- Az ovis Mikulásban az a jó, hogy én annyira élveztem a bábelőadást és azt, hogy újra gyerek lehetek, hogy könnyesre sírtam magam Béka Barnabás szénanátháján.
- Az sem lombozott le, hogy olyan nyeszlett Mikulást kerítettek, hogy valószínűleg kinyiffant volna ha az ölében sorolom el, mennyire jó kislány voltam egész évben.
- Felismertem, hogy tudok egyszerre hatni harminc gyerekre, felemelő érzés volt, amikor körbezsongtak.
- Meglepetésként hazahozni ebéd után az óvodást és az alvásidőt végighógolyózni a városon, majd hármasban hóembert építeni, nincs ennél tökéletesebb nap.
- Igen képes a Télapó 30mp alatt lepakolni az ablakban, meginni 2dl tejet, zsebrevágni a kekszet és kopogni, bár Miki egérék szerint erre a Mikulásnak csak 7mp-e van, ha minden gyereket meg szeretne látogatni.
- adott szituációban az is elfogadható, hogy a legnagyobb sláger (az anya szerint gnóm) póóóóóniiiiii.
- Jó érzés tudni, hogy amikor Mikulás ebédidején éppen egyedül rámolsz nem kis halom fát és magadnak/jobb eseteben a kutyának ugatsz arról, hogy egy hét mire ezzel végzel és rohadjon meg az egész világ...akkor hárman állnak meg mögötted röhögve és 2 óra alatt végeztek önként és dalolva.
- Jó érzés látni a csillogó arcú felnőtteket (is), hogy nekik is hozott ajándékot a nagyszakállú.
- Jó érzés úgy egy nagy sóhajjal és hullafáradtan elaludni, hogy jobbról-balról egy-egy mosolygós boldog kis hölgy szuszog.
2012. december 7., péntek
Mikulás - tőmondatokban :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése