2014. május 31., szombat

Az ő napjuk...

A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. "Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie" - írta William Blake, majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom. Ma fokozottan az övék volt ez a nap és a sors (na meg a szüleik) jóvoltából az elkövetkező pár nap is ilyen lesz. Városi gyereknap volt.  Kivettük a részünket belőle bőven. Délelőtt megszereztük a családi versenyen a 3. helyezést, igaz pótapukával, mert a saját nemhogy futni, menni nem bír, a képek vállalhatatlanok a részemről, habtestemre ráerőszakoltak egy gyerekmérető kék dresszt, egyébként meg a gyerekekért mindent. Szó szerint mindent és ezt mások is így látták, volt bohóc, tűzoltók, mentőautó, ugrálóvár. hurkapálcás nyalóka, és csupa-csupa gyerekmosoly mindenfelé. Igazi ajándék volt nekik ez a nap, és nekünk is, boldog, önfeledten játszó és nevető gyerekeket látni minden embert boldogsággal tölt el. Gyereknek lenni jó és jó volt visszamenni nekünk is egy kicsit a gyereklétbe, mert mi felnőttek lassan elfelejtünk önfeledten játszani. Nagyon-nagyon sokat nevettünk és bolondoztunk ma. Ki kell emelnem egy csapatot a szórakozásunkból, a lánglovagokat, ahogy ezek a férfiak állták a siserehad rohamát, ahogy pakolgatták őket és ahogy a legnagyobb sóként 1.5 méteres habot fújtak nekik...Mérhetetlen módon tiszteltem eddig is a munkájukat, de ma ahogy csupa mosollyal ott álltak és teljes lélekkel ezért a sok kisgyerekért tettek meg fáradhatatlanul mindent, le a kalappal előttük. Hazafelé épp az utcánkban jöttek el, Kira integetett nekik, azóta madarat lehet fogatni a törppel, nemhogy integetést, de szirénát is kapott tőlük köszöntésként...apró pici gesztusok és mennyit jelentenek egy kicsi gyermeki szívnek... jó gyereknek lenni és gyereklelkű felnőttnek is. :)









 

2014. május 27., kedd

Négy éves kicsi Napsugár :o)

Nekem valóban ő a napsugár, nincs olyan nap, amikor fáradtan vagy morcosan a karomba zárom őt ne csalna mosolyt az arcomra. Apja lánya, sok-sok gesztusa, finom kis rezdülései, szeme, mosolya, mind-mind az apukája tükre. Igazi kis cirkálóként, mérhetetlen vehemenciával és energiával éli mindennapjait. Azokat a mindennapokat, amikor sokszor elrebegi "anya szejetlek". Igazi nagy csibész, hatalmas szabadságvággyal, ő az akit a csatorna alatt találok zuhogó esőben kacagva, ő az is aki miatt egyre szaporodnak az ősz hajszálaim, aki képes csendben elbújni és jól szórakozik, hogy mindenki őt keresi. Ő az akinek a szöszi fürtjei állandóan lebegnek körülötte. 10 hónapos kora óta amióta elindult fut, rohan, szalad, esik és gyűjti a szivárvány színeiben  pompázó foltokat és horzsolásokat. Mérhetetlenül okos, bármit csinál is, közben fülel és válaszol, minap éppen a hold-föld forgását elemezte nekem. Imádom ahogy az egy méterével és 15 kilójával csámpázik a pulykacombjain rázva fokhagymacikkeit.  Szeretem azt is, ahogy a nővérével játszik, azt a merészséget ami benne van, még a korlátfeszegetését is imádom bármennyire vérnyomásemelő is. Nagy ajándék ő nekem az élettől, a reggeli habos kávé, az ebéd utáni tortaszelet, az esti illatos fürdő. Velem alszik és egy percig sem bánom, a sok-sok oldalba rúgás ellenére sem, sőt különféle nevelési elvek sem érdekelnek, mert mint minden ez is el fog múlni egyszer. Jó a karomban tartani, puszilgatni a puha pofiját. Négy éves, ma minden velünk szembe jövővel büszkén közölte, én pedig rácsodálkozok, hogy 4 éve már, hogy a puha kis gombócot a kezembe adták, aki akkor alig volt pár perces, mégis egy élet bölcsessége volt a szemében örökre összekötött velem az élet. Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy hozzánk küldte őt. Sok mindenre tanít, nap mint nap, türelemre, toleranciára és hitre, hogy az élet szép, hogy minden pillanatnak meg kell ragadni a jó oldalát, hogy rá kell csodálkozni a világra, hogy kacagni kell, hogy olykor frivolnak lenni és dacolni mindenkivel. Szeretem....mind a 4 évét...minden porcikáját. Igazi kis hölgy...rosszcsont...bitang....aranyos...tündér... ellentéteiben egy sugárzó kis napsugár...az én napsugaram...ajándék az élettől... néha el sem hiszem, hogy megérdemeltem...ISTEN ÉLTESSE!

      

2014. május 25., vasárnap

Jóság van :)

Tudom-tudom, már régen tartottam itt beszámolót nektek, de roppant mód elfoglalt voltam az utóbbi időben, volt ebben minden, tanulás, móka kacagás. Mióta a lányok megszülettek, mi gyakorlatilag kettesben Bundival sehol sem voltunk, leginkább szórakozni nem, ha mondjuk a nagy bevásárlást nem nevezzük annak a gazdaságos bótban. Ezen oknál fogva kicsit feszengtünk amikor kettecskén beléptünk a bálterembe. (Ha lúd legyen kövér alapon). Olyan 10 percig még agyaltunk azon, hogy elmegyünk a csajokért, mert volt pár gyerek, de elhessegettük a gondolatot. Elvégre a csajoknak is nagy buli volt ez, az első házon kívül töltött éccaka, pizsibuliban. Igazán jól éreztük magunkat, virradatra értünk haza, hát mit mondjak a másnap kicsit érdekes volt, régen voltam már ilyen fáradt, öregszünk na :) Aztán össze kellett szednem magát és 2 teljes napot rááldoztam a KRESZ vizsgára való készüléssel, érdekes mert nem volt bennem vizsgadrukk egészen addig amig oda nem ültettek a gép elé, akkor kezem-lában remegett. Ennek ellenére jelentem 4 hibaponttal átmentem, hetünknek sikerült, mint a gonoszoknak :) Azt már nem elemzem, hogy a 4  hibapontot olyan piti kis dolgokkal szereztem, amit még álmomban is tudtam, de a vizsgadrukk számlájára írom, amúgy is kit érdekel?  :) Kedden lesz nekem a kis napsugaram 4 éves, ennek örömére tegnap őt ünnepeltük egész nap, jó idő volt jó buli, én meg csak nézem ezt a kis minitornádót és csodálom, az értelmét, a szeretetét és mindazt a boldog létet, amit ő ad nekünk...most a buliképek, a 4 évesről bővebben majd kedden :)




















2014. május 18., vasárnap

Az új családtag

Voltatok már úgy, hogy "szerelmesek" lettetek valamibe mondjuk egy áruházban és mégis hezitáltatok, hogy megvegyétek-e valami miatt? Aztán másnap visszamentetek, hogy nektek az tényleg kell, mert az az "igazi". Aztán valaki elvitte előletek. Én most pontosan ugyanígy jártam. A kis piros kiszemelt autónak nem voltak rendben a papírjai, mázli, hogy észrevettük még időben. Már ez sem esett túl jól, de megemésztettem. Aztán beütött a krach, egy kék kis tünemény kacsintott rám, hogy legyünk egymáséi. Mivel a hites uram is rábólintott erre a kapcsolatra, elment érte. Igen ám, de a kék tüneményt elvitték előlünk. Itt újabb csavar  következett, ugyanis az uram szerelmesedett bele egy masinába. Én meg bólintottam, hogy hát legyen, amolyan ha nincs ló, jó lesz a szamár is alapon. Nem voltam boldog, behemótnak, nagynak találtam. De annyira csillogott az uram szeme. Elhoztuk, ő az új családtag, a lányok imádják és azt hiszem én is megszeretem. Igaz még saját sofőröm van hozzá, de csütörtökön KRESZ-vizsga, Bundi jobban várja, mint én, kritikus ahogy át tud állni az agyam a táblákra, burkolati jelekre, közlekedési helyzetekre, sebességhatárokra, természetesen minden adattal és elmélettel őt boldogítom. Tényleg gáz amit művelek az anyósülésen...szóval fejben már nagyon jó vagyok :)



2014. május 16., péntek

Videóblog :)


Jó nekem... :o)“Az anya nemcsak egy gyermeknek ad életet, hanem a szeretetnek és az örömnek, amit valaha magának remélt.”

De még milyen jó duplán. Mert hála a Jó Istennek duplán ünnepelhetem az anyák napját a két kis tündérgombócom jóvoltából. Akik természetesen saját énükhöz híven, pontosan azt adták nekem, amire tőlük egy anyai szív számít. Két szóba könnyek és kacagás. Először a komoly és érzékeny nagylányom csoportjában láthattam egy igazán szívet melengető műsort és bizony-bizony amikor elémállt és elszavalta a nekem szóló verset teljes hangerővel és büszkeséggel csak úgy potyogtak a könnyeim:
Mi voltunk ott ketten, mikor megszülettem.
Anya volt az első, ki átölelt engem.
Mikor járni tanultam, ő fogta a kezem.
A beszéd szavait az ő ajkáról lestem.
A oviba először anya jött el velem,
s hogy ott maradtam játszani, ő sírt helyettem.
Tőle tanultam meg, mi az, hogy szeretni.
Kedvesnek, türelmesnek, megértőnek lenni.
És ha anya egyszer majd öreg lesz és fáradt,
én fogom helyette megvetni az ágyat.
Ágya szélén ülve mesélek is mindig,
hogy szép legyen az álma, amikor elalszik.
Álmában is érezze, hogy nagyon szeretem.
Jóságát, kedvességét soha el nem felejtem!

Természetesen mindvégig titokban tartotta, hogy mit is kapok tőle, hogy mi lesz a műsoron, hogy mi lesz az ajándékom, felnőttesen és félig viccesen annyit jegyzett meg, hogy anya hozz egy 100-as papírzsepit, mert zokogni fogsz. Nem is sejtette, hogy mennyire igaza lesz. Mérhetetlen jó volt látni az örömét, hogy nekem örömet okoz, büszke voltam rá, hogy a műsor előtt még arra is megkért, az egyik szegény családból származó kis barátjának vigyünk harisnyát és szoknyát, mert nincs neki. Mindig mindent észbe tart. Óriási fejlődésen ment át az elmúlt 3 év alatt, igazi komoly nagylány :) Nem is tudok mit mondani a világ legszerencsésebb embere vagyok, hogy őt küldték nekem az angyalok. 




Tegnap délután egy kicsit jobban izgultam, nem másért, mint kicsi Kiráért, bohém természete és az egész napos  úton levés okán nem igazán hittem, hogy minden flottul fog menni az esős délutánon. Fáradt és nyűgös volt, ráadásul az utolsó pillanatban értünk oda az ünnepségre. Az első sorban keresztbe tett ujjakkal vártam. Egy tünemény volt, vicces, tréfás, olykor szoknyáját a nyakába kapó, igazi kiscsikó, amilyen ő maga. Nagy elánnal irányitgatta a fiúkat, Boncát szerette volna rávenni a szereplésre sajnos nem sok sikerrel. Ismételni tudom magam, hatalmas fejlődésen ment keresztül, minden kis dalocskát, táncot nagy átéléssel és kitűnő ritmusérzékkel adott ellő. Igazi kacagós pillanatokat okozva. Sokat mondtam már, hogy ellentétes jelleme a nővérével minden nap új és új távlatokat nyit meg a számomra, igazi ajándéka ő az életemnek, a kis energikus mosolygombóc és kezdem már érteni azt is, mire az új becenév az óvodában Kira művésznő, aki az anyák napján egy édes kis süni volt :)




 




 

2014. május 11., vasárnap

Expo utolsó nap...

Tudom-tudom "kicsit" le vagyok maradva a házunk táji helyzetjelentéssel, de mostanság tényleg alig kerültem billentyűzet közelbe. Az expo utolsó napja nálunk hagyományosan a megyei vadásznap. Le kell szögezzem minden vadászó ősömmel ellentétben, én nem vagyok híve a vadállatok leölésének. A lányok sem igazán szembesültek még ekkora trófeakiállítással és első körben meg is rémültek, Szonja a kiterített állatbőrökön szörnyülködött el, Kira pedig a "félbevágott" (kitömött) állatok másik felét kereste az állvány mögött. Soha nem ettek még vadhúst sem, nem is erőltettem, Kira mangalica szalonna imádatának hódolt az egyik pultnál ahol kóstolgatni lehetett, olyan élvezettel ette, hogy a néni amúgy régimódian belecsapta neki az egész táblát egy zsírpapírba, majd egy zacsiba, kishölgy adott érte két cuppantóst, és maga után foghagyma és pirospaprika illatot húzva elvonult. Én meg először pironkodtam, hogy tényleg sovány a kölök, de esküszöm, hogy rendesen eszik, a néni meg mosolyogva annyit mondott, "csillagom, simogatta a lelkem ahogy ette ez a csepp lány, hát fogyasszák el egészséggel". Mondtam már mennyire szeretem a falusi idős emberek lélekzöngéjét? :)

Azért persze voltak élő állatok is szerencsére, a nyuszi és hörcsögsimogatás Kira részére már elég snassz, na de mondjuk egy hóbagolybébi, na az azért már valami az elkapott kismancspillanatot én is egy hivatalos madárvédő honlapon találtam meg.


Szóval Kira igazán kiélhette az állatok iránti mérhetetlen szeretetét, volt itt fogathajtó verseny, vadászkutyák, vadászgörények , hosszas rábeszélésre majdnem egy görivel jöttünk haza. Testközelből láttunk szirti sast, kajáért totyogó baglyokat, kígyót-békát stb... a nap végén tele élménnyel jöttünk haza... 








2014. május 4., vasárnap

Boldogságot és gyöngyöző gyerekkacajt nektek kedves édesanyák

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
-Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott
élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog
téged, vigyázni fog rád.
- De – mondta a gyermek- itt a Mennyországban nem csinálok
mást csak énekelek és mosolygok.
Isten így szólt:
- Az angyalod minden nap énekelni fog neked, és érezni
fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
-És –mondta a gyermek- hogyan fogom megérteni az embereket,
ha nem értem a nyelvüket?
-Az könnyű lesz. Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb, legédesebb szavakat amiket valaha is hallani
fogsz. Az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog
tanítani beszélni.
A gyermek felnézett az Úrra és így szólt:
-Mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek erre azt mondta:
-Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem
megvédeni?
Az Úr megölelte a gyermeket:
-Az angyalod óvni fog téged, akkor is ha ez élete
kockáztatásával jár.
A gyermek szomorúan nézett:
-De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja
mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én
mindig melletted leszek!
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani
lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az
angyalom nevét!
Az Úr erre így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos… Egyszerűen csak így fogod
hívni: ANYA!..."

2014. május 3., szombat

Akikre büszkék vagyunk...

Az nem kérdés, hogy büszke vagyok a lányaimra, hogy ne lennék, minden anya az. Az már kevésbé volt ennyire evidens, hogy egész városunk büszke a csibéimre. Igazi anyák napi ajándék volt ez nekem, már előre. Jöhetnék, most azzal, hogy minden nap anyák napja nálunk, ami igaz is, hiszen csodálattal és sokszor párás szemmel figyelem, ahogy napról-napra cseperednek. Szonja tegnap fellépett városunk legnagyobb rendezvényén, sőt máris duplázott. Cirka 20 perc alatt lényegült át jelzőlámpából hupikék törpévé. A mi drukkunkhoz a küzdőtérben már tényleg csak annyi hiányzott, hogy azt ordibáljuk NAGY SZIN PAD!!! Beladtunk anyait-apait Kirussal, Martinnal és Keriapuval. Nem csak azért néztem fel rá, mert jó 1.5 méterrel magasabb színpadon állt, mint én hanem, mert bátran, okosan, fegyelmezetten és minden hiba nélkül kiállt egy ekkora tömeg elé. Nem mellesleg ők voltak Majka előzenekara :D 







Természetesen nekünk ez volt a nap fénypontja, de egyébként is csodaszép nap volt. A szó valós és átvitt értelmében egyaránt, olyan meleg kerekedett ugyanis, hogy ma reggelre vettük észre, hogy átmentünk homárba...Kira természetesen ezer fokon égett, délelőtt gulyásfőzés volt, végiglátogatta az összes sátrat, mert naná, hogy mindenütt akadt jó pár ismerős.(és jó pár falat). Mindenkinek az ölébe kucorodott és dobálta a szeretetöleléseit és örömpuszijait. Nem lehetett kihagyni a népi játékokat sem, közel 80 féle játékban tobzódtak, ettek-ittak-mulattak. :) Sajnálom, hogy az apjuk csak pillanatképekben láthatja ezt az élményt, örömöt, sugárzást. Igaz most e téren is jók a hírek, éppen úton van hazafelé és most sokáig marad... :)

A szakács lekenyerezése :D