Hááát én a szó majdnem minden értelmében gömöri kisvárosunk éves eseménye az, amikor is három napon át tartó hacacárét tartanak minálunk. A program jó előre megvolt, ki is mazsoláztam a csajoknak, az egyik nap Lala bohócot, aki nekem a szívem csücske, bohócdoktor és artista, igazi veterán. Számolva a horribilis árakra, innivalóval és rágcsával felszerelkezve indultunk neki a "kellemes" 32 fokban. Közölték, hogy kb. egy órás csúszás lesz, mondom sebaj Lala bácsi nekünk megér ennyit, aztán mint Petőfi, Lala nem jött, elnyelte a napsütés vagy valami. Vigaszdíjként a lányok körhintázhattak, ahová közölte a csaj, hogy álljak fel én is nyugodtan, hát ciki nem ciki, de majdnem miattam kellett megállítani az állatfogatot, mert majdnem körbecuccoltam a bámészkodó népet, a második futamot már csak kívülről néztem, majd likvidáltam az üvöltő Kirát, mielőtt az össz vagyonom elszédelegte volna, jelzem egy öt perces kör árán felutazhattunk volna Pöstre. Csillagászati áron ettünk nyalókát és rétest, és (hála az égnek) volt Hello Kittys és Minnie egeres lufi is, a kettőért fizettem annyit, amiből kb 100db-ot vehettem volna a boltba. Másnap újra útra keltünk, Szonja horgászott és válaszotl találos kérdésekre, amiért nyert egy lufit és mentolos rágót, ideális ajándék. A Kis gömböc mese frenetikus volt, igazi ízes, tájszólásos, zenés-dalos. Az sem vont le az értékéből, hogy a szél a teljes díszletet felborogatta és a 30 rendezőből egy sem volt képes segíteni és abban sem, hogy egyes nem idén barnult egyedek felrohangáltak a színpadra és ordibáltak a mikrofonba, itt mondjuk már nem csak a napsütéstől volt vörös a fejem, de a színészek ügyes improvizálással megoldották, a lányok pedig a nem kicsi zavaró tényezők ellenére nagyon élvezték, tegnap egész délután "kisgömböcöt" játszottunk. Megkapó volt látni, ahogy több nemzet és mesterség mutatja be magát, korongoztak, szőttek-fontak, szappant gyártottak, gyöngyöt fűztek. Mégis hiányérzetem van, a szervezetlenség, a csúszások, a kötelező körök, a részint neve nincs tucatzenekarok talmivá tették ezt a csillogást. Ez volt a XIV. és belül azért nem nagyon bánom, hogy 1 évet kell várni a következőre.
2012. április 30., hétfő
2012. április 27., péntek
Gyengék gyámolitója
Igazi Ikrek jegyű a legkisebbünk. Mostanában egyre többet állok meg egy pillanatra, annyi újat, annyi szépet mutat, hogy sokszor bepárásodik a szemem. Lassan berendezkedtünk az apa-nélküli létre, felállt egy újabb rend, aminek legelső eleme, hogy a kishölgy kihagyja a délutáni alvását. Teljesen intenzíven éli meg a napokat felturbózva, igazi kis futrinkaként, soha le nem merülő elemekkel. Az áprilisi nyárnak köszönhetően, ma például 32 fokot mértünk, kis pirospozsgás, állandóan a kertben nyüzsgő, mindenre rácsodálkozó, mindent kipróbáló. Idegenekkel rendkívül visszahúzódó, leginkább lehajtja a fejét, vagy szó szerint belémbújik, kell 10 perc a feloldódásra, de akkor levakarhatatlan. Egy esetben válik közvetlenné, ha nála gyengébbel találkozik, akit gyámolítani kell. Így történt meg az először a Szonja babazsúrján, hogy a meghívott vendégek között, egy 4 éves autista kislány csak álldogált és nem mozdult az anyukája mellől. Mindaddig amíg ezt meg nem látta Kira. Onnantól kezdve matricaként tapadt a kislányra, kézenfogva vezette mindenfelé, hurcolta neki tucatszám a játékokat és célt ért. A kicsi lány, lassan, de folyamatosan feloldódott, a buli végén már a többiekkel táncikált. A másik eset, amit sikerült lencsevégre is kapnom, egy játszótéri pillanat. Mostanában szokássá vált, hogy Kirával együtt megyünk Szoniért az oviba, onnan pedig lekocogunk a játszótérre a csajokkal. Az egyik ilyen délutáni érkezésünk után a csöppcsaj, célirányosan elindult egy picike felé, aki éppen zavartan álldogált és nem tudott bekapcsolódni a nagyok játékába. A kis szeretetbuldózer odaérve első körben elkezdte ölelgetni s megszeppent delikvenst, majd kézenfogta és odavezette a csúszdához és önfeledt játékba kezdtek. Szeretném ha ez a zsigerből jövő szeretet adás a leginkább rászorulóknak megmaradna a lelkében. Közben meg persze rácsodálkozom arra, hogy a szeretet ereje, az empátia mire képes egy majd kétéves életében, sokat tanulok tőle...szeretem!
2012. április 23., hétfő
A négyéves aranyköpései
Nem igazán értette, hogy a fenti képet demonstráló feladatnál mit tartok annyira viccesnek :o)
***
Ovibamenet:
- Szonja az nem a Kira elefántja?
- "De!"
- Elkérted Tőle?
- "Igen, csak halkan kértem, mert még aludt!"
***
"Kirának az orrára adtam jóéjtpuszit, nehogy megcsikarjam a fogammal az arcát."
***
- "Kira Te leszel az állatsimogónő!"
***
- "Anya csak még egy mesét!"
- Késő van, nem nézünk már mesét.
- "Nem olyat, olyat ami a szádból jön."
***
"Ha valami felkukkan a hátam mögül, akkor lepődj meg és mondd azt, hogy kakukk."
***
"Kira most olyat játszunk, hogy amikor én becsukom a szám, Te kicsukod a szádat."
***
- " Kira hoztam Neked csokikát."
- Neeem. (Kira nem kéri)
- " Nana csoki, hami, hami. "
***
Könyökül a teraszon és nézi az eget:
- "Papát miért nem látjuk a felhőkön?"
- Mert nagyon messze van.
- "Akkor vegyünk egy zümijelmezt és repüljünk fel hozzá."
***
"Vigyél már fejbelógva." (Azaz a lábánál lóbálva)
***
"Anya miért alszol bugyiban?" - megtapogat- "Höhö anya, Te be vagy pelusozva..." - kiröhög bakker -
***
-"Anya mi is az a szó, tudod ami a menyasszony markában van."
- Virágcsokor?
- "Neeem, tudod a hercegnőnek is van."
- Varázspálca?
- "Dehogy, tudod a férfi, a fiú"
- Vőlegény?
- "Azaz."
***
- "Kira igaza van anyának, a szőnyeget nem szabad felszedni, gyere ide megfoglak, amig visszarakja."
- Kösssz!:)
Címkék:
aranyköpések,
röhögcse,
Szonja
2012. április 21., szombat
Szabad akarat...
Mérhetetlenül tisztelem és hiszek a szabad akaratban, hogy azon dolgok egyike, ami boldoggá tehet mindannyiunkat. Leginkább a kedvenc filmemmel tudom megmagyarázni mire is gondolok. Az Angyalok városa, amikor Set eldönti, hogy angyalból emberré válik, és mikor angyaltársai megkérdezik, miért adta fel az angyal-létet, hogy halandóvá váljon, az egyik ok a szabad akarat volt. A kis prücskünket a fentiek bőven megáldották szabad akarattal, mindemellett megáldották egy nővérkével, akinek életcélja az, hogy korlátozza ebben. Kapott mindehhez egy nagymamát akivel közelharcokat vívnak, a szabad akarat érvényesítésében, amolyan húzd meg erezd meg formában. Kapott ehhez egy anyukát is, aki hagyja, hogy kibontakozzon, hogy szárnyaljon. Nade van egy tökös legény is a repertoárban, aki egy szintig megengedő, majd átmegy keménybe. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy ilyen négyessel körülvéve a kis hölgy erősen küzd. Ha Szonja oviban van, akkor minden happy, mert nem kell betöltenie egy négy éves plüssjátékának a szerepét, mert jó-jó ha egy darabig irányítanak, meg utánozni is jó a nagyobbat, de az állandó Kijjja ezt csináld, Kijjjja most azt csináld engem is kiakasztana. Aztán meg ott a nagyi, akivel bármit lehet csinálni, de csak félkézzel, igaz félkézzel is fel lehet mászni az ablakba, szétszerelni a cipős szekrényt és a fésülködőasztalt, mert az a fél kéz csak látszólagos, sőt elég egy sor krokodilkönny és már lehet is inkább egy szál pelenkában flangálni. Apát egyszerű kezelni, negédes, mosolygós apppa, megfűszerezve némi szoros öleléssel és cuppantóssal, a siker ki, apa pedig megfőzve. Velem, nos, sokszor megesik, hogy séta közben megáll és durcásan néz, mert éppen nem akar vagy nem arra akar jönni, amerre szeretném, gyakorta az ebédkő asztal tetején ülve ebédel, a cipőimet már nem is keresem, minden pelenkázásnál megszerzi a Sudokrémet és jóízűen falatozik belőle, még soha nem sikerült időben elvennem, mert két foggal tető le és már lefetyeli is, mindezt a másodperc töredéke alatt. Nem szereti a sapkát, ruhát, úgy általában véve semmilyen textilt, vagyis hordani nem, pipiskedni benne annál inkább. Szabad akaratából szeretne éjfélig kint lenni és minimum eddig pancsolni a kádban, ha ebben esetlegesen akadályozom, dobhártyarepesztő hangon műkönnyekkel tupírozva ad hangot nemtetszésének. Hihetetlen merész és bátor, a leghajmeresztőbb szituációkban is benne van az ősbizalom, hogy ha nagy a gáz, valaki jön és segít, állandó pörgésben van, mint egy kis napelem, fut, lohol, ugrik, napestig halaszthatatlan tennivalója van, kézen, fejen áll, cserébe tapsolni kell a produkciót. Mamát módszeresen szívatja, köszönhetően konzervatív elveinek és rendmániájának. Példa, beszalad a wc-be kirohan a budikefével és módszeresen padlót takarít, nagyi elveszi és mire visszaviszi, addigra a kishölgy kilopja a mama zoknijait a fiókból és szétszórja a szobában, amíg ezt mama egy "na megállj"-al összeszedi, már trappban hozza újfent a budikefét. Ezt a zokni-budikefe kombót 5X! nyomatta le a nagyanyjának zsinórban, azért nem többször, mert anyám szólt, hogy jöjjek, mert nem bír vele. :) Imádom a benne rejlő bájos huncutságot, a keresztülviszem amit elterveztem, a bitang jellemét, a számomra nagyon vicces humorát. Szabad akarata van a szoptatásban is, igen még mindig...sőt ezzel meg engem sokkol, először mutatóujjal benyúl a köldökömbe, ha eltakarom a kezemmel, akkor az éppen használaton kívüli mellbimbó tekergeti, szóval gyakorlatilag egy akció alatt kompletten oda-vissza tapogatom magam, ő meg engem és röhög. Szabad akarat, hiszen tudja, hogy nem (lenne) szabad, mert minket frusztrál, de ő éppen ezt élvezi. Mindenkit levesz a lábáról, taktikus, először szégyellősen fejet hajt, majd 10 perc múlva ölből dirigál, hogy mi történjen... Imádom a személyiségét...a vigyori pofázmányát...a szanaszét álló haját...a csíkszemét...a sima puszilnivaló pofázmányát..a nyöszöreit ...még az (ál)világfájdalmát is. Örülök, hogy megvannak még a szárnyai a szabad akarathoz, mert sokunkét már megnyesegették...ha rajtam múlik hosszú még a jövőjük, Kirának és a szabad akaratnak...
2012. április 18., szerda
Beszinglisedve
Tudom én, hogy nincs ilyen szó, de a rengeteg számítógépes szleng mellett legalább egyet had újítsak már én is. Nya szóval az van, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, a nevetős, az az ért sokkal jobban nevet, de félre a rébuszokkal. Az van, hogy Bundásom cirka három hete van összepakolva, startra készen, hogy indul dolgozni. Amikor minden napot úgy élsz meg hónapok óta, hogy ugyan lesz-e valami, sikerül-e valaha, akkor úgy van vele,mint az egyszeri ember, hogy már igazán nem hiszel benne. Amikor pedig már akkora a lekvár, hogy sátrat lehetne varrni sárga csekkekből, és sakkozni kell, hogy jó esetben eléldegéljünk fizetéstől-fizetésig, akkor az már ultragáz. Ha nincs pénz, akkor ingerlékenyebb vagy, mert sok a gond, ha sok a gond, akkor egyre inkább türelmetlenebb vagy és ezzel már be is szálltál a mókuskerékbe, amiről vagy leszédülsz vagy csak tekered, amíg bele nem döglesz. Tudom, hogy ez az általános tendencia, ma nálunk és sajnos majdnem mindenkinél. Aztán alkut kötsz, hogy fel kell adni, szét kell szakítani a családot, hogy jobb legyen, legfőképpen a gyerekeknek legyen jobb, miközben ők sinylik meg leginkább ezt a távollétet. Hónapok óta szeretne Bundás kijutni külföldre, s nem azért, hogy újgazdagok legyünk, hanem, hogy megéljünk, ne adj Isten ki tudjuk fizetni az adósságainkat. A rém pedig egyre nagyobb volt, és egyre közelebbi, hiszen hamarosan én már csak gyest kapok. Aztán ma délután 1-kor csörgött a telefonom, Bundi hívott, éppen az oviban voltam, mert ma egy értekezlet miatt haza kellett hozni a gyerekeket ebéd után. Mondta, hogy van egy jó és egy rossz híre, az ilyenektől mindig kivagyok, mert soha nem tudom melyiket akarom hallani előbb, ha a jót, akkor kevés ideig örülhetek, mert jön a feketeleves, ha a rosszat, akkor pedig keserű szájízű már az a jó hír, ami egy rosszat követ. Úgyhogy ilyenkor frusztrált leszek és azonnal tudni akarom mindkettőt. A jó hir az volt, hogy van egy külföldi meló, olyan cégnél, ahol már dolgozott, a rossz, délután 4-kor indulni kell. Hát bakker ha azt a két órát láttátok volna, ami alatt mi ketten startra készre raktuk a Zuram, nagyon röhögtetek volna, de sikerült, így már útban van Berlin felé. Mivel tudom, hogy nem volt más megoldás, jobb meg pláne nem, inkább egy nagy teher szakadt le rólunk, sok-sok átagyalt éjszaka után. Nem panaszkodtam itt sokat, mert amolyan jég hátán megélő vagyok, de az eddigi évünk a szokottnál is sokkal keményebb volt. Tudom, hogy nem lesz könnyű, mert itt maradtunk most négyen csajok de megoldjuk. Szonja kis okos, szépen elmagyaráztuk, megérti és tudja, mi miért történik, Kira még sokáig kiabált a teraszról, hogy appa és nagy kerek szemekkel nézett amikor magyaráztam neki, hogy apa most nagyon sokáig nem jön. Nem mondom, hogy egy percre sem facsarodott össze a szívem, de úgy fogom fel, hogy erre az egyetlen megoldásra is annyit vártunk, hogy most nagyon örülünk neki...
Címkék:
apa,
apa dolgozik,
érzelmek
2012. április 15., vasárnap
Keszekusza gondolatok a szülinaposról...
Sok-sok nap, óra, perc pillanat, amióta megérkezett hozzánk. Sok-sok év, nap, óra is pillanat volt, amíg vártunk rá. Már nem babaillatú, sokkal inkább parfüm. Már nem egy kiszolgáltatott csecsemő, hanem egy mindenben partner nagylány. Mégis olyan rövidnek tűnt ez a négy év, ahogy ő mondaná, amióta kiszületett. Kiszínezte körülöttünk a világot. Imádok beszélgetni vele, újra és újra rácsodálkozom fantáziájára és arra az őszinte misztikumra, amit magával hozott és amit hiszem, hogy mindnyájan magunkkal hozunk, csak valahol útközben elveszítjük a hitet, hogy kell valaminek lennie a racionalitáson túl. Ma is megdöbbentett, csodálattal néztem. Beszélgettünk a születéséről, jobban mondva ő beszélt, én ámulva hallgattam. Elmesélte, hogy úgy került a hasamba, hogy egy öreg angyal odatette, hogy kiszülessen nekünk és boldogok legyünk. Elmagyarázta, hogy papa is angyal, messze fent a felhőkön, mert aki öreg és beteg abból angyal lesz, és vigyáz ránk idelent. Olyan messze vannak fent azok a nagy szárnyú mosolygós angyalok, hogy oda még a méhecskék sem tudnak felrepülni, még Bella sem. El is érkeztünk Bellához, ő a képzeletbeli testvére, nem jelenik meg az életünkben relatíve, de sokat beszél róla, Bella hol két, hol huszonkét éves, egy kastélyban lakik, olykor házban, olykor hintázik, olykor ugrókötelezik. Kivetíti rá a félelmeit is, Bella mitől fél, mitől beteg. Egy dolog állandó csupán Bellában a történetek szerint, a szeme fekete, de ha szomorú és sír, akkor citromsárga. Olyan részletes pontossággal meséli el a Bella történeteket, hogy az mozifilmként pereg a szemem előtt, néha én kérem, hogy meséljen még. Olykor nagyon mókás, ma például azt ecsetelte, hogy a buta szavaknak mi a jelentésük, csak egy példa, akkor vagyunk örömlányok ha szétdobáljuk a játékainkat a szobában. :) Kirával egy forgó mágnes a kapcsolatuk, hol halálosan szereti, hol halálosan idegesíti, ha azt csinálja a csöppcsaj, amit ő akar, akkor teljes a harmónia. 4 évesen választékosan beszél, "elnézéseteket kérem, de ki kell mennem a wc-re". Vág az agya, mint a borotva, úgy lealáz memóriajátékban, hogy néha már tényleg füstöl a fejem, mindenre emlékszik, amit 1x már látott, eszméletlen ez nekem, aki néha még a fejét is otthagyja a sufniba. Mostanában, ha valami nagy és súlyos problémán megsértődik, pl. nem kaphat túró rudit ebéd előtt közli, hogy senkivel nem akar beszélni, hátraarcot vág és bezárkózik a szobába, ezt a nagy haragot bírja is úgy 2 percig. :) Iszonyat hangos, sokszor fülsüketítően. Olykor látom még benne a pici lányt, amikor este a hátát kell simogatni, hogy elaludjon, de látom, a kislányt is, aki már a bandával érzi jól magát. Tegnap itt volt a banda őt ünnepelni, megvolt a vágyott "rózsaszín virágtorta pillangókkal". a tánc és a buli. Rengeteget változott, de a legfontosabb, a legnagyobb kapocs közöttünk állandó maradt, szeretve van és általa mi is szeretve vagyunk. Anyai szívemnek balzsam, hogy látom benne egykori önmagam. DRÁGA SZONJÁM, A JÓ ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG, én csak annyit kérek, hogy sokszor hallhassam azt, amit tegnap este félálmodban még odasúgtál: "Ez egy gyönyörűséges szülinap volt anya, szeretlek."Amikor visszasúgtam, hogy én is kicsim, már mosolyogva aludt...
Címkék:
érzelmek,
rohan az idő,
Szonja,
ünnep
2012. április 13., péntek
Az a helyzet...
hogy kissé lesül az arcomról a bőr, mert a héten bizony többször is ideültem, számtalan gondolattal a fejemben és mégis csak a kurzor villogott a az üres képernyőn, amolyan tabula rasaként. Pedig lenne mit írni, hiszen itt volt ugye a nagy locsoló és feltámadó ünnep, a lányok, anyjuk és nagyanyjuk egyaránt kapott az illatokból, szóval elhervadásnak nyoma sincs, rajtam mégis ko-val győzött a tavaszi fáradtság. Kicsit lemerültem, fáradt vagyok...különösebb oka pedig nem kellene, hogy legyen. Igaz Kira továbbra is ébreszt éjszakánként, Szonja pedig amolyan "gyümölcs a fán" módban él, ami sok-sok energiát, szeretetgombócot és extra figyelmet igényel. Az esti elalvásuk is kitolódott a héten, ma volt a csúcspont, fél 11 és jó ha 10 perce alszik mind a kettő. Szonja mondjuk teljesen fel van pörögve, a holnapi szülinapi buli miatt, jönnek a vendégek és lesz zene, tánc, torta, minden ami kell egy négyévesnek. Én meg csak kapkodom a fejem, hogy jesszasz 4 év, hol van, közben meg annyira emlékszem minden egyes pillanatra, mintha beleégették volna. Igyekeztünk a héten a jó időt is kihasználni, mert holnaptól újra beborul, mint Micimackóéknál. Közben kisvárosunkban is zajlik az élet, a főnököm nyugdíjba megy és jövő héten bemutatják az újat, kicsit nekem olyan oroszlánkirályos a sztori. Igazából, most, hogy itt elmélkedek a billentyűzet felett eszembe jutott a fáradtságom igazi oka, az esetlegesség, túl sok minden esetleges az életünkben, esetleges mikor kell visszamennem dolgozni, és ezáltal Kirának oviba, esetleges lesz-e feladatom és ha igen, mi. Mindezen okok esetlegessége attól függ, hogy Bundi esetlegesnek tűnő munkái, mikor válnak ténylegessé, válnak-e egyáltalán. Agyilag vagyok leginkább fáradt, hogy szinte naponta kell B tervet készítenem, hiszen az A-val mindig van valami gebasz. Lehet ez most amolyan folyamatos sírámolásnak hangzik, pedig nem annak szánom. Hiszen megy a verkli és mindig van B terv is, erre a sok esetlegességre. Olyan ez, mint egy akadálypálya, ha sokat és sokáig mész rajta, még talán várod is, hogy megugrod-e a következő lécet és egy idő után már nem is tűnik annyira nehéznek az egész. Mindezek ellenére vágynék már egy kicsit a hosszútávfutás állandóságára. :)
2012. április 9., hétfő
Áldott Ünnepet Mindenkinek!
2012. április 8., vasárnap
Katyvasz
Azt hiszem az elmúlt napokat ezzel az egy szóval tudnám jellemezni. A következő sorokban ezeket a dolgokat szeretném idevetni, amiben nagy valószínűség szerint, semmi összefüggés nem lesz, pontosan úgy, ahogy a fejembe is be van hajigálva :)
Úgy gondoltam, hogy húsvét tiszteletére kialszom magam, az elmúlt héten erre nem sok esélyem volt, hiszen nem egy hajnali pirkadat itt ért a gép előtt, mert dolgoztam. A lányok kellően kitombolták magukat, nem aludt egyik sem a délután folyamán, szóval minden esély megvolt a hosszú alvásra. Mondom volt, mert hajnal 5-kor arra ébredtem, hogy egy nehézbombázó és egy kézigránát landol mellettem kétoldalt és ágybombázásuknak köszönhetően én először vigyázzállásban feküdtem, majd kikucorodtam a konyhába kávézni, ők meg kiterülve alszanak a helyemen.
Ma nyúlkeresés is lesz, de egyrészt olyan hideg van kint, hogy tuti befagy a nyúl s....lyuka, nincs mint kitojni a tojást, ez amúgy akkora hülyeség, úgyhogy szerintem a lakásban lesz majd tojásvadászat. A lányoknak varázspálcát vettem, és éppen tegnap magyarázta el Szonja, hogy ő egy rózsaszín szívecskés varázspálcát kér a nyúltól, és bingó az egyiket tökéletesen körülírta, pedig első körben a lilát szántam neki:) Megjegyezték, hogy most akkor nem úgy van, hogy a fiúk locsolkodnak, a lányok meg adnak nekik tojást. Elvileg igen, de el tudom képzelni azt a szitut, amikor a fiú és lány testvérpár húsvétol, a a kisfiú hazajön egy teszkós szatyor tojással, a kislány meg kellően "illatozva" üvölt, mert neki még azt a tojást is oda kellett adni, ami otthon volt. Szóval a női egyenjogúság lelkes képviselőjeként nálunk tojik a nyúl. :) A lányoknak, főként Szoninak beszéltem a feltámadásról, hát csak úgy záporoztak a kérdések, legalább úgy éreztem magam, mint az államvizsgámon.
Ma tojást is festünk, instant verziót is vettem, ergó rá kell húzni a csilivilit a tojásra, majd bedobni forró vízbe. Oké-oké azért festünk majd rendesen is, úgy értem, amivel ki lehet kenni mindent és mindenkit.
Szonja mostanában nonstop jelleggel haverokat akar minden délután maga köré, és ezügyben telefonálgat. Közölte, hogy hívjam már fel a keresztapját, hogy jöjjenek le kicsit. Odadoma telefont és amikor a gyerek már 10x ismétli el, hogy Szia Keriapu, Szonja vagyok, kikaptam a kezéből és nem éppen virágos jelzős szerkezettel közöltem, hogy Basszus Zsolti, ne légy már ilyen gyík, hogy nem ismered meg a keresztlányod, ez már a papírbarát verzió. Mire egy kellemes, de ismeretlen bariton megszólal, én megismerném, de én Feri vagyok. Ilyenkor egy nő mit csinál, leégve, és zavartan nyeherészve elnézést kér, majd rohamtempóban leteszi a telefont.
Nagyobbikunk egyébként kisvárosunk történelmének része lett a héten, ugyanis jóapja a főtérünkön csinált éppen terméskőből kerítést a jány meg odacsaphatott egy fakni betont és ráhelyezhetett egy követ mindezt szakszerűen és üdvözült mosollyal, az unokáknak majd rámutat egy tetszés szerinti kőre ők meg majd ámulva nézik a nagymuter, hogy milyen fain csaj volt 4 évesen.
Szerda reggel egyébként összebeszélhettek a csajok, mert mind a ketten szökést kíséreltek meg, igaz különböző objektumokból. Szonja bevonult az óvodában a csoportba, majd azzal a lendülettel hátraarcban likvidált és Manó portásbácsi kapta el, ezen oknál fogva nem sikerült egy nappal meghosszabbítania a szünetet, mondjuk én is majdnem egy hátraarcot csináltam, amikor megláttam a fotókat róluk, amit egy profi készített, Szonjának 10 pontos lett, vagyis 10 kilóval nehezebbnek és 10 évvel öregebbnek néz ki rajta. Mindeközben hazaérve anyukám viaszfehéren zihálva várt, ugyanis Kira is akciózott, miközben úgy csinált, mint aki lekesen Elmót néz, anyám elment a wc-re kiérve sehol nem találta. A kis szikiszökevény kiment a bejárati ajtón, becsukta maga után majd talpig pizsirugiban levonult a lépcsőn és rohamléptekkel közelítette meg a vizes fűben a trambulint.
Szerdán szólt egy nagyon régi és nagyon kedves betegem is a lányoknak, hogy szeretne beszélni velem, én meg bár bent voltam az intézetben, de rohantam és odavetettem, hogy oké holnap. Aznap éjjel meghalt, utálom magam, annyiszor megfogadtam már, hogy lehet, hogy nincs holnap és mégis halogatok.
Támadt egy ötletem, hogy a blogot szeretném nyomtatásban, bekötve látni, egy kedves barátom ismerőse vállalta ezt a nem csekély feladatot, grafomán mivoltomból kifolyólag az első 5 év története 3 kötetes mű lesz. A szimpatikus modern guttenberg fiatalembertől a következő emailt kaptam:" Ha ezt Tolsztoj látná sírva csapkodná a falhoz a Háború és békét."
Bundinak még konkrét meló továbbra sincs, de kedves és segíteni akaró emberek szerencsére igen, úgyhogy remélem, hogy hamarosan ez a frusztráltság és ideges vibrálás ami körülveszi megszűnik.
A nagyobbik a szülinapja alkalmából a realitások talajára lépett tortaügyben rózsaszín virág alakú tortát kér pillangókkal, neeem, nem én fogom megcsinálni, ennyire azért ismerhettek már, nálam az egyszerű gyümölcstorta a non plus ultra. Szombatra kérjük a jóidőt idevuduzni:)
Nagyon el kellene adnunk az ózdi házat, és mivel a bátyám épp beteg, én járok a vevőknek mutogatni, már ha éppen van aki megnézze. Nagyon büszke voltam magamra, mert közölte a párocska, hogy nekik kell, szemeim előtt villogtak a nullák már adtam volna a pacsit, mire közölte a csávóka, hogy akkor ő egyben befizetne 800 000-t, a többit meg havi szinten törlesztené. Én meg közöltem, hogy libafos neonzöldnek lát-e villogó otp felirattal a homlokomon, közvetlenül a pirosan villogó lúzer felirat alatt és elküldtem őket. Jelzem botrány, hogy egy két szintes 5 szobás házat 3.5 millió forintért nem tudunk eladni, úgyhogy várom azok jelentkezését, akik mondjuk a négy sarkát megfogva segítenének felhúzni Pestre, na jó lehetnek legényanyák is Béláim.
Egy engem frusztráló gondolat a végére, új főnök lesz a cégnél, a nagykutya unokahúga, a közvetlen alattvalói egy számomra szemtikkelést előhozó szóösszetétellel jellemezték a nem túl magas hölgyeményt: "amilyen kicsi, olyan g...i!"Jövőbeni szép reményeim lassan a ködbe vesznek, mint Petőfi.
A heti hírmondót hallottátok Lilitől:)
Úgy gondoltam, hogy húsvét tiszteletére kialszom magam, az elmúlt héten erre nem sok esélyem volt, hiszen nem egy hajnali pirkadat itt ért a gép előtt, mert dolgoztam. A lányok kellően kitombolták magukat, nem aludt egyik sem a délután folyamán, szóval minden esély megvolt a hosszú alvásra. Mondom volt, mert hajnal 5-kor arra ébredtem, hogy egy nehézbombázó és egy kézigránát landol mellettem kétoldalt és ágybombázásuknak köszönhetően én először vigyázzállásban feküdtem, majd kikucorodtam a konyhába kávézni, ők meg kiterülve alszanak a helyemen.
Ma nyúlkeresés is lesz, de egyrészt olyan hideg van kint, hogy tuti befagy a nyúl s....lyuka, nincs mint kitojni a tojást, ez amúgy akkora hülyeség, úgyhogy szerintem a lakásban lesz majd tojásvadászat. A lányoknak varázspálcát vettem, és éppen tegnap magyarázta el Szonja, hogy ő egy rózsaszín szívecskés varázspálcát kér a nyúltól, és bingó az egyiket tökéletesen körülírta, pedig első körben a lilát szántam neki:) Megjegyezték, hogy most akkor nem úgy van, hogy a fiúk locsolkodnak, a lányok meg adnak nekik tojást. Elvileg igen, de el tudom képzelni azt a szitut, amikor a fiú és lány testvérpár húsvétol, a a kisfiú hazajön egy teszkós szatyor tojással, a kislány meg kellően "illatozva" üvölt, mert neki még azt a tojást is oda kellett adni, ami otthon volt. Szóval a női egyenjogúság lelkes képviselőjeként nálunk tojik a nyúl. :) A lányoknak, főként Szoninak beszéltem a feltámadásról, hát csak úgy záporoztak a kérdések, legalább úgy éreztem magam, mint az államvizsgámon.
Ma tojást is festünk, instant verziót is vettem, ergó rá kell húzni a csilivilit a tojásra, majd bedobni forró vízbe. Oké-oké azért festünk majd rendesen is, úgy értem, amivel ki lehet kenni mindent és mindenkit.
Szonja mostanában nonstop jelleggel haverokat akar minden délután maga köré, és ezügyben telefonálgat. Közölte, hogy hívjam már fel a keresztapját, hogy jöjjenek le kicsit. Odadoma telefont és amikor a gyerek már 10x ismétli el, hogy Szia Keriapu, Szonja vagyok, kikaptam a kezéből és nem éppen virágos jelzős szerkezettel közöltem, hogy Basszus Zsolti, ne légy már ilyen gyík, hogy nem ismered meg a keresztlányod, ez már a papírbarát verzió. Mire egy kellemes, de ismeretlen bariton megszólal, én megismerném, de én Feri vagyok. Ilyenkor egy nő mit csinál, leégve, és zavartan nyeherészve elnézést kér, majd rohamtempóban leteszi a telefont.
Nagyobbikunk egyébként kisvárosunk történelmének része lett a héten, ugyanis jóapja a főtérünkön csinált éppen terméskőből kerítést a jány meg odacsaphatott egy fakni betont és ráhelyezhetett egy követ mindezt szakszerűen és üdvözült mosollyal, az unokáknak majd rámutat egy tetszés szerinti kőre ők meg majd ámulva nézik a nagymuter, hogy milyen fain csaj volt 4 évesen.
Szerda reggel egyébként összebeszélhettek a csajok, mert mind a ketten szökést kíséreltek meg, igaz különböző objektumokból. Szonja bevonult az óvodában a csoportba, majd azzal a lendülettel hátraarcban likvidált és Manó portásbácsi kapta el, ezen oknál fogva nem sikerült egy nappal meghosszabbítania a szünetet, mondjuk én is majdnem egy hátraarcot csináltam, amikor megláttam a fotókat róluk, amit egy profi készített, Szonjának 10 pontos lett, vagyis 10 kilóval nehezebbnek és 10 évvel öregebbnek néz ki rajta. Mindeközben hazaérve anyukám viaszfehéren zihálva várt, ugyanis Kira is akciózott, miközben úgy csinált, mint aki lekesen Elmót néz, anyám elment a wc-re kiérve sehol nem találta. A kis szikiszökevény kiment a bejárati ajtón, becsukta maga után majd talpig pizsirugiban levonult a lépcsőn és rohamléptekkel közelítette meg a vizes fűben a trambulint.
Szerdán szólt egy nagyon régi és nagyon kedves betegem is a lányoknak, hogy szeretne beszélni velem, én meg bár bent voltam az intézetben, de rohantam és odavetettem, hogy oké holnap. Aznap éjjel meghalt, utálom magam, annyiszor megfogadtam már, hogy lehet, hogy nincs holnap és mégis halogatok.
Támadt egy ötletem, hogy a blogot szeretném nyomtatásban, bekötve látni, egy kedves barátom ismerőse vállalta ezt a nem csekély feladatot, grafomán mivoltomból kifolyólag az első 5 év története 3 kötetes mű lesz. A szimpatikus modern guttenberg fiatalembertől a következő emailt kaptam:" Ha ezt Tolsztoj látná sírva csapkodná a falhoz a Háború és békét."
Bundinak még konkrét meló továbbra sincs, de kedves és segíteni akaró emberek szerencsére igen, úgyhogy remélem, hogy hamarosan ez a frusztráltság és ideges vibrálás ami körülveszi megszűnik.
A nagyobbik a szülinapja alkalmából a realitások talajára lépett tortaügyben rózsaszín virág alakú tortát kér pillangókkal, neeem, nem én fogom megcsinálni, ennyire azért ismerhettek már, nálam az egyszerű gyümölcstorta a non plus ultra. Szombatra kérjük a jóidőt idevuduzni:)
Nagyon el kellene adnunk az ózdi házat, és mivel a bátyám épp beteg, én járok a vevőknek mutogatni, már ha éppen van aki megnézze. Nagyon büszke voltam magamra, mert közölte a párocska, hogy nekik kell, szemeim előtt villogtak a nullák már adtam volna a pacsit, mire közölte a csávóka, hogy akkor ő egyben befizetne 800 000-t, a többit meg havi szinten törlesztené. Én meg közöltem, hogy libafos neonzöldnek lát-e villogó otp felirattal a homlokomon, közvetlenül a pirosan villogó lúzer felirat alatt és elküldtem őket. Jelzem botrány, hogy egy két szintes 5 szobás házat 3.5 millió forintért nem tudunk eladni, úgyhogy várom azok jelentkezését, akik mondjuk a négy sarkát megfogva segítenének felhúzni Pestre, na jó lehetnek legényanyák is Béláim.
Egy engem frusztráló gondolat a végére, új főnök lesz a cégnél, a nagykutya unokahúga, a közvetlen alattvalói egy számomra szemtikkelést előhozó szóösszetétellel jellemezték a nem túl magas hölgyeményt: "amilyen kicsi, olyan g...i!"Jövőbeni szép reményeim lassan a ködbe vesznek, mint Petőfi.
A heti hírmondót hallottátok Lilitől:)
2012. április 5., csütörtök
Napi búcsúzkodási rituálé ovi előtt :o)
"Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele."
2012. április 4., szerda
Bárányok újratöltve...
Az a helyzet, hogy már magamhoz képest régen írtam, de annyi szarság történt velünk az elmúlt időszakban, hogy meg kellet várni a fekália azon fokú ülepedését, amire már én is úgy tudtam visszatekinteni, hogy vigyorogtam. Idegi állapotomat zsíroskenyér-hagyma kombinációjával próbáltam este 10 körül a ház csendességében elfojtani több napon át, ami mondjuk úgy nem legmegfelelőbb ötlet, ha az ember összeszűkült gyomra miatt egész nap egyébként 1 hosszúkávén él. Úgyhogy az elmúlt éjszakák után a hagyma és a zsíros deszka jóvoltából a hajnali pirkadat engem az árnyékszéken guggolva or előtte térdelve ért. Alaphangulatomra ez tett még egy lapáttal. Na és az alaphangulat, egy dologgal tudnak önkéntes életmegvonásra késztetni ha várnom kell, és ha az amire várnom kell egy fontos dolog, akkor már fonom a kötelet. Múlt pénteken szóltak Bundinak, hogy királyság van, mert cirka 5 hónap után trallala lehet menni jómunkásömbönek külhonba. Az a bibi, hogy vasárnap délben indulás. Mondom, sebaj szombat hajnaltól szimultán, mostam, teregettem, csomagoltam főztem a zuramnak elvitelre, bevásároltam. Mindez meg volt spékelve azzal, hogy kisebbikünk kipöttyösödött, már akkor amikor elkezdtem hinni az anyatej védő hatásában, mert egy hetes szopósmalac hozzá képest a kutya micsodája, de nem, pontosan két héttel nővérkéje után ő is úgy néz ki, mint egy pulykatojás, a fenti kép az első nap reggele, ezt még számtanilag többszörösen négyzetre emelhetjük. Szonja mindeközben még mindig hiperérzékeny, anya csak veled, pisilni, aludni, játszani, mesélni ect. Vasárnap 10 körül amikor is megszólalt a telefon, már erősen véreres volt a szeme, gyakorlatilag Bundival szabályos vájatot vágtunk a körkörös járásunkkal a gyepen. Infó, kicsit csúszunk, hétfő délben indulunk. 24 órás idegbaj és rossz sejtések, majd hétfő este indulunk, ühüm, jaja van 1-2 csúszás a papírok miatt, majd szerdán, hogy ááá a német már nem utaztat ki, mert húsvétra haza kéne jönni, majd húsvét után. Egész héten fasirtot, pörköltet és töltött csirkecombot ettünk, meg jó adag ideget mellé köretnek. Én azon kb annyira lepődnék meg, ha húsvét után elindulnának, mintha a feltámadás reggelére Boggie nyuszink teletojná tojással az alatta lévő szalmát. Csak azért, hogy nehogy mínuszba jöjjön már ki a post vége, vannak jó dolgok is, Kira beszélőkéje (is) nekilendült a fontossági sorrend: 1. Apa, 2. Elmo, 3. Anya, azért dobogós vagyok na :o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)