Vallomás...

Az az igazság, hogy napokig gondolkoztam, hogy megszülessen-e ez a poszt vagy sem. Kiteregessem-e ide a szennyest, vállalva, hogy sokan megbotránkoznak majd rajta és elítélnek, de végül arra gondoltam, hogy igen, mert ez is én vagyok. Az ügy egyszerű...bepasiztam. Tudom-tudom cincog az egér, mert nincs itthon a macska és én azt mondtam, soha meg akármeddig várok, de ez van. Mivel szinte sehová nem járok az óvodán kívül, hol máshol történhetett volna, mint ott. Már régóta szimpatizáltunk egymással, egymásra pillogtunk, köszönő viszonyba kerültünk és néha-néha még beszélgettünk is. Minden nap azzal az érzéssel mentem be az óvoda kapuján, hogy hátha ma is láthatom. Igen ezt nevezhetnénk egészséges flörtnek, de itt már többről van szó, mert a napokban elcsattant az első puszi és még kettőt alszom és megtörténik az első hivatalos randevú. A tenyerén hordoz, hiszen már az első randira is egy gyönyörű levélben hívott meg, mint egy igazi first ladyt. Zavarban volt ahogy ott állt előttem és egyik lábról a másikra állt toporogva. A seprűszempillái gyönyörűen keretezték mogyoróbarna szemét ahogy átadta a meghívást rejtő borítékot. Ott és akkor annyira meglepődtem, hogy saját zavaromban lenyomtam egy cuppanós puszit az arcára. Elvörösödött és hebegett-habogott, hogy nagyon vár majd rám. Én pedig megyek....mert nem minden nap történik meg egy nővel... hogy az Őzike csoport legsármosabb pasija hívja meg a karácsonyi ünnepségre. Csakis őt, egyesegyedül:o)