2013. július 25., csütörtök

Pihenés?!










Elment, nagyon gyorsan. Sokáig gondolkoztam rajta, neki merjek-e vágni egy hat órás vonatútnak a lányokkal, csomagokkal, egyedül. A nagyobb próbatétel természetesen Kira szélvészkisasszony volt. Nekivágtam, igaz indulás előtt éjszaka még átpakoltam a nagy bőröndöt két kicsibe, mert meg sem bírtam emelni, olyan nehéz volt, pedig igazán tenyeres-talpas asszonyság volnék. Balatonlellén voltunk, engem újra és újra elvarázsol a Balaton, más illata van még a levegőnek is. Kira teljes extázisban volt a víz láttán, Szonja a maga higgadt nyugalmával fogadta az ismerős környéket. Remek időnk volt, annyira, hogy nekem sikerült egy kiadós napszúrást is összeszedni. Szerencsére 3 felnőtt volt a segítségemre, hat év óta először fényes nappal olvastam ki egy könyvet, sőt majdnem kettőt. A csajok csokibarnák, Kira megtanult úszni. Gyönyörű volt a naplementés hajókázás, még azt sem vett le (sokat) az értékéből, hogy a drága barátnőmmel nem tudtunk beszélgetni, naivitásunkat mutatja, hogy 7 gyerekkel vágtunk neki az etapnak. A kalózhajót szájtátva nézték, a bűvészt szintén, Kira körbe is puszilgatta. Megtalálták a kincset is, szóval vótörömbódogszág. A vidámpartban (Szonja így hívta a mini vidámparkot) minden 2. este felelhetőek voltunk, nagy sláger volt az ugrálóvár és az akkus autó és motorpálya, Szoni hasított mint a szél, Kira szintén, de ő nem érte el a pedált, ezért mögé beült egy kedves fiatalember mindig. Voltunk a fonyódi kilátóban, a boglári téglagalériában és nagy megdöbbenésemre órákat beszélgettünk a sógorommal esténként a teraszon. Az esti látkép rendszerint az volt, hogy Kirát afféle mini krumplis zsákként vittem haza a hátamon. Rohantak a napok, nehéz szívvel jöttünk haza. Feltöltődtem kicsit, bár a Duracell elemünk mellett nem volt könnyű, aki mostanság 18 órás csacsogó korszakát éli és annyira extrovertált lett, hogy mindenkivel leáll kokettálni, így éri el, hogy vadidegen emberek ölében rántott húsozik a vonaton (én sima szendvicset vittem) vagy strandzárás után negyed órával még csúszdázik, mert "kiléciveszezte" az úszómesternél. Jönnek most újra a hétköznapok, és pár nap és nekem a dolgos hétköznapok.

Nincsenek megjegyzések: