Meglegyintett minket a szabadság szele, ugyanis kitört az őszi szünet, éppen a legjobbkor, kellőképpen fáradtak voltak már a csibuszok. Ilyenkor kicsit visszasírom azért, hogy a mi időnkben még nem volt ilyen. Két helyre is ellátogattunk ad hock jelleggel. Voltunk megajátszóházban, amit leginkább vándorcirkuszhoz hasonlítanék. Felnőtt szemmel mondjuk én inkább adtam volna neki a legaljátszóházat. Felfújtak egy sportcsarnokban x mennyiségű légvárat és aranyáron lehetett legálisan tombolni. Namármost ruhatár, mint olyan az nem volt, így minden anyuka nem kicsi turkáló jelleggel vadította meg ruhatárát. Úgymint, kabát, pulcsi, táska, pár cipő szorozva a szórakozó gyerekek számával, változatos jelleggel kombinálva, úgy, mint innivaló, vattacukor, héliumos lufi, esetleg pattogatott kukorica. Egy gyerek szemmel való követése is minimum 2 FBI ügynököt követelt volna. Amikor 2-3 órányi álldigálás után lerogytunk volna, mondván fizetett gyerekszórakoztató helyen vagyunk, a következőt hallhattuk valamelyik csúszda tetejéről: anyaaaaa nézzzééééélll. Némi kivetnivalót hagyott maga után a hely tisztasága is, jó tanácsként 1x használatos fehér zoknit javasolnék, mert esélytelen a kimosása. Álmainkban azért megjelent a több órás móka során egy kávé, lepakolt cuccok, kinyújtott lábak. Az esemény fénypontja volt, amikor kisebbik lányom szerelmének nyoma veszett, szó szerint elnyelte egy béka, ami cirka 25 kisgyerek hatására kilehelte a lelkét. A gyerekek mindenesetre jól szórakoztak, mi meg abban reménykedtünk, hogy eme aktív mozgás hatására este kimenőnk lesz, mert hamar elalszanak. (Széljegyzet: Kira este 10-kor még propellerként pörgött a hálóban)
Másnap kellő alvás után azért ismét felkerekedtünk, az úti cél ezúttal Szilvásvárad volt, tökös napok. Az idő ragyogó volt, meseszép ősz csodaszíneivel. Igaz a szarvasoknak szánt almát, répát hazahoztuk, mert a Szalajka-völgybe egyszerűen nem jutottunk el. Természetesen a lányok érdeklődési körének szerteágazó volta miatt, egy idő után feladtam, hogy én döntsek arról, merre is menjünk. Egyetlen közös pont volt, ami mindkettőjüket bevonzotta a homokkép készítés (ez az egy volt pénzes szolgáltatás sicc ) amíg Szonja boszorkányt, tököt, könyvjelzőt és még mittudomén minket kreatívkodott órákon át, addig Kira, először a gólyalábasokkal kokettált, majd a kürtőskalácsossal léggitározott. Számára bizonyult a legnyereségesebbnek a nap, több 20-25 év közötti fiatalember lett volna kész azonnal oltár elé járulni vele. Este szenzációs tűzzsonglőreket láthattunk, nagy hibaként nem mentünk tűzközelbe, így majd be fagyott a hátsónk. Vasárnapra ezek után kihirdettem a Szent Heverde napot, asszem' nekem ez jött be a legjobban, de programügyileg nem én vagyok a főnök :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése