Emlékszem a babaillatára, a kis szumótestére, hogy a hájredők közül ki kellett keresni a nyakát. Emlékszem élete második napjára melyet éhesen végigüvöltött. Emlékszem, ahogy hangoskodó olasz családunkban fejére húzta a takarót, bekapta a hüvelykujját és aludt. Emlékszem, hogy gyorsabb volt négykézláb, mint a nővére kétlábon,. Emlékszem, hogy 10 hónapos kora óta fáradhatatlanul fut. Isten ajándéka ő nekünk, a hit, a szivárvány, a lehetőség, a szeretet maga. Bánatomban a vigaszom, örömömben a még hangosabban kacagó. Pici babából igazi nagylány. Hihetetlen tudással, intelligenciával és érzelemmel. Örökre a lelkembe vésődött ahogy végigzokogta a bátyám temetését, ahogy utolsó puszival búcsút intett az urnafalnál. Mi meg azt hittük semmit nem ért az egészből, pedig de mennyire.. Hihetetlen zsigeri érzékkel mesél...felfoghatatlan, de a bátyám kommunikál vele...nekem kissé ijesztő, ő meg sem lepődik..olyan dolgokat mond, amit "bátyótól hall" amiről nem tudhat vagy éppen csecsemőként élt át, olykor még nem is ő, hanem a nővére. Kiválasztott, érzem, tudom az első pillanattól fogva. Olyan érzelmeket, érzéseket és gondolatokat közvetít, amit a nagy öreg bölcs tudósok. Szülinapjára nem bulit és haverokat kért, hanem közös pihit a családdal, mennyire ránkfér :) Terelgetem és csodálom...az én drága kisgombócom, ölelve alvó, nem is kicsi, nagyon nagy kincs. Mérhetetlen nyugalmat érzünk a közelében, megáll a tér és idő, gyógyít az ölelése, mosolyt fakaszt a csacsogása. Csodaként lépett az életünkbe hét éve és azóta minden nap vele 1-1 újabb csoda. Isten Éltessen Kiránk, még sok-sok boldog születésnapot!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése