Még nincs nyolc, de hatkor kel, mert muszáj, mert megyek dolgozni és össze kell szedni magunkat. Soha nem végez négy előtt és soha nincs már fent este 9-kor. Még nincs nyolc, de már suli után szorgalmi esszéket ír, olykor annyira fáradtan, hogy ráborul a füzetére. Még nincs nyolc, de már ismeri a római számokat, gyorsabban ír, mint én, okosabb az okostelefonomnál. Két nap alatt József Attila verset tanul, környezetet véd. Még nincs 8, de heti 3 edzés, 5 testnevelés hozza mozgásba. Még nincs nyolc, de néptáncol, énekkarba jár, gitározik. Nekem még pici lányka, és nem hiszem, hogy teher alatt nő a pálma, még nincs 8, de egyre kevesebbet játszik, ráérős idejében a húgát okítja. Még nincs nyolc, de már számolja napokat a nyári szünetig az utcagyerkeskedésig, a bandázásig, ahogy a többi bandatag is. Kicsi lány és felnőtteket meghazudtolva küzd napról-napra, tanul, okul és én is tanulok tőle. Igen rosszabb napokon lediktálom neki a házi megoldását és én mondom, hogy sz@rjunk bele a töménytelen szorgalmi feladatba, ilyenkor megbotránkozik jóidesanyja viselkedésén. Az elkövetkező tizenegynéhány év erről fog szólni, teljesítménykényszerről, maximalizmusról, feladatokról, szárnytörésről, sablonosításról.. Még nincs nyolc, játszania kellene amennyit csak lehet, de ő felnőttként tanul, fáradt, kialvatlan, olykor elgyötört...sokszor boldog, mert a sok munkának szép a gyümölcse...még nincs nyolc, de már nem tud és nem is akar "dedós" lenni. Hihetetlen mennyiségű információt tanul meg és raktároz nap, mint nap. Még nincs nyolc...kedves élet...muszáj ezt ennyire és így...mondom még nincs nyolc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése