Tudom-tudom "kicsit" le vagyok maradva a házunk táji helyzetjelentéssel, de mostanság tényleg alig kerültem billentyűzet közelbe. Az expo utolsó napja nálunk hagyományosan a megyei vadásznap. Le kell szögezzem minden vadászó ősömmel ellentétben, én nem vagyok híve a vadállatok leölésének. A lányok sem igazán szembesültek még ekkora trófeakiállítással és első körben meg is rémültek, Szonja a kiterített állatbőrökön szörnyülködött el, Kira pedig a "félbevágott" (kitömött) állatok másik felét kereste az állvány mögött. Soha nem ettek még vadhúst sem, nem is erőltettem, Kira mangalica szalonna imádatának hódolt az egyik pultnál ahol kóstolgatni lehetett, olyan élvezettel ette, hogy a néni amúgy régimódian belecsapta neki az egész táblát egy zsírpapírba, majd egy zacsiba, kishölgy adott érte két cuppantóst, és maga után foghagyma és pirospaprika illatot húzva elvonult. Én meg először pironkodtam, hogy tényleg sovány a kölök, de esküszöm, hogy rendesen eszik, a néni meg mosolyogva annyit mondott, "csillagom, simogatta a lelkem ahogy ette ez a csepp lány, hát fogyasszák el egészséggel". Mondtam már mennyire szeretem a falusi idős emberek lélekzöngéjét? :)
Azért persze voltak élő állatok is szerencsére, a nyuszi és hörcsögsimogatás Kira részére már elég snassz, na de mondjuk egy hóbagolybébi, na az azért már valami az elkapott kismancspillanatot én is egy hivatalos madárvédő honlapon találtam meg.
Szóval Kira igazán kiélhette az állatok iránti mérhetetlen szeretetét, volt itt fogathajtó verseny, vadászkutyák, vadászgörények , hosszas rábeszélésre majdnem egy görivel jöttünk haza. Testközelből láttunk szirti sast, kajáért totyogó baglyokat, kígyót-békát stb... a nap végén tele élménnyel jöttünk haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése