Az a helyzet, hogy Demikénk kalapot emelhetne a 6ésfelesem előtt. Az egész család dögrováson van. Gyakorlatilag zúg a porszívó, csöpög az orr és bele az orrcsepp, köhög a család nagyja, alig alszunk, gyógyszertadagolunk. A legkisebb fittyet hányva a vírusos ostromállapotra el nem tér a napi programjától Gyakorlatilag pár óra hasizmozást váltott fel a segglengetés. Órákon át, de tényleg feláll 4kézláb, belengeti magát amolyan kutyapózban és rázza és rázza és rázza. Mi meg már nem csak a köhögéstől, hanem a röhögéstől is fuldoklunk. Egyetlen egy ok miatt nem indult még el 4kézláb, miszerint olyan k.. gyorsan rázza a hátsóját, hogy esélye nincs ekkora sebességnél szimmetrikus mozgásba lendülni. Nagy az ellenállás na:) Alvásideje nulla, folyton-folyvást teker, teper, forog, és rajta sincs off gomb. Egyszerűen fel nem foghatom honnan van ennyi energiája, mert naphosszat mindezt úgy nyomja, hogy nagyokat kurjongat és nyög közepette. Gyakorlatilag annyira áll meg, amíg bedob egy kis kaját, leöblít, pelust kap és mehet a boogie tovább. nem mondanám , hogy ezen oknál fogva iccakára kiüti magát, mert valószínűleg akkora lehet a napközbeni flash, hogy már a kakassal újra mozgásba kell lendülni. Hamár Szonja is ébred némi levegőért, teáért kapkodva, így négyesben gyönyörködünk a csillagos égben és az újholdban. Szóval a legkisebb leány tartja a frontot s a szigorú edzéstervét. Mi meg trombita triót alkotunk a piszkei papírgyár gyors hozamnövekedését ünnepelve. Láz szerencsére nincs...szóval szerintem javuló tendenciát mutatunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése