- Anya a nagyon öregeknek meg kell halni?
- Nem kicsim, nem tudjuk ki mikor hal meg.
- Mindenki meghal?
- Igen Szonja, egyszer mindenki meghal.
- A meghalás az milyen érzés?
××××××
- Anya én mikor leszek megint picibaba?
- Szonja, Te már nem leszel picibaba, nagylány leszek, aztán majd anyuka.
- De leszek, mert ha angyalka leszek, utána majd újra picibabaként születek le a földre.
××××××
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kapok Szonjától mostanság. Megmondom néha egy kicsit rémiszt, mert a saját gyerekkori énemre visszatekintve, engem félelemmel töltött el ez a kérdéskör, őt pedig kíváncsi természetességgel. Tudom, hogy abban a fejlődési szakaszban van most, hogy éppen túljutott azon, hogy akit berakunk a földbe, az nem kel ki, afféle virágmag effektus. Próbálok mindig olyan választ adni a kérdéseire, hogy értse, de sokszor nem megy. Valamelyik délután is sétát tettünk a temetőben, virágot vittünk a sírra, legutóbb még ezt kérdezte, hogy papó kijön-e majd érte és fog-e tetszeni neki a virág, amit oda vittünk neki. Most meg már azon elmélkedett, hogy akkor most a sírokban akkor ugye csak csontok vannak a lelkek meg a felhőkben. Nem nagyon tudtam elmagyarázni neki, hogy mi az a lélek, legalábbis úgy vettem észre rajta, hogy nem értette meg. Tudom belevihetném a vallást, hiszen jár hittanra is, de az az én döntésem volt, hogy legyenek megkeresztelve, az pedig az ő döntésük kell legyen, hogy mennyire fogadják majd el a Biblia tanait, mennyire lesz hitük, ezt én most és máskor sem szeretném semmilyen irányba befolyásolni. Szóval foglalkoztat engem is a kérdés és éppen azért amiért őt, mert úgy érzi nem adok megfelelő válaszokat a kérdéseire, vagy azért mert nem tudok, vagy azért mert a magyarázataimat nem érti meg. Nehéz ügy, mert itt is visszatér ugye a társadalmi norma, ami szerintem normálatlanság az, hogy a halálkérdés tabu, szőnyeg alá, elutasítani stb. Nálam nem az, csak lehet a módszereim és a magyarázataim nem ötéves lelkületűeknek szólnak. Annyira érdekelne, hogy Nálatok kedves olvasóm, hogy ment vagy éppen, hogy megy ez....köszönöm!
2 megjegyzés:
én is sokat gondolkodtam már ezen, és érik is egy írás erről :) Röviden: én úgy szoktam mondani, hogy örökre elaludt, mert nagyon elfáradt. Mostanában sokat kérdezget Ferike a különböző szervekről, képek alapján. Itt meséltem a szívünkről és hozzá tettem, hogy ha megáll, akkor nem élünk tovább. Szerintem ez a legjobb, ha őszintén elmondod úgy ahogy érzed, biztosan érteni fogja :)
Köszönöm Márti!
Azt hiszem azóta rájöttem, hogy Szoniban a kavarodást a hittan okozta.
Megjegyzés küldése