2010. december 31., péntek

BÚÉK kedveseim mindenkinek!


Kéményseprő nem vagyok,
malac om se nincsen,
ez a kedves gondolat,
csupán minden kincsem,
amelyet most küldök neked,
tiszta szívből bőven.
Te legyél a legboldogabb
az Új Esztendőben!
B.U.É.K. 2011.

2010. december 29., szerda

Antidepi:)

Pattanj fel a karosszékből és rázd, wakawakaéééwakawaka. Ha még erre se mozdulsz, akkor vizualizálj! Kira csodálkozó szemei, Szonja a nullás habtapit magára húzva rázza a seggét. Bundi meg macis plédet magára tekerve Fekete Pákót meghazudtolva rázza a hájrétegeit, én pedig, khmmm Shakirát utánozom. Szóval így mennek minálunk a szerda esténk. Mesternégyes mondom én :D Naaaa tekerd fel a volumét!!!! Jhaaam és micsoda pasik és (csajok)


2010. december 28., kedd

Hóhóhóhó.....







...avagy miért jó az Bükkben élni. Leginkább azért, hogy karácsony 2. napján arra ébredj, hogy szakad a hó és mint Micimackóéknál (azért figyeled, valami oknál fogva nem a Háború és Békéből idézgetek mostanság.)csak esett és esett és esett és még a 28. oldal alján is esett. Jobb dolog nem is lehet annál egy kétésfelesnek, minthogy drágajóapjával nekiveselkedjenek egy hóembernek, kisebb sikerrel, mert esett ugyan, de nem tapadt. A zuram pedig kitalálta, hogy nehéz húzni a vas és fa kombó szánkót, így hát forradalmasított. Nikecell a zsákban, kötél és repültek is, pöppetnyi problémát csak az adott, hogy olykor-olykor elhagyta húsátvérét a találmányról, de a mentségére legyen mondva és a piros overallnak hála a hóból kiálló két láb erőteljes szemmel való pásztázásával mindig megtalálta dedet. Szóval jó móka a "hózás" Szonja szavaival élve.. és kinézve mit látunk már órák óta, csak hull és hull és hull, pedig már a 30. oldal tetején járunk.:)

Aranyköpések:

Apjával nézegetik a katalógust, meglátja a Tibicsokit és felkiált. APACSOKI!

Kirának: "Édes kiscicám, ne bukizd le a juhám."

Nekem: "Ki engedte meg, hogy megedd az almám?"

Fürdőkádban: "kiszívott tégem a víz, kijönnék"

Bármire ami tetszik neki: "Ez jó téma"

"Másik picibaba jön ki a pocakomból Neked!"

2010. december 27., hétfő

Kishetes :o)




Emlékszem május elején partra vetett bálnaként vergődve és izzadva az járt a fejemben, hogy karácsonykor már hét hónapos lesz Kisgombóc. Meg kell mondjam teljesen másképp képzeltem, persze, hogy viszonyítottam Szonjához, aki ilyenkor éppencsak forgolódott. Ellenben kishúgával, aki már most egy energiabomba. Most éppen teljes lendületben nagy vigyorgások közepette hangosan cuppogtatva rázza a pelenkás hátsóját a rugós hintában. Egyszerűen imádja a hintát, gondolom a mozgás szabadsága ebben nem kis szerepet játszik. A 4+2 fogúnak (a 2 szerintem holnapra töri át) vannak ám háklijai. Kezdjük az étkezését, nem kultiválja az üveges bébikaját, sem a tejpépet, ellenben bármit megeeszik, ami nem pépes, krumpli,csibecici, cékla, mindenféle gyümi, a banántól külön extázisba jön, folyadékot csak és kizárólag női mellből, valamint Kalinkás keri kocsmájából származó felespohárból hajlandó inni. Szívesen csócsál kenyérhéjat, nővére könyveit, dísztasakok kísérőkártyáját és oldhatatlan vonzalmat érez a papírzsepik iránt. Továbbra is anyafüggő, mihelyt felveszem már fúrja is a buksiját a vállgödrömbe, ettől én persze olvadok, mint késen a vaj. Apjával kettesben továbbra is szívatóként működik, mostanában engem is kóstolgat, iccaka velem akar ejtőzni, mondjuk imádom én is, csak c alakban feküdni nem olyan kényelmes. Mindenkivel kokettál, leszámítva aki elkezd vele ügyülüpütyülüzni, na attól rögtön görbül a szája.A fürdés is bármikor jöhet, olyan lábtempót nyom, hogy Szonját kiűzi a kádból maga mellől, akárhogy prüszköl vagy nyel a vízből, semmise számít. Mindaddig jó a műsor, ameddig el nem kezdünk felöltözni a közös csikizés után, akkor aztán ordít, de hiába, semmi esély még a naturista érdekérvényesítésre. Továbbra is hordozunk, ami nála abbúl áll, hogy a séta 5. percében nyálcsorgatva horkolni kezd. Karácsonyi ajándékként azt kaptuk tőle, hogy felült, azóta ezt gyakorolgatja és nagyokat vigyorog rajta. Kúszik és lassú tempóban, de már mászik is, nagy elánba akkor csap át, ha nagyon el akar érni valamit. Pörög-forog-gurul, és csöppet sem tériszonyos, rendszeresen dobáljuk (nem úgggy). Visítva röhög és továbbra is szerelmes a macis függönybe. Egyszerűen ez a kis héthónapos energiagombóc egy teljesen más, ismerős és mégis teljesen új világot hozott nekünk. Reggel ébredéskor már vigyorog és lelkesen tartja a szárazföldi hátúszóedzést ha meglátja a tesóját. Nincs is arra szó, mennyire teljessé és boldoggá tette az életünket a Jó Isten, hogy hozzánk küldte őt. Reménysugarunk, visszakapott hitünk, mindennapi boldogságbombánk, Kicsi Kira, szeretünk nagyon!!!

2010. december 26., vasárnap

Karácsonyi levél




Drága Lányok!

Ez az első karácsonyunk négyesben. Azt hiszem mégis teljesülnek az álmok és valóra válhatnak a csodák csak nagyon kell hinni benne. Néha még most is hihetetlen, hogy Te Szonja éppen hóembert építesz apukáddal a kertben, Kira Te pedig édesen szuszogsz a kandalló melegénél a karácsonyfánk alatt. Tudom, hogy minden azért lehetséges, mert mindvégig hittem abban, hogy egyszer ilyen lesz a karácsonyunk, békés és boldog, veletek teljes. Tegnap még a beteg mama és papa arcára is ezer ráncba futó mosolyt varázsoltatok, jó volt látni, hogy a magányos nagy medve bátyó a szőnyegen hancúrozik Veletek. Mindenki szívében fényt gyújtotok, bármikor rátok nézek, csordultig telve szeretettel, már az a tudat egy életre boldoggá tesz, hogy léteztek, vagytok nekünk. Remélem éppen annyira támaszai lesztek majd egymásnak, mint most vagytok mindketten nekünk. Tudom, hogy nemsokára önálló utakat fogtok keresni mindketten, remélem fel lesztek vértezve szeretettel minden ellen. Sok minden történt velünk az idén, sok-sok rossz, de mindent felejtetett velünk, hogy megszülettél Kicsi Kira. Ahogy apukád mondaná, Te egy igaz bónusz ajándék vagy nekünk, hiszen senki nem hitte volna, hogy van arra remény, hogy megszülethess, mindennel dacolva megmutattad, hogy minden lehetséges. Olyan bölcsességgel jöttél a világra, mint kevesek, hiszem, hogy nem először jársz itt. Rengeteget tanulok tőled, megállítani az időt, türelmesnek lenni, újra és újra rácsodálkozni az élet apró dolgaira, felfedezni a hétköznapok ünnepét. Mindig mosolyogsz és feltétel nélkül szeretsz, bízol bennünk, ahogy mi is tebenned. Nagylányom, Szonja, nem tudom mikor lettél hirtelen kislány a babából, igazi komoly kislány, akit már érdekelnek a világ dolgai, aki keresi az összefüggéseket, aki mindenre kíváncsi. Nagyon szeretem amikor összebújva beszélgetünk. Igyekszem kihasználni minden percet, hiszen hamarosan új közeged lesz, kitárul a nagyvilág, azt hiszem jobban izgulok, mint Te, de tudom, hogy ott is megállod a helyed, azt pedig remélem, hogy kapsz tőlem elég útravalót. Kincseim semmi mást nem szeretnék, csak annyit, hogy emberek legyetek, akik reggelente mosolyogva és bátran néznek a tükörbe, akiknek vannak céljai és van mögöttük támogató család. Minden anya gazdag, ha szereti a gyerekeit. Nincs szegény édesanya, sem csúnya édesanya, sem öreg. Az ő szeretetük mindig a legszebb az Örömök között. És amikor, úgy látszik, szomorúak, akkor is elég egy csók, amit kapnak vagy adnak, és már minden könnyük csillaggá lesz a szemük mélyén. Nagyon szeretlek benneteket, soha ne feledjétek:
A Mulandóság országában rövid a "veled és hosszú a "nélküled". Itt, látod, minden ideig-óráig tart. A barátság: egy kézfogás. Szemek ismerős összevillanása. És a szerelem: néhány ölelés. Találkozás - és máris búcsúzás. Az "együtt" itt egy suhanó repülés a szakadék fölött. (...) Minden mulandó. Minden valóságnak hitt tudatállapot csak álom, és eloszlik, kivéve egyet: ez a szeretet.


Ölellek benneteket, Anya


2010. december 25., szombat

Mókás Karácsony avagy szakitottunk a hagyományokkal :)


Hát az úgy volt, hogy itten kérem a tervek egy nagy dugába dőltek. Ennek ellenére soha ilyen jó kis karácsonyunk még nem volt, leszámítva a zenélő laptopot, a hajnali dáridót, de akkor részletezem. Igyekszem összeszedett lenni, de Szonja mellettem éppen imélt küld, a laptopján ami 600. alkalommal játssza a hulla pelyhest, 6-os gyorsfokozaton, teljes made in China verzióban, miközben a monitoron Hanamontana és haverjai dzsanáznak fel-alá, Bundi már kimenekült az erkélyre. Tegnap eldugtam, de megtalálta:) A kedvencem az a hang, amikor olyan,mint amikor a régi telefonos net tárcsázott be. Én mondjuk feltárcsáztam az ajándékozót és "megköszöntem" neki:) Szóval az egész 23.-án este kezdődött, Szonja elaludt, de Kira figyelő tekintete mellett a két (ark)angyal feldíszítette a fát. Bundi szerint a Kicsi jövő ilyenkor közölni fogja, hogy azt etessük a hozták az angyalok a fát szöveggel, aki '70-ben született. Olyan hajnal 1 körül kerültünk ágyba, majd Szonja hajnal 4-kor robogott, hogy azonnal keljen fel mindenki, mert megjött a Boldog Karácsonyfa. 5-kor már békésen szaloncukrot falatozgattunk négyesben. Délelőtt még elmentünk Szonival friss gyümölcsért és mivel azt gondoltuk, hogy itt tuti lesz délben alvás, a hajnali ébresztő okán, amíg ő elment az apjával sétálni én Kira figyelő tekintete mellett becsempésztem az ajándékokat a fa alá. Mikor megérkeztek, cipőstől-kabátostól nekiesett mindennek, Kira meg békésen csomagolópapírt rágcsált. Szóval olyan mint, karácsonyi fotó, flancos cucc az kimaradt, amolyan macinacis délutánunk volt. Közben szólt a(z az átkozott) laptop, egy élő csecsemő gagyogott felváltva egy játékcsecsemővel, olykor mindkét verzió hangosan büfögött és szellentett. Fél ötkor sikerült az estebédet megejteni, majd megnéztük, hogy menti meg Elmo a karácsonyt, olvastunk, játszottunk. Amikor a több millió család épp a Mennyből az angyalt énekelt a fa előtt talpig díszben, ezt persze mi is megtettük, de már a fürdőkádban ülve. A csajok este 8-ig birták, akkor beájult mindkettő, igy a csillagszórózás tolódott kicsit. Ma a napot a nagyszülőknél töltöttük, Szonja és Kira játékparkja újabb tagokkal bővült és sikerült szétszedni a házat, na meg buszocskázni is. Holnapra a programunk érdekfeszítő, ugyanis Szent Karácsonyi Heverde napot tartunk ergo hason-háton-oldalt fekvés, szigorúan pizsiben. teljesen komolyan mondom, hogy sosem volt még ennyire jó karácsonyunk, hogy így lelazultunk...'asszem ezt bevezetjük hagyományőrzésre. :)

2010. december 24., péntek

ÁLDOTT KARÁCSONYT MINDENKINEK!



Wass Albert: Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig erő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.

Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok - é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.

- Ez igaz - mondta - mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.

Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.

- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokai megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házát. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az, égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.

A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet mohósága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében, én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s meg változtatom az ítéletet, amit kiróttam rája."

Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.

A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka szárazra fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundaért meggyilkolta apját a fia, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borítottak a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. "Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal.- Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."

"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok." Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.

"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai köze, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. "Mért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz." "Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam." S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.

A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt: "Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.

S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek, pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsony estén -, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy, megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

2010. december 23., csütörtök

Függés...


Mindnyájan függünk valakitől vagy valamitől, s minél inkább tagadod, annál inkább függsz. Nagyobbikom Elmo, kisebbikem cicifüggő, Bundi cigifüggő, én csokifüggő vagyok. Nem kicsit vagyok függő, tudod aki már a tortabevonóra is rácuppan, ott már nagy a gáz.. Anyukám alkoholfüggő volt, egészen a betegségéig, azóta egy kortyot sem ivott. Ellenben gyógyszerfüggő lett, ezt mondjuk nem magától. Igazából nem bántuk, mert így tünetmentes, ellátja magát és aput, sőt apu betegségével, sokkal, de sokkal önállóbb lett. Sajnos mindez már múltidő. Egy pszichiáter, aki látta anyumat 3x5 percre, nem híve a narkotikumnak. (jelzem Rivortrilról beszélünk, akinek ismerős), így egy tollvonással elvette tőle. Ez volt kb 3 hete, anyunak meg elvonási tünetei vannak, nem kicsit, remeg, zavart, ideges, feszült, nem alszik stb. Kedden visszavitte a bátyám a dokihoz, nem kapta vissza a gyógyszert, hiába minden szó, úgy mint fokozatos leállítás, tünetmentesség, 70év. Miért? A válasz: magának ahhoz semmi köze. A tegnapi napom azzal telt, hogy kerestem egy pszichiátert, aki rábólintana, hogy visszaadjam neki a gyógyszert, mert beszerezhető, nem találtam, talán ma. Elterveztem a karácsonyi készülődést, hogy 4,-re már csak a fadíszítés maradjon. tegnap gyakorlatilag semmi nem lett belőle, leszámítva egy kis sütit. Ma pedig nemsokára indulok a cicifüggővel anyuékhoz, megcsinálni a komplett menüt. Életemben nem töltöttem még pl. káposztát, mindig anyu csinálta, remélem a szűz kész szerencsét hoz:) Nameg be fogom vonni őt is, bejgli nem lesz, az tuti, last minute-ban nyomjuk.
Szóval kicsit meg vannak tépázva az idegeim és erre Garami Szonja is rátesz egy jó nagy lapáttal. Kőkeményen dacol és felesel velem, legalább annyira akaratos, mint én. Ráadásul, most előszeretettel használja a k. betűs szót, ahogy az apja ha valami nem sikerül: Annnyaaa nem tudom becsukni ezt a k. szekrényajtót. Nem szidom le érte, mintha nem is hallanám, hátha hamarabb elfelejti. Bundival azért lemeccseltem, ha már úgyis naphosszat harcolok a jánnyal.
Azt hiszem ezek után nem lehet azon egy fikarcnyit sem csodálkozni, hogy túlzottan karácsonyi hangulatom az bizony nincs, túlérésre játszom. Minden évben megfogadom, hogy nem fogok hótfáradtan beesni a fa alá és mégis minden évben így történik, lehet a mai ezodivattak élve, nekem ez a karmám. Na mindegy, nem agyalok ezen...túlleszünk ezen is, remélem, csakhogy holnap Szentesete és én még nem nagyon látom az alagút végét...

2010. december 19., vasárnap

Kultúrprogram


Az a helyzet, hogy mióta a lányok megszülettek kb. egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor hagytam őket itt és mentem el bulizni akár egyedül, akár Bundival. Elég régóta ácsingóztam már egy jó kis bulira. Úgy szokott az lenni, hogy az ember ahogy belesüpped az anyaság bódító tejillatába, valahogy elfelejtődnek a nagy dorbézolások. Ez semmit nem von le annak értékéből, hogy vasárnap lévén most is rendkivűl másnaposnak érzem magam, ráz a hideg kavarog a gyomrom, fáj a fejem, a bevett gyógyszer ellenére is. Meg volt az éjszakai buli nálunk is, két picike fehér csík volt mindennek az oka. Neeeem nem kokót szívtam fel, ellenben kisebbik jánygyermekem úgy döntött egy szombat éjszakai nonstop csöcsön csüngés keretin belül, kinöveszti egyszerre a két felső metszőjét. Ha irónikus lennék, akkor hozzám képest egy vietnámi csüngős hasú kismiska. Míg dedem tejbetök vigyorral ébredt én kb olyan közérzettel, mint amikor a kezdő bálna lefejeli a tartályhajót. Gondoltam sebaj, ma pihenünk ma, ellenben ezt csak én én Bundi gondoltuk így, a kölkök be vannak speedelve, a nagy éppen ütögeti a kezem a billentyűzet fölött, a kicsi pedig éppen a torkán készül ledugni egy méretes pillangót. Szóval nagyon boldog voltam, amikor kinyitva a postaládámat, meghivót kaptam Attila barátomtól, a nevenapjára. Kicsit Micimackóként, aki ugye csekély értelmű medvebocs azt reméltem, hoyg lerakom végre az itthoni ,macinacit, a leböffent pólót, kirittyentem magam és hajnalig táncolok, mint valami priti vumen. Amikor Szonja közölte, hogy a buta Mikulás miért nem öltözik fel, hááááát akkor már sejtettem, hogy ebből farmerba préselődés és pufidzseki lesz, koktélos pohár helyett, pedig eldobható műanyag. Pincérek sem fognak forgolódni körülöttem, ellenben én kavargathatom majd a babgulyást. A tó a hegyek között van, igy a nálunk most leledző -12 fok mellé, pakolhatunk még mínuszban cirka 6-7-et, bakker ez a tó március végén még be van fagyva. Szóval egyáltalán nem vicc az a védőital, mert a tábortűz ennek smafu lesz. A programot előre látom, miszerint iszunk majd eszünk majd iszunk, nem vicc a jégrevü sem, sőt kb 3 éve a fiúk meg is fürödtek a lékekben, ez már cirka 3lityi/trió házipálesz és putnoki guggolós debizsonos elfogyasztása után. Szóval nekem most ez a kultúrprogram jutott, csak azt nem értem a többi csaj miért nem lelkesedik ezért annyira, mint én.....:)Mondjuk lehet nekik van kisestélyijük, nekem meg nincs, sőt most az sem mondhatom, hogy nincs egy rongyom amit felvegyek, ugyanis az összeset magamra kell majd aggatnom, hogy ne fagyjon be a s...-em. Azért az operabáli meghivót még várom ám:)




2010. december 17., péntek

Levél a Jézuskának


Talán eszembe sem jutott volna, hogy én is idepötyögjem az óhajaimat, ha nincs Cucka, aki játékra hív, nem is tudván, hogy a legjobbkor. Azt gondolom, hogy ha már írok a Jézuskának, akkor mindent kiadva, lecsupaszítva, magammal is szembenézve tegyem azt. S milyen fura, a lányok mindketten alszanak, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen, szóval Jézuska figyelj, bár Te mindig azt teszed, tudom, érzem, sejtem.
Kedves Jézuska!
Annyi, de annyi mindenért fohászkodtam életem során...piciként a rég áhított hajas babáért, kamaszként egy fiúért, aki a tenyerén hordoz, később a szeretteimért, akik már nem állhatják velem körül a fát. Aztán felnőttként azt kívántam, mint apósom minden karácsonykor, hogy egy kicsi lány ugrálja körül az ajándékait. Eljött ez is duplán, bár drága jó apósom már csak a felhők mögül láthat minket, de tudom, hogy boldog, ahogy én is. Mégis keserű ez a boldogság, apukám beteg, de hittel és szeretettel kapunk még egy karácsonyt együtt. Erre ma hívott anyukám, ő is rosszul van, nem ragozom a pszichiáter átállította a gyógyszereit, újra szorong, nem alszik, kedden viszem vissza a bátyámmal. Bundit ismét nem fizették ki, a tartalékaink elfogytak. Szóval Jézuska, én nem bánom, ha a legszegényebb karácsonyunk lesz az idei, csak ott lehessünk mindannyian, amikor felgyulladnak a fények, csak legyen vacsora, még ha nem ünnepi is az asztalon. Kedves Jézuska, örülök, hogy voltam annyira előrelátó, hogy szépen folyamatosan sikerült megvenni az ajándékokat, így ott lesz az áhított babakocsi a babával a fa alatt a nagyobbik lányunknak, s a kicsi első karácsonyára is lesz meglepetés. A felnőtteknek pedig az lesz az ajándék, hogy láthatjuk a kicsik örömét. Szóval Jézuska, én csak annyit kérnék, hogy legyen már végre Bundinak normális melója, tudom, hogy így eltűnne a most köztünk feszülő idegesség, jó lenne egy pénztárca is, amiben annyi mindig van, ami éppen kell és szükséges, s egy fillérrel sem több. Jó lenne egy egészségláda, jó lenne minőségi idő, jó lenne, ha nem enne ennyire a mindennapok nyűge...
Kedves Jézuska, meg kell köszönnöm Neked a gyerekeim, a barátaim, az embereket, akik támogatnak...BOLDOG KARÁCSONYT neked is Jézuska, s kössz, hogy leírhattam, már ezzel is könnyebb...szeretettel ölellek Lili


Akiknek szívesen olvasnám a levelét, s bár linkelni nem tudok azok:
Szami: Akinek nemrég akadtam a blogjára és éjszaka olvasom, rengeteget tanulva tőle. Olvasnám Siccet is, akihez általában endorfinbonbonért járok. Jó lenne ha listázna Náncsi, akit úgy szeretek mint Jonest, "úgy ahogy van" és mérhetetlenül tisztelem a hitét. De itt van Eliana is aki mindig gondolkodásra késztet és bevallom miatta merek sütni:). Meske, akivel minden egyes percet újra és újra megélek és néha talán már jobba várom a boldog végkifejletet mint ő maga. Hencsi és a drága Zizi, akit imádok, Vörösbegyék, akinél kevés őszintébb bloggert ismerek és nem utolsósorban Barbara, aki talán nem is sejti mennyit jelent nekem.. Szóval csajok szusszanjatok, álljatok meg a kedvemért kicsit és írjatok...KÖSZÖNÖM!!!

A szabályok:

  1. Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek (ööö nem számoltam)
  2. Linkeld be őket. (Izééé ez nem ment, de szerintem nem ez a lényeg)
  3. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket(Innen loholok oda)
  4. Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat.
  5. Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.com címre (Ezt azért nem teszem, mert az hiszem az én listámat nekem kell (be)teljesítenem.)
  6. Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid.
  7. Legyen boldog karácsonyod!!!




2010. december 15., szerda

Apuka kiütve...


Hát szasztok' pelenkás feleim, itt Kira a mínuszos hóeséses, taknyolódós északi középhegységből. Az a helyzet, hogy mostan itt a Zapámról fogok pötyögni nektek, mert szerinte így Mikulás után még mindig krampusz vagyok. Vagyis itt felejtett a fehérszakállú meg a Rudi a szánról. Történt ugyanis, hogy mivel kissé én is betaknyolódtm és hőemelkedésem is lett, a Zanyám szobafogságra ítélt. Ennek ellenére az élet ugye megy a maga útján és sokasodnak az intézni valók is. A zapu utál ügyintézni, így Anya és a nővérem útnak indult, én álcából persze mint akit nem érdekel, hogy kihagyják a buliból, gyakorlatoztam a habtapin, teli pocakkal, üres pelenkával, leszívott nózival. Az állapot idilli is lehetne, ha éppen nem akartam volna bosszút állni azon, hogy itthonhagytak. Szóval benyomtam az ordíts ahogy a torkodon kifér verziót, és sehogy nem hallgattam el. Jött a fater az énekléssel (na ettől még jobban ordítottam), a pihenőszékkel, a hasán birkózással, a seggrázással, a nasival, a vízzel, az újabb pelussal(ok befostam neki, de ha harc akkor legyen harc nem?), a macis függönnyel, az újabb orrszívózással. Kb 30 perc után rájött, hogy mit akarok és felhívta az anyám, aki éppen a város másik végén ügyintézett a tesómmal,a ki minden 5cm-es jégen seggreült, szóval elszállt a remény, hogy rövid időn belül anyaszag és duruzsolás vesz körül, úgyhogy adtam az ívet a telefonba is. Azt csak jelzem, hogy ez nem az első akcióm volt, kb 3 hete ezt művelem a faterral, ha édeskettesben maradunk, nem, nem haragszom én rá, csak kicsit edzésben tartom, elvégre már elmúlt 40. Azért, hogy legyen egy kis sikerélménye is, olyan 1.5 óra után elaludtam, mint egy kisangyal. Délután félálomban hallottam, hogy anya felvetette Szonjának, hogy elmenjenek-e szánkózni. Mondjuk dunsztom nincs, hogy mi az a szánkózás, de tuti, hogy megint jó buliból hagytak ki, mert Szoni nagyon örült. Így hát kiosontak, én meg ezen bepipulva elkezdtem a megtorlást, a reggeli műsort beszoroztam cirka 20-al, így aztán lehet tőlem rengett még Miskolc is az iccaka. Csak finoman fogalmazva a fater kiakadt, 15 perc után hívta anyát, hogy jöjjenek haza, erre meg Szonja kezdett el üvölteni, hogy ő még szánkózni akar, olyan akarnok amúgy, tényleg ideje volt kinyitni a szám. Ismételten összefostam magam, bónuszként meg telibehánytam a pulcsiját. Mondom nektek survivor vagyok. Hangosan ikegtem és semmire, de semmire nem hagytam abba. Szóval olyan 10 perc múlva esdekelve kérte anyát, hogy jöjjön, de máris, majd ő kimegy szánkózni Szonjával, vazzeg az a rohadt szánkózás. Mire anya hazaért tisztán látszott, hogy kit hantoltak el ma a Szkalán, apjuk telefonja darabokban a lakásban, a pihiszék a hóban széttörve (ez mondjuk a nővérkém volt), apa szájszéle remeg, hirtelen átment Dezirébe (best of Szonszédok)de mihelyt megláttam anyut már vigyorogtam is a taknyon és a könnyeken keresztül. A végeredmény, háááát fölényes győzelem, mondjuk azt nem értettem, amikor apa valami kisribihez hasonlított, meg beígérte, hogy nem vigyáz rám többet, meg inkább kimegy most fát vágni stb. Amúgy meg nem értem, hogy mit nem lehet azon érteni, hogy a kis radarjaim jelzik, ha anya 5m-en kívül van és nekem ő kell. Anya azt nem érti, apa miért nem tud engem megnyugtatni...apa meg már semmit nem ért, főleg azt nem, hogy egy nyikkom nincs ha együtt van a család. Szóval kedves hátulgombolós haverjaim, a varázsszó érdekérvényesítés és mindent, de tényleg mindent be kell vetni ennek érdekében...Jham asszem' nekem lassan a műkönnyet is:) Bár a fatert elnézve, lehet az első tavaszi rügyek fognak hajtani az almafánkon mikor legközelebb bevállal engem felvigyázásra.

2010. december 14., kedd

Talajgyakorlat...

Mert haláli a csibe, a rossz minőség és a melegdokumentumfilm háttérhang ellenére. Szóval így adja az ívet naphosszat a legkisebb ugrifüles boldogan és elégedetten sikongatva.


2010. december 13., hétfő

Közösségfejlesztés vs tanulmány




Az a nagy harci helyzet, hogy a második hétvégét töltöttük Miskolcon egy megyei versenyen egy fotó alapján egy szakmai zsűri beválogatta őket egy szépségverseny döntőjébe. Bundásnak annyi volt a véleménye róla, hogy várjuk meg amíg Putnokra jön a cirkusz, elég lesz akkor cirkuszi majmot csinálni a lányainkból. Aztán csak nekiindultunk...A lányok a testvér kategóriában kerültek be a legjobb 20 testvérpár közé. Komoly szakmai túra volt ez nekem, egyrészt Szonja ismét betegség ide vagy oda duracell elemként működött, ami egy 3 emeletes több ezer lépcsős épületben felért az apjának egy Rocky meccsel. A szervezés hááát, a baba-mama szobában semmi nem volt csak székek, az arcfestésné 250.-ek voltunk a sorban, fel is adtuk, a büfé chipsel volt tele, az ugrálóvárakat csak a gyerekek bemutatkozása után lehetett birtokba venni, nem értem miért, hiszen 170 gyerek 11 kategóriában azért nem egy 20 perces reklámszünetnyi idő. A zsűri döntésére cirka 2 órát kellett várni. A Kicsi elszenderedett a vállamon, a nagy meg felfedezést tett, azt hiszem ezért volt érdemes elmennünk. A gyerekek a szünetben felmentek a színpadra ugrálni, kisebbek-nagyobbak vegyesen. A szülők körben a színpad körül, le ne zugassanak a szépségeink. Majd Szonja egyszer csak kört rakott össze a gyerekekből és elkezdtek táncolni, egyre többen és többen, majd a kicsi lányom beállt a kör közepére és ott táncolt. Szerencsére a zenét szolgáltató fiatal srác alájuk keverte a téli ovis zenéket így ropták közel 1.5 órán át. Ezért és csak ezért érte meg elmennünk. Szonja tobzódott a gyerekhadban, Bundi először azt hitte kétségbeesve minket keres, közben meg jó magasról tojta le, hogy merre vannak az ősei. Mi nyertünk, na nem szépséges szalagot és ajándéktárgyakat, hanem azt, hogy egészséges lelkületű gyerekeink vannak, hogy talán mégis kicsit jól csinálom amit csinálok. Csak pár pillanatképet emelnék ki, nem ítélkezni szeretnék, csak a döbbenet jön ki belőlem és ugye itt megtehetem. A hat éves kislány, aki velőt rázó zokogásban tört ki, mert nem ért el helyezést, még az édesanyja sem tudta megvigasztalni. Esetleg az a 8 éves, akit az anyukája sminkelt a wc-ben. A szépség fogalma átértékelődik, ahogy az ottani fotóssal is beszélgettünk erről, ami természetes az a szép, főleg egy gyereken. Extrém szerintem amikor egy 4 éves profi manökent meghazudtolóan vonul a színpadon az bizony nálam kiveri a biztosítékot. Ahogy az is ha habosbabos minimum 100000ft-os ruhakölteményben botladozik egy totyogó, 3 lépésenként felbukva az uszályában. Minden szülő saját vágyait szeretné megvalósítani a gyermekében. Én maradtam a farmeres álmaimnál, nekem szépségverseny nélkül is ők a legszebbek. Önkéntelenül is Charlie sorai jutnak az eszembe : "Az aki szép, az reggel is szép, még ha össze is gyűrte az ágy."
Szóval köszönjük szépen ezt is kipróbáltuk, szakadó hóesésben hótfáradtan késő este értünk haza, részünkről ennyi.:) Közlemény: a képek sötétek, Bundi csinálta, ezért nagyíthatók ha rákattintotok. jelzem a hostess csaj seggéről készült kép, tök éles:) A nyerő egy kockás inges, tejszőke "Bekem" sérós fiúpár volt, jelzem, nekem is ők jöttek be:)

2010. december 11., szombat

G.I. Kira



Az a helyzet, hogy Demikénk kalapot emelhetne a 6ésfelesem előtt. Az egész család dögrováson van. Gyakorlatilag zúg a porszívó, csöpög az orr és bele az orrcsepp, köhög a család nagyja, alig alszunk, gyógyszertadagolunk. A legkisebb fittyet hányva a vírusos ostromállapotra el nem tér a napi programjától Gyakorlatilag pár óra hasizmozást váltott fel a segglengetés. Órákon át, de tényleg feláll 4kézláb, belengeti magát amolyan kutyapózban és rázza és rázza és rázza. Mi meg már nem csak a köhögéstől, hanem a röhögéstől is fuldoklunk. Egyetlen egy ok miatt nem indult még el 4kézláb, miszerint olyan k.. gyorsan rázza a hátsóját, hogy esélye nincs ekkora sebességnél szimmetrikus mozgásba lendülni. Nagy az ellenállás na:) Alvásideje nulla, folyton-folyvást teker, teper, forog, és rajta sincs off gomb. Egyszerűen fel nem foghatom honnan van ennyi energiája, mert naphosszat mindezt úgy nyomja, hogy nagyokat kurjongat és nyög közepette. Gyakorlatilag annyira áll meg, amíg bedob egy kis kaját, leöblít, pelust kap és mehet a boogie tovább. nem mondanám , hogy ezen oknál fogva iccakára kiüti magát, mert valószínűleg akkora lehet a napközbeni flash, hogy már a kakassal újra mozgásba kell lendülni. Hamár Szonja is ébred némi levegőért, teáért kapkodva, így négyesben gyönyörködünk a csillagos égben és az újholdban. Szóval a legkisebb leány tartja a frontot s a szigorú edzéstervét. Mi meg trombita triót alkotunk a piszkei papírgyár gyors hozamnövekedését ünnepelve. Láz szerencsére nincs...szóval szerintem javuló tendenciát mutatunk...

2010. december 8., szerda

A kisbeteg azért a humoránál van:)


Szonja már 2 hete köhögött, múlt héten átvittem az orvoshoz, semmit nem talált. Tegnap este majd meg fulladt, visszaköszönt a vacsorája is. Ma ismét orvoskodtunk, már a tüdején van, antibigyó+köptető. Kiakadok azért néha az imádott öreg dokinéninkre, Szonja is imádja: "Doktornéni meghallgatod a pocim a sztetoszkóppal és megnézed a szám patulával. Ugye kapok matricát?"
A humora a betegsége ellenére a régi. Délután pakoltam ki a mosógépből és derékig benne voltam mert egy kicsi zokni volt az alján. Megáll a hátam mögött: "Szia segg, mizu?" Annyira röhögtem, hogy majdnem bepisiltem, és beragadtam a mosógépdobba, ez überelte azt, ahogy tegnap este a virgáccsal verte a hátsóm és kergetett át a házon.
A Kicsi jól van, tényleg kosaras lesz, 70cm és 7860gramm, csupavigyor nonstop gyakorlatozó nyál- és dumagép.Védőnő és orvosok egy időre kipipálva. (remélem):)
Aludjatok fekve! Pááááá

2010. december 7., kedd

Mikulás - a másik oldal:)





Nos, mivel apjuk hétfőn már dolgozott, úgy döntöttünk, hogy hozzánk biza vasárnap reggel érkezik a Mikulás. A csajok persze zsizsegtek este, így majdnem elaludtunk mi is. Aztán úgy éjféltájt azzal voltunk elfoglalva, hogy kikapcsoljuk az ikertelefont, a dobozán ugyan szerepelt a szülőnyugtató on-off gomb, de a készülékeken sehol. Bundi meg nem hitt benne, tuti lennie kell valahol alapon kb egy órán át kereste. Siker, elég ha annyit mondok, hogy azóta nonstop piros szívecske világit és csörög a nappaliban, szerencsére csak egyféleképpen. Vasárnap hajnal 5, velőtrázó sikoly. ELMÓÓÓÓÓÓT HOZOTTTTTTT!!!Kb 2 órán át ezzel elvoltunk, reggeli szigorúan csoki. Délután Miskolcra mentünk, apropóról majd a hétvégén, Bundi "nagyon lelkes" volt, Hencsi jóvoltából minden kanyart tudtam. Mutatom, az az az iskola ahová menni kell. Bundi ehhh, az még kész sincs, fel van állványozva. Dede még felállványozva. Az volt, a tornaterme volt még állványozva, a pasik meg soha nem hisznek a női gps-nek. Hazafelé bementünk a Tuskóba, ahol a parkolóban egy szolgálatoon kivüli Mikulásba botlottunk, épp a kocsijába ült bele, amikor Szonja észrevette. Gondolom tele lehetett már a puttonya mindennel, mentségére legyen mondva pár mp alatt felvette a piros ruhás szerepet, hogy kokettáló gyermekünk kedvére tegyen.
Tegnap a Mikulás-házba mentünk, ami a Polgármesteri Hivatalból alakult át, végre retorzió nélkül elmondhattam, hogy a mi hivatalunk tele van állatokkal.:) Voltak lovak, juhok, nyuszik. A Mikulás egy kedves ismerősünk volt, úgyhogy Garami Szonja kisebb sokkban volt, amikor odaszólt neki a Mikulás, hogy Garami Szonja gyere csak ide. Kicsit megszeppenve ült az ölében, de egy szőrös puszit azért adott neki. Sőt leült rajzolni csigabigát. Kisebb sokkot attól kaptam, hogy egy igen rémisztő Mikulásfigura köszöntött minket (lsd foto), valamint sok kisgyerek toporzékolva üvöltött, valamint volt aki toronyórát kapott lánccal. Dedem a csomagját rögvest be szerette volna cserélni egy Helló Kitty figurára egy kisebb delikvenssel, de a zord anyák megakadályozták az üzlet létrejöttét. Rohadt hideg volt, én meg alig voltam felöltözve, a Kicsi aludt, Szonja köhögött, a nem kissé jóképű lovászgyerek meg is jegyezte, hogy reméli nem lószőrallergiája van. Lényegében véve Mikuláshetelünk, mert keriapu ma, kerianyu holnap jön Mikulásolni, kicsit már kivagyok na, de rohannom kell, mert kb a 20. bejövő hívásom jön gyermekemtől, felhívom a figyelmeteket a gondos ajándékválasztásra, ikertelefont egy beszélő gyereknek onoff gomb nélkül soha!!!! Kisgombóc is Mikulásol, mivel nem tudja szopni az ujját, ráharap a két guzijával, így kap cumit az alváshoz, édes vele, már amikor Szonja nem nyúlja le tőle. Miki tiszteletére 4kézláb állt, a hangos röhögésre figyeltem fel, áll röhög és kicsúszik a kézláb, olyat placcsan, mint egy kisbéka, olyan hangot is ad egész nap fújja a nyálát, bepuszil egy fél körtét egy húzásra, tud élni. Éjjel a két gyerek mellettem alszik a kisbéka sem hajlandó a kiságyban leledzeni, így én vagyok a szendvicsünkben a sajt, aki afféle ikeaágyként lapraszerelve alszik és reggelente k... kipihenten ébred, csupasz cicikkel, ergo fogalmam nincs hányszor önkiszolgálja ki magát a kicsi. Szóval elvagyunk na...

Aranyköpések:

Kint nagy pelyhekben esik a hó:
"Anya menjünk ki hózni".

Téli énekeket éneklek neki Suttog a fenyves, Hull a pelyhes ect.
- Anya mégegyszer.
- Melyiket?
- A vízilovasat.
- ???? :)

Hulla pelyhes by Szonja:
"Hull a pelyhes Télapó, zsákjába a mogyoró." :DDDDDD

Mikulás képregény gyerekverzió


Csizmatisztítás, a rongyos és a bő nyálas verzió :)


Kikerültek a kicsimmák az ablakba, az egy hete ott leledző gumicsizma mellé


S amíg a jógyerekek alszanak...


A Mikulás serényen dolgozik


Reggeli ajándékbontás...


Szonja lelkesen telefonál, húgi közben Mikulástvetkőztet


Szonja belecsap a lecsóba...


Apa kissé álmosszőrös, Szonja csokimérgezésre, Kira bárányevésre készül

Óvatos duhaj a Minimiki:)

2010. december 4., szombat

Készitem a lelkem


Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.


…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.


…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

2010. december 2., csütörtök

"Tessék BOLDOG AJÁNDÉK".....




...hogy nagyobbikunk szavaival éljek. Hiába no, manapság már erről szól az életünk, Mikulás és Jézuska születésére várunk. Rendszeresen kikerül a gumicsizma az ablakba, megállunk minden "boldog karácsonyfánál", nem beszélve arról, hogy az utolsó kellék a hó is megérkezett. Jó kis napjaink voltak, ismét a barátaink látogattak meg minket. Sok minden átértékelődött bennem a találkozásunkkal, hiszen ők külső szemlélőként nagyon jól belelátnak a mi négyesünkbe és nagyon igazuk van sok mindenben. Voltunk diszkontálni is, 3-ban csajok, a kicsikét a fiúkra bízva, akik hősiesen helyt állva, jelzem nem Bundin múlt, hogy nem riadóztattak minket telefonon, rázták vigyorexünk valagát. Jókat sétáltunk, ettük, ittunk, süteményhegyeket tüntettem el, én személy szerint, Szonja meg lett szánkóztatva. A vendégek kaptak a Kira féle mosolyhegyekből és Szonja nagy öleléseiből. Jó volt nagyon, mégis olyan gyorsan elszaladt ez a pár nap, mintha itt sem lettek volna csak pár órát. Hiába no, két gyerek mellett most nehezebb volt leülni és mélyen belesüppedni a beszélgetésekbe. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, jó volt hallani, hogy ők már hazajárnak hozzánk, nem vendégségbe. Meg kell mondjam, hogy semmi ünnepi hangulatom nem volt, ők mégis elhozták nekünk az ünnepet, minden melegével, szeretetével. Hihetetlen fáradt időszakom élem, érezték ezt minden rezdülésemből és szépen sorban emelték le a terheket róla. Jó érzés tudni, hogy vannak még ilyen emberek a földön, hogy vannak még ilyen barátaim, akik akkor is szeretnek, ha éppen nem a legjobb időszakomat élem.

A két nem szőke nő beszélgetései:
  • G: Próbáljuk már rá Szonira a kabátot.
  • L: Ez szűk...
  • G: Dehogy szűk, csak belehúztad a bevásárlókocsi háttámláját is:DDD

Pénztárnál:
  • Ez milyen kenyér?
  • Sima
  • Mi olyat nem árulunk.
  • Mondom, hogy sima fehér.

2010. december 1., szerda

Kéz a kézben álomföldön


"Halk szusszanás. Alszol.
Feléd hajolok. Megrebben a szemed.
Védtelenül mezítelen vagy.
Virrasztok.
Betakarlak a szeretetemmel."