2012. december 13., csütörtök

Hát nem pont igy képzeltem...

A fülfájós rénszarvas

Akkor még nem sejtettük idén az utolsó nap az oviban...



Karácsonyi ajándék Szonjától a Hóembertappancs szerintem csúcs :)
Az van, hogy nagyon fáradt voltam már ezzel az óvoda témával. Mert azért azt tegyük hozzá, hogy nem a legjobban kedvel koncepció számomra az, hogy hajnalban keljek (nekem hajnal a 6.30), ehhez társul egy 4.5 éves, aki nagyon nem akar felkelni, valamint egy 2.5 éves aki azon nyüszög, hogy feküdjek már vissza mellé. A tejszínhab a fagyikehelyben az, hogy mire harangszóra felöltöztetem 40x-i figyelemezetetés után, hogy vackoljon már össze,  a Bóbita csoportost, én is kabátban kilincsre tett kézzel startolnék,  akkor jön, hogy annnyaaaa kakálni kell. Majd havazni, kutyát simogatni, kesztyű fel-le venni,  orrot törölni, és a cseresznye ama bizonyos kehely tetején, hogy az ovi 1 km-re van hegymenetben. Ez ügye napi 2x, akkor az 4. Szóval hétfőn azon nyüzsögtem itt jóanyámnak, hogy bakker én már úgy várom a téli szünetet, amikor nem kell időben kelni, kimenni a mínuszokba, lihegve gyalogolni, mert mindig késésében vagyunk. Látom ám anyun is, hogy fáradt, este dől el, mint a krumpliszsák, mert Kira az amúgy is takarékon lévő energiáit, képes  az ovijárataim alatt mínuszra szívni. Aztán kedden a megtett km számához  hozzá dobtam még kettőt, lévén ugye randim volt. Aztán este 10-kor Szonja szó szerint visítva kelt, hogy fáj a füle, még soha az életben nem fájt neki, persze öszvér módjára nem volt hajlandó fájdalomcsillapítót bevenni, de viszont kiadni az esti kakaóját annál inkább. Cirka 1.5 órán át kellet simogatni az arcát, mert a füle 4cm-es körzetében nem tartózkodhattam. Hajnal kettőkor jött a rájátszás, szerencsére ekkor már bele tudtam diktálni a fájdalomcsillapitót, így a pirkadattal nyugovóra tértünk. Aztán mivel Kira végigaludta az éjszakai előadásunkat, a szokásos oviidőben ő ébresztette a családot. Letárgyaltam óvónénivel, hogy vigyen már valakit el Szonja helyett az aznapi színházra és hogy a doki után jelentkezem. Doktornéni közölte, hogy egyrészt be van vérezve a füle, valószínűleg belenyúlt, ez gyulladt be, valamint gyulladt a torka és zörejes a tüdeje. Kaptunk antibigyót fülcseppben és szirupban megspékelve némi nyalánksággal úgy mint köptető, fájdalomcsillapító és társai, jövő héten kell visszamennünk. Szóval ma idén utoljára felcaplattam az oviba, hazahozni a csajos cókmókját és egy kis karácsonyi kedvességgel meglepni az óvónénit és a dadusokat. Hazaballagtam, és konstatáltam, hogy 1 héttel hamarabb megkezdtük a téli szünetet, amiért ugyan nyekeregtem a hét elején...mondjuk tényleg nem így képzeltem. A kishölgy javuló tendenciát mutat, jól elvagyunk, de ki nem mehet, így bent szedik szét a házat kettecskén, egyenlőre jól bírom, de jönnek még itt az én idegszálaim szétszedései is. Szóval erős a gyanúm, hogy visszasírom én még az ovit a szünet ideje alatt. Tanulság, jól vigyázz mit kívánsz, mert lehet palacsintát akarsz, amit végül is megkapsz, csak a tölteléke sz@r.

Nincsenek megjegyzések: