Felpörgetve...

Mostanában azon brummogtam itt magamban, hogy mennyire langyos körülöttünk a levegő, na nem ám meteorológiai értelemben, hanem, hogy szépen lassan hömpölyögnek velünk a hétköznapok és lassan elvagyunk itthon ötösben, amolyan Pató Pát módjára. Terveink a kanapén hemperegve eléggé elhalványodtak, mert volt itt szó, házátrendezésről, festésről, farendelésről, uram bocsá' aprításról. Aztán beütött a mennykő. Valami kisebb csoda folytán sikerült eladnunk az ózdi házat, úgy is mondhatnám megtaláltuk az egyetlen barmot, aki megvette. Na itt felpörögtünk, múlt szerdán cirka 22 80lityis zsákot tömtem meg ruhával, úgy, hogy az anya cuccai már rég itt voltak, több kincset találtam, többek között kisdobos és úttörő nyakkendőt...de-de. Aztán ügyvédezés volt és nyugodtan tudtam minden intézni, lévén Bundi is itthon lézengett. Namármost erre a hétre úgy teleirkásztam az asztali naptárat, hogy állítom, hogy egy órát kell a légynek körözni felette, hogy fehér felületre tudjon szarni. Namármost  csak tényszerűen ház pénteki kulcsátadása (höhö), minden tele van még, 5azaz 5 db orvosi időpont, óvodakezdés, az összes! (tényleg hülye vagyok) szolgáltató felkeresése és átíratása az új tulajjal. Az összes lom nálunk való kiválogatása és elraktározása, barátnőm 3(!) lányára való vigyázás délutánonként, mert szétbombázták a házukat és felújítanak. Cirka 8 m3 fa elraktározása. Jham és vágyálmom teljesül egy új tv-vel, na ez is rám maradt. Nos, gondoltam, hogy Bundi teljes és anya részleges segítségével ezt sikerül megvalósítani. Igen ám, csak tegnap délelőtt felhívták Bundit, hogy menni kellene dolgozni, mint nálunk az jellemző naná már tegnap. Szóval én itt nyakig a kakiban, ma még hétfő van csak, de már bucira van dagadva a lábam. Reggel Szonjával indítottunk az oviban, volt egy 2 perces bömbi, mert már az öltözőjükbe sem mehetünk be. (sok cucc eltűnt vagyis kisétált az oviból új gazdájával) így a dadusok átveszik a gyereket már a bejárati ajtón belül. Aztán mikor közöltem vele, hogy nézzen már szét a kicsik nem sírnak és ez igazán überciki egy középsőstől hirtelen elapadtak a könnyek és a rinya és bevonult. :) Ezután kistartoltam Miskolcra anya pszichiáteréhez, majd nem értem haza időben, így egy barátnőm ment Szonjáért, ez meg részemről überciki az első napon az oviban. Hazavágtattam, majd csapatostól átmentünk anyuval a háziorvoshoz, mert egy csípés elvadult a lábán, 4 napja kötözgetem, de ügyes voltam,nem kell megmetszeni. A csajok megették dokinéni dugigumicukrát a fiókjából, bevásároltunk és hazajöttünk. Ekkor már érkezett is a mesterhármas a szomszédból és este hétig 5 gyerekes voltam. Majd vacsi, fürdés, mosogatás, Szonja élménybeszámolója, miszerint szívszerelme S-t mégsem vitték át a másik oviba, mondjuk ennek remélem nem annyi a valóságalapja, mint a pacikaki volt a levesbe keverve ebédre beszámolójának. Szóval ha ezen a héten mindenen túljutok, amin muszáj, persze minden az, esküszöm, hogy soha a büdös életben nem fogok egy rossz szót mondani a langymeleg hétköznapokra és imádom a kanapét!!!

Duplafarsang-képdömpinggel

Lehet ez antiposzt is Náncsinak aki roppant mód utálja a farsangot, de neki még ezt is elnézem. Szóval úgy alakult, hogy a téltemetésből az idén kettő is jutott nekünk és mindkettő csütörtökön. Az első az intézetben volt, hiába nem dolgozom 2007-től gyakorlatilag csak pár hónapot, mert sokkal fontosabb dolgaim akadtak, mindig meghívnak, ez biza nagyon jól esik. Az évek hosszú során át mindig én vezettem a műsort, ez most is így volt. Igaz volt egy kis csomagom is, mert Kira úgy döntött, hogy nehogy már csak a nővérkéje szerepeljen romalányként. A Dáridó 1 órakkor kezdődött,volt eszem-iszom, a lakók annyira jól szórakoztak, hogy még táncra is perdültek a végén. A kolleginák is kitettek magukért,mint mindig, a keringőtől, a Szonja által imádott "Pájinka Dalon" át egészen a rockiig. Nagyobbik lányom tekintetében azt lestem, hogy ugyan mikor esik össze, ez este fél hétkor történt meg már itthon a nappalinkban, kerek 4 órán át táncolt, a kicsi már a végén csak pihegett a karomban az álmosságtól, vagy a farsangi fánktól, ugyanis kedven kollegináim megetették vele. Szonja lubickolt, pörgött-forgott intézkedett, 1-1 korty erejéig állt csak meg. Mentségére legyen mondva nem röhögött ki az öltönyszerkómban, ugyanis ez már hagyomány, hogy rám mindig pasiszerepet osztanak, meg Lakodalmas Lajost. Nagyon büszke vagyok ám rá, hogy ennyire feltalálja magát, hogy ennyire szeretik.
Múlt csütörtökön a leendő ovink hívott meg a nagyfarsangra. Azért nagyfarsang, mert az iskolában tartják, minden csoport bemutatkozik egy-egy tánccal és a csoport minden tagja azonos jelmezben van. Mivel gondoltam, hogy itt hatalmas tömeg lesz, Kirát beadtuk a bébicsősznek, aki kb 10 percen át kemény nemtetszésének adott hangot, idegen volt a hely is, de aztán elvarászolta a bébicsősz öccsének nyelvpiercingje. (Itt azért felmerült bennem, hogy 15 év múlva remélhetőleg nem fog visítani a fémdetektor ha végigpásztázom vele a jányt). Ahogy Szonja mondaná a gyerekek "olyan cukik" voltak. Na itt is volt minden, matrózok ördögök, hóemberek, focisták, hópihék, az óvónénik is beöltözve a csoportjukkal, majd külön számokat is adtak, tényleg színes és fergeteges volt. Kicsit bepárásodott szemem, hogy jövőre már az én kicsikém is itt fog táncikálni, az első ovis anyák napjába bele se merek gondolni. 2.5 óra elteltével tudtam elvontatni a jányt, miután már fűtfátvirágot (tejszeletkinderrudi) beígértem, mert cseppet sem voltam nyugodt Kira miatt, aki mint később kiderült édesdeden elpasizgatott ez időalatt. A buli végkifejletét kihagytam volna, hazajöve szélben, 5 szatyorral leterhelve a babakocsi, amiben Szonja ejtőzött, mert Kira rám volt kötve, cirka 3km gyalog(galopp). Szóval mindkét farsang kiütéssel győzött, nagyon jól éreztük magunkat!

Kipurcant bébicsősz...

szóval izé...azt gondoltam, hogy két óra távollét után arra lépek be a házba, hogy a bébicsőszünk zokog, a lányok meg ziláltak. Ezzel ellentétben a bébicsősz mosolygott, Kira az ölében, Szonjával pedig éppen mondókáztak. A búcsú pillanatában az én nagylányom közölte. "Anya hojnap is menj el valahová, addig Fjuzsi vigyáz Rám". Visszaugorva az elejére, Fruzsi végzős gimnazista, a kolléganőm lánya, gyerekkorától ismerem, érett, okos, imádja a gyerekeket és logopédusnak készül. Felmerült bennem, hogy vannak bizony olyan helyzetek, amikor a két lány nem vihetem magammal, vagy igenis nekem is kell önző módon olykor-olykor 1-2 szabad óra. Szerdán lejött hozzánk, amolyan bemutatkozásra, 3 órát játszott a csajokkal nonstop, mintha itt sem lettem volna. Mondtam neki, hogy oké, jöjjön ma, én pedig elmegyek valamerre. Az az igazság, hogy amikor elkezdtem öltözködni, akkor már annyira nem volt kedvem az egészhez. A ház elől már hívtam a barátnőm, hogy gáz-e, hogy leginkább itthon maradnék leskelődni és különben is milyen anya vagyok én, aki csak úgy lepasszintja a lányait. Közölte, hogy nem vagyok szar anya és lazuljak már le. Azt hiszitek ment, bakker bementem vagy 8 boltba, turiba, császkáltam, de folyamatosan lestem a telefonom, ergo hív-e Fruzsi, valamint mikor mehetek már haza. Szóval ezt lazulást még gyakorolnom kell. :) Ambivalens érzéseim vannak, egyrészt az eszem azt súgja, hogy kell egy biztos ember, akinek bármikor szólhatok és fillérekért vigyáz a lányokra, nem kell senkitől szívességet kérnem. Másrészt azért egyedül két gyerekkel bizony ki kell ereszteni a gőzt, hogy újra nyugodtan és kisimultam tudjak foglalkozni velük. Az eszem ezt mondja. A szivem, na az teljesen mást, nehogymá' pótolható legyek, nehogy má' mást ölelgessenek, puszilgassanak (igen JúdásSzonja a szemem láttára tette meg), ők az én kicsikéim, most kimaradtak két órára az életemből Jajistenem. Azt hittem könnyebb lesz, hogy nincs ekkora függés, de van és az én részemről, mi lesz majd ha atyaég oviban lesznek majdnem egész nap. Gyakorolnom kell ezt az elszakadást, lazítani a köldökzsinóron, mert hiába tudja az ész, hogy ez az élet rendje, ha a szív nem fogja fel.