Az a helyzet, hogy megpróbálom tenirozni magam, de kivagyok, nem kicsit. Holnap elseje, egy átlagos csütörtöki nap, ami eddig mindig úgy zajlott, hogy felkeltünk, felöltöztünk és elmentünk a piacra, ahol megreggeliztünk a pékségnél. Szonja vagy pogácsát kért vagy pizzaszeletet, aztán sétáltunk egy nagyot. Holnap egy egészen új csütörtök kezdődik nekünk, egy egészen új dimenzió, egy egészen új időszámítás. Holnap reggel is elindulunk, ez a csütörtök lesz az első óvodai napunk. Be vagyok tojva...Az sem dob túl nagyot a hangulatomon, hogy a fórumon most ez a téma, minden kiskölök most kezdi, hát eléggé lehangolók a beszámolók, senki sem rohant önként és dalolva be az óvodába. Szonjával szinte egész nyáron erről beszélgettünk, felhőtlenül boldog, hogy már csak egyet kell aludni, az előbb még azt is közölte, amikor mondtam, hogy én is ott leszek vele, hogy minek? Azért elgondolkodtam bakker, hogy neki ennyire könnyen menne a leválás, mennyire ragaszkodik akkor hozzám?Esetleg készüljek én is a holnapi nagyjelenetre? Tudom már mondtam, de be vagyok tojva és sokkal inkább magamtól, mint a kis ovikezdőmtől, most itt ülve is folyamatosan ostorozom magam, hogy nem fogsz bőgni, nem fogsz bőgni, ciki, ciki. Pár napja ecseteltem a óvónőnek, hogy nem birom annak a tudatát, hogy eddig mindent, amit én láttam, tapasztaltam, minden mozdulata, perce ami eddig kizárólagosan az enyém volt, az mostantól a tiéd. Csak mosolyogva annyit mondott, hidd el tudom milyen érzés. Be vagyok tojva, mert most kapni fogok egy visszaigazolást arról is, hogy megy nekem az anyaság, hát remélem nem bukom meg, már így a nevelési év elején. Még csak most hoztam haza a kórházból ezt a kis babaszagú csomagot, még csak most jártam vele fel-alá, mert fájt a hasa, még csak tegnap voltam kiakadva, hogy miért nem mászik, jár, az meg kb egy órája volt, hogy az első szülinapi tortáján mancsikolta a marcipánmacit. Mikor nőtt meg ez a lány? Be vagyok tojva...mert lehet, az élet rendje szerint neki minden könnyen fog menni, imádni fogja az óvónénit és a kortárscsoportot, de én??? Mi lesz velem nélküle egész nap? Kivel táncolunk a kicsilegóra, kivel kávézom a teraszon, kit támad majd meg a pusziszörny. Persze, tudom, itt marad nekem Kira, akit kedvemre babusgathatok, de holnaptól az ő életében is nagy változások lesznek, tudom, hogy keresni fogja a nővérét, hiszen a sok civakodás ellenére nem tudnak meglenni egymás nélkül. S lehet ki fog nevetni majd az óvónéni, ha elmondom, hogy ha megüti magát, akkor mindig meg kell puszilni a bibi helyét, hogy ha alvás közben elzsibbad a keze, akkor masszírozni kell, hogy csak a gyümölcsteát szereti, hogy ha nagyon nyugtalan a Tavaszi szélre nyugszik meg. Azt is tudni fogja, hogy néha nem méri fel az erejét és játékosan, de olykor fájdalmat okoz? Tudni fogja az óvónéni, hogy nem szereti a zoknit, hogy biza néha wc-kor még alulról mindig pucérra vetkőzik. Tudni fogja az óvónéni, hogy a két legdrágább kincsem közül, az egyiket rábízom? Tudja ugye ő is, hogy egy életre felelősek vagyunk azért, akik megszelídítettünk, mint a Kis Herceg!? Be vagyok tojva, és mondogatom én magamnak, hogy ez az élet rendje, meg érett rá, hogy leváljon, minden tőlem telhetőt megtettem, nem sajátíthatom csak ki magamnak. Jöhetek a saját frázisommal, hogy mindennek a vége, valami újnak a kezdete. Holnap egy nagyon fontos szakasz kezdődik el és én be vagyok tojva, mert mindennél jobban szeretem és féltem. Ő meg azt hiszi, hogy minden csodaszép és csupa móka az óvodában, de biztos, hogy lesznek kemény napok. Ő nagyon várja a holnapot, éppen annyira amennyire én félek tőle, kész már most bőgök, gondoljatok ránk reggel, olyan nehezen megy nekem ez az elengedés, az én szememben olyan kicsike még.... Mondtam már: be vagyok tojva...:)
2011. augusztus 31., szerda
2011. augusztus 30., kedd
15 hónap hol van?
Szóval ma abszolváltuk a 15 hós oltás, teljes időben. Mondjuk több dolgot nem értek a rendszerrel kapcsolatban, egyrészt, hogy miért 8-9 között van a tanácsadás a város másik végén, mondjuk koránkelők a lányok (sóhaj), de naná, hogy ma szuszmákolt volna tovább a legkisebb9künk. Odaértünk...mindig tudatosul bennem, hogy folyamatosan összehasonlítom a nővérével tudat alatt is, hiába fogadtam meg, hogy nem teszem. Szonja mit csinált volna a 15 hós oltáson, békésen elüldögél az ölemben, amig várunk, majd betipegünk, megkapja a szurit és kitipegünk, ennyi. Húgica, odaértünk kipattant a babakocsiból és azzal a lendülettel le is tiplizett a bejárat felé, ezt lejátszottuk még cirka 15-20x, az ott töltött uszkve 35 perc alatt. Kirámolta a táskám, felmászott az összes székre, pelenkázóra, kukázott, majd bevonultunk. Neki már itt leesett, hogy valami ultrakínos van szerveződőben ellene. Kicsit nyöszörgött, de a felöltözésnél már nagyon nem akart maradni, úgyhogy összeszedtem mindent az ágy alól, amit menet közben lehajigált és menekülőre fogtam a dolgot. Sajtkukacként felöltöztettem, és tudatosult bennem a 8 liter/35 leizzadással, hogy ő bizony nagyon nem a nővére. Súlya 9.5kg és 78cm, 3 hónap alatt nőtt 10cm-t betojás, mondjuk hízni nem hízik, legalább lesz egy szerencsés alkat a famíliánkban. 15 hónapos és bizony ma jöttem rá, hogy nagyon alulértékelem azt, hogy mire képes. Több szempontból is, egyrészt olyan, mint egy kis vadászgörény, a napi falatjai között is minimum két kör futásnak kell lennie, másrészt meg mindent lemásol a nővéréről. Én meg hanyag vagyok, mert azt gondolom, hogy bizonyos dolgokat még nem ért, mert a korából adódóan nem értheti. Azt néha meg csak állok és keresem az állam a padlón. Gyakorlatilag bármit mondok neki megérti és megcsinálja, és nem akarok gyerekhajcsárként feltünni, de kivisz a pelenkát, előszedi a popsitörlőt és kitörli a fenekét, fújja az orrát a papírzsepiben, szájat töröl szalvétával, úgyhogy ma odaadtam a kanalt neki és lapátolt is. Gyakorlatilag ha egyszer valamit megmutatok neki,leutánozza, jól megdicsérgetem és magáévá is tette a dolgot. A kedvencem most a hogy csinál a kígyó és a halacska, nameg a folymatos puszikérés. Épít, babát etet cumisüveggel és mászik és mászik és mászik és ugrik. Minél magasabbra és minél magasabbról. Rossz tulajdonságok, szeret fájdalmat okozni, összekeveri a mellbimbóm amikor beállítógombjával, és röhögve konstatálja ha jajgatok. Továbbra is nagy graffitis, csakis tiltott zónákra és újabban nagy hűtőrámoló. Nem szereti ha ide ülök a gép elé, jön és nyújtogatja dünnyögve a kezeit, hogy ő is, most éppen a kedvencüket Elmót nézik,úgyhogy garázdálkodhatok. Ilyenkor csend, még szempilla sem rezdül, csak néhány boldog sikkantás, amikor éneklés van. Ekkora extázist vált még ki nála a lámpa kapcsolgatása, este nincs lefekvés anélkül, hogy ne integetnénk pár sort nagy sikongatások közepette a mozgásérzékelő kinti lámpánknak. Néha rosszul ébred, ez leginkább a délutáni alvásnál fordul elő, ilyenkor van egy rövid vigasztalós etapunk, de ennyi. Igazából annyira belesimult az életünkbe, hogy furcsa ezt mondnom, de velem minden zökkenőmentes, gördülékeny és magától érthető. Folyamatosan szerelmes vagyok belé és psszt, de éjjel amikor alszik folyamatosan puszilgatom, ha a pedig csíkszemekkel és vigyorgással rámnéz az a vég, mint késen a vaj. Meg mondom őszintén be voltam tojva, hogy mi lesz velem két kicsi gyerekkel, de kellemesen csalódtam. Azzal pedig, hogy Szonja közösségbe megy Kisgombóccal kinyílik nekünk egy új világ. Kerek ezzel a kis gyalogkakukkal minden...
2011. augusztus 28., vasárnap
Összefüggések egy 3 éves buksijából :)
- Szonja, most már ideje lenne aludni.
- "De nem tudom becsukni a szemem."
- Miért?
- "Mert akkor nem látok!"
***
- "Anya én ezt kihúztam, fel is megyek....hogy a csudába menjek fel?"
***
- "Amikor picibaba voltam, akkor még babafagyit ettem."
***
Tavaszi szélt nézünk a gépen:
- "Anya, amikor a pocakodban voltam, ezt énekelted nekem." (hökk és tényleg)
- "Amikor meg Kirababa volt a pocakodban, akkor meg én énekeltem ezt neki."
***
Kint állunk a teraszon:
- " Anya, amikor a Napocska lemegy és jön helyette a Hold, akkor este van, igaz?"
- Igen.
- "Ott a napocska és nézd ott van a Hold is, akkor most mi van?"
- ...
***
- "Anya én félek."
- Mitől?
- " A pusziszörnytől és a csikibanditától - közli vigyorogva.
Naná, hogy mindkettő én vagyok. :)
***
"- Elköltözök nagyon messze, mert én nem szeretek itt lakni."
- Hová?
Röhögve közli: - "Apa garázsába."
***
- "Anyaaaa megütöttem a bőröm."
***
- "Nézd ki van ezen a képen?"
- Ki,
- "Papa."
- Hol van most papa?
- "Nagyon messze országban."
- Hol?
- "Mennyországban."
***
"Kidobtam a buborékfújót a kukába, , mert rá akartam borítani Kirára és véletlenül elfogyott."
***
Egy borostás, szemüveg disznóról néz mesét, aki folyton röfög:
"Olyan, mint a mi apukánk."
***
Reggel felráz álmomból:
- "Hol laknak a méhek?"
- Méhkasban.
- "Neeeem, méhkaptárban."
***
"Kirababa az én gyöngyöm."
***
" Anya nagyon szomjas a pocakom!"
***
- Gyere ide kicsim.
-"Én nem vagyok a kicsid, én a nagyod vagyok, Kira a kicsid!"
***
- Szonja menj be a szobádba, ülj le az ágyadra és gondolkozz el azon, hogy miért nem szabad bántani a testvéred.
- "Inkább kimegyek a buszmegállóba és nem jövök vissza soha többet!"
3 perc után a büntiben:
- "Anya gondolkoztam, adnék puszit Kirának."
- "De nem tudom becsukni a szemem."
- Miért?
- "Mert akkor nem látok!"
***
- "Anya én ezt kihúztam, fel is megyek....hogy a csudába menjek fel?"
***
- "Amikor picibaba voltam, akkor még babafagyit ettem."
***
Tavaszi szélt nézünk a gépen:
- "Anya, amikor a pocakodban voltam, ezt énekelted nekem." (hökk és tényleg)
- "Amikor meg Kirababa volt a pocakodban, akkor meg én énekeltem ezt neki."
***
Kint állunk a teraszon:
- " Anya, amikor a Napocska lemegy és jön helyette a Hold, akkor este van, igaz?"
- Igen.
- "Ott a napocska és nézd ott van a Hold is, akkor most mi van?"
- ...
***
- "Anya én félek."
- Mitől?
- " A pusziszörnytől és a csikibanditától - közli vigyorogva.
Naná, hogy mindkettő én vagyok. :)
***
"- Elköltözök nagyon messze, mert én nem szeretek itt lakni."
- Hová?
Röhögve közli: - "Apa garázsába."
***
- "Anyaaaa megütöttem a bőröm."
***
- "Nézd ki van ezen a képen?"
- Ki,
- "Papa."
- Hol van most papa?
- "Nagyon messze országban."
- Hol?
- "Mennyországban."
***
"Kidobtam a buborékfújót a kukába, , mert rá akartam borítani Kirára és véletlenül elfogyott."
***
Egy borostás, szemüveg disznóról néz mesét, aki folyton röfög:
"Olyan, mint a mi apukánk."
***
Reggel felráz álmomból:
- "Hol laknak a méhek?"
- Méhkasban.
- "Neeeem, méhkaptárban."
***
"Kirababa az én gyöngyöm."
***
" Anya nagyon szomjas a pocakom!"
***
- Gyere ide kicsim.
-"Én nem vagyok a kicsid, én a nagyod vagyok, Kira a kicsid!"
***
- Szonja menj be a szobádba, ülj le az ágyadra és gondolkozz el azon, hogy miért nem szabad bántani a testvéred.
- "Inkább kimegyek a buszmegállóba és nem jövök vissza soha többet!"
3 perc után a büntiben:
- "Anya gondolkoztam, adnék puszit Kirának."
***
Címkék:
aranyköpések,
fejlődés,
röhögcse,
Szonja
2011. augusztus 24., szerda
Liba liba gágá
Kivagyok, mint a liba, az elmúlt két napom nem volt igazán fáklyásmenet. Csak néhány szösszenetet emelnék ki, mert lúzerségem határtalan. A mai vacsorám 2 azaz kettő darab fagyikehely volt, én így oldom a stresszt, csokisziruppal, már ami maradt belőle, mert Szonja azt használta babapempőnek Kirának hála a tütütüdóra mesének. Tegnap olyan 11-ig nem volt semmi extra, azon kívül, hogy 5-6 sorjával izzadtam még bugyiban is, igaz, hogy nagyobbik lányom a maga őszinte módján közölte, hogy akkora a seggem, hogy nem férek rá a wcülőkére, a bestia, nem-nem gondolok bele, hogy lesz még kamasz is. Aztán csörgött a telefon egy komoly vevő az ózdi házra, de izibe. Hívom bátyám világvégén dolgozik, holnap délben ráér. Visszahívom a vevőt, ááá délben nagyon meleg van, ühüm. Újra bátyám, akkor legyen reggel nyolc. Újra vevő, áááá olyan korán nem ér oda. Mondom akkor mikor, háááát most. Jham bébicsősz ugraszt, egyenest az ágyból, mert bulizni volt, keresztapu ugraszt a festés közepén vigyen már most máris azonnal, kocsiba be, el a nőért, megnéz mindent alaposan 40 fokban. Kurvára lealkudja a házat, megegyezünk, erre hát neki 800000 kp-ja van, a többit majd akkor ha eladta a házát. Ezek után még hazaviteti magát. Hülye vagyok, tényleg. Ház marad, közben beletöröm a felső szintbe a kulcsot, nem bírom bezárni a kaput. Hazaérvén egy -5000 buli után:(bébicsősz, zárcsere), vár rám egy frankó kis fogorvos Szonjával. Gyerekkel minden ok, de doki gondolván, hogy a gyerek lelki érdekében, (aki a frissen szerzett nagyfogú mozgó szemű hódos matricáját bűvöli) úgysem fogok üvölteni betömi egy fogam a la natúr. Anyád! Megcsinálta vazzeg, én meg csendben végigültem, ahogy az előtte lévő 1.5 órát is, hogy bejussak. Hazaérünk, a melegre való tekintettel mindenki nyüszög, leginkább én. Minden kiesik,eltörik, kiborul, kiöntik, lesem a mutatót mikor lehet már lefeküdni. Hajnalban ébred mindkét csaj, kicsi hozza a távirányítót, hogy Miki egeret akar nézni, nincs laza. Majd egész nap bent a házban, kint izzik a levegő, fél óránként fürdenek, kifestik egymást ceruzával, ugrálnak az asztalról, ütik egymást, esnek maguktól, szétszednek mindent, Kira leszedi a pelust,mire közlöm vele, hogy menjen akkor a bilibe pisilni, megtette vazzeg és még ki is röhögött. Mindkettő egyszerre akar hintázni, buborékot fújni, zenét hallgatni, enni, inni ésatöbbi. Este 7-re elszabadul a pokol, ekkor már apjuk is kivan, mert ordít a hangfalon, hogy Szonja felhívta skypeon, ugyan menjünk már oda, de én nem figyelek, mire észreveszem, a kölkök is. Szonja a kamerát macerálja, Kira pedig a mikrofont rágná. Mikor mindkettőtől elveszem, szimultán üvöltenek. Az egész szar sípol, fél óra kínlódás után feladjuk, apjuk nem tudja mi gerjed, én igen, Én vazzeg. Beszélünk telefonon 1 percet, úgy, hogy elhagyom a terepet, kicsi üvölt, Szonja is, majd anyám is, hogy jöjjek. Szoni egy katicás teszkós szatyor fülén átdugta a karjait és az egész felsőtestét, konkrétan fojtogatta magát, anyám meg egy nagy késsel kapdosott az ordító ficergő liluló gyerek körül hogy levágja a szatyor fülét. Egy mozdulattal kiszabaditom az egyik kezét és minden rendben. Kiordítom magam, hogy elegem van a mai napból, mindenből és mindenkiből, úgyhogy soványdisznó vágtában mindenki húzzon aludni. A döbbenettől mindenki elfelejt sírni és ordítani, valamint anyám is megfeledkezik a hirtelen stressz miatt beálló infarktusáról. 10 percen belül mindenki alszik.
Nya most szerintetek csoda-e a fagyikehely, mert engem kisimított...update6000...most pedig elmerülök a kádban...nem nincsenek illúzióim...tuti ki leszek ugrasztva...Közben meg elmélázom azon, hogy mi lesz a kánikula végéig, szerintem Szonja még a csilláron is fog lógni...persze akkor a mindenben utánzó húga is...add már uram az esőt :)
Nya most szerintetek csoda-e a fagyikehely, mert engem kisimított...update6000...most pedig elmerülök a kádban...nem nincsenek illúzióim...tuti ki leszek ugrasztva...Közben meg elmélázom azon, hogy mi lesz a kánikula végéig, szerintem Szonja még a csilláron is fog lógni...persze akkor a mindenben utánzó húga is...add már uram az esőt :)
Címkék:
anya; vendégek,
anyaság,
érzelmek,
hétköznapok
2011. augusztus 22., hétfő
Kire ütött ez a retrogyerek?
Az egész úgy kezdődött, hogy megkeresett az Arckönyv közösségi oldalon az egyik lány a régi nagy csapatból, van-e ifjonti korunkból még valamilyen fotó. Anyukámtól elkerült hozzánk a fényképes doboz, én meg leporoltam róla a múlt évezred porát és indulhatott is a nosztalgia. Előkerültek a híres/hírhedt rockerbuli képek, ami meg kell valljuk nem volt semmi, mert a bulik vége vagy egy hetes kimaradás lett, ergo arra a vonatra szállunk fel, amelyik előbb jön. Esetleg bekerülünk a rendőrségi fogdára, mert mekkora buli már hajnal kettőkor beindítani a helyi vurstlit. Szóval reggel óta mióta feltoltam a képeket megy a nosztalgiahullám, jönnek a régi sztorik, a nagy hahoták. A csoportkép egy szilvásváradi húsvétoláson készült, olyan 94'táján. Akkor már apjuk és én is egy galerihez tartoztunk, szigorúan betartva a szabályt, hogy csoporton belül nincs pasizás, csak haverkodás. Egyébként meg rémisztő a bajszával szerintem. :) Szóval az időtájt ha valaki azt mondja nekem, hogy csaje, ezzel a pasival 2011-ben már 15 éve házasok lesztek és lesz két lányotok.....hát az a legenyhébb verzióm rá, hogy masszívan körberöhögöm. Szóval barátaim soha ne mondjátok, hogy soha, mert nem tudni, hogy mit hoz ama bizonyos nagybötűs. Ezt a fotót majd juttassátok eszembe ha a tizenéves lányaim, emósnak, technosnak, hippinek vagy rockernek öltözve napokig nem jönnek haza :D
Persze Szonja is kotorászott velem, és hallgatta a meséimet, holmi várda vermutról, meg kannás borról, esetlegesen házi pálinkáról, meg a pöttyös labdáról, a villanygitárról, a cipzáras paplanról és a minden bizonnyal számára hülyezenéről. Majd lobogtatott egy képet, hogy nézd anya, én is itt vagyok és valóban. Megdöbbentő a hasonlóság szerintem. Mindössze a matyóblúzom hajaz a feelingre, nameg, hogy elsőszülöttöm még nem vetemedett arra, hogy saját maga vágja le a frufruját, a pöttyös nylonmasni is már az enyészeté. A kép láttán már én is kezdem hinni, hogy tényleg anyja-lánya, asszem' temperamentumban is.
Mivel mindenki azt mondja, hogy Kira meg az apja lánya, nosza felütöttük apjuk fényképalbumát is. Szonja rögtön konstatálta, hogy apa olyan öreg, hogy akkor még nem is volt színes kép. Azzal már nem is sokkoltam a gyereket, hogy számítógép és mobiltelefon sem, sőt hétfőn még tévéadás sem volt. nem is beszélve Helló Kittyről és Flourt is csak a Mengyelejev periódusos rendszeréből ismertük, mondjuk így is úgy is gáz az biztos. Azért a Deep Purpel és a P.Mobil számait hamarosan megmutatom neki, meg megkeresem a parasztingem, hátha....
Nya a kalandozásom után, szóval Kira és apjuk képe, hááát nem tudom, szerintem nem, de asszem ezt a kérdést eldöntendően Rátok bízom.
Summa-summárum arra jöttem rá, hogy emlékezni-nosztalgiázni nagyon jó és mondjuk ha nem lenne az internet, talán soha nem állna össze a nagy csapat egy újabb retró bulira...halkan súgom még csak nektek ez a tervem....meg belefogyni a bőrjakómba, mert megvan még ám :)
Persze Szonja is kotorászott velem, és hallgatta a meséimet, holmi várda vermutról, meg kannás borról, esetlegesen házi pálinkáról, meg a pöttyös labdáról, a villanygitárról, a cipzáras paplanról és a minden bizonnyal számára hülyezenéről. Majd lobogtatott egy képet, hogy nézd anya, én is itt vagyok és valóban. Megdöbbentő a hasonlóság szerintem. Mindössze a matyóblúzom hajaz a feelingre, nameg, hogy elsőszülöttöm még nem vetemedett arra, hogy saját maga vágja le a frufruját, a pöttyös nylonmasni is már az enyészeté. A kép láttán már én is kezdem hinni, hogy tényleg anyja-lánya, asszem' temperamentumban is.
Mivel mindenki azt mondja, hogy Kira meg az apja lánya, nosza felütöttük apjuk fényképalbumát is. Szonja rögtön konstatálta, hogy apa olyan öreg, hogy akkor még nem is volt színes kép. Azzal már nem is sokkoltam a gyereket, hogy számítógép és mobiltelefon sem, sőt hétfőn még tévéadás sem volt. nem is beszélve Helló Kittyről és Flourt is csak a Mengyelejev periódusos rendszeréből ismertük, mondjuk így is úgy is gáz az biztos. Azért a Deep Purpel és a P.Mobil számait hamarosan megmutatom neki, meg megkeresem a parasztingem, hátha....
Nya a kalandozásom után, szóval Kira és apjuk képe, hááát nem tudom, szerintem nem, de asszem ezt a kérdést eldöntendően Rátok bízom.
Summa-summárum arra jöttem rá, hogy emlékezni-nosztalgiázni nagyon jó és mondjuk ha nem lenne az internet, talán soha nem állna össze a nagy csapat egy újabb retró bulira...halkan súgom még csak nektek ez a tervem....meg belefogyni a bőrjakómba, mert megvan még ám :)
2011. augusztus 19., péntek
Két lány - két kép - egy sziv
2011. augusztus 17., szerda
Régen vót már videnyó
Én a végefelé az "egyszervolt" kezdetű sor csücsörítésén konkrétan behalok. Egyébként meg most átment a csibe amolyan szégyellős-bújós egyedfejlődésbe, remélem hamarosan visszatér megint a vagány énje:)
Törvényszerű
Naná, hogy ahol az egyik beteg, ott bizony rövid időn belül a tesó és követi a betegségek palettáján. Rosszabb esetben egyszerre, hajszálnyival jobb esetben, egymás után. Kira hétfő reggelre tünetmentes lett, volt egy nyugis napunk, majd estére már Szonja lázongott. Délutántól az én búgócsigaként pörgő lányom csak fetrengett, el is aludt, szerencsére már a Nurofen után. Úgyhogy ma újra beléptünk abba az ördögi Bermuda háromszögbe, amit nálunk lassan három hete az otthon-rendelő-gyógyszertár jelent, tény hogy a láb gps-ünknek túlságosan sok szoftverfrissítésre nincs szüksége. Az eredményt borítékoltam már előre, mandula a drága. Úgyhogy mára már ő is megkapta a kis üvegecskéjét az antibiotikummal, gyakorlatilag a bonbonierünk a konyhában, különböző gyógyszerekkel van tele. Tegnap előtt éjjel volt a holtpont, ma hajnal fél négykor már fitten vittem ki az őrült mód köhögő nagyobbikom az erkélyre frisslevegőzni, majd 5-ig kedélyesen összebújva beszélgettünk. 3 hete nem aludtam egyben 3 óránál többet, igaz reggelente karikás szemekkel lesek ki a fejemből és az agyi kapacitásom kb.ott tart, hogy kórusban éneklem fél hét körül a csajokkal, hogy mese-meskél-Mikiegér. Jelzem szerintem a kicsi tud beszélni, legalábbis annyira érthetően tuti, mint Donald kacsa, akitől konkrétan már erős késztetést érzek, hogy odab... valamit, hogy vagy némakacsa legyen, vagy beszéljen már úgy, hogy én is értsem. Egyébként a kicsi (is) megismeri a Zapját, mert hangos Ap Ap Ap kiáltással vonul a skypehoz és bőszen integet és visít mindaddig, amíg fel nem emelem és nem puszilgathatja az apját, ergo nyalja a monitort. Azért remélem, hogy betegségügyileg már ez az utolsó fellángolás és végre kimászunk ebből a fertőből, ami az utóbbi időben körbevett minket.
Hites uram, ma egy hónapja van távol, inkább nem sorlom, hogy mi minden romlott el azóta, ami nekem fejtörést okoz, hogy minden este lámpaoltás után valami állattal kell hadakoznom és egyik sem a házi kedvencünk. tegnap előtt egy 10cm sáska, azt hittem valaki be akar jönni az ablakon, olyan méretes volt, ahogy krepegve repkedett a csajok plüssein, azok úgy borulgattak felfelé, mint anno a Postabankos maci a reklámban. Tegnap este pedig ádáz csatát vívtam egy kb 8cm-es dongóval? cirka 30 percen keresztül gyúrtam a karizomra, de a dögje valami macska reinkarnációja volt, mert egy seprűt szétvertem rajta és abba sem akart beledögleni. Aztán csak kuka lett belőle, bakker volt vagy 1.5 cm-es fullánkja. Rengeteg darázs van egyébként, szóval esélyes, hogy valahol a 10m-es körzetünkben vertek tanyát. Az eredmény, egy csatában elhalálozott és egy ablakon kitessékelt állat. A legnagyobb parám mindkettőnél az volt, hogy a hajamba száll, ennél jobban már csak attól félek, hogy egy denevér száll a hajamba, amit már nem is tartok annyira kizártnak, mint pl 2 nappal ezelőtt. Ökoperceinket olvashatták.
Elmondhatom továbbá, hogy tudom mit kérek karácsonyra, kertészt. Mint a Született Feleségekben mondjuk, teljes körű kiszolgálással (höhö). 36fokban 3.5 óra alatt tudom lenyírni a füvet, ehhez még hozzájön, hogy néha sikoltozom a békák, darazsak láttán, szétjön a hosszabbító, izzadok mint a ló, fel is éget a nap. Az egyetlen pozitívum benne az az illúzió, hogy 2.5kg-ot fogyok vele, naná, hogy vízveszteség, de én szeretem az illúziókat. Szóval vagy a kertész, vagy az egész csodás ződ gyepet beültetem pampafűvel, mert az alatt csak 1cm-re nő meg a fű.
Szóval ilyen életbevágóan fontos dolgok és ügymenetek foglalkoztatnak mostanában és meg kell mondja, rohadtul élvezem ezt a tengi-lengit a csajokkal, olyan kevés idő van már hátra az oviig, olyan kevés időnk van már hármasban, hogy mással most egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni...ennyi... :)
Hites uram, ma egy hónapja van távol, inkább nem sorlom, hogy mi minden romlott el azóta, ami nekem fejtörést okoz, hogy minden este lámpaoltás után valami állattal kell hadakoznom és egyik sem a házi kedvencünk. tegnap előtt egy 10cm sáska, azt hittem valaki be akar jönni az ablakon, olyan méretes volt, ahogy krepegve repkedett a csajok plüssein, azok úgy borulgattak felfelé, mint anno a Postabankos maci a reklámban. Tegnap este pedig ádáz csatát vívtam egy kb 8cm-es dongóval? cirka 30 percen keresztül gyúrtam a karizomra, de a dögje valami macska reinkarnációja volt, mert egy seprűt szétvertem rajta és abba sem akart beledögleni. Aztán csak kuka lett belőle, bakker volt vagy 1.5 cm-es fullánkja. Rengeteg darázs van egyébként, szóval esélyes, hogy valahol a 10m-es körzetünkben vertek tanyát. Az eredmény, egy csatában elhalálozott és egy ablakon kitessékelt állat. A legnagyobb parám mindkettőnél az volt, hogy a hajamba száll, ennél jobban már csak attól félek, hogy egy denevér száll a hajamba, amit már nem is tartok annyira kizártnak, mint pl 2 nappal ezelőtt. Ökoperceinket olvashatták.
Elmondhatom továbbá, hogy tudom mit kérek karácsonyra, kertészt. Mint a Született Feleségekben mondjuk, teljes körű kiszolgálással (höhö). 36fokban 3.5 óra alatt tudom lenyírni a füvet, ehhez még hozzájön, hogy néha sikoltozom a békák, darazsak láttán, szétjön a hosszabbító, izzadok mint a ló, fel is éget a nap. Az egyetlen pozitívum benne az az illúzió, hogy 2.5kg-ot fogyok vele, naná, hogy vízveszteség, de én szeretem az illúziókat. Szóval vagy a kertész, vagy az egész csodás ződ gyepet beültetem pampafűvel, mert az alatt csak 1cm-re nő meg a fű.
Szóval ilyen életbevágóan fontos dolgok és ügymenetek foglalkoztatnak mostanában és meg kell mondja, rohadtul élvezem ezt a tengi-lengit a csajokkal, olyan kevés idő van már hátra az oviig, olyan kevés időnk van már hármasban, hogy mással most egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni...ennyi... :)
2011. augusztus 14., vasárnap
Én kicsi pillangóm...
Az elmúlt három napomat nem kívánom senkinek. Prücsök gyakorlatilag nonstop lázas volt, alig evett, keveset ivott, én meg ultimátumként a mai napot jelöltem ki, hogy bevonuljak vele a kórházba. Teljesen kiakadtam attól, hogy sem az antibiotikum, sem a 4 óránkénti lázcsillapítás és hűtőfürdő sem segít. A fényt az alagút végén csak abban láttam, hogy a kedélye javult, egyre kevésbé volt elesett és aluszékony. A tegnap éjszaka volt a csúcs, a kicsi lázas, nekem megfájdult a fogam, majd éjfél körül Szonja kelt pocakfájással és ki is adta magából több menetben a délben beebédelt hurkát. Az éjszakám azzal telt, hogy én középen a két oldalamon a két kisbeteg, akiket folyamatosan nézegettem és imádkoztam, hogy legyen már reggel. Nagyon hittem, hogy 3 napos lázunk van és lőn. Reggel hőemelkedés, napközben láztalan, eszik-iszik bőven...hurrá. Aztán dél körül megjelentek a kiütések, háta, nyaka mellkas. Majd a jellegzetes piros folt, az arcán, először azt hittem lázrózsa, de mértem mértem a lázát és semmi. Aztán eszembe jutott, hogy híradóban, ismerősöktől hallottam a pillangó vírusról és valóban a folt teljesen olyan, mint a pillangó szárnyai. A képen ez tökéletesen nem látszik, de élőben, mintha arcfestés lenne a kismanón. Kigugliztam, hogy holnap derül ki, hogy 3 napos or pillangóvirus-e, mert a 3 naposnak holnapra felszívódnak a kiütései, pillangónál 5-6 nap. A kő legördült mert ez már a betegség végkifejlete, már nem fertőz, valószínűleg a mi náthánk is ez volt, csak kisprücsök beleesik abba a 10%-ba, akinek kijönnek a bőrtünetek is. Nem kellett volna antibigyó sem, de ezt ugye nem tudhattuk, úgyhogy most a bélflóra helyre állítása a cél, mert effektíve úgy fosik, mint a rimóci nyúl tokától-bokáig, de jelen helyzetben ez a legkevesebb.
Újra bebizonyosodott, hogy mekkora kincs az egészség és mennyire tehetetlen az ember ha a gyermeke beteg. Hiába féltem, óvom, szeretem, egyszer csak megtörténik...Remélem most már tényleg ennyi és az én kicsi pillangóm hamarosan "levedli" pofijáról a szárnyait. Most pedig alszanak, mindketten, milyen jók is ezek az eseménytelen esték...szeretem.
Újra bebizonyosodott, hogy mekkora kincs az egészség és mennyire tehetetlen az ember ha a gyermeke beteg. Hiába féltem, óvom, szeretem, egyszer csak megtörténik...Remélem most már tényleg ennyi és az én kicsi pillangóm hamarosan "levedli" pofijáról a szárnyait. Most pedig alszanak, mindketten, milyen jók is ezek az eseménytelen esték...szeretem.
2011. augusztus 11., csütörtök
Láz-Adás
Hééé Ti, ott a másik oldalon, na ide skubizzatok, mert olyan horrortörténettel gyövök, hogy tuti magatok alá pislantotok, jó esetben van rajtatok pelus. Ma erősen elgondolkoztam azon, 14 hónapon minden élettapasztalatával, hogy valóban jó helyre pottyantott-e le a gólya. Az iccaka eseménytelen volt, szvsz, semmi különlegese nincs abban, ha a nagyivók cirka 40 percenként rácsatlakoznak a mozgó büfére. Aztán reggel jó anyám orvul nekem esett, először azt hittem játszunk, de amikor egy barbiláb nagyságú cuccot tolt az alsó felembe kiakadtam. Pedig ez még csak a kezdet volt, mert ezt legalább kivette, de ami utána csusszant, azt bent is maradt bakker. Na itt már fogalmaztam fejben a panaszlevélet a gyáááá vagy milyen hivatalnak. Két napja egy anakondát csatlakoztat meghatározott időközönként a nózimra, üvöltök is rendesen, meg mindenféle módszerekkel szabadulnék,mint egy minihoudini, de ő nyer. Szóval ezt a segges dolgot már nem vette be az önérzetem. Gondoltam ki akar engesztelni, mert sétálni indultunk, de átvert, engem a Kiskirálylányt. Mondjuk itt legalább nem alulról maceráltak, de ez sem volt jobb. Majd a nagy fehérköpenyes közölte, hogy bedurrantak a mogyoróim, vagy valami hasonló, de tuti csonthéjas gyümölcsöt emlegetett. Azt hittem, hogy vége a tortúrának és nagy hüppögések közepette hunytam egyet. Mire ébredek bakker? Macerálnak...megint a nő, aki az anyámnak nevezi magát. Résen voltam, úgy összeszorítottam a fokhagymacikkeim, hogy ott se ki-se be egy zabszem se, nemhogy az a fehér csipogó izé. De megoldotta, meg még valami rém fertelmes löttyöket is leszuszmákolt a torkomon. Most mondjátok meg, mit vétettem? Innentől nem is tárgyaltam vele, kizárólag folyadékpótlásnál vettem hasznát, nagyin lógtam. Aludtam egy sort, mert gondoltam, hogy nem ennyi még az annyi, ez meg folyton a homlokom fogdosta és hümmögött. Ami esetemben semmi jót nem jelentett. Este fél órás macerálós szeánsz , becsülettel végigáriáztam. Szóval itt tartunk, szerinte beteg vagyok, szerintem meg neki lenne sürgős orvosi segítségre szüksége a helyi vigyorgóban. Szóval haverjaim, most erőt gyűjtök a holnapi menetekhez, de nem nyugszik az anyám, még mindig a homlokom matatja és hümmög, meg nonstop bocsánatot kér, meg puszilgat. De a bég, esetemben én nem felejt. Szóval a lényeg, legyetek résen, mert ezek az anyák néha bizony megkattannak és akkor jaj nekünk, azt csak remélem, hogy holnap már nem fog engem macerálni, de figyelek és nem hagyom magam. Pelenkás becsszó! Asszeszem keményebb eszközökhöz kell folyamodnom,úgy mint fogazat és rugóláb. Ő meg dumál itt nekem, hogy drága kincsem gyógyulj meg, meg ezt mind a ronda bacik csinálják. Nem tudom kik azok a bacik, de rohadtul utálom őket és követelem, hogy azonnal küldjék vissza a Zanyám, mert ez a Maceramanci tuti csak a klónja.
Üdv és Pusszantás Kiakadt Kira, innen a fertőből.
Üdv és Pusszantás Kiakadt Kira, innen a fertőből.
2011. augusztus 10., szerda
15 év - avagy dehogy játék vége, még csak most kezdtük :)
15 éve ilyenkor ahol most éppen az eső áztatja a füvet, egy hatalmas sátor állt, és mindenki itt volt, aki fontos nekem, aki fontos nekünk, azok is, akik ma már csak fentről néznek minket. Még nem voltam 20 éves és tudom, hogy sokan nem hittek abban, hogy ilyen fiatalon életre szóló döntést tudok hozni, sőt néha még magam sem hittem el. Sokan azt hitték megesett jány vagyok, ezért a gyors kézfogó, a sors fura fricskája ismét. Aztán a Zuram mellett felnőttem, megkomolyodtam (kicsit) és minket igazol a mögöttünk lévő 15 év, jóban-rosszban. Akadt bőven mindkettőből. Csiszoltuk egymást, mint hegyi patak az éles követ, főként ő engem. Megmondom őszintén, hogy nem volt egyszerű, sokszor dacoltam, vágytam a szabadságra, be akartam pótolni mindazt ami a bulizásból kimaradt. Ő meg bölcsen kivárt és ma is kivárja, amíg felcsattanok és lenyugszom. Talán jobban ismer, mint én saját magamat. Nem igaz, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást, mert igenis megfér egymás mellett a tűz és a víz, anélkül, hogy kioltanák egymást. Szeretném elmondani a titkot, de nem tudom, mert nincs, apró kis karcolatok vannak. Bizalom, hogy nem telepszünk a másikra, hogy nem nyesegetjük egymás szárnyait, hogy néha biza felcsattanunk, de soha nem térünk nyugovóra haraggal a szívünkben. Talán ez a 2. házassági évfordulónk amit külön töltünk, nehéz időszak ez, lassan eltelik egy hónap és én vagyok könnyebb helyzetben, nekem itt vannak a lányok, neki meg "csak" a fényképek és az esténkénti telefonok. Most ennek van itt az ideje, tudom, hogy értünk teszi és nagyon becsülöm benne, hogy felvállalta. Olyan hátország ő nekem már 15 éve, amiben kiteljesedhetek, ami előre visz, ami támogat, ami engedi, hogy szárnyaljak, felsegít ha elesem, s mindig mellettem áll. Neki köszönhetem a lányokat és azt, hogy abban a 10 évben is mellettem állt, amikor küzdöttünk értünk és egy percre nem adta fel, velem ellentétben, persze utólag elmondta, hogy ha 4 évvel ezelőtt azt mondja neki valaki, hogy a két lányunk most itt alszik mellettem ő sem hiszi el. 15 év...remélem, hogy példát tudunk mutatni a lányainknak ebben a világban is...hogy olyan családot alapítanak majd ha eljön az ideje, mint a miénk...hogy magukkal viszik majd a házasság szentségét és azt, hogy nincs olyan probléma, amin nem emelkedne felül két ember szeretete. Nincs az az idő, amit ne lehetne kivárni, nincs az a probléma, amit ne lehetne megoldani... és nincs nagyobb szeretetháló, ami ennyire tartana, mint a család...remélem mindezt újra leirhatom majd az aranylakodalmamon is.
Címkék:
apa,
apa dolgozik,
érzelmek,
ünnep
2011. augusztus 7., vasárnap
Amikor minden benne van egyetlen mozdulatban
""Akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot,amikor megváltoztathatunk mindent. Mi pedig úgy teszünk, mintha nem vennénk észre, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap. Aki résen van, észre fogja venni. Bármikor meglephet, mert ez a pillanat létezik, ekkor a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."
2011. augusztus 5., péntek
A 3 éves feltalálja magát... :)
Érik, fejlődik folyamatosan. Én meg csak kapkodom a fejem. Minden értelemben, válik pici gyerekből, kislánnyá. Nő, mint a gomba, hatalmas babapocakja helyét veszi át a kislányos forma, már rá tud csodálkozni a köldökére. :) Tartalmas beszélgetéseink vannak, óvja, védi a húgát, most is éppen kéz a kézben összegabalyodva alszanak. Nagyokat nevetünk. Tegnap arról beszélgettünk, hogy ne bandzsítson be a szemeivel, mert szemüveges lesz, brutális, ahogy be tudja húzni belső szemzugba a szemét. Később nézegette a kiskori fényképeit, majd büszkén hozta, rajzolt rá alkoholos filccel szemüveget, hogy megtudja, hogy nézne ki benne.(lsd fotó).
Tegnap pityeredett el először amiatt, hogy nincs itthon az apja, tudja, érzi, de ez az idő még nagyon nehéz egy háromévesnek, hogy mi a sok és mi a kevés, hogy mi a perc és mi a pillanat. Az esti fürdés során a nagy hancúrban belement a víz a fülébe, kivettem, fájtatta. Mondta, hogy majd apa meggyógyítja a fülét, mert mindig ő szokta, ebben a pillanatban már görbült is a kis szája, hogy mikor jön haza apa. 15mp volt az egész, de óráknak tűnő szívbemarkoló 15 mp.
Ma vásárolni voltunk egy nagyáruházban, tömeg, hatalmas tér. Amíg visszaakasztottam egy pólót, ő eltünt. Pár mp múlva hatalmas ordítozás az üzletben, segítsen valaki, hívjanak orvost. Nagyon megijedtem, remegve ordítoztam a nevét, majd megláttam, hogy egy nő lett rosszul, már többen a segítségére siettek. Nyakig leizzadva kerestem mindenütt. Aztán megláttam, éppen odaslattyogott az ügyfélszolgálatos hölgyhöz. Egy nagy kő gördült le rólam, kiabált ő, hogy anya, de a hangzavarban nem hallottuk egymást, így hát szólt a néninek. Addigra értem oda, nem sirt, nem volt megijedve, ellentétben velem. Stramm kis csaj, higgadtan közölte a pultossal, hogy azt hiszem elvesztettem az anyukámat, majd amikor megfordult, meglátott és már futott is a karomba. Nem szidtam le, soha nem meséltem neki még erről és ez az én hibám, saját kis kútfőből kért segítséget. Persze megbeszéltük, hogy én azt gondoltam ilyen soha nem fordulhat elő, persze ez hülyeség, mert nagyon is előfordulhat bármi.
Örülök neki, hogy ennyire önálló, ma egész délelőtt a szomszédban játszott, majd ott is ebédelt, az ablakból figyeltem, ahogy "egyedül" jön haza, (szomszédapuka, meg a kapu mögül) hangosan sorolta: "Ez itt az út, megállok, nézek jobbra, nézek balra, nem jön autó, akkor gyorsan futááás haza." Ilyenkor meg tudnám zabálni, bennem még mindig pici lány, akinek minden mozzanatához közöm kell legyen. Tudom, látom és érzem és persze mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy ennyire talpraesett kis hölgy. Elindult az úton, amin ténylegesen már nem mindig, de gondolatban minden pillanatban fogom a kezét. Közben meg reménykedem, hogy jól csinálom, hogy az a bizonyos érzelmi tarisznya az oldalán tele van, s elég lesz neki a hosszú úton.....bár titkon azért remélem, hogy sokszor hazafut majd munícióért.
Tegnap pityeredett el először amiatt, hogy nincs itthon az apja, tudja, érzi, de ez az idő még nagyon nehéz egy háromévesnek, hogy mi a sok és mi a kevés, hogy mi a perc és mi a pillanat. Az esti fürdés során a nagy hancúrban belement a víz a fülébe, kivettem, fájtatta. Mondta, hogy majd apa meggyógyítja a fülét, mert mindig ő szokta, ebben a pillanatban már görbült is a kis szája, hogy mikor jön haza apa. 15mp volt az egész, de óráknak tűnő szívbemarkoló 15 mp.
Ma vásárolni voltunk egy nagyáruházban, tömeg, hatalmas tér. Amíg visszaakasztottam egy pólót, ő eltünt. Pár mp múlva hatalmas ordítozás az üzletben, segítsen valaki, hívjanak orvost. Nagyon megijedtem, remegve ordítoztam a nevét, majd megláttam, hogy egy nő lett rosszul, már többen a segítségére siettek. Nyakig leizzadva kerestem mindenütt. Aztán megláttam, éppen odaslattyogott az ügyfélszolgálatos hölgyhöz. Egy nagy kő gördült le rólam, kiabált ő, hogy anya, de a hangzavarban nem hallottuk egymást, így hát szólt a néninek. Addigra értem oda, nem sirt, nem volt megijedve, ellentétben velem. Stramm kis csaj, higgadtan közölte a pultossal, hogy azt hiszem elvesztettem az anyukámat, majd amikor megfordult, meglátott és már futott is a karomba. Nem szidtam le, soha nem meséltem neki még erről és ez az én hibám, saját kis kútfőből kért segítséget. Persze megbeszéltük, hogy én azt gondoltam ilyen soha nem fordulhat elő, persze ez hülyeség, mert nagyon is előfordulhat bármi.
Örülök neki, hogy ennyire önálló, ma egész délelőtt a szomszédban játszott, majd ott is ebédelt, az ablakból figyeltem, ahogy "egyedül" jön haza, (szomszédapuka, meg a kapu mögül) hangosan sorolta: "Ez itt az út, megállok, nézek jobbra, nézek balra, nem jön autó, akkor gyorsan futááás haza." Ilyenkor meg tudnám zabálni, bennem még mindig pici lány, akinek minden mozzanatához közöm kell legyen. Tudom, látom és érzem és persze mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy ennyire talpraesett kis hölgy. Elindult az úton, amin ténylegesen már nem mindig, de gondolatban minden pillanatban fogom a kezét. Közben meg reménykedem, hogy jól csinálom, hogy az a bizonyos érzelmi tarisznya az oldalán tele van, s elég lesz neki a hosszú úton.....bár titkon azért remélem, hogy sokszor hazafut majd munícióért.
2011. augusztus 3., szerda
Drága Csöppöm!
E napon minden Érted van! A nap csiklandozó sugara, a lágy szellő, a madarak csodás dala. Ma Neked nő a virág, mely ontja csodás illatát, s Neked érik a gyümölcs, ami beszívja a hajnal harmatát. Ha jő az este és megjelennek a csillagod, hidd el, ma Neked ragyonak és az égre azt írják: SOK BOLDOG NÉVNAPOT! Meg kell mondjam, hogy nem vagyok/vagyunk átlagos névadók, ergo nem szorongattam a babanevek könyvet és nem illesztgettem a Garami névhez, hogy szépen alliterál-e. Mindkét lányunk szerezte a nevét. Szonjának átvitt értelemben egy barátnőmtől hozományoztuk, az ő kislánya végül Nikolett lett. Szonja meg igaz Szonja, kis vadóc. Kira, hát mivel a nagyobbunknak már én "választhattam" nevet, így hites uramé lett a pálya, aki egy kedves barátnőm után választotta, az addig nem is ismert Kira nevet. Persze bele-bele ütöttem az orrom és bepróbálkoztam Kiarával, meg y-os Kirával, de maradt, a letisztult rövid i-s, finom kis Kira, amilyen ő maga. Azt hiszem mindkét lányunk elmondhatja magáról a rájuk leginkább jellemző két név talált meg őket. |
2011. augusztus 2., kedd
Levél a 3 betűsnek...
Tisztelt Hárombetűs Intézetek!
Köszönöm, hogy nem kell időt szakítanom arra, hogy rejtvényfejtéssel üssem agyon napi fél óra pihenőidőmet, hiszen önök kedvesen gondoskodnak róla, hogy agytekervényeim ne rozsdásodjanak be. Reggel korán ébredhetek, hiszen 7 körül, már rövid üzenetben kedvesen közlik velem, hogy ebben a hónapban szükségük van tőlem cirka 100000ft-ra, de nagylelkűen ezt megelőlegezik nekem, hogy ergó pici kis jellel a számlaegyenlegem elé. Örülök, hogy nem kell azzal foglalkoznom, hogy ebben a hónapban mire is költsem a hatalmas gyedem és a még nagyobb értékű családi pótlékom. Köszönöm, hogy azt csinálhatok amit akarok, mert az önök jóvoltából, nem kell postán sorban állnom csekket befizetni, bevásároló kosarat cipelni, pelenkázni és főzni. Az elmúlt 2 napban leadott 5kg-ért is csak önöknek lehetek hálás, ez egyedül nem ment volna, pláne ilyen rövid idő alatt. Gyermekeimet holnap beszállítom az önök helyi fiókjába, mert azt gondolom, hogy ha minden családi juttatást önök kaphattak meg ebben a hónapban egyetlen tollvonással, legyen önöké az a boldogság is, amit két gyerek adhat. Igaz kicsit hangosak, válogatósak, de azt gondolom ennyi kockázatot önök is bevállalhatnak. Köszönöm továbbá, hogy nem kell a fogamzásgátlással bajlódnom, lévén a férjem igen messze és veszélyes helyen dolgozik, de majd küldök utána fényképeket, hogy megismerje legalább a lányait, ha hazatéved. A munka hossza természetesen egyenes arányban van a svájci frank erősödésével, úgyhogy ha így haladunk a hulló levelek helyett a télapó szánjával érkezik haza. Köszönöm továbbá, hogy ennyire figyelmesek velem, hogy ma 15 rövid üzenetet kaptam, hogy mit honnan és miért vontak le, szolgáltatásuk valóban teljes körű. Sajnálom, hogy több üzenetet nem tudok olvasni, de valami fura "véletlen"folytán a telefonom "kiesett" a kezemből és az almafa alatt landolt,de keresem becsülettel a darabjait és mivel az önök jóvoltából rengeteg szabadidőm lett, holnap összepuzzlezom. Meg kell említsem a másik kedves 3 betűs intézetet is, akik voltak olyan kedvesek, hogy 13 hosszú év során olyan ügyesen befektették a pénzemet, hogy sikerült 0 forint reálhozamra szert tennem, ami két okból nagyszerű, egyrészt nem kell nekik befizetnem, másrészt elvonultak a fejem felől a felhők, hogy hova takarítsam meg azt itt felgyülemlett pénzemet, természetesen csakis 3 betűs intézetben gondolkodtam volna. Külön köszönöm, hogy az internetes szerverük nem működik és hogy 2x25 perc vonaltartás után egy olyan kedves ügyintézőt kaptam, aki minden kertelés nélkül közölte, hogy ezt bebuktam. Örülök, hogy részese lehettem mindennek és önök cikra 1.5 millió forintomat olyan kedvezően fektették be, hogy nyugodtan alhatok, csak kérem magyarázzák meg a nagyobbik lányomnak miért is nem kapja meg az áhított rollerét.
Még egyszer mindent köszönök, maradok továbbra is hű ügyfelük, más választásom nem lévén, hiszen még évekre a lekötelezettjük vagyok.
Keserű szájízzel mondhatom el a szlogent : "Magyarország, én így szeretlek."
Kedves olvasóim, a levél sajnos nem a képzelet szüleménye és minden hasonlóság a Ti életetekkel sem a véletlen műve. Sajnos. Asszem erre mondják azt, hogy ha nyakig szarban vagy, már csak egy dolognak örülhetsz, hogy nem hullámzik vazzeg!
Köszönöm, hogy nem kell időt szakítanom arra, hogy rejtvényfejtéssel üssem agyon napi fél óra pihenőidőmet, hiszen önök kedvesen gondoskodnak róla, hogy agytekervényeim ne rozsdásodjanak be. Reggel korán ébredhetek, hiszen 7 körül, már rövid üzenetben kedvesen közlik velem, hogy ebben a hónapban szükségük van tőlem cirka 100000ft-ra, de nagylelkűen ezt megelőlegezik nekem, hogy ergó pici kis jellel a számlaegyenlegem elé. Örülök, hogy nem kell azzal foglalkoznom, hogy ebben a hónapban mire is költsem a hatalmas gyedem és a még nagyobb értékű családi pótlékom. Köszönöm, hogy azt csinálhatok amit akarok, mert az önök jóvoltából, nem kell postán sorban állnom csekket befizetni, bevásároló kosarat cipelni, pelenkázni és főzni. Az elmúlt 2 napban leadott 5kg-ért is csak önöknek lehetek hálás, ez egyedül nem ment volna, pláne ilyen rövid idő alatt. Gyermekeimet holnap beszállítom az önök helyi fiókjába, mert azt gondolom, hogy ha minden családi juttatást önök kaphattak meg ebben a hónapban egyetlen tollvonással, legyen önöké az a boldogság is, amit két gyerek adhat. Igaz kicsit hangosak, válogatósak, de azt gondolom ennyi kockázatot önök is bevállalhatnak. Köszönöm továbbá, hogy nem kell a fogamzásgátlással bajlódnom, lévén a férjem igen messze és veszélyes helyen dolgozik, de majd küldök utána fényképeket, hogy megismerje legalább a lányait, ha hazatéved. A munka hossza természetesen egyenes arányban van a svájci frank erősödésével, úgyhogy ha így haladunk a hulló levelek helyett a télapó szánjával érkezik haza. Köszönöm továbbá, hogy ennyire figyelmesek velem, hogy ma 15 rövid üzenetet kaptam, hogy mit honnan és miért vontak le, szolgáltatásuk valóban teljes körű. Sajnálom, hogy több üzenetet nem tudok olvasni, de valami fura "véletlen"folytán a telefonom "kiesett" a kezemből és az almafa alatt landolt,de keresem becsülettel a darabjait és mivel az önök jóvoltából rengeteg szabadidőm lett, holnap összepuzzlezom. Meg kell említsem a másik kedves 3 betűs intézetet is, akik voltak olyan kedvesek, hogy 13 hosszú év során olyan ügyesen befektették a pénzemet, hogy sikerült 0 forint reálhozamra szert tennem, ami két okból nagyszerű, egyrészt nem kell nekik befizetnem, másrészt elvonultak a fejem felől a felhők, hogy hova takarítsam meg azt itt felgyülemlett pénzemet, természetesen csakis 3 betűs intézetben gondolkodtam volna. Külön köszönöm, hogy az internetes szerverük nem működik és hogy 2x25 perc vonaltartás után egy olyan kedves ügyintézőt kaptam, aki minden kertelés nélkül közölte, hogy ezt bebuktam. Örülök, hogy részese lehettem mindennek és önök cikra 1.5 millió forintomat olyan kedvezően fektették be, hogy nyugodtan alhatok, csak kérem magyarázzák meg a nagyobbik lányomnak miért is nem kapja meg az áhított rollerét.
Még egyszer mindent köszönök, maradok továbbra is hű ügyfelük, más választásom nem lévén, hiszen még évekre a lekötelezettjük vagyok.
Keserű szájízzel mondhatom el a szlogent : "Magyarország, én így szeretlek."
Kedves olvasóim, a levél sajnos nem a képzelet szüleménye és minden hasonlóság a Ti életetekkel sem a véletlen műve. Sajnos. Asszem erre mondják azt, hogy ha nyakig szarban vagy, már csak egy dolognak örülhetsz, hogy nem hullámzik vazzeg!
2011. augusztus 1., hétfő
MIIIÉÉÉÉRRTT?
Naponta 1000x hallom és már nem vigyorgok annyira, mint az elején. Főleg ma nem, mert fél éjszaka a lyukas fogammal vergődtem, így jár aki nasizik. Fogorvoshoz 23.-ra van időpontom, de akkor még nem fájt, viszont a doktorbácsi nyaral. Szóval nem a legtoleránsabb napom élem, erre pedig még rátesz egy nagy lapáttal a hetes monszuneső. Nemrég átsétáltunk a boltba, ami jó esetben 5 percre van, rosszabb napokon 20-ra, miértes napon meg 45-re. Merthogy miért van ott nyitva a nagykapu? Mert beálltak az autóval. De miért nem csukták be? Mert biztos mennek még valahová. De addig miért nem csukták be? Pffff...Miért ilyen szinű a ház, a fű, miért alszik a kutya, miért csomagolják be a sajtot, miért van a bácsinál bicikli, miért cumizik a kislány, miért van a házon csatorna, miért füves az árok. Miért, miért, miért. Miért ment anya ki, be, fel, le. Miért? Miért? Miért? Ehhez most kellőképpen taknyos is, mert miért kell ugye zoknit és pulcsit felvenni, amikor nyár van? Szóval tudom én, hogy gyermeki fejlődés, meg összefüggések keresése, meg mindenre nyitott a kölök, de bevallom őszintén kivagyok. Néha jó lenne 5 perc csend, amikor egyszer sem hangzik el az az 5 betűs szó, aminek kezdőbetűjénél már enyhe tikkelésbe kezd a szemem. Ígérem soha többet nem fogok ezen poénkodni senkivel, meg senkinek nem emlegetem, hogy türelmesebbnek kell lenni, mert a 200. kérdésre már én is rávágom villogó szemmel, hogy mert csak. De rögtön jön is a felelet, hogy miért csak? Ördögi kör ez kérem szépen és rá sem merek gondolni, mennyi ilyen kérdés van még a buksijában. Ilyenkor én is azt mondom: MIÉRT csak én lehetek az állandó ügyeletben lévő tudakozóközpont ?:)
Címkék:
fejlődés,
hétköznapok,
Szonja
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)