Pillanatképek...

Úgy elszaladt az elmúlt 1 hét, pedig igazából semmit nem csináltunk. Nagyokat aludtunk, sokat játszottunk és bandáztunk. A csajok kóros óvodahiányban szenvedtek, így kétszer is látogatást tettünk az oviban a héten, sikerült is jó koszosan hazaérni, hála a homokozónak, amiből van két darab is, két hatalmas diófa árnyékában, igazi játszóparadicsom. Az egyik nap elvittük Boncát is, aki szeptembertől Kirával fog egy csoportba járni.

Bonca igazi meseszép kisfiú, de nagyon-nagyon akaratos, az anyukájának pedig semmi, de semmi segítsége nincs, látszik, hogy mennyire fáradt, így csütörtökön gondoltam egyet és azt mondtam neki, hogy hozza le hozzánk a kis örökmozgót, én csak úgy hívom természetileg, hogy Kira a köbön, azt hiszem ez mindent elmond, ő pedig menjen és csavarogjon egyet. Hát fülig ért a szája :) Nagyon ráfért már, a 3 gyerkőc pedig teljesen jól el volt a kisebb meccsektől eltekintve. Igazából most értettem meg igazán, hogy mennyire más egy fiú és hogy mennyire más 3 gyerek, azt hiszem erre én már nem vagyok hosszútávon kalibrálva.

Rengeteget vagyunk kint, a csajok élvezik a nyarat, igazi kis vizipockok, nem fáradnak, ha mégis, akkor ledőlnek az árnyékot nyújtó almafa árnyékában egy plédre. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy már egy hónapunk sincs hátra és vége ennek a szimbiózisnak és vár a munka, igyekszem azért elhessegetni a gondolatot.

Tegnap volt egy érdekes történet, bebizonyosodott Szonja, milyen kis hős, bármilyen mimózalelkű is. Este kimentünk bandázni az útra, a csajok motoroztak, Szoni pedig elbambult a motoron és pontosan szembe ment egy autóval, mivel ezek a műanyag motorok elég hangosak, hangosan kiabáltam utána, igen a 3.-nál már ordítottam. Ő pedig nem a féltést látta benne, hanem a haragot a nagy hang miatt. Meg is sértődött és hirtelen ötlettől vezérelve bevonult, igen ám, de amikor kinyitotta a kaput, Ricsi vett egy repülőrajtot. (A legutóbbi ilyennél az utca végén lakók a villanyoszlopokra ugráltak fel előle, pedig max halálra nyalta volna őket). Itt persze Szoni megérezte, hogy ebből nagy gond lehet és belekapaszkodott a kutya nyakörvébe. A következő életkép, Ricsi a járdán húzza maga utána fekvő Szonját, aki jajveszékel, de nem ereszti a nyakörvet. Megtartotta, tényleg hős volt, még nekem is nehéz volt visszapaterolni az ebet a kerítésen belülre, lévén 40kg színizom. Azért volt egy kiadós hüppögve sírás, nagy változásokon megy most át, érzékenyek a kifinomult radarjai, aztán szépen lassan megbeszéltünk mindent. 

Anyának ma van a 71. szülinapja, nagyon aranyos volt, ahogy a lányok felköszöntötték, nagyon meghatódott, én is. Talán még sem véletlen, hogy itt van velünk, kaptunk még egy esélyt az élettől vagy sorstól, nevezzük bárminek, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz egy picikét.Remélem sokáig itt lesz még velünk/nekünk. Isten éltesse!