2015. december 25., péntek

Áldott Ünnepet!







A Szeretet az egyetlen , amit nem kell és nem is lehet kimutatni.
Sem mutatni, sem jelezni, sem beszélni róla.
A Szeretet meleg, mint a kályha.
Odatartod a tenyeredet, és érzed.
Felé fordítod az arcod, és sugárzik.
Egy ember körül aki szeret, más légkör van.
Meleg van!!
Kívánom hogy ezt a meleget egész évben érezzétek magatok körül!!

2015. december 13., vasárnap

Adventre hangolódva

A harmadik adventi gyertya gyújtása az idén minálunk akár történhetett volna Szonja rálehelésével is, ugyanis mivel 4. napja ő fűti a házat minálunk nem lett volna nagy probléma ez sem neki. Én nem tudom milyen virulencia terjeng kisvárosunkban, bár jó öreg dokinénink szerint influenza, csak senki nem meri kimondani. Tény, hogy csütörtökön, amikor ők félig meddig utoljára voltak a munkahelyükön,Nagyobbikom bár elindult suliba, de délben szóltak, hogy hozzam haza,  Szonja osztályában 5 nebuló volt, Kiráék csoportjában pedig 3. Kira a maga futrinka voltán jól bírja, hőemelkedése van,  de ezen kívül nem venni észre rajta semmit, ezzel szemben nővére zombiállapotban leledzik és úgy köhög, mint aki napi  40 szál talpas fecskét szív el évek óta. Elvagyunk itthon nem az a gond, de jó lenne azért egy kis drukk, vagy ráolvasás vagy bármi, mert a hétre eső karácsonyi programok kiesését még megemésszük valahogy, de csütörtökre jelenésünk lenne az "igazi" finn Mikulásnál és azt annyira várják, hogy el sem tudom mondani. Szóval drukk-drukk-drukk és kuruzslóötleteket is szívesen várok. :)





2015. december 11., péntek

Bakalncslistapont teljesítve :o)

Bizonyára mindannyiuknak van bakancslistája, lehet papíron, lélekben, agyban, hogy mi az amit mindenképpen. Néhányan felírunk dolgokat a listára, másokat kihúzunk róla. Olykor napok alatt teljesül egy álmunk, sokszor azonban éveket-évtizedeket kell várnunk rá. Sok minden van az én képzeletbeli bakancslistámon, amiből egyet éppen Mikulás napján sikerült teljesítenem. Jobban mondva nem is nekem, hanem egy kedves fiatalembernek, aki végtelen türelemmel, sok-sok ötlettel, még több tervvel papírra vetette azt, ami már nagyon régen megrajzolódott a képzeletemben. Úgy 15 éve vetődött fel bennem a gondolat. hogy szeretném. Sok-sok éven át kisebb volt a vágy bennem, mert féltem attól, hogy egy életre szóló döntést hozzak, egy életen át viseljem magamon. Bizonyára már sokan rájöttetek, hogy a tetoválásról van szó. Élénken emlékszem, hogy elég bugyuta betűkkel láttam először tetoválást még gyerekként, nagybátyám ujjain a születési éve szerepelt. Aztán tiniként én is szerettem volna, mert roppant menőnek találta rocker lázadó énem. Később lanyhult a lelkesedés, mert egyszerűen nem jött velem szembe az, amit szerettem volna, amit igazán magaménak éreztem. Aztán arra jutottam, hogy valami olyan helyre kellene például a hátamra, amit nem látok, de akkor meg minek. Egy fél éve tudatosult bennem az, hogy leginkább magamnak kell csináltatnom, hiszen nálam jobban senki nem fogja tudni mekkora jelentéssel bír az, amit magamon fogok viselni egész hátralévő életemben. Innen már nem volt nehéz, hogy kialakuljon bennem a kép, mi az életem mozgató rugója, miért küzdöttem annyit egész életem során, mi az ami örök, ami el nem múló állandóság egész életemben. Egyszerű volt a válasz a két lányom iránt érzett örök és végtelen szeretetem. Ebből alkotta meg Krisztián azt, ami igazán az enyém, ami úgy simult a bőrömre, mintha már előzőleg beleégette volna az élet. Az első pillanatban éreztem, hogy ez rám és hozzám tartozik, egy egész életen át. A lányok lelkesen nézik, keresik nap, mint nap a saját betűiket a végtelen jelben. Kirában volt egy kis képzavar, hogy ez akkor most lemosható matrica-e, majd nővére felvilágosítása után ártatlanul megkérdezte, hogy most ez akkor a mennyországban is rajtam lesz? :)  Nem feltűnési viszketekség ez vagy önkéntes stigmatizálás a részemről, hanem egy régen vágyott álom beteljesülése...egy olyan álomé, ami én magam vagyok .:)

 

2015. december 6., vasárnap

Voltunk a medve...akarom mondani a Mikulás barlangjában

Vannak ám kicsiny térségünkben csodálatos helyek és kreatív emberek. A csodálatos hely, Jósvafő és az egyedi Baradla barlang, a cseppköveivel. A kreatív emberek pedig akik kitalálták, hogy Mikulás túrát szerveznek. Nekem pedig van kér szerencsés csemetém, akik mindketten részt vehettek benne. Nem kevésbé voltam szerencsés jómagam, aki kisebbikünket elkísérhette. Azt hiszem egy dologban tévedtünk csak, hogy Antarktiszi hidegre számítottunk, és decemberhez képest trópusi meleg fogadott. Izgalmas és kreatív volt, tényleg. Első körben megtaláltuk a Mikulás szánját a barlang bejáratánál és egy levelet a nagy szakállútól amit a gyerekeknek hagyott hátra. Megtudhattok, hogy kicsi barlangászok is lehetünk, ha megtaláljuk a barlangban hagyott leveleket, válaszolunk a kérdésekre, amiért cserébe varázsszavakat kapunk. Közel egy órán át kerestünk kutattunk, válaszoltunk, Mikulás-lábnyomot kerestünk, varázsigét memorizáltunk, majd egy hatalmas szakadék másik oldalán zene közepette megjelent a Mikulás. Kira tágra nyílt szemekkel odasúgta nekem, hogy: "ez most valóság?"- majd a csomagátvételkor konstatáltam, hogy fél. A helyszín, a rendezettség valóban mesés csodát rejtett. Kijövetel után Kirát  szerinte barlangásóvá avatták, teáztunk és csillogó gyermekszemekkel jöttünk haza...Itthon az utánunk érkező Szonja is élménybeszámolót tartott, bár ő már nem hisz ebben a csodában...nagyon jól érezte magát.





Természetesen az óvodai Mikulás sem maradhatott el, de volt városi Mikulás. Mikulásdiszkó, váratlanul érkező ablakon bekopogó keresztapu és baráti Mikulások. Természetesen jött apa és anya Mikulása is, szóval lassan acut Piroskabátos mérgezést kapunk. Mivel nagyon jó gyerek voltam, én is kaptam ajándékot egy Kowalsky meg a Vega koncertet, ismét fergeteges volt, függő vagyok na.







2015. december 1., kedd

Hozd ki a maximumot...

Mit is várhatna december tájékán az ember csemetéje jobban, mint, hogy végre essen a hó, számukra ez az a csoda, amire minden felnőtt visszaemlékszik pontosan akkor, amikor először esik a hó. Szombat este sikongatva látták, hogy hull a hó. Azonnal felöltöztek egyedül és rekordidő alatt (nem is értem ez reggelente miért nem megy ilyen intenzitással és ekkora tempóban.) Álltak és olyan tiszta szemekkel, amire csak egy gyerek képes csodálták és csodálták perceken át. Aztán amikor hosszas unszolás után hajlandóak voltak bejönni, egész este azt tervezgették, hogy Szonja hóembert épít reggel, Kira pedig szánkózni fog. Próbáltam óvatosan felvezetni, hogy sajnos nagyon kevés hó fog reggelig esni, ennek is nagyon-nagy része el fog olvadni, mert meleg van kint, ne nagyon számítsanak reggel másra, mint sárra és latyakra. Rögtön mondtam a vigasz ágat is, hogy de egészen biztosan lesz még hideg és nagy hó, lehet majd hóembert építeni és szánkózni is. Közölték, hogy márpedig ők reggel hóembert építenek és szánkóznak, nem igazáén foglalkoztak azzal, hogy azt mondtam ez sajnos lehetetlen. Vasárnap reggel, én éppen a másik oldalamra fordultam amikor ők lelkesen keltek, öltöztek és hozzáláttak a nagy tervhez. Én pedig kimentem utánuk egy jó erős kávé után és megint beigazolódott a gyermeki igazság, miszerint a lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.





2015. november 28., szombat

Anyaragacs

Kedden az óvoda Bóbita csoportjában egy külön műsorszámnak lehettem tanúja Kira kisasszony, bár akkor inkább hisztispicsa hercegnő jóvoltából. Először volt náluk, nyílt nap és már nagyon várta, hogy végre én is bemehetek a tiltott zónába, a titkok rejtekébe. Szépen meg is beszéltük, hogy tízóraikor megyek dolgozni, délután találkozunk.  Játszottunk, szerepeltek, édesek-ügyesek voltak. Aztán Kirának bekattant valami, és már nem akart részt venni semmiben, csak az ölemben kucorodni és párás szemmel várni, hogy nemsokára itt az idő. Állítom, hogy az óvodai beszoktatás idején sem volt soha ilyenre példa és az átlag hétköznapokon sem. Most azonban az én vagány kis csajeszom megmakacsolta magát. A búcsú percében úgy kellett lefejteni rólam, szó szerint padlót fogott és visított, mint egy kismalac. Meg mondom őszintén, hogy a könnyebbik utat választottam és letapostam gyorsan. Délután szerettem volna megbeszélni az eseményeket, de nem volt rá hajlandó. Kategorikusan kijelentette, hogy nem akar róla beszélni. Aztán persze mesélt más, óvónéni barátnőm, hogy olyan velősen nyomta akkor a hiszti bluest, hogy nyakon kellett önteni egy pohár vízzel. Az információ birtokában csak elővettem a nagy beszélgetés dumám. Érveltem, soroltam, meghallgattam és most  esküvel fogadta, hogy nem lesz több ilyen. (Persze, tudom, hogy lesz.) Kedden újfent együtt megyünk a Mikuláshoz egy barlangba, ez lesz a próbamenet, hogy utána minden körítés nélkül megy-e az oviba. Remélem. Egyébként tényleg azért volt óriási döbbenet ez mindenkinek, mert annyira nem jellemző rá...
Hogy mégse legyen ennyire negatív ez a poszt, némi aranyköpés tőle:

Mama rászól Kirára:
- Ezt nem illik csinálni, egy másodikosnak, (erre Kira)
- Szonja nem is másodikos, hanem kétbés.
*
Hédi néni azért járok hozzád lopopédiára, mert még azt se tudom kimondani, hogy lopopédia.
*
 Őrült módon keres valamit, talépig hercegnős szettben.
- Mit keresel?
- A királynőképző kézikönyvemet.
*
- Egyébként én már mindjárt felnőtt leszek.
 *
Nekitámad Szoninak:
Kit nevezel Te töpörtyűnek?
 *
 Tökfaragás:
- Mennyit tökölök én ezzel a tökkel.
 * 
- Kira mi volt ma a logopédián?
- Mondja el apa, én éppen lazulok.
*
Reggel pirkadatkor a hivatalon az ablakokat pucolják:
- Anya miért pucolják az ablakokat?
- Azért, hogy tiszta legyen.
- Szerintem meg azért, hogy belásson a Mikulás.
- Lányok szerintetek mit csinál a sok foggal a fogtündér?
- Sz: szerintem varázspor lesz belőle.
- K: szerintem abból vannak a gyerekek emlékei.
*
- Csókolózzunk egyet, csak akkor engedlek el. (feltétel az apjának)
*
- Kifényezzük a csizmákat?
- Csak december 6.-án jön a Mikulás.
- Télen?
- Igen.
- Akkor holnap tél lesz?
*
Anya jojózzunk....hmmm anya már kijöttél a gyakorlatból, az biztos pedig régen jojóbajnok voltál.
*
Játszanak:
 - Szonja te leszel a gazda, én meg tojok tojást. (Általános röhögés). Én vagyok a tyúk na.

*
Favorit:

Most mutasd meg játékot játszunk, én vadállatot mutatok, Kira izgatottan kiabálja:
TIGJIS, OJOSZLÁN, GEPÁJD...nem nem, akkor megvan LEOKÁD :D

*
 
 
 





 

2015. november 14., szombat

Fogas kérdés

Beszéljünk először a fogas kérdés előéletéről. Újfent fogászati kezelés közben vagyok és ide be-be szokott csatlakozni valamelyik leánygyermekem. Szonja leginkább szeret velem jönni és mivel neki már 8 "csontfoga" van, rendszeresen ellenőrzik. Azt hittem csak kamuzik mikor közölte, hogy mozog 3 foga. Szemmel, mutatóujjal való ellenőrzés során rájöttem nem kamu. Eljött velem doktorbácsihoz, aki első blikkre megkérdezte, hány éves a csajos. A hét éves válaszomra még egyszer visszakérdezett, hogy mennyi? Miután közöltem vele, hogy jól hallotta, ő meg azt közölte, hogy ezeknek a rágó fogaknak kb. 11-12 évesen kellene kilazulnia és kiperegnie nem nyúlna hozzá, ha csak nem fáj. Naná, hogy kisasszony közölte, hogy nem fáj. Én elmerengve azon agyaltam, hogy ha fejlettségileg 11-12 éves szinten van a gyerek, be kell szerezni neki intim betétet. Szerencsére a menstruációs sztorit már átbeszéltük egy fürdőszobai rámrontása során. Nade visszatérve a fogra, a vizites akció után úgy egy héttel este összeszorított szájjal jött ki a hálóból vércsík csordogált az állán. Első frászrohamom után eldünnyögte, hogy ráharapott a fogára és félig kidőlt, baromira fáj. Öblögetés, megnézés, ecsetelés (mindez szigorú szájzár mellett), rajtam alvás után ("ha kiesik le ne nyelje, hanem a hasamon a pofazacskójába esik") után másnap elmentünk a dokihoz, aki kiszedte neki, miután Szonja jól megnevettette a mi a panasz kishölgy kérdésére adott "lifeg a fogam" válaszával. Fogat annak rendje és módja szerint hazahoztuk. Majd jött egy eszmecsere, miszerint lehet nincs is fogtündér. Mikulás és Jézuska hozza az ajándékot mítosz fala is erősen omladozik, ezért a fogtündért minden áron meg akartam menteni. Miután közölte, hogy azért nem hisz benne, mert még nem látta, elődobtam a Jolly Jokerem. Isten van? "Persze, hogy van." Na látod, biztos vagy benne, hogy van, pedig még őt sem láttad. Hatott, fog belehelyez dobozba, párna alá rak. Reggel pénzkeresés mihelyt ébredt és csalódott, fancsali arc. Mi baj? "Hááát én nem is tudom, máskor mindig 1000-t hozott, most meg csak egy 500-t." Bacca meg....cavintont kell szednem....mítosz romokban...fogtündér ezért az akcióért szerintem kiveri a fogaim.

 

2015. október 28., szerda

Tökös kis hétvégénk volt :)

Meglegyintett minket a szabadság szele, ugyanis kitört az őszi szünet, éppen a legjobbkor, kellőképpen fáradtak voltak már a csibuszok. Ilyenkor kicsit visszasírom azért, hogy a mi időnkben még nem volt ilyen. Két helyre is ellátogattunk ad hock jelleggel. Voltunk megajátszóházban, amit leginkább vándorcirkuszhoz hasonlítanék. Felnőtt szemmel mondjuk én inkább adtam volna neki a legaljátszóházat. Felfújtak egy sportcsarnokban x mennyiségű légvárat és aranyáron lehetett legálisan tombolni. Namármost ruhatár, mint olyan az nem volt, így minden anyuka nem kicsi turkáló jelleggel vadította meg ruhatárát. Úgymint, kabát, pulcsi, táska, pár cipő szorozva a szórakozó gyerekek számával, változatos jelleggel kombinálva, úgy, mint innivaló, vattacukor, héliumos lufi, esetleg pattogatott kukorica. Egy gyerek szemmel való követése is minimum 2 FBI ügynököt követelt volna. Amikor 2-3 órányi álldigálás után lerogytunk volna, mondván fizetett gyerekszórakoztató helyen vagyunk, a következőt hallhattuk valamelyik csúszda tetejéről: anyaaaaa nézzzééééélll. Némi kivetnivalót hagyott maga után a hely tisztasága is, jó tanácsként 1x használatos fehér zoknit javasolnék, mert esélytelen a kimosása. Álmainkban azért megjelent a több órás móka során egy kávé, lepakolt cuccok, kinyújtott lábak. Az esemény fénypontja volt, amikor kisebbik lányom szerelmének nyoma veszett, szó szerint elnyelte egy béka, ami cirka 25  kisgyerek hatására kilehelte a lelkét. A gyerekek mindenesetre jól szórakoztak, mi meg abban reménykedtünk, hogy eme aktív mozgás hatására este kimenőnk lesz, mert hamar elalszanak. (Széljegyzet: Kira este 10-kor még propellerként pörgött a hálóban)





Másnap kellő alvás után azért ismét felkerekedtünk, az úti cél ezúttal Szilvásvárad volt, tökös napok. Az idő ragyogó volt, meseszép ősz csodaszíneivel. Igaz a szarvasoknak szánt almát, répát hazahoztuk, mert a Szalajka-völgybe egyszerűen nem jutottunk el. Természetesen a lányok érdeklődési körének szerteágazó volta miatt, egy idő után feladtam, hogy én döntsek arról, merre is menjünk. Egyetlen közös pont volt, ami mindkettőjüket bevonzotta a homokkép készítés (ez az egy volt pénzes szolgáltatás sicc ) amíg Szonja boszorkányt, tököt, könyvjelzőt és még mittudomén minket kreatívkodott órákon át, addig Kira, először a gólyalábasokkal kokettált, majd a kürtőskalácsossal léggitározott. Számára bizonyult a legnyereségesebbnek a nap, több 20-25 év közötti fiatalember lett volna kész azonnal oltár elé járulni vele. Este szenzációs tűzzsonglőreket láthattunk, nagy hibaként nem mentünk tűzközelbe, így majd be fagyott a hátsónk. Vasárnapra ezek után  kihirdettem a Szent Heverde napot, asszem' nekem ez jött be a legjobban, de programügyileg nem én vagyok a főnök :)




 

2015. október 21., szerda

Lélekdonor :)


Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

2015. október 20., kedd

Szabad akarat

Szeretlek, bármit tehetnél, Szeretlek-másképp mondani. Nem lehet. Nem is tudom miért, szeretnél többet hallani. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül…
Néha azt érzem egy gyermeknevelési csőd vagyok, hogy elrontottam valamit, valahol, vagy elcserélte a csajokat a gólya. Menetrend szerint összevesznek, verekednek és rám osszák az igazságosztó szerepet. Azt gondolom senkinek sem kell jobban körülírni, hogy nincs szarabb dolog, mint a döntőbíró helyzet a vérre menő csatákban, mert bárhogy döntesz, nincs sapka van sapka effektusba kerülsz. Mert ha azt mondod a nagynak, hogy legyen ő a nagy okos és engedjen a kicsinek, akkor jön a persze, mert ő a kicsi, neki mindent lehet. Ha a kicsinek mondod, hogy most Szonjának van igaza, akkor szabad akaratának minden vehemenciájával úgy vágja be maga után az ajtót, hogy még a porcicák is nyávogva osonnak az ágy alá. Konfliktushelyzetek életképe nálunk, hogy mindkettő sír or üvölt, egyik sem tudja már miért, én meg kiverem a magas c-t, szürreálisan leginkább azt kiabálom, hogy, úgy utálok kiabálni. 1000x elmondok valamit és észre sem veszik, hogy nekik beszélek. A jéghegy csúcsa, amikor tehetetlenségemben már én is bőgök, akkor csend lesz majd fél perc alatt alatt azon vesznek össze, hogy ki miatt is sír anya. Nem tudom, mások hogyan és mi módon kezelik ezt a helyzetet, nekem nem egyszerű és nem szégyellem ezt az árnyoldat sem, hogy néha eladnám őket egy zsák krumpliért, olykor még rothadt krumpliért is :). Kényesen ügyelek arra, hogy egyformán érezzék mindketten mennyire szeretem őket és most itt a hangsúly leginkább az egyformán van, mégis leginkább féltékeny énükkel törnek rám, hogy a másikat ezért vagy azért szeretem jobban. Szóval néha kibukom és nem vagyok Miss anya, aki mindig mosolyog, édesen dalolászik, facebook posztos sütiket süt, kismókucizza a gyermekeit és minden kreatív dolgot megcsinál, akinél élén állnak még a legók is szín szerint válogatva a dobozban. Aki befőz és minden hétvégén ropogósra vasalt ruhában nyakig sminkben 12:00-kor tálalja a gőzölgő leveset. Én sokkal inkább szombat reggel rimánkodom nekik, hogy csak még fél órát alhassak, arra is rögtön  rábólintok, hogy túró rudit reggelizzenek. Olykor pizsiben főzök, kócosan és csak délután kettőre van ebéd. Előfordul, hogy nincs itthon tej vagy vaj, sőt felejtettem már el kenyeret venni. Néha nem érek oda időben az iskolához, oviba menet reggelizünk, vagy elfelejtek hetekig rajzlapot venni. Nálunk olykor a szárítókötélről öltözködünk, a gyerekszobában Tátra méretű a plüsshegy és a szekrényt kinyitva bizony egy kisebb papírbolt ömlik ránk. Igen néha sóvárogva nézem a tökéletes anyákat teljes tökéletlenségemben, olyankor a lányok körbefonják a nyakam és biztosítanak arról, hogy nekik én vagyok a tökéletes. Az az anya, aki esténként énekelve táncol velük, aki párnacsatázik, aki  elrappeli az "itt van az őszt", hátha úgy jobban megtanulják, aki azért is szeretnek ha gyenge és sír, csak ne kiabáljak. :) Nem adnám én őket a világ minden kincséért sem...nem krumpliért sem...rohadtért meg pláne nem. :)Néha kibukom rájuk és magamra, minden döcög és nehéz...aztán elég egy mosoly, egy rajz, egy maszatos ölelés, egy büszke pillanat és törlődik minden disznóságuk...éljen a szabad akarat :)



2015. október 16., péntek

Lazulok



Voltunk páran :)


Meglepi Nekik, mert megérdemlik

Amíg folyamatosan emberek között voltam a munkahelyemen és napjaim nagy részét nem papírrengetegben  töltöttem, akkor a lazulás azt jelentette, hogy elmerültem a kád habjaiban egy jó könyvvel és legalább 5x engedtem rá forró vizet. Nem mondom, hogy nagyon csendes lenne az életem a két prücsökkel, mert csend akkor leledzik otthonunkban, ha már (úgy a 14. menet tájékán) kiüti őket álommanó. Melóban is sikerült azért kliensek közé keverednem, naná, hogy azok közé, akiket senki nem vállal el, mert nem bírja lelkileg. Éberkóma, autizmus, down szindróma, mindegyik legsúlyosabb foka. Hazudnék ha azt mondanám nem szakad meg olykor a szívem, hazudnék akkor is ha azt mondanám a velem egy korú általam még teljesen egészségesnek ismert, most kisgyerek állapotban lévő éberkómás ismerősöm első látogatása után a torokgombóc érzése, kifelé háttal a kapunak, utcákon át folyó könnyeimmel és miértjeimmel volt tele az intézetig. Mert bár végig viccelődöm, mosolygok és teszem a dolgom, de nem lehet nem belegondolni a megváltozhatatlanba és dacolni mindennel, még a reményvesztettséggel is. Szóval a lélekeső és lélekemelő pillanatok után kell lazítanom, de már nem a csendes pihenéssel. Fertőzéssel terjesztem a lazulási formát, ha bent dolgozunk, bömböl a kedvenc, sőt néha még rázzuk is az asztal körül. 3-an vagyunk egy irodában és sikerült mindenkinek vénásan adagolni a fertőzést, ami helyreráz, ami lételem, ami kell. Kowalszky meg a Vega. Nem, nem lehet megunni. (Szerintem mondjuk nem lehet nem rajongani sem érte). Jöttek ám mifelénk, két nappal a koncert előtt már nem lehetett bírni velem. Hatalmas örömünnep volt, lélekemelő, építkező, együtt lélegző. Jó volt látni a tiniket, a saját korosztályom, és az 50-es házaspárt a koncerten. Végigtomboltam...végigtomboltuk...még most is borzongok ha visszagondolok rá. Már egy hete fel vagyok töltve újra és tudom, hogy ez eltart december elejéig a következő koncertig. Ha ismeritek akkor szeretitek tudom, ha mégsem akkor a kedvemért és a saját lelketekért hallgassatok bele, olvassatok a sorokban, töltődjetek és hamarosan Ti is jöttök a koncertre, együtt lélegezni, együtt szívdobbanni, közösen csordultig telni lelkileg. 



 

2015. október 14., szerda

Túlterhelve....

Még nincs nyolc, de hatkor kel, mert muszáj, mert megyek dolgozni és össze kell szedni magunkat. Soha nem végez négy előtt és soha nincs már fent este 9-kor. Még nincs  nyolc, de már suli után szorgalmi esszéket ír, olykor annyira fáradtan, hogy ráborul a füzetére. Még nincs nyolc, de már ismeri a római számokat, gyorsabban ír, mint én, okosabb az okostelefonomnál. Két nap alatt József Attila verset tanul, környezetet véd. Még nincs 8, de heti 3 edzés, 5 testnevelés hozza mozgásba. Még nincs nyolc, de néptáncol, énekkarba jár, gitározik. Nekem még pici lányka, és nem hiszem, hogy teher alatt nő a pálma, még nincs 8, de egyre kevesebbet játszik, ráérős idejében a húgát okítja. Még nincs nyolc, de már számolja  napokat a nyári szünetig az utcagyerkeskedésig, a bandázásig, ahogy a többi bandatag is. Kicsi lány és felnőtteket meghazudtolva küzd napról-napra, tanul, okul és én is tanulok tőle. Igen rosszabb napokon lediktálom neki a házi megoldását és én mondom, hogy sz@rjunk bele a töménytelen szorgalmi feladatba, ilyenkor megbotránkozik jóidesanyja viselkedésén. Az elkövetkező tizenegynéhány év erről fog szólni, teljesítménykényszerről, maximalizmusról, feladatokról, szárnytörésről, sablonosításról.. Még nincs nyolc, játszania kellene amennyit csak lehet, de ő felnőttként tanul, fáradt, kialvatlan, olykor elgyötört...sokszor boldog, mert a sok munkának szép a gyümölcse...még nincs nyolc, de már nem tud és nem is akar "dedós" lenni. Hihetetlen mennyiségű információt tanul meg és raktároz nap, mint nap. Még nincs nyolc...kedves élet...muszáj ezt ennyire és így...mondom még nincs nyolc.



2015. október 13., kedd

Buborékhercegnők pompom girls







A kis vadóc csikó énje mellett, aki a focipályán  foggal.körömmel harcol, néha nekem pankrátorra hajazva van egy másik is. A gólkirály(nő) aki pacsiért szalad a nézőtérre hozzám füligmosollyal, lelkében igazi nőci. Már azt hittem teljesen fiúsítva van, de konkrétan kiakadt a fellépésén, hogy mindenkinek befonták a haját, csak neki csináltak két kis (ördög)szarvat. Szóval most hajat növesztünk a házi duracell elemünknek, amit meg kell mondjam eléggé bánok, mert nagyon szeretem a kis felnyírt gombafejét. Ő az aki több órányit táncol egyhuzamban és nem kicsit van szereplési vágya és feltűnési viszketegsége. Így esik az meg, hogy vadidegen táncosok kérésére elsőként ropja több száz ember szeme láttára. Fürdik a tapsban, a szeretetben és mindig középpontban van. Látni mennyire jól érzi magát most a bőrében, mennyire a helyén van és próbálok erre gondolni akkor is, amikor éppen hisztispicsaként érvényesíti az akaratát, nővére legnagyobb sajnálatára és ellenszenvére. Nem unatkozunk mostanság az tény. :)
Szóval a Putnok Fc "fél6"-by Kira évesen leigazolt játékosa (kicsit vigyorogtam, amikor aláírtam a szerződését) igazi nőci, a nőciségnek minden pozitív és negatív oldalával megfűszerezve. (szerencsémre).

2015. október 4., vasárnap

Válogatós Zé

Ha azt mondom, hogy egy hulladéktelepen milyen jól lehet szórakozni, bizonyára azt gondoljátok lázas vagyok, vagy berúgtam. Egyik sem igaz, de akkor is azt mondom. Képzeljetek el egy két kis falu között megbúvó hegytetőt, ami tetején egy hulladéktelep és feldolgozó magaslik. A telep őre nem más, mint egy szürreálisnak tűnő zöld mókus Zé. Zé nem akármilyen állat ám, igen válogatós, leginkább szemétügyileg. A Zöld Völgy egy mini csodát hozott létre. Mini csodákhoz pedig mini emberek kellene és ki más volt olyan okos-ügyes, mint Kira. Kira aki az Alma együttes szuperkukáin szocializálódott, így csípőből vágta a szelektivitás és újrahasznosítás elméletét, ezen oknál fogva Zé a kegyeibe fogadta. Kirus egyébként sem dobna el soha szemetet, elemet, vagy bármit csak úgy, gyűjti vagy kukában vagy a zsebeimben. Hiszem, hogy egy emberen is múlik, hogy élhetőbb legyen a környezetünk. Nem volt nehéz ezt "belenevelni", és remélem ha majd az unokáival sétál, akkor úgy mesél majd nekik minderről, ahogy én neki és nővérének. Csodás napot töltött kis társaival a szeméttelepen, volt ott kvíz, vezethetett kukásautót, még az ugrálóvár is kukásautót formázott,  volt bohóc, lufi, arcfestés, sok-sok ajándék és sok-sok mosolygós kicsi és nagyobb arc. Teljes mellszélességgel támogatom az ilyen és ehhez hasonló ötleteket. Napok óta erről mesél...mi pedig boldogan hallgatjuk. Tavasszal visszatérnek a Zöld-Völgybe, már most alig várják.






 

2015. szeptember 26., szombat

Beindult az ovirugó is...

A legkisebb ugrifüles megkezdte a nagycsoportot reggel 6-os indulással,  az oviban, valahogy én úgy emlékszem, hogy olyan fél éve kezdhettük a minicsoportot. Igazából nem tudom KicsiKirával összeegyeztetni ezt a nagycsoport dolgot. Mivel ő a legkisebbik nálunk, ha nem vesszük figyelembe MacskaMarcit. Rengeteget nőt és fejlődött a nyáron. Most szembesültem szarkasztikus humorával és mindenért hálás személyiségével. Ahogy óvónénije mondta nekem a száguldozó vadlóból, kecsesen ügető paripa lett belőle. Hatalmas dumája van, emlékszem még arra az időszakra, amikor azon aggódtam miért is nem beszél a lányom, most néha jó lenne ha 2 percre becsukná a száját. Mondja, mondja és mondja. csak egy példa: Szonjával tanultuk és mondtam, hogy amíg ő ezt leírja, addig kimegyek a teraszra egy picit, megnézem, mit csinál a kertben Kira. Szonja jött utánam, a következő szöveggel:
Kijöttem veled, mert olyan cukimuki vagyok. A húga csípőből válaszolt vissza neki, mielőtt még én szóra nyitottam volna a szám: Szooonja szerinted ezt a rizsát beveszi anya? Mindig van nála szeretettöltet és ezt nem fél használni. Mindenkit ölel-csókol, egyszerűen mosolyt csal az emberek arcára, mindent el tud érni a bájával. Én például természetesen a világ legjobb anyukája vagyok, amikor átváltozom a bolygó legjobb anyukájává rögtön tudom, hogy valami kevéssé tolerálható disznóságot követett el. Természetesen alapvetően vadóc jellemét nem vetkőzte le, új szenvedélyre lett kiválasztott és nagyon élvezi, focizik. Egy percig nem zavarta, hogy gyakorlatilag csak fiúk vannak körülötte és velük kergeti a bőrt. Az energiái lemeríthetetlenek, pörög és pörög, mint egy kis búgócsiga, nemhiába Kirabigának hívja mindenki az oviban. Eljött az az időszak, amikor Kirababából pillanatok alatt érdeklődő és mindenre nyitott kislánnyá lépett elő, igazi kis szivárványlányka.