Végenincs január....

Nem tudom, hogy ki hogy van ezzel a nevezetes évbevezető januárral...de nekem konkrétan tele volt a hócipőm vele. Így is amolyan spárta harc volt, de ha mindehhez Bundi nincs itthon a hideg miatt lehet a kardomba dőlök. természetesen elkapták a csajok az influenzát... többcsatában, többtünettel. Még most is olyan szinten köhögnek, hogy azt gondolná az ember suttyomban a klotyóra járnak bagózni. Mióta megszülettek nem emlékszem ilyen elhúzódó és alattomos betegségre. Ritka amikor én vajákolós módszereket vetek be, de itt már volt minden, gyógynövényes cukorka, sóoldat, kenőcs a mellkasra, disznózsír, hagyma, méz retekben, ....pipamocsok:)

Tény, hogy van ennek a betegségnek pozitív hozadéka is, soha ennyi időt nem játszottak még át apával, mint mostanság. Teljes mértékben játékbarlanggá váltunk, Kira olyan mértékben tud csibészkedni a kártyajátékokkal, hogy több nap volt mire leesett, hogy a foghagymacikk popója alá dugdossa el neki nem tetsző lapokat, Szonja a betegség alatt művészi szintre emelete a rajzolást, olyan anime rajzok kerülnek ki 5 percenként a keze alól, hogy azt gondolom egyszer egy képregényből még visszaköszön rám a művészete. 

Szó mi szó, én már annyira várom a tavaszt, hogy azt ki se lehet mondani.,.remélem már itt van a kertek alatt.

Azok a jó mestörembörök :o)

Volt a nyáron egy nagyobb projektünk is. Már nagyon régen esedékes lett volna. Szolgáljon eme történet tanulságul azoknak akik lakásátalakításéba kezdenének, azonnal verjétek el a pénzt, menjetek utazni, részegedjetek le, szórjátok szét vagy bármi, Az úgy volt, hogy a mi fürdőszobánk még a Don kanyarból maradt itt, de nagy melóra gondolva, mindig halogattuk. Műveltük magunkat házátalakítós tévéműsorokon, amin cirka 45 perc adásidő alatt még ha gyorsított felvételben is, de megoldották a dolgot. Namármost nálunk fürdőszobaprojekt volt, ami ugye ehhez képest semmise. Sőt nagy vagány amazonként közöltem Bundival, hogy dolgozzon csak én pikk-pakk elnavigálom itt a meseterembereket.

 Már ott felvillanhatott volna valami, amikor a csempe kiválasztása majdnem válóperes ügyvédnél végződött, de nem hittem a baljós előjeleknek. eredetileg bordó volt az alapszín, ebből lett a végére kék. Nade beleszerelmesedtem egy csíkos ezüstszálas színváltós csempébe, aminek elég horror négyzetméter ára volt, de én addig pislogtam a zuramra még engedett szerelmemnek. Ki is fizettünk mindent amikor is a rakodásnál szóltak , hogy van egy kis gixer. Az én csempeimádatomnak a darabára annyi, amit ők véletlenül négyzetméternek írtak ki, fizessünk már még be az 50db csempére cirka 250 000-t. Én a zuram huzavonájára mentem vissza és próbáltam nagyon határozottnak tűnni amiből nagyon lehúzott a szettemhez és fellépésemhez nem illő kisebbikemnek vett héliumos szülinapi lufi. Ennek ellenére ha én eldöntök valamit, az úgy lesz és punktum, mint egy kiképzőtiszt kettő kérdést tettem fel: Ki hibázott? (Ők.) Hívjam a fogyasztóvédelmet vagy befejezik a rakodást? (Befejezték). Sőt hazafelé a főfőmufti hívott fel elnézést kérni, de ez engem már nem érdekelt, nyáladzva öleltem magamhoz szerelemcsempémet. Aztán megjöttek a mesteremberek., Na mondom fiúk, villany és vízvezeték csere az egyértelmű, de kezdjük azzal, hogy ezt a falatkivesszük, ide meg rakunk egyet, mert kell egy külön wc. Itt még csak a fejüket vakarták, amikor előadtam, hogy a kád ott lesz, a tusoló, ott a boyler meg emitt, akkor már leültek rajzolni, Amikor világossá vált számukra, hogy gyakorlatilag még egy konnektor sem marad a helyén, akkor már én rajzoltam nekik a falra, hogy mi hol lesz. csak némi szösszenet, volt olyan nap, amit az udvaron töltöttünk akkora volt a por. Volt olyan, hogy szobawc-t hoztam az intézetből, volt olyan, hogy egy hétig a szomszédban fürödtünk, volt olyan, hogy 2-3 napig nem volt víz, vagy áram. Cirka 1.5 hónap igaz survivorként. Az első örömtáncot a wc elkészültével jártam, Szonja legnagyobb megrökönyödésére, hogy lehet ennek így örülni. Akkor elég vulgárisan azt közöltem, hogy ha te ástad volna a szarod 2 hétig a hátsó kertben, te még csókolgatnád is a porcelánt (én sem álltam távol tőle). A második a saját kádamban elmerülve csendben por és ütvefúró nélkül. Konzekvencia, soha többet ilyet, cirka árakban a maximum számítottat be kellett szorozni kettővel, a munkások soha nem érnek ide amikorra ígérik, valamint minden napra akad valami bibi amire nem számítanak. Örök emlékül álljon ittkét fotó, egy a kezdetekről....és egy az utcsó simításokról, amire már a ház ura is megérkezett.

Kényszerszabi

Ez van akkor amikor az ember orrára koppintanak, hogy jó lenne bakker ha megállnál egy kicsit, mert nem fog ez semmi jóra vezetni. Az ember azonban gyarló lény és nem figyel oda, ezen oknál fogva felkarol egy orbitálisat. Dehogy ül le a seggére és adja fel, játssza a kemény csajt és megy tovább, úgy két napig...aztán konstatálja, hogy ennek a fele sem tréfa, mert bizony nem tud lábra állni. Amikor közlik vele, hogy ezt a térdet bizony csapra kell verni, mint valami jóféle boroshordót, akkor akad ki igazán és kezdi komolyan venni. alkudozik egy sort, kikönyörög egy hét haladékot. Fekszik, pihen, jegel, ken, vajákol, éppen csak pipamocsokkal nem keni be az arcát,. Hát ez van kedveskéim, ha te magadtól nem veszed észre, hogy le kellene állni, akkor észreveteti veled a sorsod. Talán mos be tudom tartani az ígéretem és végre utóléri magát a blogírásban is, nem csak azzal lesz elfoglalva, hogy küzd, mint malac a jégen.

Kezdjük is azzal, hogy az idén ismét sikerül eljutnunk lellére. Lelle a szívünk csücske, örökös visszatérői és csodálói vagyunk a Balaton napfényes partjának. Mint, mindig minden évben történik velünk itt valami. Most éppen senki nem volt beteg, de Székesfehérvárt elhagyva, ott maradt a jó idő is, megérkezve már azt se tudjuk, hogy kotrójuk elő a bőrönd aljáról a végszökéség esetére betett pulóvereket és hosszúnadrágokat. Sajnos el kell mondjam a naptejre sem volt szükség az ott töltött majd két hét alatt. Az első két nap azzal telt, hogy inkább felkerekedtünk és kirándultunk, Jártunk Pécsett is, soha nem voltam még, elsőre elvarázsolt a különböző kultúrák találkozása, csak kapkodtuk a fejünket. A lányok nem is sejtették, de a "kellemes" 20 fokos balatoni lubickolások közepette meglepetésként megérkezett a jó ides apjuk is, egyenesen Németországból, hogy még pár napot eltöltve együtt jöjjünk haza. Azt, hogy mennyire jól sikerült volt az idei nyaralás ékesen bizonyítja, hogy a két csibe annyira nem akart hazajönni, hogy egészen Siófokig itatták az egereket....

Cserfes hatéves :)

Nézem, ahogy kinyílik, mint egy napraforgó a nap felé, hiszem, hogy a Jó Isten eső utáni szivárványként küldte nekem, kiskirálylány, akinek néha a fiús mivolta miatt kissé félrebillen a koronája. Igazi nagy dumás, hol van már az az időszak, amikor majd két éves koráig csak mutogatott és ööözött. Hihetetlen humorérzéke van. Éppen tegnap történt, hogy nagymamival sétáltunk, lassan andalogva, ő meg már a 15. kört seperte végig a kétkerekűn (két nap alatt tanult meg rajta) amikor is nyeglén odavetette, mi az vörös szőnyeget ne terítsek elétek, úgy vonultok. A favoritom mégis az a válasz amikor felhívtam a figyelmét a fogmosásra, amit szeret elodázni: Miért a tictac nem elég? Gyermeki, mindent és mindenkit ölelő báj van benne, igazi csaj, akinek szájfény kell egy fotó előtt és fiús vadócság, amikor éppen egy focimeccsen küzd. Csupa kék-zöld a lába mindig, de szigorúan csak nylonharisnyába bújtatja. Ki van akadva, hogy minden fiú szerelmes belé, közben meg belepirul, ha meglátja a választottját. Az oviscsoport nagyágyúja, akinek mindenki keresi a kegyeit. Igen nem is oly  régen  testvérpár ovistársai szó szerint ölre mentek a őkelme kegyeiért, sőt alvásidőben ahogy ő mondja maciztak  (smaciztak). Bonca szerelméverl szakított (wtf), a kicsi fiú  úgy zokogott alig tudtuk megvigasztalni, persze a barátság megmaradt, de nincs több szájrapuszi. (Mi lesz 10 év múlva, te jószagú málnabokor)Igazi kis életigenlő, ember feletti memóriával, pár napja vettem észre, hogy a 3x látott mesét komplett szereplőgárdailag, szóról-szóra szinkronizálja. Ő az aki a szülinapjára pónihadsereget és lego ninjagos tortát kér. Ő a mi kicsink, akit észre se vettük és felnőtt hozzánk, Igazi kis riszakirálynő, aki kökeményen érdekérvényesít a 20cm-el magasabb és 20kg-al nehezebb nővérével szemben és mondanom sem kell ő nyeri a csatákat. Kira, ahogy a neve is mondja, Isten ajándéka, ami  vele kapcsolatban 1000x igaz. A szülinapi kívánsága az volt, hogy kaphasson az oviban is tortát,(náluk nem engedik) mert sok kis társa még nem evett. Aznap reggel mondtam neki sajnos nem lehet, meg a rágcsát is elfelejtettük. Az óvónénik csak annyit mondtak, hogy lesz valami meglepetés. A kis cserfesnek elállt a szava :) Jó vele és mellette lenni, érezni a pozitív  kisugárzását, a szeretetet, amit mindenki felé áraszt. Maradjon meg nagyon sokáig ilyennek, a  mi vadóc királylányunknak.

Fociguru az aranyérmével :)

Anya

Akárki akármit mond számomra a legszebb ünnepek egyike az anyák napja. Túlcsordulva, zsebkendőket telesírva. Emlékszem a lányok már nagyon régen a szívemben éltek, és hitemben, hogy egyszer nekem szól majd a vers, a rajz, a kézzel készült ajándék. Elszoruló szívvel bőgicsélve néztem az ajtófélfának dőlve az intézetben az anyák napi műsorokat, amik a törpék jöttek előadni az öregjeinknek. Tisztán emlékszem a kollégáim sajnálkozó pillantásaira is, tudták, hogy azok a könnyekben benne van a fájdalmam is. Sok-sok anyák napja telt el így. Néha könnyebben viseltem, néha meg mázsás súllyal a mellkasomon. Aztán hála a jó Istennek és a lányaimnak ezek a keserédes pillantok elmúltak, a fájdalmamat is elvitte a szél. Az idén triplán ünnepelhettem. Anyák napja reggelén sutyorgásra keltem: "Kira kelj már fel, tudod anyák napja van, siess, Szonja a kést csak neked lehet, nem érjük fel a mikrót, cssssss felébred anya." Csodás ágybareggelit kaptam a kicsi kincstől és Szonja kézzel készített ajándékát. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember lánya elfelejt mindent, hogy sokszor fáradt, olykor dühös, néha bizony kiabál is, hogy szélmalomharcot vív naponta. Nem üres strófa ám, hogy a szeretet mindent legyőz, kőkemény igazság, mert elég egy maszatos kéz, egy nyálas puszi, egy "szeretlek anya" és minden düh, minden szélmalomharc új értelmet nyer. Soha nem mondanám azt, hogy minden rózsaszín cukorhabos, de azt igen, hogy a trutyi tetején is mindig ott a tejszínhab és a  koktélcseresznye és minden egyes nap ott a bizonyíték is, hogy a felhők fölött süt a nap.

Kira egyik óvónénije a református kántor, így nem volt kérdés, hogy a templomi anyák napi műsort a Bóbita csoport adja, olyan hideg volt a templomban, hogy látszott a leheletünk, ennek ellenére, mint egy pislákoló gyertya fénye, melegség öntötte el a szívünk. A műsort nagy titok övezte, semmit nem tudhattunk róla, Kira igazán jó ügynök lenne, mert nem volt hajlandó egy szót sem elmondani, mindenféle csokivesztegetési kísérletemnek ellenállt. Megdöbbentő és megható volt látni, hogy az egyházi közösségre milyen hatással voltak ezek a kis angyalok és a belőlük áradó szeretet, szem nem maradt szárazon.

Kicsit nosztalgiázva gondoltam az ovis anyák napjára, emlékszem minden pillanatra ami ott és akkor Szonjától kaptam és sajnálom, hogy az iskolában már külön anyák napi ünnepség nincs, hiányzik. Utolsó előtti anyák napját láthattam az oviban és újfent rácsodálkoztam kicsi Kirára. gyakorlatilag 2 hónap alatt olyan változás ment végbe a fejlődésében, hogy csak kapkodtam a fejem, a kis csibész szélvészem volt a legfegyelmezettebb, egy helyben állt, ült, az izgága kis kukacból igazi nagy pillangó lett. Nagyon, de nagyon büszke vagyok rá. Természetesen ezt a műsort is teljes titok övezte, de az anyák napi 3. felvonásnál már olyan érzelmi töltetben voltam, hogy elég volt meghallani a zenét, megérezni az orgona illatát és már potyogtak a könnyeim. Annyira találó verset mondott mindegyikük, hogy csodáltam az óvónéniket, mennyire ismernek engem és őt, a mi közös életünket.

Tóth Anna:  Anyák napi köszöntő

Reggel, mikor ágyamhoz jössz,
Suttogod a nevemet.
Ujjaiddal cirógatod
Arcomat és kezemet.

Álmos szemem nyitogatom
Mosolyodra ébredek,
Ez a legszebb ajándékom
Ameddig csak élhetek!

Május első vasárnapján
Átadom a virágom,
Szívem szerint mindent adnék
Ami szép a világon!

Köszöntelek Édesanyám,
Hiszen ma van ünneped,
Nekem pedig az-az öröm,
Ha öledben ülhetek!



(Prücsi verse :)

8

Azt hiszem minden egyes anya emlékszik élete minden egyes percében arra, amikor először meglátta gyermekét, misztikus csoda, ég a földdel egybeérő pillanat. Nyolc éve élhettem át először, akik régóta olvassák ezt a blogot, tudják mennyi-mennyi küzdelem és könny árán. A sok küzdelem és könny 1 mp alatt elfelejtődött, pontosan 2008.04.16.-án, 21.25 perckor. Azóta eltelt 8 esztendő, tegnap a kelleténél is többször bámultam a nagylányt. Vissza-visszatérve a 8 évvel ezelőttire, a várakozásra, a katartikus megszületésre. Mindenre emlékszem, az illatára, a nagy kék babaszemekre, ráncos kis ujjaira, ahogy körbefonták az enyémet, ez maga a csoda. Most 8 évesen látom benne magam, és nem csak külsőleg hasonlítunk teljesen egymásra, sokszor mondom neki, hogy mi nem csak anya-lánya vagyunk, hanem barátnők, véd és dacszövetségben. Igazi nagylány, kavargó érzelmekkel, tudásvággyal. Mindent szeretek benne, hiszen számomra tökéletes. Szeretem amikor kócos hajjal kipirultan alszik, nagyokat szuszogva, szeretem a medvetappancsait, amire alig kapunk cipőt :) Ahogy készülődik a focimeccsre, lelkesen kíséri Kirát, közben meg kiszemeltje focizik:), egyre többet van nálunk egy kisfiú az osztályból, cikizik őket iskolában ezért. Imádom ezt a női bájt benne, a lejjebb bemutatott lesifotóért valószínűleg körbekergetne a házon is, a nagy tagadásban kiszolgálja mindenben Gergőt, igazi kis sertepertélő tyúkanyó. Be kell valljam még azt is szeretem ahogy érdekérvényesít, minién ebben is. 

Annyi, de annyi mindent írhatnék róla, kavarognak bennem az érzések, hiszem, hogy legjobb tudásom szerint nevelem, hogy 20 év múlva is azok lesznek az értékrendjei, amik ma, hogy megmarad a hite, hogy boldog lesz, sugárzó, mosolygós, okos, kedves. Remélem, hogy szeret és szeretve lesz, hogy talán én már 20 év múlva ilyenkor az unokám tartom a kezemben. Hiszem, hogy tényleg teremt ahogy gondol, millió olyan napot kívánok neki, mint a tegnapi. Isten Éltessen Drága Kincsem!

Dede az ott fenn lén :)

A fiúktól kapott virágokkal.

mini(on)lány

Khmm az említett lesifotó  :)

Azért vannak a jó barátok...

 

Az a jó még az ünnepekben, hogy ilyenkor messzi rokonok is betérnek az otthonunkba. Bár vélrségi kötelék nincs közöttünk, Mártus és gyermekei mégis a rokonaim, testvérem ő bárhonnan is nézzük. A teljes életem végigkísérője és nagyon jó, hogy közel a negyvenhez a gyermekeink is nagyon jól kijönnek. Azt hiszem mi annak idején, cirka 35 évvel ezelőtt, mi nem voltunk ennyire csajosak, mint ők. A mostani ittlétük javarészt körömfestéssel és csillámtetkózással járt és annyira jól érezte magát a 4 kiscsaj, hogy még egy bónusznapot rádupláztunk. Sőt megbeszélték, hogy nyáron több napig leszünk együtt, már elég nagyok ahhoz, hogy valamerre együtt hatosfogatként elmenjünk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen barátnőm lehet, hogy elküldte nekem az ég.

Különös Szilveszter

Mindenki nyugodjon le, nem tervezek videót felrakni, amin éppen Zoltán Erika, de lehet Pap Rita vagy Modern Hungária slágert énekelek, sőt táncoló hóember sincs  csak eme ominózus dalba. A mi szilveszterünk abban volt különleges, hogy 8 év itthoni pohárkoccintás után először édes kettesben szilvesztereztünk. Persze a lányuknak sem volt rossz dolga a szomszédban dzsanboriztak. Kollégáimmal, barátaimmal egy nagyobb társasággal voltunk a szomszéd faluban. Jól esett, még annak ellenére is, hogy hitösuram élvezve jogosítványom előnyeit átadta nekem a volánt. Hajnalhasadatával  (sokkal inkább volt az már reggel) a kissé illuminált csapatot, már több körben fuvarozhattam haza. Nem nagyon emlékszem ám ilyen hideg éjszakára és arra, hogy ennyit táncoltam valaha is. Jó volt ebben a közösségben köszönteni az új évet, szinte mindenki ismert mindenkit, konfettiesőben köszöntött ránk 2016. Mit kívánok az új évre, nincsenek nagy kéréseim és nagy vágyaim, ha ugyanolyan lesz, mint az előző, én már boldog leszek. Ne adjon semmit ha úgy gondolja, cserébe én csak annyit kérek, hogy ne is vegyen el semmit abból, ami a múlt évben volt.

Karácsonyi pihende

2015-ös fogadalmam volt, hogy az idei karácsony nem lesz rohanással teli, hogy 24.-én este csak ippenhogy beessek a fa alá kriszmöszölni. Büszkén mondhatom, hogy az idén sikerült,az egész karácsonyt végigpihentünk, maratoni monopolykkal, gazdálkodj okosannal. Egy kis üröm került azért a gépezetbe, mert apjuk egy meseszép egyedi telefonnal lepett meg egy hűtőnyi dobozban :) ami sajnos gyári hibás volt, így ünnepek után vissza kellett vinnünk. Egyedisége révén nem volt másik belőle, bár meg kell valljam ketten kb 1.5 órán át próbálták újraéleszteni, de nem járt sikerrel, így visszakaptuk a pénzt. Tudom, hogy nagyon cinkes ez majd negyvenévesen, de még a könnyem is kicsordult. A lányok természetesen egyik ámulatból a másikba estek az ajándékok bontogatásakor (ok valósághűen ábrázolva, úgy tépték lefelé a fél iccaka általam csomagolt ajándékokról a papírt, mint ahogy veszett foxi rázza a lábtörlőt.) A slágerajándék az intelligens gyurma volt, mi felnőttek is órákat játszottunk vele. Kira keriapus ajándékával is volt némi malőr, ugyanis a hőn áhított fehér cica plüssgombócot kapta meg tőle, ami sikeresen landolt Szonja éppen száradó 3d-s zöld trutymákába, 3 órán át  próbáltam Kira aggódó tekintete felett megszabadulni tőle, az utolsó etap a 90fokanddomestos volt, de semmi, a macska ződ. (Építő ötletet az ecetesollón kívül nagy örömmel várnék.)

A fánk is egyedire sikeredett az idén, ugyanis új összefüggést fedeztem fel, a még földben lévő kiválasztott fa, kivágva cirka 1.5 méterrel tűnik magasabbnak. Gyakorlatilag nem ismertem meg, csak a céduláról amit ráagattam és nem kommentálnám bővebben férjuram 10 perces szösszenetét, röviden annyi : "az már k...élet, hogy ehhez teherautót kell hívni, mert nem fér be a Renaultba" nem volt igaza, mert (szerintem) befért, itt a bizonyíték:

 Jobb sarokban részlet a Zuram gondterhelt fejéből és ekkor még nem is sejtette, hogy faügyben most jön még csak a java. Első körben, le kellett vágni a tetejéből, mert nem fért be a lakásba, majd jött az állítható fatalpba való beállítás, minden férfi álma. A vicc, hogy törzsileg simán beillet volna tűzifának, de retinámba égett az a kép, amikor súlyos baltacsapkodások és "rohadjon meg minden fenyőfa" erdőirtásra bújtás után arra léptem ki, hogy életem párja FLEXeli a karácsonyfát...minden ötletet és csillagszórót lealázott. :D Én meg azt hittem Karácsony tiszteletére összepisilem magam a röhögéstől. 

Szóval azt hiszem nem is mi lennénk ha nem vennék viccesre ezt a karácsonyi hacacárét, de nekünk igazából az együtt lét, a négyesben alvások, a délutáni nagy játékok adták meg mindazt, amire szükségünk volt. Kirának volt csupán némi hiányérzete, ugyanis szerinte felháborító, hogy Jézus születésnapján nincs szülinapi torta.