Szerelem...

Kira egy igazi kis szeretetgombóc, a kezdetektől fogva és ez a hiperszenzitivás folyamatosan erősödik benne, olyan mélyről jövő dolgokat a felszínre engedve, amit egy felnőtt sosem tenne meg. Mert nem adná ki magát, mert bizalmatlan lenne általa és lelkileg teljesen meztelen. Csodálom őt ezért, hogy villanásnyi elmélkedés nélkül kiadja magát. Ölel, siklik, minden egyes porcikájával szeret, feltölt, mosolyt csal, érzékennyé tesz. Mostanában pedig mindehhez hozzájön a verbalitása. Csacsog egész álló nap, mindentől, mindenkinek. Benne van az ősbizalom a beszélgetés terén is, odakucorodik akár egy idegen mellé is, hogy egy idő után az ölébe simuljon és mondja tovább. Esténként, amikor lefekszünk, átöleli a nyakam és a fülembe súgja "anya szejetlek" és minden esetben megvárja a választ, hogy "én is szeretlek kicsim" és már egyenletesen szuszog is. Néha bővebben kifejti, hogy "tudod nagyon szejetlek anya". Minden reggel arra ébredek, hogy odasimul arca közel az arcomhoz és arra nyitom a szemem "anya szejetlek" és mosolyog. Ilyenkor mindig igyekszem ezt a képet belevésni a hétköznapokba, amikor nyűgös, hisztis, akaratos és mindig sikerül. Lassan ez a mondta a fegyverévé vált, és minden alkalommal a szívem közepébe talál vele. Olykor mantrázza, pontosan úgy, ahogy mi szoktuk, hogy egyfajta önbeteljesítő jóslatként higgyünk benne. Ő hisz és mondja és hiába hallottam már 1000x, soha nem veszít az értékéből, hiszen csupa szeretet, minél többet ad belőle, annál többet szeretnék. Felnőttként azt mondjuk ha valamit milliószor elismétlünk veszít az értékéből, hiteltelenné válunk. Ez vele a három éves kis emberrel teljesen fordítva van, minden egyes alkalommal őszinte és hiteles. Sok-sok pillanatot megállítottam már volna, mióta megszülettek. Ezt most nagyon-nagyon, lubickolok a  feltétel nélküli szeretetében...soha nem volt még ilyen magától érthető a szimbiózisunk...