Szonja minden lében fakanál, minden érdekli, legyen az rajz, művészet, vers, mozgás. A naptárunk azzal van tele, hogy éppen mikor merre kell őszereplőségét szállítanunk. Soha nem erőltettem rá semmit, nem szerettem volna ha az én saját beteljesítetlen vágyam terhét tolnám a vállára. Annyit mondtam csak, hogy ezek az általa választott programok, hobbik csak addig mehetnek, amíg nem megy a tanulás rovására. Azért csak kitörtem az apjának, hogy nem hiszem el, hogy már nem csak hétközbenre, hanem hétvégére is jut Szonjaprogram., Akkor szalad ki belőlem, hogy ez a gyerek minden lében fakanál. Hitös uram gyorsan kontrázott is, pont mint az anyja. Be kell valljam valóba így van...pont, mint én. Legyen szó majorettről, énekarról, szavalversenyről... és nem kis büszkeségemre tanulmányi versenyről is :) Annyira sokoldalú, hogy csak kapkodom a fejem, komplett pc guru olyan szakkifejezésekkel, hogy én csak pislogok tőle. Közben énekel, táncol, újabban citerázik és szeptembertől néptáncsuliba megy. Szabad döntési joga volt mindenről. A prepubertáskori egyémazutolsószó korszakon túlvagyunk. Az anya-lánya kapcsolaton túl igazi barátnők lettünk, mindent megbeszélünk, kisutyorgunk esténként, fiúkat, barátságokat, felnőtt dolgokat. Nagyon élvezem azt amilyen, azt ahogy látja a világot. Nem kell már fogni a kezét, de mindig visszatalál hozzám, gyönyörű időszak ez. Sikeres, boldog, jól érzi magát a bőrében. Szeretem...szeretjük a kiscsillagunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése