Tökös kis hétvégénk volt :)

Meglegyintett minket a szabadság szele, ugyanis kitört az őszi szünet, éppen a legjobbkor, kellőképpen fáradtak voltak már a csibuszok. Ilyenkor kicsit visszasírom azért, hogy a mi időnkben még nem volt ilyen. Két helyre is ellátogattunk ad hock jelleggel. Voltunk megajátszóházban, amit leginkább vándorcirkuszhoz hasonlítanék. Felnőtt szemmel mondjuk én inkább adtam volna neki a legaljátszóházat. Felfújtak egy sportcsarnokban x mennyiségű légvárat és aranyáron lehetett legálisan tombolni. Namármost ruhatár, mint olyan az nem volt, így minden anyuka nem kicsi turkáló jelleggel vadította meg ruhatárát. Úgymint, kabát, pulcsi, táska, pár cipő szorozva a szórakozó gyerekek számával, változatos jelleggel kombinálva, úgy, mint innivaló, vattacukor, héliumos lufi, esetleg pattogatott kukorica. Egy gyerek szemmel való követése is minimum 2 FBI ügynököt követelt volna. Amikor 2-3 órányi álldigálás után lerogytunk volna, mondván fizetett gyerekszórakoztató helyen vagyunk, a következőt hallhattuk valamelyik csúszda tetejéről: anyaaaaa nézzzééééélll. Némi kivetnivalót hagyott maga után a hely tisztasága is, jó tanácsként 1x használatos fehér zoknit javasolnék, mert esélytelen a kimosása. Álmainkban azért megjelent a több órás móka során egy kávé, lepakolt cuccok, kinyújtott lábak. Az esemény fénypontja volt, amikor kisebbik lányom szerelmének nyoma veszett, szó szerint elnyelte egy béka, ami cirka 25  kisgyerek hatására kilehelte a lelkét. A gyerekek mindenesetre jól szórakoztak, mi meg abban reménykedtünk, hogy eme aktív mozgás hatására este kimenőnk lesz, mert hamar elalszanak. (Széljegyzet: Kira este 10-kor még propellerként pörgött a hálóban)

Másnap kellő alvás után azért ismét felkerekedtünk, az úti cél ezúttal Szilvásvárad volt, tökös napok. Az idő ragyogó volt, meseszép ősz csodaszíneivel. Igaz a szarvasoknak szánt almát, répát hazahoztuk, mert a Szalajka-völgybe egyszerűen nem jutottunk el. Természetesen a lányok érdeklődési körének szerteágazó volta miatt, egy idő után feladtam, hogy én döntsek arról, merre is menjünk. Egyetlen közös pont volt, ami mindkettőjüket bevonzotta a homokkép készítés (ez az egy volt pénzes szolgáltatás sicc ) amíg Szonja boszorkányt, tököt, könyvjelzőt és még mittudomén minket kreatívkodott órákon át, addig Kira, először a gólyalábasokkal kokettált, majd a kürtőskalácsossal léggitározott. Számára bizonyult a legnyereségesebbnek a nap, több 20-25 év közötti fiatalember lett volna kész azonnal oltár elé járulni vele. Este szenzációs tűzzsonglőreket láthattunk, nagy hibaként nem mentünk tűzközelbe, így majd be fagyott a hátsónk. Vasárnapra ezek után  kihirdettem a Szent Heverde napot, asszem' nekem ez jött be a legjobban, de programügyileg nem én vagyok a főnök :)

 

Lélekdonor :)

Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

Túlterhelve....

Még nincs nyolc, de hatkor kel, mert muszáj, mert megyek dolgozni és össze kell szedni magunkat. Soha nem végez négy előtt és soha nincs már fent este 9-kor. Még nincs  nyolc, de már suli után szorgalmi esszéket ír, olykor annyira fáradtan, hogy ráborul a füzetére. Még nincs nyolc, de már ismeri a római számokat, gyorsabban ír, mint én, okosabb az okostelefonomnál. Két nap alatt József Attila verset tanul, környezetet véd. Még nincs 8, de heti 3 edzés, 5 testnevelés hozza mozgásba. Még nincs nyolc, de néptáncol, énekkarba jár, gitározik. Nekem még pici lányka, és nem hiszem, hogy teher alatt nő a pálma, még nincs 8, de egyre kevesebbet játszik, ráérős idejében a húgát okítja. Még nincs nyolc, de már számolja  napokat a nyári szünetig az utcagyerkeskedésig, a bandázásig, ahogy a többi bandatag is. Kicsi lány és felnőtteket meghazudtolva küzd napról-napra, tanul, okul és én is tanulok tőle. Igen rosszabb napokon lediktálom neki a házi megoldását és én mondom, hogy sz@rjunk bele a töménytelen szorgalmi feladatba, ilyenkor megbotránkozik jóidesanyja viselkedésén. Az elkövetkező tizenegynéhány év erről fog szólni, teljesítménykényszerről, maximalizmusról, feladatokról, szárnytörésről, sablonosításról.. Még nincs nyolc, játszania kellene amennyit csak lehet, de ő felnőttként tanul, fáradt, kialvatlan, olykor elgyötört...sokszor boldog, mert a sok munkának szép a gyümölcse...még nincs nyolc, de már nem tud és nem is akar "dedós" lenni. Hihetetlen mennyiségű információt tanul meg és raktároz nap, mint nap. Még nincs nyolc...kedves élet...muszáj ezt ennyire és így...mondom még nincs nyolc.

Lélekzengés van most...egyszer mesélek majd...

Háztűznéző

Szonja az egyik délután óvodában egy piros borítékot lobogtatva robogott felém. Szülinapi buliba invitálta egy kisfiú. (Höööö?). Természetesen minden nap át kellett számolni pontosan hányat alszunk még az ominózus partyig. Csakis Verdás ajándékot választhattunk, szigorúan  verdás ajándéktasakban, mert valljuk be egy majd 6 évesnek übergáz lett volna mondjuk egy dedós Micimackós tasakkal beállítani. Aztán eljött a jelentős szombat, ahol már reggeltől azzal rángatta a nem létező szoknyám szélét, hogy mikor megyünk már. Cirka egy órán át állt a ruhásszekrénye előtt, amolyan "nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék ábrázattal". Hát nem kicsit rittyentette ki magát, szigorúan Monsteres póló, csakis szoknya, hajpánt, kopogós cipő, rúzs és parfüm. A zagyam eldobom. Azért ennél a résznél eszembe jutott, hogy ugyan 10 év múlva mennyire leszek síkideg, ha esti bulira készülődik így és nemhogy kézen fogva nem megyünk a férfiemberhez, de egyenesen az is meg lesz tiltva nekem, hogy a kapuig kikísérjem. rohan az idő tényleg, már egyáltalán nem a kis gombócot látom, ami volt, sőt lassan már nem is a kislányt, hanem az iskolába induló nagylányt. A buli jól sikerült, alig tudtam rávenni, hogy hazajöjjünk és mondanom sem kell, hogy holnap már ő viszi a kisfiúnak a meghívót a saját szülinapi bulijára. Apjuk lassan tényleg szidolozhatja azt a puskát. :)

Szösszenet a szeretetről, ha már Bálint nap van...

 

Esti sutyorgás:

Szonja: "Tudod anya én még akkor is szeretlek, amikor mérges vagy rám, azért mert tudom, hogy te is mindig szeretsz engem."

Kira: "Anya szejetlek... nagy öjejés...tudod mennyije szejetlek? Vájáj ehhez fej kejj ájnom, (kitárja karjait ahogy csak bírja) ennyije :)

Szerelmetes magzatom...

Bizony ám, a magát 5 és 3/4 évesnek aposztrofáló  fiatal hölgy szerelmes lett.  Talán most először érintette meg úgy igazán Ámor nyila. Mindez az ominózus bulin történt, megérkezett a bogárszemű és éppen olyan különleges kisfiú, mint amilyen a neve Ármin. Ahogy belépett az ajtón nem lehetett nem észrevenni Szonja csillogó kék szemeit, de Szonja ugyebár kezdetben visszahúzódó, csendben megfigyelő típus, tisztes távolságból rajta tartotta a szemét a fiatalemberen. Amikor azonban újabb hölgyemények érkeztek a buliba akcióba lépett, táncoltak, nevettek és a buli végén a búcsúkor Szoni olyan puszit nyomott le a fiatalembernek egy nagy ölelés közepette, hogy még én is belepirultam. Nem különben vette intoleránsan azt a tényt sem szerelmetes magzatom, hogy nem a fiatalemberrel jövünk haza, hanem egy másikkal. Aztán az esti összebújós, napot megbeszélős sutyorgásunkon még a sötétben is látható pirulással elsuttogta, hogy bizony már neki is van szerelme. Természetesen kellő komolysággal kezeltem a helyzetet és biztosítottam arról, hogy ez nagyon jó és szép dolog, amitől boldogabbak lesznek az emberek. Titoktartásra esküdtem, hogy csakis apának mondhatom el, hogy megjelent a színen az első vőjelölt. Természetesen felírtam a szülinapi meghívottak listájára a fiatalembert, közben meg abban reménykedtem, hogy 10 év múlva is én leszek a fő bizalmasa a szerelmi ügyek terén. Jó ránézni, egyszerre vigyorog és szégyenlősködik, repdes és énekel, szerelmes semmi kétség. Nagyon jó lenne ezt így, ezen a megélési szinten megtartani nála, hogy ne plüss szívekben és Valentin napban mérje az érzelmeit, hogy ne kelljen titkolóznia, hogy érezze-tudja hozzám mindig fordulhat, hogy igen én meg fogom vigasztalni majd az első keserű csalódás után is. Jó látni és érezni tőle/benne ezeket a tiszta érzelmeket, amiben még nincs benne a "meddig tart" és "mi lesz ha" bizonytalansága. Érik és nő, már nem kell neki lassan az a biztonságos karó, amit én nyújtottam a kicsi palántámnak, lassan fölébe növekszik, de remélem, hogy azt mindig tudni fogja, hogy  a karó mindig megmarad neki, ha már nem is kell, hogy tartsa őt...

Ez a természet cselszövevénye
Szeretni kell…
Meghalni érte,
De inkább élni, szolgálni őt,
A tündérbájú csecsemőt.
Hát mosolyogj, kis földi angyal,
Mosolyod gyógyít és vigasztal
Mint a tavaszi napsugár,
Mint a gyümölcsérlelő nyár

(Várnai Zseni)

Szerelem...

Kira egy igazi kis szeretetgombóc, a kezdetektől fogva és ez a hiperszenzitivás folyamatosan erősödik benne, olyan mélyről jövő dolgokat a felszínre engedve, amit egy felnőtt sosem tenne meg. Mert nem adná ki magát, mert bizalmatlan lenne általa és lelkileg teljesen meztelen. Csodálom őt ezért, hogy villanásnyi elmélkedés nélkül kiadja magát. Ölel, siklik, minden egyes porcikájával szeret, feltölt, mosolyt csal, érzékennyé tesz. Mostanában pedig mindehhez hozzájön a verbalitása. Csacsog egész álló nap, mindentől, mindenkinek. Benne van az ősbizalom a beszélgetés terén is, odakucorodik akár egy idegen mellé is, hogy egy idő után az ölébe simuljon és mondja tovább. Esténként, amikor lefekszünk, átöleli a nyakam és a fülembe súgja "anya szejetlek" és minden esetben megvárja a választ, hogy "én is szeretlek kicsim" és már egyenletesen szuszog is. Néha bővebben kifejti, hogy "tudod nagyon szejetlek anya". Minden reggel arra ébredek, hogy odasimul arca közel az arcomhoz és arra nyitom a szemem "anya szejetlek" és mosolyog. Ilyenkor mindig igyekszem ezt a képet belevésni a hétköznapokba, amikor nyűgös, hisztis, akaratos és mindig sikerül. Lassan ez a mondta a fegyverévé vált, és minden alkalommal a szívem közepébe talál vele. Olykor mantrázza, pontosan úgy, ahogy mi szoktuk, hogy egyfajta önbeteljesítő jóslatként higgyünk benne. Ő hisz és mondja és hiába hallottam már 1000x, soha nem veszít az értékéből, hiszen csupa szeretet, minél többet ad belőle, annál többet szeretnék. Felnőttként azt mondjuk ha valamit milliószor elismétlünk veszít az értékéből, hiteltelenné válunk. Ez vele a három éves kis emberrel teljesen fordítva van, minden egyes alkalommal őszinte és hiteles. Sok-sok pillanatot megállítottam már volna, mióta megszülettek. Ezt most nagyon-nagyon, lubickolok a  feltétel nélküli szeretetében...soha nem volt még ilyen magától érthető a szimbiózisunk...

Tavasz-ovi-barátok-szerelem :)

"Tudod, van, hogy csak jön. Nem kérdez, nem érdekli, hogy akarod-e vagy sem, ő csak érkezik, beállít és mindent megváltoztat, átír, felír, ráadásul úgy, hogy semmit sem tudsz tenni ellene, csak annyi választásod marad, hogy élvezd. Nem tudsz irányítani, gondolkodni, nemhogy azzal törődj, hogy mi lesz holnap, vagy később. Valahogy nem megy. Nem látod a holnapot, de nem is kell látnod. Ilyenkor csak elég belebújnod a pillanatba, és örülni annak, hogy átélheted, mert van, aki egy életen át sem kapja meg azokat a perceket, amik neked jutottak. Hogy miért? Mert elfogadja, hogy be kell érnie kevesebbel, aki pedig elfogadja, az nem is kaphat mást."

Karácsonyi levél...

Drága Lányok!

Rendhagyó karácsonyunk volt, de azt hiszem egy életre felejthetetlen. Már egy nappal korábban elkezdődött, hiszen apa akkor ért haza. Semmit nem von le az élményből az sem, hogy órákat kellett várakozniuk és semmiképpen nem akartatok elaludni, amíg haza nem ér. Kira téged hamar elnyomott a buzgóság, de Te Szonja nagyon kitartó voltál, olyannyira, hogy hozzád bújtam úgy aludtál el, a szépséghibája a dolognak, hogy én is. Így történt meg, hogy a nagy várakozásban, édesapátok be sem tudott jönni a házba, mert nem ébredtünk fel össznépileg a dörömbölésére. Szerencsére én felriadtam, hogy hol van már és hívtam, akkor már az összes motyója a teraszon volt, lassan készült megágyazni Ricsi mellett:) Reggel aztán nagy volt az öröm és a boldogság, hogy végre megérkezett. A napot rajta lógva töltöttétek, én pedig a konyhában, megfogadtam, hogy többet ilyet soha, hogy ebből a nagy örömködésből kimaradjak. Nagyon vártátok már a Jézuskát, idén először az angyalok csak a fát hozták, ünnepi díszbe Ti ketten, egy kis darufunkciós apai segítséggel öltöztettétek. Kicsi Kira azt hiszem nem is Te lennél, ha nem szedted volna a díszeket vissza és nem borítottad volna fel a fát egy nagyobb dísz leráncigálásával. A késői ünnepi ebéd elfogyasztása után Szonja veled templomba indultam, hiszen szerepeltél, igaz kockára fagytunk, de volt az úton hó és fények, a templomban pedig melegített a szeretet. Bevallom végigbőgtem az Istentiszteletet a műsoron pedig annyira büszke voltam Rád. Hazaérvén már nem bírtátok tovább, hogy még nincs semmi a fa alatt, így magunkat nem, de a szívünket ünneplőbe öltöztettük. Ahogy elkezdtétek tépni a csomagolást az ajándékokról még csináltam két homályos fotót, aztán leraktam a gépet, mert tudtam ezek a pillanatok úgyis örökre belém vésődnek. Kira ahogy hangosan kiáltottál, hogy Dójás könyv és az angyali mosolyod. Szonja ahogy az utolsó neked szóló csomagnál közölted, hogy ebben csak a régen vágyott baba lehet, mert a Jézuska szeret minket és biztosan elhozta Neked, az a mérhetetlen hit és öröm, hogy valóban megkaptad.(Azóta is fel-alá galoppzik és mászik a lakásban) Kincseim, amikor ezeket a sorokat olvassátok, már tudni fogjátok, hogy az ajándékot bizony mi csempésztük az alá a fa alá, amit szintén mi tettünk oda. Remélem azt is tudni fogjátok, hogy a legnagyobb ajándék Ti vagytok nekünk, a csillogó szemek, a mosolyok, a csibészkedések. Lassan 5 éve vagyok anya és lassan 3, hogy kétszeresen is, mégis, amikor szólítotok ezzel a számomra legszebb három betűvel sokszor belém hasit, hogy Úr Isten, ez tényleg nekem szól és ez a két tünemény tényleg az én két pici lányom?! Ennyi év után is hihetetlen, hogy tényleg vagytok és az enyémek. Nagyon szépek az ünnepek, így, sallang nélkül, csak együtt. Jó látni, hogy érzékenyek vagytok, hogy a meghatottságtól és a papa hiánytól kicsit pityergő mamát két oldalról simogatjátok, otthagyva még a friss szerzemény játékokat is,  aki persze ettől még jobban pityereg...Jó azt is látni, hogy értitek az ünnep lényegét, hogy mi együtt mindannyian. Jó együtt játszani bármit és ezerszer megenni a gyurmafagyit is jó, Ki nevet a végénben kikapni egy 5 évestől kétszeresen is jó. Jó együtt pogácsát sütni a vendégeknek...Jó együtt hullafáradtan összebújva egy rakáson aludni...Jó pizsiben lenni délig és játszani habos kakaóval a kézben. Jó nekem is leülni az édesanyám mellé és talán megértetni vele, hogy együtt lenni jó és ennek az együttnek ő is a részese. Hálát adok a sorsnak, hogy még velünk lehet. Ilyenkor kicsit jobban fáj a hiánya azoknak, akik nem ünnepelhettek velünk, hiszem, hogy fentről néznek minket és ők is mosolyognak. Drága Kis Virágaim, tudom nem vagyok mindig jó anya, olykor felemelem a hangom, sőt az elmúlt időszak apukátok nélkül nagyon nehéz volt 2 esetben is ti törölgettétek a könnyeim és velem sírtatok. Ígérem, hogy igyekezni fogok benneteket ilyennek megtartani amilyenek vagytok, édesek, őszinték, lelkesek, hisztisek, bújósak, számomra tökéletlenül tökéletesek. Köszönöm, hogy minket választottatok és azt is köszönöm, hogy ennyit tanulhatok Tőletek, hogy ebben a nagyon nehéz és embertelen világban két apró gyertyalángként mindig utat mutattok nekem, mert általatok is tudom a szeretet örök. Szeretlek benneteket Anya.

Szerelmetes magzatom...

Szonja szerelmes. A fent látható 8 éves fiatalemberbe, aki egyébként keresztapja csemetéje. Meg kell mondjam szégyellem magam a fenti ügyben, mert nem igazán vettem komolyan az elején. Jókat mosolyogtam rajta, amikor elmesélte pironkodva. Azt gondoltam kicsi még, de tévedtem, mert a szeretet és a szerelem nem korfüggő. Amikor látom őket együtt, azt is látom persze, hogy fürtöském rajong, ölelgeti, puszilgatja, sőt szépen őszintén, ahogy nagyon sokan nem tennék el is mondta szíve választottjának az érzéseit. A fiatalember nagyon diplomatikus volt, közölte vele, hogy nem szabad, a köztük lévő korkülönbségre hivatkozva. (Azért kíváncsi lennék 20 évesen is így vélekedne -e) Nem törte le teljesen, sokkal inkább az, amikor nagy szerelméről beszélt az ovis barátnőknek, akkor kinevették, hiszen törékenyek még ezek a barátságok és rosszul érintett, hogy vihognak rajta. Aztán amikor naponta azt hallgattam, hogy aaannnyyaaa beszélj már keriapuval, hogy hozza le Martint, vagy éppen most mit csinálhat Martin, suliban van? Azért tartom ezt a szívecske sütit a kezemben, hogy ne felejtsem el Martint, és egész délután tartotta. Reggel úgy kel, hogy Martinnal álmodott. Aztán eljött az a pont, amikor komolyan leültünk egy anya-lánya beszélgetésre. Elmondtam neki, hogy néha van úgy, hogy nem egyformán érzünk, hogy van akinek valamiért fontosabb a másik. Aztán előhoztam példaként neki, hogy vegyük Ricsikét, aki belé szerelmes, pontosan úgy, ahogy ő Martinba és belé meg ő nem. Szóval van úgy, hogy  fentről nem úgy irányítják a szálakat, hogy lehetnek fontos kapcsolatok és érzelmek és lesz majd egyszer egy olyan találkozás, amikor mindketten ugyanazt fogják érzeni, meséltem arról, hogy egy ilyen találkozásból születtek meg ők, akik továbbvisznek minket. Nem tudom mennyit értett meg belőle, hiszen a felnőtteknek sem egyszerű ez a szerelmesdi. Minden esetre korát meghazudtolóan kérdezett vissza és magyarázott, abban pedig megegyeztünk, hogy a szerelem egy nagyon-nagyon szép dolog és lesz benne még része, ahogy olyan csalódásokban is, mint ez a mostani, szeretném felvértezni, mert szerelmesnek lenni jó. Ahogy jó látni a tiszta érzelmeit, ahogy tényleg kirakja a kicsi szívét az asztalra, ahogy őszintén hisz abban, hogy mindenki jó. Martinba egyébként úgy 3 évtizeddel fiatalabban azt hiszem én is szerelmes lennék, de most marad nekem a kissé éltesebb korú :)

Vallomás...

Az az igazság, hogy napokig gondolkoztam, hogy megszülessen-e ez a poszt vagy sem. Kiteregessem-e ide a szennyest, vállalva, hogy sokan megbotránkoznak majd rajta és elítélnek, de végül arra gondoltam, hogy igen, mert ez is én vagyok. Az ügy egyszerű...bepasiztam. Tudom-tudom cincog az egér, mert nincs itthon a macska és én azt mondtam, soha meg akármeddig várok, de ez van. Mivel szinte sehová nem járok az óvodán kívül, hol máshol történhetett volna, mint ott. Már régóta szimpatizáltunk egymással, egymásra pillogtunk, köszönő viszonyba kerültünk és néha-néha még beszélgettünk is. Minden nap azzal az érzéssel mentem be az óvoda kapuján, hogy hátha ma is láthatom. Igen ezt nevezhetnénk egészséges flörtnek, de itt már többről van szó, mert a napokban elcsattant az első puszi és még kettőt alszom és megtörténik az első hivatalos randevú. A tenyerén hordoz, hiszen már az első randira is egy gyönyörű levélben hívott meg, mint egy igazi first ladyt. Zavarban volt ahogy ott állt előttem és egyik lábról a másikra állt toporogva. A seprűszempillái gyönyörűen keretezték mogyoróbarna szemét ahogy átadta a meghívást rejtő borítékot. Ott és akkor annyira meglepődtem, hogy saját zavaromban lenyomtam egy cuppanós puszit az arcára. Elvörösödött és hebegett-habogott, hogy nagyon vár majd rám. Én pedig megyek....mert nem minden nap történik meg egy nővel... hogy az Őzike csoport legsármosabb pasija hívja meg a karácsonyi ünnepségre. Csakis őt, egyesegyedül:o)

A lányok szerelembe estek...

Na nem ám egy szöszi kisfiú a szerelem tárgya, sokkal inkább egy arany"hajú". Nyár lévén a baráti találkozók nagy része arról szól, hogy összeröffenünk 2-3 család aprónéppel együtt és szalonnát sütünk, jóllakunk, majd jóféle söröcske mellett megváltjuk a világot, miközben a gyerekek szétszedik az éppen aktuális rendezvényhelyszínt. Úgy két napja is így volt ez, miszerint egy spontán ötlettől vezérelve hipp-hopp Bundi egy régi barátjánál tartottunk afféle házavató szalonnasütést, mert a közelünkbe költöztek. A költözést nem csak két, de jópár négylábú kedvenc is abszolválta. Volt ott tengerimalac, hörcsög, de a fő favorit a kutyus. A két lányt a finom falatok és illatok sem érdekelték és hűtlenkedve Málna cicához beleestek egy Golden Retrieverbe. Az az áldott jószág meg kell mondjam valóban a leggyerekbarátabb állatok egyike. A túláradó szeretetrohamot imádva, a nyüstölést, simogatást, szákból kajakivevést!, lakhelyelfoglalást maximálisan tolerálva, egy tünemény módon viselkedett. Egy pillanat erejéig sem merült fel bennem, hogy esetleg csak rá is vicsorítana a lányokra. Málna volt a prototípus, hogy össze tudnak nőni, hogy gondoskodni tudnak, hogy úgy gügyögnek egy állathoz, ahogy egy anya duruzsol az újszülött gyermekének. Sokszor szóba került már nálunk a kutyatéma, hogy nagy a kert, van hely és milyen jó is lenne, csak életem párjával nem tudtuk a "típusban" kiegyezni. Én egy kisebb, ölebebb barátra gondoltam, ő meg egy robosztus vagány házőrzőre. Aztán jött ez a szőke herceg és számomra most kézzel foghatóvá vált az a rengeteg internetes átolvasott oldal, hogy miért is ilyen fajtájú kutya jó a kisgyermekek mellé. Nem szoktam kérdésekben típushoz, fajtához ragaszkodni, mert azt mondom, hogy a gazdi feladata, hogy nevelje kedvencét megbízhatóvá. Ebben az esetben nem mégis azt gondolom, hogy nagyban rá lehet hagyatkozni a fajta genetikájára, vérmérsékletére, jellemzésére. Nem véletlen az sem szerintem, hogy sok segítő kutya kerül ki  ebből a fajtából. Lényeg a lényeg, a lányok szerelembe estek...oké-oké meg én is. :)

Azt hiszem ez A SZERELEM...

Egy gyanútlan hőlégballonozó éppen Gloucestershire környékén lebegett tova, amikor a magasból egy szív alakú erdőt, pontosabban egy erdőben egy szív alakú tisztást pillantott meg.

Gyorsan lefényképezte, aztán a képeket átadta a sajtónak. Amit sejteni lehetett, azt a brit lapok hamarosan ki is nyomozták: a dolog nem a véletlen műve. Egy most 70 éves férfi, bizonyos Winston Howes 1995-ben, felesége halálakor hozta létre ezt a szívet, ami csak a levegőből látható, de meglepő módon a Google Mapsen se fedezte fel eddig senki.Winston és Janet Howes 1962-ben házasodtak össze, és boldog házasságban éltek le 33 évet, amikor az asszony 50 évesen szívelégtelenségben elhunyt. A gyászoló özvegynek ekkor eszébe jutott, hogy létrehoz valamit felesége tiszteletére, és ez a valami lett a kiserdőben a szív kialakítása, amihez 6000 tölgyet kellett beültetni. A szív csúcsa pontosan Wotton Hill, Janet Howes szülőfaluja felé mutat, és a tisztást csak a szív csúcsához vezető ösvényen keresztül lehet megközelíteni.

A szívet sövény határolja és nárciszok díszítik, nincs is más ott, csak egy pad, amely arra a dombra néz, ahol Janet Howes annak idején lakott. A férj ezt nyilatkozta: „néha odamegyek, és csak ülök és gondolkozom mindenfélén.” A dologban a legmegkapóbb az, hogy ez a gyönyörű ötlet és sok munka tényleg mind csak az asszonynak, illetve az ő emlékének szól. Howes-ék 17 éve titokban tartották a birtokukon levő szíves erdőt, nem hivalkodtak vele, és az sehonnan nem is látható, csak fentről, a magasból. Csak az látja, akinek szól...