Szerelmetes magzatom...

Szonja szerelmes. A fent látható 8 éves fiatalemberbe, aki egyébként keresztapja csemetéje. Meg kell mondjam szégyellem magam a fenti ügyben, mert nem igazán vettem komolyan az elején. Jókat mosolyogtam rajta, amikor elmesélte pironkodva. Azt gondoltam kicsi még, de tévedtem, mert a szeretet és a szerelem nem korfüggő. Amikor látom őket együtt, azt is látom persze, hogy fürtöském rajong, ölelgeti, puszilgatja, sőt szépen őszintén, ahogy nagyon sokan nem tennék el is mondta szíve választottjának az érzéseit. A fiatalember nagyon diplomatikus volt, közölte vele, hogy nem szabad, a köztük lévő korkülönbségre hivatkozva. (Azért kíváncsi lennék 20 évesen is így vélekedne -e) Nem törte le teljesen, sokkal inkább az, amikor nagy szerelméről beszélt az ovis barátnőknek, akkor kinevették, hiszen törékenyek még ezek a barátságok és rosszul érintett, hogy vihognak rajta. Aztán amikor naponta azt hallgattam, hogy aaannnyyaaa beszélj már keriapuval, hogy hozza le Martint, vagy éppen most mit csinálhat Martin, suliban van? Azért tartom ezt a szívecske sütit a kezemben, hogy ne felejtsem el Martint, és egész délután tartotta. Reggel úgy kel, hogy Martinnal álmodott. Aztán eljött az a pont, amikor komolyan leültünk egy anya-lánya beszélgetésre. Elmondtam neki, hogy néha van úgy, hogy nem egyformán érzünk, hogy van akinek valamiért fontosabb a másik. Aztán előhoztam példaként neki, hogy vegyük Ricsikét, aki belé szerelmes, pontosan úgy, ahogy ő Martinba és belé meg ő nem. Szóval van úgy, hogy  fentről nem úgy irányítják a szálakat, hogy lehetnek fontos kapcsolatok és érzelmek és lesz majd egyszer egy olyan találkozás, amikor mindketten ugyanazt fogják érzeni, meséltem arról, hogy egy ilyen találkozásból születtek meg ők, akik továbbvisznek minket. Nem tudom mennyit értett meg belőle, hiszen a felnőtteknek sem egyszerű ez a szerelmesdi. Minden esetre korát meghazudtolóan kérdezett vissza és magyarázott, abban pedig megegyeztünk, hogy a szerelem egy nagyon-nagyon szép dolog és lesz benne még része, ahogy olyan csalódásokban is, mint ez a mostani, szeretném felvértezni, mert szerelmesnek lenni jó. Ahogy jó látni a tiszta érzelmeit, ahogy tényleg kirakja a kicsi szívét az asztalra, ahogy őszintén hisz abban, hogy mindenki jó. Martinba egyébként úgy 3 évtizeddel fiatalabban azt hiszem én is szerelmes lennék, de most marad nekem a kissé éltesebb korú :)