Az ő napjuk...

A gyermekeknek biztonságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. "Aki jót akar tenni valaki mással, apró részletekben kell tennie" - írta William Blake, majd kétszáz évvel ezelőtt. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozik rá lehetőség és alkalom. Ma fokozottan az övék volt ez a nap és a sors (na meg a szüleik) jóvoltából az elkövetkező pár nap is ilyen lesz. Városi gyereknap volt.  Kivettük a részünket belőle bőven. Délelőtt megszereztük a családi versenyen a 3. helyezést, igaz pótapukával, mert a saját nemhogy futni, menni nem bír, a képek vállalhatatlanok a részemről, habtestemre ráerőszakoltak egy gyerekmérető kék dresszt, egyébként meg a gyerekekért mindent. Szó szerint mindent és ezt mások is így látták, volt bohóc, tűzoltók, mentőautó, ugrálóvár. hurkapálcás nyalóka, és csupa-csupa gyerekmosoly mindenfelé. Igazi ajándék volt nekik ez a nap, és nekünk is, boldog, önfeledten játszó és nevető gyerekeket látni minden embert boldogsággal tölt el. Gyereknek lenni jó és jó volt visszamenni nekünk is egy kicsit a gyereklétbe, mert mi felnőttek lassan elfelejtünk önfeledten játszani. Nagyon-nagyon sokat nevettünk és bolondoztunk ma. Ki kell emelnem egy csapatot a szórakozásunkból, a lánglovagokat, ahogy ezek a férfiak állták a siserehad rohamát, ahogy pakolgatták őket és ahogy a legnagyobb sóként 1.5 méteres habot fújtak nekik...Mérhetetlen módon tiszteltem eddig is a munkájukat, de ma ahogy csupa mosollyal ott álltak és teljes lélekkel ezért a sok kisgyerekért tettek meg fáradhatatlanul mindent, le a kalappal előttük. Hazafelé épp az utcánkban jöttek el, Kira integetett nekik, azóta madarat lehet fogatni a törppel, nemhogy integetést, de szirénát is kapott tőlük köszöntésként...apró pici gesztusok és mennyit jelentenek egy kicsi gyermeki szívnek... jó gyereknek lenni és gyereklelkű felnőttnek is. :)