszolváltam, ugyanis rá még kellőképpen hat az anyai nyomás (hízelgés, rábeszélés) ezért 2 perc alatt sikerült lezsugáznom vele, hogy mit szólna ha Minnie egér lenne az idén, beleegyező lendületével már szaladtam is a kasszához és jelmezügy megoldva. Még az én bármely kreatívkodásra erős parkinzonizmusba hajló kezemnek is megoldható volt az a kihívás, hogy orrot és bajuszt rajzoljak neki, ígyhát teljes öröm és boldogság volt az ovifarsangon, Minnie Kira tündökölt. Még azon sem akadtam ki, hogy bizony teljes harci díszben abszolválta a délutáni alvást. Azóta is napi mosásban van a cucc, mert ebben tündököl itthon is.





Szonjával és osztálytársaival már korántsem volt ennyire egyszerű a helyzet. Mégpedig azon laza oknál fogva (igazgató néni sokat csuklik) hogy nekik előre volt vetítve egy buli egyéni jelmezben és egy városon keresztüli osztályjelmezzel spékelve a dolgot. Mivel kettős probléma rajzolódott ki, sos ötletként lementem az intézet raktárába és kitúrtam  30db helyre kis otthonkát, hozzá színbe díszharmonizáló fejkendővel, gondoltam mindenki hoz otthonról egy seprűt vagy felmosót és kész is a 2.b-s takarítóbrigád. Rohadt büszke voltam fantasztikus problémamegoldó képességemre egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy nálam sokkal, de sokkal kreatívabb gyerekek alkotják az osztályt és mély degradálásnak élték meg, hogy mit akarok tenni velük. Kettő mondatban rendeztek le. 1. Ők nem lesznek takarítók. (Nagy duzzogva elfogadtam) 2. Ők Kínai sárkény akarnak lenni (Mi a picha? Teljes rémület). Az első sokk után felmostam magam az előzőleg farsangi kelléknek szánt felmosóval és ofinéni rémült segélykiáltásaira szervezkedni kezdtem. Kardinális kérdés volt a sárkány feje, de egy anyuka magára vállalta (jóvanna, nem kicsit könyörögtem neki). Csütörtök délután ott álltunk az osztályban 15m-nyi összevarrt lepedővel és szerencsére kreatív lurkókkal, 2 óra alatt kész volt a sárkány. Nagyon büszke voltam a végeredményre, amihez mondjuk csak annyi volt, hogy bőszen csattogtattam a tűzőgépet és koordináltam a helyzetet. (Szerintem k... jó főnök lennék). Másnap azonban rájöttünk, hogy cirka egy évre előre dolgoztunk előre, hajtott a tatár, de egész nap zuhogott, ergó dirinéni lefújta a felvonulást. Úgyhogy a lurkók jövő évi osztályjelmeze megoldva, csak át kell festeni a kettest hármasra :) Azt meg csak megcsinálja valaki.:) Azért nekem még maradt egy égető problémám, miszerint Szonja egyéni jelmeze, felvázoltam neki a lehetőségeket (felsoroltam ami jelmez itthon van) miszerint, elefánt, cica, bohóc (brrrrr). Kinyögte, hogy Minion akar lenni, mondom a süti, nem bakker a sárga kis cuki gnóm. Dobtam egy hátast és bevetettem minden rábeszélőkémet, de olyan, mint az anyja, ragaszkodik az elképzeléseihez és az elveihez. Szóval első körben vettem egy citromsárga nylon harisnyát, amiről felvéve kiderült, hogy sokkal inkább hajaz a piszkosfehérre, de leginkább semmi köze nincs a citromsárgához. Citromsárga póló csak felnőtt méretben volt, de ki nem szarja le, kicsit mélyebb lesz a dekoltázsa és szevasz. Kantáros gyerekméretű munkásruha sehol nem volt, lévén tiltva a gyermekmunka kishazánkban, ergo  kantár csak szoknyán volt kenjük be sárral alapon jó lesz az is. Citromsárga sapit pólóból alkotott egy kolléganőm. A nagy probléma a gülüszem volt, gondoltam jó lesz alapnak papírtörlő guriga, le is tekertem egyik hajnalban itthon az 500 lapost. Hungarocell golyót szerettem volna bele, de nem volt csak tojás alakú (250ft/db arán WTF?). Azt ugye faragni kellett, de nagy volt a papírtörlő gurigába, ergó WC-papírt is letekertem. aztán némi probléma még akadt, mert utólag fújtam le hőálló ezüsttel a keretete, ami befogta a szemet és hogy mégis fehér legyen hibajavítóval festegettem. (Nem röhög!). A gumi nagy lett, csálé, a szem kancsal, de a mi gyerekünk ugyebár. Mindenképpen pozitívumként könyvelem el, hogy felismerték, hogy nem a Szörny Rt-ből egy figura, hanem egy Minion. 
Pénteken még van egy farsangos buli, Kira Pom-pom csapata, (ezt figyuzd:Buborékhercegnők Pom Pom Girls, (hova tojjak hirtelen)) nyit meg egy farsangot, de oda kész a ruha. (Levegő kifúj, homlok letöröl). Nem...rohadtul nem akarom tudni, hogy jövőre minek akarnak öltözni...mindemellett mélyen tisztelem és fejet hajtok (meg kicsit irigykedve nézem) minden kreatív anyuka előtt.



2014. március 2., vasárnap

Szevasz Tavasz :o)




A lányok mostanában reggelente azt hiszik, hogy folyamatosan elalszunk, ennek roppant egyszerű oka van, világosban indulunk oviba, sőt világosban is érünk haza. Már leszedtük az első hóvirágokat, órákat vagyunk az udvaron. Nem véletlen, hogy ők is mosolygósabbak, vidámabbak, visszatükrözik azt amit látnak rajtam. Mostanában egy nagyon kedve kis tavaszi rigmust mantrázunk, "Élve, remélve több fényt hívjunk tavaszi örvényt zúzmarás téli fákra, s erre a nagy világra. A legszebb dal felszálljon, emberben vérré váljon, legyen a szívek táján örökös tűzszivárvány. Egy szó, mint száz sokkal mosolygósabbak a napjaink, nagyon sokat táncolunk, éneklünk érezzük a zsigereinkben a tavaszt, a madarakat, a fű és fa illatát.Ébredünk mi is a természettel együtt. Jó lesz ez.....

2014. február 23., vasárnap

...tadammmm télűzéses hadművelet sikeres, itt a TAVASZ




***

-"Anya adnál nekem reggel egy képet, amin csak te vagy, hogy magammal vigyem oviba?"
- Miért kicsim?
- "Hogy el ne felejtselek, amíg értem jössz."

***

Az anyagokról beszélgetünk:
- Miből készül az újság?
- " Szemétből."

***

Fejben számolunk, de Kira ütöget egy labdát, ami zavarja Szonit:
- "Hagyd már abba Kira, így nem  marad a fejemben."

***

"Anya sütöj nekem kakajót?"

***

Orvososat játszanak:
- "Mi a baj?"
- "Fáj a tojkom."
- "Hogy köhögsz?"
-....
- "Köhögd el."

***

Kira és én lábmasszázst kapunk Szonjától, aki kérdezi a húgát:
- "Jól esik?"
- "Nadon."
- "Egyem meg a húsodat."

***

Szonja lehalkította a tv-t és a képeket követve meséli Kirának a farkas és a három kismalac mesét. mire Kira döbbenten:
"Hogy tudtad ejojvasni?"

***

"Anya elzavartam Kira figyelmét, hogy ne vegye észre, hogy mi főzünk."

***

Kérdezi a szemész doktornéni Kirát:
- Kira mi van a képen?
- ....
- Nem látod?
- "De játom."
- Akkor?
- "Cse  cse.. MEGGY!" (valóban elgondolkodtató a cseresznye és a meggy közötti különbség)

***

- Kira ne kelj fel, nagyon késő van, aludni kell!
- "Mindjájt jövök, csak megnézem, hogy minden jendben van -e."

***

"Akinek nagy a lába, annak nagy a mérete is?"

***

"Ha vajaki bepisij oviban, akkoj nem jesz cijkusz és átöjtöztetik."

***

Családi kimittud délután:
 - Kira mi az szép nagy és....
- "Szejintem ez a dinoszaujusz jesz."

- Szonja mi a különbség az emlősök és a madarak között?
- "Az emlősöknek a fenekükön jön ki a bébi, a madárnak meg a tojásból."

Ellentétpár rajzolás:
-  Szonja mi ez nem ismerem fel.
- "Jaj, apa ez kaka, ez meg az ellentéte a pisi."

***
 




2014. február 8., szombat

Medve nap

Anya amit megígér, azt be is tartja, még félhóttan is. Mára pedig kis városunk Múzeumának dolgozói medve napot szerveztek és mivel minden nap a Múzeum előtt megyünk el, ahol hatalmas mackó hirdette, hogy itt biza buli lesz, nekiveselkedtünk. Esett az eső, és kisebb mizéria volt a körül, hogy ki melyik mackót is viszi magával, mert házunk táján van több családnyi is a mézkedvelő egyedekből. Mivel Szonja még félálmomban megkérdezte, hogy akármelyik macit viheti-e és én ráhümmögtem, hogy ühüm, volt kisebb perpatvar, hogy ne azt vigyük már, ami akkora, mint én. Később aztán az angyalmaci mellett döntött, hogy ez mennyire jó választás volt, arról majd később. A program színes volt és kedves, csak szerintem 1.5x annyian voltunk, mint amennyit elbírt volna a hely. Szonja pedig, tőle egyáltalán nem meglepő módon rajzolt, amíg mi Kirával diavetítést néztünk, régi békebeli diavetítőn, gyerekkorom nagy kedvencét, a Mazsola és Tádét. Közben az egyik tanárnéni mesélt a mackófajtákról, sok-sok érdekességet és számomra is új információt magába hordozva, pl. tudtátok, hogy Balu ormányos medve, na ugye, hogy nem?! Készíthettünk mackót is, igen én aki utálja a tűt, még varrtam is. Aztán Szonja nagy örömére a Mackószépségversenyen az ő angyalmacija kapta a legtöbb szavazatot, ergo ő büszkélkedhet a legszebb maci tulajdonosi oklevéllel. Igazán jó kis program volt, szórakoztató, barátságos, hagyományőrző, hímzéssel, zongorával, városunk őseinek képei alatt mézes teázva...sőt még pirospöttyök helyett, piros szívecskékkel és "anyutmeglepős" felirattal ellátott túró rudit is :)







2013. április 5., péntek

Füleske

Így kora reggel nem gyerekkorunk kedves mackójáról, nem is egy édibédi kisbagolyról fogok pötyögni, hanem naná, hogy a csemetémről. A füles ügy kezdett elhatalmasodni a házunk táján, ezért meglátogattuk szerda reggel jó öreg doktornéninket, miután Kirát leszállítottam az oviba gályázni. Ott elég gyorsan kiderült, hogy a meleg sóval kitoltam Szonival, mert a fülében lévő cucc, felolvadt és gyakorlatilag mindkét dobhártyát beterítette, a lekvár alatt meg nem tudni mi van, kellene egy gégész. A tőlünk 20km-re lévő kórház gégészetén előjegyzés van, ahol sikerült egy überkedves asszisztensnőt kifognom. Miután elregéltem neki a fülsztorit, közölte, hogy próbáljak meg beszélni a doktornővel, hátha fogad minket, majd hívjam őt vissza. A doktornő az első percben betolta magát a szívem csücskibe, mert azonnal mondta, hogy délután 3-ig vigyem fel és az előjegyzett betegek között megnézi. Miután a Füleském, roppant érzékeny a fülére, speciel tud oltári ramazurit rendezi ha 1 ml-nyi víz érinti eme testrészét, nem voltam túl nyugodt. (Magyarul be voltam szarva rendesen). Keriapui segítséget igénybe véve belehúztunk. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy oké, hogy a folyó mentén lakunk, de a 20km-en gyakorlatilag mindkét oldalon tórendszert láthattunk folyamatában, tombol a folyó és a belvíz, ami ambivalens látvány éppen annyira lenyűgöző, mint amennyire félelmetes. Megérkezvén a rendelőbe, Szoni rögtön összebratyizott egy Boglárka nevű sorstárssal. Előttünk kb 4-5 gyerek volt, igen, a doktornéni senkinek nem mondta azt aznap, hogy  kérjen előjegyzést és az előjegyzett felnőtt betegek egyetlen egy rossz szót nem ejtettek. Szonja volt az utolsó a sorban, amikor már a 3. gyerek ordítása hallatszott ki a rendelőből és ezzel egyenes arányban kerekedtek egyre nagyobbra kiscsajom kék szemei, rájöttem itt az ígértek órája. Nem köntörfalaztam, elmondtam, hogy itt valószínűleg egy bazinagy fecskendőt vesznek elő és azt megtöltik vízzel és beküldik a fülébe, majd levegővétel nélkül folytattam, hogy, de Ő egy nagyon okos és ügyes kislány és olyan szuperül fog viselkedni, hogy innen rögvest a cukrászdába megyünk és leesszük a stresszt. A doktornéni végtelenül megnyugtató volt, csendes, szerény, halk beszédű. A bal fül kimosása gyorsan ment, de a jobb.....3 fecskendőnyi víz kellett az átmosásához, komolyan mondom nekem nézni is fájt, tolultak is a könnyei a csöppnek, de kitartott. Aztán kapott egy hercegnős kifestőt az egyik asszisztenstől, én meg pár receptet a középfülgyulladására. Megdicsérte mindenki, hogy nagyon ügyes és bátor volt, ő bólintott és egy viszláttal kilibegett a rendelőből. Ez a viszontlátás jövő szerdán lesz a kontrollon. Az ígéret beváltása megtörtént, természetesen rózsaszín süteményt kért, Kirának pedig zöldet hoztunk haza, mert neki az a kedvenc színe. Mamának és magamnak már nem hagytam színválasztósat játszani, mi maradtunk a jól bevált túrótortánál. Hazafelé elbóbiskolt kicsit és lehetett ám látni mennyire fáradt és kimerült, mert nem sokkal este 6  után fejreállt, mint a jancsiszög.Szóval megint/mindig büszke vagyok rá és gyógyulunk és rohadtul várjuk a napsütést!

2013. március 21., csütörtök

Vicces rovatunk következik....

Szevasz tavasz, csak azért is színesen a szürkeségben...mert az ovi vár !:)



***

Szonja az autós porszivóval szaladgál:
- "Gyere Kira költsük ki ez egy nagy KAKAStojás."

***

- De lusta kismalac vagy Szoni!
- "Nem vagyok lusta kismalac, mert a kismalac az egy disznó!"

***

A félig nyitva hagyott fiók dilemája:
Kira: "Beszorult a fiók."
Szonja: "Dehogy, kiszorult".

***
Kira:
- "Kéjek epejkét!"
- Kapsz 3 szemet.
- "Nem, sokat is."

***

Szonja:
- "Anya Gabi daduska azt mondta, hogy tündér vagyok, tudod miért?"
- Miért?
- "Mert szeret".

***

Kira mesét néz:
-.. akkor hová kell bebújnunk aludni éjszaka ha kempingezünk, hogy ne fázzunk meg a....
- "...szatyorba."

***

- Szonja halkítsd már  le egy kicsit azt a zenét.
- "Már lehalkítottam."
- Nem vettem észre.
- "Mert rosszul hallasz!"

***
- Kira mi a jeled az oviban?
- "..."
- Hát a cica.
- "Neem az oroszlán."

***

- Kira mit csináltál ma oviban?
- "Olvastam. Meg táncoltam-pörögtem".
- Játszottál a  kislányokkal?
- "Nem".
- Miért nem, olyan aranyosak.
- "Mert én a fiúkkal játszottam, Danival telefonáltunk." 

***

Kira analizál:
"Szőlőt kakáltam paszta-paszta." (A paszta -paszta igazából aszta paszta lenne Donald kacsa után szabadon.)

***

Szonja lehajtja a fejét és felhúzza a lábát:
- "Anya a tucc az így alszik?"

***

"Höhö nézd már, Mr Bean a teddyjével mos fel."

***

Nagy kedvenc most náluk az Egyszer volt hol nem volt az élet c. mesesorozat. Persze ez még nem nekik aló, de annyit kérdeznek, csodálkoznak rajta és kissé sajátosan életkoruknak megfelelően értelmezik.

- "Mi az a kromoszóma?"
- Szonikám azok olyan picike dolgok amik azt befolyásolják, hogy milyen a szemünk színe, meg a bőrünké és hogy,  milyen a hajunk.
- "Bennünk vannak?"
- Igen.
- "És nem ijednek meg ha korog a hasunk?"

***

Szintén ebben a sorozatban ráakadtak a születés részre, tátott szájjal bámulták, amint a kis spermiumfigura megtermékenyiti a petesejtet.
- "Jaj leesett a farka." (Kira) 
De már jön is a felvilágosítás Szonja módra. 
- " Nyugodj meg Kira, nekik már nem kell farok, most lett kisbaba. Most nézd meg, mi is voltunk kisbabák és nekünk sincs farkunk, szóval nem kell."

***
-
Ugyan melyik tavasztündér lehet a Szonja szülemény?