Az nem kérdés, hogy büszke vagyok a lányaimra, hogy ne lennék, minden anya az. Az már kevésbé volt ennyire evidens, hogy egész városunk büszke a csibéimre. Igazi anyák napi ajándék volt ez nekem, már előre. Jöhetnék, most azzal, hogy minden nap anyák napja nálunk, ami igaz is, hiszen csodálattal és sokszor párás szemmel figyelem, ahogy napról-napra cseperednek. Szonja tegnap fellépett városunk legnagyobb rendezvényén, sőt máris duplázott. Cirka 20 perc alatt lényegült át jelzőlámpából hupikék törpévé. A mi drukkunkhoz a küzdőtérben már tényleg csak annyi hiányzott, hogy azt ordibáljuk NAGY SZIN PAD!!! Beladtunk anyait-apait Kirussal, Martinnal és Keriapuval. Nem csak azért néztem fel rá, mert jó 1.5 méterrel magasabb színpadon állt, mint én hanem, mert bátran, okosan, fegyelmezetten és minden hiba nélkül kiállt egy ekkora tömeg elé. Nem mellesleg ők voltak Majka előzenekara :D
Természetesen nekünk ez volt a nap fénypontja, de egyébként is csodaszép nap volt. A szó valós és átvitt értelmében egyaránt, olyan meleg kerekedett ugyanis, hogy ma reggelre vettük észre, hogy átmentünk homárba...Kira természetesen ezer fokon égett, délelőtt gulyásfőzés volt, végiglátogatta az összes sátrat, mert naná, hogy mindenütt akadt jó pár ismerős.(és jó pár falat). Mindenkinek az ölébe kucorodott és dobálta a szeretetöleléseit és örömpuszijait. Nem lehetett kihagyni a népi játékokat sem, közel 80 féle játékban tobzódtak, ettek-ittak-mulattak. :) Sajnálom, hogy az apjuk csak pillanatképekben láthatja ezt az élményt, örömöt, sugárzást. Igaz most e téren is jók a hírek, éppen úton van hazafelé és most sokáig marad... :)
 |
| A szakács lekenyerezése :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése